Népsport, 1953. november (9. évfolyam, 218-239. szám)
1953-11-27 / 237. szám
A győzelem visszhangja 1953 november 25 a magyar sporttörténelemnek mindig egyik legragyogóbb napja marad. Világraszóló, példátlan győzelmet aratott ezen a napon a magyar labdarúgó-csapat. Világraszóló ez a győzelem, mert az egész világ sportközvéleménye feszült érdeklődéssel figyelte a nagy mérkőzés kimenetelét és példátlan győzelem, mert a labdarúgás története során először fordult elő, hogy e sport megalkotóit, az angolokat saját hazájukban győzte le idegen csapat — méghozzá tekintélyes gólaránnyal. E pillanatban még fel sem lehet mérni ennek a győzelemnek a teljes sportbeli értékét és jelentőségét, mint ahogy nyilván sok-sok cikket és tanulmányt írnak még majd a jövőben ennek a mérkőzésnek a szakmai tanulságairól szerte a világon a labdarúgás szakértői , és még mindig marad majd megvizsgálni, megtárgyalni való a számukra. Azt azonban már most is megkísérelhetjük, hogy megvizsgáljuk ennek a sportbeli győzelemnek egyéb vonatkozású hatásait, megpróbálhatjuk megkeresni a londoni diadalnak a sporton túlmenő, mélyebben fekvő okait. A labdarúgás világszerte a legnépszerűbb, a legnagyobb közönséget vonzó sportág. Két ország válogatott labdarúgóinak találkozóját ezért mindig különös figyelemmel kísérik. Szerdai győzelmünk annál is értékesebb, mert ezúttal olyan sportágban született meg, amelyben az angolok hazai pályán legyőzhetetlennek tartották magukat és ebben a nézetükben 90 éves veretlenségük ténye erősítette meg őket. Még a mérkőzés előtti napon is igen derűlátó volt az angol sajtó, s most, a súlyos vereség után annál nagyobb a levertség az angol lapok berkeiben. A világsajtónak a magyar sport dicsőségét hirdető cikkei közül szeretetteljesen csencsül ki barátaink örvendő hangja. .,A magyar labdarúgók dicső, új lapot írtak be a magyar sport történetébe“ — állapítja meg a moszkvai „Szovjetszkij Szport". A szalinográdi ,Sport" vezércikkben üdvözli a magyar sportolók diadalát. Mint saját diadaluknak, úgy örülnek győzelmünknek a többi népi demokratikus ország lapjai is. Nim fukarkodnak a dicsérő jelzőkkel a nyugati országok sajtójának cikkírói sem. Labdarúgóink sikere fellelkesítette külföldi barátainkat, s a külföldön tartózkodnő magyarokat is. Leningrádból két távirat is érkezett szerkesztőségünkbe, mindkettőben szovjet ösztöndíjas magyar diákok adtak kifejezést örömüknek és büszkeségüknek. Komarno csehszlovákiai város folyami kikötőjének dolgozói már a világbajnokság megnyerésére buzdítják csapatunkat. Jöttek üdvözletek a Német Demokratikus Köztársaságból, Stockholmból, a Francia Munkás Sportszövetségről és a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem vegytani szakáról is. A magyar sport dicsősége bejárja a világot. És idehaza? Idehaza tanúi lehetünk annak, hogy mit jelent a sport a mi ifjú lelkű népünk számára. A mérkőzés befejezése óta valósággal özönlenek szerkesztőségünkbe a táviratok, levelek az ország minden részéből. A magávalragadó győzelem költői szavakat kölcsönzött a fellelkesedett dolgozóknak. A bacsai falusi sportkör tagjai így írtak táviratukban: "Szeretettel köszöntünk, igaz hazafiak, akik helytálltatok, hogy bebizonyítsátok több tudástokat, s lángoló szereteteket az iránt az eszme iránt, amely megadta nekünk, hogy különbek legyünk a legjobbaknál." Egy győri vállalat dolgozói így fejezték ki büszkeségüket és örömüket: „Tudtuk, fiúk, hogy győztök, mert a népi demokrácia fiai vagytok." A győzelmi lelkesedés nemcsak lelkes szavakat, hanem lelkesítő tetteket is szült. A mérkőzés utáni percekben jelentkezett kezdeményezésével a Magyar Zramutipar „Igaz“-brigádja és azóta egyre-másra érkezik a sur újabb, meg újabb győzelmi műszakokról. A mérkőzés napján a bánszállási Péch Antal és Béketárók dolgozói 106 százalékra teljesítették napi tervüket, a Budapesti Földalatti Gyorsvasútépítkezésének 6. számú munkahelyén a Ferenczi-brigád 190 százalékos átlagteljesítménnyel ünnepelte a magyar sport diadalát. A MÁVAG mozdony gyárában a hengerburkoló lakatosok brigádja 210 százalékot teljesített a győzelem napján, Berze János karusszel-esztergályos pedig 291 százalékot. A jegespusztai állami gazdaság dolgozói tervük 138 százalékos teljesítését vállalták a londoni győzelem tiszteletére. A zagyiai szénbányák dolgozói felajánlották, hogy évi tervüket december 1óra teljesítik, így hat kölcsönösen egymásra a sport is a nép országépítő lendülete. Építőmunkánk sikerei tették lehetővé sportunk soha nem látott arányú fejlődését és a sport fejlődése, a magyar sporttehetség megnyilvánulása hozzájárul népüink munkalelkesedésének fokozódásához. Szép és emlékezetes napjai ezek a magyar sportnak, a sportot annyira szerető magyar népnek. Hatalmas győzelmet aratott a magyar sport és új, világraszóló győzelmekre lelkesíti egész dolgozó népünket. Egy ország fogadta szeretetébe azokat a nagytehetségű, lelkiismeretes, igazi hazafias lelkesedéstől fűtött labdarúgókat, akik szívvel-lélekkel, harcos győzniakarással küzdve megszerezték népünk számára ezt a nagy örömet. Hála és dicséret a győzteseknek, dicsőség a hazának, amely ilyen fiakat nevelt! svéd öttusások is olusztaiak ihil-h. A chilei világbajnokságon résztvevő svéd öttusázók kedden elindultak Stockholmból, hogy Észak-Amerikán keresztül repülőgépen utazzanak Santiagóba. A svéd csapat tagjai, a Budapesten is szerettett Hall olimpiai bajnok, P. O. Nessen, továbbá Lindqvist. Lindqvist, aki tavaly tagja volt a svéd olimpiai csapatnak, az idén az Egyesült Államokban tartózkodott és New Yorkban csatlakozik majd a svéd küldöttséghez. A stockholmi ,,Idronsbladet** azt írja, hogy Hall úgy készült fel a világbajnokságra,, mint egy ,,fakir*", igen kemény napi edzéstervet állított össze és ezt lelkiismeretesen betartotta. Naponta általában at1 sportágban tartott edzést, egyedül a lovagló edzése nem volt egészen kielégítő, a lovaglás azonban — budapesti gyengébb szereplése ellenére — Hall erősségei közé tartozik. A nagy mérkőzés lőlapja A lőlapon látható fekete pontok az erős lövéseket, a félig fekete pontok a fejerős lövéseket, a zászlós pontok a gólokat, az üres karikák a gyenge lövéseket jelentik. A lőlap is híven mutatja a két csapat közti különbséget: a magyar együttes huszonhatszor lőtt, az angol csak kilencszer. Érdekes az is, hogy az angolok lövései mind baloldalra mentek, a magyar lövések nagy része pedig a jobboldala. Aránylag sok magyar lövés ment a léc alá, három gólunk alkalmával is itt kötött ki a labda. (A lőlapot Csordás Lajos, a válogatott csapat tartalék játékosa készítette.) A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA MELLETT MŰKÖDŐ ORSZÁGOS TESTNEVELÉSI ÉS SPORTBIZOTTSÁG LAPJA PÉNTEK, 1953 NOVEMBER 27 * Ára . ho fillér ★ IX. ÉVFOLYAM, 237. SZÁM A londoni győzelem határtalan örömet szerzett a békeszerető magyar népnek Az Országos Béketmács távirataPuskás Ferencnek, az Országos Béketanács tagjának, London. Arra kérjük Puskás elvtársat, hogy az Országos Béketanács nevében köszöntse a magyar labdarúgóválogatott valamennyi tagját. A londoni győzelem határtalan örömet szerzett a békeszerető magyar népnek és úgy véljük, többet jelent ez sportbeli sikernél. Az egész világnak bebizonyítottuk, hogy népünk a békét szereti és arra törekszik, hogy a világ fiataljai a kultúra és a sport területén mérjék össze erejüket. Végtelenül örülünk a londoni győzelemnek, amely a népek egymásközti barátságának is győzelme. Sok szeretettel várjuk haza a diadalmas magyar csapatot. Országos Béketanács. „Ez a mérkőzés történelmi fordulatot jelent a labdarúgásban" Teljes elismeréssel méltatják az angol lapok a magyar válogatott világraszóló diadalát — Kiküldött munkatársunk távbeszélő jelentése. — (London, november 26.) Az angol sajtó, amelyik a mérkőzés előtt igen derűlátóan magasra korbácsolta a közvélemény hangulatát, most az ellenkező végletbe zuhant. A teljes megadást, vereséget, szinte megsemmisülést fejezik ki a cikkek és címek. A magyarok játékára pedig olyan fantasztikus jelzőket használnak, ami nekünk álmunkban sem jutna eszünkbe. Az angol sajtó Magyarországival ilyen terjedelemben még soha nem foglalkozott és soha ilyen elismerő jelzőket országunk m,gt nem kapott. A politikai lapok is kivétel nélkül nagy terjedelemben foglalkoznak első oldalukon a mérkőzéssel. Még budapesti jelentések is megtalálhatók a lapokban, arról, hogy milyen hatást keltett otthon a nagyszerű győzelem. Az egyik lap azt írja, hogy a rádióval ellátott autókat megállították az utcán, s úgy hallgatták a járókelők a mérkőzés közvetítését, este pedig hosszú sorban álltak az emberek az utcán a „Népsport“-ra várva. Olvasom a sok-sok millió példányi számban megjelenő lapokat, amelyekből kiolvasható, mit is jelentett tulajdonképpen a magyar csapat 6:3-as győzelme. A négy és félmillió példányban megjelenő „Daily Mirror“ első oldalán hatalmas, háromhasábos cím kiáltja: „Istenek alkonya. “ Még jó, hogy zárójelben hozzátették: labdarúgásban. .,Istenek alkonya! Ez volt az a színdarab, ami a Wembley-stadionban lejátszódott tegnap, amikor a magyar csapat megverte — de nem is megverte, hanem elpáholta Angliát" — mondja a cikkíró. „Szinte játékszer volt számukra az angol labdarúgás egész ereje. Htt-ra győzött a magyar csapat, de a játék néha úgy teszett, hogy az eredmény 16:3 is lehett volna." .„Mindig szomorú látván// egy öreg baj nakelt,tévé.St;+- d£, .Ivyk. * .- á*b ké-énéa link sem volt Afelől, hogy a jobbik csapatnak kell győznie. S el hiszem, hogy a közönség ezt már előbb látta, mint a játékosok. Amikor második góljukat érték el a magyarok, a közönség hangulata olyanná vált, mintha máris nemzeti gyászt tartanának, nem pedig, mintha sporteseményt el néznének ...•A lecke világos — írja a továbbiakban a lap — legjobb teljesítményünk nem elég ma már a legjobbak ellen. Fel kell építenünk újra labdarúgásunkat, bátorítanunk kell a fiatalokat réteken, játszótereken egész Angliában, ijt alkalmakat kell teremtenünk az utcán játszó gyermekek számára. Nem helyes a múlton keseregni noha nehéz szívvel kell gondolnunk arra, amikor az angol labdarúgás volt az egész világon a felsőbbrendű futball képviselője. Dehát gondoljunk a jövőre és kezdjük el az építést már most.*1 Rátérve a mérkőzésre megjegyzi, hogy nincs rejtély a mögött, hogy miért győztek ki magyarok, „az első fitty szótól az utolsóig — amely már a ködön keresztül hallatszott — látható volt az angolok megaláztatása ezekkel a yardokkal gyorsabb mágikus magyarokkal szemben. Az Öreg mestert (ez az angol csapat) szétverte, túljátszotta erőnlétben, lövőkészségben egyaránt ez az új, áramvonalas bajnoka Európának és ha szabad mondani, az egész világ nők. Sajnáljuk Matt hetest, a nagyszerű Stanleyt, aki nem tudta megállítani az órát, ha voltak is néha időszakok, különösen az első félidő utolsó perceiben, amikor fel-fellángolt az öreg varázsló. Csak sajnálni tudjuk Mortensent, aki úgy játszott, mint mindig, de éppen úgy mint a többi angol játékos, ő sem tudott mit kezdeni a magyarok gyorsaságával, noha a szívét nem vesztette el.** Körülbelül tovább is ilyen a ciki hangja. A végén azt írja a fap, hogy amikor már csak 10 perc volt hátra ernek a sporttragédának a második felvonásából, úgy látszott, hogy a magyarok megelégelték a gólokat, már nem siettek, hanem úgy viselkedtek, min jólnevett gyerekek, akik nem akarnak egy mindent elsöprő vereséget mérni az öreg szülőkre. ,Szenioré, nagyon szomorú volt látni, hogy voltak pillanatok, amikor legjobban viselkedő játékosaink is csúnya dánosokat követtek el abban a feszültségben, amely amiatt volt bennük, hogy Istd.Ofember előtt oly sokszor idiótának és ügyetlennek látszottak ellenfelükkel szemben. A magyaroknál is kicsúszott egy-két szabálytalanság, de a durvaság kezdeményezése angol oldalról jött“. Egy másik cikkében, a magyar játékosokról azt írja a lap, hogy nehéz lenne ebből a felülmúlhatatlan magyar csapatból kiemelni valakit. „Hidegkúti teljesítménye önmagáért beszél. A jobbfedezet Bózsik megérdemli azt a nagy sikert, amelyet aratott. Czibor gyorsasága még ebből a gyors fűtőkből álló csapatból is kiemelkedett. A játék végén már azt is megtapsolta a közönség, ha egy angol játékos partra tudta rúgni a labdát. Ez volt ugyanis az egyetlen esélye, hogy angol játékosnak tapsoljon, ha az egyáltalán hozzá tudott jutni a labdához.** „A mi veretlenségünket alaposan szétverték .A mi sportbdíványaink nemcsak agyaglábúak voltak, hanem szinte agyagból való emberek, ezek mellett a fantasztikusan fitt, jó erőben lévő ügyes és veszélyesen előretörő népi csapat mellett“ -kesereg a cikkíró. „A 100.000 ember, amelyik elvonult Wembleyből, csendesebb volt, mint ezen a pályán lejátszott mérkőzés után bármikor. Ők nem hibáztatták a játékosokat. Rengetegszer hallottam ezeket a szinte megdermedt nézőket, amint suttogtak, sohasem láttam meg ilyen labdarúgást.“ A lap egy másik cikkének főcíme ez: „Nincs mentségünk”* A cikkben ez áll* „Nem volt csapatunknak ellenszere Magyarország egészen különleges támadó felfogása ellen, ez a csapat minden részében fölülmúlta a mieinket.** Részletesen" leírja a gólokat, majd így fejeződik be a cikk -„Angliát egy egészen kiváló gépezett magyar csapat verte meg és amint a nagy tömeg is tette Wembleyben, amikor lelkesen ünnepelte a győztesként levonuló magyarokat, én is azt tudom mondani: Ezt jól csináltad Magyarország!** A „Daily Dispatch** első oldalán képek fölött így kezdődik a bevezetés: „Micsoda megalázás volt az angol labdarúgók részére tegnap Wembleyben, amikor a góléhes magyarok gulyássá aprították az egykori büszke mestert“. Közli a lap Mortenser nyilatkozatát: „Ez volt a legnagyszerűbb csapat, amelyet valaha láttam. Micsoda belső hármas! Micsoda pontosság a passzolásban! A magyaroknak mindig volt egy fölösleges embere a védelem számára s ez állította a legkeményebb akadályt elénk a védelem áttörésében, amelyet valaha is tapasztaltam. A magyar fedezetek is tudják, hogyan kell lőni". Wright így nyilatkozott: „Mtt már az egész világ labdarúgását ismerem, de a magyarokat tartom a legkiválóbban képzett i OHtypotnak,amellyel vemerültem". Ramsey ezt mondja: „Soha nem tudtam jobb csapatot elképzelni, mint az uruguayit, de a magyarok határozottan jóval jobbak azoknál is. Nem bánom, hogy végre megtört a veretlenségünk, ez legalább meg fogja erősíteni a versenyt Winterbottomnnak a lap számára adott nyilatkozata így hangzik: — Az a gyors, pontos passzolás, amely a gólokat eredményezte, közel három év együttes munkájának következménye volt Majd ha végre mi is egy állandó csapatot tudunk találni, akkor vissza tudjuk szerezni helyünket a labdarúgásban. A lap utolsó oldalán is sok képet közöl, s nyolchasábos címében ezt írja: „A magyar labdarúgás forradalmárai.“ A másik főcím: ..Veretlenségünket lemészárolták.“ „Ezek a könnyűlábú művészek halálbiztosak a befejezésben s a labdarúgásnak egy teljesen új felfogását mutatták be" — írja a cikk írója. — „Azt a reményünket, hogy veretlenségünket meg tudjuk tartani, már az első percekben összerombolták. Hamarmegmutatkozott, hogy mesterekből álló labdarúgó-csapattal állunk szemben, a magyarok sokkal jobbak, mint az osztrákok és sokkal hatékonyabbak és eredményesebbek voltak, mint a FIFA-válogatott. Mindenben felülmúltak minket ezek a magyarok. Szerelésben, irtózatos erejű lövőkészségben, rövid és hosszú passzok olyan koimbinációjában, amelyet mi még sohasem hittünk. Még a régi skót labdarúgástól sem láttunk ilyet. Egy új labdarúgó felfogást láttunk szerdán, egy forradalmi bemutatót. Felsőbbrendű önbizalommal játszott ez a csapat, s ez az önbizalom a hibátlan technikán, ügyességen, a hosszú évek összeszokottságán alapult.“ Dicséri a csapat labdakezelését, állóképességét, gyorsaságát s azt írja: „gyönyörű, színes kaleidoszkóp, a labdarúgó varázslatnak gyönyörű kaleidoszkópja van együtt ebben a csapatban. Lehet, hogy ezt az angol vereséget — nem is vereség, inkább eb páholás volt ez — sokan katasztrófánsnak fogják mondani. A novemberi félhomályos estében a stadion nézőteréről valóban alkalmas volt a látvány egy tragikus történetre. De hát, kelle nekünk ezt tragikusnak tartanunk? Az a katasztrófa, amikor úgy vesztünk hogy nem küzdünk. De a mi játékosaink becsülettel harcoltak, legfeljebb az volt a baj, hogy mi lándzsa raj, és nyilakkal küzdöttünk rakétalövedékkel ellátott remülőgép ellen." „Mi ezt a csapatot nem tudjuk megverni— írja később a lap. — Ha tízszer találkozunk, nem hiszem, hogy egyet is megnyerünk a mérkőzésekből. Ezek egyszerűen túlságosan jók nekünk. A magyarok felsőbbrendű csapatmunkája nehézzé teszi, hogy bírálatot mondjunk az angol játékosokról. Senki sem tud játszani labda nélkül, nem tudja megmutatni, hogy mit tud. S itt mindig a vörösmezes játékosok kapták a labdát, felnéztek, passzoltak, villámgyorsan futottak az üres helyekre, úgy, hogy a mi játékosaink csak kapkodtak s hiába szerettek volna felnőni a magyar játékosokhoz, ezt nem tudták elérni/* A lap Wright-ot, Eckersleyt, egy-két szén szerelését, általában a csapat lelke sértését és igyekezetét dicséri, majd így folytatta: „De hagyjuk is abba az egyéni dicséretet, inkább bíráljuk meg az egész csapatot, amiért ólomlábunknak, lomháknak, taktikailag szervezetleneknek mutatkoztak, összehasonlítva ellenfelük elegáns és pusztító erejű játékával*4. A mérkőzésről azt írja a lap, hogy azs elő 6 gól utánhamar, elértek egy gyöntyörű második gólt is a magyarok, ezt a gólt ugyan egy rossz játékvezetői ítélet megsemmisítette, de ez sem zavarta meg a,, magyarokat. Egymásután vezették a veszélyes támadásokat, állandóan veszélyeztettek, miközben „mi még csak fenyegetni sem tudtuk az ő kapujukat."* Puskás góljáról azt mondja, hogy a balösszekötő olyan mesteri lábmunkát mutatott be, amely a közönség számára, egész lélekzetállító volt. Ez a lap is sok nyilatkozatot hoz. Minden nyilatkozatból kicsendül, hogy nem kell szégyelniök magukat a vereség miatt, a jobb csapat győzött. Egyedül Ramsey büszke arra, hogy már három XI-es rúgott be Wembleyben: 1951- ben az osztrákok ellen,néhány hete a FIFA és most a magyarok ellen. (Ne irigyeljük tőle a dicsőséget.! A lap vezércikke is foglalkozik a mérkőrzéssel. Utolsó mondata így hangzik: ,,Anglia vereséget szenvedett tegnap, de majd újra fel fog emelkedni A „Daily Mail" negyedik oldalán négyhasábos fényképet közöl a vacsoráról. A fényképen látható minden alakra rá van írva az illető neve. Hidegkútinak a hátára írták a nevét, s azt is, hogy három gólt lőtt a mérkőzésen. Az egyik cikk arról számol be, milyen izgatottan beszélt ,a Wembley-stadion százezres közönsége a magyarokról, akik „elpüfölték“ az angolokat. Bizony ez kellemetlen dolog — írja a lap. — Ez volt Anglia első veresége otthon egy kontinentális csapattal szemben. Mégsem annyira a bánat volt látható a tömegen, mint inkább csodálat Magyarország iránt." Vigasztalásul megemlíti a cikkíró, hogy a magyar labdarúgás jóságában egy kis része van Jimmy Hogannak is, aki valamikor az NiTK •■dzőj.cui.. Alt illazsolaton latdását’és cím közli: „Vereség és lecke Angliának’* Alcímek: „A magyarok játékát élvezet nézni*’, ,,Nekünk is korszerűsíteni kell játékunkat’. A továbbiakban ezeket írja: „Felejtsük el a „wembleyi varázslókat(ezt a nevet valamikor egy nagy tudású skót válogatottnak adták az angolok) és üdvözöljük a magyar csodákat. A legkiválóbb csapat, amely valaha itt játszott nemcsak, hogy darabokra zúzta Anglia 90 éves hazai veretlenségét, hanem megmutatta a mi labdarúgásunk jövőjének mintáját is. Az ő játékukban minden benne van, aminek a labdarúgásban benne kell lennie. Nagyszerű volt a tizenegy fiatalember játékának az egyszerűsége, amellyel mindenkit elbájoltak. Láthatólag saját maguk is élvezték a játékot. Szomorú, de ugyanakkor jó is az angol labdarúgás számára, hogy ez a tizenegy higany golyó éppen egy angol pályán nyújtotta ezt a csodálatos bemutatót, az angol válogatott csapat vezetői és igen sok klubcsapat vezetői előtt. Most valószínűleg a mi labdarúgásunkat is újra modellezik s nemcsak válogatott, hanem klubszempontból is, hogy 1953-as labdarúgást játsszunk, ne Viktória-korabeliss. A továbbiakban így ír a lap: „De ne beszéljünk most a jövőről, hanem beszéljünk arról a bemutatóról, amelyre sokáig visszaemlékezik majd az a szerencsés 100.000 ember, aki a Wembley-stadionban, és az a többmillió, aki távolbalátókon láthatta ezt a mérkőzést. Először sokasok esztendő után leverték az angol csapatot a lábáról, túlszárnyalták állóképességben, gyorsaságban Ez a lap sem fukarkodik fel zökken. „Ezek a magyarok egészen elképesztő bemutatót adtak a gyors, pontos és önzetlen labdarúgásból”. „Ők gyorsabbak voltak labdával és labda nélkül, jobbak voltak a levegőben és jobbak a lövésben. Amellett kemények, határozottak voltak, de soha nem vesztették el azt az eleganciájukat, amely őket olyan csodálatosan egyszerűnek mutatta. A mészárlás már az első percek után megkezdődött egy csodálatos góllal és 28 perc alatt még öt gólt rúgtak. Nem számítva azt a gólt, amelyet véleményünk szerint helytelenül semmisített meg a játékvezető. Sajnos, játékosainkat egészen zavarba hozta a magyarok passzolásainak pontossága és gyorsasága. A labdájukúgy gurult, mintha golyóscsapágyon ment volna. Milyen esélyük lehetett egy ilyen csapattal szemben a nehézlábú angol játékosoknak. Néha úgy festett a helyzet, mintha egy kezdő teniszező Sedgman ellen játszott volna, vagy egy amatőr ökölvívó Dempsey ellen mérkőzött volna. Nagyon nehéz és talán nem is helyes az angol csapatot egyénileg bírálni . . Később azt írja, hogy az az óriási Iram, amely a mozdulatok egészen meglepő pontosságával párosult, a végén egy kissé lelassult, de még így is egészen csodálatos futballt játszott a magyar csapat egészen addig, amíg a játékvezető sípja véget nem vetett az angolok haldoklásának. Az a remény, hogy az angol csatársor szembe tud szállni a magyar védelemmel, a mérkőzés alatt szétfoszlott.“ „De meg kell jegyeznem — mondja a cikkíró — hogy semmiféle csapat sem (Folytatás a 2. oldalon.)