Népsport, 1953. november (9. évfolyam, 218-239. szám)

1953-11-27 / 237. szám

A győzelem visszhangja 1953 november 25 a magyar sport­­történelemnek mindig egyik legragyo­góbb napja marad. Világraszóló, példát­lan győzelmet aratott ezen a napon a magyar labdarúgó-csapat. Világraszóló ez a győzelem, mert az egész világ sport­közvéleménye feszült érdeklődéssel fi­gyelte a nagy mérkőzés kimenetelét és példátlan győzelem, mert a labdarúgás története során először fordult elő, hogy e sport megalkotóit, az angolokat saját hazájukban győzte le idegen csapat — méghozzá tekintélyes gólaránnyal. E pillanatban még fel sem lehet mér­ni ennek a győzelemnek a teljes sport­­beli értékét és jelentőségét, mint ahogy nyilván sok-sok cikket és tanulmányt ír­nak még majd a jövőben ennek a mér­kőzésnek a szakmai tanulságairól szerte a világon a labdarúgás szakértői , és még mindig marad majd megvizsgálni, megtárgyalni való a számukra. Azt azon­ban már most is megkísérelhetjük, hogy megvizsgáljuk ennek a sportbeli győ­zelemnek egyéb vonatkozású hatásait, megpróbálhatjuk megkeresni a londoni diadalnak a sporton túlmenő, mélyeb­ben fekvő okait. A labdarúgás világszerte a legnépsze­rűbb, a legnagyobb közönséget vonzó sportág. Két ország válogatott labda­rúgóinak találkozóját ezért mindig kü­lönös figyelemmel kísérik. Szerdai győ­zelmünk annál is értékesebb, mert ez­úttal olyan sportágban született meg, amelyben az angolok hazai pályán le­­győzhetetlennek tartották magukat és ebben a nézetükben 90 éves veretlensé­gük ténye erősítette meg őket. Még a mérkőzés előtti napon is igen derűlátó volt az angol sajtó, s most, a súlyos vereség után annál nagyobb a le­vertség az angol lapok berkeiben. A vi­lágsajtónak a magyar sport dicsőségét hirdető cikkei közül szeretetteljesen csencsül ki barátaink örvendő hangja. .,A magyar labdarúgók dicső, új lapot írtak be a magyar sport történetébe“ — állapítja meg a moszkvai „Szovjetszkij Szport". A szalinográdi ,Sport" vezér­cikkben üdvözli a magyar sportolók diadalát. Mint saját diadaluknak, úgy örülnek győzelmünknek a többi népi de­­mok­ratikus ország lapjai is. Nim­ fu­karkodnak a dicsérő jelzőkkel a nyu­gati országok sajtójának cikkírói sem. Labdarúgóink sikere fellelkesítette külföldi barátainkat, s a külföldön tar­­tózkodn­ő magyarokat is. Leningrádból két távirat is érkezett szerkesztőségünkbe, mindkettőben szovjet ösztöndíjas magyar diákok adtak kifejezést örömüknek és büszkeségüknek. Komarno csehszlová­kiai város folyami kikötőjének dolgo­zói már a világbajnokság megnyerésére buzdítják csapatunkat. Jöttek üdvözle­tek a Német Demokratikus Köztársaság­ból, Stockholmból, a Francia Munkás Sportszövetségről és a Kolozsvári Bo­lyai Tudományegyetem vegytani szaká­ról is. A magyar sport dicsősége bejárja a világot. És idehaza? Idehaza tanúi lehetünk annak, hogy mit jelent a sport a mi ifjú lelkű népünk számára. A mérkőzés befejezése óta valósággal özönlenek szer­kesztőségünkbe a táviratok, levelek az ország minden részéből. A magávalragadó győzelem költői sza­vakat kölcsönzött a fellelkesedett dol­gozóknak. A bacsai falusi sportkör tag­jai így írtak táviratukban: "Szeretettel köszöntünk, igaz hazafiak, akik helyt­álltatok, hogy bebizonyítsátok több tu­­dástokat, s lángoló szereteteket az iránt az eszme iránt, amely megadta nekünk, hogy különbek legyünk a leg­jobbaknál." Egy győri vállalat dolgozói így fejezték ki büszkeségüket és örömüket: „Tud­tuk, fiúk, hogy győztök, mert a népi demokrácia fiai vagytok." A győzelmi lelkesedés nemcsak lel­kes szavakat, hanem lelkesítő tetteket is szült. A mérkőzés utáni percekben je­lentkezett kezdeményezésével a Magyar Zram­utipar „Igaz“-brigádja és azóta egy­­re-másra érkezik a su­r újabb, meg újabb győzelmi műszakokról. A mérkőzés nap­ján a bánszállási Péch Antal­ és Béke­­tárók dolgozói 106 százalékra teljesítet­ték napi tervüket, a Budapesti Föld­alatti Gyorsvasút­­építkezésének 6. szá­mú munkahelyén a Ferenczi-brigád 190 százalékos átlagteljesítménnyel ünnepelte a magyar sport diadalát. A MÁVAG mozdony gyárában a hengerburkoló la­katosok brigádja 210 százalékot teljesí­tett a győzelem napján, Berze János ka­russzel-esztergályos pedig 291 százalé­kot. A jegespusztai állami gazdaság dol­gozói tervük 138 százalékos teljesítését vállalták a londoni győzelem tiszteletére. A zagyiai szénbányák dolgozói felaján­lották, hogy évi tervüket december 1óra teljesítik, így hat kölcsönösen egymásra a sport is a nép országépítő lendülete. Építő­­munkánk sikerei tették lehetővé spor­tunk soha nem látott arányú fejlődését és a sport fejlődése, a magyar sport­­tehetség megnyilvánulása hozzájárul né­püink munkalelkesedésének fokozódásá­hoz. Szép és emlékezetes napjai ezek a ma­gyar sportnak, a sportot annyira szerető magyar népnek. Hatalmas győzelmet ara­tott a magyar sport és új, világraszóló győzelmekre lelkesíti egész dolgozó né­pünket. Egy ország fogadta szeretetébe azokat a nagytehetségű, lelkiismeretes, igazi hazafias lelkesedéstől fűtött labda­rúgókat, akik szívvel-lélekkel, harcos győzniakarással küzdve megszerezték né­pünk számára ezt a nagy örömet. Hála és dicséret a győzteseknek, di­csőség a hazának, amely ilyen fiakat ne­velt! ­­ svéd öttusások is olusztaiak ihil­-h.­ A chilei világbajnokságon résztvevő svéd öttusázók kedden elindultak Stock­holmból, hogy Észak-Amerikán keresztül repülőgépen utazzanak Santiagóba. A svéd csapat tagjai, a Budapesten is szere­ttett Hall olimpiai bajnok, P. O. N­essen, továbbá Lindqvist. Lindqvist, aki tavaly tagja volt a svéd olimpiai csapatnak, az idén az Egyesült Államokban tartózko­dott és New Yorkban csatlakozik majd a svéd küldöttséghez. A stockholmi ,,Idronsbladet** azt írja, hogy Hall úgy készült fel a világbajnok­ságra,, mint egy ,,fakir*", igen kemény napi edzéstervet állított össze és ezt lelki­ismeretesen betartotta. Naponta általá­ban at1 sportágban tartott edzést, egye­dül a lovagló edzése nem volt egészen ki­­elégítő, a lovaglás azonban — budapesti gyengébb szereplése ellenére — Hall erős­ségei közé tartozik. A nagy mérkőzés lőlapja A lőlapon látható fekete pontok az erős lövéseket, a félig fekete pontok a fejerős lövéseket, a zászlós pontok a gólokat, az üres karikák a gyenge lövéseket jelentik. A lőlap is híven mutatja a két csapat közti különbséget: a magyar együttes huszonhatszor lőtt, az angol csak kilencszer. Érdekes az is, hogy az angolok lövései mind baloldalra mentek, a magyar lövések nagy része pedig a jobboldala. Aránylag sok magyar lövés ment a léc alá, három gólunk alkalmá­val is itt kötött ki a labda. (A lőlapot Csordás Lajos­, a válogatott csapat tartalék játékosa készítette.) ­ A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA MELLETT MŰKÖDŐ ORSZÁGOS TESTNEVELÉSI ÉS SPORTBIZOTTSÁG LAPJA PÉNTEK, 1953 NOVEMBER 27 * Ára . h­o fillér ★ IX. ÉVFOLYAM, 237. SZÁM A londoni győzelem határtalan örömet szerzett a békeszerető magyar népnek Az Országos Béketmács távirata­­Puskás Ferencnek, az Országos Béketanács tagjának, London. Arra kérjük Puskás elvtársat, hogy az Országos Béke­tanács nevében köszöntse a magyar labdarúgóválogatott vala­mennyi tagját. A londoni győzelem határtalan örömet szer­zett a békeszerető magyar népnek és úgy véljük, többet je­lent ez sportbeli sikernél. Az egész világnak bebizonyítottuk, hogy népünk a békét szereti és arra törekszik, hogy a világ fiataljai a kultúra és a sport területén mérjék össze erejüket. Végtelenül örülünk a londoni győzelemnek, amely a népek egymásközti barátságának is győzelme. Sok szeretettel várjuk haza a diadalmas magyar csapatot. Országos Béketanács. „Ez a mérkőzés történelmi fordulatot jelent a labdarúgásban" Teljes elismeréssel méltatják az angol lapok a magyar válogatott világraszóló diadalát — Kiküldött munkatársunk távbeszélő jelentése. — (London, november 26.) Az angol sajtó, amelyik a mérkőzés előtt igen derűlátóan magasra korbácsolta a közvélemény han­gulatát, most az ellenkező végletbe zu­hant. A teljes megadást, vereséget, szinte megsemmisülést fejezik ki a­ cikkek és cí­mek. A magyarok játékára pedig olyan fantasztikus jelzőket használnak, ami ne­künk álmunkban sem jutna eszünkbe. Az­ angol sajtó Magyarországival ilyen terje­delemben még soha ne­­m foglalkozott és soha ilyen elismerő jelzőket országunk m,gt­ nem kapott. A politikai lapok is ki­vétel nélkül nagy terjedelemben foglal­koznak első oldalukon a mérkőzéssel. Még budapesti jelentések is megtalálhatók a lapokban, arról, hogy milyen hatást kel­tett otthon a nagyszerű győzelem. Az egyik lap azt írja, hogy a rádióval ellá­tott autókat megállították az utcán, s úgy hallgatták a járókelők a mérkőzés közvetítését, este pedig hosszú sorban álltak az emberek az utcán a „Nép­sport“-ra várva. Olvasom a sok-sok millió példányi szám­ban megjelenő lapokat, amelyekből kiolvas­ható, mit is jelentett tulajdonképpen a magyar csapat 6:3-as győzelme. A négy és félmillió példányban m­eg­jelenő „Daily Mirro­r“ első oldalán ha­talmas, háromhasábos cím kiáltja: „Istenek alkonya. “ Még jó, hogy zárójelben hozzátették: labdarúgásban. .,Istenek alkonya! Ez volt az a színdarab, ami a Wembley-stadion­ban lejátszódott tegnap, amikor a ma­gyar csapat megverte — de nem is meg­­verte, hanem elpáholta Angliát" — mond­ja a cikkíró. „Szinte játékszer volt szá­mukra az angol labdarúgás egész ereje. H­tt-ra győzött a magyar csapat, de a já­ték néha úgy teszett, hogy az eredmény 16:3 is lehett volna." .„Mindig szomorú látván// egy öreg baj nak­elt,tévé.St;+- d£, .Ivyk. * .- á*b ké-éné­a link sem volt Afelől, hogy a jobbik csa­­patn­ak kell győznie. S el hiszem, hogy a közönség ezt már előbb látta, mint a játékosok. Amikor második góljukat érték el a magyarok, a közönség hangulata olyanná vált, mintha máris nemzeti gyászt tartanának, nem pedig, mintha sport­eseményt el néznének ...•A lecke világos — írja a továbbiakban a lap — legjobb teljesítményünk nem elég ma már a legjobbak ellen. Fel kell építe­nünk újra labdarúgásunkat, bátorítanunk kell a fiatalokat réteken, játszótereken egész Angliában, ijt alkal­m­akat kell terem­tenünk az utcán játszó gyermekek szá­mára. Nem­ helyes a múlton keseregni noha nehéz szívvel kell gondolnunk arra, amikor az angol labdarúgás volt az egész világon a felsőbbrendű futball képviselője. Dehát­­ gondoljunk a jövőre és kezdjük el az építést már most.*1 Rátérve a mérkőzésre megjegyzi, hogy nincs rejtély a mögött, hogy miért győz­tek ki magyarok, „az első fitty szótól az utolsóig — amely már a ködön keresztül hallatszott — látható volt az angolok megaláztatása ezekkel a yardokkal gyor­sabb mágikus magyarokkal szemben. Az Öreg mestert (ez az angol csapat) szét­verte, túljátszotta erőnlétben, lövőkész­ségben egyaránt ez az új, áram­vonalas bajnoka Európának és ha szabad mon­dani, az egész világ nők. Sajnáljuk Matt hetest, a nagyszerű­ Stanleyt, aki nem tudta megállítani az órát, ha voltak is néha időszakok, különösen az első félidő utolsó perceiben, amikor fel-fellángolt az öreg varázsló. Csak sajnálni tudjuk Mor­tensent, aki úgy játszott, mint mindig, de éppen úgy mint a többi angol játékos, ő sem tudott mit kezdeni a magyar­ok gyorsaságával, noha a szívét nem vesz­tette el.** Körülbelül tovább is ilyen a ciki hangja. A végén azt írja a fap, hogy amikor már csak 10 perc volt hátra er­­nek a sport­tragé­dának a második fel­vonásából, úgy látszott, hogy a magya­rok megelégelték a gólokat, már nem siet­tek, hanem úgy­­ viselkedtek, min jólne­vett gyerekek, akik nem akarnak egy mindent elsöprő vereséget mérni az öreg szülőkre. ,Szenioré, nagyon szomorú volt látni, h­ogy voltak pillanatok, am­ikor leg­jobban viselkedő játékosaink is csú­nya dánosokat követtek el abban a feszültségben, amely amiatt volt ben­nük, hogy Istd.Of­­­ember előtt oly sok­szor idiótának és ügyetlennek látszot­tak ellenfelükkel szemben. A magya­roknál is kicsúszott egy-két szabály­talanság, de a durvaság kezdeménye­zése angol oldalról jött“. Egy másik cikkében, a magyar játéko­sokról azt írja a lap, hogy nehéz lenne ebből a felülmúlhatatlan magyar csapat­ból kiemelni valakit. „Hidegkúti teljesít­ménye önmagáért beszél. A jobbfedezet Bózsik megérdemli azt a nagy sikert, amelyet aratott. Czibor gyorsasága még ebből a gyors fűtőkből álló csapatból is kiemelkedett. A játék végén már azt is megtapsolta a közönség, ha egy angol játékos partra tudta rúgni a labdát. Ez volt ugyanis az egyetlen esélye, hogy angol játékosnak tapsoljon, ha az egy­­általán hozzá tudott jutni a labdához.** „A mi veretlenségünket alaposan szétverték .A mi sportbdíván­yaink nemcsak agyag­lábúak voltak, hanem szinte agyagból való emberek, ezek mellett a fantasztiku­san fitt, jó erőben lévő ügyes és veszé­lyesen előretörő népi csapat mellett“ -­­kesereg a cikkíró. „A 100.000 ember, ame­lyik elvonult Wembleyből, csendesebb volt, mint ezen a pályán lejátszott mér­kőzés után bármikor. Ők nem hibáztat­ták a játékosokat. Rengetegszer hallot­tam ezeket a szinte megdermedt nézőket­, amint suttogtak, sohasem láttam meg ilyen labdarúgást.“ A­ lap egy másik cikkének főcíme ez: „Nincs mentségünk”* A cikkben ez áll* „Nem volt csapatunknak ellenszere Ma­gyarország egészen különleges támadó fel­fogása ellen, ez a csapat minden részé­ben fölülmúlta a mieinket.** Részletesen" leírja a gólokat, majd így fejeződik be a ci­kk -„Angliát egy egészen kiváló gépezett­ magyar csapat verte meg és amint a nagy tömeg is tette Wembleyben, amikor lelkesen ünnepelte a győztes­ként levonuló magyarokat, én is azt tudom mondani: Ezt jól csináltad Magyarország!** A „Daily Dispatch** első oldalán képek fölött így kezdődik a bevezetés: „Micsoda megalázás volt az angol labdarúgók részére tegnap Wembleyben, amikor a góléhes magyarok gulyássá aprították az egykori büszke mestert“. Közli a lap Mortenser nyilatkozatát: „Ez volt a legnagyszerűbb csapat, ame­lyet valaha láttam. Micsoda belső hármas! Micsoda pontosság a passzolásban! A ma­gyaroknak mindig volt egy fölösleges embere a védelem számára s ez állította a legkeményebb akadályt elénk a védelem áttörésében, amelyet valaha is tapasztal­tam­. A magyar fedezetek is tudják, ho­gyan kell lőni".­­ Wright így nyilatkozott: „Mtt már az egész világ labdarúgását ismerem, de a magyarokat tartom a legkiválóbban kép­zett i OHtypotnak,­­amellyel veme­­­rültem". Ramsey ezt mondja: „Soha nem tudtam jobb csapatot el­képzelni, mint az uruguayit, de a magyarok határozottan jóval jobbak azoknál is. Nem bánom, hogy végre megtört a ve­retlenségünk, ez legalább meg fogja erő­síteni a versenyt Winterbottom­nnak a lap számára adott nyilatkozata így hangzik: — Az a gyors, pontos passzolás, amely a gólokat eredmény­ez­te, közel három év együttes munkájának következménye volt Majd ha végre mi is egy állandó csapa­tot tudunk találni, akkor vissza tudjuk szerezni helyünket a labdarúgásban. A lap utolsó oldalán is sok képet kö­zöl, s nyolchasábos címében ezt írja: „A magyar labdarúgás forradalmárai.“ A másik főcím: ..Veretlenségünket le­mészárolták.“ „Ezek a könny­űlábú művészek halál­­biztosak a befejezésben s a labdarúgás­nak egy teljesen új felfogását mutatták be" — írja a­ cikk írója. — „Azt a re­ményünket, hogy veretlenségünket meg tudjuk tartani, már az első percekben összerombolták. Hamar­­megmutatkozott, hogy mesterekből álló labdarúgó-csapat­tal állunk szemben, a magyarok sokkal jobbak, mint az osztrákok és sokkal ha­tékonyabbak és eredményesebbek voltak, mint a FIFA-válogatott. Mindenben fe­lülmúltak minket ezek a magyarok. Szerelésben, irtózatos erejű lövőkészség­ben, rövid és hosszú passzok olyan koim­bi­nációjában, amelyet mi még sohasem hittünk. Még a régi skót labdarúgástól sem­ láttunk ilyet. Egy új labdarúgó fel­fogást láttunk szerdán, egy forradalmi be­mutatót. Felsőbbrendű önbizalommal ját­szott ez a csapat, s ez az önbizalom a hibátlan technikán, ügyességen, a hosszú évek összeszokottságán alapult.“ Dicséri a csapat labdakezelését, állóképességét, gyorsaságát s azt írja: „gyönyörű, színes kaleidoszkóp, a labdarúgó varázslatnak gyönyörű kaleidoszkópja van együtt ebbe­n a csapatban. Lehet, hogy ezt az angol veresé­g­et — nem is vereség, inkább eb páholás volt ez — sokan katasztrófánsnak fogják mondani. A novemberi félhomályos estében a stadion nézőteréről valóban al­kalmas volt a­ látvány egy tragikus tör­ténetre. De hát, kelle nekünk ezt tragi­kusnak tartanunk? Az a katasztrófa, ami­kor úgy vesztünk hogy nem küzdünk. De a mi játékosaink becsülettel harcoltak, legfeljebb az volt a baj, hogy mi lándzsa raj, és nyilakkal küzdöttünk rakéta­löve­dékkel ellátott remülőgép ellen." „Mi ezt a csapatot nem tudjuk meg­verni­­­— írja később a lap. — Ha tízszer találkozunk, nem hiszem, hogy egyet is megnyerünk a mérkőzésekből. Ezek egy­szerűen túlságosan jók nekünk. A m­a­­gyarok felsőbbrendű csapatmunkája ne­hézzé teszi, hogy bírálatot mondjunk az angol játékosokról. Senki sem tud ját­szani labda nélkül, nem tudja megmu­tatni, hogy mit tud. S itt mindig a vörös­­mezes játékosok kapták a labdát, felnéz­tek, passzoltak, villámgyorsan futottak az üres helyekre, úgy, hogy a mi játéko­saink csak kapkodtak s hiába sz­erettek volna felnőni a magyar játékosokhoz, ezt nem tudták elérni/* A lap Wright-ot, Eckersleyt, egy-két szén szerelését, általában a csapat lelke sértését és igyekezetét dicséri, majd így folytatta: „De hagyjuk is abba az egyéni dicséretet, inkább bíráljuk meg az egész csapatot, amiért ólomlábunknak, lo­mhák­nak, taktikailag szervezetleneknek mutat­koztak, összehasonlítva ellenfelük elegáns és pusztító erejű játékával*4. A mérkőzésről azt írja a lap, hogy azs el­ő 6 gól után­­hamar, elértek egy gyö­ntyörű második gólt is a magyarok, ezt a gólt ugyan­ egy rossz játékvezetői íté­let megsemmisítette, de ez sem zavarta meg a,, magyarokat. Egymásután vezették a veszélyes támadásokat, állandóan ve­szélyeztettek, miközben „mi még csak fe­nyegetni sem tudtuk az ő kapujukat."* Puskás góljáról azt mondja, hogy a bal­összekötő olyan mesteri lábmunkát mu­t­atott be, amely a közönség számára, egész lélekzetállító volt. Ez a lap is sok nyilatkozatot hoz. Minden nyilatkozatból ki­csendül, hogy nem kell szégyelniök magukat a ve­reség miatt, a jobb csapat győzött. Egyedül Ramsey büszke arra, hogy már három XI­-es rúgott be Wembleyben: 1951- ben az osztrákok ellen,­­néhány hete a FIFA és most a magyarok ellen. (Ne irigyeljük tőle a dicsőséget.! A lap vezércikke is foglalkozik a mér­kőrzéssel. Utolsó mondata így hangzik: ,,Anglia vereséget szenvedett tegnap, de majd újra fel fog emelkedni A „Daily Mail" negyedik oldalán négy­­hasábos fényképet közöl a vacsoráról. A fényképen látható minden alakra rá van írva az illető neve. Hidegkútinak a há­tára írták a nevét, s azt is, hogy három gólt lőtt a mérkőzésen. Az egyik cikk arról számol be, milyen izgatottan be­szélt ,a Wembley-stadion százezres közön­sége a magyarokról, akik „elpüfölték“ az angolokat. Bizony ez kellemetlen dolog — írja a lap. — Ez volt Anglia első veresége ott­hon egy kontinentális csapattal szemben. Mégsem annyira a bánat volt látható a tömegen, mint inkább csodálat Magyar­­ország iránt." Vigasztalásul megemlíti a cikkíró, hogy a magyar labdarúgás jóságában egy kis része van Jimmy Hogannak is, aki vala­mikor az NiTK •■dzőj.c­­ui.. Alt illazso­­l­­aton latd­ását’és cím közli: „Vereség és lecke Angliának’* Alcímek: „A magyarok játékát élvezet nézni*’, ,,Nekünk is korszerűsíteni kell játékunkat’. A továbbiakban ezeket írja: „Felejtsük el a „wembleyi varázslókat(ezt a nevet valamikor egy nagy tudású skót váloga­tottnak adták az angolok) és üdvözöljük a magyar csodákat. A legkiválóbb csapat, amely valaha itt játszott nemcsak, hogy darabokra zúzta Anglia 90 éves hazai ve­retlenségét, hanem megmutatta a mi labdarúgásunk jövőjének mintáját is. Az ő játékukban minden benne van, aminek a labdarúgásban benne kell lennie. Nagy­szerű­­ volt a tizenegy fiatal­ember játékának az egyszerűsége, amellyel min­denkit elbájoltak. Láthatólag saját ma­guk is élvezték a játékot. Szomorú, de ugyanakkor jó is az angol labdarúgás számára, hogy ez a tizenegy higany golyó éppen egy angol pályán nyújtotta ezt­ a csodálatos bemutatót, az angol válogatott csapat vezetői és igen sok klubcsapat­­ ve­zetői előtt. Most valószínűleg a mi labda­rúgásunkat is­ újra­ modellezik s nemcsak válogatott, hanem klubszempontból is, hogy 1953-as labdarúgást játsszunk, ne V­iktória-ko­rabeliss. A továbbiakban így ír a lap: „De ne beszéljünk most a jövőről, ha­nem beszéljünk arról a bemutatóról, amelyre sokáig visszaemlékezik majd­ az a szerencsés 100.000 ember, aki a Wemb­­ley-stadionban, és az a többmillió, aki távolbalátókon láthatta ezt a mérkőzést. Először sokasok esztendő után leverték az angol csapatot a lábáról, túlszárnyalták állóképességben, gyorsaságban Ez a­ lap sem fukarkodik fel zökken. „Ezek a magyarok egészen elképesztő bemutatót adtak a gyors, pontos és önzetlen labdarúgás­ból”. „Ők gyorsabbak voltak labdával és labda nélkül, jobbak voltak a levegőben és jobbak a lövésben. Amellett kemények, határozottak voltak, de soha nem ve­sz­­tették el azt az eleganciájukat, amely őket olyan csodálatosa­n egy­szerűnek mu­tatta. A mészárlás már az első percek után megkezdődött egy csodálatos góllal és 28 perc alatt még öt gólt rúgtak. Nem számítva azt a gólt, amelyet véleményünk szerint helytelenül semmisített meg a já­tékvezető. Sajnos, játékosainkat egészen zavarba hozta a magyarok passzolásainak pontossága és gyorsasága. A labdájuk­­úgy gurult, mintha golyóscsapágyon ment volna. Milyen esélyük lehetett egy ilyen csapattal szemben a nehézlábú angol já­­tékosoknak. Néha úgy festett a helyzet, mintha egy kezdő teniszező Sedgman el­len játszott volna, vagy egy amatőr ököl­vívó Dempsey ellen mérkőzött volna. Na­gyon nehéz és talán nem is helyes az angol csapatot egyénileg bírálni . . Később azt írja, hogy az az óriási Iram, amely a mozdulatok egészen meg­lepő pontosságával párosult, a végén egy kissé lelassult, de még így is egészen csodálatos futballt játszott a magyar csapat egészen addig, amíg a játékvezető sípja véget nem vetett az angolok hal­doklásának. Az a r­em­ény, hogy az an­gol csatársor szembe tud szállni a ma­gyar védelemmel, a mérkőzés ala­tt szét­foszlott.“ „De meg kell jegyeznem — mondja a cikkíró — hogy semmiféle csapat sem (Folytatás a 2. oldalon.)

Next