Népsport, 1954. május (10. évfolyam, 87-108. szám)

1954-05-24 / 103. szám

MAGYARORSZÁG—ANGLIA 7:1­­3:01 Elérkezett a várva várt nap, a ma­gyar-angol mérkőzés napja. A talál­kozó iránt megnyilvánuló hatalmas ér­deklődés messze túlszárnyalta egy sport­ág kereteit, noha most a nálunk leg­népszerűbb sportágról volt szó. Vasár­nap délben a Népstadion kapunyitásá­nak pillanatában már körülbelül befe­jezettnek volt tekinthető az a több­­hónapos küzdelem, amely a jegyhez­jutás körül dúlt egészen elképesztő he­vességgel. A boldog jegytulajdonosok jó része egyetlen percet sem akar kihagyni a Népstadion vasárnapi eseményeiből, s már percekkel a kapunyitás után tíz­ezrek lepik el a lelátókat. Elsősorban­­ természetesen az állóhely közönsége igyekszik biztosítani a helyét. Az álló­helyen ugyanis az jár jól, az tudja a­­ legmegfelelőbb helyet elfoglalni, aki korán kijön. S akik így gondolkodtak, azok kétszeresen is jól járnak. Jó hely-­­­hez jutnak és az erősen tűző napot­ fel-­­ használhatják napfürdőzésre is. Már az atlétikai verseny kezdetére 70.000 néző! Egy órakor — pedig még csak 3 óra múlva kezdődik a műsor az atlétkai versennyel — már mintegy 30000 néző foglal helyet a lelátókon. Nagy a meleg, sokan unalmukban időjóslással foglal­koznak. Egyesek esőt jósolnak, őket lát­szik igazolni, hogy az égen itt-ott duz- s­zadt felhők jelennek meg. Négy óra felé be is borul a Népstadion felett, de egyelőre nem esik. Az atlétikai verseny rendezőgárdája tiszta fehér öltözékben, borús, szeles időben vonul ki a pályára. Amikor az atlétikai verseny megkezdő­dik, már mintegy 70.000 néző van kinn a stadionban. Négy óra 15 perckor megérkezik a ma­gyar válogatott csapat, s az állóhely előtti kispadon foglal helyet. Az egy­előre még civilruhás játékosokat lelke­sen megtapsolja a közönség. Amikor az 1500-as versenyt indítják, enyhén per­metező eső riogatja a közönséget, né­hány perc múlva azonban már kisüt a nap. A zsúfolásig megtelt Népstadion közön­sége élvezi­­ a gördülékenyen rendezett­­ atlétikai versenyt, szurkol a versenyzőknek és lelkesen megtapsolja a jó eredményeket, első­sorban Rohoncziét, Homonnayét, Bárká­­nyiét, Mihály fiét, Szabó Miklósét, ün­nepli a szép versenyeket futó váltókat, de a többieknek is kijut a tetszésnyilvá­nításból. A magyar válogatott tagjai negyedórán keresztül nézik az atlétikai versenyt, aztán fél öt után bevonulnak az öltözőbe. Néhányan megvizsgálják azokat a vadonatúj labdákat, amelyek közül ki­választják a legmegfelelőbbet. Puskás hosszas keresgélés után kiválasztja azt a labdát, amelyet meg se jelölnek. Ezt­­tartja a többi játékos is a legjobbnak, öltözködés közben aránylag kevés szó esik a mérkőzésről. A játékosok a labda szedő gyerekekkel tréfálkoznak. A labda szedő gyerekek között ott va­n Sebes Gusztáv, Gellér, Hidegkúti, Kovács I és Ssücs gyúró­­kisfia is, valamint Rózsik öccse. A kis Gellér Sanyi odasúgja Pus­kásnak: B­öcsi bácsi, győzzenek! Bozsik arról beszél, hogy jó erőben érzi magát, s reméli, hogy bírni fogja az ira­mot. Néhányan Tóth Il-t, a csapat újoncát veszik körül, s arra kérik, hogy nyugod­tan játsszék. Lóránt még hozzáteszi: - Bátran cselezz, mert egyedül is vál­lalkozni. Sebes Gusztáv egyénenként ad utasí­tást a játékosoknak, s arra kéri őket hogy keményen, teljes erőbedobással, a legnagyobb lelkesedéssel küzdjenek, úgy, mint Wembleyben. Az OTSB elnökhelyettese bejelenti azt Az I. félidő Már a 8. percben Az angolok kezdik a játékot, de Bozsik szerel, s máris a középen gyors magyar támadás bontakozik ki. Ezt mentik az an­gol védők. A következő támadás során Puskás nagy lendülettel ugrik ki, s mint­egy 16 méterről mellélő. Nagy az iram, igen változatos a játék. Mimikét csapat játékosai idegesek A 3. percben Hidegkúti sodródik ki a jobb­összekötő helyére és Byrnetől szorongatva 7 méterről lő kapura, Merrick ölrefogja a labdát Gyors magyar támadás bonta­kozik ki a következő percben. Kosis lab­dájával Puskás a balszélen fut el, beadá­sára Kocsis ugrik ki, de ott van mellette Owen és Dickinson is és Or­ennak sike­rül hazaadnia. Többet támadunk, de ez csak mezőnyfölényt jelent. A 6. percben Hidegkúti nagyszerűen ug­ratja ki a Byrne és Staniforth között tisz­tán álló Kocsist, aki a kaputól mintegy 14 méterre megfordul, még mehetne is a labdával, de elhirtelenkedve jobb külső­vel a kifutó Merrickbe lövi a labdát. Az eddigi legnagyobb helyzet volt. A kö­­zönség lankadatlanul kórusban biztatja a csapatot A 8. perc végén Hidegkútit a kaputól 20 méterre a balösszekötő helyén löki Wright. A szabadrúgás elé feláll az an­gol sorfal, Lantos fut a labdának, futás közben körülnéz, mintha keresné, kinek adja le a labdát, de aztán kapura lövi. A nagyszerűen eltalált labda a sorfal mellett a földtől mintegy 20 centi magas­ságban védhetetlenül vágódik a bal­sarokba. 1:0 Magyarország javára! Hatalmas az öröm a nézőtéren. Veszé­lyen angol ellentámadás következik. Bu­zánszky Vinnem szögletre szereli. A bal szélső kapu mögé íveli a szögletet. Egy összecsapásnál Lóránt megsérül, húzza a lábát, kimegy a kapu mögé, ott meggyúr ráik és fél perc múlva már vissza is jön középhátvédünk. A 12. perc végén Broa­­dis 18 méterről küldött veszélyes lapos lövésére jó ütemben vetődik Grosics. Pillanatig úgy látszik, mintha kipat­tana a kezéből a labda, de nincs baj , a labda a magyar kapus birtokában ma­rad. Bozsik és Hidegkúti szépen adogat egy­másnak, Wright belelép Puskás átadásá­ba, a labda Kocsishoz, onnan Puskáshoz kerül. Puskás kidobja a jobbszélen egy pillanatra szabadon hagyott Tóth II-nek és a szélső 14 méterről leadott éles, lapos lövés­ét az előredőlő Merrick visszaöklözi a mezőnybe. A 111. percben Buzánszky a szögletzászló közelében harcol Jezzard-dal. A magyar hátvéd kezez. A szabadrúgást Finney íveli középre s a befutó Harris is, hogy megérkeztek az Európa Kupa aranyérmei és kedden kerülnek kiosz­tásra. Mándi Gyula állami edző elmondta, hogy a délelőtti taktikai megbeszélésen alaposan megvitatták a legutóbbi tanul­ságok alapján a követendő taktikát. Buzánszky Jenő újságolja, hogy a do­rogi bányász-szurkolóktól táviratot ka­pott, amelyben ez áll: — Kongresszusi felajánlásunkat eddig 126,6 százalékra teljesítettük. Most rajta­tok a sor . .. Titkos Pál a nagy mérkőzés alkalmából készült díszes kis emlékzászlókat nyújt át a válogatott tagjainak. A zászló egyik oldalán felirat van a budapesti magyar­­angol mérkőzésről, a másik oldalon pedig annak a játékosnak a képe látható, aki a zászlót kapta. Negyed hatkor a játékosok kivonulnak bemelegítésre, majd felsorakoznak az alul­járóban. Az angol válogatott háromnegyed öt előtt néhány perccel ér­kezett meg a Népstadion főépülete elé. Németh Imre, a Népstadion igazgatója fo­gad­ta az angol vendégeket. Rövid üd­vözlő beszédet mondott és a stadion zász­laját nyújtotta át nekik. Az angolok ne­vében Karold Shentall, az angol sport küldöttség vezetője köszönte meg a fo­gadtatást és az ajándékot. A játékosok néhány percig nézték az atlétikai ver­senyt és öt órakor kezdtek átöltözni a kényelmes, gyönyörű öltözőben. Wright, a csapatkapitány ezt mondta: — Nem vagyunk különösebben idege­sek. Közeledik a nagy mérkőzés kezdeté­nek időpontja. Az atlétikai verseny be­fejezése után reklám- léggömböket eresz­tenek fel. Fél 6 előtt 10 perccel teljesen kiderül az ég, melegen, meglehetősen bágyasz­­tóan süt a nap, csaknem teljes a szél­csend. A közönség hatalmas tapsvihar­ral fogadja, amikor a hangszórón át közlik: — Következik a Magyarország—Anglia országok közötti labdarúgó-mérkőzés. Elérkezett tehhát a nagy esemény, amelyre hónapok óta készül a magyar labdarúgósport, s amelyet oly nagy ér­deklődéssel vár az egész sportvilág. Minden szem a játékosbejáró felé sze­­geződik, fényképészek tömege lepi el a salakpályyát, hogy megörökítse a csapa­tok kifutásának pillanatát. A csapatok kissé váratnak magukra, türelmetlenek a nézők és a fényképé­szek is. Fél 6 előtt négy perccel meg­jelenik labdával a kezében Bernardi, az olasz játékvezető, s mellette a két olasz partjelző. A játékvezetők mögött két sorban a nagy találkozó résztvevői. A fehér mezben, fekete nadrágban kivo­nuló angol csapat élén Wright, mögötte Merrick jön. A magyar csapatot Pus­kás vezeti, őt Grosics kötheti a sorban A sort Byrne, illetve Kocsis zárja be. A közönség hatalmas tapsa közepette a főlelátóval szemben sorakozik fel a két csapat Felcsendülnek az angol majd a magyar himnusz hangjai. Közel 100 fényképész veszi körül a pálya közepén a zászlót cserélő Pus­kást és Wright-ot. A magyar játéko­sok virágcsokrot nyújtanak át az angol játékosoknak. Az ünnepség után Ber­nardi feldobja a pénzdarabot, a magyar csapat választ, a Vörösilov­ út felőli kapura játszunk az I. félidőben. A csapatok így állnak fel: Magyarország, Grosics — Buzánszky, Lóránt, Lantos — Bozsik, Zakariás — Tóth 11, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor. Anglia: Merrick — Staniforth, Owen, Byrne — Wright, Dickinson — Harris, Jewell, Jezzard, Broadis Finney. ■vezetést szerzünk i1i méterről messze melléfejeli. A követ­kező pillanatban az angol védők csak nagy ü­ggyel-bajjal, hazaadással tudnak szerelni egy szépen kibontakozó Puskás— J.’2ifeor-támadást. A következő támadás végén Czibor gyenge, magas lövését köny­­nyen húzza le Merrick. Zakariás hosszú előreadásával Czibor futna el, de Stams­­forth nagyon szép szereléssel visszahúzza a labdát a szélső elől a mezőnybe kezd lendületbe fönni a magyar csatársor. A 20. percben Puskás nagyszerű cselekkel hagyja faképnél Wrightot, Hidegkútihoz ad és a középcsatár 16 méteres lövése kö­rülbelül egy méterrel megy el a bal­­kapufa mellett. Még ugyanebben a perc­ben Tóth Is harcol ki szögletet, de ezt a kapu mögé küld. A 21. percben Kocsis fut el a jobbszélen, befelé kanyarodik, s amikor mintegy 3—4 méterrel a 16-oson belül van, jobb­lábbal lövésszerűen középre vágja a lab­dát. A labda talán elsuhanna a kapu előtt, de Staniforth belelép, s lábáról visszapattan. A nagy lendülettel érkező Puskás mintegy 6 méterről nagy erővel félmagasan lövi jobblábbal a labdát Mer­rick mellett a kapu baloldalába. Közben Staniforth is visszaérkezett a kapuba, de már ő sem tud menteni. 2:0 Magyar­­ország javára! A 23. percben ismét nagyszerű helyzetünk van: Tóth majdnem a félpályától indul el, de futja Byrnet, befelé kanyarodik, óriási helyzetben van, de nagyon helyezni akar­ja a labdát, s az a jobb kapufa töve mel­lett kicsúszik. Most egészen kiválóan játszik a magyar csatársor. Lábról lábra, száll a labda, az angol vé­delem nagyon zavart. Hosszú perceken át az angolok 16-osának környékén pat­tog a labda. A 27. percben Czibor kap jó labdát Puskástól, a közép­csatár helyén ugrik ki vele, s jobb­lábbal csak centiméterekkel lő a jobb kapufa mellé. Merricktől Knony bemehetett volna. Az angolok szórványos támadásait biztosan veri vissza a magyar védelem. Az an­golok inkább csak távolról igyekeznek ka­­pura lőni, de ezeknek a lövéseknek na­gyon rossz az irányzékuk. Servetl, majd Jezzard lab­dája száll messze kapu mellé A 28. percben Kocsis ugrik ki a középen. Merrick kétségbeesetten ugriik eléje. Owen is zavarja Kocsist, összekötőnk azonban el tudja húzni a labdát a kapus mellett a 11-es pont magasságában, de egy ki­csit hosszúra sikerül az önszöktet­és, s a nagy lendülettel futó Kocsis már csak a vonalon túl éri intel a labdát, s utána nagy lendületében átesik a vonalhoz túl közel ülő fényképészeken, s könnyebben meg se sérül. Fél perc múlva tér vissza a pályára. Itt a harmadik magyar gól! A 31. percben Lantos a félpályán túlról magasan íveli előre a labdát középre a 16-os közelében álló Puskáshoz. Puskás belepörget a labdába, s az a balösszekötőbe húzódott Kocsis elé ke­rül. Az angol védőket meglepi a gyors átadás, már nincs idejük a beavatko­zásra, s Kocsis 10 méterről ballal a levegőből leeső labdát félmagasan nagy erővel a bal kapufa mellett lövi a háló­ba. Merrick meg sem tudott mozdulni a lövésre. 3:0! A lelátón mögöttünk valaki megjegyzi: ,,Beállítottuk a londoni mérkőzés gólkü­lönbségét “ Az illető a mérkőzésre ki­adott műsorból idézi, hogy Londonban az I. félidő 29. percében szereztük meg a há­romgólos vezetést, csak akkor nem 3:0, hanem 4:1 volt az eredmény. A 33. percben ismét nagyszerű magyar támadás fut a pályán. Kocsis átadását Czibor 12 méterről ka­pásból lövi, s a labda milliméterekkel suhan el a léc fölött. Könnyen 4:0 lehetett volna. Merricknek sok a dolga. Kocsis veszélyesen ívelt fe­jesét védi a 35. percben, majd nem sok­kal később Czibor elől szedi fel a labdát az angol kapus. Közben Grosicsnak csak annyi dolga akad, hogy a Santos őrize­tében elfutó Harris elől messze a 16-oson kívülre futva lábbal rúgja el a labdát. Az angol csapat nem tud kibontakozni. Ha a magyar belsőkhöz kerül a labda, csaknem minden esetben gól­veszélyes tá­madás indul el. Bozsik kissé halványabb kezdés után most már nagyszerű labdá­kat ad előre a csatároknak, védelmünk pedig hibátlanul látja el a feladatát. A 35. perc után a magyar csapat egy kissé enged az iramból. Mezőnyjáték folyik. A sajtópáholyban mellettünk Vernon Mor­gan, a Reuter hírszolgálati iroda labda­rúgó-rovatának vezetője adja a tudósítást Londonba. Miközben telefonál, figyeli a játékot, s a sok rossz angol labdaleadás nyomán gyakran csóválja a fejét. A 41. p­ercben Dickinson megunja a csatárok tehetet­lenségét, mintegy 30 méterről lövésre szánja el magát, de labdája messze a­­ bal kapufa mellett megy el. A következő percben Broadis ível sza­badrúgást a magyar kapu elé, két angol csatár is lesreszalad,­­ így könnyen sza­badul fel a magyar kapu. Kissé lanyhul az iram. Többnyire az angol térfélen folyik a játék.s A közönség most meglehetősen csendes, mintha természetesnek venné a csapat nagyszerű já­téká­t, s figyeli játékosaink jobbnál-jobb húzásait. A nap már kissé a felhők mögé bújt, a felhők mögül bágyadtan süt át, nekünk is melegünk van a sajtópáholyban, ott lenne­, még melegebb lehet. Jó, hogy egy kis szellő támad, amely a magyar csapa­tot támogatja. Hatalmas tapsvihar fogadja a csapa­tokat, amikor a játékosok megjelennek a játékoskijáróban. Percekig tart a taps Bernardi játékvezetőnek néhány percet kell várnia, hogy teljesen elüljön a­­sar,­­ megkezdődhessék a 1I. félidő. Az angolok balszárnya rögtön kezdés után veszélyes támadást vezet, Finney két gyors, ügyes csellel elfut, az alapvonal közeléből középre gurít, Gro­sics kifut, vetődik, de nem éri el a labdát, a kaputól 12 méternyire álló Sewell jobban rálövi, de a labda vissza­pattan a tömörülő védelemről. Az 5. percben Harris néhány lépésen ke­resztül vezeti a labdát, körülnél, bead. Grosics azonban jó ütemben jön ki és az ötösön magasan felugorva biztos kéz­zel lehúzza s utána lábbal ment a jobb szélső elől. A magyar csapat kényelme­sen, nyugodtan játszik, s néhány percen keresztül olyan a játék képe, mintha a magyar együttes tagjai kissé lefékeztek volna. A mi térfelünkön folyik a játék, a jobboldalra kisodródott Broadis beadá­sát Grosics öklözi ki a mezőnybe. A 9. percben Lantos felszabadító rúgá­sát Kocsis Puskáshoz továbbítja. Puskás a jobbösszekötő helyén kitör, de a 16-oson belül Wright és Byrne közös erővel el­nyomja. Ezután a támadás után a lelkes közön­ség ismét hatalmas buzdításba kezd, csak úgy zeng a „hajrá, magyarok!” Az angol­oik igyekeznek széthúzni a me­zőnyt és kevés húzásból álló támadással megközelíteni a magyar kaput, védőink azonban hátrálással lelassítják ezeket a támadásokat és még mielőtt a csatárok lőhetnének, rendre közbelépnek. És itt a negyedik! A 11. percben szögletet érnek el az an­golok, a beívelt labdát Grosics megszerzi, gyorsan kigurítja Puskásnak. Puskás néhány lépésen keresztül vezeti a labdát, aztán észreveszi, hogy Czibor fedezetlenül áll az ellenfél térfelének kö­zepén. Czibor hatalmas lendülettel kapura tör, s már a 16-oson belül jár. Kocsis kíséri a támadást. Amikor Czibort meg­támadják az angol védők, a balszélső egy csel után jobbra perdíti a labdát Kocsis­hoz, a jobbösszekötő lekezeli és 7 méter­ről a kiinduló Merrick mellett a kapu közepetáján laposan a hálóba vágja. 4:0 Magyarország javára! Hatalmas üdvrivalgás fogadja a negye­dik magyar gólt. Az angolok nem adják fel a harcot, s egyik gyors ellentámadá­suk után Harris jó helyzetből leadott lö­vésébe Bozsik nagyszerűen teszi be a lá­bát Ez már az ötödik! A 15. percben a mozgékony Csibor a felezővon:-i­­ táján a jobbösszekötő helyre kapja a labdáit. Dickinson nagy lendű A félidő utolsó percei kevés eseményt hoznak. Jezzard igyekszik megszabadulni Lóránttól, s úgy akarja előzni, hogy ki megy a balszélre a labdával, de onnan gyengén, pontatlanul, szinte keresztbe ellő a kapu előtt.­­ Ezért bizony kár volt megtenni ezt a nagy utat — hangzik a megjegyzés Érthetősen jókedvűek a nézők, s mintha egy kicsit telhetetlenek is lennének. Nem is egy helyről halljuk: — Gyerünk fiúk, gyerünk! Lássuk a ne­gyediket! Kocsis és Puskás lábán bontakozik még ki egy jó támadás a 45. percben, de ebbe Owen jó időben lép közbe. Az angol tér­félen fejeződik be a félidő. Az angol játékosok izzadtam lehajtott fejjel mennek be a szünetben az öltözőbe Winterbottom, a csapat szakvezetője csak legyint: — Nem volt mit tenni! Az öltözőben csendesen ülnek az ango­lok. Teát és limonádét kortyolgatnak Trotter edző Merrick lábát ápolja: az egyik vetődésnél lejött a kapus jobb térdé­­ről a bőr. A tartalékok néhány perccel később jönnek be. Haynes, az egyik tar­talék mondja csendesen:­­ 5:0 is lehetett volna. Amikor a második félidőre kijönnek a játékosok, Winterbottom ezt mondja: — Egy klasszissal jobb a magyar csa­pat. Ragyogó támadójátékot mutatott be. Érthetően jó a hangulat a magyar öltözőben „Hű, de meleg van...!** — ezt mondja szinte valamennyi magyar játékos, ami­kor a szünetben kiizzadtan, csapzottan bevonul a gárda az öltözőbe. Többen le­vetik a mezüket, s úgy hűsölnek. A tar­talékok — Gellér, Palotás, Tóth M. — és mások törülközőikkel legyezgetik a felhevült játékosokat. Sebes Gusztáv valamennyi játékoshoz odamegy, mindegyiket megdicséri és to­vábbi lelkes játékra buzdítja őket. Tóth II-e t külön is megdicséri nagyszerű telje­sítményéért. — Az első alkalommal nem vártam tő­led ennyit — mondja neki. Czibor a kihagyott helyzetek miatt bosszankodik, a többiek azonban megvi­gasz­tal­ják: — Nem baj — mondja neki Puskás. — Majd a II. félidőben sikerülni fog. Puskás egyébként annak örül a legjob­ban, hogy jobblábbal sikerült gólt lőnnie. Megelégedett, szinte nyugodt a hangulat a magyarok öltözőjében. Nem is igen be­szélnek a játékról, mindenki érzi, hogy nagyszerűen sikerült az első 45 perc. Senki sem sérült meg, csak Lóránt fáj­lalja a jobb bokáját. — Az angol középcsatár egy összecsa­pásnál véletlenül belerúgott a bokámba, s azóta többször is görcsöt kapott a lá­bam — mondja Lóránt. Kezelésbe veszik a középhátvédet, majd bokagumit húz a lábára. Hegyi Gyula az OTSB elnö­ke a dísz­páholyból házitelefonon hívja fel a ma­gyarok öltözőjét, gratulál a kiváló játék­hoz és további lelkes harcra biztatja a fiúkat. Tolmácsolja Farkas Mihálynak, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége titkárának elismerését és üdvözletét is. Lassan elkövetkezik a kivonulás ideje Sebes Gusztáv útra valóul arra figyelmez­teti a játékosokat, hogy ne bizakodjanak el, továbbra is igyekezzenek úgy játszani, mint az első félidőben. A belsőknek külön a lelkükre köti, hogy továbbra se feled­kezzenek meg a védelem és a csatársor közötti kapcsolat megtartásáról, lettel támadja meg.­ Miközben Dickinson szerelni akar, Czibor Kacsishoz ad, a jobb­összekötő hosszú labdát ad Tóth felé. A jobbszélső teljes lendülettel rohan az átadásra, viharos erővel száguld a fa felé. Az angol védők kétség­beesetten kísérik, de sem Byrne, sem a keresztezni akaró Owjü nem éri be. Tóth II éles szögből 10 méterről nagy­­erejű lövést küld kapura, a vetődő Merrick csak kiütni tudja a labdát. Tóth azonban a lövés után nem áll meg, teljes lendülettel ráfut a labdára, s közvetlen közelről a kapu jobb sar­kába nyomja. 5:0 Magyarország javára. Hatalmas az öröm a pályán és a néző­téren egyaránt. Óriási a magyar nyomás, játékosaink nagyszerűen kezelik a lab­dát, ötletesen adogatnak. Az angol védők sokszor kétségbeesetten szaladgálnak, csak nagyon nehezen tudnak beleavat­kozni a játékba. Hidegkúti lövi a hatodikat! A 17. percben újabb gólt ér el a ma­gyar együttes. Czibor, aki a Dickinsonnal történt össze­csapása után erősen sántikál, a közép­csatár helyére sodródva harcol az angol védőkkel, a 16-os vonala előtt egy csellel átjátssza Owent, s laposan balra tolja a labdát a balszélről befutó Hideg­kútihoz. Hidegkúti 15 méterről, nehéz szögből kapásból jobbal, habozás nél­kül rálövi a labdát, s az a vetődő Merrick mellett védhetetlenül a jobb­oldali léc tövénél vágódik a hálóba. 6:0 Magyarország javára! Leírhatatlan az öröm a nézőtéren. Tom­bolva ünnepüik a nézők az újabb magyar gólt, játékosaink nagyszerű teljesítmé­nyét. Néhány percen keresztül kiegyenlí­tettebbé válik a játék­. Az angolok is fel­jönnek, a mezőnyben ügyesen adogatnak, kapura azonban csak ritkán jelentenek igazán gólveszélyt. Egy angol „tiszteleti gól“ A 23. percben Dickinson szabadrúgása után Lóránt próbál közbelépni, lábáról azon­ban lepattant a labda, pontosan Broadis elé. A csatár azonnal lövésre szánja magát, s 15 méteres, félmagas, nagyerejű lövésére Grosics hiába vetődik, a labda félmagasan a balsarokban köt ki. 6:1. Még egy magyar gól! A magyar csapat lankadatlanul tovább támad, s fokozatosan egyre jobban felörli az angol védők erejét. A fergeteges ma­gyar támadások a 28. percben újabb gólt hoznak. Hidegkúti az angolok térfelén kapja a labdát, maga elé teszi, felnéz, néhány pillanatig kivár, s amikor látja,­ hogy Puskás, lyukra fut, pontosan időzített, gyors átadással kiugratja a balössze­kötőt. Puskás ny sebesen kapura tör, közben meg kissé középre is húzódik, s a kifutó Merrick mellett mintegy nyolc méterről laposan a kapu jobboldalába helyezi a labdát. 7:1 Magyarország javára. Szinte ellenállhatatlanok a magyar tá­madók, az ellenfél védői csak arra szorít­koznak, hogy tömörüléssel megakadályoz­zák a helyzetek kialakulását, s lehetőleg elrúgják a labdát a kapu elől. A fel­szabadító rúgások azokban hamar vissza­jönnek, mert elől a csatárok csak egy-egy pillanatra tudják tartani a labdát, aztán ismét jönnek a mieink. A hetedik gól előtti helyzet majdnem megismétlődik a 30 percben, csak az a különbség, hogy most Puskás adja a labdát Hidegkútinak, s a középcsatár elől Merrick kifutva menteni tud. Egy perccel később az angolok jobb­szárnya is vezet egy támadást, ennek végén Harris beíveli a labdát, Gro­sics azonban magasan felugorva lehúzza. A védés köz­ben úgy látszik megsérül a magyar kapus, sántikálni kezd. Le is megy a pályáról,­­ a 32. percben Gellér áll be helyére. A­ levonuló Grosics hatalmas tapsot kap. Hidegkúti egy összecsapás során meg­sérül, néhány másodpercen keresztül áll a játék, de nincs nagyobb baj, a közép­csatár tovább tud játszani. Az angolok mindent megpróbálnak a szépítés érdekében, de sehogyan sem boldogulnak a magyar védőkkel. Az angolok egyik legnagyobb helyzetű­ket a 36. percben teremtik: Broadis viszi fel a labdát a középcsatár helyén és me­redek átadással szökteti a jobbösszekötő helyére húzódó Finneyt. A balszélső ka­pura húz, Gellér kétségbeesetten kifut, vetődik, a csatár elgurít mellette, a labda azonban elkerüli az üres kaput. A mieink teljesen átveszik a játék irá­nyítását, az angolok csak egy szabad­rúgással kerülnek a magyar kapu köze­lébe. Ezt Wright a sorfalba lövi. A 39 percben Kocsis magára húz két védőt, aztán hátraadja a labdát Puskásnak. Pus­kás nagyszerűen Tóth II-hez továbbít­, a jobbszélső éles szögből leadott lövését azonban Merrick védi. A 40. perc­ben Hidegkúti tértölelő át­adással Puskást ugratja ki. Puskás lőni készül, Owen belelép a lövésébe. Puskás a föjre esik, s a kifutó Merrick felszedi a labdát. Teljesen egyedülú a játék, a magyar játékosok szinte fölényesen gurigázva adogatják egymáshoz a labdát, cselez­getnek és mutatós húzásokkal ragadtatják taps­ra a nézőket. A 41. percben Sewell lő fölé, a követ­kező percben pedig Kocsis fejjel a nagy lendülettel kapura­­futó Puskás elé adja a labdát. Puskás már a II-es pontnál jár, amikor Merrick kétségbeesetten kiindul, Puskás lövése azonban elsuhan a baloldali kapufa tövénél. A közönség néhány másodpercen keresz­tül harsányan ütemes tapssal élteti já­tékosa inkáit. i­gyszóban egyáltalán nincs küzdelem Az angol védőknek már nincs erejük arra, hogy szorosan fedezzék a magyar csatárokat, s ez nagymértékben meg­könnyíti csatáraink dolgát, a pontos át­adásokat és lyukrafutásokat. Valósággal vergődnek az angol csapat védői. Egyálta­lán nem tudják komoly küzdelemre kész­tetni a mieinket. Az utolsó percekben is mi támadunk, s a félvonalon pattog a labda, amikor Bernardi játékvezető a mérkőzés végét jelzi. Magasba lendülnek a magyar játékosok karjai, boldogan ölelik meg egymást, a közönség egetverő üdvrivalgásba kezd. Az angolok leverten, fejüket lehajtva­, lassan bandukolnak a pálya közepe felé, hogy köszöntsék a közönséget. A magyar játékosok az üdvözlés után ütemes tapstól kísérve a díszpáholy elé futnak, majd átmennek az állóhely közönsége elé a partvonalhoz, s megköszönik azt a szere­tetteljes harsány buzdítást, amelyben ré­szük volt, s amelyet ragyogó játékukkal feltétlenül ki is érdemeltek. Szögletarány: 4:1 (1:7) az angol csapat javára. A nagy mérkőzés számadatai (Folytatás a 3. oldalon) A MM. félidő Lanyhább kezdés m­tán folytatódik a magyar csatárok tűzijátéka Magyaro. Anglia Gólt lőtt 7 1 Kapura lőtt 28 10 Kapu mellé lőtt 8 5 Fölé lőtt 2 1 Szögletet rúgott 1 4 Kapus lábnét fogott 17 20 Hazaadás 8 9 Szabadrúgást rúgott dános miatt 11 13 kezezés miatt 2 5 les miatt 5 4 Partdobás 22 27 ­2 1954 május 24. hétfő Hétfői sportműsor KOSÁRLABDA. Nemzetközi mérkőzés. Fejér megye válogatottja—„Augusztus I” (Peking). férfi: Székesfehérvár. Építők-pálya, 17. V: Erdős, Kind­l. Fejér megye: Sellei, Bogár III - Tóth I - Tóth II, Hegedűs. Cs: Tőke, Kővári, Polyányi, Farkas I, Farkas II, Velenczei, Varga. „Augusztus 1": Van Csau-jon, Far Cung-­di — U Ci-bin — Jü 8-nn-c­e, Phan Si-hoe. Cs: Lan Ven-ten, Tan Min-ven, Pan Si-hou, La Kun, Csen Zsen­­kan, Van Hoan-csung, Kan Ci-tun. ÖTTUSA. A Bp. Honvéd versenyének úszó­­száma, Nemzeti Sportuszoda, 14. RÖPLABDA. Országos bajnokságért. Fér­fiak: Bp. Vasas—Szombathelyi MTSK, Nép­liget, 17, Ormai. TENISZ Bp. I. osztályú tenisz-csapatverseny. Fér­fiak: Bp. Vasas—VTSK 8:1, Dózsa—Autótaxi 7:2, Kinizsi—Vasútépítők 9:0, Vörös Meteor— MA­LAUT 9:0. Nők: Bp. Vasas—Gyárépítőik­­1:3, V. Meteor— Cs. Vasas 6:3, Dózsa—Vasútépítők 8:1, VTSK —Kinizsi 7:2. 3 forint 30 fl.­Jérért minden héten nagy összeget nyerhet a Totón!

Next