Népsport, 1955. április (11. évfolyam, 65-85. szám)
1955-04-01 / 65. szám
A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZITANÁCSA MELLETT .. . KÖD . ORSZÁGOS TESTNEVELÉSI ÉS SPORTBIZOTTSÁG LAPJA PÉNTEK, 1955. ÁPRILIS 1 ★ Ára • 60 fillér ★ XI. ÉVFOLYAM, 65. SZÁM Csapon adja át a magyar váltó a szovjet fiataloknak a magyar fiatalok és sportolók üzenetét és ajándékát A csepeli felhívás nagy visszhangra talált az ország fiataljai között: a DISZ Központi Vezetősége testnevelési és sportosztályára egyre másra érkeznek a kérések az ország különböző városaiból, községeiből, hogy részt szeretnének venni abban a váltóban, amely ifjaink, sportolóink üzenetét viszi a szovjet fiataloknak. Ha a bejelentések alapján lehetne összeállítani az ünnepi váltót , egész hadseregre való ifjú indulna el szombaton délben a Szabadság téri szovjet hősi emlékműtől. Személyesen is sokan keresik fel ezekben a napokban a DISZ sportosztályát. Csütörtökön többek között a Rákospalotai Kötöttárugyár, a Férfiruhagyár, a Rákosi Művek DISZ-szervezete közölte, hogy a gyár dolgozói, sportolói ajándékot küldenek el a szovjet fiataloknak. A vidékiek is küldenek ajándékot, a hála és szeretet jelképeit. A tatabányaiak ajándékát Mészáros József, az ifjúsági frontbrigád vezetője, a Szocialista Munka Hőse, a komlóiak és a pécsiek üdvözletét és ajándékát Molnár István munkaérdemrendes vájár adja át. Szombaton délben indul útnak a váltó, s kézről kézre adják majd az útvonal egyes helységeiben a váltóbotot, amelyben magyar és orosz nyelven pergamentre írva helyezik el fiataljaink üdvözletét. Élsportolóink hat tagú küldöttsége adja majd át a „Hála levelet”. A „Hála levél ..Drága barátaink, drága elvtársak! A magyar nép legnagyobb ünnepén, hazánk felszabadulásának 10. évfordulóján forró szeretettel üdvözlünk benneteket, a Szovjetország fiait és leányait. A Magyar Népköztársaság dolgozó ifjúsága nevében hálatelt szívvel mondunk köszönetet a dicső szovjet népnek, a legyőzhetetlen Szovjet Hadseregnek, amely a fasiszta fenevad megsemmisítésében és szétzúzásában a mi rab bilincseinket levette kezünkről. Dolgozó népünk, ifjúságunk méltónak mutatkozott a felszabadítókhoz. Keményebben markoltuk meg a munkaszerszámokat, mint valaha. Egyre fokozódó lendülettel, becsülettel és dicsőséggel építjük a szocializmust, hazánk ragyogó jövőjét. Magyarország az urak országából a dolgozó nép hazája lett. A magyar szabadság minden dicső harcosának: Dózsának, Rákóczinak, az 1848-as hősöknek, az 1919-es forradalmároknak, ifjúságunk mártírjainak minden álmát valóra váltotta 1945. április 4 és a felszabadult nép alkotó ereje. Minél távolabb kerülünk időben ettől a dicső naptól, annál gazdagabbá válik tartalma, annál magasabbra emelkedik előttünk. Minden évben több s nagyobb alkotással ünnepelhetjük szabadságunkat, minden esztendő tovább és tovább növeli alkotásaink számát, amelyekre lehetőséget 1945. április 4 adott. Ennek a napnak a ténye, jelentősége évről évre nő, ahogyan növekedik hazánk ereje, jóléte, kultúrája. A Magyar Dolgozók Pártja által vezetett országunk eredményeinek elérésében része van ifjúsagjunknak is, amely hazaszeretettől vezérelve a hős Lenini Komszomol példáját követve mindenütt ott volt és van, ahol a legnehezebb a munka, ahol azt legjobban megkívánja a szocializmus építése. Mi szocialista városainkban, Sztálinvárosban, Komlón, Inotán, Kazincbarcikán, az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt százával és ezrével tűntek ki a munka ifjú hősei, akik kivívták egész népünk elismerését. Az iskolák és egyetemek padjaiból tömegesen kerülnek ki munkás- és parasztfiatalok, akik szorgalmas tanulás árán szerzett tudásukkal, műveltségükkel méltó képviselői az új értelmiségnek. Ifjúságunk százezrei lelkesen vesznek részt a kultúrcsoportok és sportkörök munkájában és legjobbjaink eddig is sok dicsőséget szereztek drága hazánknak. A párt vezette ifjúságunk — úgy mint eddig — a jövőben is kész arra, hogy ifjú lendülettel és lelkesedéssel harcoljon a párt által kitűzött felekért. Még szorosabbra kívánjuk fűzni kapcsolatainkat a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a népi demokráciák és minden békeszerető ország ifjúságával. Drága barátaink! Köszönetünket és hálánkat a magunk felemelésével, sikereink fokozásával tudjuk a legjobban kifejezni. Ezt tette lehetővé a szovjet hadsereg áldozatos harca és ezt teszi lehetővé a Szovjetunió áldozatos segítsége. A mi hálánk magasztos értelme: védjük meg azt, amit kaptunk, szabadságunkat, békénket. Ma, felszabadulásunk 10-ik évfordulóján kegyelettel adózunk a szabadságunkért hősi halált halt szovjet harcosok emlékének és ugyanakkor igaz baráti üdvözletünket küldjük a szovjet népnek, a szovjet ifjúságnak. Éljen és virágozzék a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan örök barátsága!’Évi Klára, Kazi Aranka, Szőke Kató, Németh Imre, Hatlaczki Ferenc és Pataki Ferenc — az ötventagú magyar küldöttséggel átmennek a szovjet határállomásra, Csapra. Itt a KOMSZOMOL küldöttei várják a magyarokat és Csapon újabb ünnepségre kerül sor. A váltóvivők itt adják át majd a szovjet fiatalok és sportolók megbízottainak az ajándékokat és a váltóbotot. Itt kerül sor majd a váltóbotban elhelyezett „Hála levél” felolvasására is. A váltó útvonalán fekvő helységek fiataljai is nagy lelkesedéssel készülnek a váltó fogadtatára. Szolnokon a TSB-k, valamint a DISZ- bizottságok elkészítették a fogadtatás tervét. A szolnoki üzemek dolgozói szalagokat készítettek, s ezeket a szalagokat a váltóbotra erősítik. A váltó a város szívében emelt szovjet hősi emlékmű előtt megáll, ott Szalai Gyula, a megyei TSB munkatársa mond üdvözlő beszédet. Az ünnepi váltó szolnoki motorosok kíséretében teszi meg a megye határáig az utat. Debrecenben napról napra fokozódik az érdeklődés. Érthető is, hiszen ebben a városban éjszakáznak majd a váltó tagjai. A motorosok szombaton este hat óra tájban érkeznek a határba, a Szoboszlai úton haladnak a gépipari technikum elé, itt 60 főből álló debreceni sportoló veszi át a váltóbotot, ők viszik a szovjet hősök Alföldi palota előtti emlékműve elé. Rövid ünnepség után kinyúlnak a kandeláberek lángjai, s hirdetik a nagy alföldi város fiataljainak soha el nem múló háláját a felszabadítók iránt. Vasárnap délelőtt a város határáig viszik a debreceni sportolók a váltóbotot, ott adják át a motorosoknak. Nyíregyházán a DISZ, a TSB és a pártbizottság készítette elő a váltó fogadtatását. A városon áthaladva Nyíregyháza 60 legjobb sportolója kíséri a váltót, a váltóhelyeken férfi és női sportolók váltogatják egymást. Nyíregyháza dolgozói, tanulói sorfala között haladnak majd a váltó tagjai. Záhonyban 16..10 perckor a főtéren rövid ünnepség lesz. Itt erősítik fel a záhonyi fiatalok a váltóbotra az utolsó magyar „Hála szalagot”, majd a váltó tagjai , Bánfai Szőke Kató és Németh Imre is tagja lesz annak a küldöttségnek, amely Csapon átadja a fiatalok üdvözletét. A 19 esztendős úszónő arról beszélt, hogy eddig is találkozott már szovjet fiatalokkal, sportolókkal, Moszkvában, Budapesten, s ezekből a találkozásokból is sok kedves emléke maradt. Ez a mostani találkozó is odasorakozik majd a többi emlék mellé. Arról is beszélt, hogy az elmúlt tíz esztendő folyamán sok felejthetetlen állomása volt életének. — Két olimpiai bajnokságot, két Európa-bajnokságot nyertem az elmúlt tíz év alatt és számos nagyszerű versenyen vettem részt. Nyugodt, békés körülmények között szeretnék sportolni továbbra is, mint az elmúlt évek folyamán. A szovjet és a magyar sportolók barátsága is a békét építi, a békét, amelyben sportolni, szórakozni, dolgozni, élni lehet. Az élsportolók küldöttségének legidősebb tagja, Németh Imre, kalapácsvető olimpiai bajnok ezt mondta: — Harminchét év egy ember életében elég hosszú időnek számít. Sok mindent értem meg ez alatt. Számomra is megtiszteltetést jelent, hogy a nagy ünnep alkalmából megszoríthatom majd a szovjet fiatalok képviselőinek kezét, s átadhatom sporttársaim, a magyar fiatalság üdvözletét. // Javult a Bp. Honvéd továbbra is hullámvölgyben van a Bp. Dózsa Megjegyzések a labdarúgó NB I hetedik fordulójáról A sűrített bajnoki fordulók során a negyedik, némi meglepetésre, jobb támadójátékot hozott a legtöbb NB I-es Labdarúgó-csapat részéről, mint az eddigiek. Lényegesen jobban játszott az eddiginél a Bp. Honvéd és a Légierő, újból nekilendült a Győri Vasas és a Bp. Kinizsi csatársora, s javult a szombathelyi támadósor játéka. Mindez azért meglepetés, hiszen tizenegy napon belül ez már negyedik bajnoki forduló volt és várható lett volna bizonyos mértékű elfáradás, visszaesés éppen a sokat mozgó csatárok között. A csatároknak azonban csak a kisebbik részén észlelhettünk visszaesést. A Bp. Honvéd legjobbjai is — különösen Puskás — kezdenek formába lendülni, ami a válogatott csapat szempontjából igen örvendetes. A Bp. Vörös Lobogó már a harmadik fordulón át tartja egészen kiemelkedő formáját. A három fordulóban összesen 19 gólt ért el, csak egyet kapott és méghozzá nem voltak könnyű ellenfelei! Továbbra is meglepően jól állja a harcot a Pécsi Dózsa, kezd javulni a Szombathelyi Törekvés és mintha a Bp. Kinizsi is kezdene kilábalni az átmeneti megtorpanásból. Nagyon meghökkentő viszont a Bp. Dózsa szereplése. Hét mérkőzésből három pont — ilyen gyenge időszaka ritkán volt eddig a nagymultú együttesnek. Nem kétségbeejtő a helyzet, de az bizonyos: nagyon komolyan, alaposan meg kell vizsgániuk a vezetőknek a szokatlanul gyenge szereplés okát. Koós új szerepkörben... Új összetételű támadósorral játszott a Győri Vasas szerdán a diósgyőriek ellen. Az új összetétel egyik érdekessége, hogya formán kívül lévő Dombos helyett Koóst állította a jobbszélre Jeny Rudolf edző. Az edző elgondolását vegyes érzelmekkel fogadta a győri közönség. Koós maga is idegenkedett a jobbszélső játéktól, habár nem beszélt róla. A mérkőzés első félidejében Koós alig találkozott a labdával. Ennek nemcsak az volt az oka, hogy a győri belsők nem foglalkoztatták a szélsőket, hanem hozzájárult az is, hogy Koós nem helyezkedett megfelelően, nem mutatta magát és meglehetősen unottan viselkedett új szerepkörében. Szünetben Jeny edző külön beszélgetett Kocssal és felhívta a figyelmét I. félidőben: játékának hiányosságaira. Szünet után — főleg az utolsó 20 percben — Koós vérbeli szélsőt is felülmúló játékot mutatott. Jól helyezkedett, a kapott labdákkal villámgyors támadásokat vezetett, jól húzott kapura, lőtt egy hatalmas gólt, azonkívül egy másik gól elérésében is érdemeket szerzett. Ha Koós a mérkőzés elejétől fogva nem idegenkedett volna a szélsőjátéktól, akkor még eredményesebb, még jobb lett volna a játéka. Taktikai hibák Pécsett A Pécsi Dózsa — Saló. Bányász mérkőzésen a hazaiak az erős ellenszélre való tekintettel Lovigot ismét védekező feladattal bízták meg. Rögtön a mérkőzés elején feltűnt azonban, hogy a tarjániak is elsősorban védekezésre rendezkedtek be. Szorka is elsősorban a védekezéssel törődött és így a sokszor kitűnő ütemben kifutó Oláhval együtt végeredményben öt védő „tartott” négy pécsi csatárt. A bányászcsatárok közül Opova húzódott hátra a pécsi fedezetek támadómunkájának zavarására. Amikor a közönség látta a mindkét oldali védekezést, ilyeneket kiabált be: — Ki támad, ha mindenki védekezik!? A pécsi csapat tagjai elég hamar észrevették, hogy a tarjániak döntetlenre törekedtek és erőteljes támadójátékba kezdtek. Lovigot azonban csak a II. félidőben tolták újra előre. Ekkor nagy mezőnyfölényt harcolt ki a Dózsa, lényegesen közelebb is állt a győzelemhez, de a sok támadás mind visszapattant a Bányász tömör védőfaláról. Elsősorban azért, mert a pécsi csatárok — főként Keszler — ezúttal keveset mozogtak, helyükhöz mereven ragaszkodtak, a sokatmozgó Bradát viszont kitűnően őrizték Szojkáék. A szolnoki eredmény magyarázata A forduló nagy meglepetésével végződött Légierő—Bp. Dózsa találkozó után a Bp. Dózsa vezetői és játékosai nem tudtak magyarázatot adni a vereségre. „Jól küzdött a csapatnak szinte minden tagja. Időnként ötletesen is játszottak a fiúk, mégsem sikerült” — mondogatták. Valóban így volt. A küzdőszellemmel általában nem volt baj, s időnként az ötletességgel sem. A szolnoki játékosok azonban még jobban küzdöttek, kitűnő erőben voltak és rendkívül gyorsaknak bizonyultak. Minden idegszálukkal gólra törtek. Nagyszerű erőnlétük lehetővé tette, hogy úgy rohamozzanak, ahogy Szolnokon még soha nem játszott a csapat. Amit a Bp. Dózsa játékosai 5—6 húzással értek el, azt a Légierő játékosai 2—3 húzással elintézték. Szinte „repültek” a pályán. Egyszóval korszerűbben játszottak, mint nagynevű ellenfelük. A 6000 főnyi szolnoki közönség nagymértékben segítette csapatát. Nem hiába törődik sokat a Légierő baráti körének tagjaival és a szolnoki közönséggel. Lelkes közönség van Győrött, Diósgyőrött, Pécsett, Szombathelyen és másutt is, de a szolnoki közönség ezen a mérkőzésen mindezeket felülmúlta. Egyben mindenesetre: akkor is buzdította a csapatot, amikor a Dózsa szorongatott! Komárommal, az Izzó kapusának meglehetősen sok dolga volt a Bp. Honvédelleni mérkőzésen, gyakran kellett kifutnia beadásokra, hosszú szöktetésekre. Képünkön az a jelenet látható, amikor egy Honvéd-támadás végén baloldali beadást hárít jó érzékkel, biztos labdafogással. Balról: Sólyom, Városi, Szovják, Komáromi, Machos, Kocsis. Pénteken két kosárlabda-rangadó a Sportcsarnokban A férfi kosárlabdázók bajnokságában megkezdődtek a rangadók. Már amúlt héten is szépszámú közönség nézte végig a MÁVAG —Petőfi VTSK és a Bp. Műszaki Egyetem —Bp. Törekvés találkozókat, de most pénteken bizonyára szűknek bizonyul majd a Sportcsarnok. E napon kerül sor ugyanis a bajnokság eddigi legnagyobbnak ígérkező mérkőzésére: a Bp. Műszaki Egyetem — Bp. Honvéd rangadón, amelyen az eddig még veretlenül álló két régi vetélytárs csap össze. Előre a még ugyancsak pontveszteség nélkül álló MÁVAG méri össze erejét a jó játékerőt képviselő Bp. Törekvéssel. E két mérkőzésen 13 válogatott játékos jut szóhoz! A két edző a rangadóról Tavaly tavasszal a műegyetemisták győztek, ősszel viszont a Honvéd bizonyult jobbnak. Mi lesz most? Érdemes meghallgatni, hogyan vélekednek erről, a leghivatottabbak az edzők. Páder János, a Bp. Honvéd edzője ezt mondta: " Mi a rangadó ellenére sem változtattuk meg szokásos edzésrendszerünket. Ezen a héten is három edzést tartottunk, amelyeken sok kosárradobás, kisebb technikai csiszolgatások és főleg egyéni foglalkozás szerepelt. Már az edzéseken is arra törekedtünk, hogy játékosaink öt-hat méterről biztosan dobjanak, mert várható, hogy a műegyetemisták a kosár alá behúzódva védekeznek majd ellenünk. Szerintem igen nagy taktikai harc lesz a mérkőzésen és a mérkőzés egyes részeiben követendő taktikai húzásokat az eredmény alakulása szabja majd meg. Erőnlét és technika terén nincs lényeges különbség a két csapat között, éppen ezért igen nagy küzdelem várható. A mi csapatunk valamivel egységesebbnek látszik, s ezért bízunk abban, hogy ha kis pontkülönbséggel is, de megnyerjük a mérkőzést. Remélem, hogy a várható heves küzdelem ellenére a mérkőzés végig a legsportszerűbb keretek között zajlik le. Szabó János, a Műegyetemi Haladás edzője is nagy harcot és szoros eredményt vár: — Mi már a bajnokságra való felkészülés során figyelembe vettük a júniusban Budapesten megrendezésre kerülő Európa-bajnokságot, amely a magyar csapatnak eddigi legnagyobb erőpróbája lesz. Mi több játékost adunk a válogatottba, s mivel helytelen lenne, ha ezek a játékosok sportkörükben más felfogásban játszanának, mint a válogatottban, ezért a Műegyetem együttese is igyekezett átvenni a válogatott játékmódját, így most a Honvéd elleni rangadón is igyekszünk gyorsan, bátran játszani. Taktikánkban, természetesen, nagy szerepet játszik majd a három magas játékosunk — Cselkó, Gabányi és Borbély — ponterejének kihasználása. A legutóbbi edzéseken már hasznosítottuk a Törekvés elleni mérkőzés tapasztalatait, felkészültünk valamennyi várható taktikai húzásra, s bár tudjuk, a többszörös bajnok Bp. Honvédnak nagyobb esélye van a győzelemre, remélem, hogy a játékosaink jó küzdőszelleme ezen a nehéz mérkőzésen te sikeresen átsegíti a csapatot. Magyar dolgozók! Szilárdan tovább előre a szocializmus építésének útján! Helyes játékfelfogás Azok a szurkolók, akik vasárnap is, szerdán is látták a Bp. Honvédot játszani, meglepetéssel tapasztalták, hogy a bajnokcsapat mennyivel jobban játszott az Izzó ellen, mint a Kinizsi ellen. Kétségtelen, hogy az Izzó nem képvisel olyan játékerőt, mint a Kinizsi, de ez a nagyarányú javulás mégis szembetűnő volt. Ebben a bajnokságban most játszott először igazán jól a Honvéd csatársora. Miért? Elsősorban azért, mert más játékfelfogást követtek a csatárok, mint eddigi mérkőzéseiken. Ezúttal sokmozgásos volt a piros-fehérek támadó játéka. A csatárok nem állva várták a labdát, hanem sokat változtatták a helyüket, olyankor is futottak, helyezkedtek, amikor nem az ő oldalukon futott a támadás, tehát labda nélkül is játszottak, s ezzel jelentékeny módon elősegítették a gördülékeny, gyors csapatmunkát. A belső csatárok, de a szélsők is, gyakran betörtek az ellenfél védelmén mutatkozó résekbe, s nem tologatták egymásnak a labdát, hanem bátran vállalkoztak a támadások befejezésére és gyakran lőttek kapura. Korszerű, gyors támadásból született például a harmadik gól. Puskás tértölelő labdával szöktette Czibort, a szélső gyorsan beadott, s mire az izzóvédők feleszméltek, Machos lövése nyomán már a hálóban táncolt a labda. A Honvéd hatodik gólja pedig olyan volt, amelyet azelőtt gyakran láttunk Puskáséktól, de az utóbbi hetekben egyszer sem. Villámgyors Puskás—Kocsis adogatás végén Kocsis jól időzített szöktetésével Puskás ellenállhatatlanul kiugrott, s hálóba lőtte a labdát. A Honvéd-csatárok lelkes, odaadó játékának eredményeként sokmozgásos lett a bajnokcsapat támadójátéka, s ez időnként nemcsak nagyszerű támadásokban, hanem gólokban is megnyilvánult. „A Bp. Vörös Lobogó jelenleg jobb..." A Bp. Vörös Lobogó szerdán is nagyszerű formában játszott és biztosan győzött a rangadójellegű mérkőzésen az ugyancsak jó formában levő Bp. Vasas ellen. Baráti Lajos, a piros-kékek edzője is elismerte, hogy a kétszeres bajnokcsapat jobb volt a Vasasnál. A Bp. Vörös Lobogó jelenleg jobb nálunk — mondta az edző —, persze ez nem jelenti azt, hogy négy gólkülönbséggel kellett kikapnunk. A vártnál nagybb gólarányú vereségnek részben taktikai, részben lélektani okai vannak. Védelmi hibából mindjárt az elején gólt kaptunk és nagyrészt a védelem hibáiból jutott kapunkba a Bp. Vörös Lobogó második gólja is. Ekkor még nem adtuk fel a küzdelmet, de szünet után Teleki újabb könnyelműsködése után már 2:0-ra vezetett az ellenfél . .. Ekkor néhány játékosunk elvesztette a kedvét, kilátástalannak látta a további küzdelmet. Ez is hiba és mindent elkövetünk, hogy ezen segítsünk. Előfordult már a labdarúgás történetében, högy háromgólos hátrányt behozott labdarúgócsapat! Csak ehhez az egész együttes kemény elhatározására, töretlen küzdőszellemére van szükség. Nálunk, sajnos, még nem az egész csapat ilyen. Megkíséreljük, hogy ezen változtassunk, mert gyakran a lelki erő dönt. Hiába vannak a mieink jó erőben, hiába kezelik jól a labdát, ha könnyen elcsüggednek . .. (Folytatás a 2. oldalon)