Népsport, 1955. szeptember (11. évfolyam, 172-193. szám)

1955-09-01 / 172. szám

1930. SZEPTEMBER 1 .Több mint egy évtizede fojtogatta már a magyar dolgozó népet a Horthy-fasizmus, több mint egy évtizede kényszerítette illegalitásba, üldözte. Irtotta a magyar kommunistákat, de mégsem tudta kitörülni a dolgozók emlékezetéből az 1919-es proletárdiktatúra dicső emlékét. A nagy világgazdasági válság éveiben egyre jobban fellendült Magyarországon is a munkásmozgalom és a Kommunisták Magyarországi Pártja vezetésével a dolgozó nép legjobbjai bátran mentek harcba a kenyérért, a jogért, a szabadságért. A felszabadulás előtti munkásmozgalom történetének egyik legfényesebb lapja 1930. szeptember 1, a nagy budapesti osztályharcos tüntetés. Százezernél is több dolgozó ment az utcára, hogy tüntessen a munkanélküliség, a kapitalizmus, a Horthyfasizmus ellen, s bár a jobboldali szociáldemokraták a tömegekben izzó forradalmi hangulatot „békés sétával" akarták levezetni, a százezres tömeg a kommunisták jelszavait vette át, puszta kézzel is szembeszállt a rendőrpribékekkel, órákon keresztül torlaszokon harcolt Horthyék erőszakszervezetei ellen. Ebben az időszakban a KMP már kihasználta a munkás kultúr- és sportegyesületekben rejlő lehetőséget, jelentős munkát végzett a sportoló munkásifjúság körében. A Munkás Testedző Egyesület jobboldali szociáldemokrata vezetősége természetesen nem nézte jó szemmel a fiatalság érezhető balratolódását, és a legaljasabb eszközöktől sem riadt vissza, hogy elhallgattassa az MTE-ben dolgozó baloldaliak hangját. 1929-ben jobboldali szociáldemokrata besúgás következtében lebukott az MTE-ben dolgozó kommunisták nagy többsége, s az 1930 szeptemberi események időpontjában alig néhány elvtárs: Kemény Magda, Rittmann Mihály és Réti Lászlóné képviselte a pártot az MTE-ben. Ilyen körülmények között a munkássportolók szervezett fellépéséről nem lehetett szó a szeptemberi tüntetésen, bár kétségtelen, hogy a kommunistáknak a munkássportolók között végzett fő munkája következtében egyénileg vagy szakszervezete tüntetőivel a munkássportolók nagy többsége is részt vett a szeptemberi nagy tüntetésen. A szeptemberi sztrájk és tüntetés kihatásai azonban a munkássportban is érezhetők voltak. 1930-tól kezdve ismét felélénkült a baloldali tevékenység az MTE-ben, az akkori legnagyobb munkás sportegyesületben. A párt igyekezett minél több olyan fiatalt bevonni ebbe a munkába, aki nemcsak politikailag volt alkalmas erre, hanem mint jó sportoló is tekintélyre tehetett szert az egyszerű munkásifjak között. Fokról fokra építette ki a párt kapcsolatait az MTE-ben. A régiek mellé ekkor kapcsolódott be a munkába Fáy Boris, Fehér László, Bass Tibor, Baracs Györgyné és még jónéhány lelkes, bátor elvtárs. Hamarosan elértük, hogy állandó politikai vitákat szervezhettünk az MTE-ben, s ezeken a vitákon, szemináriumokon egyre több munkásfiatalt világosíthattunk fel. A vörös sportnapok szervezésével különösen Gödön értünk el jó eredményeket. Lapunk, a Sportoló Munkás is fáradhatatlanul harcolt a párt igazságáért. Hiába volt a jobboldali szociáldemokraták minden reánk szórt rágalma és piszkolódása, az MTE tagsága mind szorosabban sorakozott fel a baloldal mögé. 1934-ben elértük, hogy az MTE közgyűlésén a tagság a jobboldaliak listájával szemben a mi jelöltjeinket választotta meg a vezetőségbe. Persze, a jobboldali szociáldemokraták sem maradtak restek. A közgyűlést nagyhirtelen berekesztették, a rá következő napokban pedig gyorsan kizárták mintegy harmincunkat az MTI-ből. A kizárást közölte a Népszava is, s ennek a denunciálásnak az eredményeként heten katonai bíróság elé kerültünk államellenes cselekményekkel, a Szovjetunió javára végzett propaganda- és kémtevékenységgel vádoltan. Többen kaptunk súlyos börtönbüntetést , de az elvetett mag már megfogamzott. A munkássportolók lelkéből már nem lehetett kiirtani a harc szellemét, s a következő években — főként a Vasasban — seregével nőttek ki közülük az antifasiszta harc bátor, önfeláldozó harcosai. Korbacsics Pál „A magyar válogatott nehéz feladat elé kerül szeptember 25-én" Beszámoló a szovjet—nyugatnémet labdarúgó-találkozóról A Szovjetunió—Nyugat-Németország válogatott labdarúgó-mérkőzésről tartott beszámolót Sebes Gusztáv, az OTSB elnökhelyettese hétfőn este, az országos labdarúgó-edzőbizottság előadássorozata keretében. Felsorolta milyen nemzetközi sikereket értek el a szovjet csapatok az utóbbi években; elmondta, hogy egyes szakemberek hosszú időn át nem akarták elismerni teljes mértékben a szovjet labdarúgók nagy tudását, miert bár játékuk gyors, célratörő és eredményes volt, de közép-európai szemmel nézve nem elég színes, nem elég csillogó. Most már szerte a világon egyöntetű az elismerés a szovjet labdarúgás iránt. Azok az eredmények, amelyeket szovjet klubcsapatok és a szovjet válogatott elért a közelmúltban, elismerésre késztettek minden hozzáértőt. A stockholmi nagy győzelem urán a Szovjetunió válogatottja most Moszkvában legyőzte a nyugatnémet válogatottat, pedig a világbajnok együttes — német szakvélemények szerint — a berni döntő óta nem nyújtott ilyen kitűnő teljesítményt, mint ezúttal. Rendkívül tanulságos volt a népek közötti barátság kiépítésének szellemében lefolyt moszkvai találkozó. Előtte a szokásos ötperces ■„szakbemelegítés” során a szovjet játékosok megmutatták, hogy mindent tudnak a labdával, amit klasszis labdarúgóknak tudniok kell. De ezt bebizonyították a mérkőzésen is. Észrevehető volt, hogy a tavalyi 1:1-es Szovjetuniók Magyarország mérkőzés óta is fejlődtek, összjátékuk, támadásvezetésük sokban hasonlított legjobbjaink játékához, a hátvédek higgadtan, ésszerűen játszottak, mindig úgy adták előre röviden vagy hosszan a labdát, ahogyan éppen a játékhelyzet megkívánta. A támadók játékában néha-néha azonban látszott némi idegeskedés. A vezetés megszerzése után túlságosan könnyedén, kapuratörés nélkül játszadoztak és a németek magukhoz tértek. Amikor azonban a nyugatnémet válogatott megszerezte a vezetést, hatalmas erővel feküdt bele a szovjet válogatott, óriási nyomás alatt tartotta ellenfele kapuját és nemcsak mérdemelten győzött, hanem lényegesen nagyobb arányban is győzhetett volna. A német vezetők és játékosok kijelentették: nagyon elégedettek a 2:3-mal, ez nagyon jó eredmény a kiváló szovjet csapat ellen. Kijelentették azt is, hogy a magyar válogatott igen nehéz feladat elé kerül majd szeptember 25-én Budapesten, a Magyarország —Szovjetunió mérkőzés alkalmával. Ebben valamennyi magyar labdarúgószakember egyetért velük, ezen a szeptemberi napon válogatott csapatunkra rendkívül nagy feladat megoldása vár. Becsülettel megállja-e a helyét, ez nemcsak a válogatott csapat tagjaitól, hanem vezetőitől, a játékosok edzőitől is függ. Alaposan fel kell készülniök válogatott labdarúgóinknak, az A-válogatott tagjainak éppúgy, mint a B-válogatott tagjainak, s ehhez, szükség van az edzők munkájára. A beszámolóhoz többen szóltak hozzá. Valamennyien egyetértettek abban, hogy labdarúgásunk igen nagy erőpróbája lesz a szeptember 25-i mérkőzés, s ezen élvonalbeli labdarúgóink csak a lehető leggondosabb felkészülés után állhatják meg a helyüket megfelelően. A lengyelek vezetnek a Lengyelország-Csehszlovákia atlétikai viadal első napja után (Brno, augusztus 31.) Kedden délután nagyszerű időben került sor a brnói Spartak-stadionban a Csehszlovákia— Lengyelország közötti férfi és női atlétikai viadalra. Több mint 15 000 néző volt szemtanúja az igen érdekes és színvonalas küzdelemnek. A lengyel csapat nagy meglepetéssel szolgált a csehszlovák közönségnek: mind a férfiak, mind a nők csoportjában megszerezte a vezetést. A vezetés annál értékesebb, mert a férfiak pontversenyében a lengyel csapat az 1500 m-es síkfutásban — Lewandowski kizárása miatt — és a 4x100 m-es váltóban — hotelvesztés miatt — értékes pontokat vesztett. A verseny során több kimagasló eredmény született. Férfiak LENGYELORSZÁG — CSEHSZLOVÁKIA 57.5:56.5 pont 100 m: 1. Janecek (cs) 10 6, 2. Szmidt (1) 10.7, 3—4. Procházka (cs) és Kiszka (1) 10.8. 1500 m: Chromik (1) 3:45, 2. Strzinek (cs) 3:48.2, 3. Cikel (cs) 3:49.2. A másodiknak befutó St. Lewandowski (1) eredményét szabálytalan pályakeresztezés miatt megsemmisítették. 110 m gát: 1. Veselsky (cs) 146, csúcsbeállítás, 2. Bugala (1) 14.9, 3. Mrázek (cs) 15, 4. Kotlinski (1) 15.1. Magas: 1. Kővár (cs) 200, 2. Lánsky (cs) 197, 3. Zb. Lewandowski (1) 190, 4. Fabrykowski (1) 190. 400 m: 1. Makomaski (1) 47.7 csúcsbeállítás, 2. Mach (1) 48.2, 3. Jirásek (cs) 49.1, 4. Vrecnik (cs) 49.2. Hármas: 1. Weisberg (1) 15.14, 2. Rehák (cs) 15.09, 3. Kalecky (cs) 15.09, 4. Zdanowicz (1) 14 92. Rúd: 1. Adamczyk (1) 430, 2 .Taniszewski (1) 420, 3. Krej cár (cs) 410, 4. Saxa (cs) 380. Gerely: 1. Sidlo (1) 79.05, 2. Walczak (1) 74.09, 3. Perek (cs) 67.80, 4. Kopriva (cs) 181.33. Kalapács: 1. Rut (1) 00.29 csúcs, 2. Mica (cs) 59.66, 3. Niklas (1) 57.32, 4. Engl (cs) 56.84. 5000 m: 1. Zotopek (cs) 14:07.6 2. Krzyszkowiak (1)14:15.8, 3. Tomis (cs) 14:22.6, 4. Ozeg (1) 14:30. Az utolsó 1000 m-en Krzyszkowiak próbált erősíteni és el is húzott közel 30 m-re Zotopektől, de ez kevésnek bizonyult, mert csengetéskor mindössze 5 m volt az előnye Zátopekkel szemben. Az utolsó körben Zátopek hatalmas hajrát vágott ki és jó idővel biztosan győzött. 4x100 m: 1. Csehszlovákia (Procházka, Horch Janecek, Sequens) 41.8. A lengyel váltó elejtette a botot és feladta a versenyt. Nők LENGYELORSZÁG —CSEHSZLOVÁKIA 31:24 80 m gát: 1. Wagner-Bocan (1) 11.3, csúcs, 2. Trkalová (cs) 11.4. csúcsbeállítás, 3. Slowinska (1) 11.5, 4. Susterová (cs) 11.7. 800 m: 1. Gábor (1) 2:12.7, 2. Müllerová (cs) 2:13.5, 3. Mrinska (1) 2:17.1, 4. Navratilová (cs) 2:20.4. Diszkosz: 1. Mertová (cs) 46.02, 2. Voborilová (cs) 45.11, 3. Dmowska (1) 43.08, 4 Sobocinska (1) 42.42. 100 m: 1. Rychter (1) 12, 2. Ruslon (1) 12.1, 3. Strejcková (cs) 12.1, 4. Svatgrová (cs) 12,2. Súly: 1. Claci (1) 13.74, 2. Voborilová (cs) 13.32, 3. Vukusová (cs) 13.14, 4. Rusin (1) 12.88. 3 . A Az 1000 méter általában a középtávfutók kedvelt kiegészítő távja, egyformán hasznos a 800-asoknak és az 1500-asoknak is. Nálunk azonban az utóbbi években meglehetősen elhanyagolták ezt a távot, nemigen rendeztek rajta versenyt és így történt, hogy ez az országos csúcs fejlődésében bizony messze elmaradt a többi középtávú csúcstól. A múlt vasárnap Iharos Sándor egyszerre olyan csúcseredményt állított fel, 1000 m-en, amely már világviszonylatban is megállja a helyét, hiszen eddig mindöszsze hárman futottak ennél jobbat, így most már a világ 10 legjobb 1000 es futója között is van magyar. Mint érdekességet emlljük meg, hogy a német Harbig 1941-ben felállított és öt évig fennállt 2:21.5-ös világcsúcsa, ma már csak a 15. helyen szerepel- 2:19 Boyee( (norvég) 1955 2:20.2 Hewson (angol) 1955 2:20.5 G. Nielsen (dán) 1955 2:20.8 Whirifield (amerikai) 1953 2:20.8 Lueg (nyugatnémet) 1955 2:20.8 Iharos (magyar) 1955 2:20.9 Moens (belga) 1953 2:20.9 Landy (ausztrál) 1954 2:21 Lawrenz (nyugatnémet) 1955 2:21.2 Jungwirth (csehszlovák 1952 Qlígír, fa) alatt — 30 centiméter Így lett csúcstartó Bodó Árpád Száznyolcvan centiméter magas, szemüveges, vékony, csupaideg fiatalember — ez Bodó Árpád utolsóéves gépészmérnök-hallgató, kétszeres magasugró csúcstartónk. Két hónappal ezelőtt még a szakkörökben sem sokat tudtak róla, első nagy sikerét külföldön. Londonban aratta és tulajdonképpen csak most, az alkotmányt ünnepi versenyen ismerte meg igazán a magyar közönség. Válogatott társának, az idén ugyancsak nagyot javult Hagyó Istvánnak már volt legalább némi „múltja ”, ugrott korábban is 190 körül. Bodó azonban valóban a teljes ismeretlenségből tört fel 22 éves korában a csúcstartók közé. Atléta pályafutása egyáltalán nem indult üstökös szerűen. Szombathelyi gimnazista korában elsősorban kosárlabdázott. Csak úgy mellékesen kezdett el magasba ugrani és tanulta meg Simándi Gyula testnevelő tanártól mindjárt a hasmánt bukó technikát. Amikor 1951 őszén a budapesti Műszaki Egyetemre és a Bp. Haladásba került, 168 cm volt a legjobb eredménye. A kosárlabdázást ekkor abbahagyta és most már végleg magasugró lett. Másfél éven keresztül Kismartoni Károly csiszolta a tőle szokott lelkesedéssel a technikáját és igen bízott fiatal tanítványában, habár eredményei sokáig elég szerények maradtak. Bodó 1952-ben ugrott először — természetesen még másképpen, mint most — páros karlendítéssel s egyszer sikerült neki ,a 180 cm is. A következő évben Nagy Sándor lett az edzője. Olyan 175 körüli formát állandósított, ősszel egészen váratlanul „kicsúszott" a 184-es I. osztályú szint. Tavaly többször ugrott 180-at, de 183-nál több nem sikerült. Igaz, hogy általában csak hetenként két-három edzést tartott, nyáron hosszabb időt kihagyott, erősen lekötötték tanulmányai. Mindig jó eredménnyel vizsgázott. A nagy „fordulat“ tulajdonképpen ősszel következett be. Bodó addig — mint maga mondja — ha nem is rendszertelenül, de mégis csak pusztán szórakozásból, mellékesen versenyzett, s csak az ősszel határozta el, hogy igyekszik komoly magasugró lenni, az eddiginél sokkal alaposabban edzeni. Ami azután a következő, fontos hónapokban történt, azt már az edző, Nagy Sándor ismerteti, a Bodó kezdettől fogva ügyes, laza, jó mozgásérzékű ugró volt. Természetesen sok technikai hibáján kellett javítani. Elsősorban hiányzott belőle a megfelelő ugróerő. December elején kezdte el a tornatermi edzéseket. Az első hónapban a testi ügyessége fejlesztésén volt a hangsúly, nagyon sokat gimnasztikázott a talaj- és szertornát, szökdelt és kiegészítőleg kosárlabdázott. Csak januárban kezdte meg tulajdonképpeni ugróedzéseit. Egészen a versenyidény kezdetéig hetenként ötször-hatszor tartott edzést, ebből három volt a kimondott ugróedzés. Sokat vágtázott és mezeszett. Ha voltak is közben átmeneti visszaesései, jól bírta végig ezt az erős munkát. Az ugróedzéseken, eleinte főleg kisebb magasságokon, a technika javítása volt a cél. Bodó elég jól hajtotta végre a hasmánt bukó technikát, ennél azonban mindig fennáll a veszély, hogy az elugró lába,belóg” és a térd könnyen veri a lécet. Éppen ezért igyekeztünk a biztonságosabb hasmánt nyújtott változat elsajátítására. Eleinte bizony nehezen ment, de azután egyszerre csak rájött a mozgásra. Kisebb magasságokon most is a biztonság végett ezzel ugrik, és rendszerint 195-nél tér át a hasmánt bukásra. Egyébként a bukása sem olyan mély, mint amilyen tavaly volt. Edzésen néha szokott ollózni is. A téli hónapok alatt ugróereje állandóan növekedett és március elején, első versenyét fedettpályán már ISS-zel megnyerte. Áprilisban többször ugrott 190-et, sőt egyszer 193-at is. Májustól kezdve rendszeresen versenyzett és június közepéig csak egyszer ért el 185-nél gyengébb eredményt, mentsége azonban, hogy akkor előző napon is versenyzett. Június közepén azután egyszerre 194-et ugrott. Utána többhetes üzemi gyakorlaton vett részt, kevés ideje volt edzeni, kissé visszaesett, de július végefelé már ismét elérte legjobb formáját. A versenyidényben verseny előtt általában két napot kihagy, illetőleg a verseny előtti női pon csak átmozgat. íme dióhéjban ennyi az idei sikeres szereplés „receptje”. Ez a néhány mondat azonban természetesen sok hónap kemény munkáját foglalja össze. Bodó Árpád akaratával, szorgalmával, nagy ügyességével sikeresen birkózott meg az edzéseken felmerült nehézsgekkel. Jelentősen segítették tanulmányai is. A mechanikai ismeretek elsajátítása — mint mondja — lehetővé tette, hogy a mozgásokat sokkal tudatosabban hajtsa végre, hogy a hibákat maga is észrevegye. Ha felteszik a kérdést, hogy végeredményben minek tulajdonítja egy év alatt a 15 cm-es javulást, akkor habozás nélkül ezt válaszolja: _ Elsősorban annak a lelkiismeretes felkészülésnek, amelyet az idén végeztem. De ez nem lett volna lehetséges, ha az előző három-négy év alatt nem szereztem volna meg az alapot. Feltétlenül hosszú időre volt szükség, amíg a 168-tól eljutottam a 7 méter közelébe. Ha tehát már jóval előbb olyan alaposan s olyan jó körülmények között készültem volna, mint most, akkor is, véleményem szerint, legfeljebb csak egy évvel korábban érhettem volna el jelenlegi eredményeimet. Éppen ezért a fiataloknak csak azt tudom tanácsolni: edzzenek minél többet, szeressék meg igazán a magasugrás, ne legyenek türelmetlenek, mert hoszszú idő kell a kifejlődéshez. Ne veszítsék el közben a kedvüket. Bodó nem vesztette el a kedvét, a sikertelenségek, a csalódások, a tanulságok megedzették és képessé tették arra, hogy nehéz versenyeken is megállja a helyét, így küzdötte le érthető nagy idegességét első nemzetközi versenyén, Helsinkiben. Londonban volt bátorsága ahhoz, hogy kezdettől 10 lépéses rohammal ugorjék — amelyet előzőleg csak egyszer próbált meg — a szokott 5 lépéses helyett. Legutóbb Budapesten sem vesztette el a fejét, amikor eleinte egyáltalán nem jött ki a rohama és szinte mindig máshonnan ugrott el. Ezután a verseny után egy hétre hazalátogatott Szombathelyre. Nevetve meséli el, hogy senki sem próféta a saját hazájában. Amikor ugyanis az egyik délutáni edzésen alacsonyabb magasságokat ugrálgatott, odajött hozzá egy tíz év körüli gyerek és a „szakértő" fölényével — nagy derültség közepette — kijelentette: ..Hiába ugrálsz ennyit, messze vagy még a Bódétól ..." A hazai tartózkodás alatt némi súlyfelesleget szedett magára — rendes versenysúlya 63—64 kiló — s ezt bizony le kell dolgozni a magyar—lengyelig. Odahaza természetesen nagy figyelemmel kisérik szereplését. A londoni siker után édesapja levélben üdvözölte és kívánságát fejezte ki, hogy,ez a csúcs csak közbeeső állomás lesz a 2 méter felé." Azóta Bodó már egy újabb „közbeeső ” állomásra ért és bár jól tudja, hogy a hátralévő idényben az eddigieknél is nehezebb versenyek ás ellenfelek várnak rá, reméli, hogy ez az apai kívánság még az idén teljesül. Ez nem szolgálta az egészséget! A Debreceni Törekvés—Bp. Törekvés NB II-s labdarúgó-mérkőzésen Kónya, a budapestiek középhátvédje röviddel a kezdés után megsérült. Az első orvosi vizsgálat izomrostszakadást állapított meg. Az lett volna tehát a leghelyesebb, ha a játékos nem játszik tovább, nehogy sérülése még súlyosabvá váljék. Kónya azonban még az első félidőben visszatért a játéktérre, jobbszélre állt és végigsántikálta a mérkőzést. Csapatának nem tudott segíteni, anynyira sérült volt, magának azonban ártott, amikor fájdalmát legyőzve, sérült lábbal igyekezett zavarni az ellenfelet, vagy megpróbált részt venni az összjátékban. Az orvos fájdalomcsillapító injekciót adott be a játékosnak, hogy tovább játszhassak. Helytelenül járt el az orvos is, de Kónya edzője is, nem lett volna szabad a játékost visszaengedniök a pályára. Érthető, hogy a játékos minden áron ott akart lenni a játéktéren, segíteni akarta csapatát, a vezetőknek kellett volna erősebbeknek lenniök. A sport elsősorban az egészséget, az egészség fejlesztését szolgálja. Az ilyen eljárás pedig ártalmas az egészségre! Provokációs kísérlet román sportolók ellen Ausztriában Mint az österreichiache Waltestraime jelenti: a napokban a salzburgi vendégszereplésre utazott román sportolóik ellen durva, fasiszta provokációt szerveztek. A provokáció szervezői emigráns román vasgárdisták voltak. A román sportolók a fasiszta provokáció elleni tiltakozásul elhagyták Salzburgot és jelenleg Bécsben tartózkodnak. A román fasisztáik akkor szervezték meg provokációjukat — írja az österreichische Volksstimme, — amikor javulás állt be az Ausztria és Románia közötti viszonyban, akkor, amikor erősödik a két ország közötti gazdasági és kultúrála kapcsolat. Ennek a provokációnak a célja világos: meg akarja rontani az Ausztria és Románia közötti jó viszonyt. Ezt pedig semmiképpen sem szabad megengedni — szögezi le a lap. (MTI) 1955. szeptember 1. csütörtök - Hatalmas mezőnyök a Bástya VTSK jubileumi teniszversenyén A Bástya VTSK megalakulásának 10. évfordulója alkalmából nagyszabású teniszversenyt rendez városmajori pályáin. A verseny első számai, a fiú és leány serdülő, valamint úttörő küzdelmei már folynak, s szépen halad a III. osztályú felnőttek versengése is. Az I. osztályú felnőttek szeptember 1-én, az utánpótlás fiúk és lányok pedig 10-én kezdenek. Ez a verseny kitűnő alkalmat biztosít teniszezőinknek, hogy a versenyzési lehetőségen kívül magasabb minősítéseket érhessenek el. Szükségességét mi sembizonyítja jobban, mint az, hogy 20 sportkör közel 1500 teniszezőt nevezett az egyes számokra. Kijelölték a bukaresti sportlövész Európa-bajnokságon résztvevő magyar csapatot A Bukarest tőszomszédságában levő Tunari lőtéren szeptember 9—18 között rendezik meg az első sportlövő Európa-bajnokságot. A magyar sportlövőik két számú futószarvas-lövés párosverseny és koronglövés körpályán — kivételévé, minden számban rajthoz állnak. Az EB résztvevői a bajnokságon kívül a mesterversenyeken is öszszemérik erejüket. Ezeken a szinteknek megfelelő arany-, ezüst- és bronzérmeket lehet nyerni. A magyar színeket az egyes számokban a következők képviselik: önműrködő sportpisztoly: Börzsönyi dr. Dobra, Gyönyörű, Kun. Tartalék: Takács. Sportpisztoly: Balogh, Börzsönyi dr., Décsey, Takács. Tartalék: Tölgyesi. Hadipisztoly: Börzsönyi dr., Décsey, Gyönyörű, Takács. Tartalék: Tölgyesi. Korong: Hegedűs, Kulin-Nagy, Lumniczer dr., Szomjas, Váry. Futószarvas: Farkas, Kégli, Kocsis, Kovács. Hadipuska: Balogh, Dosztály, Hús, Pankász, Szórádi. Kisöbű sportpuska, 50 m. Fekvő: Krebs, Talabér, Kovács, Dosztály, Helup. Térdelő: Helup, Hús, Krebs, Dosztály, Szarka. Álló: Balogh, Décsey. Dosztály, Holup, Hús. összetett: Dosztály, Hús, Holup, Krebs, Szarka... Kisöbű sportpuska, 50 — 100 méterre: Krebs, Talabér, Kovács. Holup Nagyöbű sportpuska: Balogh, Dosztály, Holup, Hús, Szórádi. Kisöbű sportpuska, ifjúságiak: Berányi II., Etey, Pogány, Vári, Füzesi. Kisöbű sportpuska, nők: Budafay, Kisgyörgyné, Hegedüsné, Vetéresné. A FIATALOK! ÍGY LESZ? (Harminc éves előleg azok számára, akik a jövőbe akarnak nézni.) „Az 1985. évi országos teniszbajnokság férfi egyesének döntőjében csaknem nagy meglepetés született. Asbóth József ezúttal csak ötjátszmás mérkőzésen tudott felülkerekedni. Rajtunk a döntő egyik pillanatát örökíti meg. Olvasóink megfigyelhetik, hogy bajnokunk még mindig nem játszik korszerű teniszt. Képtelen elmozdulni az alapvonalról’’. A Népstadion bérletei a következő eseményekre érvényesete A-bérlet. Szeptember 10—11: Magyarország (a továbbiakban M)—Lengyelország (atlétika). Szeptember 25: M — Szovjetunió (labdarúgás). Október 16: M—Ausztria (labdarúgás). B-bérlet. Október 2: M B—Csehszlovákia B (labdarúgás). Október 8—9: M—Svédország (atlétika). Október 22—23: Országos atlétikai bajnokság. November 27: M— Olaszország (labdarúgás). A Bujtor, Jávori-kettős (Bp. Dózsa) nyerte az országos vegyespáros teniszbajnokságot Az országos teniszbajnokságon a vegyespáros döntőjét még vasárnap délután elkezdték. A mérkőzés azonban a döntő játszmában 5:5 állásnál sötétség miatt félbeszakadt. Kedden délután fejezték be a mérkőzést. Mindkét páros idegesen állt fel a játékra, így győzött az a kettős, amely kevésbé volt ideges. Bujtor, Jávori (Bp. Dózsa)—Sikorszki, W. Peterdi (Bp. Vasas) 4:6, 6:0, 7:5. Jávori kezdte az adogatást és a Dózsakettős ezt meg is nyerte. Peterdi adogatásakor is már 40:14-re vezettek a belügyiek. Két hiba: a Vasas-pár kiegyenlített, sőt két ízben előnyről is szert tett. Bujtor nagyszerűen ütött el Sikorszki mellett, majd két gyors lecsapás következett és véget ért a mérkőzés. Vegyespáros bajnok: Bujtor, Jávori (Bp. Dózsa), 2. Sikorszki, W. Peterdi (Bp. Vasas), 3. Komáromi II, Erdeiné (Bp. Dózsa), Gulyás, Erizőházmné (Bp. Dózsa). Férfi egyes vigaszdí elődöntő: Molnár— Zentai 4:6, 6:3, 6:3. A bajnokság utolsó döntőjét, a férfi páros döntőt csütörtökön játsszák le.