Népsport, 1955. szeptember (11. évfolyam, 172-193. szám)

1955-09-27 / 191. szám

Moszkvában nagy örömet keltett a budapesti 1:1 m Kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentése . (Moszkva, szeptember 26.) Vasárnap este a mérkőzés után a magyar játéko­sok körében nem volt túl nagy az elke­seredés, hiszen érezték, hogy ez az eredmény nem szégyenletes számukra. Inkább azért bosszankodtak, mert elke­rülhető hibák miatt kaptak ki, amelyek nélkül legalább döntetlent érhettek volna el. Volt azonban a mérkőzésnek olyan időszaka, amikor meg is nyerhet­ték volna a találkozót. Faragó kapus az egész mérkőzés alatt összesen hat lövést kapott, s ebből­­ négy gól lett. Szovjet sportbarátaink szerint szépen játszott a magyar együttes, egyenlő el­lenfele volt a szovjet csapatnak. Beszéltem a díszvacsorán Husbanddal, a mérkőzés angol játékvezetőjével is. *„ A magyar csapat időnként az igazi, jellegzetesen magyar labdarúgást mu­tatta be — mondta. — Viszont a ma­gyarok még mindig „kisasszony-futball” játszanak. A labdarúgás nem táncestély, hanem férfias sportjáték. *­* Lehet, hogy én is csináltam hibát a mérkőzés alatt, ezek azonban nem be­folyásolták döntően az eredményt — folytatta. — A magyar védelem azon­ban olyan hibákat vétett, ami már dön­tő volt a mérkőzés kimenetelére. Sajnos, ebben a játékvezetőnek van igaza is. Mint a szovjet szakemberek mondták, meglepetés volt számukra, hogy a ma­gyar B-csapat erőnlétileg nem maradt alatta a szovjet B-csapatnak. A magyar csapat helyenként kitűnően játszott és — a szovjet szakemberek és a közön­ség szerint is — nem érdemelt ve­reséget. A B-csapatok mérkőzését azért kezd­ték el korán, hogy a rádió közvetíteni tudja egymás után a két találkozót. Rendkívül nagy volt az érdeklődés a moszkvai mérkőzés iránt is, de amikor a budapesti mérkőzés közvetítése meg­kezdődött, szinte elnéptelenedtek a ha­talmas város utcái. A stadionból a szál­lodába utazva, megkértem a gépkocsi­vezetőt, kapcsolja be a rádiót. Nevetve mondta, hogy az csak zavarna bennün­ket, hiszen a mögöttünk haladó és szembejövő autókban is hangosan szólnak a rádiók, s ragyogóan hallhatjuk a köz­vetítést. Az utcasarkokon, mint nálunk az angol—magyar idején, leállították az autókat, s pillanatok alatt egész tömeg vette körül a kocsikat. Az eredmény örömmel töltötte el a szurkolókat, sportvezetőket egyaránt. Az volt az általános vélemény, hogy a budapesti mérkőzés is bebizonyította: a szovjet labdarúgás feljövőben van, és nemsokára gondot okozhat majd a világ bármely együttesének. Moszkvában hétfőn csak a Pravda jelenik meg. A lap részletes tudósítást közöl a két mérkőzésről, de egyelőre nem értékelte az eredményeket. A magyar csapat zöme minden való­színűség szerint kedden délben, a má­sik része szerdán délben érkezik haza. De az is előfordulhat, hogy kedden két repülőgép indul, s így egyszerre lesz otthon az egész együttes. Szekeres József Szép versenyben dőlt el Pákozdon a motorkerékpárosok terepgyorsasági bajnoksága Vasárnap Pákozdon, a pákozdi csata emlékére rendezett ünnepségek kereté­ben bonyolították le a motorkerékpáro­sok országos terepgyorsasági bajnoksá­gának utolsó pontszerző versenyét. Kö­zel 100 indulója volt ennek az esemény­nek, amelyen a hat motoros terület gép­osztályonkénti legjobbjai, valamint Bu­dapestről az előző három pontszerző verseny géposztályonkénti 5 legjobbja indulhatott. A 3000 méternél hosszabb pályát igen sok emelkedő, lejtő és ug­rató nehezítette. Legalább 10 000 em­ber figyelte a küzdelmeket, amelyek minden futamban 2x3 körben és egy négykörös ellenkező irányú versenyben bonyolódtak le. Biztosan nyerte a ver­senyt és egyben a bajnokságot is a 250 kcm-es géposztályban Harangvölgyi (Bp. Dózsa) és az oldalkocsis if­. Gaál, Bán­kút­ (Bp. Honvéd)-kettős. A többi gép­osztályban általában egyforma erők ve­télkedtek. 125 kcm: 1. Thoma (Bp. Törekvés) Csepel, 2. Marsovszky (Bp. Zalka Máté) Csepel, 3. Pál (Autótaxi) Csepel. Baj­nok: Marsovszky Gyula 14 pont, 2. Thoma 10 p., 3. Scherer (Bp. Honvéd) 5 p. 125 kcm nők: 1. Gondos (Bp. Dó­zsa) Csepel, 2. Csala (Autótaxi) Csepel, 3. Benkő (Bp. Honvéd) Csepel. Bajnok: Csala Csilla 10, 2. Benkő 10, 3. Orosz (Bp. ZM) 8. 250 kcm: 1. Harangvölgyi (Bp. Dózsa) Jawa,­­2. Máté S. (Bp. Dó­zsa) Pannónia, 3. Pallay (Bp. Dózsa) Jawa. Bajnok: Harangvölgyi András 18, 2. Ürmös (Bp. Vörös Meteor) 9, 3. Her­nádi (Bp. ZM) 6. 350 kcm: 1. Rúzsai (Bp. ZM) Jawa, 2. Hollós (Bp. Vasas) Jawa, 3. Monostori (Bp. Törekvés) Jawa. Bajnok: Rúzsai József 11, 2. Hollós 10, 3. Monostori 8. 500 kcm: 1. Kiss (Bp. Honvéd) BMW, 2. Pék (Bp. ZM) BMW, 3. Sulyok (Bp. Honvéd) BMW. Bajnok: Máté Sándor (Bp. Dózsa) 11, 2. Kiss 9, 3. Pék 9. Oldalkocsisok 350 kcm felett: 1. ifj. Gaál—Bánkút­ (Bp. Honvéd) BMW, 2. Pettenkoffer—Simon (Bp. Dózsa) BMW, 3. Kollár—Rusznyák (Bp. Hon­véd) BMW. Bajnok: ifj. Gaál Ferenc és Bánkút­ Géza 17, 2. Pettenkoffer—Si­mon 11, 3. Kollár—Rusznyák 5 pont. A 350 kcm alatti oldal kocsis gépek baj­nokságának végeredményét szabálymó­dosítás miatt még nem állapították meg. (Beszélgetés a szakfisztály napjával) „A Magyar Népköztársaság 1955. évi 1000 méteres egyéni üldöző bajnoka: Bascsák János, Bp. Vörös Meteor." Nagy taps csattan a nézőtéren, Bascsák szerényen mosolyogva fellép a győzelmi dobogó középső, legmagasabb fokára. Felemelő, boldog pillanat. Bent, a pálya közepén a félhomály­ban, ahová a betont megvilágító lám­pák fénye már csak alig ér el, egy ember áll a pad támlájának támasz­kodva. Senki sem vet rá ügyet, a né­zőtérről nem is látni .. Minden szem Bascsákra szegeződik, az új bajnokra, aki néhány héttel ezelőtt vitte le 5:12 alá a magyar csúcsot. Ez az edzők sorsa. A közönség csak a versenyzőt, az új bajnokot látja, s igen kevés em­bernek jut eszébe megkérdezni: ki is ennek a fiúnak az edzője, ki dolgozott, bajlódott vele éveken át, ki segítette az új csúcs, a bajnokság eléréséhez. Annál jobban tudja ezt Bascsák, s amint vége az eredményhirdetésnek, ugrik le a dobogóról, fut az edzőjéhez, Ladányi Gedeonhoz. Szeméből a vára­kozás feszültsége tükröződik: mit mond az edző? Ladányi mosolyogva fog kezet a fiú­val, s csak ennyit mond neki: — Jól van, Janó ... Ez a „Jól van’ sok mindennél töb­bet ér. A néző csak annyit lát, hogy Bas­csák, vagy valamelyik másik verseny­ző megnyeri a bajnokságot, s aztán a győzelmi dobogón állva boldogan fo­gadja a jókívánságokat. Azt az utat azonban, amely a győzelmi dobogóig vezet, és amely talán sokkal érdeke­sebb, mint az utolsó fejezet, a győze­lem, azt igen kevesen látják. Amikor feltesszük a kérdést Ladá­nyinak, beszéljen erről a „kulisszák mögött!” munkáról, beszéljen arról, mi történik az edzéseken, hogyan nevel egy kerékpáros edző, elmosolyodik. — Ha van egy hét ideje, akkor szí­vesen beszélek — mondja, s látni rajta, hogy nem tréfál, bár mosolyog. — Eny­­nyi idő ugyanis legalább kell, ha min­denről kimerítően beszélni akarok, ami egy edző munkájához tartozik. Ahány versenyző, annyi külön „eset". Az egyik tehetséges, de nem szorgalmas. A másik­ban kevés a tehetség, de nagy a szor­galom. A harmadik gyors felfogású. A negyedik lassabban gondolkodik, nehe­zen érti meg a dolgokat. Az ötödik ér­zékeny, mindenért megsértődik. A hato­diknak hiába beszél az ember. A hete­dik folyton nők után szaladgál, sportsze­rűtlenül él. A nyolcadik rosszul tanul az iskolában. Folytassam még? Minden versenyző, sőt, minden kezdő külön vi­lág, mindegyiknek megvannak a maga sajátos vonásai, hibái, erényei. Negy­­ven-ötven ilyen különféle lelki és fizi­kai alkatú embert egységbe kovácsolni, hibáit lenyesegetni és kihozni belőle a lehető legjobb eredményt, valóban nem mindennapi feladat. Sok-sok álmatlan éjszakát töprengtem már végig egyik­másik versenyzőm miatt, sokszor támadt fel bennem is dj kétség a munka sike­rét illetően, viszont ennél sokkal több­ször volt örömöm is a fiaimban. Min­dig szerettem tanítani és szeretek ma is. Nagyon szép feladat edzőnek lenni, if­jú emberek lelkét, testét formálni, akár egy szobrász. De igen felelősségteljes is. Ha az ember nem találja el a verseny­zővel szemben a megfelelő hangot — és mindegyikhez másképpen kell be­szélni —, akkor hiába minden próbál­kozás. A kerékpáros társadalom szakemberei szerint Ladányi azok közé tartozik, aki tud bánni a versenyzőivel. Sok nagy versenyző nőtt már fel a keze alatt Itt van például a legújabb „ter­més”, Söre. — Bizonyára Sőrével is volt, vagy ta­lán még most is van elég gondja — jegyezzük meg. Elmosolyodik, csóválja a fejét: — Éppen nem. Söre kivételes eset, mondhatnám ritka versenyző típus. Min­den egyesül benne, ami jó. Tehetséges, szorgalmas, jó ítélőképességű­, jó felfo­gású fiú, ezenkívül szófogadó és sze­rény is. Azért merem őt ilyen nyilváno­sait megdicsérni, mert azt is tudom, hogy nem fogja elbízni magát. Vele mindig könnyen ment a munka, szinte nem is voltak nehézségeink. Sajnos, Söre csak egy van a szakosztályban. Annál több gondom, bajom akadt a többiek­kel. A gyakoribb eset ugyanis az, hogy amelyik versenyző tehetséges, az rend­szerint nem értékeli kellőképpen a te­hetségét és nem edz eleget. Elég neki, ha megmutatja: „Tudnám, ha akar­nám." Ezekkel bizony sokat kell ve­sződnöm. Sokat vesződött Ladányi Bascsákkal is, aki kétségtelenül a „nehéz fiúk" közé tartozott a szakosztályban. A szor­galomban ugyan nála nem volt és nincs hiány, ő azonban azok közé a verseny­zők közé tartozik, akik lassúbb ütem­ben fejlődnek, s néha vitatkozni kell velük. — Bascsák igen érdekes ember ?— mondja Ladányi. — Mindig szívesen fog­lalkoztam vele, mert szorgalmasan járt az edzésekre, sohasem késett és egyet­lenegyszer sem hiányzott. Még a kato­nai szolgálata idején is edzésben volt, bár a kiképzés mellett nem sok sza­badideje akadt. Sportszerűen is él és az utasításokat is betartja. Az eredmény azonban mégis lassan mutatkozik nála. Nagyon-nagyon sokat dolgoztunk együtt, s nem egyszer kellett őt bátorítanom. Pásztor például éveken át verte 4000 mé­teren, s emiatt kezdte elveszíteni a ked­vét a 4000-es versenyzéstől. Ekkor bá­torítani kezdtem, biztattam, ne veszítse el a kedvét, mert annak a kitartó és erős téli-nyári munkának, amelyet már hosszú ideje végzünk, előbb-utóbb meg­lesz a gyümölcse. Hitt nekem, fokozott kedvvel dolgozott tovább és az új csúcs a bizonyíték rá, hogy nem hiába. — Sokat küszködtünk Bascsák iram­­érzékével is — folytatja Ladányi. — Eleinte nagyon rossz volt az iramérzé­ke, nem érezte, milyen gyorsak a kö­rei. Volt úgy, hogy a 4000 méter ele­­j­jén ment 30-as, a végén 36-os köröket, s amikor a gépről leszállt, azt mondta, hogy a végén gyorsított az Iramon. Rá­­ kellett tehát szoktatni az iram érzésére, mert csak így lehet egyenletes köröket hajtani. Heteken, hónapokon át mértem és mondtam be neki a köröket, míg végül annyira fejlesztette az iramérzé­két, hogy ma már egy másodperc kü­lönbséget is megérez. íme, mennyi szakmai gond egy em­ber körül! Aztán vannak másfajta gon­dok is. — Az edző nemcsak sportoktató «— mondja Ladányi —, hanem valósággal második apja is a versenyzőnek. Van egy fiatal serdülő versenyzőnk, Molnár András. Szorgalmas, lelkes, ren­des fiúnak ismertük meg. Szerettem vele foglalkozni. Egyszer aztán kezdtem rosszakat hallani felőle. Állítólag a szü­lői házban nem viselkedik jól és baj van az iskolában is. Mit tesz ilyenkor az edző? Megkeresi a fiú szüleit. Meg­látogattam Molnárékat, elbeszélgettem a szülőkkel. Kiderült, hogy a hírek nem alaptalanok, a fiú a kerékpározáson kí­vül semmivel sem törődik. Elővettem Molnár Andrást, és igyekeztem a lelké­re beszélni. Megmagyaráztam neki, hogy a kerékpározás egyedül nem boldogít. A becsületes, komoly sportembernek az élet minden területén helyt kell állnia, tehát az iskolában és otthon is. Meg­mondtam neki, hogy ha nem változtat a magatartásán, nem vehet részt az ed­zéseken és versenyen sem indítjuk. Ez használt. Újabban azonban megint úgy hallom, baj van. Az első fegyelmező adag ezek szerint kevés volt. Megint elő kell vennem a fiút. Minden, szakosztály, így a Bp. Vörös Meteor szakosztálya is kis család, amelynek az élete nemcsak a pályán zajlik, hanem a sportkör klubjában, s általában mindenütt, ahol tagjai meg­fordulnak. Ezt a családot jókedvben, lelki egységben tartani szintén az edző dolga. — Megint csak nem könnyű a feladat — mondja Ladány. — Igen nehéz embe­rileg olyan sokoldalúnak lenni, hogy a szakosztály minden tagja közel érezze magát az emberhez. Ez pedig nagyon fontos, mert jó munkát csak úgy lehet végezni, ha a versenyző egyben bizalmas barátja is az edzőnek, akivel minden ügyes bajos dolgát, lelki problémáját megbeszéli. Folyton gondoskodnom kell tehát arról is, hogy ha együtt vagyunk, j­ókedvűek legyenek a fiúk. Vigyáznom kell arra, hogy senkivel se kivételezzek, ne legyenek kedvenceim, mindig, min­denkivel szemben méltányos, megértő, igazságos legyek, s ezenkívül a fegyel­met is meg tudjam tartani. Azt hiszem, ezek után senki sem csodálkozik rajta, hogy esténként néha találkozik olyan edzővel, aki fáradtan, gondokba merül­­ten megy az utcán, s nem hallja meg, ha ráköszönnek. Valóban előfordul ez, de úgy vél­jük, ilyesmiért senki sem haragszik meg az edzőkre, hiszen az edzői gon­dokban való elmerültség eredménye rendszerint újabb pedagógiai ötlet, tak­tikai elgondolás, amely másnap délután az edzésen már megvalósul, s a követ­kező versenyen valamelyik verseny­zőnek ismét sikerül lefaragnia egy ti­zedet legjobb eredményéből. Szom­bathy István Világbajnokok és fiatal világbajnokje versengése Tatán Versenyzők, vezetők és szurkolók egy­aránt nagy várakozással tekintettek a második Magyarország-Svédország ka­jak- és kenuverseny elé, hiszen köztu­domású, hogy a tavalyi világbajnoksá­gon a magyar és a svéd versenyzők szerezték a legtöbb világbajnokságot. Érdemes megnézni, hány magyar és svéd világbajnok versenyzett egymás­sal Tatán a két nap alatt. Magyar világbajnokok a következők voltak: Hatlaczki Ferenc, Vagyóczki Im­re, Szigeti Zoltán, Parti János, Mészá­ros György, Mészáros István. A svédek az alábbi világbajnokokat indították: Gert Fredriksson, A. L­ung, R. Heur­­lin, S. Andersson. — Itt van a kajaksport krémje – je­gyezte meg az egyik néző. S ez így is volt. Bizonyították ezt a két nap küzdelmei is. ■m Vajon hogyan állják majd meg he­lyüket azok a versenyzők, akiknek ez lesz az első válogatott versenyük? — kérdezték többen is a nézők közül. Hat olyan verse­nyző volt a magyar együttesben, aki először indult nemzet­közi versenyen. A kenu kettősök (Busi — Borbély és Kőnigh—Várhegyi) idei versenyeredményükkel rászolgáltak arra, hogy ifjúsági létükre nemzetközi versenyen vegyenek részt, hiszen pilla­natnyilag ők a legjobb kenu kettősök. A két fiatal páros nem is keltett csa­lódást. Amilyen biztosan nyerte a hosz­­szútávú versenyt a Kö­nigh, Várhegyi­­pár, ugyanolyan biztosan győzött rövid­távon a Busi, Borbély-kettős. Mindannyian a Cs. Vasas versenyzői. Ebben a sportkörben nevelődnek a leg­jobb kenu kettősök. ★ Kétségtelen, hogy a legnagyobb fi­gyelem Gert Fredriksson szereplését kí­sérti. Fredriksson jónéhány világbaj­nokságot nyert már , Londonban két, Helsinkiben pedig egy olimpiai bajnok­ságot. Vasárnap délelőtt így beszélt a své­dek kitűnő versenyzője: 1955. szeptember 27. kedd 3 — Eddig 19 éves versenyzői pálya­futásom alatt 14 nemzet versenyzőivel találkoztam, de ez­ volt a legcsúnyább vereségem. Hiába, a fiatalok lassan ki­szorítanak. Az olimpián még szeretnék részt venni és jó volna szépen befejez­ni hosszú versenyzői pályafutásomat. Hatlaczkit kitűnő versenyzőnek tartom. Fredriksson elmondotta, hogy egész télen síel és csak tavasz végén száll vízre. Naponta átlag 10 km-t evez, nagy versenyek előtt azonban néhány napot pihen, hiszen — mint ő mondja — az ő korában már véges az álló­­képesség. az A másik két „újonc" Kiss Lajos és Nagy József volt. Ők a kajak egyes váltó­ban indultak. Ezt a számot a svédek ké­résére iktatták műsorba. A svédek ebben a számban eddig veretlenek voltak. Ez az ő „nemzeti" számuk. A svéd váltó tagjai ezúttal is rendkívül szívósan ver­senyeztek. Csak a harmadik váltásban sikerült Nagy Lászlónak két és fél hossz­­nyi előnyt szereznie Mohácsi számára, akinek Fredriksson volt az ellenfele. Mo­hácsi óriási akarással vette fel a harcot a svéd világbajnok ellen, aki csak meg­szorítani tudta a fiatal magyar verseny­zőt, de legyőzni már nem. Érdemes egyébként még azt is megje­gyezni, hogy az egyik „újonc", Nagy József, az első magyar váltóteg pontosan olyan időt evezett ki■ 3:03.3 mint Fredriksson, ar A svédek hórihorgas edzője, Berg­­lund most járt először hazánkban, de kajakozóink előtt régi ismerősnek szá­mít. Blahóék már többször találkoztak vele, 1948-ban Stockholmban, majd a londoni olimpián, ahol Berglundék ket­tesben nyertek bajnokságot. A verse­nyek szünetében sokan vették körül a svéd edzőt és érdeklődtek tőle a svédek felkészüléséről, edzéstervéről, munká­járól. A válaszok rendkívül érdekesek vol­tak. Berglund elmondta, hogy az ő ed­­zésmódszereik bizony ma már elavul­tak és így kénytelenek a magyarok módszerét átvenni, hogy lépést tarthas­sanak a világ legjobbjaival. — Nehéz a dolgunk, mert a verseny­zők sokszor nem fogadják meg taná­csainkat és teljesen a maguk elképze­lései alapján dolgoznak."Hogy ez meny­nyire helytelen, azt talán nem is kell mondanom. Rengeteg kajakozunk van. Nagy tömegekből­­ kerülnek ki a ver­senyzők, de a szervezés, az irányítás igen nehéz... Molnár — Zentai A magyar—svéd találkozó egyik legszebb és legizgalmasabb versenye a hosszú­távú kajak egyesek küzdelme volt. Ebben a számban egészen az utolsó métere­kig rendkívül nyílt volt a verseny. Végül Hatlaczki futott át elsőnek a célon, eredményét azonban szabálytalanság miatt megsemmisítették, s így a kitűnően hajrázó Fábián lett az első. Felvételünk a befutás után készült. Balról Anders­son, Fredriksson (félig eltakarva), Hatlaczki és Fábián. (Magyar Fotó: Komlót Tibor felvitele.) jdl Schillerwein nyerte a Bp. Dózsa összetett kerékpáros pálya­versenyét Annak ellenére, hogy a m­agyar— szovjet labdarúgó-mérkőzés százezer nézőjének hatalmas hányada vonult el a mérkőzés után a Millenáris előtt, a Bp. Dózsa összetett kerékpáros pálya­versenyének mégis alig volt 2000-nél több nézője. Pedig a sportolás hívei sok érdekes és újszerű versenyszámot és nem egy komoly küzdelmet láthat­tak volna. Szélcsendes, kellemes idő k kedvezett az összecsapásoknak. Az öt számból álló összetett verseny első szá­ma a közelső selejtező verseny volt. I. Közelső selejtező: 1. Schillerwein (Bp. Honvéd), 2. Pásztor (Bp. Honvéd), 3. Koroknay (Szabad Nép), 4. Tóth (Bp. Dózsa), 5. Lender (Bp. Dózsa), 6. Gyet­­vai (Bp. Dózsa), 7. Okolicsny (Bp. Tö­rekvés), 8. Söre (Bp. Vörös Meteor), 9. Hendeczky (Kecskeméti Törekvés), 10. Bicskei (Szabad Nép). — Nagy Iram volt. Bicskei elnézte a hajrát (azt hit­te, hogy ő nyert) és emiatt esett vissza rögtön az elején. Jakab és Bascsák nem indult. II. Egykörös repülőverseny. Nagy­döntő: 1. Schillerwein 13,2, 2. Bicskei. 3. Rendeczky, 4. Söre. 5. Tóth. 6. Oko­licsny. — Schillerwein rögtön kilő, a többiek elaludtak és már nem tudták , befogni. Eisdöntő: 7. Koroknay 13.6, 8. Pásztor, 9. Gyetvai, 10. Jakab (Bp. Vö­rös Lobogó), 11. Lender.­­ A három középdöntő futamot Söre (12.3), Schil­lerwein (13.2) és Okolicsny (13.2) nyerte. III. Kétüléses, 12 körös pontverseny: 1. Bicskei, Koroknay 6:13,6, 2. Schil­­lerwein, Söre, 3. Pásztor, Jakab, 4. Tóth, Gyetvai. A Pásztor, Jakab­ kettős ez utolsóelőtti hajrá előtt megugrott a mezőnytől, két részgyőzelmet is ara­tott, de mivel az előző értékelő haj­rákban helyezetlenül végzett, végül is a harmadik helyre szorult. IV. Kétkörös egyéni üldözőverseny: I. Söre 1:03, 2. Schillerwein 1:03.1, 3. Lender 1:03.9, 4. Pásztor 1:04, 5. Gyet­vai és Bicskei holtversenyben 1:14.1, 7. Koroknay 1:04.4, 8. Rendeczky 1:05.8, 9. Tóth 1:05.9, 10. Jakab 1:06.4, II. Okolicsny 1:08.9. Schillerwein négy­ezer vágott neki a távnak, miután gé­pének lánca sorozatosan leesett. V. 25 körös pontverseny: 1. Tóth 13:36, 43 p., 2. Lender 39 p., 3. Ja­kab 38 p., 4. Bicskei 7 p„ 5. Korok­nay 3 p„ 6. Gyetviny 1 p., 7. Schiller­wein 1 p., 8. Rendeczky, 9. Söre, 10. Pásztor, 11. Okolicsny pontok nélkül. A 12 hajrá közül a győztes Tóth ötöt nyert meg. A Jakabbal és Lenderrel végrehajtott közös megugrása révén pontszerzés szempontjából esélytelenné tette az egész mezőnyt, amely messze lemaradva, minden osztályozás során csak a negyedik helyért tudott küz­deni. Az összetett verseny végeredménye: 1. Schillerwein 59 p., 2. Tóth 38 p„ 3. Söre 38 p„ 4. Bicskei 36 p., 5. Korok­nay 35 p„ 6. Lender 34 p., 7. Pásztor 30 p., 8. Gyetvai 24 p., 9. Rendeczky 22 p., 10. Jakab 19 p„ 1r. Okolicsny 14 p. Egyéb számok Kezdők 12 körös pontversenye. I. fu­tam: 1. Dömötör (Bp. Vasas) 7:03, 8 pont, 2. László (Bp.­ Vasas) 7 p., 3. Vol­­szky (Bp. Törekvés) 7 p., 4. Helm (Sza­bad Nép) 6 p. II. futam: 1. Varsányi (Bp. Dózsa) 7:30, 13 p., 2. Keszthelyi (Bp. Vasas) 8 p., 3. Halápi (Szabad Nép) 8 p. 4. Hlatky (Szabad Nép) 5 p. Motorvezetéses verseny (15 km).1. fu­tam: 1. Kánya (Bp. Dózsa), vez.: Schmidt, 13:40, 2. Pásztor (Bp. Honvéd), vez.: Fel­legi, 880 m hátrány, 3. Faludi (Bp. Törek­vés), vez.: Szabados, 910 m. h., 4. Dániel (Bp. Honvéd), vez.: Németh, 1275 m. h., 5. Koroknay (Szabad Nép), vez.: Papp, 1615 m. h., 6. Fehérvári (Bp. Kinizsi),­ vez.: Rudeth, 1860 m. h. Kezdők repülő nagydöntője:­­ Dömö­tör (Bp. Vasas) 14.4. 2. Harsányi (Bp. Dózsa), 3. Keszthelyi (Bp. Vasas), 4. László (Bp. Vasas). Kisdöntő: 5. Halápi (Szabad Nép) 14.1. 6. Hlatky (Szabad Nép), 7. Volszky (Bp. Törekvés), 8. Helm (Szabad Nép). II. futam: 1. Kánya (Bp. Dózsia), vez.: Schmidt, 14:11.2, 2. Pásztor (Bp. Honvéd), vez.: Fellegi. 880 m. h., 3. Dániel (Bp. Honvéd), vez.: Németh. 810 m. h., 4. Faludi (Bp. Törekvés), vez.: Szabados. 815 m. h., 5. Bihari (Szabad Nép), vez.: Papp. 1230 m. h., 6. Fehérvári (Bp. Kinizsi), vez.: Rudeth, 1660 m. h. A két futam összesítése: II. Kánya 30 km, 2. Pász­tor 1595 m. h., 3. Faludi 1715 m. h., 4. Dániel 2085 m. h. E. Fehérvári 3520 m. h. 1 — 11. osztályúak selejtezőversenye: 1. Sípos (Bp. Vörös Meteor), 2. Fábián (Bp. Dózsa), 3. Palotás (Bp. Vörös Lo­bogó), 4. Sebestyén (Szabad Nép). 1 Mozgalmas vasárnap szabadfogású birkózásban I1. csoport: Dunakeszi Vasas — Győri Vasas 5:3. Gy: Tál­a (k), Balogh (k) Tóth J. (k), Simon (p), Szlenka (p), ik Lendvai (k), Finyák I (k), Szalai (k). Bp. Haladás—Dunakeszi Vasas 5:3. Gy.: Lendvai (k), Martin (p), Dell (k), Győ­ri (k), Zánkiai (k). III. Tál­os (k), Ba­logh (k), Tóth (p). Győri Vasas —Bp. Haladás 5:3. Gy: Kulk (k), Magyonosi (k), Gunics (k), Finyák I (b­), Szaldi (k), 111. Kun (p), Dell (k), Győri (k). Miskolci Honvéd—Kiskunfélegyházi Va­sas 5:3. Gy: Zsirka (k), Balogh (k), Mendre (p), Krajcsik (k), Kalocsai (k), Ili Pál (e. n.) Cserép (tc), Szabics (tk). Csepeli Vasas—Miskolci Honvéd 7:1. Gy: Lengyel (p), Molnár (e. n.), Tóth (k), Viarga (k), László (k), Abrahám (k), Körbl (k), 111. Zsirkja (k). Csepeli Vasas—Kiskunfélegyházi Vasas 5:3. Gy: Lengyel (p), Tóth (k), Abrahám (p), Körbl (k), László (k), 111. Szeke­res (c), Pál (p), Cserép (p). Érdeke­sebb mérkőzés volt a László—Besze találkozó. A csepeli birkózó a 10. perc­ben lábkulcsos hátraesést indított és Besze kétvállra került. Szegedi Hala­dás-Szolnoki Törekvés 6:2. Gy: Ke­resztúri (k), Fiam (p), Benkő (p), Csa­ba (p), Baranyai (p), Kendi (p), HL. Farkas (p), Kiss (k). Bp. Vörös Lobo­gó-Szolnoki Törekvés 7:1. Gy: Gelto (k), Tasnádi fk), Erdei (k), Szükk­­(lk), Riheczky (k), Lévárd( (k), Rajnai (Ve), Hl. Farkas (p). Szegedi Haladás —Bp. Vörös Lobogó 5:3. Gy: Keresztúri fk), Fiam (p), Benkő (b­), Csaba (p), Kendi (k), 111. Pribelszky (k), Lévárdi (k), Ró­kas (k). Meglepetés a Bp. Vörös Lobogó ve­resége. Igen kedvező benyomást tettek a Csepeli Vasas birkózói. A bajnok­ság állása (a tavaszi kötöttfogású ered­ményeket is beszámítva) a következő: 1. Cs. Vasas 10 7 2 1 52:26 16 2. Bp. V. Lobogó 10 8 1 2 49:2­8 16 3. Szeg. Haladás 10 6 1 3 48:32 13 4. Mlak. Honvéd 10 3 4 3 36:44 10 5. Kiskorai­ Vasas 10 4 1 5 39:41 9 6. Szolnoki Ter. 10 4 1 5 38:41 9 7. Győri Vasas 10 3 2 5 38:42 8 8. Bp. Haladóé 10 3 1 7 30:47 6 9. Dunakeszi V. 10 1 1 8 25:54 3 SPORTEGYESÜLETI BAJNOKSÁGOK Az Építők SE küzdelmeiről hiányoz­tak a karcagi, a sztálinvárosi, a szen­tesi, a csongrádi, a várpalotai és a ba­jai versenyzők. Felnőtt súlycsoport­győztesek: Szűcs (Nagykanizsa), Tóth (N), Stefanics (Budapest), Szakács II (Bp), Katona (Bp), Vérhalmi (N), Baráth (Bp), Sebő (Bp). Ifjúsági súlycsoport­­győztesek: Szíva (N), Molnár (N), Bozsik (Bp), Erdős (Bp), Fejes (N), Riezmajer (Bp), Vastag (N), Dömötör (Szekszárdi, Bizony (N), Matus (Sz). A Traktor SE bajnokságait Mezőtúron rendezték. Felnőtt súlycsoport-győzte­sek: Orlai (Baja), P. Nagy (Karcag), Tu­­chard (B), Jávori (Marcali), Keszthelyi (B), Varga (M), Malcsinek (Gyoma), Bá­tor­ (Somogybajom). Ifjúsági súlycso­port-győztesek: Zelenák (Gy), Márton (M), Sántha (Karcag), Garajszki (B), Tüske (B), Győri (Berhida), Fehér (Ber­­hida), Máris (B), Szegedi (Gy), Bács (Ben­­hida). A Törekvés SE ifjúsági bajnokságán 85 birkózó lépett szőnyegre. Győztesek: Zöldes­ (Kőbánya), Szabó (Szeged), Gyuri (Debrecen), Kernács (Cegléd), Trisz (Szeged), B. Kiss (Debrecen), Végh (Rákospalota), Forgács (Cegléd), Cseh (Szeged), Csonka (Szeged). Régen volt ilyen mozgalmas vasárnap a birkózósportban. A hétfői számunkban közölt csapatbajnoki rangadókon kí­vül lebonyolításra került még egy Béke Kupa I. csoportbeli CSB-mérkőzés, a Bp. Kinizsi—Kecskemét! Kinizsi talál­kozó (a harmadik csapat a Bp. Vasas visszalépett), s megrendezték a II. cso­portbeli Béke Kupa csapatbajnok­i küz­delmeket is. Ezeken a mérkőzéseken kívül voltak még sportegyesületi fel­nőtt és ifjúsági bajnoki küzdelmek is. Béke Kupa CSB I. csoport: Bp. Kini­zsi-Kecskeméti Kinizsi 6:2. Lepkesúly­­ban a fővárosi sportkör, légsúlyban a kecskeméti, sportkör nem állított sző­nyegre versenyzőt, győzött Komáromi, 111. Potyondi. Pehelysúlyban Galántai győzött kétvállal Kállai ellen, könnyű­súlyban Simon vesztett pontozással Hál­lai II ellen, váltósúlyban Kinizsi győ­zött kétvállal S. Tóth ellen, középsúly­ban Zaka győzött kétvállal Mendre el­len, félnehézsúlyban Szakács­i győzött kétvállal Danka ellen, nehézsúlyban Nö­vényi ellen a kecskemétiek nem állí­tottak ki versenyzőt A bajnokság állása (a tavaszi kötöttfogású eredményeket is beszámítva) a következő: 1. Bp. Dózsa 10 8 1 1 54:28 17 2. Bp. Honvéd 10 6 2 2 47:32 14 3. Bp. Kinizsi 9 5 2 2 43:28 12 4. Ceglédi Tör. 10 4 3 3 41:39 11 5. Bp. Törekvés 9 4 3 2 35:36 11 6. Debr. Tör. 9 3 3 3 37:34 11 7. Kecsk. Kinizsi 9 2 2 5 31:41 6 8. Bp. Törekvés* 8 1—7 17:45 2 9. Bp. Vasas* 8---------8 19:43 — • Visszalépett

Next