Népsport, 1956. augusztus (12. évfolyam, 154-174. szám)

1956-08-02 / 154. szám

A LABDARÚGÓ KK-RÓL EGY SZÓ SE ESSÉK!... A piros-kék szereplők között a harmadik „felvonás“ előtt... Ha nem volna rajtuk kék színű mele­gítő, s azon is Bp. Vasas felirat, a kör­nyék lakói bizony aligha sejtenék, hogy sportolók, közelebbről labdarúgók sé­tálgatnak a dúslombú platánokkal sze­gélyezett Tárogató utca járdáin. Mert ezek a csendes, jókedvű fiúk­ sok min­denről beszélgetnek, de a labdarúgásról alig ejtenek szót, pedig a szombat dél­utáni mérkőzés —, amelynek szereplői lesznek — a szó legszorosabb értelmé­ben a döntők döntőjének ígérkezik. Bá­ráid Lajos, a csapat edzője azt mondja, hogy ha lehetne, teljesen száműzné kö­rükből néhány napra mindazokat a gon­­dolatokat, amelyek a mérkőzést idézik fel bennük, s hogy Baráti mennyire ko­molyan gondolja ezt, arra a következő pillanatban tanúk is lehetünk . . . Ra­­duly Hanappival kezdi ugratni Csordást, az edző azonban gyorsan közbeszól. Hát bizony elég gyenge volt ez a délutáni film .. . A játékosoknak persze több se kell. Tüstént vitatkozni kezdenek, s hevesen bizonygatják, hogy a film — mesterük véleményével ellentétben — igenis jó volt, s magyarázzák, hogy miért. .. Báró­ti arcán halvány mosoly jelenik meg, de csak egy pillanatra, nehogy va­lamelyik játékos felfedezze az egyszerű, de mégis hatásos és célravezető taktikai fogást. Azt szeretné az edző elérni, hogy a labdarúgó KK-ról szó se essék szombatig. — Nehéz hat hét volt ez mondja nekünk halkan az edző. — Azt hiszem, nem volt még ilyen soroza­ta a Vasasnak, amióta fennáll a sport­klub. Hat kemény mérkőzést játszot­tunk, s csupa sokszoros bajnok ellen . . . 2:0, 2:2, 0:1, 6:1, 3:3, 1:1 — ez az eddigi hat eredmény, s­­ most jön a hetedik, találkozó . . . Nem csodálom, hogy a múlt héten már aludni is alig tudtak a játékosok, s volt aki minden éjszaka azt álmodta, hogy a Práter-stadionban van, s akadt, aki felriadt, mert úgy érezte: szorítja a lábát a sípcsontvédő... A múlt szombati gyengébb játékot is an­nak tulajdonítom elsősorban, hogy ide­gekkel nem bírták a fiúk, ideg­fáradt­ság lépett fel náluk, amit most­­ megpróbálunk eltüntetni . . . Sokféle módon igyekeznek ezt elérni a Bp. Vasas játékosai. Mindenekelőtt úgy, hogy — a Rapidhoz hasonlóan — ők sem tartanak egyetlen komoly edzést sem a héten. Sem erőnléti, sem kétkapus edzést. Csak egész könnyű, játékos mozgást vé­geznek, naponta egy-egy órát, amelyen nem szerepel más, mint lábtenisz, fej­­tenisz és egy kevés cica játék. — Az erőnléttel nincs baj, s ez a kevés­­ mozgás is csak azt a célt szolgálja, hogy testileg frissek maradjanak a játékosok — teszi hozzá az edző. — E könnyű ed­zéseket azonban minden nap 6 órakor tartjuk, tehát abban az időszakban, ami­kor a mérkőzés is sorra kerül. Délutánonként sokat sakkoznak, biliár­­doznak, olvasnak, rádióznak és remiznek a játékosok, bár ami a römit illeti, Le­­lenkának és a csapat jónéhány tagjának az a véleménye, hogy a kártyázás nem pihenteti az idegeket, éppen ellenkezőleg: fárasztólag hat rájuk, különösen, ha hu­zamosabb ideig csinálják. Persze beszélnek azért a KK-ról is, de nem a mérkőzésről. Gyakorta téma­kö­rükben például a közönség viselkedése. Ezzel kapcsolatban Teleki mesélt egy valóban elgondolkodtató érdekességet: — Rám mindent mondhatnak, csak azt nem, hogy érzékeny természetű vagyok — magyarázta a kitűnő hátvéd. — A kö­zönség szombati magatartása mégis meg­hatott. Százezer ember látta, hogy nem megy valami jól a csapatnak.. Megvallom őszintén, vártam, hogy mikor kezdenek majd fütyülni az emberek. Ezzel szem­ben az történt, hogy végig biztattak bennünket, annak ellenére, hogy időnként a Rapid jó­val többet kezdeményezett. A mérkőzés végén­­ meg tapsot is kaptunk. A szur­kolók nem is hiszik, milyen jól esett ez nekünk. A hét elején szóba került, és sokat emlegetett város volt körükben Lisszabon is... Nem nehéz kitalálni, hogy miért, hiszen Lisszabonban volt az a bizonyos értekezlet, amelyen egyes külföldi vezetők vonakodtak elfogadni a Vasas nevezését... Ám, a piros-kék csapat tagjai már eddig is fényesen bizonyították be, hogy nemcsak M ,■$$$ hanem ennél * jó^ I ' Jffijf val több kiváló I labdarugó van M­a­gyarországon, és 4 . mindegyik^labda-kamarás rugónak egyenle­tesen felfelé ívelő a pályája, van akit 20—22 éves (vagy még fiatalabb) korában ismernek meg mint klasszis­ játékost, és van, aki csak ké­sőbb, esetleg harmincon túl jut el odáig, hogy nemzetközi viszonylatban is számottevő sportolónak számítson, példa erre a Vasas kapusa, a 31 éves, rend­kívül csendes, szerény természetű Kama­rás Mihály, is, akiből — túlzás nélkül mondhatjuk — csak az idén lett igazán neves karnis. Pedig már hány éve rúgja a labdát... Több mint másfél évtizede, s hat csapat hálóját őrizte, amíg eljutott odáig, hogy egy EK-dön­­tőn összenézzenek a külföldi szakem­berek, s feltegyék egymásnak a kér­­dést: ki ez a Kamarás ? Szóval, vannak jó labdarúgók a Bp. Vaéa®b-n, sőt mondhatnánk úgyis: csu­pa jó játékosból áll az együttes. Csak éppen megfelelő nemzetközi tapasztala­tuk nem volt eddig a játékosoknak, ez azonban nem az ő hibájuk. Itt van pél­dául a csapat egy másik játékosa, Bundzsák Dezső, akire nemcsak azt mondhatja az ember, hogy végtelenül rokonszenves, hanem azt is, hogy tech­nikailag kitűnően képzett, és igen sok­oldalú labdarúgó. Ha neve szóba kerül a szurkolók körében, tagadhatatlanul úgy emlegetik őt, mint aki válogatott szinten tud futballozni. S Bundzsák De­zső azért játszott szombaton mégis gyengébben, mert­­ nincs megfelelő nemzetközi tapasztalata! Bármilyen fur­csán is hangzik, így van. Mert Bund­zsák Dezső tehetsége ellenére soha nem volt még váloga­tott, és csapata színeiben sem vett még részt olyan nagy fele­lőséggel járó mér­kőzésen, mint egy EK-döntő . . . Csu­pán két nagy ál­lomása volt eddig sportpályafutá­sának ; az első 1949-ben, amikor Kiskunhalason megyei csapatban játszott, s innen hívták meg a B- válogatottba, és most, a második, amikor — anélkül, hogy komoly felelősséggel járó váloga­tott, vagy nemzetközi klubmérkőzésen előzőleg részt vett volna — mindjárt a Középeurópai Kupa mérkőzésein kell helyt állnia. —• De nemcsak Bundzsák van így — mondja Baráti. — Lehet-e csodálkozni azon, hogy például Lelenka sem tudta megoldani szombaton a rábízott taktikai feladatot, Riegler semlegesítését. Rieg­­ler nagyon mozgékony volt, sokat vál­toztatta a helyét, s érthető, hogy a fiatal, alig 20 éves csatár többszöri uta­sítás ellenére sem volt képes semlegesí­teni, hatásosam zavarni a sokszoros vá­logatott osztrák játékost, eddig is, ahogyan a legderülátóbbak sem várták. A döntők döntőjébe jutott. Hermann Béla szakosztályvezetőnek igaza van abban, hogy a Vasas most ér­kezett el pályafutásának egyik legszebb állomásához, s ha netán a harmadik mér­kőzésén legyőzné a Rapidet, olyan ered­ménnyel gazdagodnának a „vasasok’*, amelyhez még csak hasonlíthatót sem ér­tek el eddig. De igaza volt Csordásnak is, aki azt mondta, hogy szombaton nemcsak a Vasast, hanem egyben az egész magyar labdarúgást szeretnék szépen képviselni — ahogy ő mondta — a harmadik felvo­násban ... Valóban a piros-kék tizenegy a harma­dik felvonás előtt áll. Akkor is, ha az ellenfelek számát tekintjük, s akkor is, ha csak a Rapid elleni mérkőzésekre gondolunk. Együttesünk — hadd nevez­zük így most a Bp. Vasast — helytállt az eddigi „előadásokon”, két felvonáson ke­resztül jól játszott. .. Reméljük, sike­rülni fog a „zárójelenet” is, és a közön­ség újra kifejezheti elismerését az ifjú szereplők teljesítménye felett . . . Nagymarosi László Igen, a KK nem sétamérkőzések sorozata. A KK-mérkőzések légköre mindig feszült és forró volt. Sok nagynevű, világhírű játékos is zavarba jött, s vesztette el fe­jét a múltban is, amikor KK-mérkőzésen szerepelt, öngólok, elhibázott tizenegye­sek, megannyi kiállítás tanúskodik erről. És ha ezt figyelembe vesszük, akkor kü­lönösen értékesnek kell mondanunk a Vasas eddigi Eb-sikereit, hiszen a nem­zetközi labdarúgó világban szinte még kezdőnek számító együttes úgy szerepelt Levelek a Szerkesztőséghez Kinizsi sportemberek buzdítják a I­p. Vasas labdarúgói­t Több sportkör vezetői, sportolói hoz­zánk intézett levelükben buzdítják a Bp. Vasas labdarúgó-csapatát a labda­rúgó KK-döntő harmadik 90 percére. A Kinizsi Csemege SK vezetői például így írnak: „A Kinizsi Csemege SK vezetői és a vállalat sportolói nevében gratulálunk a piros-kék együttesnek a KK-ban ki­vívott eddigi sikereihez. Újabb küzdel­metekhez minden bizalmunk megvan, de egyet sohase felejtsetek el. Vasas-fiúk: a KK-döntőn nemcsak egyesületeteket, hanem az egész magyar labdarúgást képviselitek. Képviseljétek is bátran, férfiasan, sportszerűen, hogy győzhes­setek és akkor elmondhatjuk, hogy a Vasas-szív sokat tett a magyar labda­rúgás érdekében. Még egyszer gratulá­lunk és arra kérünk benneteket, hogy készüljetek fel lelkiismeretesen, vegyé­tek továbbra is komolyan feladatotokat és akkor a népes Kinizsi-tábor minden elismerése a tiétek lesz. Vasasok! El ne bízzátok magatokat!” FELVONULNAK A SPORTÜNNEPÉLY RÉSZTVEVŐI Több mint 600 mezőgazdasági dolgozó indult el a Traktor SE országos sportünnepélyén. A Balatonbogláron rendezett kétnapos versenyek során jelentős fejlődésről tettek tanúságot a múlthoz viszonyítva a Traktor SE sportolói. Képünk, a sportünnepély résztvevőinek egy részét mutatja fel­vonulás közben a szép környezetben fekvő balatonbod­ári pályán. (Márkus György felvétele) Üdülőhelyen készül a bécsi Rapid (Bécs, augusztus 1.) A Rapid-játékoso­kat is nagyon igénybe vette a labda­rúgó Középeurópai Kupa eddigi küzdel­me. Wagner­ edző javaslatára a csapatot egy Bécs melletti üdülőhelyre vitték és ott készül fel a sokszoros osztrák bajnokcsapat a Bp. Vasas elleni har­madik mérkőzésre. Az osztrák együttes tagjai is csak könnyed, játékos gyakorlatokat végez­nek, akárcsak a Bp. Vasas játékosai, hogy a lehető legfrissebben állhassanak ki szombaton Budapesten. A bécsi csa­pat összeállításában legfeljebb egy helyen, lesz változás: Körner II beteg, helyette esetleg tartaléknak kell játsza­nia. A sokszoros válogatott csatáron sárgaság tünetei mutatkoztak. Szerdára már javult az állapota, lehet, hogy még­sem sárgaság a betegsége, hanem csak gyomorrontás. Úgy tervezi a klub, hogy elhozza Budapestre Körner II-t is, hát­ha mégis játszhat. Játékára nagy szük­ség lenne — mondják a Rapid vezetői. Bécsben, ha lehet, még fokozódott az érdeklődés a KK-döntő iránt. Közel tíz­ezer szurkoló szeretné elkísérni Buda­pestre a Rapidot! ízlik a főztjük... Mindössze egy hónapja van forga­lomban a kis füzet, amelynek fedő­lapjára ezt írták az Ipari tanulókat Élelmező Vállalat dolgozói: Vendég­könyv. Kíváncsiak voltak, vajon mi­lyen munkát végeznek, ízlik-e a főzt­­jük a vendégeknek, ők elsősorban az ipari tanulók Simor utcai tanműhelyé­nek hallgatói számára, főznek, de vál­lalnak más megrendeléseket is. — Az elmúlt három vasárnapon ala­posan próbára tettek bennünket — mondja Pyber Ferenc, a vállalat egyik vezetője. — Két vasárnapon át a Bás­tya, most legutóbb pedig a Szikra sportünnepélyén résztvevő sportolók, számára főztünk. A sportolás, a moz­gás növeli az ember étvágyát s attól tartottunk, hogy kicsinek találják majd az adagokat. Nos, az aggodalom felesleges volt. Legalább is ezt mondja Répa Pálné, a telep vezetője s ezt bizonyítja a „Vendégkönyv"-ben szereplő számta­lan bejegyzés. Dicsérik többek közt a minőséget, mennyiséget és a rend­kívül figyelmes kiszolgálást az étke­zőben járt debreceni, szegedi, váci, zalaegerszegi, miskolci és almásfüzitői Bástya- és Szikra-sportolók. A kis ,,ételgyárnak” is nevezhető üzem dol­gozói pedig büszkék a „Vendég­könyv"-re. Éppen olyan elismerése jó munkájuknak az a néhány tucat be­jegyzés, mint az, hogy már öt ízben nyerték el az „Elüzem” címet. Az OTSB elükének utasítása nemzetközi sportesemények rendezéséről Az utóbbi hónapokban gyakran megtörtént, hogy egyes sportkörök szakosztályai népi demokratikus or­szágokba utaztak, s ott az OTSB enge­délye nélkül sporttalálkozókon vettek részt. Az eddigi tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy ezek a csekély sport­­beli értékű rendezvények nagy anyagi terheket rónak a sportszervekre, s különféle visszaéléseket is szülnek, némelykor pedig gátolják a verseny­­naptárban megállapított hazai rendez­vények zökkenőmentes lebonyolítá­sát. Ennek a helytelen állapotnak meg­szüntetése érdekében az OTSB elnöke elrendelte, hogy a jövőben csak azok a sportkörök küldhetik ki sportolóikat külföldre, amelyek erre az OTSB-től engedélyt kapnak. Az OTSB-n kívül más szerv nem hagyhat jóvá sport­­versenyen való részvételt. Ugyancsak az OTSB hozzájárulása szükséges kül­földi csapatok Magyarországra történő meghívásához is. Az engedély megadá­sát — költségvetéssel együtt — leg­alább 30 nappal a tervezett­­sporttalál­kozó előtt kell kérelmezni. Engedélyt csak abban az esetben lehet kérni, ha: 1. külföldön való szereplés esetén a vendéglátó ország illetékes TSB-je az előzetes hozzájárulást megadta, vagy külföldi­­sportszerv Magyarországra történő meghívása esetén a meghívást az illetékes megyei, megyei jogú vá­rosi TSB is javasolja. (Szakszervezeti sportegyesületeknél, illetve sport­köröknél a SZOT javaslata is szük­séges.) 2. hazai mérkőzést, versenyt a kül­földi találkozó miatt elhalasztani nem kell és ezt az illetékes megyei, megyei jogú városi TSB igazolja. Azokat, akik e rendelkezést meg­szegik­­(sportszervek, vezetők, verseny­zők), az OTSB elnöksége felelősségre vonja. Ez az utasítás 1956. augusztus hó 1. napján lépett életbe. Nemzetközi labdarúgó-mérkőzés Aarhus (Dánia)—Pécsi Dózsa 1:1 (0:0) Pécs, 8000 néző. Vezette: Bácsván. Aarhus: From — Gundler, Knudsen — Andensens, Ni­lsen, Olesen — Petersen, Jensen, Kjelberg, Torstensen, Christen­­sen. Pécsi Dózsa: Danka — Kocsis, He­gyi, Cs­upak — Plock, Lovig — Ka­­mondi, Brada, Opova, Fazekas, Samus. Napsütéses, de kissé szeles időben a vendégek támadásaival indult a játék. Petersen erős lövését Danka kiütötte. A pécsiek az 5. percben vezették az első támadást, de Fazekas órási hely­zetben 5 m-ről mellélőtt. Sokáig me­zőnyjáték folyt érdemleges esemény nélkül, a 35. percben a hazaiak szép támadása Kamondi mellélövésével fejeződött be. Jensen távoli erős lövése alig csúszott kapu mellé. A 30. percben meleg helyzet alakult ki a pécsi kapu előtt, a kifutó Dankát átugrotta a labda, de Hegyi a gólvonalról tisztázni tudott. Feljöttek a pécsiek, s a 34. percben Sa­mus elöl csak kifutással tudott tisztázni From. A 36. percben Brada lőtt mellé jó helyzetben. A II. félidőben Samus helyén Lehel játszott, Csupak és Kamondi helyet cse­e­rélt. A pécsiek heves ostrom alá fogták­ a vendégek kapuját. A 49. percben tirá­da 5 méterről kapu fölé lőtt, egy perc-­ cel később Csupak lövését szögletre mentette From. Az 52. percben Lehel 22 méteres, erős lövése a bal kapufa mel­lett szállt el. Az 55. percben Opova erős lövését From kiütötte, a védelem nehezen tisztázott szögletre. Váratlanul a vendégek szerezték meg a vezetést: a 60. percben Jensen elfutott a jobbszé­len, Kamondi csak kísérte, a dán csatár az ötös sarkáról okosan hátragurított és a befutó Christensen közelről a kapu közepébe lőtt. 1:0 az Aarhus javára. Heves támadásokkal válaszolt a Pécsi Dózsa, s a 75. percben Brada 20 méte­res lövése a jobb felső sarokba vágó­­dott. 1:1. Utána kiegyensúlyozott lett a játék és vég­ül teljesen ellaposodott. Az Aarhus jó erőnlétével és lelkese­­­désével rászolgált a döntetlenre, a pé­csiek körülményesen játszottak, csatá­raik sokszor hibáztak. Jó: Nilsen, Pe­­tersen, Torstensen, illetve Hegyi, Plock és Lehel. A „Magyarország ifjúsági válogatott labdarúgó-bajnokcsapata" címért Győr-Sopron megye — Dél Budapest 5:2 (2:1. Sopron, 1000 néző. V: Einsberger. Győr-Sopron megye: Szentmihályi — Told, Orbán, Tóth — Horváth, Bugár — Németh N­., Túri, Nagy II., Nagy I (Vörös), Czuppon. Dél-Budapest: Vil­mos — Nagy, Pogány, Várad­ — Si­mon, Kárpáti — Tolonics, Rákosi, Ki­­sutzki, Kerek­, Lőrinc. Inkább küzde­lem volt, mint játék. A hatalmas lelke­sedéssel küzdő győriek sokkal erőtel­jesebben és lendületesebben játszot­tak és rászolgáltak a győzelemre. A dél-budapesti csapat védekező taktiká­ja helytelennek bizonyult a gyors vi­déki csatárokkal szemben. G: Nagy II, Németh II, Czuppon, Nagy I, Nagy (ön­gól), 111. Lőrinc, Tóth (öngól). Jó: Told, Németh, Túri, Nagy H, 111. Kárpáti, Rá­kosi, Lőrinc. Nyugat-Budapest— Észak-Budapest 2:0 (0:0). Sopron, 1200 néző. Vezette: Fülöp. Nyugat-Budapest: Gelei — Herczeg, Lá­nyi, Brückler — Illy, Futó — Dános, Giegler, Máté, Lukács, Szép. Észak-Bu­­dapest: Szabó — Kántor, Juhász, Var­ga — Galovcsik, Pelz — Lakatos, Gö­­röcs, Mihály, Zámbó, Balogh. Az észak­­budapesti csapat mezőnyben tetszető­sen játszott, kapu előtt azonban sok hibát vétettek csatárai, túlságosan kö­rülményes megoldásokat választottak. A nyugat-budapestiek lelkesedéssel igyekeztek ellensúlyozni ellenfelük na­gyobb technikai felkészültségét. A 48. percben Varga egy­ 11-est a kapufának lőtt. G: Máté, Lukács. Jó: Gelei, Bányai, Illy, Máté, Hl, Juhász, Varga, Petz. 1. Győr-Sopron m 2 2 — — 8:2 4 2. Nyugat-Budapest 2 1—1 2:8 2 3. Dél-Budapest 2 1 — 1 4:8 3 4. Észak-Budapest 2 — — 2 1:4 — Készülnek a csapat-világbajnokságra a magyar sakkozók Az augusztus 30-a és szeptember 25-e között Moszkvában megrendezésre ke­rülő XII. sakkcsapat világbajnokságra a magyar válogatott keret tagjai nagy szorgalommal és lelkesedéssel készül­nek. Legjobb sakkozóink augusztus 1. és 25. között közös edzéseket tartana­k. Az idegrendszer feljavításá­ra gimnasztikai gyakorlatok, hosszabb séták, úszás, különböző labdajátékok szerepelnek műsoron. Szakmai tudásuk előmozdítására az utóbb idők nagyobb jelentőségű nemzetközi versenyeinek játszmáit tanulmányozzák, majd új megnyitásokat, taktikai és stratégiai el­gondolásokat dolgoznak ki. Az OTSB és a Társadalmi Sakk Szö­vetség a nemzetközi versenyek eredmé­nyei alapján a legjobb formában lévő sakkozókból állította össze a követke­ző keretet: Szabó László nemzetközi nagymester, Barcza Gedeon nemzetközi nagymester, Benkő Pál nemzetközi mester, Szilágyi György, Bély Miklós dr. Portisch La­jos és Bitek István mesterek. Az eddigi közlések alapján már M ország nevezett a moszkvai nagy világ­­versenyre, közöttük a Mongol Népköz-* társaság és India is. (MTI) Csütörtöki sportműsor LABDARÚGÁS. Nemzetközi mérkőzés: VL KISTEXT—Tátrán Topolcany, KIS­­TEXT-pálya, 18. SPORTLÖVÉSZET. A Bp. Honvéd öt­tusa rendszerű meghívásos pisztolylö­vő versenye, Marczibányi tér, 15. Események, tanulságok, vélemények...M­ egszokott dolog, hogy a ka­jak- és kenuversenyeken min­dig népes mezőnyök indulnak. Legutóbb a nevezők számát tekintve (790) a Bp. Törekvés versenye állított fel „csúcsot”. A Csepeli Vasas hagyo­mányos Kis Duna-versenyén alaposan megjavították ezt a csúcsot, ugyanis mintegy­ 1300 hajóegység indult el a különböző számokban. A versenybí­­ráknak jóformán lélegzetnyi szünetük sem volt, mert szinte percenként indí­tottak el egy-egy futamot. A kétnapos versenyen 132 futamot bonyolítottak le. Ezek a számok nemcsak arról ta­núskodnak, hogy a kajakozók és ke­­nuzók szeretnek versenyezni, hanem ezek a számok elsősorban dicsérik a Csepeli Vasas kajak- és kenuszakosz­tályának szervező gárdáját. A csepe­liek szívügyüknek tekintették, hogy minél többen vegyenek részt verse­nyükön és nagy gondot fordítottak arra, hogy a verseny minden zökkenő nélkül bonyolódjék le. A versenyző­ket kibójázott pályák fogadták, sőt gondoskodtak a motorosok számára is helyről, így azok nem zavarták a versenyt. A rendezők szívvel-lelkese­­déssel látták el feladatukat. Dicséret illeti a példás munkáért a Csepeli Va­sas kajak- és kenuszakosztályának egész kollektíváját. A labdarúgó NB I-ben szereplő csapatok erőnléte hiányos volt ez év első felében. Sok szó esett a tavaly folyamán arról, hogy a nyári szünetben igyekezni kell majd pótolni a hiányosságokat, aminek eredménye­képpen az őszi nagy feladatokra fel­készültebben indulnanak majd leg­jobb labdarúgóink. A Bp. Honvéd kü­lön erőnléti edzőt szerződtetett Kerezsi Endre főiskolai tanár személyében és más sportkörök is foglalkoztak hasonló tervekkel. Úgy festett a dolog, hogy tervszerűen és alaposan folyik majd az NB I-es csapatokban a gyorsaság, az állóképesség, az erő, az ügyesség — egyszóval: az erőnlét — fokozott fej­lesztése. De mi történt? A legtöbb sportkör csapata hosszabb vagy rövi­­debb portyára indult a nyári hetekben. Vannak csapatok, amelyek már be­fejezték portyájukat, vannak, amelyek még portyáznak. Elképzelhető, hogy a portyát is felhasználják csapataink a játékosok erőnlétének fejlesztésére, azaz a portyamérkőzéseken nem az eredményt tartják fontosnak, hanem azoknak a céloknak az elérését, ame­lyeket a felkészülés megkövetel, de — ebben egyáltalán nem vagyunk biz­tosak. Az eddigi tapasztalatok — kü­lönösen a téli közelkeleti portya ta­pasztalatai — nem voltak biztatók, örülnénk, ha ez már nem így volna, ha valamennyi portyán az őszre való tervszerű és szorgalmas előkészület lenne a legfontosabb. De nagyon szomorú lenne, ha akadna olyan sport­kör, amelyik nem tanult az első félév szomorú tapasztalataiból, elsősorban válogatott csapatunk kudarcaiból. R­­égi tapasztalat, hogy nem nyer­te hét az a csapat, amely már ele­ve feladja a küzdelmet, így volt ez a Bp. Dózsa—VII. ker. Bástya férfi kis­pályás kézilabda-mérkőzésen is. Igaz ugyan, hogy a dózsások voltak az esé­lyesek, végig vezettek is, ez azonban még nem lehetett ok arra, hogy a Bás­tya feladja ... A bástyások azonban ezt a mérkőzést korán elvesztettnek köny­velték el, amit­­ az alábbi eset is mu­tat. A Bp. Dózsa a második félidő kö­zepetáján már 13:0-ra vezetett, amikor a körön lerántották az egyik Bástya­­játékost. A játékvezető természetesen 7 méterest ítélt. A közönség legnagyobb megdöbbenésére azonban nem valame­lyik mezőnyjátékos készülődött a bün­tető értékesítéséhez, hanem Meskó ka­pus futott előre. Meskó lövése elkerül­te a kaput, a dózsások szerezték meg a lábát és csak véletlenen múlt, hogy az üresen maradt kapuba nem juttatták be a labdát a lila-fehérek. Illyén köny­­nyelműségnek nem szabad előfordulnia, ilyen könnyen nem szabad venni egy sporttalálkozót. Nagyobb hátrányt is be­hoztak már kézilabdában, mint amilyen a Bástya hátránya volt ekkor ezen a mérkőzésen, de ettől függetlenül, az ele­ve feladás nem szolgálja a csapat tag­­jainak a fejlődését. A mostanában lezajlott szakszer­vezeti sportünnepségek orszá­gos döntőinek egyik legkelle­mesebb meglepetése a vidékiek előre­törése volt. Akadtak olyan országos döntők, amelyeken több vidéki spor­toló vett részt, mint fővárosi. Így volt ez a Vasas SE és a Szikra SE országos sportünnepségén is. Ezenkívül az is meglepte a fővárosi szakembereket, hogyha felkészültségben nem is múl­ták felül a vidékiek a fővárosiakat, de­­ erősen megközelítették őket. Sok olyan vidéki sportoló jött Budapestre a döntőkre, aki először járt főváro­sunkban. Helyes lenne, ha a sportegye­sületi vezetők gondot fordítanának arra is, hogy a vidéki sportolók mű­sorában, még ha rövid időt töltenek is el szép fővárosunkban, szerepeljen Budapest nevezet­ességeinek — és nemcsak a Népstadionnak — a meg­tekintése is. Gondoljunk csak arra, hogy a fővárosban szereplő külföldi sportolók műsorából sohasem marad ki ez a műsorszám. Hasznos volna, ha a magyar vidék fiataljainak is bemu­tatnák fővárosunkat. Ez annál is köny­­nyebb lenne, mert a vidékiek közül többen társasgépkocsin utaznak a dön­tőre, s legfeljebb csak egy útvezető kellene melléjük. Most vasárnap a Vörös Lobogó SE szakszervezeti sportünnepségének országos döntő­jére is — remélhetőleg — sok vidéki sportoló jön fővárosunkba. Tegyék szí­nesebbé, hasznosabbá itt­ tartózkodá­­sukat a sportvezetők azzal is, hogy legalább körbeviszik őket a nyári pompájában ékeskedő Budapesten.­ És készüljenek fel erre az Ifjúsági Hét szervezői is, hiszen erre a nagyszabású sporteseményre érkező vidékieknek még több idejük lesz arra, hogy sokat lássanak és tanuljanak budapesti láto­gatásuk során , a sporttelepeken kívül is.

Next