Népsport, 1957. október (13. évfolyam, 129-150. szám)
1957-10-01 / 129. szám
KEDD, 1957. OKTÓBER 1. Ára: 60 fillér XIII. ÉVFOLYAM, 129. SZÁM Meglepetések és a csatársorok gyengélkedése Megjegyzések a labdarúgó NB I legutóbbi fordulójáról Az NB I első három fordulóját vaskos meglepetések jellemezték, s ennek okát többféleképpen magyarázták. Valamenynyi okfejtés közül az látszott a legelfogadhatóbbnak, hogy — mivel a nyár folyamán szinte valamennyi csapat fiatalított a szakvezetőknek nem állt elég idő rendelkezésükre az együttesek összekovácsolására. Azóta persze volt idő erre is, legutóbb pedig a válogatott mérkőzések miatt néhány válogatottakat adó csa*paton kívül — három hétig lehetett ilyesmivel foglalkozni. Ezt az időszakot feltételezhetően kihasználták a szakvezetők, s lehet, hogy emiatt még az eddigieknél is több meglepetés született a 19 negyedik fordulóban. Ha csak a meglepetések jellemeznék a bajnokságot, az mindenképpen örvendetes lenne, mert az erők kiegyensúlyozottságára és az általános színvonalemelkedésre lehetne következtetni belőle. De éppen a találkozók színvonalával, s azon belül is a támadósorok játékával vannak bajok. A negyedik fordulóban csak az MTK és az Újpesti Dózsa s egy félidőn keresztül a salgótarjániak csatársora csillogtatott valamit a korszerű támadójátékból, a többiek jórészt ötletszegény, úgynevezett sablonfutballt játszottak, nagyon kevés gól esett, s azok közül is a legtöbb szerencsés körülmények között, szinte véletlenül jutott a hálóba. A csatársorok gyengélkedése bizony egyre figyelmeztetőbb tünet, szükséges lenne, hogy a szakvezetők mielőbb behatóan foglalkozzanak vele. Sokmozgásos támadójáték és erőnlét Még nem régen folynak a bajnoki labdarúgó-mérkőzések, de már többször írtunk róla, hogy NB 1-eseink támadójátéka nem olyan, amilyennek lennie kellene. A most lezajlott fordulóban például csak az Újpesti Dózsa- és az MTK- csatároké volt elfogadható. Az MTK öt góljának azonban az a szépséghibája, hogy az ellenfél kapusának „gyenge napja” volt, a Dózsa-csatárok teljesítményének pedig a több kihagyott gólhelyzet ... Nem cikáztak úgy a Vasas csatárai, ahogy a nyáron például a legtöbb EK-mérkőzésen, a salgótarjániak sem úgy, ahogy az őszi első bajnoki mérkőzésen. Nem mozognak eleget a csatárok, s főleg nem törnek előre meredeken a kapura, az ellenfél védői közti réseken. Csupa lassú támadásépítést látunk hétről hétre, olyat, ami nem kíván nagy erőt a csatároktól és olyat, amit elég könnyen szerelnek vagy zárnak el a kaputól a védők. Mi az oka ennek? Jók talán a védelmek? Véleményünk szerint a védők sincsenek jobb erőben, mint a támadók. Csakhogy a támadóknak sokkal többet kellene mozogniuk, mint a védőknek, méghozzá nem is akárhogyan, hanem gyorsan. Ezt pedig egyszerűen nem bírják sokáig a csatárok, vagy legalábbis legnagyobb részük nem bírja. Hiányos ez erőnlétük. Nem elégséges a gyorsaságuk, s nem elégséges az állóképességük. A lassú felnyomulást a kapuhoz még csak állják valahogy, de ha egymás után három 15—30 méteres vágtát kell végrehajtaniok, akkor még sokat kell pihenniök ... Az MTK és az Újpesti Dózsa a nyár folyamén igyekezett valamit pótolni az erőhiánytól, s lehet, hogy éppen ennek az eredményei kezdenek megmutatkozni most. A többi csapat azonban — tudomásunk szerint — nem sokat tett a gyorsaság, az erő, a ruganyosság, az állóképesség szintjének emelésére. Ez üt vissza most a támadójátékban! Az Újpesti Dózsa felzárkózhat Az Újpesti Dózsa kétségtelenül a legszeszélyesebben szereplő csapataink közé tartozik. Gyakran kikap gyengébb képességű együttesektől, s váratlan vereségek után meglepetésszerű győzelmeket arat olyan mérkőzéseken is, ahol nemigen lehet esélyesnek tekinteni. Ez történt most a Vasas ellen is. A Dózsa időnként kitűnően játszott, a fiatalok nagyon ügyesen mozogtak, az egész csapat példás lelkesedéssel harcolt. Halápi és Sóvári teljesítményéből arra lehet következtetni, hogy mindkettő sokat ígérő tehetség. Ha a Dózsa szakvezetői megtalálják a tapasztaltabb, idősebb játékosok és a fiatalok helyes arányszámát, akkor rövidesen felzárkózhatnak az élcsoportba. Ehhez azonban nem elégségesek a bravúros meglepetések, célravezetőbb az egyenletes, megbízható játék. Miért győzött a SalBTC Szegeden? Két ellentétes félidőből állt a szegedi mérkőzés. Az I. félidőben jobbára a szegediek, szünet után csaknem végig a tarjániak támadtak. Ilyenformán a döntetlen lett volna az igazságos, ám a mérkőzés képének ez sem felelt volna meg. Hogy miért? Azért, mert nemcsak a két félidő volt ellentétes, hanem a két támadósor játékfelfogása is. A szegediek ugyanis — amikor fölényben voltak — csak meddő, mezőnyfölényt mutattak. Elsősorban azért, mert nem előre igyekeztek passzolni, hanem állandóan oldalt és — hátrafelé. Beszorították az ellenfelet, anélkül, hogy gólt rúgtak volna, sőt , hogy helyzetet teremtettek volna. Szünet után a tarjáni csatársor már másként csinálta. A tarjáni fölény láttán a szegedieknek szinte minden pillanatban rettegniük kellett, hogy mikor kapnak gólt. A tarjániak ugyanis állandóan lyukra futottak, változtatták a helyüket, „kevertek”, előre adták a labdákat és egymás után dolgozták ki a helyzeteket. Lőttek is, s a lövések nagy része valóban „hajszállal”kerülgette a szegedi kaput. Végeredményben a két támadósor játékfelfogása közötti különbség játszotta a főszerepet abban, hogy — a tarjániak győztek. Miért kapott ki a pécsi csapat? Több oka van annak, hogy a Pécs*Baranya a hazai pályán alulmaradt a lelkes “Diósgyőrrel szemben: 1. A pécsi játékosok elbizakodottak voltak,— különösen az I. félidőben. 2. Virág csak papíron” volt jobbösszekötő, a pályán előretolt középcsatárt játszott. Schvarának kellett volna az előkészítő szerepet megoldania. Schvara és Lehel azonban körülményes és lassú volt. A pécsiek hetek óta erőltetik a belső játékot, a szélsőket viszont elhanyagolják. A DVTK helyes tarcalmával játszott, ha kellett, tömören védekezett, ha alkalom nyílott rá, a gyors előretolt csatárok támadtak. Persze nem tetszetta pécsi szurkolóknak, hogy a diósgyőriek, amikor látták, hogy remény van a győzelemre, tartották a labdát és azeredményt. .. De hát ez is taktika. Nem bírták el a nehéz Gubát A tatabányai szurkolók sokan elkísérték csapatukat Dorogra, s egetverő örömmel tomboltak, amikor a mérkőzés végén a játékvezető jelezte, hogy a nagy küzdelem véget ért. A nézőteret embermagasságú drótkerítés választja el a játéktértől. Ez azonban nem volt akadály a tatabányai szurkolók előtt. Egymást segítve átmásztak rajta és valósággal elözönlötték a pályát. Cselgetések, vállveregetések után néhány pillanat múlva valamennyi tatabányai játékos a szurkolók vállán volt. Egyedül Gubával nem bírtak. Hiába próbálgatták ketten-hárman is vállra emelni, a mosolygó fedezet a földön maradt és a saját lábán ment be az öltözőbe . .. A „csodacsatár" Mostanában egyes mérkőzéseken elég gyakori eset, hogy a szurkolók egy-egy csoportja hangosan gúnyolja az ellenfél játékosait. Ez történt vasárnap Dorogon is. Buzánszky Jenő felé elég gyakran azt kiáltozta egy -egy magáról megfeledkezett tatabányai szurkoló: ,,Mi van veled a csodacsatár?!’* Ez láthatóan idegesítette a nagy akarással és lelkesedéssel küzdő Buzánszkyt. Helytelenítjük az ilyenfajta szurkolást. Különösen, akkor, ha olyan játékos ellen irányul, mint Buzanezky, aki sok nehéz csatában állta meg derekasan helyét a magyar válogatottban. A viccek okozták ? Salamon Béla, a népszerű színművész, vasárnap délelőtt az MTK■—Komló mérkőzés szünetében benyitott a komlóiak öltözőjébe. A kék-fehérek ős-szurkolója Bodola Gyulát, a Komló edzőjét kereste. Salamon Bodolához lépett, átölelte. A hajdani MTK-játékosnak szólt az ölelés. Bodola a búcsúnál ezt mondta Salamonnak: — Béla bácsi, szeretnénk legyőzni a csapatát... Salamon összeráncolta a homlokát, majd kérlelve mondta: „Dudás, ezt ne csináljátok . . . Inkább elmondok néhány viccet..." Rögtön utána felcsattant az öltözőben a harsány nevetés. Salamon betartotta a szavát, néhány ,,bemondásán" indultak a komlói fiúk. Bodola megszorította Salamon kezét mondván: „Béla bácsi, köszönöm, valósággal felvillanyozta a játékosokat .. Salamon újra összeráncolta homlokát: — Dudás, ezt nem akartam a II. félidő előtt... A mérkőzés után az egyik szurkoló megkérdezte Salamont: mit gondol, mitől roppantak, össze a II. félidőben a komlóiak? __Salamon elmélázva felelte: — Talán a vicceimtől? .. • Krausz hibája Krausz, a Komlói Bányász kapu védője az, MTK elleni mérkőzésen nem tudta megismételni előző heti jó teljesítményeit. A kapusnak bizony nagy része van abban, hogy csapata nagyarányú vereséget szenvedett. Megfigyeltük, hogy Krausss hibáinak egy része abból eredt, hogy a lövések előtt néhányszor indokolatlanul kimozdult a ■kapujából, s három-négy méterrel a gólvonal előtt vetődött. Nyilván így akarta a szöget teljesen lezárni. Krausz azonban nem volt következetes, mert az oldalról kapott lövéseknél nem, oldal irányban mozdult ki, hanem egyene sem előre lépett, s úgy vetődött, így aztán nemhogy szöget zárt volna, ha rem kinyitotta a szöget. A forduló válogatottja Az NB I negyedik fordulójában, a hátvédek és a fedezetek közül többen játszottak kimagaslóan, a csatárok közül viszont aminál kevesebben, többösszekötőben és a balszélen volt a legrosszabb a helyzet. Grosics Gyula, a Tatabányai Bányász kapusa 10-es (!) osztályzatot kapott. (10-est még senki sem kapott az idén.) Ezt a magas osztályzatot csak egészen kivételes teljesítménnyel lehet kiérdemelni. Grosiicsé pedig ilyen volt. Ferpász, a dorogiak fiatal jobbhátvédje élete első NB I-es mérkőzésén olyan jól játszott, hogy bekerült a legjobbak közé. Ez a megállapítás egyébként Halápira is vonatkozik. A héten csak hat bajnoki mérkőzést játszottak, s így a Bp. Honvéd és a Szombathelyi Haladás labdarúgói nem pályázhattak a csapatokba való bekerülésre. A forduló válogatottja: Grosics (Tatabánya) — Ferpász (Dorog), Várhidi (II. Dózsa), Szigeti (Diósdgyőr) — Guba (Tatabánya), Dávid (Salgótarján) — Sándor (MTK), Varga (Dorog), Hidegkúti (MTK), Halápi (U. Dózsa), Taliga (Salgótarján). A tartalékcsapat: Gulyás (Ferencváros) — Werner (Diósgyőr), Sípos (MTK), Lani hős (MTK) — Ughy (Csepel), Prohászka (Dorog) — Szovják (Tatabánya), Borsos (Ferencváros), Papp (Diósgyőr), Güicz (Szeged), Tóth (UI. Dózsa). Dicacetet érdemel még: Tóth (Diósgyőr), Rajna, Kanizsa, Portörő, Jancsik, Kovács L., Dálnoki, Lugosi, Takács, Ombódi, Szojka, Dékány dr., Kies bán, Jagodics, Aspirány és Dómbal. Az NB II válogatottja Az NB II-ben ezen a héten is a védőjátékosok vitték el a pálmát, mert a csapatok hátsó alakzataiban minden helyen akadt több kiváló teljesítmény. Valamelyes javulás a csatárok között ■is tapasztalható, de a jobbszárnyon még most sem láttunk nagy formában levő játékosokat. A válogatottak közé ezen a héten is be lehetett kerülni az átlagosnál alig jobb teljesítménnyel. Az NB II válogatottja: Hamp (Zalaegerszeg, Dózsa) — Ulrich (Pécsbányatelep), Becze (Mosonmagyaróvár), Horváth (Nagybátony) — Móritz (Miskolci MTE), Németh (Székesfehérvári Vasas) — Pintér (BVSC), Ziitahi (DVSC), Rigó (Nagybátory), Virágh (Előre), Szentannai (Jászberényi Vasas). 1 A tartalékcsapat: Nagy (Baglyasalja)— Kovács (LSE), Színi (UTTE), Tamás (Vasas ETO) — Vidányi (Sztálinváros), Pam- Jmer (Kaposvári MTF) — Baranyi (Bükkalja), Kovács (Jászberényi Vasas), Pád (V. ETO), Bölcsföldi (Zalaegerszegi TE), I Halász (Cegléd). Palotás a gyengébb mezőnyjátéka ellenére lem három gólt lőtt a komlói kapuba. Képünkön Palotás az MTK harmadik gólját 1'JP®san Krausz kapujába. A nagy iramban érkező Molnár II (jobbról) már nem tudott közbelépni.MTI Fotó : Bojár Sándor felvétele.) Grosics - Mátrai, Sípos, Dalnoki I - Bozsik, Szojka Sándor, Mackós, Hidegkúti, Aspirány, Fenyvesi összeállítás a franciák ellen (?) Hétfőn délelőtt összeült a válogató bizottság — Baróti Lajos, Lakat Károly és Sós Károly —, hogy összeállítsa a franciák elleni válogatott mérkőzésre az A- és az utánpótlás-válogatott keretet. Az utóbbi összeállítása körül nem volt vita. Az utánpótlás múlt heti kerete megmaradt, csak annyi a változás, hogy a dorogi Schuck kimarad, mért csak 15 játékos utazik Rennes-be a francia 22 éven aluliak elleni mérkőzésre. Maradt a keret, mert az első előkészületi mérkőzésen — a múlt hét szerdáján a Láng-gyár ellen — biztatóan játszottak a keret tagjai. Lakat Károly, az utánpótlás-válogatott edzője akkor nagyon örült annak, hogy mindjárt elsőre ilyen jól egymás mellé illeszkedtek a kerettagok, noha jó néhányan ott kint a pályán, az öltözőben ismerték meg egymást. Most azonban kissé aggódva mondta: — Valóban meglepő volt a csapat kitűnő összjátéka az első előkészületi mérkőzésen, de nem szabad elfelejteni, hogy az ellenfél védői eléggé hagyták játszani a mieinket. Rennes-ben nyilván más lesz a helyzet, bizonyára szorosan őrzik majd fiataljainkat a francia védők, úgyhogy helytelen lenne túlzott reményekkel útnak indítani az utánpótlás-válogatottat Franciaországba! Lajzai Károly aggályait teljes mértékben osztjuk, de megismételjük, amit akkor megállapítottunk: még nem fordult elő, hogy egy teljesen új összeállítású együttes tagjai ennyire jól együttműködjenek már az első összeszoktató edzésen! Az utánpótlás-keret tagjai: Török, Gelei, Werner, Színi, Oláh II, Szimcsák II, Karádi, Sulici, Jagodics, Kazinczy, Waldeck, Monostori 11, Bukaul, Nemes, Taliga. Ezek a játékosok kedden még egy előkészületi mérkőzést játszanak délután 3 órai kezdettel a Népligetben a Vasas ifi ellen, majd csütörtökön délután repülőgépen utaznak el. A csapatot Korvách Jenő, az MLSZ ügyvezető alelnöke, Szikla László, az MLSZ nemzetközi bizottságának elnöke, Lakat Károly edző, Juhász József d dr. sportorvos és Dóka György gyúró kíséri el az útra. Az A.válogatott keretének összeállítása■ — a Vasas játékosai nélkül — mér nehehezebben ment, ahogy értesültünk. A kapusok körül nem volt vita, Grosics és Faragó tartja jó formáját, de a tartalékhátvédek kijelölésekor Várhidi és Lantos között nem könnyen döntöttek. Végül is az szólt Várhidi mellett, hogy több helyen is játszatható. Fedezettartalékikénrt Dávid jött szóba Lovig mellett. A legnehezebben ment a balösszekötő és a csatártartalék kijelölése. Hosszas vita után Aspirányt jelölték balösszekötőbe, tartaléknak pedig Bencsicseré. Az elképzelt válogatott csapat nyilván a következő: Grosics — Mátrai* Sípos, Dálnoki I— Bozsik, Szojka Sándor* Machos, Hidegkúti, Aspirány* Fenyvesi. Tartalék: Faragó, Várhidi* Lovig, Bencsics. A keret tagjai kedden este a Szabadsághegyen a Vörös Csillag-szállóban találkoznak és a franciák elleni mérkőzésig együtt lesznek. Szerdán a csapat Szolnokon játszik előkészületi mérkőzést, pénteken délelőtt pedig a Vasas-pályán erőnléti edzést tart. Végleges csapat- Harcos, jól küzdő játékosokból állították össze a francia válogatottat *» Kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentése — (Párizs, szeptember 30.) A francia sportközvélemény, a napilapok és a sportsajtó már napok óta találgatta, hogy kikből is fog állni a magyarok ellen játszó francia válogatott. Nemcsak találgatások, hanem viták is folytak és elsősorban az volt a vita fő tárgya, hogy technikailag felkészült labdarúgók, vagy a küzdőszellemet jobban képviselő játékosok kerüljenek-e a csapatba. Hétfőn délelőtt összeült a francia labdarúgó-szövetség válogató bizottsága és kijelölte a magyarok ellen vasárnap Budapesten pályára lépő francia tizenegyet. A válogatott csapat a következő: Colorma — Kaelbel, Zitouni, Lerond — Penverne, Cahuzac — Wisnieski, Újlaki, Fontaine, Piantoni, Ben Tifour. Meglepetést keltett, hogy a csapatból kimaradt Jonquet, Cisowski és Marcel. A csapat ilyen összetétele ezt jelenti, hogy a válogatók inkább azt az elvet fogadták el, hogy elsősorban harcos, küzdőszellemű játékosok próbáljanak eredményt elérni a magyarok ellen. A francia csapat pénteken pepuVS- i gépen utazik Magyarországra. A francia—magyar utánpótlás mérkőzés iránt is nagy az érdeklődés Franciaországban. A rennes-i stadion befogadóképessége 25 000 fő. Az a hátránya, hogy nem könnyen megközelíthető, mert csak egy út vezet oda. A nyugat-francia futball-liga és a rennes-iek merész lépéssel a 6. utászezredhez fordultak azzal a kéréssel, hogy a katonák verjenek hidat a Vitáin folyón. Már verik is a hidat és így a közönség kényelmesebben jut majd el a pályára. Egyébként mintegy 100 kilométeres körzetiből várják az érdeklődőket és természetesen Párizsból is. 2000 autóra biztosítottak parkírozó helyet, összeállították a francia utánpótlásválogatottat is. Ez a következő: Bon — Rodzyk, R.Tylinski, Baconnier — Ferrier, Rocchi — Goujon, Cosson, Douis, Theo, Leonele, S. J. Képünk a magyar —román válogatott kézilabda-mérkőzés egyik ritka jelenetét, egy baloldalon futó támadásunkat ábrázolja. A 12. percben helycsere után Bárdos II, a balösszekötő magasan felugorva kapura lő. Hátvédje, Sörösei elkésve löki. Zahari (3. sz.) kétségbeesetten próbálja szerelni Bárdost, de hiába, mert befelé húzódó balszélsőnkre, Kesjárra is figyelnie kell, aki ügyesen elzár. Sajnos, Bárdos II lövéséből nem lett gól, a labda kapufára vágódott. ij P Óbuda Fotó felv.) Nagyon sok helyzete volt a Bp. Honvédnak a Dukla Prága elleni mérkőzésen, de a csatárok egyik helyzetet sem tudták góllá értékesíteni. A kép egy olyan jelenetet ábrázol, amikor Machos előtt nyílt gólszerzési alkalom, de a válogatott csatár mellélőtt. Balról: Machos, Cadek és Pavlis kapus.