Népsport, 1957. december (13. évfolyam, 172-192. szám)

1957-12-01 / 172. szám

II szocialista sportépítés útján A szocialista sport építésének út­ját járjuk. Ennek az útnak van kez­dete, vannak fejlődési szakaszai , és nagyszerűek a távlatai! A távla­tok nagyszerűségéről mi sem beszél­hetne meggyőzőbben, mint az, hogy már a kezdeti szakaszok is kiemel­kedő sikereket hoztak. Ennek az út­nak a kezdetét ugyanis a sport je­lentős állami, anyagi támogatása a tömegek testedzési lehetőségeinek biztosítása és — nem utolsósorban — a szocialista sportszervezet kialakí­tása jelzi. Sorra születtek a kisebb­­nagyobb sportlétesítmények, szapo­rodtak a sporteszközök, ugrássze­rűen nőtt a sportkörök, s hazánk­ban addig nem tapasztalt magas­ságba szökött a sportolók száma. S a tömegsport talaján a régi sikere­ket messze túlszárnyaló élsport vi­rágzott ki. London, Helsinki és Melbourne fémjelzői ennek. Nincs okunk hát aggályokkal gondolni a távlatokra! Mégis igen nagy örömmel olvastuk a Népszabadság november 29-i, pén­teki számában „Szélesítsük, erősít­sük szocialista sportunkat” címmel megjelent szerkesztőségi cikket, mert bár a távlatokat illetően nem voltak aggályaink — a múltat s a jelent tekintve nagy szükség volt már az elemzésre s a távlatok felé való ha­ladást elősegítő okos javaslatokra is! A cikknek a múltról adott rövid elemzéséből és a Központi Bizott­ságnak a cikkben ismertetett javas­lataiból egyaránt kiderül, hogy való­ban a folyamatosság megteremtésé­ről van szó, nem pedig arról, hogy a múltban alapvetően rossz irány­ban haladtunk volna, s most új útra kellene térnünk. Az irány helyes volt, s az adott időpontban a szer­vezet is a leghelyesebbnek bizonyult, hiszen a széttagolt sportszervezet helyett határozott állami irányítás­sal feltétlenül egységes sportszerve­zetet kellett teremteni. Az OTSB- rendszer teljesítette feladatát: elő­mozdította mind a tömegsport, mind az élsport fellendítését, s egyidejű­leg elősegítette a demokratikus gondolkodású sportkáderek, társa­dalmi munkások szakmai tudásának és gyakorlati vezetési tapasztalatai­nak fejlődését. Azt azonban már nem tudta kellőképpen felismerni, hogy e maga által felnevelt vezető­­réteg — éppen sportrendszerünk szocialista jellegéből kifolyólag — természetszerűleg kér több helyet a nap alatt. Mint minden apparátus, az OTSB is kitermelt bizonyos bü­rokráciát, ezen túl öntelt is lett, s e társadalmi erők felszabadítása he­lyett az adminisztrálgatás, valamint az anyagi, erkölcsi és politikai enged­mények útjára lépett. A sikerek ára egyre borsosabb lett, romlott a sport­­erkölcs, megtorpant a tömegsport fejlődése, mind több pénzt szívtak fel a párhuzamos apparátusok, s kedvüket vesztették azok , akik önzetlenül akartak dolgozni. Ellent­mondás, konfliktus keletkezett, ame­lyet meg lehetett volna oldani azzal, hogy megtartva az állami irányítás rendszerét, több munkát kellett vol­na adni, s­­ nagyobb hatáskört kel­lett volna biztosítani az akkor már javarészt demokratikus szakvezetők­kel és vezető testületekkel rendel­kező sportszövetségeknek, amelyek akkor felléptek volna a tömegsport fellendítése és a sporterkölcsök meg­javítása érdekében is, s egyben je­lentős társadalmi munkamennyisé­get állítottak volna a sportépítés szolgálatába. Ez a megoldás az egyik fejlődési szakaszból a következőbe való természetes és szükségszerű előrelépést jelentett volna. Sajnos, a régi szívósan és hevesen ellenállt az újnak, még a bírálatot is meg­próbálta elhallgattatni, s így a párt­nak kellett serkentő javaslatot ten­nie. Ennek nyomán 1956 tavaszán végre megindultak az átszervezés előkészületei, az olimpiára való hi­vatkozással azonban rövidesen ezek is a halogatás sorsára jutottak, míg az ellenforradalmi események azután véget nem vetettek minden jószán­dékú tervezgetésnek. Az állami irányítás teljes szétve­résére és a demokratikus gondolko­­zású sportolók és sportvezetők üldö­zésére irányuló ellenforradalmi rom­bolás anarchiát teremtett, megnyi­totta a demagógia és a felelőtlen ígérgetések zsilipjeit, felszínre hozta és pozícióba ültette a karrieristákat és kimondott fasisztákat. Lehetet­lenné vált a fejlődés folyamatossága, sőt sportunk mind szervezetileg, mind erkölcsileg, mind anyagilag messzire kiható károkat szenvedett e garázdálkodás rövid napjai és az azt követő hosszú kompromisszumos s részben opportunista időszak alatt. Új javaslatok Az 1956-ban felszámolni nem tu­dott hibák kiküszöböléséhez, az el­­lenforradalom­ okozta károk meg­szüntetéséhez és ahhoz nyújtanak tehát most segítséget a párt új ja­vaslatai, hogy visszaállíthassuk sport­Vártuk már ezt a hangot, vártuk már, hogy a párt az ellenforradal­mat követő időben megoldott annyi politikai, gazdasági és más kérdés után szót ejtsen a sport kérdéseiről is. Mert maga az élet tanított meg bennünket arra, hogy a párt nagy gondot fordít minden problémára, a pártonkívüliek problémáira is, s közvetlen tapasztalataink vannak­ arról is, hogy valahányszor a párt szót ejtett a sportról — mindig előbbre jutottunk a szocialista sportépítés útján. Az MKP sport­­programja vetette meg a szocia­lista sportépítés alapjait, az MDP sporttal foglalkozó határozatai hoz­tak új meg új fejlődést s az MSZMP mostani elhatározása te­remtheti meg ismét a folyamatos­ságot abban a fejlődésben, amelyet a kitermelődött hibák fékeztek , amelyet az ellenforradalmi rombo­lás egy időre visszavetett, majd to­vábbra is lelassított. „A párt Köz­ponti Bizottsága látva sportunk helyzetét — olvashatjuk a Népsza­badságban — most arra az elhatá­rozásra jutott: javaslatokat dolgoz ki annak biztosítására, hogy ismét nagy lépésekkel haladhassunk to­vább a szocialista sportépítés útján.” Ennek az előrehaladásnak biztos reményében olvastuk öremmel a Népszabadság cikkét, építésünk folyamatosságát, megte­hessük a következő lépést, amely új, fejlettebb szakaszhoz, s minden bizonnyal új sikerekhez is vezet majd! Ha nem következtek volna be az ellenforradalmi események , már előbbre járnánk. A párt javas­latai azonban többek között éppen ahhoz is hozzásegítenek bennünket, hogy ne csak az ellenforradalom okozta lemaradást hozzuk be, ha­nem hogy megtegyük azokat a lépé­seket is, amelyeket maga az élet, a szocialista fejlődés követelménye tesz szükségessé. Milyen javaslatokról van szó? Idézzük a Népszabadság cikkét! „ ■ ■ javasoljuk: a Magyar Népköz­­társaság Minisztertanácsa mellett a magyar sportélet legfelsőbb vezető szerveként alakuljon meg a Magyar Testnevelési és Sporttanács. Ebbe a tanácsiba a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány kinevezése út­ján, széleskörű, demokratikus ala­pon bevonná a legjelentősebb sport­­szervezetek szakértő vezetőit, a nép­­köztársaságunkhoz hű, legjobb sport­szakembereiket, tekintet nélkül párt­állásukra. E tanács döntene a test­­nevelési és sportmozgalom legfonto­sabb elvi, szervezeti, módszertani és gazdasági kérdéseiben, központilag irányítaná nemzetközi sportkapcso­latainkat. A tanács irányítása alatt működhetnének a különböző sport­ágaik szakszövetségei. A szövetségek alapszabályát, költségvetését, bajnoki rendszerét és nemzetközi program­ját a tanács hagyná jóvá — e jóvá­hagyás alapján azonban a szövetsé­gek önállóan, saját hatáskörben lát­nák el a sportágak szakigazgatási feladatait. A szövetségek legjobb szakemberei természetesen tagjai lennének a tanácsnak is.“ Majd alább: „Fontos, hogy a jövőben hi­vatali, adminisztratív intézkedések, felesleges beavatkozások ne csorbít­sák a szövetségek és klubok önálló­ságát, ne a­kadályozzák a szakszerű, higgadt vezetést, ne szegjék kedvét a társadalmi mun­kásoknak. Ezért a párt javasolja: a Magyar Testneve­lési és Sporttanács csa­k indokolt esetben változtassa meg a szövetsé­gek határozatait, például fellebbezés alapján, vagy olyan esetben, ha a szövetségek határozatai ellentétben állnak a tanács határozataival. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján he­lyes lesz leszögezni, hogy ez a jog nem illeti meg az MTST alá rendelt Magyar Testnevelés­ és Sporthivatal apparátusának egyes munkatársait. Ezt a jogot csak a tanács, vagy an­nak elnöksége gyakorolhatja. Buda­pesten és a megyékben, járásokban, valamint a nagyobb városokban meg kell alakulniuk a helyi testnevelési és sporttanácsoknak a szükséges füg­getlenített alkalmazottakkal..." S végül a gazdasági sikerek lehetővé teszik, hogy a sport 1958. január 1-től évről évre nagyobb állami tá­mogatást kapjon. Ezen belül külö­nös gondot fordítanak az iskolai testnevelés és sport támogatására, amelyet az elmúlt évek során na­gyon elhanyagoltak. Új eredmények Mit jelentenek ezek a javaslatok? Jelentik mindenekelőtt azt, hogy a sport területén is eljött a számvetés ideje. Megnyílik az út az esetleg még mindig kirekesztett, hozzáértő és becsületes sportfunkcionáriusok visszatérése előtt s kaput mutatunk azoknak az ellenséges és karrieris­ta személyeknek, akik ottfelejtették magukat valamelyik funkcióban. Je­lentik továbbá azt, hogy megszűnik az ellenforradalmat követő ideigle­nesség s megszületik a magyar sport új szervezeti formája. Végül jelen­tik, hogy ismét visszaállítjuk a fo­lyamatosságot szocialista sportépíté­sünkben és egyben egyet­­ előre is lépünk: a régi állami irányítás foly­tatásaként állami-társadalmi irányí­tással biztosítjuk mind a régi hibák elkerülését, mind az új fejlődését. Egy minisztérium felügyelete alól ismét az egész Minisztertanács fel­ügyelete alá kerül a sport, az anyagi támogatás újra évről évre növekszik, jobban törődünk az iskolai testneve­léssel s végre a falvak is megérik kívánságuk teljesülését: újból meg­kezdik munkájukat a függetlenített járási sportfunkcionáriusok! Meg­valósul a szövetségek és a klubok önállósága, s hogy ez ne maradjon pusztán írott malaszt — a párt ja­vaslata alapján nyilván olyan állami rendezés születik majd, amely meg­gátolja, hogy a Sporthivatal munka­társai önkényesen megváltoztassák a szövetségek és a klubok döntéseit. A Népszabadság arról ír, hogy sportéletünk állami vezetésének el­sősorban a tömegek testedzési, sportolási igényeinek kielégítését, az ifjúság fizikai, erkölcsi és politikai nevelését kell biztosíta­nia. Majd hozzáteszi: „Ezen az ala­pon nemcsak hogy megtartani, de növelni is tudjuk majd élsportunk eddig elért színvonalát.” Majd ismé­telten leszögezi: „A vezetők munká­jának eredményességét dolgozó né­pünk nem egy-egy hatalmas győzel­men méri majd, hanem azon, hogy valóban a szocialista sportépítés útján járnak-e, mert hosszú távra csak ez az út biztosíthatja a nagy si­kereket is.” Hasznos dolog lesz megjegyeznie minden sportvezető­nek, állami és társadalmi életünk vezetőinek a cikknek azt a ré­szét, amely leszögezi: ,,a sportélet­ből száműzni kell a protekcioniz­must”, hogy egyetlen vezető se ré­szesíthessen „indokolatlan előnyben egyetlen sportolót vagy sportkört sem!” Sportfejlesztésünk iránya helyes volt A sportolás: testedzés, szórakozás A Népszabadság cikke — a párt állásfoglalása — jelentős teret szen­tel a sporterkölcsi kérdéseknek. Egyoldalról — a múltbani kertelés helyett — kimondja: „Nem vitás, hogy az élsportolóinkra háruló edzés- és versenyfeladatok szüksé­gessé teszik a munkaidőkedvez­ményt.” Megállapítja, hogy az él­sportolók nem kerülhetnek „hátrá­nyos helyzetbe azáltal, hogy az edzé­sek és esetleges külföldi szereplések miatt munkabérük csökken”, s ezért ezt a kérdést feltétlenül rendezni kell. Más oldalról viszont leszögezi, hogy „a leghatározottabban fel kell lépni az anyagiasság olyan jelensé­geivel szemben, amelyek az elmúlt évek során nálunk, sajnos, nem men­tek ritkaságszámba.” „Nem helye­selhetjük azt a gyakorlatot — mond­ja a cikk —, hogy az élsportolók so­rai közé egyáltalában nem tartozó másod-, harmad- vagy esetleg ennél is alacsonyabb szinten levő sporto­lók munkaidő-, fizetési és egyéb kedvezményeket élvezzenek helyi vezetőik rosszul értelmezett sport­­szeretete miatt. A sportolás minden fiatal számára testedzést, szórako­zást, felüdülést, s ne jogtalan anyagi előnyöket vagy protekciót jelent­sen.” S határozottan kijelenti: „Fel­számoljuk mind a nacionalista gő­göt, mind azt a téves politikai fel­fogást, amely szinte már a sport­sikereken próbálta bizonygatni ma­gyarságunk vagy rendszerünk erejét, s örülünk a győzelmeknek és tudjuk, hogy azok nem függetlenek spor­tunk szocialista voltától. A hang­súly azonban a szocialista tartal­mon, a tömegsport támogatásán és a szocialista típusú sportoló nevelésén van.” A nacionalista gőg és a túlzott anyagiasság egy eredményes munka káros melléktermékei éppúgy, mint a protekcionizmus vagy az a szemüveg, amelyen keresztül a ve­zető csak élsportunk sikereit szem­­lélgette, de nem vette észre a sikerek árnyékában gyülemlő hibákat. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt állás­­foglalása ezért most nemcsak egy fejlettebb, az eddiginél jobb szerve­zeti forma megteremtésére tesz ja­­vaslatot, de egyben kezünkbe ad egy — jobb szemüveget is. Ezzel fel lehet fedezni a hibákat. S ha már felfedeztük — söpörjük is ki a mel­léktermékeket. Hadd maradjon tisz­tán maga a sport. Hadd szülessenek további sportlétesítmények. Hadd kezdjenek sportolni újabb és újabb tömegek. Hadd emelkedjenek ki kö­zülük kiváló sportolók. Hadd dol­gozzanak lelkesen a társadalmi ve­zetők. Hadd szolgálják becsülettel a sport ügyét az állami sportszerve­zet munkásai. Hadd fejlődjék a szo­cialista sporterkölcs, hadd álljon vissza az ellenforradalom által meg­szakított folyamatosság — hadd menjünk ismét nagy lépésekkel előre a szocialista sportépítés útján! Jó benyomást keltett az újonc Beloiannisz ökölvívó-csapata MTK—Beloiannisz 13:7 Nemzeti Sportcsarnok, 800 néző, V: Erőss B. : Pénteken este sem telt meg a Sport­csarnok, ennek ellenére igazi CSB-han­­gulat uralkodott a nézőtéren. Az újonc Beloiannisz csapata jó benyomást kel­tett, harcos felfogású, technikailag is elég képzett lelkes versenyzőkből élt. A gyári csapat nehézsúlyban­ nem indí­tott versenyzőt, így már a rajtnál két pont hátránnyal indult. Ha ehhez még azt is figyelembe vesszük, hogy a Be­loiannisz nem indította Dubovszkyt és hogy a Süveges—Hemmert találkozón nagy pontozóbírói tévedéssel döntetlent hoztak ki — talán végeredményben meglepetésről, legalább is döntetlenről számolhattunk volna be. Az MTK né­hány súlycsoportban nem nyújtotta azt, amit vártak tőle. Színvonalas, érdekes volt a Sulyok—Fekete P. találkozó, amelyen a vizsgáira készülő kék-fehér versenyző a 3. menetben erősen visz­­szaesett. Jó formát árult el Marosi és Fazekas. Eredmények: Légsúly: Török (MTK) pgy. Varga el­len. Török, bár néhányszor szabályta­lankodott, mégis biztosan nyert a két­szeri megintésben részesült Varga el­len. 2:0. Harmatsúly: Sulyok (B) pgy. Fekete P. ellen. Az est egyik legszebb küzdelme. Hajrában dőlt el a mérkő­zés sorsa Sulyok javára. 2:2. Pehely­súly: Bálint (MTK) pgy. Aradi ellen. Aradi rosszul időzített támadásait Bá­lint sokszor megelőzte. 4:2. Könnyű­­súly: Hevesi (MTK) pgy. Sülé ellen. Bér Sülé sűrűn rohamozott. Hevesi a legtöbbször ott és akkor ütött, amikor akart. Nagy fölénnyel győzött. 6:2. Kisváltósúly: Kovács IV (B) pgy. Bor­sodi ellen. Kovács IV rohamozásait nem tudta ellensúlyozni a kék-fehér ver­senyző, a 3. menetben erősen vissza is esett. 6:4. Váltósúly: Kitti (B) döntő fölénye miatt Papp Zs.-t a 3. menetben le­léptették. Kitti pontos gyomorszáj­­ütése már az 1. menetben­ kissé meg­­roggyantotta Pappot, a 2. menetben 8-at is számoltak felette, a 3. menetben újabb gyomorszátütés és teljes rogy­­gyantság miatt leléptették. 6:6. Nagyváltósúly: Marosi (MTK) ellen Kristóf a 2. menet utár­ feladta. A fia­tal Kristóf jól kezdett, de aztán Marosi folytonos támadásaival felőrölte erejét. A 2—3. menet közti szünetben feladta. 8:6. Középsúly: Süveges (MTK) — Hem­mert döntetlen. A kemény hali elütések­­kel dolgozó Hemmert már az 1. menet­ben nagy fölényben volt. A 2. menet­ben ugyan Süvegesnek is voltak jó moz­zanatai, de a 3. menet Hemmert nagy fölénye közben zajlott le. Nagy ponto­zó bírói tévedés. Hemmert biztos győ­zelmet aratott. A négy pontozó így látta a mérkőzést Hemimert szempontjából: Vizy: 60:54, Váradi 58:57, Grosswirth 58:58 (Süvegest jelezte győztesnek). Fi­­­ay: 58:59 (F) 9:7. Félnehézsúly: Faze­kas (MTK) pgy. Simon ellen. A lelkesen küzdő Simonnak meg kellett hajolnia nagyobb tudású, pontosan és keményen ütő ellenfele előtt. 11:7. Nehézsúly: F. Nagy (MTK) ellenfél nélkül győzött, mert Juhász betegségére való hivatk­­­zással visszalépett. Végeredmény: 13:7 az MTK javára. A CSB-talál­kozó előtt három kiegé­szítő pár mérkőzött (edül a győzteseik): Vitány (MTK)—Egri (21-es Építők), Csoda (MTK)—Szász (Építők), Berkó (Építők— Pálos MTK). Célövősportunk a „puskavégen" Szombaton délután a Testnevelési Tudományos Tanács vitát tartott a sportlövészet legfontosabb problémái­ról. A megbeszélésen Takács Károly kétszeres olimpiai bajnok ismertette a sportlövők eddigi olimpiai szereplé­sét, és az ezekre való felkészülést. Vá­zolta a további nagy feladatokat, majd rátért a sportlövészet legnagyobb problémáira is. Elsőnek a lőtér kér­désről beszélt. Sok éves panasza a sportlövészetnek, hogy nincs egy kor­szerű százleállásos lőtere. Enélkül nemcsak az utánpótlás kérdése meg­oldhatatlan, hanem az élversenyzők továbbfejlődése is megakad. A hazai lőszergyártás még mindig nem meg­felelő és fegyvergyártásunk is elmara­dott. Fokozottabb sportorvosi segítsé­get kért, amely ne a receptek felírásá­ban érje el a tetőfokát, hanem a ver­senyzők idegi erőnlétére is terjedjen ki, hiszen ebben a verseny­számban az eredményeket ez döntően befolyásolja. Sürgette az edzők továbbképzését — esetleg külföldön —, s egy mindenre kiterjedő sportlövő szakkönyv létre­hozását. Hangsúlyozta a kiegészítő sportok fontosságát, amelyet azonban az egyének életkorához mérten kell megállapítani, mivel a sportlövészet­ben a válogatottak életkora 20—50 évesig terjed, így nem lehet egyforma mértékkel mérni számukra a fizikai terhelést. Az előadás után több értékes hoz­zászólás hangzott el. Ezek feltárták a hibákat, amelyek eddig a sportlövé­szet fejlődését akadályozták. Balogh Ambrus elmondta, hogy a négyszaka­szos felkészülési rendszert elavultnak tartja, mert ezzel négy teljes hónap kiesik a szakmai munkából. Sürgette egy fedett lőtér létrehozását, ahol a napi munka után villanyvilágítás mel­lett edzhetnének a versenyzők. Beje­lentette, hogy az utánpótlás számára elkészült a magyar gyártmányú lég­puska, amelynek szórása kitűnő, kö­rülbelül 20 milliméter 20 méter távol­ságra. Krebs Sándor kifogásolta, hogy az edzőket itthon hagyják a külföldi utakról, pedig ott ugyanolyan szükség volna rájuk, mint idehaza. A sport­orvos nem jár ki még a versenyekre sem. 1952-ben Gözsy dr. végzett kísér­leteket és igen hasznos tanácsokat adott. Azóta nem volt megfelelő sport­orvosa a válogatottnak. A kicsinyített új tábla miatt új célzóberendezésre van szükség és ehhez műszaki segít­ség kell és megoldása igen sürgős. Némethy Tibor kifogásolta az MHL munkáját, ahol évek óta elhanyagol­ták az utánpótlás nevelését, pedig erre jelentős anyagi juttatásokat kap­­tak. A legfőbb hibát abban látja, hogy a sportlövő utánpótlás képzését nem tudják megkülönböztetni a ka­tonas kiképzéstől és már az alapokat rosszul fektetik le­. Ha szakemberek kezébe­ adták­ volna az- ,ifjúságod fele annyi költséggel sokkal jobb eredmé­nyeket lehetett volna elérni. A vita során sok hiba került szóba, de abban a felszólalók valamennyien megegyeztek, hogy egy év óta már sokat javult a helyzet, tisztább lett a légkör, versenyzők és vezetők váll­vetve küzdenek a jobb eredmények eléréséért. K. M. Legerősebb összeállításában lép pályára vasárnap a Bp. Honvéd—MÁVAG kosárlabda-rangadó két résztvevője A kosárlabda-bajnokságban elérkez­tünk az első férfi rangadóhoz. A me­zőnyből már csak a Bp. Honvéd, a MAFC és a MÁVAG áll veretlenül s ezek közül vasárnap délelőtt a Bp. Honvéd és a MÁVAG egymással csap össze. Az utóbbi időben valamennyi találkozóból a Bp. Honvéd került ki győztesen s ha az idei bajnokságban elért eredménye­ket vizsgáljuk, akkor ismét a Bp. Hon­védnek van nagyobb győzelmi esélye. A rangadókon azonban nincsen papír­forma, sokszor született már meglepő eredmény.­­— Jó formában vannak a fiúk — mondta Csányi Zoltán, a MÁVAG mesteredzője. —­ Felfogásban, küzdőszellemben teljesen egységes a csapat és ezért nem tekintünk reménytelenül a rangadó elé. Kétségtele­nül a Honvéd az esélyes, mert az utóbbi találkozóinkon nehezen tudtuk megőrizni veretlenségünket, de megítélésem szerint sokkal több van a csapatban, mint ameny­­nyi eddig megmutatkozott. A heti három edzésen mindenki lelkiismeretesen dolgo­zott és a Honvéd ellen a legjobb össze­­állításban tudunk kiállni.­­ Hosszú idő után ez volt az első olyan hét, hogy valamennyi játékosunk edzhetett, nem zavarta a munkát sérülés, betegség — mondta Páder János, a Bp. Honvéd edzője. — Háromszor tartottunk edzést a héten s felkészültünk a MÁVAG várható taktikája ellen. A MÁVAG-gal sok kemény és izgalmas mérkőzést ját­szottunk már s most is jó sportot ígér a találkozó. Remélem, továbbra is sike­rül megőriznünk veretlenségünket. ★ A nagy érdeklődéssel várt mérkőzés vasárnap 11 órakor kezdődik a Sport­csarnokban, majd a Bp. Városi Tanács — MAFC férfi találkozóra kerül sor. (12.15). A rangadó összeállításai: Bp. Honvéd: Greminger, Czinkán — Simon — Bánhegyi, Balogh. Csere: Somogyi, Vámos. Pártos, Kienitz, Stiginszky, Szé­kely. MÁVAG: Mezőfi, Keszei — Zsiros — Papp, Laborcz. Csere: Miller, Újvári, Molnár, Varga, Baranovics. ­Hírek a vasárnapi kettős ökölvívó CSE-ről Vasárnap este már rangadó lesz a Sportcsarnokban: az Újpesti Dózsa a Csepellel méri össze erejét. Az előmér­­kőzés sem lesz megvetendő, hiszen a Honvédnak az újonc VKSE jutott ellen­félül. A kettős mérkőzés előtt így beszél­tek az érdekelt egyesületi vezetők: Stöckler György, az U. Dózsa Inté­zője: „Remélem, vasárnapig rendbejön­nek betegeink, sérültjeink, és akkor »vérbeli« rangadót láthat a közönség. Mi természetesen szerepeltetjük már a hozzánk átigazolt Nagy Józsefet, Bog­nárt, Keltnert és Szilváéit. A többi, iga­zolás alatt levő versenyző szerepelteté­séről vasárnapig talán még döntenek. Mindent egybevetve, a döntetlennel elé­gedettek lennénk!” Varga Károly, a Csepel Intézője: „Mi nem használtuk ki a »vill­ámi­gazol­ás« adta lehetőségeket. A CSB során né­hány saját nevelésű fiatalt akarunk szerepeltetni. A nagyon megerősített Dózsa ellen, nem tagadjuk — győzni szeretnénk!” Szántó Imre, a Honvéd edzője: „Csak egy »komoly« versenyzőm van: Sza­kát®. Czabajszkynak kiújult a vállsérü­lése. Meg is halt, így nem biztos, hogy indulhat. A CSB-n induló csapatok edzői közül — úgy vélem — nekem van a legtöbb gondom. Az újonc VKSE ellen igen nehéz dolgunk lesz. De meg­próbáljuk . . .” Angyal Sándor, a VKSE intézője: „Le­hetséges, hogy vasárnapig még négy versenyzőt igazolunk villámmal. Hogy kik lesznek azok, a vasárnapi mérle­gelésnél majd kitűnik. Igen jól akarunk szerepelni! Ha alulmaradnánk is a Hon­véd elleni küzdelemben, igen meg fog­juk nehezíteni a Honvéd-öklözők győ­zelmét. Fiaink jól felkészülten várják a találkozót!” Szombaton megkezdődött a vidéki vívó-csapatbajnokság Szombaton és vasárnap Budapesten csapnak össze a legjobb vidéki férfi és női tőrvívó-, valamint a kardvívó-csa­­patok, hogy eldöntsék a vidéki csapat­­bajnokság sorsát. A résztvevő csapatok a területi alszövetségi csapatbajnoksá­gok győztesei. Két hármas csoport­ban körmérkőzést vívnak a csa­patok, s 2—2 csapat jut a né­gyes döntőbe, ahol szintén körmér­kőzést vívnak, s a selejtezőből az egy­más elleni eredményt magukkal viszik. Férfi tőrben a Győri V­ ETO, a Szegedi Postás, a Pécsi EAC, a Veszprémi Ha­ladás, a Diósgyőri VTK és a Szolnoki MÁV csapatai álltak pástra szombaton délután a Sportcsarnok edzőtermében. Renoválás miatt hétfőn és kedden a Sportpropaganda Bolt zárva lesz.

Next