Népsport, 1957. december (13. évfolyam, 172-192. szám)
1957-12-01 / 172. szám
II szocialista sportépítés útján A szocialista sport építésének útját járjuk. Ennek az útnak van kezdete, vannak fejlődési szakaszai , és nagyszerűek a távlatai! A távlatok nagyszerűségéről mi sem beszélhetne meggyőzőbben, mint az, hogy már a kezdeti szakaszok is kiemelkedő sikereket hoztak. Ennek az útnak a kezdetét ugyanis a sport jelentős állami, anyagi támogatása a tömegek testedzési lehetőségeinek biztosítása és — nem utolsósorban — a szocialista sportszervezet kialakítása jelzi. Sorra születtek a kisebbnagyobb sportlétesítmények, szaporodtak a sporteszközök, ugrásszerűen nőtt a sportkörök, s hazánkban addig nem tapasztalt magasságba szökött a sportolók száma. S a tömegsport talaján a régi sikereket messze túlszárnyaló élsport virágzott ki. London, Helsinki és Melbourne fémjelzői ennek. Nincs okunk hát aggályokkal gondolni a távlatokra! Mégis igen nagy örömmel olvastuk a Népszabadság november 29-i, pénteki számában „Szélesítsük, erősítsük szocialista sportunkat” címmel megjelent szerkesztőségi cikket, mert bár a távlatokat illetően nem voltak aggályaink — a múltat s a jelent tekintve nagy szükség volt már az elemzésre s a távlatok felé való haladást elősegítő okos javaslatokra is! A cikknek a múltról adott rövid elemzéséből és a Központi Bizottságnak a cikkben ismertetett javaslataiból egyaránt kiderül, hogy valóban a folyamatosság megteremtéséről van szó, nem pedig arról, hogy a múltban alapvetően rossz irányban haladtunk volna, s most új útra kellene térnünk. Az irány helyes volt, s az adott időpontban a szervezet is a leghelyesebbnek bizonyult, hiszen a széttagolt sportszervezet helyett határozott állami irányítással feltétlenül egységes sportszervezetet kellett teremteni. Az OTSB- rendszer teljesítette feladatát: előmozdította mind a tömegsport, mind az élsport fellendítését, s egyidejűleg elősegítette a demokratikus gondolkodású sportkáderek, társadalmi munkások szakmai tudásának és gyakorlati vezetési tapasztalatainak fejlődését. Azt azonban már nem tudta kellőképpen felismerni, hogy e maga által felnevelt vezetőréteg — éppen sportrendszerünk szocialista jellegéből kifolyólag — természetszerűleg kér több helyet a nap alatt. Mint minden apparátus, az OTSB is kitermelt bizonyos bürokráciát, ezen túl öntelt is lett, s e társadalmi erők felszabadítása helyett az adminisztrálgatás, valamint az anyagi, erkölcsi és politikai engedmények útjára lépett. A sikerek ára egyre borsosabb lett, romlott a sporterkölcs, megtorpant a tömegsport fejlődése, mind több pénzt szívtak fel a párhuzamos apparátusok, s kedvüket vesztették azok , akik önzetlenül akartak dolgozni. Ellentmondás, konfliktus keletkezett, amelyet meg lehetett volna oldani azzal, hogy megtartva az állami irányítás rendszerét, több munkát kellett volna adni, s nagyobb hatáskört kellett volna biztosítani az akkor már javarészt demokratikus szakvezetőkkel és vezető testületekkel rendelkező sportszövetségeknek, amelyek akkor felléptek volna a tömegsport fellendítése és a sporterkölcsök megjavítása érdekében is, s egyben jelentős társadalmi munkamennyiséget állítottak volna a sportépítés szolgálatába. Ez a megoldás az egyik fejlődési szakaszból a következőbe való természetes és szükségszerű előrelépést jelentett volna. Sajnos, a régi szívósan és hevesen ellenállt az újnak, még a bírálatot is megpróbálta elhallgattatni, s így a pártnak kellett serkentő javaslatot tennie. Ennek nyomán 1956 tavaszán végre megindultak az átszervezés előkészületei, az olimpiára való hivatkozással azonban rövidesen ezek is a halogatás sorsára jutottak, míg az ellenforradalmi események azután véget nem vetettek minden jószándékú tervezgetésnek. Az állami irányítás teljes szétverésére és a demokratikus gondolkozású sportolók és sportvezetők üldözésére irányuló ellenforradalmi rombolás anarchiát teremtett, megnyitotta a demagógia és a felelőtlen ígérgetések zsilipjeit, felszínre hozta és pozícióba ültette a karrieristákat és kimondott fasisztákat. Lehetetlenné vált a fejlődés folyamatossága, sőt sportunk mind szervezetileg, mind erkölcsileg, mind anyagilag messzire kiható károkat szenvedett e garázdálkodás rövid napjai és az azt követő hosszú kompromisszumos s részben opportunista időszak alatt. Új javaslatok Az 1956-ban felszámolni nem tudott hibák kiküszöböléséhez, az ellenforradalom okozta károk megszüntetéséhez és ahhoz nyújtanak tehát most segítséget a párt új javaslatai, hogy visszaállíthassuk sportVártuk már ezt a hangot, vártuk már, hogy a párt az ellenforradalmat követő időben megoldott annyi politikai, gazdasági és más kérdés után szót ejtsen a sport kérdéseiről is. Mert maga az élet tanított meg bennünket arra, hogy a párt nagy gondot fordít minden problémára, a pártonkívüliek problémáira is, s közvetlen tapasztalataink vannak arról is, hogy valahányszor a párt szót ejtett a sportról — mindig előbbre jutottunk a szocialista sportépítés útján. Az MKP sportprogramja vetette meg a szocialista sportépítés alapjait, az MDP sporttal foglalkozó határozatai hoztak új meg új fejlődést s az MSZMP mostani elhatározása teremtheti meg ismét a folyamatosságot abban a fejlődésben, amelyet a kitermelődött hibák fékeztek , amelyet az ellenforradalmi rombolás egy időre visszavetett, majd továbbra is lelassított. „A párt Központi Bizottsága látva sportunk helyzetét — olvashatjuk a Népszabadságban — most arra az elhatározásra jutott: javaslatokat dolgoz ki annak biztosítására, hogy ismét nagy lépésekkel haladhassunk tovább a szocialista sportépítés útján.” Ennek az előrehaladásnak biztos reményében olvastuk öremmel a Népszabadság cikkét, építésünk folyamatosságát, megtehessük a következő lépést, amely új, fejlettebb szakaszhoz, s minden bizonnyal új sikerekhez is vezet majd! Ha nem következtek volna be az ellenforradalmi események , már előbbre járnánk. A párt javaslatai azonban többek között éppen ahhoz is hozzásegítenek bennünket, hogy ne csak az ellenforradalom okozta lemaradást hozzuk be, hanem hogy megtegyük azokat a lépéseket is, amelyeket maga az élet, a szocialista fejlődés követelménye tesz szükségessé. Milyen javaslatokról van szó? Idézzük a Népszabadság cikkét! „ ■ ■ javasoljuk: a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa mellett a magyar sportélet legfelsőbb vezető szerveként alakuljon meg a Magyar Testnevelési és Sporttanács. Ebbe a tanácsiba a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány kinevezése útján, széleskörű, demokratikus alapon bevonná a legjelentősebb sportszervezetek szakértő vezetőit, a népköztársaságunkhoz hű, legjobb sportszakembereiket, tekintet nélkül pártállásukra. E tanács döntene a testnevelési és sportmozgalom legfontosabb elvi, szervezeti, módszertani és gazdasági kérdéseiben, központilag irányítaná nemzetközi sportkapcsolatainkat. A tanács irányítása alatt működhetnének a különböző sportágaik szakszövetségei. A szövetségek alapszabályát, költségvetését, bajnoki rendszerét és nemzetközi programját a tanács hagyná jóvá — e jóváhagyás alapján azonban a szövetségek önállóan, saját hatáskörben látnák el a sportágak szakigazgatási feladatait. A szövetségek legjobb szakemberei természetesen tagjai lennének a tanácsnak is.“ Majd alább: „Fontos, hogy a jövőben hivatali, adminisztratív intézkedések, felesleges beavatkozások ne csorbítsák a szövetségek és klubok önállóságát, ne akadályozzák a szakszerű, higgadt vezetést, ne szegjék kedvét a társadalmi munkásoknak. Ezért a párt javasolja: a Magyar Testnevelési és Sporttanács csak indokolt esetben változtassa meg a szövetségek határozatait, például fellebbezés alapján, vagy olyan esetben, ha a szövetségek határozatai ellentétben állnak a tanács határozataival. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján helyes lesz leszögezni, hogy ez a jog nem illeti meg az MTST alá rendelt Magyar Testnevelés és Sporthivatal apparátusának egyes munkatársait. Ezt a jogot csak a tanács, vagy annak elnöksége gyakorolhatja. Budapesten és a megyékben, járásokban, valamint a nagyobb városokban meg kell alakulniuk a helyi testnevelési és sporttanácsoknak a szükséges függetlenített alkalmazottakkal..." S végül a gazdasági sikerek lehetővé teszik, hogy a sport 1958. január 1-től évről évre nagyobb állami támogatást kapjon. Ezen belül különös gondot fordítanak az iskolai testnevelés és sport támogatására, amelyet az elmúlt évek során nagyon elhanyagoltak. Új eredmények Mit jelentenek ezek a javaslatok? Jelentik mindenekelőtt azt, hogy a sport területén is eljött a számvetés ideje. Megnyílik az út az esetleg még mindig kirekesztett, hozzáértő és becsületes sportfunkcionáriusok visszatérése előtt s kaput mutatunk azoknak az ellenséges és karrierista személyeknek, akik ottfelejtették magukat valamelyik funkcióban. Jelentik továbbá azt, hogy megszűnik az ellenforradalmat követő ideiglenesség s megszületik a magyar sport új szervezeti formája. Végül jelentik, hogy ismét visszaállítjuk a folyamatosságot szocialista sportépítésünkben és egyben egyet előre is lépünk: a régi állami irányítás folytatásaként állami-társadalmi irányítással biztosítjuk mind a régi hibák elkerülését, mind az új fejlődését. Egy minisztérium felügyelete alól ismét az egész Minisztertanács felügyelete alá kerül a sport, az anyagi támogatás újra évről évre növekszik, jobban törődünk az iskolai testneveléssel s végre a falvak is megérik kívánságuk teljesülését: újból megkezdik munkájukat a függetlenített járási sportfunkcionáriusok! Megvalósul a szövetségek és a klubok önállósága, s hogy ez ne maradjon pusztán írott malaszt — a párt javaslata alapján nyilván olyan állami rendezés születik majd, amely meggátolja, hogy a Sporthivatal munkatársai önkényesen megváltoztassák a szövetségek és a klubok döntéseit. A Népszabadság arról ír, hogy sportéletünk állami vezetésének elsősorban a tömegek testedzési, sportolási igényeinek kielégítését, az ifjúság fizikai, erkölcsi és politikai nevelését kell biztosítania. Majd hozzáteszi: „Ezen az alapon nemcsak hogy megtartani, de növelni is tudjuk majd élsportunk eddig elért színvonalát.” Majd ismételten leszögezi: „A vezetők munkájának eredményességét dolgozó népünk nem egy-egy hatalmas győzelmen méri majd, hanem azon, hogy valóban a szocialista sportépítés útján járnak-e, mert hosszú távra csak ez az út biztosíthatja a nagy sikereket is.” Hasznos dolog lesz megjegyeznie minden sportvezetőnek, állami és társadalmi életünk vezetőinek a cikknek azt a részét, amely leszögezi: ,,a sportéletből száműzni kell a protekcionizmust”, hogy egyetlen vezető se részesíthessen „indokolatlan előnyben egyetlen sportolót vagy sportkört sem!” Sportfejlesztésünk iránya helyes volt A sportolás: testedzés, szórakozás A Népszabadság cikke — a párt állásfoglalása — jelentős teret szentel a sporterkölcsi kérdéseknek. Egyoldalról — a múltbani kertelés helyett — kimondja: „Nem vitás, hogy az élsportolóinkra háruló edzés- és versenyfeladatok szükségessé teszik a munkaidőkedvezményt.” Megállapítja, hogy az élsportolók nem kerülhetnek „hátrányos helyzetbe azáltal, hogy az edzések és esetleges külföldi szereplések miatt munkabérük csökken”, s ezért ezt a kérdést feltétlenül rendezni kell. Más oldalról viszont leszögezi, hogy „a leghatározottabban fel kell lépni az anyagiasság olyan jelenségeivel szemben, amelyek az elmúlt évek során nálunk, sajnos, nem mentek ritkaságszámba.” „Nem helyeselhetjük azt a gyakorlatot — mondja a cikk —, hogy az élsportolók sorai közé egyáltalában nem tartozó másod-, harmad- vagy esetleg ennél is alacsonyabb szinten levő sportolók munkaidő-, fizetési és egyéb kedvezményeket élvezzenek helyi vezetőik rosszul értelmezett sportszeretete miatt. A sportolás minden fiatal számára testedzést, szórakozást, felüdülést, s ne jogtalan anyagi előnyöket vagy protekciót jelentsen.” S határozottan kijelenti: „Felszámoljuk mind a nacionalista gőgöt, mind azt a téves politikai felfogást, amely szinte már a sportsikereken próbálta bizonygatni magyarságunk vagy rendszerünk erejét, s örülünk a győzelmeknek és tudjuk, hogy azok nem függetlenek sportunk szocialista voltától. A hangsúly azonban a szocialista tartalmon, a tömegsport támogatásán és a szocialista típusú sportoló nevelésén van.” A nacionalista gőg és a túlzott anyagiasság egy eredményes munka káros melléktermékei éppúgy, mint a protekcionizmus vagy az a szemüveg, amelyen keresztül a vezető csak élsportunk sikereit szemlélgette, de nem vette észre a sikerek árnyékában gyülemlő hibákat. A Magyar Szocialista Munkáspárt állásfoglalása ezért most nemcsak egy fejlettebb, az eddiginél jobb szervezeti forma megteremtésére tesz javaslatot, de egyben kezünkbe ad egy — jobb szemüveget is. Ezzel fel lehet fedezni a hibákat. S ha már felfedeztük — söpörjük is ki a melléktermékeket. Hadd maradjon tisztán maga a sport. Hadd szülessenek további sportlétesítmények. Hadd kezdjenek sportolni újabb és újabb tömegek. Hadd emelkedjenek ki közülük kiváló sportolók. Hadd dolgozzanak lelkesen a társadalmi vezetők. Hadd szolgálják becsülettel a sport ügyét az állami sportszervezet munkásai. Hadd fejlődjék a szocialista sporterkölcs, hadd álljon vissza az ellenforradalom által megszakított folyamatosság — hadd menjünk ismét nagy lépésekkel előre a szocialista sportépítés útján! Jó benyomást keltett az újonc Beloiannisz ökölvívó-csapata MTK—Beloiannisz 13:7 Nemzeti Sportcsarnok, 800 néző, V: Erőss B. : Pénteken este sem telt meg a Sportcsarnok, ennek ellenére igazi CSB-hangulat uralkodott a nézőtéren. Az újonc Beloiannisz csapata jó benyomást keltett, harcos felfogású, technikailag is elég képzett lelkes versenyzőkből élt. A gyári csapat nehézsúlyban nem indított versenyzőt, így már a rajtnál két pont hátránnyal indult. Ha ehhez még azt is figyelembe vesszük, hogy a Beloiannisz nem indította Dubovszkyt és hogy a Süveges—Hemmert találkozón nagy pontozóbírói tévedéssel döntetlent hoztak ki — talán végeredményben meglepetésről, legalább is döntetlenről számolhattunk volna be. Az MTK néhány súlycsoportban nem nyújtotta azt, amit vártak tőle. Színvonalas, érdekes volt a Sulyok—Fekete P. találkozó, amelyen a vizsgáira készülő kék-fehér versenyző a 3. menetben erősen viszszaesett. Jó formát árult el Marosi és Fazekas. Eredmények: Légsúly: Török (MTK) pgy. Varga ellen. Török, bár néhányszor szabálytalankodott, mégis biztosan nyert a kétszeri megintésben részesült Varga ellen. 2:0. Harmatsúly: Sulyok (B) pgy. Fekete P. ellen. Az est egyik legszebb küzdelme. Hajrában dőlt el a mérkőzés sorsa Sulyok javára. 2:2. Pehelysúly: Bálint (MTK) pgy. Aradi ellen. Aradi rosszul időzített támadásait Bálint sokszor megelőzte. 4:2. Könnyűsúly: Hevesi (MTK) pgy. Sülé ellen. Bér Sülé sűrűn rohamozott. Hevesi a legtöbbször ott és akkor ütött, amikor akart. Nagy fölénnyel győzött. 6:2. Kisváltósúly: Kovács IV (B) pgy. Borsodi ellen. Kovács IV rohamozásait nem tudta ellensúlyozni a kék-fehér versenyző, a 3. menetben erősen vissza is esett. 6:4. Váltósúly: Kitti (B) döntő fölénye miatt Papp Zs.-t a 3. menetben leléptették. Kitti pontos gyomorszájütése már az 1. menetben kissé megroggyantotta Pappot, a 2. menetben 8-at is számoltak felette, a 3. menetben újabb gyomorszátütés és teljes rogygyantság miatt leléptették. 6:6. Nagyváltósúly: Marosi (MTK) ellen Kristóf a 2. menet utár feladta. A fiatal Kristóf jól kezdett, de aztán Marosi folytonos támadásaival felőrölte erejét. A 2—3. menet közti szünetben feladta. 8:6. Középsúly: Süveges (MTK) — Hemmert döntetlen. A kemény hali elütésekkel dolgozó Hemmert már az 1. menetben nagy fölényben volt. A 2. menetben ugyan Süvegesnek is voltak jó mozzanatai, de a 3. menet Hemmert nagy fölénye közben zajlott le. Nagy pontozó bírói tévedés. Hemmert biztos győzelmet aratott. A négy pontozó így látta a mérkőzést Hemimert szempontjából: Vizy: 60:54, Váradi 58:57, Grosswirth 58:58 (Süvegest jelezte győztesnek). Fiay: 58:59 (F) 9:7. Félnehézsúly: Fazekas (MTK) pgy. Simon ellen. A lelkesen küzdő Simonnak meg kellett hajolnia nagyobb tudású, pontosan és keményen ütő ellenfele előtt. 11:7. Nehézsúly: F. Nagy (MTK) ellenfél nélkül győzött, mert Juhász betegségére való hivatkzással visszalépett. Végeredmény: 13:7 az MTK javára. A CSB-találkozó előtt három kiegészítő pár mérkőzött (edül a győzteseik): Vitány (MTK)—Egri (21-es Építők), Csoda (MTK)—Szász (Építők), Berkó (Építők— Pálos MTK). Célövősportunk a „puskavégen" Szombaton délután a Testnevelési Tudományos Tanács vitát tartott a sportlövészet legfontosabb problémáiról. A megbeszélésen Takács Károly kétszeres olimpiai bajnok ismertette a sportlövők eddigi olimpiai szereplését, és az ezekre való felkészülést. Vázolta a további nagy feladatokat, majd rátért a sportlövészet legnagyobb problémáira is. Elsőnek a lőtér kérdésről beszélt. Sok éves panasza a sportlövészetnek, hogy nincs egy korszerű százleállásos lőtere. Enélkül nemcsak az utánpótlás kérdése megoldhatatlan, hanem az élversenyzők továbbfejlődése is megakad. A hazai lőszergyártás még mindig nem megfelelő és fegyvergyártásunk is elmaradott. Fokozottabb sportorvosi segítséget kért, amely ne a receptek felírásában érje el a tetőfokát, hanem a versenyzők idegi erőnlétére is terjedjen ki, hiszen ebben a versenyszámban az eredményeket ez döntően befolyásolja. Sürgette az edzők továbbképzését — esetleg külföldön —, s egy mindenre kiterjedő sportlövő szakkönyv létrehozását. Hangsúlyozta a kiegészítő sportok fontosságát, amelyet azonban az egyének életkorához mérten kell megállapítani, mivel a sportlövészetben a válogatottak életkora 20—50 évesig terjed, így nem lehet egyforma mértékkel mérni számukra a fizikai terhelést. Az előadás után több értékes hozzászólás hangzott el. Ezek feltárták a hibákat, amelyek eddig a sportlövészet fejlődését akadályozták. Balogh Ambrus elmondta, hogy a négyszakaszos felkészülési rendszert elavultnak tartja, mert ezzel négy teljes hónap kiesik a szakmai munkából. Sürgette egy fedett lőtér létrehozását, ahol a napi munka után villanyvilágítás mellett edzhetnének a versenyzők. Bejelentette, hogy az utánpótlás számára elkészült a magyar gyártmányú légpuska, amelynek szórása kitűnő, körülbelül 20 milliméter 20 méter távolságra. Krebs Sándor kifogásolta, hogy az edzőket itthon hagyják a külföldi utakról, pedig ott ugyanolyan szükség volna rájuk, mint idehaza. A sportorvos nem jár ki még a versenyekre sem. 1952-ben Gözsy dr. végzett kísérleteket és igen hasznos tanácsokat adott. Azóta nem volt megfelelő sportorvosa a válogatottnak. A kicsinyített új tábla miatt új célzóberendezésre van szükség és ehhez műszaki segítség kell és megoldása igen sürgős. Némethy Tibor kifogásolta az MHL munkáját, ahol évek óta elhanyagolták az utánpótlás nevelését, pedig erre jelentős anyagi juttatásokat kaptak. A legfőbb hibát abban látja, hogy a sportlövő utánpótlás képzését nem tudják megkülönböztetni a katonas kiképzéstől és már az alapokat rosszul fektetik le. Ha szakemberek kezébe adták volna az- ,ifjúságod fele annyi költséggel sokkal jobb eredményeket lehetett volna elérni. A vita során sok hiba került szóba, de abban a felszólalók valamennyien megegyeztek, hogy egy év óta már sokat javult a helyzet, tisztább lett a légkör, versenyzők és vezetők vállvetve küzdenek a jobb eredmények eléréséért. K. M. Legerősebb összeállításában lép pályára vasárnap a Bp. Honvéd—MÁVAG kosárlabda-rangadó két résztvevője A kosárlabda-bajnokságban elérkeztünk az első férfi rangadóhoz. A mezőnyből már csak a Bp. Honvéd, a MAFC és a MÁVAG áll veretlenül s ezek közül vasárnap délelőtt a Bp. Honvéd és a MÁVAG egymással csap össze. Az utóbbi időben valamennyi találkozóból a Bp. Honvéd került ki győztesen s ha az idei bajnokságban elért eredményeket vizsgáljuk, akkor ismét a Bp. Honvédnek van nagyobb győzelmi esélye. A rangadókon azonban nincsen papírforma, sokszor született már meglepő eredmény.— Jó formában vannak a fiúk — mondta Csányi Zoltán, a MÁVAG mesteredzője. — Felfogásban, küzdőszellemben teljesen egységes a csapat és ezért nem tekintünk reménytelenül a rangadó elé. Kétségtelenül a Honvéd az esélyes, mert az utóbbi találkozóinkon nehezen tudtuk megőrizni veretlenségünket, de megítélésem szerint sokkal több van a csapatban, mint amenynyi eddig megmutatkozott. A heti három edzésen mindenki lelkiismeretesen dolgozott és a Honvéd ellen a legjobb összeállításban tudunk kiállni. Hosszú idő után ez volt az első olyan hét, hogy valamennyi játékosunk edzhetett, nem zavarta a munkát sérülés, betegség — mondta Páder János, a Bp. Honvéd edzője. — Háromszor tartottunk edzést a héten s felkészültünk a MÁVAG várható taktikája ellen. A MÁVAG-gal sok kemény és izgalmas mérkőzést játszottunk már s most is jó sportot ígér a találkozó. Remélem, továbbra is sikerül megőriznünk veretlenségünket. ★ A nagy érdeklődéssel várt mérkőzés vasárnap 11 órakor kezdődik a Sportcsarnokban, majd a Bp. Városi Tanács — MAFC férfi találkozóra kerül sor. (12.15). A rangadó összeállításai: Bp. Honvéd: Greminger, Czinkán — Simon — Bánhegyi, Balogh. Csere: Somogyi, Vámos. Pártos, Kienitz, Stiginszky, Székely. MÁVAG: Mezőfi, Keszei — Zsiros — Papp, Laborcz. Csere: Miller, Újvári, Molnár, Varga, Baranovics. Hírek a vasárnapi kettős ökölvívó CSE-ről Vasárnap este már rangadó lesz a Sportcsarnokban: az Újpesti Dózsa a Csepellel méri össze erejét. Az előmérkőzés sem lesz megvetendő, hiszen a Honvédnak az újonc VKSE jutott ellenfélül. A kettős mérkőzés előtt így beszéltek az érdekelt egyesületi vezetők: Stöckler György, az U. Dózsa Intézője: „Remélem, vasárnapig rendbejönnek betegeink, sérültjeink, és akkor »vérbeli« rangadót láthat a közönség. Mi természetesen szerepeltetjük már a hozzánk átigazolt Nagy Józsefet, Bognárt, Keltnert és Szilváéit. A többi, igazolás alatt levő versenyző szerepeltetéséről vasárnapig talán még döntenek. Mindent egybevetve, a döntetlennel elégedettek lennénk!” Varga Károly, a Csepel Intézője: „Mi nem használtuk ki a »villámigazolás« adta lehetőségeket. A CSB során néhány saját nevelésű fiatalt akarunk szerepeltetni. A nagyon megerősített Dózsa ellen, nem tagadjuk — győzni szeretnénk!” Szántó Imre, a Honvéd edzője: „Csak egy »komoly« versenyzőm van: Szakát®. Czabajszkynak kiújult a vállsérülése. Meg is halt, így nem biztos, hogy indulhat. A CSB-n induló csapatok edzői közül — úgy vélem — nekem van a legtöbb gondom. Az újonc VKSE ellen igen nehéz dolgunk lesz. De megpróbáljuk . . .” Angyal Sándor, a VKSE intézője: „Lehetséges, hogy vasárnapig még négy versenyzőt igazolunk villámmal. Hogy kik lesznek azok, a vasárnapi mérlegelésnél majd kitűnik. Igen jól akarunk szerepelni! Ha alulmaradnánk is a Honvéd elleni küzdelemben, igen meg fogjuk nehezíteni a Honvéd-öklözők győzelmét. Fiaink jól felkészülten várják a találkozót!” Szombaton megkezdődött a vidéki vívó-csapatbajnokság Szombaton és vasárnap Budapesten csapnak össze a legjobb vidéki férfi és női tőrvívó-, valamint a kardvívó-csapatok, hogy eldöntsék a vidéki csapatbajnokság sorsát. A résztvevő csapatok a területi alszövetségi csapatbajnokságok győztesei. Két hármas csoportban körmérkőzést vívnak a csapatok, s 2—2 csapat jut a négyes döntőbe, ahol szintén körmérkőzést vívnak, s a selejtezőből az egymás elleni eredményt magukkal viszik. Férfi tőrben a Győri V ETO, a Szegedi Postás, a Pécsi EAC, a Veszprémi Haladás, a Diósgyőri VTK és a Szolnoki MÁV csapatai álltak pástra szombaton délután a Sportcsarnok edzőtermében. Renoválás miatt hétfőn és kedden a Sportpropaganda Bolt zárva lesz.