Népsport, 1965. szeptember (21. évfolyam, 174-194. szám)

1965-09-02 / 174. szám

Hatalmas fejlődést ért el húsz év alatt a Vietnami Demokratikus Köztársaság sportélete H­­úsz éve szabad és füg­­getlen a Vietnami De­mokratikus Köztársa­ság. És a húsz év néhány szóba sűrítve: harc a nemzeti fel­emelkedésért, a nép életének javításáért minden fronton. Harc az elmaradottság ellen, harc a francia elnyomás marad­ványai ellen. Harc az egészsé­ges emberért, annak az ember­típusnak a kialakításáért, áld képes teljességgel helytállni a nemzetépítő munkában — és a fronton, mert a francia elnyo­más felszámolásával még nem ért véget egy sokat szenvedett nép küzdelme. A franciák után az amerikai imperializmus akarja kiterjeszteni hatalmát az indokínai félszigeten. A sport­nak tehát talán még fontosabb és sokrétűbb szerepe van ebben az országban, mint másutt a világon. Ennek megfelelően alakult ki az ország sportszer­vezete is az elmúlt húsz esz­tendőben. A központi sport­­szövetség a kormány irányítá­sával működik és fő területe a honvédelmi sportok kialakí­tása és fejlesztése. És miután elsősorban a haza védelme, a haza védelmére képes fiatal nemzedék kialakítása a cél, mindenekelőtt a tömegsportok jutottak szóhoz — a minőségi sport egyelőre másodlagos sze­repet tölt be. A tömegsport kialakítása és fejlesztése valóban csodálatra méltó eredményeket mutathat fel. A középpontban a torna áll, kötelezően gyakorolják ezt az iskolában a legapróbbaktól kezdve egészen a felső isko­lákig, éppúgy, mint a gyárak­ban és üzemekben munka köz­ben, és a katonák a honvédel­mi sportok űzésével. Mintegy 5 millióra teszik azoknak a szá­mát, akik rendszeresen és tu­datosam fejlesztik fizikai képes­ségeiket. Egyszóval a sport a vietnami nép mindennapos éle­téhez kapcsolódott. De ha ez a tömegbázis minő­ségi vonatkozásban még nem is tud világraszóló eredményeket felmutatni, mégis nagyot lépett előre az ország ezen a fronton is. A francia elnyomás idejéből alig maradtak használható sportlétesítmények és így a népi demokratikus kormányzatnak elsősorban ezt a hiányt kellett pótolnia. Hanoiban újjáépült például a 35 ezres stadion, amelyet korszerű gépi berende­zésekkel szereltek fel. A vidéki városokban is egyre újabb sta­dionok épülnek 20 ezres be­fogadóképességgel . A következő lépcsőt a minőségi fejlődés útján a megfelelő szakkáderek kiképzése jelentette. És jöttek egymás után a népi demokra­tikus országokból az edzők, szakemberek, hogy kiképezzék a hazai edzőket és átadják mindazokat a hasznos tapasz­talatokat, amelyek a jobb ered­mények nélkülözhetetlen fel­tételei. Sportiskolák nyíltak meg, edzőképző tanfolyamokat indítottak, és szaporodtak a ha­zai és nemzetközi erőpróbák. S ma már ott tart a Vietnami Demokratikus Köztársaság, hogy halomra dőlnek a hajdani in­dokínai csúcsok minden mér­hető sportágban, az elsők közé tartoznak Délkelet-Ázsában úszásban, atlétikában, labdarú­gásban, röplabdában és asztali­­teniszben. De a sport fejlődésének most újra álljt akar parancsolni az amerikai imperialisták fegyve­res beavatkozása. Az élsporto­lók is készen állnak hazájuk védelmére és nap-nap után bizonyítják be, hogy a sport­nak a szívósságon, teherbírá­son, önfegyelmezettségen ke­resztül­­ milyen hatalmas sze­repe van az országépítő és honvédő munkában. Kajakozik kémiák kétezerháromszáz méter fölött! Alig tiltak el az idei kajak­kenu Euró­pa-bajnokság hullá­mai, a sportág nemzetközi szak­emberei újabb nagy eseményen törték a fejüket. Egy éve ren­dezték az olimpia versenyeit, de itt már mindenki it a­­ kö­vetkező olimpiára gondolt. És a gyakorlat azt is bizonyítja: komoly lépéseket is tesznek a megfelelő előkészületek érdeké­ben . A snagovi EB-n ott volt már Mexikó küldötte is, és gyűjtö­gette a tapasztalatokat a ver­senyrendezésre vonatkozóan. A várható résztvevők sem akar­nak elmaradni, hogy eelyüttes erőfeszítéseik árán Mexikó ka­jak-kenu versenyei színvonala­sak legyenek. Nyolc ország leg­kiválóbb szakemberei és arra érdemes versen­yzői az Osztrák Kajak-Kenu Szövetség vendég­látását élvezve a mexikói olimpiához ha­sonló mgasságban, az ausztria Ko­lonier melletti Ru­ssecken, a 2000 rréter feletti magasságban levő Mühldorfer-twon­­adtak ran­devút egymásnak. A Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség ezt megelőzően kívá­natosnak tartotta, hogy a sport­ág orvosi bizottságának képvi­selői is ott legyenek, s a ké­sőbbiekre vo­­atkozó hasznos tanácsaik céljából méréseket végezzenek. Mivel az Osztrák Kajak-Kenu Szövetség különleges verseny­­előkészületeket nem tett, a ma­gaslati körülmények (oxigén­hiány, a levegő nedvességtar­talma, különleges hőmérsékleti megismerésére, tapasztalat­szer­zésre használták a kísérleti fu­tamokat. A résztvevő szakem­berek és orvosok állapították meg: az előbbiek műven hatást s gyakorolnak a k­ajakozók, ke­­nuzók szervezetére, idegállapo­­tára, miként befolyásolják telje­sítőképességüket. A kísérleti futamok előtt a résztvevő országok orvosai megvizsgálták és rögzítet­ték a nyugalmi pulzusszá­mot, majd a futamokat kö­vetően a terhelési értéke­­ket, és a megnyugvási időt.­­ Az első versenynapon igen kedvezőtlen volt az idő­járás. Tízfokos volt a hőmér­séklet, a víz hőfoka pedig 6 Celsius­. A kellemetlen, hűvös szél következtében a víz hullá­mos volt — mondotta Granek István, a kajak-kenu szövetség szakfelügyelője. — A kísérleti versenyen résztvevő nyolc ma­gyar versenyző, a kijelölt ver­senyszámokban nagyjából azo­nos időeredményt ért el, mint az ott induló külföldiek (oszt­rák, NSZK-beli, NDK-beli, cseh­szlovák, lengyel, román, hol­land és magyar versenyzők voltak Kolbnitzben. a szerk.) Szemmel láthatóan a kajak ket­tesek versenyében az Európa­­bajnok román páros csak a táv feléig bírta az iramot, onnan levegő után kapkodva elgör­­csösödtek. A továbbiakban elmondotta a szakfelügyelő, hogy a versenyzők nyugalmi pul­zusszáma a 2300 méteres magasságban átlagban 10 — 15-tel volt magasabb, mint itthon. A terhelés után a szokásosnál nagyobb mértékben emelkedet ez és rendkívül lassan tért visz­sza indulási értékéhez. A leg­több versenyzőnél körülbelül 1 perces maximális igénybevétel után légszomj lépett fel, ami az evezésüknél is észrevehető volt és mérhető volt­ a további tel­jesítménycsökkenésben. A rossz körülmények ellené­re, a magyar szakemberek és dr. Feli© László, a magyar ka­jak-kenu válogatott keret or­vosa számtalan tapasztalatot szerzett és biztosan hasznosít­ják is majd a mexikói olim­piára történő felkészülés során. A A­nnak idején a Nemzetközi Egye­temi Sportszövetség világjátékait, amelyeket ma a sportkedvelők Universiade néven ismernek, azért hívták életre, hogy alkalmat adjanak a különböző társadalmi rendszerű országok főiskolás sportolóinak a rendszeres talál­kozókra. Az évek azonban teltek és a nagyszabású ifjúsági találkozóból egyre inkább sportverseny lett. Budapesten került megrendezésre a ne­gyedik nyári Universiade, és ha a verseny tíz napjára visszapillantunk, csak azzal tudjuk általában jellemezni, hogy az Universiadénak, mint sportese­ménynek a nagykorúsodása főváro­sunk nevéhez fűződik. A budapesti Universiadét méltán nevezték többen is a legnagyobbnak az eddigi ver­senyek közül. Harminckét ország főiskolás sportszövetsége képviseltette magát, a vendégek össtlétszáma 2366 volt. A kilenc sportágban 1290 férfi és 439 nő állt rajt­hoz, legtöbben az atlétikában, összesen 485-en, legkevesebben teniszben, összesen 80-an. Jóval több volt tehát a budapesti verse­nyen résztvevő országok és induló spor­tolók száma, mint bármely korábbi Uni­­versiadén. Ez azonban még nem aratta volna önmagában nagy versennyé a buda­pesti Universiadét, hiszen a FISU számos tagországa — annak ellenére, hogy koráb­ban jelentkezett, végül anyagi okokra való hivatkozással mégis távolmaradt. Igazi világversennyé tette a budapesti Universiadét a rajthoz állt versenyzők többségének felkészültsége, a küzdel­mek magas színvonala és az elért eredmények kiválósága. A mérhető versenyszámokban — atléti­kában és úszásban — 31 új Universiade­­csúcsot állítottak fel, s az elért eredmények nemegyszer túlszárnyalták az olimpiai re­kordot és megközelítették a világrekordot. Olimpiai, világ- és Európa-bajnokok soka­sága indult a mezőnyben és közülük nem is egy képtelen volt megvédeni elsőségét. Hogy csak a legfeltűnőbb eseteket említ­sük: egy Tamara Press, egy Davies, egy Saab­, egy Iimán, egy Katona volt a vert mezőnyben. Néhány versenyszám­ban a helyezettek át­laga jobb volt, mint ugyanabban a ver­­senyszámban a tokiói olimpia helyezettjei­nek átlaga. Magas színvonalú, érdekes küzdelmeket láthattunk a nem mérhető sportágakban is. Olimpiai színvonalú volt a mezőny röp­labdában és kosárlabdában, remekeltek a tornászok, vívásban pedig rajthoz állt majdnem mindenki, aki ebben a sportág­ban számít és még a korhatáron belül van. Természetesen a sportágak és az egyes versenyszámok színvonala között akadtak különbségek, s voltak a budapesti Univer­siadénak is kevésbé felkészült indulói és csapatai. Dehát ez még a legnagyobb vi­lágversenyeken, akár az olimpiákon is elő­fordul. Az átlagos színvonal mégis magas volt, s ezt elsősorban az eredmények igazolják. A küzdelem kiegyensúlyozottságát azonban az is bizonyítja, hogy­­ a megszerezhető érmeken tizennyolc ország osztozkodott, és alig volt a budapesti Universiadénak a résztvevői között olyan ország, amely legalább egy helyezést ne ért volna el valamelyik sportágban. A magyar sportemberek örömmel vették tudomásul, hogy főiskolás sportolóink kitűnően helyt­álltak ebben a magas színvonalú küz­delemben. Tizenhat arany-, nyolc ezüst- és tizennégy bronzérmükkel, további számos helyezésük­kel a legjobbak között végeztek, öregbítet­ték a magyar sport hírnevét Elégedettek mégsem lehetünk, mert az Universiadén is jelentkezett a magyar sport krónikus be­tegsége: a két legnagyobb hatósugarú sportágban, atlétikában és úszásban leg­jobbjaink közül csak kevesen érték el a világszínvonalat. Különösen sajnálatos, hogy a futószámokban nem tudunk ver­senybe küldeni helyezésre esélyes spor­tolókat A budapesti Universiade tehát sikert aratott és a magyar szervezőte kitűnő mun­kájának segítségével igazi világversennyé nőtt. A főiskolai világjátékok jelene biz­tató, jövője pedig még igen sok lehetősé­get tartogat magában. Ehhez azonban Iti feltétlenül szükséges a játékok szá­llí­tályzatának módosítása. Mindenekelőtt célszerű lenne a korhatár szűkítése, hogy az Universiade valóban az egyetemista sportolók versenye legyen és az országok ne csak amolyan fiók­olimpiá­nak tekintsék, hanem jó alkalomnak az olimpiai felkészülésre, a tehetséges fiatal versenyzők kipróbálására. Szigorítani kell a selejtező szinteket, s ezzel is késztetni a versenyzőket a jobb felkészülésre. Érde­keltté kell tenni a versenyeik sikerében a nemzetközi szövetségeket, s elő kell segí­teni, hogy a főiskolai világjátékok a sport­szerű irányba fejlődjenek. Tíz napon át versenyeztek Budapesten a világ legjobb főiskolás sportolói, és ha nyilatkozataiknak hinni lehet, kitűnően érezték magukat, szép élményekkel távoz­tak országunkból. Mi ennek legalább annyira örülünk, mint az elért nagyszerű eredményeknek, valamint annak, hogy a budapesti Universiade újabb dicséretes bi­zonyságát adta: a sport fontos szerepet tölthet be a béke védelmében és a népek közötti baráti kapcsolatok elmélyítésében.­ ­ Az Universiade jelene és jövője Világbajnoki előkészületek a Kisstadionban Novemberben lesz a női kézi­labda-világbajnokság. Ismeretes, hogy a magyar válogatott a se­lejtezőn sikeresen túljutott. Az idei országos bajnokságot már a világbajnoki előkészületek je­gyében tervezték. Ennek követ­­­­keztében a tavaszi idényben a vidéki csapatok minden mérkő­zésüket otthon játszották, amelynek fejében az őszi összes találkozót Budapesten rendezik. Augusztus elején kezdődött az őszi idény, és a női bajnoki ta­lálkozókat az Elektromos La­torca utcai pályáján tartották. Mivel a világbajnoki mérkőzé­seket fapadlón játsszák majd, a hét végétől a bajnokság 14 együttese átköltözik a Kis­stadionba. Hat forduló van még hátra, és e negyvenkét mérkőzés a 44x22 méteresre kibővített fa­padlón tartják, amelyen még az elmúlt héten az Universiade forró hangulatú kosárlabda­tornáját bonyolították le. A hét őszi bajnoki forduló is nyújtott értékes tapasztalatokat a válo­gatott edzőjének, Török Bódog­nak. A kisstadioni találkozók­tól reméli a szakvezető, hogy azok tovább gyorsítják majd a játékot és különleges feladatok megoldására késztetik majd mindenekelőtt a csapatok kapu­védőit. Szeptember 19-én lesz a női NB I utolsó fordulója.­­ A VB-ig hátralevő időben a válogatott csapat minden erejé­vel az idei nagy eseményre ké­szül. Ennek jegyében szeptem­ber 25-én és 26-án nemzetközi női kézilabdatornát rendeznek a Kisstadionban, amelyen két magyar válogatotton kívül az NDK és Ukrajna válogatottjai vesznek részt. Ezután külföldön játszik előkészületi mérkőzése­ket csapatunk. Október 2-án Ulmban, 3-án minden valószínű­ség szerint Augsburgban, 5-én, 6-án az NDK 1 —­1 városában lépnek pályára. Egyre népszerűbbé váló sportágunk vezetői remélik, hogy a kisstadionbeli bajnoki m­érk­őzéssorozta­t a válogatott csapat jó előkészítésén túl, jelentősen szolgálja majd a sportág népszerűsítését. Az első hét fordulóban a Latorca utcá­ban igen szépszámú nézősereg volt kíváncsi a találkozókra. A Kisstadion kényelme, jobb meg­közelíthetősége egészen biztosan fokozza majd az érdeklődést. A visszavágón már számít Rákosi játékára a Ferencváros — A mérkőzés aránylag­­köny­­nyű, viszont az utazás annál fá­radságosabb volt —■ mondta Mé­száros József, a Ferencváros edzője, az I. B. Kefk­aviik elleni mérkőzési után — most már Budapesten. Az izlandi csapat nem tartozik az európai labda­rúgás élvonalába, így nyugodtan nézhetünk a visszavágó elé. Elmondta az edző­, hogy a ha­zaérkezés után a ját­élkosok több­sége szétszéledt, mert az A-, a B- és az utánpótlás válogatottban szerepelnek. Jelenleg csupán Rákosi sérült, de szerdán már ő is edzett. A visszavágó mérkőzésen már szá­mítanak Rákosi játékára. A Kleislavilk a hírek szerint vasárnap utazik el Rekjavi­kból, é® előreláthatólag hétfőn este ér­kezik Budapestre. Sakkozóink külföldön A Barcelonában folyó ifjúsági egyénii sakk-világbajnokság 8. fordulójában a magyar Faragó döntetlent ért el a holland Hartoch ellen.­­ További ere­d­­­mények: Tikmakov (szovjet) — Schöneberg (NDK) 1:0, Kurajska (ju­goszláv)—B­­erman (I­­zirae­l) döntetlen, Zwaig (norvég)­— Hüb­­ner (nyugatnémet) 1:0. A Brorrv­stein (argentin)—Simon (spa­nyol) játszimát későbbre ha taszí­tották. Hartoch és Tikmakov va­sárnapi függőjátszmája döntet­lenül végződött. Az utolsó fordu­ló eredményei: Eléírnám (Izrael) — Hübner (NSZK) dön­tetlen, Hartoch (holland) —Kurajika (ju­goszláv) 1:0, Schön­eberg (NDK) — Faragó (magyar) 1:0. Egy mér­kőzés van függősben és ennek beszámítása nélkül a viadal győztese a jugoszláv Kurajika lett 6-5 ponttal. További sor­rend: Hartoch, Tikmakov 6 — 6 pont, Zwaig 5 p. (1) Hübner, Bleiman, Schöneberg 4.5 pont. Faragó 4 p. Bromstein 2.5 p. (1), Simon 0.5 p. SZOROS MEZŐNY A CAPABLANCA EMLÉK­­VERSENYEN Havannában a Capablanca­­salkik emlékversenyen a 4. for­dulóban Szabó László legyőzte Pietzschet (NDK), Bilek viszont vereséget szenvedett a szovjet Gellertől. Az előbbi mérkőzés a 30., az utóbbi pedig a 29. lépés­ben ért véget. További eredmé­nyek: Szmis­zlov (szovjet)—Wacife (angol) 1:0, Fisher (amerikai) — O’Kelly (belga) telefonos táv­játszma, függő, Holmov (szov­jet)— Robatsch (osztrák) 1:0, Pachman (csehszlovák) —Donner (holland) 1:0, Ivkov (jugoszláv) — Doda (lengyel) 1:0, Cobo (ku­bai)— Jimenez (kubai) döntetlen, Ciopartea (román) —Trinigov (bol­gár) döntetlen, Lehman­n (nyu­gatnémet)—Parma (jugoszláv) döntetlen. Az 5. fordulóban Szabó László vereséget szenvedett a verseny élén álló Szmiszlovtól, míg Bi­lek játszmája a lengyel Doda ellen függőben maradt További eredmények: Fisher (amerikai) —Triagov (bolgár) 1:0. Paripa (jugoszláv) — Ciocaltea (román) döntetlen, Garaia (kubai) —Leh­­mann (NSZK) 1:0. Kobatsch (oszt­rák)— Perez (kubai) 1:0. Pach­man (csehszlovák)—Ho­lmov (szovjet) döntetlen, Donner (hol­land)—Jimenez (kubai) 1:0, Gel­ler (szovjet) —Cobo (ku­bai) 1:0, Pietzsch (NDK) —Ivkov (jugo­szláv) 1:0, O'Kelly (belga) —Wade (angol) döntetlen. Az 5. forduló után Szmiszlov áll az élen 4 ponttal, Szabónak 2 pontja van. Biteknek 1.5 pont­ja (1). (MTI) KANGEl TOKIOK.. ^ jT7! japán emberek arcán a S­LC- ráncok nem árulkodnak arról, hogy az illető hány •5 éves, mint Kondo Takashi-nál § sem: a japánok Universiadén ^járt sportküldöttségének veze­tője, a Japán Amatőr Sportszö­­­­vetség elnöke, sokkal fiatalabb­­^ nak látszik, mint amit életko­­­­ráról elmond a budapesti egye­­­­tem­i nyári játékok alkalmából kiadott ismertető füzetük. § Nippon sportküldöttségének el­­nökével röviddel a záróünne­­pély előtt beszéltünk. ^ Kondo Takashi gondolatait ^ már az foglalkoztatta: miként § dönt majd a kongresszus arról,­­­ hogy a japánok is bejelentet- 5­ ték igényüket az 1967. évi § nyári Universiade megrendezé­st sére. It­t­ost, hogy már nyilvá- ^ nosságra került a hír: két év múlva Tokió­­ban rendezik az egyetemi nyári ^ játékokat — az Universiadét —, talán nem követünk el tehát § indiszkréciót, amikor elmond­­­­juk Kondó úrral lezajlott be­­­­szélgetésünket, arról például, a­mi adta a gondolatot japán sportbarátainknak, hogy három­­ évvel az olimpia után újra­­ olyan nagyszabású sportese­­­­ményt rendezzenek Tokióban, mint a nálunk most befejezett S Universiade.­­ — Eléggé távolra kell vissza­.­l­mennem, hogy logikai össze­függéseiben ismertessem: az olimpia megrendezése után miért támasztottunk igényt az Universiade megrendezésére is... — válaszolt Kondo Takashi. a­zzal kezdte, hogy a tíz­milliós Tokió hetven­­ezres stadionjából sokan kiszorultak az olimpia során a sportszerető hazai nézők közül, hogy helyet adjanak a vendé­geknek. Igaz, a tévé is közve­títette az olimpia eseményeit, de a tv lencséi csak kiragadott mozaikokat tudtak a készülé­kek előtt ülők elé varázsolni, s nem az egész képet.­­ Ehhez tudni kell, hogy az olimpia előtt is nagy érdeklő­dés mutatkozott nálunk a sport­­események iránt. S ez még megsokszorozódott az olimpia után. A sportolás legelőbb, leg­hatásosabb hírverését, a nagy események megtekintését, mi persze szeretnénk hasznosítani úgy, hogy megtanítsuk fiainkat, lányainkat arra is: ne csak néz­zék, hanem űzzék is a sporto­kat. D­í­jra csak az olimpia gon- Ut­dolatából indul ki a ja­pán sportküldöttség el­nöke, amikor arról beszél, hogy az olimpia közismert öt kari­kája az öt világrészt jelképezi. — A sárga karika, az öt kö­zött. Ázsiát jelenti. Külön örö­­­­münkre szolgált, hogy Ázsiá­­­­ban olimpiát először a mi or­­szá­gunkban, Tokióban rendez­tek. Universiadét sem rendez­tek gyakran Európán kívül — folytatta. — Két évvel ezelőtt Porto Alegrében, majd most újra Európában, Budapesten került sor az egyetemi nyári játékokra. Gondolom, hogy igazságos dolog, ha Ázsiában is rendeznek Universiadét... A világ sok diáksportolója, a mi feltevésünk szerint, örömmel mérné össze erejét a nemes versengésben Tokióban is ... Ezeknek a gondolatoknak a je­gyében terjesztette elő 1964-ben a Japán Olimpiai Bizottság a parlamentben, hogy Tokió je­lentsen be igényt a FISU-nál az 1967. évi „U” megrendezé­sére. Minden párt képviselője egyhangúan megszavazta ezt a javaslatot... a nagy nemzetközi sport­­esemény zavartalan meg­rendezésének a feltéte­lei adva vannak Tokióban. Az olimpia sportlétesítményei szin­te kínálják magukat az újabb nagy vetélkedésekre. — Persze arra is gondolunk — folytatta Kondo —, hogy a diáksport nem bővelkedik anya­giakban. Mivel Tokió távol fek­szik sok országtól, ennek foly­tán az útiköltséget igyekszünk majd méltányosan megállapí­tani. Célunk az, hogy a külön­böző világtájakon, országokban élő egyetemisták, tehát a jövő emberei — orvosok, mérnökök, s így tovább — a sport révén eljussanak Ázsiába is. Egy papírlapra nagy kört raj­zolt: — Az olimpiai falut Tokióban egymillió négyzetméternyi te­rületen építettük fel. Itt — mu­tatja — a kisebb épületeket le­bontják. Itt, oldalt a magas, emeletes épületekben 3000 spor­tolót tudunk elhelyezni. Tizen­két épületben a férfiakat és négy épületben a lányokat. El szeretnénk érni az „U-verse­nyek” egyik nagy célját, hogy a sok nemzet sportolói ne távol lakjanak egymástól, ha­nem közel, hogy ezzel is job­ban megismerjék egymást. — Hány külföldi sportolóra számítanak? — Előre jósolni nem lehet. De jósolgatás nélkül is számítunk arra, hogy igen sok ázsiai or­szág elküldi majd sportolóit a tokiói Universiadéra, olyanok is, amelyek eddig még nem szerepeltek hasonló sportesemé­nyen. Az egész világ egyete­mista sportolói számára szeret­nénk megrendezni az 1967. évi egyetemi játékokat... — fe­jezte be a japánok vezetője. És így köszönt el: — Kangei Tokió!... Viszont­látásra Tokióban! Szívesen látja viszont Tokió, két év múlva a világ főiskolás sportolóit. Fekete Pál Ifjúsági vízilabeáa-válogatottunk Varsóban Szerdán délelőtt Varsóba uta­zott ifjúsági ví­zi­labda-válogatot­tünk. A csapat tagjai: Molnár (Bp. Építők), Szívó®, Gerber, Ká­sás (FTC), Németh II, Kardos (BVSC), Szekeres (Bp. Honvéd), Szolgyém­i (Eger), Talpay (OSC), Császár (B. Spartacus), Sárosi (Újpesti Dózsa). Az ifjúsági kül­döttséget Varga Aladár, a BUSZ elnökségi tagja vezeti. Az edzői teendőiket Szittya Károly látja el. Az ifjúsági válogatottal tart még Bartali® István és Schlenker An­tal is. Varsóban négyes tornán vesz részt az együttes, amelyen a magyar ifjúsági válogatotton kívül két lengyel válogatott, va­lamint a román ifjúsági csapat vesz részt. A négyes torna szeptember 3-ától 5-éig tart. Mi lesz veletek nagyhajók ?­ ­ Sok tízezren haladnak el , akár a pesti Duna-parton, akár­­ a Margitszigeten, akár a Mar­­­­git-hídon és figyelik a sziget­­ melletti Duna-ág hatalmas hajó­­s forgalmát. Évtizedekkel ezelőtt­­ ezen a Duna-szakaszon a hétvég i­geken rendszeresen evezős­­f­regattákat tartottak. Azután a * nagyhajók, a dunai motorosok 5 és vontatók kiszorították onnan * a Duna szerelmeseinek kis ,,jár- 5 gúnyait”.­­ Szombaton és vasárnap — ha­­ csak valami különleges eset 5 nem áll elő — ismét visszaáll a­­ régi rend. Szombaton 9 órától 1 negyed 1-ig nem kevesebb mint 5­31 előfutamot tartanak Buda-­­­pest evezős­ bajnokságán és az­­ előcsatározásokat 15 órától húsz 5 döntő követi majd. A vasárnapi­­ műsor ismét csak 9 órakor kez­­­­dődik , 12 előfutammal, majd 5 15 órakor, tizenhat döntővel s folytatódik.­­ Az utóbbi évek szokásaihoz 5 híven nemcsak az Európa-baj­­j­noki versenyszámokban írta ki­­ a budapesti szövetség ba­jnoki 5 futamait, hanem ott lesznek a 5 vándorevezős szakosztályok 5 versenyzői túrahajókban és tél­­i versenyhajókban is. összesen 5­30 sportkör nevezett a ver­­­­senyre, közöttük a Slavia Bra­ 5­tislava, a Spartak ZJS Brno. A­­ két csehszlovák klub több vá­­­­logatott evezőst hoz Budapestre.­­ A rendezők számítanak a fel- 5 nőtt női versenyszámok jelentős­­ többségében az NDK válogatott­­­­jainak indulására is. ^ Csütörtök, 1965. szept. 2. ^

Next