Népsport, 1968. május (24. évfolyam, 85-106. szám)

1968-05-12 / 92. szám

Fél szívvel nem érdemes... Hogy repül az idő! öt hónap múlva, ezen a na­pon Mexico városában meg­harsannak a fanfárok, a Rivera mozaikjával díszített egyetemi stadionban felvonulnak a világ legjobb sportolói, és Gustavo Ordaz Diaz elnök ünnepélye­sen megnyitja a XIX. nyári olimpiát. Négy hónap múlva a világ minden tájáról már útra ké­szülődnek a küldöttségek és kitárulnak a mexikói olimpiai falu kapui. Két és fél hónapon belül pe­dig már többé-kevésbé tudni fogjuk, kik azok, akik hazánk színeit képviselik a legnagyobb sportversenyen, az olimpián. Benne vagyunk az olimpiai, előkészületek döntő időszaká­ban. A következő hetekben vi­lág- és Európa-bajnokságok, nagy nemzetközi versenyek, hagyományos tornák következ­nek. Fontos versenyek, ame­lyeken bizonyítaniuk kell azok­nak, akik ott akarnak lenni Mexikóban. Edzések és versenyek! Ez az olimpiai válogatott jelöltek programja. Nálunk is, má­sutt is. A felkészülés természetesen különböző. Nincs többé félelem a magasságtól, mindenki a leg­többet akarja kihozni magából. Mexico nem sétagalopp, ott csak nagyon kemény küzde­lemben lehet még a legfelké­szültebb versenyzőnek is nyer­ni. Aki komolyan készül, az tudja ezt. Igor Ter-Ovaneszjan, a szovjet világcsúcstartó mond­ta a III. Nemzetközi Sportjáté­kokon elért sikere után az őt faggató újságíróknak: „Fél szívvel ezt nem érdemes csi­nálni. A legfontosabb sportolói erények egyikének tartom a céltudatosságot. Aki akar va­lamit, az csinálja komolyan..." Mennyire igaza van. Ez ak­kor derül ki igazán, amikor egyik-másik versenyzőnkkel, ifjú tehetségünkkel beszél az ember. Legutóbb egy tehetsé­gesnek tartott ifjú ökölvívótól hallottam: „Olimpia? Azért nem érdemes összeveretnem magam!’’ Nyomban helyesel­tem, neki valóban nem érde­mes! Akinek csak ennyit jelent az olimpiai siker, aki dekára méricskéli, hogy a feltételekért és lehetőségekért, amit kap, mit érdemes adni, az jobb, ha feladja. Attól sikert várni úgysem lehet. Gondok, kételyek persze mindenkinél felléphetnek. A legnagyobb versenyzőknél is előfordul letörtség, adódik ku­darc, és ilyenkor felvetődik benne: van-e ennek az egész­nek értelme? Csakhogy a kü­­lönb­ség éppen az: az igazi sportemberek úrrá tudnak lenni aggályaikon, nemcsak a sikerekért sportol­nak, hanem magának a ver­senyzésnek, az edzésnek az öröméért is. Bob Timmons, Jim Ryan ed­zője mondta: „Én még ilyen versenyzővel nem találkoztam. Ez akkor ingerlékeny és ide­ges, ha valamilyen oknál fog­va nem edzhet. Sokszor azt hi­szem, hogy többet jelent neki az edzés, mint a verseny.” A jó versenyzőnél döntő az alap­állás. Azt mondják, hogy Abe­­be Bikila, a kétszeres olimpiai bajnok maratonista egyáltalán nem érdeklődik ellenfelei, azok eredményei iránt. „Én edzek, dolgozom, mindent beleadok és tudom, hogy milyen teljesít­ményre leszek képes Mexikó­ban. Ha ez elég, akkor nyerek, ha nem, akkor tiszta szívvel gratulálok annak, aki megvert. Megérdemelte, többet és job­ban készült mint én.” Tehetséges, ifjú versenyzőnk, olimpiai esélyesünk édesapja panaszolta a napokban: „Ezt a balszerencsét, a fiam éppen most lett szerelmes ... Napon­ta randevú, ez már nem fér bele a programba.” Bizony, ilyen is van. A nagy kérdés minden sportolónál je­lentkezik: hogyan egyeztesse össze a munkát, a tanulást, az érzelmi és a kulturális életet — a sportolással. Akadémiku­san is felvetődik sokszor a kér­dés: lehet-e a mai magas szín­vonalon eredményesen spor­tolni és ugyanakkor jól dol­gozni, vagy tanulni? Nehéz a válasz. A gyakorlat azt is mutatja, hogy lehet, azt is, hogy nem. Persze embere válogatja, az adottságok ebben a tekintetben rengeteget szá­mítanak. Egyet azonban nagyon hatá­rozottan meg kell állapítani: mindent nem lehet! Tanulni vagy dolgozni, karriert csinál­ni is, sikerrel sportolni is, so­kat szórakozni is, vidáman, könnyedén élni is, ez mind egyszerre nem megy. Legalább a kritikus idő­szakokban áldozni kell. Egyszer a munka és a tanulás, máskor pedig a sport oltárán. És az időt a szórakozástól kell elvenni. Ken Walsh, az amerikaiak kitűnő úszója mondta: „Mexico az én nagy esélyem. Az arany­éremért nekem most semmi sem drága.” És ahogy mondta, úgy tett. Egész életét átformál­ta, és a felkészülés érdekeinek megfelelően rendezte be. Na­gyon sokan gondolkoznak hoz­zá hasonlóan. Nálunk is, má­sutt is. Különösen most, öt hó­nappal az olimpia rajtja előtt. Az olimpiai aranyérem a mi korszakunkban legalább olyan értékes, mint az ókori görö­göknél a babérkoszorú volt. Akkor csak a szűk, kis görög világ tartotta számon a bajno­kokat, most pedig hírnevük beragyogja az egész földet. Nevüket százmilliók ismerik meg és tartják számon, s az a megbecsülés és dicsőség se utolsó, melyben népük ré­szesíti őket, öt hónapot mindenesetre megér. Különösen azoknak, akik már évek óta dolgoznak, akik már évek óta készülnek, és most le akarják aratni munkájuk gyümölcsét öt hó­napon át le lehet mondani a siker kedvéért sok mindenről, öt hónapot érdemes odaáldozni az eredményes olimpiai sze­replésnek és annak, aki odáig eljutott, hogy egyáltalán szá­mításba kerülhet, nagyon ki­csinyes dolog méricskélni: ér­demes-e keményen dolgozni és mennyit. Jönnek a nagy versenyek, alkalom lesz a mérésre. Ki hol tart, milyenek az esélyei. De nemcsak a győztesekre kell figyelni, hanem a teljesítmé­nyekre is. Mexicóban mások lesznek a körülmények, mint az euró­pai versenyek többségén. Ott azok lesznek előnyben, akik megszokták a kemény küzdelmeket, akik a felkészü­lési versenyeken jól edzették akaratukat, akik bíznak ön­magukban, és nem félnek az ellenfelektől. A bajnokok azok közül kerül­nek ki, akik nem sajnálták a fá­radtságot és a munkát a felké­szülés időszakában. Akik teljes szívvel és nem fél szívvel ké­szültek, és ezért hisznek önma­gukban. (ardai) KECSKEMÉTI AJÁNDÉK '-‘Most aztán jól figyelj!... Ilyet nem láttál még ebben az országban! Kuti Lajos dr., a Magyar Úszó Szövetség főtitkára felélénkülten mutat ki a nagyokat huppanó Warszava ablakából, majd még hozzá teszi: — Készülj fel — a legjobbakra! Kecskemét. A Duna—Tisza kö­ze legnagyobb városa. Lakossága 70 000. Gyümölcs-zöldség met­ropolis. Hatalmas konzervgyár, barack, barackpálinka, fejlődő ipar, mezőgazdasági felsőfokú technikum, egyre erősebb ide­genforgalom, a pompás Arany­­homok-szálló... A „híres vá­ros” szépül, gyarapodik. Egyben mégis szegény ma­radt! ... Vízben. Sem folyó, sem tó, de még valamirevaló tisztasági fürdője sem volt! Most azonban elkészült a tisztaság, a fürdés és a testet­­lelket üdítő úszósport kecske­méti vízipalotája, egyszers­mind az ország első ötvenmé­­teres fedett uszodája! S mielőtt az adatok jellemző, egyben lenyűgöző halmazát, s a pompás úszócsarnokot leírnánk,­­ mindenekelőtt két nagyszerű emberről kell szólnunk! Bátor és vasakaratú ember, dr. Reile Géza, a kecskeméti Városi Tanács VB elnöke. A la­kásépítések, a városfejlesztés ezernyi igénye mellett határoz­ta el az uszodaépítést, s tartot­ta felszínen a megvalósítás ügyét, mindvégig, a harminc­millió forintos létesítmény meg­születéséig. Janáki István, Ybl-díjas, Euró­pa hírű építőművészünk alkotó képzeletében született meg első ötvenméteres fedett uszodánk képe. Neki köszönhetik a kecs­kemétiek, egyébként remek szállodájukat, az Aranyhomo­kot is. A végtelen örömben, amelyet a kiváló építészmérnök álmai­nak betonban, üvegben, acélban megvalósult formái keltenek — az egyetlen szomorúság, hogy ő már nem nyugtázhatja elége­dettséggel terveinek beteljesülé­sét — 1966-ban elhunyt... Tisz­telettel és hálával adózunk em­lékének utolsó, s egyik legnagy­szerűbb alkotásának átadása al­kalmával ... Az utóbbi időben naponta 12— 16 órát dolgozott, lelkiismerete valami fantasztikus energiával töltötte fel, nem lelt nyugalmat mindaddig, amíg be nem feje­ződött a mű. Losonczi Imre építésvezető porlepte ruhában, a hosszú és gyakori éjszakázásoktól össze­szűkült, vörös karikákkal kere­tezett szemekkel vezet körbe. Mellette helyettese, Varga Csa­ba mérnök. Ezerszer és ezerszer járták már keresztül-kasul büszkeségüket, s mégis, szinte megható az a lelkesedés, szen­vedély, szeretet, amellyel meg­mutatnak, megmagyaráznak mindent... Nézünk és hallga­tunk... A verőfényben vakítóan szik­ráznak a magas, vasbaágyazott üvegtest-falak, a kalászi mész­­kőlapok márványként övezik az egész impozáns épületet. Benn friss festés, új bútorraik, a mal­ter és a víz hűvöskés illata. A női és férfi oldalon 500—500 fé­rőhely, barnán fénylő szekré­nyek, fogasrendszer, zöldben ünneplő csempézett zuhanyozók, krómcsapok. A medencéhez lép­cső vezet fel... — Három részben — betonosz­lopokon — mintegy egyemeletes magasságban nyugszik az olim­piai méretű 50x21 méteres me­dence — magyarázza Losonczi Imre, az Országos Vízügyépítő Vállalat építésvezetője. — Eredeti tervezés .. . Egyszerű, sima, sal­langmentes minden, s talán ez a legmegragadóbb az egészben. Tá­gas, levegős, korszerű a kiképzési csempe, üveg, beton, vas ... A le­látón 1200 néző foglalhat helyet, az állóhelyek száma 400. A mennyezetmegoldás rendkívüli. 71x43 négyzetméternyi terület — alátámasztás nélkül, feszített ele­mek segítségével. A fedett uszo­dában is — kék az „ég" — mu­tatja az építésvezető... — A mennyezete 7400 égszínkék, négy­szögletes, préselt acéllapból áll, s csodás fényhatású a világítás be­kapcsolásával. — A párásság, a fűtés? — Azt hiszem, a légkondicio­náló berendezésünket a világ bár­melyik hasonló méretű uszodája szívesen elfogadná ... 108 000 lég­köbméter 30 fokos levegőt képes befújni egy óra alatt . .. Óránként akár négyszer cserélhetjük ki a levegőt a belső térben, így azután nincsen pára, nem lesz csöpögés, „rohadás" ... — Vízellátás? — Forrás nincsen, most fúrunk egy kutat a közelben. A feltöl­téshez a városi hálózatból kapjuk a vizet... Korszerű kazánház, bojlerrendszerrel szabályozzuk a víz hőmérsékletét, illetve látjuk el a gőzfűtést stb ... Mivel víz­ben szegények vagyunk, a meden­cében állandóan forgatjuk a vi­zet, s valószínűleg majd három­négy hetenként cseréljük le telje­sen. Ehhez is korszerű berende­zések állnak rendelkezésre a ka­zán- és gépházban, amelyet az egy emelet magasságban elhelye­zett medence alatt létesítettünk... Minden a helyén, készen va­gyunk! — sóhajt fel jólesően Lo­sonczi Imre. Beletúr őszes ha­jába, huncut fény villan a sze­mében. — Ha nem, én pesti ember vagyok ... Itt végeztem. Szívesen építenék egy ehhez hasonlót a fő­városban is . . . Vinném az egész „hadseregemet” is ... Erről jut eszembe! . . . Szeretném megkérni — az elismerés és dicséret jele­ként néhány remek „katonám” nevét külön is írja meg, ha te­heti ... Kántor Lajos vasbeton­szerelő másfél év alatt húsz va­gon betont dolgozott be!... A szomolyaiak Szeged 1.féle ácsbri­gádja kifogástalanul zsaluzott, a Papp és Víg­szak-kubikosbrigádot sem hagyhatom ki! — Mindnyá­jan sokat tettek a kötelező mun­kákon kívül is . . . A város megkapta ajándékát... Most már rajta a sor! Kívánjuk, sok örömét lelje benne. Találja meg úszósportjának is épp oly lelkes és eredményes építőit, mint ahogyan az úszópalota megtalálta ... Tizennyolcezer diákja van Kecskemétnek. Most még nem tudni, hány közülük a tehetség. De a legfontosabbat a közös alkotómunka megterem­tette ahhoz, hogy megtudhassuk. A feltételt, a lehetőséget. S nem is akármilyent!... Gallov Rezső Az ország első olimpiai méretű fedett uszodája I A BRONZÉREM IS SZÉPÉN CSILLOG (miiiiimmiiiiimmiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiimiiiiniMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiJiiiimiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiitui Amszterdamban - arany és ezüst Ez is ritkaság! Az amszterdami olimpiáról a magyar sportolók egyetlen bronzérmet sem hoztak haza, öt arany és öt ezüst volt a hazatér­tek tarsolyában. És ter­mészetesen még egy se­reg helyezés, amelyek háttérbe szorultak a je­lentős sikerek mögött, Amszterdamban, a szá­mát tekintve minden megelőző olimpiát fe­lülmúló magyar kül­döttség vett részt. 134 versenyző, 23 versenybí­ró, 20 vezető és 6 úgy­nevezett segéderő, amely alatt edzőket és gyúró­kat értettek. A rettegett északiak Fogytak az esélyek az atlétikai viadalon, nem mintha bárkit is dobo­góra vártak volna, de az első négy nap úgy telt el, hogy egyetlen pon­tot sem szereztek a ma­gyar atléták. Még a re­ményeket keltő disz­koszvetők is üres kéz­zel távoztak. Késett, egyre késett a siker, amely megnyithatta vol­na a sort. Azután következett a gerelyvetés. Szepes Bé­la állt a küzdőtérre. „Nagyra értékeltük ké­pességeit, de sokat nem várhattunk tőle, hiszen ott voltak az északi né­pek rettegett dobói” — írta róla Mező Ferenc dr. És Szepes túlszár­nyalva legjobb eredmé­nyét csak egyetlen „ret­tegett északit” engedett maga elé. A többit meg­előzte. Ezüstérmet nyert. 1928-ban az egyetlen ma­gyar atlétikai helyezést. És Petschauer... A vívópáston csillogott a magyar kard. Csapat­ban heroikus küzdelem folyt, amelyből a legna­gyobb részt Petschauer Attila vállalta. Lenyűgö­ző és ellenállhatatlan volt A legdrámaibb pil­lanatokban is könnyed és elegáns. Ezzel a vívó­modorral győzte le az olaszokat, s segítette a csapatgyőzelemhez a magyar együttest. Ódá­kat írtak róla! Minden­ki azt hitte, hogy aligha lehet vitás egyéni győ­zelme. Kétségtelen úgy indult, hogy beváltja ezeket a jóslatokat. Ki­lenc győzelmet szerzett, csakúgy, mint az egyéni viadalra feltámadt hon­fitársa, Terstyánszky, ők kerültek szembe. A holtversenyt eldöntő cser­ében csak a Pet­­schauerhez közel állók tudták, hogy fáradt és kimerült. Páratlanul gyors lábmunkája lelas­sult. Az első találatot Terstyánszky adta, Pet­schauer még egyenlített (1:1), azután fokozatosan elhúzott Terstyánszky, s végül 5:2 arányban győ­zött. Petschauer, a nagy egyéni viadalokon min­dig leszorult a dobogó­ról. De fájdalmát leplez­ve mókás kis statiszti­kát állított össze. Az egyéni verseny során Terstyánszky 33 talála­tot kapott, Petschauer pedig huszonnyolcat, csak asszónként , más elosztásban... Ezüst, ami fáj Az uszodában két ezüstérmet nyertek. Az egyik Bárány István ne­véhez fűződik, aki a 100 méteres gyorsúszásban végzett a legendás Johnny Weissmüller mögött a második he­lyen. És nem is akár­milyen eredménnyel: Európa csúccsal! A má­sik ezüstérem egy ért­hetetlen és megmagya­rázhatatlan mérkőzés története. A vízilabdacsapat olim­piai bajnokságát „lefu­tottnak” lehetett tekin­teni, egészen addig, amíg a mérkőzés való­ban le nem futott... Magyarország együttese Argentína, az USA és Franciaország csapatá­nak legyőzésével került a döntőbe, s ott a szin­tén veretlen német csapat várt rá. Könnyű győzelem ígérkezett... Már ami az első félidő 2:0-ás magyar vezetését illette. Szünet utáni já­tékrészben kiegyenlített a német csapat (2:2) és hosszabbítás követke­zett. Az első pillanatok nagy lehetősége, ám Vér­­tessy „nagy helyzetben az üres kapu mellé lő..."* Úgy látszik a kapu még­sem volt egészen üres ... Feljöttek a németek és nemcsak vezető gólra tettek szert, hanem két­ségtelenné tették a győ­zelem sorsát. 1: 2-re nyertek. Óvás (az egyik magyar gólt nem adták meg). Elutasítás (a gya­núsítás még nem óvási ok ...) és — ezüstérem. „Hallatlan malőr...” — írták az ezüstéremről, s senki sem gondolt ar­ra, hogy a vízből ki­szálló játékosok a szó szoros értelmében hulla­fáradtak voltak, min­dent, igazán mindent megtettek a győzele­mért. A hatodik ellen nem sikerült A birkózók kitűnően megállták helyüket. Ke­resztes Lajos párizsi ezüstérmét, Amszter­damban aranyra váltot­ta. Hat birkózó indult harcba, s hatan egy baj­nokságot és­­ öt he­lyezést szereztek. Kár­páti negyedik, Zombori ötödik, Szalai és Radó hatodik lett, Papp Lász­ló pedig második. A kis­­középsúlyban hat ellen­fele volt, ötöt legyő­zött, a hatodikkal­­ nem boldogult. Csupa arany, csupa ezüst és egyetlen bronz sem. Amszterdamban mindenki képességei legjavát nyújtotta, öt ezüst közül négyet za­jos siker követett itt­hon. Csak azt az egy „malőrt”, azt nem tud­ták feledni. Réti Anna „ Tartunk a magyar la­bdarúgóktól. ’ Az AIPS bukaresti kongres­- s szusáról hazatérőben néhány na­pot hazánkban töltött Salvador Gonzalez Ruz, mexikói sportve­zető és újságíró. Számos tisztsé­get tölt be működésének mind­két területén, könnyű volt tehát több vonatkozásban is kérdést intézni hozzá az olimpiai elő­készületekkel kapcsolatban. r~! Mint az AIPS al-L__ elnöke, mit tudna , mondani a sajtó munkájának előkészítéséről? — Előzetes felmérés szerint az AIPS 39 tagországának képvisele­tében mintegy 900 külföldi újság­író jelezte részvételét, amihez hozzá kell még számítanunk 250 hazait és az USÁ-ból érkező 150 újságírót. Azóta már újabb igé­nyek is jelentkeztek. A két fő és IS al-sajtóközpont állandó telex­kapcsolatban lesz egymással. Gon­doskodtunk a külföldi telex- és te­lefonkapcsolatok biztosításáról is, nehogy megismétlődjenek a To­kióban első héten jelentkezett ne­hézségek. I o ! Mint az olimpiai i A,­ szervező bizottság tagja, megnyugtatónak tartja az építkezések ütemét? Az olimpiai falu már nevet is kapott, 80 százalékban minden ké­szen áll. Érdemben csak a nagy sportcsarnok és a fedett uszoda befejezése van hátra, de már az sem várat sokáig magára. " Mint a Mexikói Olimpiai Bizottság tagja, milyen szereplést vár a hazai sportolóktól?­­— Amikor megkaptuk a rendezés jogát, a sportban 30 évvel voltunk elmaradva a világtól. Azóta, a nagy lelkesedésnek és a sok kül­földi edzőnek hála — húsz évet behoztunk a lemaradásból! Már ebből is kiderül, hogy a sportare­­nában aligha számíthatunk arany­éremre! De főként a labdajátékok­ban, érmes helyezést remélünk, vagy legalábbis ott szeretnénk lenni a kar között. Labdarúgás­ban jól együtt van a csapat, és az olimpia előtt hosszú dél-amerikai portyával teszünk pontot a felké­szülésre. őszintén szólva, az el­lenfelek közül a magyaroktól tar­tunk a legjobban ...­­“ . Mint a Latin-Ame­­­rikai Sportújságírók Szövetségének elnöke és a La Prensa sportszerkesztője, hogyan foglalkoznak a lapok a nagy eseménnyel? — Mióta szerencsésen pontot tettek, a dél-afrikai kérdésre, min­den megélénkült. A 14 mexikói napilap sportrovata és a három sportújság egyre nagyobb terjedés­iemben foglalkozik a hazai és kül­földi előkészületekkel és úgy hi­szem, hogy mi Mexikóban többet tudunk a résztvevő országok sportjáról, eredményeiről, ver­senyzőiről mint megfordítva. (Amit mi egyébként cáfoltunk!) Az ér­deklődés másrészről, hazai és kül­földi viszonylatban, a jegyigé­nyekben is jelentkezik, a belépők 30 százaléka már gazdára talált. Mintegy 20 százalékot fent tartunk az olimpia idejére. I­c­' I Mint mexikói szur- 1 *­kóló, milyen sport­ágakra várja honfitársaitól a legnagyobb érdeklődést? — A labdarúgás magasan vezeti Népszerűségben is, érdeklődésben is. A többi labdajátéknál is biza­kodunk a telt házakban, s úgy hi­szem, az atlétikai események sem lesznek mostohák, elsősorban a távfutó számok miatt. A lovaglás?­­Külföldön úgy tartják rólunk­, hogy lóra termett nemzet va­gyunk. Igen ám, csakhogy más do­log a prérin megülni a lovat és más a lovaspályán , ahol a lóról könnyen le is lehet esni! (mszkai) (A Sportul karikatúrája) Megőrzi-e idegenbeli veretlenségét a Komló Pécsett? Érdekesnek ígérkező mérkőzések az NB I B-ben és az NB I-ben Még ezen a vasárnapon sem lépnek pályára NB I-es csapa­taink, tehát a szurkolók figyel­me most is a második és a har­madik vonalra irányul. Az NB I B-ben ezúttal is több érdekes­nek, izgalmasnak ígérkező talál­kozóra kerül sor. Kezdődik azzal, hogy a listavezető Komló Pécsett próbál pontot, vagy ponto­kat szerezni a Pécsi Bá­nyász ellenében. Ez előreláthatóan nem lesz könnyű, mivel a pécsiek ottho­nukban a legjobbak orra alá is többször törtek már borsot, s feltehető, hogy ez alól a Komié sem lesz kivétel. Semmivel sem látszik könyr­nyebbnek a Kecskeméti Dózsa helyzete sem. Sőt. A lila-fehérek ismét idegen­ben játszanak, méghozzá a Kőér utcában, a Bp. Sparta­cus ellen. A szövetkezetiek hazai mérlege pedig két győzelem, három dön­tetlen, vereség nélkül. Az Eger helyzete viszonylag könnyebbnek látszik, mert ők otthon játszanak a BVSC ellen. A vasutasok ugyan a 15. helyet foglalják el, ez azonban nem jelenti azt, hogy ez a mérkőzés már lefutottnak te­kinthető. A hetek óta jól szereplő Bp. Előre ezúttal is otthonában játszik az MVSC-vel. A kék-sárgák legutóbb a Kecs­kemét ellen igen jó játékot pro­­dukáltak, a papírforma mellet­tük szól ezúttal is. Hazai győzelmet ígér az SZMTE —Várpalota, az Orosz­lány—Győri Dózsa s a Nagy­bá­ton­y­ Ózd találkozó is. A BMTE—Nyíregyháza s a Szállítók —Ganz-MÁVAG össze­csapásokon az 1-es mellé az X is oda­kívánkozik a tippelésnél. Az NB II Nyugati csoportjának mérkőzései közül elsősorban a Táncsics — Dorog találkozó emel­kedik ki. A kaposváriak a hét közepén edzőmérkőzésen az MTK-t is biztosan legyőzték, míg a dorogiak forma­javulását a legutóbbi 8:0-ás győzelmük bizo­nyítja. A Keleti csoport „rang­adójának” a Békéscsaba—Szol­noki MTE mérkőzés látszik. A hazaiak a KISTEXT-pályán ugyan elveszítették veretlenségüket, ez azonban nem jelenti azt, hogy kedvüket szegte a vereség, vagy lemondtak volna a további jó szereplésről. A szolnokiakkal azonban nem lesz könnyű dol­guk. Az említetteken kívül még egy sereg izgalmas meccs lesz a fő­városban s vidéken egyaránt. Vasárnap, 1968. május 12.3 GALOPP Vasárnap du. fél 2 órakor

Next