Népsport, 1969. április (25. évfolyam, 72-94. szám)
1969-04-01 / 72. szám
Iimi a meglepetések mögött van . A bajnoki rajt előtt számos szakembertől, ■portvezetőtől megkérdeztük, hogy mit várnak az új idénytől. A sportköri elnökük közül többen is elmondták, hogy azt remélik, a küzdelem kiegyenlítettebb lesz, s a három vezető fővárosi csapat mögé jobban felzárkóznak más csapatok is. Még csak az ötödik fordulón vagyunk túl, a bajnokság mezőnye még sokféleképpen alakulhat, de szinte biztosnak látszik, hogy a bronzéremért több együttes is versenyben lesz. Most vasárnap például otthonában pontot vesztett és sokáig kétgólos hátrányban volt az Újpesti Dózsa, a Vasast pedig a Rába ETO egyszerűen lelépte. A meglepetés tehát az ETO és a Bp. Honvéd nevéhez fűződik. Ez a két csapat a legesélyesebb arra, hogy a Vasassal versenyt fusson. Azért említjük a Vasast, mert a piros-kékek tavalyelőtt a negyedik, tavaly pedig a harmadik helyen végeztek, s az eddigi tapasztalatok szerint az idén sem lesznek az első hely várományosai. A Vasas egyébként most nehéz időszakot él át, mert a Ferencváros elleni rangadó után Belgrádban küzdelmes EK-mérkőzést játszott. Fizikailag és idegileg megviselten lépett tehát pályára Győrött. A Vasas nemrégiben 7:0-ra győzött Tatabányán, vasárnap viszont 3:0-ra kikapott. Ez a két eredmény is jellemzi a Vasas ingadozó formáját. Mindez persze szoros összefüggésben van a középpályások mérsékelt teljesítményével. A versenytársak közül az új szellemű Rába ETO és a jelentősen megerősödött Bp. Honvéd sokra képes. Ne feledjük el: a kispestiek úgy állnak a negyedik helyen, hogy már túl vannak a Ferencváros, az Újpesti Dózsa és az ETO elleni mérkőzésen (!), az ETO pedig az új szakvezetéssel, új utakat jár, s most kovácsolódik össze. A mögöttük levők közül bármelyik csapat előre törhet még. Most az Egri Dózsa az MTK-val és a Bp. Honvéddal karöltve birtokolja az ötödik helyet. A küzdőképes, lelkes, stílusos játékra törekvő egri gárda bizonyára lejjebb csúszik a táblázaton, de az eddig szerzett hat pont szép teljesítmény, s önbizalmat adhat a csapatnak ahhoz, hogy elkerülje a kiesést. Ma még jó néhány csapat az átszervezés nehézségeivel küzd. Az Egri Dózsa a jelek szerint sikeresen beépítette csapatába Landit, Kovács Ferencet és Salczát. Az új együttes kialakítása kevésbé sikerült az Egyetértésnek és a Dunaújvárosnak. A soroksáriak neves, válogatott játékosokat is igazoltak: Sóvárit, Kuharszkit, s a B-válogatott Karábát, Varga Lászlót. A csapatuk azonban nem lett erősebb, sőt... Karába már a tartalékcsapatban játszik, Kuharszkinak nem megy, Komlón le is cserélték. Hátulról hiányzik a gyors, tapasztalt Mátrai, elöl pedig a magas termetű, erőszakos, jól fejelő Vári, mert a jelenlegi csatárok bizony aprócskák. A Dunaújvárosi Kohászból az átigazolási időszakban Martha és Borsányi eltávozott, s a Kohász több játékost igazolt. Panicskó edző a régebbi tapasztalatok alapján a széleken akart erősíteni. Közben megváltozott a csapat szerkezete is, mert nemcsak Kovács és Tatár, hanem Nagy Ervin. Somogyi és Szimacsek is szerepelt. És ki vált be eddig? Úgy-ahogy Somogyi. A Dunaújváros és az Egyetértés is egy évvel ezelőtt kitett magáért, az idén ez kevésbé várható tőlük. Ez is bizonyítja, mennyi nehézséggel jár egy új csapat öszszekovácsolása, s milyen kockázatot vállal az az együttes, amely több csapatrészben, több játékost cserél. A két nyeretlen csapat közül az egyik a Tatabányai Bányász, amely utolsó előtti, egy pontja van, s gólaránya: 2:13 (!). Teljesítményükre, formájukra jellemző, hogy otthoni környezetben még a tíz főre olvadt diósgyőriekkel szemben is pontot vesztettek. Hol a csapat múlt őszi egysége, harcossága, erőnléte? Akarnak ugyan a tatabányaiak, de a görcsös igyekezet csak bénítja őket. Nem mernek a szó igazi értelmében játszani, kombinálni, lassúak, árnyékuk önmaguknak. A bajnokság előtt a tatabányaiak derűlátóan nyilatkoztak. Bödecs József sportköri elnök például így: „Jó körülmények között készültünk a bajnokságra. Sánthára! támadójátékunk is felgyorsult__A fiatalok az idén várhatóan többre lesznek képesek ... Javult a fegyelem, jobb lett a csapatszellem . Érettebb, egységesebb csapatjáték várható a Tatabányától...” Könnyen elképzelhető, hogy a sportköri elnök szavai még valóra válnak. De az mindenképpen elgondolkoztató: mi az oka annak, hogy a Tatabányai Bányász évről évre feltűnően rossz formában vág neki az első akadályoknak? A labdarúgásban persze éppen a váratlan események jelentik az izgalmat, az érdekességet. S ebben van a játék szépsége is. Győzni öröm, kikapni bánat. És e két állomás között sok minden lejátszódik. De azért nem lehet mindent a véletlen számlájára írni! Szusza Ferenccel Az Eger nagyszerűen áll helyt eddig az NB I-ben. Hat pontot szerzett öt fordulóban, ennek megfelelően előkelő helyen áll a tabellán. Legutóbb Salgótarjánból hozta el a két pontot Szusza Ferenc legénysége. A Tarján odahaza eddig jól szerepelt, s most szenvedte első vereségét. — Számított a sikerre? — így szólt első kérdésünk Szuszához. — Tudjuk, hogy derűlátással tekintett a mérkőzés elé. Ez azt jelenti, hogy összegyülemlett már egy kis önbizalom? — Így van! S ebben nagy része van annak, hogy rövid idő alatt sikerült a mi tudásunkhoz igazodó játékstílust kialakítani. — Mi ennek a lényege? — Biztonságos védekezés mindenekelőtt. Landival nagyon megerősödött a védelmünk. Kiss szinte minden találkozón söprögetőt játszik, s hadd tegyem hozzá, kitűnően. Vasárnap Salgótarjánban kimagaslót nyújtott. A Népsporttól kilencest kapott, és szerintem is teljesen megérdemelten, bekerült a forduló válogatottjába. Előtte négy hátvéd helyezkedik el. Hogy milyen felállásban, az mindig attól függ, ki az ellenfél. Ebben a sorban is van egy új játékos, Salcza. Hamar megszokta az NB I légkörét, lelkes, fiatal fiú. A többiek, Kárpáti, Berán és Winkler már „régi bútordarabok”. Most Kovács György és Rajna játszott a középpályán, elől pedig Tóth, Lakinger és Szűcs tartózkodik általában. Tehát biztonságos védekezés és gyors ellentámadások indítása! — ezt gyakoroltuk nagyon sokszor, ez eredményezte eddigi jó szereplésünket. — Hogyan ment Tarjánban? — Van már egy kis NB I-es tapasztalatunk. A fiúk betartották a taktikai utasításokat és ami még igen döntő, ha rosszul is játszunk, de — nagyon lelkesen! Nagyon szeretnénk bennmaradni az NB I-ben, s ehhez jó segítséget adott a kitűnő rajt. Ment a játék Pécsett és ez egy pontot hozott, aztán idehaza a Komlótól csak egy pontot szereztünk. Ott volt szerintem a mélypont. Diósgyőrött egészen jól játszottunk, de kikaptunk. A Csepel ellen ügyes taktikával győztünk. Tarjánban a hazaiak támadtak és mi rúgtuk a gólt. A labdarúgáshoz szerencse is kell. És most az egyszer mellénk szegődött. — És most hogyan tovább? — A Dunaújváros jön hozzánk. Nagyon készülünk ellenük, jó lenne folytatni a jó sorozatot. Sajnos, most már nehezebb lesz a dolgunk. Ezentúl jobban ügyelnek majd ránk, s talán biztonságosabban is játszanak néhányan ellenünk. Talán a Dunaújváros is ... — Hol kell javítani? — Két új játékosunk, Kovács és Bánkuti sérült. Kovács már játékra jelentkezett, Bánkutira egyelőre nem számíthatok. Szerintem a csatársort kell tovább erősíteni. Sokat gyakorolunk. Épül már a rúgófolyosó is!... CreaSsa Micsrais Az 5. forduló jubiláló labdarúgói: /újít! bajnoki szerepéLtkimlés: Ihász Kálmán (Vasas) 1 !«( Juhos László (Tatabánya) Afij Kocsis Lajos (Bp. Honvéd) 7C Mester Károly ■ *»■ (Szombathely) és Tóth Lajos dr. (Rába ETO) Pusztai László (Bp. Honvéd) További eredményes játékot kívánunk! Meelpályázta, amit a kapuélsy hirdetett A bajnokcsapat a Népstadionban a szokottnál halványabban szerepelt. Amikor a mérkőzés után dr. Lakat Károlyt megkérdeztük, mivel magyarázza ezt, körültekintett az öltözőben, a játékosokra mutatott és így válaszolt: — Majd megkérdezem tőlük, mert én sem tudom! Hogy a „kérdezz—feleleknek” mi lett a vége, nem tudjuk, de egy játékosnak semmi esetre sem kellett félrefordítania a fejét a válaszadáskor. Juhász István, a csapat jobbfedezete, az idei bajnokságban minden mérkőzésen, így a Pécsi Dózsa ellen is nagyszerű erőben játszott, csapatának egyik legjobbja volt. Nagy munkabírása, harci készsége, akaratereje határozott pluszt jelent a zöld-fehéreknek. Vajon mi az oka Juhász István ilyen formajavulásának, állandó jó szereplésének? — Amikor az idén azt olvastam az újságban, Sós Károly szövetségi kapitány nyilatkozatában, hogy harcos, küzdőképes játékosokra lesz szüksége, elhatároztam, hogy én ezt ,,megpályázom”. Úgy érzem, sikerült is javulnom, végigbírom a kilencven percet. Az edzéseken mindent úgy végzek el, ahogy az edzőm megköveteli, ezen túl egész héten nagyon sportszerűen élek. Ez nemcsak jó erőt, kondíciót eredményez, hanem önbizalmat, magabiztosságot is ad. Juhász István játékán mérkőzésről mérkőzésre meglátszik ez. Ha szorgalma nem lankad, bizonyára megszerzi az oly nagyon áhított „válogatott állást”. Mindig kettőn áll a Az Újpesti Dózsa heves Honvéd-rohamokat várt és a taktikai terv összeállításánál Baróti külön hangsúlyozta a szoros emberfogás fontosságát. A Bp. Honvéd arra számított, hogy a Dózsa ellenük is alkalmazza régi receptjét: „az elején mindent bele, rúgni egy-két gólt, aztán később — a többit !...” Kimentek a pályábra és „árnyék-boxoltak”. Messziről, óvatosan, nehogy a másik megindulhasson. A labdaszedő gyerekek legnagyobb örömére, mert annyit volt a vonalon kívül a labda, hogy ők találkoztak a legtöbbet vele. Közben Kozma, Komára, Karakas és Bene rúgott összesen négy gólt. Hirtelen ritmusváltásból, védelmi hibákból. — Kis gól, jó gól! — dörzsölgették a kezüket a Honvéd szurkolói, mert hát a csapat 3:1-re vezetett, s ki mert volna erre a mérkőzés előtt még gondolni is? Szünet után azonban fejreállt a 45 percen keresztül fabaltával kőbevésett papírforma. A lilafehéreik elkezdtek rohanni, e közben rájöttek arra, hogy 1. a túlzsúfolt idénykezdet nem is vett ki belőlük olyan sóikat, mint ahogy gondolták. Legalábbis még bőven van tartalék. 2. ezzel szemben a Honvéd a gyors játékot sokkal kevésbé bírja! Így alakult ki az a furcsa helyzet, hogy a félidőben 3:1-re vezető csapat a végén időt húzott, vergődött. Nem használt a csere sem, a középpályások képtelenek voltak a labda tartására. Beszorultak a saját 16-osukba, a végén örülniük kellett a döntetlennek. Hogy mi ebből a tanulság? Mondjuk az, hogy a sportban is kettőn áll a vásár. Azaz: úgy játszik az ellenfelem, ahogy hagyom. És minek hagyni?! Egy csel (Göröcs bombája a bal felső sarokban), és egy majdnem gól. Komora 3:3 állásnál szabálytalanul akasztotta Benót, de a Honvéd szerencséjére a játékvezetői síp néma maradt. (Pobuda foto felvétele) Feljegyeztük Kapussors, krimkcenrc Csepelen, a mérkőzés 65. percében, Rottenbiller futott a 11-es ponton nyugvó labdának. Aczél, mintha megérezte volna, hogy balra kell vetődnie, már „repült” is. Kivédte a büntetőt! Aztán három perc sem telt el: Rottenbiller futtából, 25 méterről lőtt. Nem is erősen, nem is helyezve a labdát, amely puhán behullt a jobb sarokba. Aczél meg se moccant. Csak a karját emelte fel méltatlankodva, mintha a sors ellen tiltakozna. Tatabányán sza* am* sz*’ a*car* 3 Bányász. Ám a ULUUUnjrán az igyekezet görcsös erőlködésbe fulladt. Támadtak, helyzeteket is összehoztak, ezeket azonban képtelenek voltak kihasználni. — Átok ül a csapaton — mondta Juhos. Egyszerűen képtelenek vagyunk győzni. — Sajnos, ez már nemcsak átok kérdése — jegyezte meg Lévai István. — Hát nem furcsa, hogy mindig a mi csatáraink lábáról pattan el a labda, perdül le, kap falsot döntő pillanatokban? Más oka is van ennek, mint a balszerencse. Ki tud nagyobb helyzeteket kihagyni? Mintha ilyen természetű verseny folyt volna szombaton a Hungária körúton az MTK-játékosok között. Nos, többen is kitettek magukért, s a „házi vetélkedőnek” több várományosa is volt Kiss egy ízben az egész védelmet maga mögött hagyva, rúgta a kapu mellé nagy helyzetben a labdát. Végül Takács vitte el a pálmát, aki Szuromi beadását teljesen tiszta helyzetben vágta mellé. Többek között... Telefonon érdeklődött vétség egyik vezetője, aki barátainak társaságában kint volt a Megyeri úti stadionban, hogyan mondhatta Preiner Kálmán, hogy az Újpesti Dózsa első két gólja lesből esett. — Így látta ... — És a szerkesztőség véleménye? — Az nyomtatásban megjelent, szerintünk nem volt les. — Mit szól mindehhez a játékvezető? _ A nyilvánosság előrt semmit, mert neki a JT rendelete értelmében nem szabad nyilatkoznia. Még védekezni sem... Tatabányán Jó pandúr lett... Az 1967 végén Budapestről Győrbe került NB I B-s vasutas gólkirály, vasárnap új szerepkörben mutatkozott be. Horváth Béla négyes mezben futott ki a pályára, balhátvédet játszott. — Nem lesz ez egy kicsit merész dolog? — kérdeztük még a mérkőzés előtt Mészáros edzőtől. — Izsáki hetek óta sérült. Legfeljebb a jövő héten játszhat, a Diósgyőr ellen. Máté viszont a héten olyan bágyadtnak, fáradtnak tűnt, hogy nem merem beállítani. Béla jó megoldás lesz. A múlt héten, Szombathelyen a tartalékban már hátul játszott, nem is rosszul... Az egykori gólkirály játéka az edző kísérletét igazolta, a csapat pedig beváltotta a szurkolók reményeit__ „Most megelőzheti csapatunk a Vasast a bajnoki tabellán" — fejezte ki a szurkolók vágyát a győriek nyomtatásban megjelenő sporthíradója. De ennek valóra váltásához olyan helyenként sziporkázó csatárjátékra is szükség volt, mint amivel Somogyiék újra kirukkoltak. Somogyi jelenleg az egyik legjobb formában levő magyar középpályás, akivel szemben a Vasas egyszerűen nem tudott megfelelő ellenfelet felvonultatni! A vékonydongájú játékos abszolút ura volt a középpályának, s az ismétlődő győri rohamokat csak egy félidőn át tudta tartani a Vasas-védelem. Érdekes különben, hogy a Vasas ellen játszó csapatok balszélsői olykor valósággal megtáltosodnak. A salgótarjáni Jeck az ősszel három gólt lőtt a piros-kékeknek. Most a fiatal Magyar szerzett kettőt, holott a győriek saját nevelésű, 19 éves labdarúgója korábban 19 NB I-es mérkőzése alkalmával mindössze egyszer talált a kapuba. Igaz, egyik góljában a későn vetődő Kenderesi is „benne volt", bár a labda csak a telefonelhallás ördögének köszönhetően jutott „a kapus lába között” a kapuba. De maradjunk a Rába ETO együttesénél... A győri zöld-fehérek az első öt fordulóban megalapozták idei jó szereplésüket. A soroksári 6:0 tehát mégsem csak felvillanás volt. Öt mérkőzésből 7 pont, elismerésre méltó teljesítmény. S a szurkolók remélik, hogy a folytatás hasonló lesz, a győriek mind gyakrabban tartanak majd a vasárnapihoz hasonló bemutatót az ötletes, gyors, gólratörő csatárjátékból ... Kedd, 1969. április 1. ^ Beszédes számok ETO—Vasast fcO, fd. 4^ Rába ETO—Vasas 3:9... 1964 óta nem szenvedett a Vasas ilyen súlyos vereséget vidéken. Ami szintén szembetűnő: 1964- ben is Győrött kapott ki, s akkor is 3:1-rs. A legutóbbi években két alkalommal 4:0 arányban is nyert az ETO a Vasas ellen, de ez a két mérkőzés Budapesten volt. 30 gólképtelen. Nyolc csapat nem rúgott gólt... A gólképtelen csapatok száma fordulónként: I. forduló: 5 II. forduló: 7 III. forduló: 5 IV. forduló: 5 V. forduló: 8 Most volt tehát a legtöbb a gólképtelenek száma. Eddig 40 mérkőzésen 30 gólképtelen, azaz az egyik vagy egyik sem éri el gólt. Eddig összesen 101 gól született az NB I-ben. Ez viszont nem kevés, mert például tavaly az 5. forduló miatt csak 98 volt a gólok száma. 100 százalék! Az NB I, az NB I B tmm NB II 82 csapata közül már csak egyedül a Volán a 100 százalékos. Gólt a Volán és a Nyíregyháza nem kapott még a 82 csapat közül. De... A Volán gólaránya 5:0, a Nyíregyházáé pedig 1:0. A Nyíregyháza 1:0-ás gólaránnyal négy pontot szerzett...