Népsport, 1969. április (25. évfolyam, 72-94. szám)

1969-04-01 / 72. szám

Iimi a meglepetések mögött van . A bajnoki rajt előtt számos szakembertől, ■portvezetőtől megkérdeztük, hogy mit vár­nak az új idénytől. A sportköri elnökük közül többen is elmondták, hogy azt remé­lik, a küzdelem kiegyenlítettebb lesz, s a három vezető fővárosi csapat mögé jobban felzárkóznak más csapatok is. Még csak az ötödik fordulón vagyunk túl, a bajnokság mezőnye még sokféleképpen alakulhat, de szinte biztosnak látszik, hogy a bronzéremért több együttes is versenyben lesz. Most vasárnap például otthonában pontot vesztett és sokáig kétgólos hátrány­ban volt az Újpesti Dózsa, a Vasast pedig a Rába ETO egyszerűen lelépte. A meg­lepetés tehát az ETO és a Bp. Honvéd ne­véhez fűződik. Ez a két csapat a legesélye­sebb arra, hogy a Vasassal versenyt fusson. Azért említjük a Vasast, mert a piros-kékek tavalyelőtt a negyedik, tavaly pedig a har­madik helyen végeztek, s az eddigi tapasz­talatok szerint az idén sem lesznek az első hely várományosai. A Vasas egyébként most nehéz időszakot él át, mert a Ferencváros elleni rangadó u­tán Belgrádban küzdelmes EK-mérkőzést játszott. Fizikailag és idegileg megviselten lépett tehát pályára Győrött. A Vasas nem­régiben 7:0-ra győzött Tatabányán, vasárnap viszont 3:0-ra kikapott. Ez a két eredmény is jellemzi a Vasas ingadozó formáját. Mindez persze szoros összefüggésben van a középpályások mérsékelt teljesítményével. A versenytársak közül az új szellemű Rába ETO és a jelentősen megerősödött Bp. Honvéd sokra képes. Ne feledjük el: a kispestiek úgy állnak a negyedik helyen, hogy már túl vannak a Ferencváros, az Új­pesti Dózsa és az ETO elleni mérkőzésen (!), az ETO pedig az új szakvezetéssel, új uta­kat jár, s most kovácsolódik össze. A mögöttük levők közül bármelyik csa­pat előre törhet még. Most az Egri Dózsa az MTK-val és a Bp. Honvéddal karöltve birtokolja az ötödik helyet. A küzdőképes, lelkes, stílusos játékra törekvő egri gárda bizonyára lejjebb csúszik a táblázaton, de az eddig szerzett hat pont szép teljesítmény, s önbizalmat adhat a csapatnak ahhoz, hogy elkerülje a kiesést. Ma még jó néhány csapat az átszervezés nehézségeivel küzd. Az Egri Dózsa a jelek szerint sikeresen beépítette csapatába Lan­­dit, Kovács Ferencet és Salczát. Az új együttes kialakítása kevésbé sikerült az Egyetértésnek és a Dunaújvárosnak. A so­roksáriak neves, válogatott játékosokat is igazoltak: Sóvárit, Kuharszkit, s a B-válo­­gatott Karábát, Varga Lászlót. A csapatuk azonban nem lett erősebb, sőt... Karába már a tartalékcsapatban játszik, Kuharszki­­nak nem megy, Komlón le is cserélték. Há­tulról hiányzik a gyors, tapasztalt Mátrai, elöl pedig a magas termetű, erőszakos, jól fejelő Vári, mert a jelenlegi csatárok bizony aprócskák. A Dunaújvárosi Kohászból az átigazolási időszakban Martha és Borsányi eltávozott, s a Kohász több játékost igazolt. Panicskó edző a régebbi tapasztalatok alapján a szé­leken akart erősíteni. Közben megváltozott a csapat szerkezete is, mert nemcsak Ko­vács és Tatár, hanem Nagy Ervin. Somogyi és Szimacsek is szerepelt. És ki vált be ed­dig? Úgy-ahogy Somogyi. A Dunaújváros és az Egyetértés is egy évvel ezelőtt kitett magáért, az idén ez ke­vésbé várható tőlük. Ez is bizonyítja, mennyi nehézséggel jár egy új csapat ö­sz­szekovácsolása, s milyen kockázatot vállal az az együttes, amely több csapatrészben, több játékost cserél. A két nyeretlen csapat közül az egyik a Tatabányai Bányász, amely utolsó előtti, egy pontja van, s gólaránya: 2:13 (!). Teljesít­ményükre, formájukra jellemző, hogy ott­honi környezetben még a tíz főre olvadt diósgyőriekkel szemben is pontot vesztettek. Hol a csapat múlt őszi egysége, harcossága, erőnléte? Akarnak ugyan a tatabányaiak, de a görcsös igyekezet csak bénítja őket. Nem mernek a szó igazi értelmében játsza­ni, kombinálni, lassúak, árnyékuk önmaguk­nak. A bajnokság előtt a tatabányaiak derű­látóan nyilatkoztak. Bödecs József sportköri elnök például így: „Jó körülmények között készültünk a bajnokságra. Sánthára! táma­dójátékunk is felgyorsult__A fiatalok az idén várhatóan többre lesznek képesek ... Javult a fegyelem, jobb lett a csapatszel­lem . Érettebb, egységesebb csapatjáték várható a Tatabányától...” Könnyen elképzelhető, hogy a sportköri elnök szavai még valóra válnak. De az min­denképpen elgondolkoztató: mi az oka an­nak, hogy a Tatabányai Bányász évről évre feltűnően rossz formában vág neki az első akadályoknak?­­ A labdarúgásban persze éppen a váratlan események jelentik az izgalmat, az érdekes­séget. S ebben van a játék szépsége is. Győzni öröm, kikapni bánat. És e két állomás között sok minden lejátszódik. De azért nem lehet mindent a véletlen számlájára írni! Szusza Ferenccel Az Eger nagyszerűen áll helyt eddig az NB I-ben. Hat pontot szerzett öt fordulóban, ennek megfelelően előkelő helyen áll a tabellán. Legutóbb Salgótar­jánból hozta el a két pontot Szusza Ferenc legénysége. A Tarján odahaza eddig jól sze­repelt, s most szenvedte első vereségét. — Számított a sikerre? — így szólt első kérdésünk Szuszához. — Tudjuk, hogy derűlátással tekintett a mérkőzés elé. Ez azt jelenti, hogy összegyülemlett már egy kis önbizalom? — Így van! S ebben nagy része van annak, hogy rövid idő alatt sikerült a mi tudá­sunkhoz igazodó játékstílust ki­alakítani. — Mi ennek a lényege? — Biztonságos védekezés min­denekelőtt. Landival nagyon megerősödött a védelmünk. Kiss szinte minden találkozón söp­­rögetőt játszik, s hadd tegyem hozzá, kitűnően. Vasárnap Sal­gótarjánban kimagaslót nyúj­tott. A Népsporttól kilencest kapott, és szerintem is teljesen megérdemelten, bekerült a for­duló válogatottjába. Előtte négy hátvéd helyezkedik el. Hogy milyen felállásban, az mindig attól függ, ki az ellen­fél. Ebben a sorban is van egy új játékos, Salcza. Hamar meg­szokta az NB I légkörét, lelkes, fiatal fiú. A többiek, Kárpáti, Berán és Winkler már „régi bú­tordarabok”. Most Kovács György és Rajna játszott a kö­zéppályán, elől pedig Tóth, La­kinger és Szűcs tartózkodik ál­talában. Tehát biztonságos vé­dekezés és gyors ellentámadá­sok indítása! — ezt gyakoroltuk nagyon sokszor, ez eredményez­te eddigi jó szereplésünket. — Hogyan ment Tarjánban? — Van már egy kis NB I-es tapasztalatunk. A fiúk betar­tották a taktikai utasításokat és ami még igen döntő, ha rosszul is játszunk, de — nagyon lel­kesen! Nagyon szeretnénk benn­maradni az NB I-ben, s ehhez jó segítséget adott a kitűnő rajt. Ment a játék Pécsett és ez egy pontot hozott, aztán ide­haza a Komlótól csak egy pon­tot szereztünk. Ott volt szerin­tem a mélypont. Diósgyőrött egészen jól játszottunk, de ki­kaptunk. A Csepel ellen ügyes taktikával győztünk. Tarján­ban a hazaiak támadtak és mi rúgtuk a gólt. A labdarúgáshoz szerencse is kell. És most az egyszer mellénk szegődött. — És most hogyan tovább? — A Dunaújváros jön hoz­zánk. Nagyon készülünk elle­nük, jó lenne folytatni a jó so­rozatot. Sajnos, most már ne­hezebb lesz a dolgunk. Ezentúl jobban ügyelnek majd ránk, s talán biztonságosabban is ját­szanak néhányan ellenünk. Ta­lán a Dunaújváros is ... — Hol kell javítani? — Két új játékosunk, Kovács és Bánkuti sérült. Kovács már játékra jelentkezett, Bánkutira egyelőre nem számíthatok. Sze­rintem a csatársort kell tovább erősíteni. Sokat gyakorolunk. Épül már a rúgófolyosó is!... CreaSsa Micsrais Az 5. forduló jubiláló labdarúgói: /újít! bajnoki szerep­­éLtk­im­lés: Ihász Kálmán (Vasas) 1 !«(­ Juhos László (Ta­tabánya)­­ Afij Kocsis Lajos (Bp. Honvéd) 7C Mester Károly ■ *»■ (Szombathely) és Tóth Lajos dr. (Rá­ba ETO) Pusztai László (Bp. Honvéd) További eredményes játékot kívánunk! Meelpályázta, amit a kapu­élsy hirdetett A bajnokcsapat a Népstadion­ban a szokottnál halványabban szerepelt. Amikor a mérkőzés után dr. Lakat Károlyt megkér­deztük, mivel magyarázza ezt, körültekintett az öltözőben, a játékosokra mutatott és így vá­laszolt: — Majd megkérdezem tőlük, mert én sem tudom! Hogy a „kérdezz—feleleknek” mi lett a vége, nem tudjuk, de egy játékosnak semmi esetre sem kellett félrefordítania a fejét a válaszadáskor. Juhász István, a csapat jobb­fedezete, az idei bajnokságban minden mérkőzésen, így a Pé­csi Dózsa ellen is nagyszerű erőben játszott, csapatának egyik legjobbja volt. Nagy mun­kabírása, harci készsége, aka­ratereje határozott pluszt jelent a zöld-fehéreknek. Vajon mi az oka Juhász István ilyen forma­javulásának, állandó jó szerep­lésének? — Amikor az idén azt olvas­tam az újságban, Sós Károly szövetségi kapitány nyilatkoza­tában, hogy harcos, küzdőképes játékosokra lesz szüksége, el­határoztam, hogy én ezt ,,meg­pályázom”. Úgy érzem, sikerült is javulnom, végigbírom a ki­lencven percet. Az edzéseken mindent úgy végzek el, ahogy az edzőm megköveteli, ezen túl egész héten nagyon sportsze­rűen élek. Ez nemcsak jó erőt, kondíciót eredményez, ha­nem önbizalmat, magabiztos­ságot is ad. Juhász István játékán mérkő­zésről mérkőzésre meglátszik­­ ez. Ha szorgalma nem lankad,­­ bizonyára megszerzi az oly na­­­­gyon áhított „válogatott állást”. Mindig kettőn áll a Az Újpesti Dózsa heves Hon­véd-rohamokat várt és a takti­kai terv összeállításánál Baróti­­ külön hangsúlyozta a szoros emberfogás fontosságát. A Bp. Honvéd arra számított,­­ hogy a Dózsa ellenük is alkal­­­­mazza régi receptjét: „az elején mindent bele, rúgni egy-­két gólt, aztán később — a többit !...” Kimentek a pályábra és „ár­­­­nyék-boxoltak”. Messziről, óva­tosan, nehogy a másik megin­dulhasson. A labdaszedő gyere­kek legnagyobb örömére, mert annyit volt a vonalon kívül a labda, hogy ők találkoztak a legtöbbet vele. Közben Kozma, Komára, Ka­­­­rakas és Bene rúgott összesen­­ négy gólt. Hirtelen ritmusvál­tásból, védelmi hibákból. — Kis gól, jó gól! — dörzsöl­­gették a kezüket a Honvéd szur­kolói, mert hát a csapat 3:1-re vezetett, s ki mert volna erre a mérkőzés előtt még gondolni is? Szünet után azonban fejreállt a 45 percen keresztül fabaltával kőbevésett papírforma. A lila­­fehéreik elkezdtek rohanni, e közben rájöttek arra, hogy 1. a túlzsúfolt idénykezdet nem is vett ki belőlük olyan sóikat, min­t ahogy gondolták. Legalábbis­­ még bőven van tartalék. 2. ezzel szemben a Honvéd a gyors játékot sokkal kevésbé bírja! Így alakult ki az a furcsa helyzet, hogy a félidőben 3:1-re vezető csapat a végén időt hú­zott, vergődött. Nem használt a csere sem, a középpályások kép­telenek voltak a labda tartásá­ra. Beszorultak a sajá­t 16-osuk­­ba, a végén örülniük kellett a döntetlennek. Hogy mi ebből a tanulság? Mondjuk az, hogy a sportban is kettőn áll a vásár. Azaz: úgy játszik az ellenfelem, ahogy ha­gyom. És minek hagyni?! Egy csel (Göröcs bombája a bal felső sarokban), és egy majdnem gól. Komora 3:3 állásnál szabálytalanul akasztotta Benót, de a Honvéd szerencséjére a játékvezetői síp néma maradt. (Pobuda foto felvétele) Feljegyeztük Kapussors, krim­kcenrc Csepelen, a mérkőzés 65. percében, Rottenbiller futott a 11-es ponton nyug­vó labdának. Aczél, mintha megérezte volna, hogy balra kell vetődnie, már „repült” is. Kivédte a büntetőt! Aztán három perc sem telt el: Rottenbiller futtából, 25 méterről lőtt. Nem is erősen, nem is helyezve a labdát, amely puhán behullt a jobb sarokba. Aczél meg se moccant. Csak a kar­ját emelte fel méltatlankodva, mintha a sors ellen tilta­kozna. Tatabányán sza* am* sz*’ a*car* 3 Bányász. Ám a ULUUUn­jrán­ az igyekezet görcsös erőlködésbe fulladt. Támadtak, helyzeteket is összehoztak, ezeket azon­ban képtelenek voltak kihasználni. — Átok ül a csapaton — mondta Juhos. Egyszerűen képtelenek vagyunk győzni. — Sajnos, ez már nemcsak átok kérdése — jegyezte meg Lévai István. — Hát nem furcsa, hogy mindig a mi csatáraink lábáról pattan el a labda, perdül le, kap falsot döntő pillanatokban? Más oka is van ennek, mint a bal­­szerencse. Ki tud nagyobb helyzeteket kihagyni? Mintha ilyen természetű verseny folyt volna szombaton a Hungária körúton az MTK-játékosok között. Nos, többen is kitettek magukért, s a „házi vetélkedőnek” több váro­mányosa is volt Kiss egy ízben az egész védelmet maga mögött hagyva, rúgta a kapu mellé nagy helyzetben a lab­dát. Végül Takács vitte el a pálmát, aki Szuromi beadá­sát teljesen tiszta helyzetben vágta mellé. Többek között... Telefonon érdeklődött vétség egyik vezetője, aki barátainak társaságában kint volt a Megyeri úti stadionban, hogyan mondhatta Preiner Kálmán, hogy az Újpesti Dózsa első két gólja lesből esett. — Így látta ... — És a szerkesztőség véleménye? — Az nyomtatásban megjelent, szerintünk nem volt les. — Mit szól mindehhez a játékvezető? _ A nyilvánosság előrt semmit, mert neki a JT rende­lete értelmében nem szabad nyilatkoznia. Még védekezni sem... Tatabányán Jó pandúr lett... Az 1967 végén Budapestről Győrbe került NB I B-s vasutas gólkirály, vasárnap új szerep­körben mutatkozott be. Horváth Béla négyes mezben futott ki a pályára, balhátvédet játszott. — Nem lesz ez egy kicsit me­rész dolog? — kérdeztük még a mérkőzés előtt Mészáros edző­től. — Izsáki hetek óta sérült. Legfeljebb a jövő héten játsz­hat, a Diósgyőr ellen. Máté vi­szont a héten olyan bágyadtnak, fáradtnak tűnt, hogy nem me­rem beállítani. Béla jó megol­dás lesz. A múlt héten, Szom­bathelyen a tartalékban már hátul játszott, nem is rosszul... Az egykori gólkirály játéka az edző kísérletét igazolta, a csa­pat pedig beváltotta a szurko­lók reményeit__ „Most megelőzheti csapatunk a Vasast a bajnoki tabellán" — fejezte ki a szurkolók vágyát a győriek nyomtatásban megjele­nő sporthíradója. De ennek va­lóra váltásához olyan helyenként sziporkázó csatárjátékra is szük­ség volt, mint amivel Somo­gyiék újra kirukkoltak. Somogyi jelenleg az egyik legjobb for­mában levő magyar középpályás, akivel szemben a Vasas egysze­rűen nem tudott megfelelő el­lenfelet felvonultatni! A vékony­­dongájú játékos abszolút ura volt a középpályának, s az is­métlődő győri rohamokat csak egy félidőn át tudta tartani a Vasas-védelem. Érdekes különben, hogy a Vasas ellen játszó csapatok bal­szélsői olykor valósággal meg­táltosodnak. A salgótarjáni Jeck az ősszel három gólt lőtt a pi­ros-kékeknek. Most a fiatal Ma­gyar szerzett kettőt, holott a győriek saját nevelésű, 19 éves labdarúgója korábban 19 NB I-es mérkőzése alkalmával mindössze egyszer talált a kapuba. Igaz, egyik góljában a későn vetődő Kenderesi is „benne volt", bár a labda csak a telefonelhallás ördögének köszönhetően jutott „a kapus lába között” a kapu­ba. De maradjunk a Rába ETO együttesénél... A győri zöld-fe­hérek az első öt fordulóban megalapozták idei jó szereplésü­ket. A soroksári 6:0 tehát még­sem csak felvillanás volt. Öt mérkőzésből 7 pont, elismerésre méltó teljesítmény. S a szurko­lók remélik, hogy a folytatás ha­sonló lesz, a győriek mind gyak­rabban tartanak majd a vasár­napihoz hasonló bemutatót az ötletes, gyors, gólratörő csatár­játékból ... Kedd, 1969. április 1. ^ Beszédes számok ETO—Vasast fcO, fd­. 4^ Rába ETO—Vasas 3:9... 1964 óta nem szenvedett a Vasas ilyen súlyos vereséget vidéken. Ami szintén szembetűnő: 1964- ben is Győrött kapott ki, s ak­kor is 3:1-rs. A legutóbbi években két alka­lommal 4:0 arányban is nyert az ETO a Vasas ellen, de ez a két mérkőzés Budapesten volt. 30 gólképtelen. Nyolc csapat nem rúgott gólt... A gólképtelen csapatok száma fordulónként: I. forduló: 5 II. forduló: 7 III. forduló: 5 IV. forduló: 5 V. forduló: 8 Most volt tehát a legtöbb a gólképtelenek száma. Eddig 40 mérkőzésen 30 gólképtelen, azaz az egyik vagy egyik sem éri el gólt. Eddig összesen 101 gól született az NB I-ben. Ez viszont nem kevés, mert pél­dául tavaly az 5. forduló miatt csak 98 volt a gólok száma. 100 százalék! Az NB I, az NB I B tm­m NB II 82 csapata közül már csak egyedül a Volán a 100 szá­zalékos. Gólt a Volán és a Nyíregyháza nem kapott még a 82 csapat közül. De... A Vo­lán gólaránya 5:0, a Nyíregyhá­záé pedig 1:0. A Nyíregyháza 1:0-ás gólaránnyal négy pon­tot szerzett...

Next