Népsport, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-01 / 230. szám

h Népsport, jelenti ! 1070. okt 1. 1965. A Kairóban rende­zett sportlövő Európa­­bajnokságon a nagyöbű sportpuskások fekvő test­helyzetű versenyében Stelczámer Rezső 392 kö­rös eredménnyel arany­érmet nyert. A NAP KIEMELKEDŐ SPORTESEMÉNYE. Az Építők nemzetközi atléti­kai versenye. • SPORT A RÁDIÓBAN. Kossuth-adó. 22.15. Sport­hírek. IDŐJÁRÁS. A Meteoro­lógiai Intézet jelenti szer­dán este: felhősebb idő. Várható időjárás csütörtö­kön estig: felhőátvonulá­sok, többfelé esővel, egy­két helyen zivatarral. Időnként élénk, helyenként erős délnyugati-nyugati szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet csü­törtökön 15 — 20 fok kö­zött. (MTI) Erős Dózsa atlétaválogatott indul. A szocialista országok belügyi sportszervezeteinek ha­gyományos atlétikai spartakiád­­ját szombaton és vasárnap ren­dezik meg Szocsiban. A Dózsa­­válogatott 33 versenyzővel indul a spartakiábon. A csapat gerin­cét az újpestiek alkotják vala­mennyi válogatottjukkal, a sé­rült Ringhoffer kivételével. Raj­tuk kívül még győri, kaposvári, szekszárdi és békéscsabai Dózsa­­atléták is szerepelnek a váloga­tottban. Schirilla Kassára fut. A va­sárnap 40. alkalommal sorra ke­rülő hagyományos kassai nem­zetközi maratoni futóverseny szervező bizottsága meghívta Schirilla Györgyöt. Az ismert távfutó pénteken indul Buda­pestről és 267 km megtétele után a verseny rajtjára fut be a kas­sai Lokomotiv-stadionba. Schi­­rillát kerékpáron Vass József, a 64 éves szegedi maratoni futó és fia, a 9 éves ifj. Schirilla György kíséri. Késik. Közeledik a tél, s így erősen késlekednek Mátraházán az ugrósánc aljának földmun­kálatai. Aggódnak a őrzők, hogy beköszönt a fagy, s hogy azután már nem lehet tökéletesen elvé­gezni a munkákat Tanfolyam. A Budapesti Tol­laslabda Szövetség játékvezetői tanfolyamot indít október 3-án szombaton 15 órakor a BTL Bp. V. Váci utca, 62. sz. földszinti klubhelyiségében. Jelentkezés a helyszínen. Íjászok külföldön. A Tipográ­fia és a Bp. Spartacus hat-hat íjászversenyzője a hét végén nagyszabású nemzetközi íjász­versenyen vesz részt Milánó­ban. Asztalitenisz. A különböző mi­nisztériumok dolgozói körében egyre népszerűbb az asztalite­nisz. Házibajnokságokat és ba­rátságos mérkőzéseket rendez­nek — rendszeresen. Különö­sen a Művelődésügyi, a Kül­kereskedelmi­ és a Pénzügy­minisztériumban űzik a sport­ágat sokan.­­ Most már igazán gyógyultak! Szabó Ferenc és Hetényi An­tal, a magyar cselgáncsváloga­tott két erőssége a hét végén Pécsett „kiharcolta” a negatív orvosi diagnózist: súlycsoport­jukban mindketten megnyer­ték a Misina Kupát, bizonyítva, hogy sérülésük után­­ meggyó­gyultak. Elnökségi ülés. Fontos témák­ról tanácskozik csütörtökön dél­előtt az MTI budapesti elnöksé­ge. A Vasasban folyó nevelő munkán kívül megvitatja a BSE szakmai tevékenységéről szóló jelentést, a Vasas Izzó tömeg­sport tevékenységét, illetve a főváros középtávú fejlesztési tervén belül a sportlétesítmé­nyek­­beruházási és felújítási tervére tett javaslatot, Kolozsvári Miklós emlékére. A Csepel SC az idén ősszel is megrendezi elhunyt kitűnő vá­logatott magasugrójának emlé­kére kiírt versenysorozatát. Négy alkalommal találkoznak a magasugrók az örökös vándordíj védelméért, először csütörtökön délután. A négy verseny össze­sített eredménye alapján álla­pítják meg a sorrendet. Az FTC műkorcsolyázói Besz­tercebányán. Hat műkorcsolyázó — köztük az Európa-bajnoki bronzérmes Almássy Zsuzsa— a szlovákiai Besztercebányára utazik csütörtökön, ahol tíz­napos jeges edzőtáborozáson vesz részt két edző kíséretében. Halálozás: Horváth Ernő, a Komlói Bányász gyúrója hosszú szenvedés után elhunyt. Teme­tése október 1-én délután 13.30- kor lesz a Farkasréti temetőben. Korsós: négy bajnoki. Az MLSZ fegyelmi bizottsága Kor­sóst (Rába ETO) 4 bajnoki mér­kőzéstől eltiltotta. Bugyi (Lehel SC) 3, Varga (Leninváros) és Szaló (Győri Dózsa) 2—2 baj­noki találkozón nem léphet pá­lyára. Braun (Z. Dózsa) játék­jogát a bizottság a határozatho­zatalig felfüggesztette. Az MLSZ elnökségének hatá­rozatai: Az elnökség Szarvas (Békéscsabai VTSK) három évre szóló eltiltását helyben hagyta, Kiss (MAFC) ügyében viszont súlyosbította az első fokú hatá­rozatot. A két hónapra szóló eltiltást négy hónapra emelte fel, így a játékos január 8-ig nem léphet pályára. A hétvégi menetrend. A lab­darúgó NB I B-ben így alakul az október 3—4-i műsor. Szom­bat: BKV Előre—DVSC, 14.30: Marton. Szállítók—Bp. Sparta­cus, 14.30: Bana. Vasárnap: Ózd —Pécs, 14.30: Fehér II. Kecske­­mét-ZTE, 14.30: Schopp. Vár­palota—Ganz-MA­VAG, 14.30: Soós G. Székesfehérvár—BVSC, 14.30: Radó. Egyetértés—MÁV DAC, 14.30: Jármai dr. SZMTF. —Eger, 14.30: Emsberger. Bé­késcsaba—Oroszlány, 14.30: Bál­la Gy. NB II. Szombat: MGM Debrecen—Budafok. 13.30: Szko­kén. SZVSE—Bocskai SE, 14: Teuschler. Vasárnap: 21 mérkő­zés. A Telefongyár versenye. Ok­tóber 3-án 15 órai kezdettel, az Egressy út 178. szám alatti ál­talános iskolában kisdobos, ser­dülő és II. osztályú asztalitenisz­versenyt rendez a Telefongyár. Nevezni a helyszínen lehet! A japánok Budapesten? Ber­czik Zoltánnak levelet írtak a japán asztalitenisz-vezetők, amelyben közükt, hogy a no­vember 5-én kezdődő jugoszláv nemzetközi bajnokság után szí­vesen vendégszerepelnének Bu­dapesten. Ligaülés. Az NB-s kézilabda­csapatok képviselői ligaülést tartottak, amelyen több napi­renden levő hazai kérdés mel­lett meghallgatták az IHF mad­ridi kongresszusáról szóló tájé­koztatást is. Pótlás. Egynapos továbbkép­zésen vettek részt azok a kézi­labdaedzők, akik a nyári köte­lező képzésről valamilyen okból hiányoztak. Akik most sem je­lentek meg, azokat­­ egyesü­leteiknél vonják felelősségre. Új szövetségi képviselő. Az Egri Dózsa NB I B-s labdarúgó­­csapatának új szövetségi kép­viselője Román László. Női labdarúgó-mérkőzések. A Telefongyár női labdarúgó­együttese szombaton Budaté­­tényben, vasárnap Csillaghegyen szerepel. Népsport A Magyar Testnevelési és Sportszövetség lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság FŐSZERKESZTŐ: Szabó Béla FŐSZERKESZTŐHELYETTES: Dr. Ardai Aladár SZERKESZTŐ: Bécs István és Péter Róbert ROVATVEZETŐK: Borbély Pál (labdarúgás). Dávid Sándor (technikai és vízisportok). Subert Zoltán (atlétika és nemzetközi sport­élet). Szántó György (labda­játékok). Z. Vincze György (sportmozgalom és nehéz­atlétika) OLVASÓ SZERKESZTŐ: Kővári József TÖRDELŐ SZERKESZTŐ: Tenkely Miklós Szerkesztőség: Budapest, VIli., Somogyi Béla utca 6. Telefon: 130-460 - este 9 óra után 338-566 Kiadja az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Tóth László igazgató. Ki­adóhivatal: Budapest, VI., Révay u. 16. Telefon: 116-660. Terjeszti a Ma­gyar Posta Előfizetési díj: egy hó­napra 24 Ft, negyedévre 72 Ft Megjelenik szerda kivéte­lével mindennap Index: 25004 Szikra Lapnyomda, Budapest Csütörtök, 1970. október 1. 2 ­ POSTAFIÓK 8 ♦ KOSÁRLABDA ♦ POSTAFIÓK 8 ♦ KOSÁRLABDA ♦ POSTAFIÓK 8 ♦ ♦ Öregek és fiatalok ♦ Alacsony a mérce? postár Csak egy verseny Postafiókunk napról napra te­le van levelekkel, amelyekben olvasóink panaszkodnak labda­rúgósportunk alacsony színvo­nala miatt. Türelmetlenül vár­ják, hogy csapataink — a válo­gatottak és a klubcsapatok — végre jobb teljesítményeket nyújtsanak, érdekesebb, látvá­nyosabb mérkőzéseket vívja­nak. Sokan keresik az okát, hogy miért nem képesek az egyesületek jobban kézben tar­tani labdarúgóikat. A levelek írói szerint szinte kivétel nél­kül valamennyi klubcsapatnál a játékosok erőnlétét kellene meg­javítani. Nem értik, hogy neves edzőink miért nem tudják lab­darúgóikat jobb fizikai állapot­­ba hozni, hiszen ez csak edzések kérdése. Nincsenek öregek? Több olvasónkat foglalkoztat­ja a labdarúgócsapatoknál ta­pasztalt fiatalítási törekvés. Le­velezőink többsége egyetért az­zal, hogy egy labdarúgócsapat építésével még a csúcsokon is állandóan törődni kell, tehát mindig próbálkozni kell fiatal játékosok beépítésével. Hely­telenítik azonban, hogy az idő­sebb játékosokról sokszor túl korán lemondanak. „Sok NB I- es csapatunknak szüksége len­ne most öreg játékosaira — írja Vincze Miklós (Budapest, XII., Csaba u. 6.) olvasónk. — Csak az a baj, hogy ezeket a já­tékosokat idejekorán talonba tették.” Olvasónk kifejti, hogy azért nincs jelenleg a legtöbb csapatnak stílusa, mert hiányoz­nak a rutinos játékosok, akik irányítanák a fiatalokat. Ő is és még több olvasónk úgy gon­dolja, hogy a kluboknak nem a játékosok korát kellene néz­niük, hanem a tudását és a ké­pességeit. Ragaszkodjanak azokhoz az idősebb játékosok­hoz, akik mérkőzésről mérkő­zésre rendszeresen „hozzák” ma­gukat, s akik képesek szervez­ni csapatuk játékát. Ne kísér­letezzenek azonban olyanokkal — ha egyébként tehetségesek is —, akik nem élnek sportszerűen és nem edzenek keményen. Az ilyen típusú játékosokra kár az időt vesztegetni, ez már sokszor bebizonyosodott. Önelégültség Sisák István (Bp. XII., Dániel u. 23.) elsősorban azt kifogásol­ja, hogy labdarúgóinknak nincs megfelelő erőnléte, s ennek kö­vetkeztében hazai bajnoki mér­kőzéseinknek gyenge az irama. A játékosok nagyon keveset mo­zognak és ezért nincs folyama­tos játék. Jellemző tünetnek tartja, hogy ha egy játékost egy­szer megdicsérnek jó teljesítmé­nyéért, akkor szinte törvénysze­rűen következik az önelégült­ség. Olvasónk úgy gondolja, ennek az az oka, hogy teljesít­ményeinket és eredményeinket nem a nemzetközi mércéhez, ha­nem önmagunkhoz mérjük. Az a baj, hogy általában ala­csonyra tesszük a mércét, s az­tán egy-egy nemzetközi talál­kozón csodálkozunk, hogy ellen­feleink jobban futballoznak, mint a mi „nagynak” hitt tehet­ségeink. Javasolja, hogy min­den szinten legyünk igényeseb­bek, követeljünk az edzésen és a mérkőzésen is többet labdarú­góinktól. Állandó témáik olvasóinknak a játékvezetők is. Sokszor elége­detlenek működésükkel, s fel­figyelnek a legkisebb hibákra is. Jávor János (Baktalóránthá­­za) például arra az új divatra hívja fel a figyelmet, hogy egyes játékvezetők nem tűrik a kis­­padon a lecserélt játékosokat. Szerinte ennek az égvilágon semmi értelme sincs. „A lecse­rélés nem büntetés — írja —, méltánytalan, ha a lecserélt já­tékost egy kalap alá veszik a kiállított játékossal.” Olvasónk szerint a cserejátékosok és a lecserélt játékosok egyaránt résztvevői a mérkőzésnek, sem­mi ok sincs arra, hogy különb­séget tegyenek közöttük. Segélykérés Vityapusztáról érkezett levél szerkesztőségünkbe a helyi Elő­re SK vezetőitől. „Egy kis pusz­ta sportkörének vezetősége for­dul önökhöz segítségért — kez­dődik a levél — járási első osz­tályban szereplő labdarúgó­­csapatunk van. Három éve ala­kultunk, s azóta kis létszámú tagságunk lelkesedése és anyagi támogatása teszi lehetővé mű­ködésünket. Sajnos, az állami gazdaságtól csak nagyon kevés segítséget kapunk, s ezért lé­tünk kritikussá vált. Pedig pusz­tánkon az egyetlen szórakozási lehetőség a vasárnapi labdarúgó­mérkőzés. Nagyon hálásak len­nénk annak a sportegyesület­nek, amely használt futballfel­szereléséből juttatna nekünk. Néhány cipő, sportszár, mez, melegítő és labda megoldaná gondjainkat.” Úgy hisszük, hogy a Vityai Előre SK (pontos cím: Gamás, Vityapuszta, Somogy megye) tö­rekvő sportolói megérdemelnék a támogatást. Hunyadvári Béla (Pécs, III., 39. Dandár u. 4.) rendszeres le­velezőnk ezúttal arra hívja fel a figyelmet, hogy Pécsett egy évben csak egy kerékpáros ver­senyt rendeznek, a Mecsek Ku­pát. Szerinte ez kevés, hiszen a pécsi közönség szereti ezt a sportágat, szívesen nézi a ke­rékpárosok küzdelmét. Levelét így fejezi be: „Pécs sportszerető közönsége igényli a több ver­senyt és kéri, hogy az elkövet­kező években rendezzenek több kerékpáros versenyt Pécsett." Az európai élvonal­­ nem egyetlen ugrás (2.) Ismét a tizedik helyen! Stagnálás? Csalódás? Vissza­esés? Kérdőjelek ezek, amelyek jogosak, különösen azok után, hogy a szakvezetés az 5—8. hely valamelyikére­ számított. El­számította magát? Nem! A vá­rakozás jogos volt. Nem első­sorban női csapatunk ugrássze­rű fejlődése, hanem inkább az európai középmezőny egyhely­ben topogása miatt. Ezért kínál­kozott kedvező alkalom arra, hogy csapatunk a középme­zőnyben megvesse lábát. S ha van valami, amire árnyék nél­kül büszkék lehetünk, úgy az az ötpontos különbség, amivel a francia csapat győzött elle­nünk, amelyet csak a szovjetek fektettek kétvállra ezen az EB-n. A hajráit nem sikerültek A magyar csapat úgy kezdett, hogy igazolja a várakozásokat. De ez csupán egy félidőig tar­tott ... A hollandok ugyan a későbbiekben bebizonyították, hogy nem tartoznak a jó csa­patok közé, de a magyarok el­len jól játszottak. Ezen a mér­kőzésen, valamint a lengyelek, sőt még a franciák ellen is a végjátékban maradtak alul a mieink. Nem mellékes az sem, hogy még a győztes mérkőzé­seken is volt 5—8 olyan perc, amikor feltűnően visszaestek a magyar lányok. Miért nem bírták a hajrát? Erőnléti, vagy pszichikai oka volt a visszaesésnek? Inkább a szerkezeti oka. A magyar csa­patnak nem volt olyan közép­­játékosa, akire a palánk alatt bizton számíthatott volna. Ezt a szerepkört Baleknak kellett volna betölteni, ő azonban ezen az EB-n erre alkalmatlan volt. Ebben bizonyára közrejátszott az is, hogy nem volt teljesen egészséges. Mivel nem volt iga­zi közép­játékosunk, a magas bedobóknak kellett gyakran be­­húzódniuk, s a center posztján „verekedniük”. Hamar össze­szedték a személyi hibákat, ezért a második félidőben, kü­lönösen a hajrákban bátortala­nul védekeztek, amit minden ellenfelünk ki is használt. Kínálkozik a kérdés: hol volt a többi középjátékos? Nagy Mária és Tarjányi Zsuzsa még rutinhiánnyal küzdött. Tarjá­nyi volt a jobbik, ő játszott többet, s a védőpalánk alatt sok labdát le is szedett. A kö­zépjátékosoknak azonban pon­tokat is kell szerezni. Ez a poszt volt a magyar csapat se­bezhető pontja, s ezen el is ta­láltak bennünket! Bár a magyar csapat ismét a tizedik helyen kötött ki, össz­teljesítménye mégis biztatóbb, mint a korábbi válogatotté. Az előmérkőzéseken ugyanis terv­szerű, s határozottan jó játék­kal rukkolt elő. Főleg táma­dásépítésben lépett előre a gár­da. A lengyelek, a hollandok, a franciák, sőt még a szovjetek ellen is megjátszották a labdá­kat, nem egyénieskedve, ha­nem a harminc másodperc le­hetőségeit kihasználva keres­ték meg jó helyzetben levő tár­sukat. Az olaszok elleni első mérkőzésen nem volt nehéz dolguk, mert egy szétzilált, bel­ső konfliktusokkal birkózó olasz együttest győztek le. Kér­dés, hogy ez miért nem sikerült másodszor, ami­kor a kilencedik he­lyet lehetett volna megszerez­ni? A társaságot láthatóan le­törte, hogy hatos csoportjából ötödiknek jutott tovább, s nem harcolhat a középmezőnyben, hanem csak a sereghajtók kö­zött. Az olaszok elleni második mérkőzésre mégis öntelten, túl­zottan magabiztosan álltak ki. Amikor felfedezték, hogy csak látszólag ugyanaz az olasz csa­pat, amelyet néhány nappal korábban nagy kosárkülönbség­gel megvertek — már késő volt. Kapkodni kezdtek, s mindenki egymaga akarta megfordítani az eredményt — természetesen sikertelenül. Cserék és kulcsjátékosok A válogatás mindig kényes és érzékeny pont. Százszorosan az, amikor nőkről van szó. Nem célom revízió alá venni Killik László edző elképzeléseit. Egy­részt ő tudta, hogy a végzett munka után kiben, mennyire bízik, másrészt nem volt olyan gazdag választéka, hogy ezt megtehetném. A kulcsjátékosok: Hegedűsné, Czirákyné, Horváth Erzsi, Mi­­hályfiné és Rajki vállára nehe­zedett a csapat minden gondja, győzelmi reménye. Hegedűsné nemcsak önmagához, hanem a nemzetközi mezőnyhöz képest is beváltotta a hozzáfűzött re­ményeket. Czirákyné és Hor­váth Erzsi is a magas bedobók nemzetközi szintjén játszott, azonban az említett okok miatt, hamar összeszedték a személyi hibákat és ki is pontozódtak Rajki kapta mindig a legnehe­zebb feladatot. Az ellenfél leg­veszélyesebb játékosát kellett kikapcsolnia a játékból, ezért gyakran ugrott ki a zónából. Mihályfiné kevesebbet játszott, mint a felsoroltak, de beállása mindig színesítette a csapat já­tékát. A cserék közül Szegedi ját­szott a legtöbbet. Koroknál, Szabics és Geiszhauer teljesít­ményéről azért nem lehet vé­leményt mondani, mert a se­lejtező mérkőzéseken nem ját­szottak annyit, hogy kiütközhet­tek volna hibáik. Vagy felszín­re kerülhettek volna erényeik. A kulcsjátékosok akarásán nem múlott a jobb eredmény... A cserejátékosok számára vi­szont kevés volt a lehetőség. Tartsák együtt őket! A vezetés és a közvélemény is hajlamos arra, hogy amikor valami nem sikerül — mint ahogy női kosárlabdában im­már hosszú évek óta semmi sem sikerül — megvonja bizal­mát az érintett sportolóktól. Hiba lenne, ha így történne a rotterdami gárdával is. Nem azért, mert a csapat olyan egységet képez, amely semmiféle átala­kítást nem igényel, hanem azért, mert vannak ennek a csapatnak pozitívumai is! A hollandok, és a lengyelek elle­ni 2—2 pontos vereség, s a franciákkal szembeni 5 pontos hátrány — minimális. Ütőképes közép­játékosokkal talán más­ként indulhatott volna a vég­küzdelmekbe, s akkor más végeredmény is születhetett volna. Ezek nem feltételezések, hiszen a mérkőzések utolsó pil­lanatai bizonyítékot nyújtanak hozzá. Lehet a csapaton változtatni, de szélnek ereszteni­­— mond­ván, hogy nem jobb elődeinél — a jövőt illetően célszerűtlen lenne. A kulcsjátékosok közül Hegedűsné és Mihályfiné két­ségtelenül nem tartozik a tee­­nager korosztályhoz, de szük­ség van a rutinjukra és cse­lekvőkészségükre. A franciák­hoz hasonlóan tervezni, építeni a csapatot, s hagyni „kifutni” — ezt a türelmi időt meg kell szavazni, de tudomásul kell venni, hogy az európai élvonal­ba nem lehet egyetlen ugrással felkerülni! A lépcső valameny­­nyi fokát végig­­ kell járni, mégpedig olyan játékosokkal, akik elég fiatalok és elég tü­relmesek ehhez. Még akkor is, ha az élvonalat jelentő lépcső­fokra csak utódaink fognak fellépni! Héti Anna AZ EB LEGJOBB PONTSZERZŐI: 1. Veger (jugoszláv) 187 pont 2. Sztojanova (bolgár) 148 „ 3. Chatalon (francia) 143 „ 4. Billik (osztrák) 131 „ 5. Riffred (francia) 118 „ 6. Dzsokovics (jugoszl.) 111 „ 7. Czirákyné (magyar) 106 „ 8. Josková (csehszlovák) 99 „ 9. Jindrová (csehszlov.) 96 „ 10. Hegedűsné (magy.) 94 „ VILlI AZ OLVASÓKNAK Dr. Ujváry István, Siófok. A Tiszaföldvár—Szegedi Kossuth mérkőzés két pontját 0:0 gól­aránnyal Tiszaföldvár kapta. Falucskai Benjámin, Pápa. Az érdekes eset így történt: Az ellen­fél egyik játékosa kicselezte a he­lyi csapat védelmét, még a ka­pust is. Már csak az üres kapuval állt szemben, amikor a helyi csa­pat egyik pályán kívül tartózkodó játékosa beugrott és a mezőnybe vágta a labdát. A játékvezető nem ítélt gólt és feldobta a labdát. He­lyesen ítélt-e a játékvezető? Vála­szunk: a bíró a szabályok értel­mében járt el. Szabados Mihály, Rudabánya. Szűcs Lajos a Bp. Honvéd edzéseit látogatja és a III. csapatban nem hivatalos mérkőzéseket játszik. Átigazolási idejének lejárta után az első csapatban is szerepelhet. Telek Márton, Ipolytarnóc. Ha a kiküldött játékvezető nem érkezik meg, akkor szükségjátékvezetőben kell megállapodniok a két csapat vezetőinek. Magyar Ferenc, Nagypeterd, Mind a két játékos szerepelhet. Medveczky István, Budapest. A Ferencváros az Arges Pitesti elle­ni VVK-mérkőzésen Fitestiben 3:1 arányban vesztett, Budapesten 4:0-ra nyert. Bertha László, Orosháza. Az 1969. március 5-én lejátszott Új­pesti Dózsa—Leeds United (1:0) mérkőzésen Dunai II volt a góllö­vő. ifj. Kommár Ferenc, Budapest. A külföldi bajnokságok eredmé­nyeit rendszeresen közöljük. A megyei bajnokságok táblázatát is ismertetjük időnként. Amennyiben az öregfiúk bajnokságának állását eljuttatják hozzánk, szívesen adunk helyet. Farkas Lajos, Miskolc. Tudo­másunk szerint Paulo Cesar nem azonos az 1966-os VB-n szerepelt Limával. A Derby Canty össze­állítása: Green — Webster, Rob­­son, Durban, Rhods, Mackay, McGovern, Carlin O’Hare, Hector, Hinton. Az NSZK-ban szereplő Oberhausen összeállítása: Scheid — Wilbertz, Klieman, L. Kob­­luhn, F. Kobluhn, Dick, Ohn, Krauthausen, Karbowiak, Sühn­­holz, Brozulat, Joó Vilmos, Szeged. Az 1969— 70. évi BEK-döntőben a Feije­­noord hosszabbítás után 2:1 (1:1, 1:1, 1:1) nyert a Celtic ellen. A Ferencváros a második fordulóig jutott el. Zöld Ferenc (Budapest, VIII­Práter u. 14.), s még jó néhány olvasónk érdeklődik a barcelonai úszó EB utolsó versenyszámában, a 4x200 m férfi gyorsváltóban győztes NSZK négyesének rész­időiről. Mint ismeretes, a 7:49.5 „csak” Európa-csúcs volt, s nem világcsúcs, mert az Egyesült Ál­lamok váltója egy héttel Barcelo­­na előtt Tokióban 7:48-at ért el. Az NSZK Európa-bajnok négyesé­nek részidői: W. Lampe: 1:56.8, von Schilling: 1:59.8, Meeuw: 1:58.5, Fassnacht: 1:54.4! Fassnacht úszására jellemző, hogy az őt követő máso­dik legjobb részidő az NDK- beli Poseré volt, 1:57.0. A férfi és a női pontversenyről is több olvasónk érdeklődött. A fér­fiak Európa-kupájában (úszás, ví­zilabda, műugrás) a következő sorrend alakult ki: 1. NDK 168, 2. Szovjetunió 142, 3. NSZK 141, 4. Franciaország 64, 5. Svédország 59, 6. Olaszország 41, 7. Spanyol­­ország 38, 8. Magyarország 20, 9. Hollandia 14, 10. Jugoszlávia 5. A nők számára kiírt, úgynevezett Bredius Kupa (úszás, műugrás) végeredménye: 1. NDK 230, 2. Szovjetunió 101, 3. Magyarország 1­55, 4. Nagy-Britannia 40, 5. NSZK­ 33, 6. Svédország 30, 7. Hollandia 29, 8. Jugoszlávia 29, 9. Csehszlo­­vákia 16, 10. Olaszország 7. Végezetül: tévesen jelent meg az utolsó nap 200 m férfi vegyes­úszó versenyének világcsúcsa. A győztes svéd G. Larsson 2:09.3-at úszott, s nem 2:02.9-et

Next