Népsport, 1972. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-08 / 6. szám

LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÓ Egy edzés Újpesten A Megyeri úton Tolna az idő. Fent, a lelátó szélén, ugyanazon a helyen, ahol legutóbb, most is ott állt az ifiedző, Balogh Sándor. Egyik kezében csonkig égett a cigaretta, olyan magas éledten nézte a csapatot. A játékosok ugyanúgy rótták lent, a salakon a köröket, mint hétfőn. Három csoportban, nyolcasával. A két edző, Kovács Imre és Várhidi Pál, hasonló mozdulatokkal vezényelte a társaságot, s a vezetőedző a kanyarban most is futott mellettük, mint három nappal korábban. Kísértetiesen megegyezett minden. Legalábbis első ránézésre. — Azóta futnak ? — kérdeztem a fiatalok mesterét, az egykori kitűnt válogatott hátvédet, Balogh Sándort. Nevetett. — Azóta — mondta. Ott dübörgött el előttem az egyik csoport. Káposzta arcából csak egészen kis részleteket láttam, s Göröcs szemeiből is csak sejteni lehetett valamit. Csak az bizonyította, kilátnak a sísapka alól, hogy egyik kanyarban sem futott le senki a salakról. — Az ifiedző még munka nélkül van? — érdeklődtem a szakembernél. — Már nincs — nyugtatott meg. — Kedden mi is elkezdtük. — Persze, azért nem így? — mutattam le a salakra. — De. Pontosan így. Az ifjúsági csapat is ugyanazt csinálja, mint a felnőttek. Csak mi heti négy alkalommal. — Ez igen... — Csak így lehet lépést tartani az egyre növekvő követelményekkel, biztosítani a fiatalok zökkenőmentes előrelépését. Fel, a felnőttek közé! — jegyezte meg Balogh edző. És sorolta a neveket, akik nemrégen még nála rúgták a labdát, s most ott róják a köröket Kovács és Várhidi edzők előtt. A túlsó fertályról el°rov* Imre is. Egy csoport mellett, amely „kikapcsolódásképpen” a gumi kötelekkel bíbelődött. Pontosabban: a játékosok a fejük fölött, meg a mellük előtt feszítgették azokat. — Mester, én már letehetem? — mutatta fel a szóbanforgó erőfejlesztő szerszámot az egyik fiú. — Ugyanis már széttép- tem ... Az edző megnyugtatta: csak tépje nyugodtan apró ficnikre. Ha elfogy, kap újat. — Nagy vagány ez a Nagy Zoli! — mutatott utána. — Hogy vannak? — érdeklődtem a kitűnő szakembernél. — Én jól. Ők — és a játékosok után nézett — talán már kevésbé mondanák mindezt. Mert ez már nem az első nap. A kezdésnél frissek voltak, s lényegesen kedélyesebb volt a hangulatuk, mint például a jelen pillanatban. Érdemes megnézni a futásukat. Merevebbek, túlságosan hátul hordják a „nadrágjukat”, felsőtestükkel előbbre dőlnek a kelleténél. Megviseltek egy kicsit. A „morgók” már biztosan elmondták a magukét. Ismerem az ilyesmit, s szeretem a morgókat, is. Mert csinálják. Mindenki csinálja. És nem fogyunk. Ami ugyancsak nagy dolog. Senki nem keres ürügyet a kihagyásra ... — Ma mennyit futnak? — Négyszáz méter híján hat kilométert. Öttel kezdtük, vagyis kettővel többet, mint tavaly kezdte a Dózsa. De nekem ez volt a normám a Videotonnál. Most is ennyi. Ezen a héten még csak egy foglalkozás van naponta. Szabadtéren. A jövő héttől kezdve aztán a tornateremben is dolgozunk. Feljebb tolta homlokán a sapkát: — Ráférne ez a munka a válogatottjainkra is... Kitelt az ötezerhatszáz még Horváth, hozzon egy labdát, mi meg megyünk tovább egy házzal — rendelkezett az edző. Az egy házzal odább a salakos edzőpálya volt. — Göröcs és Bánkuti bemehet — mondta a két játékosnak. — Még a futást megcsináljuk, aztán a játék előtt befejezzük — így a csatár, s mentek ők is. — Mindketten érzik az operált lábukat — magyarázta az edző. — Nem szeretném, ha megerőltetnék ... A salakos pályán négyszer száz méter futottak a játékosok. A gyakorlaton némiképp nehezített az edző azzal, hogy minden futó hátára egy játékostársat felültetett, így zötyögtek, alapvonaltól alapvonalig. — Még első pár félerőtámasz, s Utána játszunk — mondta az edző. A pár — harminc volt. Utána fociztak... T. S. Csak a Szovjetunió Az UEFA az EB elődjének tekinti az 1958 és 1964 között lebonyolított két NK-, illetve NEK-tornát, amelyet szintén országos válogatottak részére rendeztek Európában. A mostani EB tehát a negyedik. A korábbi tornák is hasonló rendszerűek voltak, a legjobb nyolc küzdelme mindig azonos formában zajlott le, tez első négy helyezést ■feldöntették, de rangot jelentett az 5—8. hely is. Érdemes a válogatottak Európatornájának helyezéseit megvizsgálni. összesen: 3 3 3 3 20 32 Megjegyzés: az 1. a győzelmet, a 2. a második, a 3. a harmadik, a 4. a negyedik helyezés, az 5—8. a legjobb nyolc közé való jutás, az 6. az összes szereplés számát jelenti. A mostani nyolc közé jutást értelemszerűen az 5—8. helyezések között mutatjuk ki, ezért van három-három 1— 2., 3., 4. helyezett és , háromszor négy + nyolc 5—8. helyezett. Szembetűnő érdekessége a táblázatnak, hogy csak a Szovjetunió szerepelt mindig a legjobb nyolc között, ahová eddig 18 (!) ország válogatottja került. Három újonc is van a mostani nyolcas döntőben: Belgium, Bulgária és az NSZK. A magyar csapat ezúttal harmadszor jutott a negyeddöntőbe, jugoszláv barátainkkal egyetemben. A spanyolok és a franciák viszont most estek el a negyedik szerepléstől. A legértékesebb szereplést kétségtelenül a Szovjetunió válogatottja vallhatja magáénak, egy-egy arany- és, ezüstérem mellett egyszer a negyedik helyen végeztek. Egyszer-egyszer a spanyolok és az olaszok is nyertek, s figyelemreméltó a jugoszlávok két ezüstémre is. A magyar csapat egyszer bronzérmes volt (1964-ben), s ennyit mondhatnak magukénak az anglist és a csehszlovák labdarúgók is. Mit hoz a negyedik nyolcas döntő? Bizonyosan érdekes küzdelmeket, de — úgy érezzük — sok függ a sorsolástól is. Novák István NK NEII EB 1958 1971 1. 2. 3. 4. 5-8. 6. Szovjetunió 11 — 1 1 4 Spanyolország ,1 —------------2 3 Olaszország 1 ----------------1 2. Jugoszlávia - — 2------------1 3 Magyarország— —11— 2,3 Anglia -------1 — 1 2 Csehszlovákia ------1 — — 1 Franciaország — ------1 2 3 Dánia ------------1 — 1, Románia ------------------2 2 Ausztria ------------------1 1 Portugália--------------------1 1 Írország ■----------------1 1 Svédország--------------------1 1 Luxemburg---------------------1 1 Bulgária ------------------1 1 Belgium ------------------1 1 NSZK-----------------------------1______1 Tíz gólt rúgott a válogatott (Folytatás az 1. oldalról) megsérült a Pegaso elleni edzőmérkőzésen , összefejelt az egyik spanyol játékossal és az arccsontját fájlalta. Botár doktor — biztos, ami biztos — egykét napi pihenőt rendelt számára. A Pegaso ellen 10:1-re nyertünk úgy, hogy az amatőr csapat kapuját az első félidőben Géczi, a másodikban pedig Rothermel védte. A mérkőzésen mind a 17 játékos szóhoz jutott. A gólokat Dunai II (4), Boné (4), Juhász I. (2), illetve Zambrino szerezte. Csatáraink arra is gondoltak, hogy ne sértődjön meg Géczi és Rothermel sem ... Mindkettőnek 5—5 gólt rúgtak! Egyébként nagyszerűen érezzük magunkat, jó talajú pályákon edzhetnek a fiúk. És a hőmérsékletre sem lehet panasz, mert 15 fokot mutat általában a hőmérő. Páncsics sérülését leszámítva mindenki jól van. A szombati programról csak annyit: délelőtt egyórás edzés , délután mérkőzés. Az ellenfél a Real Madrid ifjúsági csapata lesz. Börzsei János ALAPOZÁS Ajándék ez a január eleji enyheség. Az ember megbocsátón és dudorászva kerülgeti a pocsolyákat és örül, hogy a ködöt elkergette a szél. A futballszerető ember ilyenkor nem tud nyugodni. Valami belső kényszer űzihajtja a pályák irányába, ahol különös varázsú ritmusával dong a labda. Aztán föláll, mondjuk egy téglára a sóstói stadion kerítése mellett, s átkiabál Kalocsay doktornak:— Mondja, Mester, mikor lesz már itt valami kis foci?! — Majd új hónap. „ — Az sokét lesz ! —És folytatódna tán tovább a párbeszéd, de az edzőnek más dolga is van. Például utasítást adni egy kis újabb futásra, természetesen gumikötéllel, hogy aztán a Videoton labdarúgói me-J.CLt 1UU1J■dlrt tt. iNfe?in LLLL Vtehemensen, nem túl nagy lelkesedéssel, de mégis futva, körbe a salakos edzőpályán. És mit tesz ilyenkor a hű székesfehárvári szurkoló? Marad még, s várja, hogy újra előkerüljön a labda, dobogva szívderítő ritmusát. Talán még jobban várja, mint a játékosok! Pedig a játékosok is várják... Mert most alapoznak, alapozni pedig annyit jelent, mint... Mit is jelent számukra alapozni? j gsujjgn^súlyzókkal gyakorta: «x› ‚*ni ? yBordú.'-Jafra és_„ kötélre ’ mászni? ""vilöglelKosárlabdázni”? - Gimnasztikázni? Ahogyan mindezt délelőtt láttam a hatalmas tornateremben? Vagy futni gumikötéllel és anélkül, hajladozni gumikötéllel és anélkül? Ahogyan mindezt délután láttam a sóstói stadion salakos edzőpályáján? Vagy csupán az izomlázat, az esti ólmos fáradtságot jelenti, amely nem egyszerűen egy test jóleső fizikai fáradtsága, hanem a szellemé és a kedélyé is? Mit jelent számukra alapozni? Kalocsay Géza dr., a Videoton edzője, leül a zsebkendőnyi szobácskájának negyedét elfoglaló kanapé szélére, ráncolja homlokát — tán ő maga sem veszi észre — és beszélni kezd. — Talán nem is alapozás ez, amit mi csinálunk. Csupán felkészülés az új bajnoki idényre, hogy olyan erőállapotba kerüljenek játékosaink, amely a versenyidény nagy igénybevételét is játszva kibírja. Nem, nem alapozás ez, hiszen csak két hét szünet volt, s így nem nulláról, hanem 50 százalékról kell indulnunk... — És mégis komoly feladatot jelent! — Igen, azt. Az edző iselkészíti év végi mérlegét. Újra számba veszi tapasztalatait és javítani igyekszik. Erre lehetőséget ad, hogy nincs tétre menő mérkőzés, de van idő. Napi két edzésre. Délelőtt teremben, délután pályán. Hál’ istennek, olyan az időjárás, hogy pályán is. Másfél-kétórás foglalkozások ezek, egyelőre probléma nélkül. Mindenkinek egyformán adagogolhatom a terhelést. Később Posch és Bodnár, a két idősebb, olykor-olykor „abbahagyhatja”. Bár Posch bírja, de Bodnárral vigyázni kell. Persze, Burka és Wollek esetében mindennek a fordítottja igaz: nekik több edzés kell, tehát nekik még ráadok ... . —_ Vagyis mindenekelőtt az edzőnek gond az alapozás? — Gond? Ajaj! Fél éve vagyok itt, már sejtem, hogy ki mit bír. De ki tudja ezt egészen pontosan?! És még vannak gondjai ennek az időszaknak. Például a csapatformálás. A kapusposzt csapatunk Achillessarka. Vajon sikerül-e úgy foglalkozni velük, hogy ne legyen az? Aztán a védelem. A hátvédek lazán fognak embert, nem akadályozzák meg az ellenfél labdaátvételét, nem gyötrik eléggé. Középpályásaink is területet védenek a védőfázisban. Általában az egész csapatba beidegződött a területvédés... Csatáraink meg sem tudnak pontosan rúgni, s nem túl jó a helyzetfelismerésük... Mindezeken most kellene javítani, de — idő kell. Idő, idő, idő! ■ Nagy 11 szinte leckét mond: — Ha az alapozás jól sikerül, akkor idény közben a csapat többre lesz képes... — Ez axióma! — Hát persze! Ha több az erő, még a gondolkodás is gyorsabb. Aztán, ha erős az alapozás, akkor egy mérkőzés meg sem kottyan! Olyan ez, mint az a gerendás vicc az oroszlánnal. Tasziló cipel egy vasbetongerendát a sivatagban. Jön Arisztid és kérdezi: miért viszed, kérlek alássan? Hát csak azért, hogy ha jön az oroszlán, ledobom és gyorsabban tudok futni... Ugye érti?! Nem jó ez, nehéz, de muszáj csinálni. És ha már csináljuk, akkor lelkiismeretesen csináljuk. És ne nyafogjon senki! Ki nem állhatom, amikor egyik-másik jajgat: „Jaj, itt fáj, ott fáj!”... Az a jó, ha előre megmondják, ránk mérik a „penitenciát”, aztán mi megcsináljuk... Elfeledkeztünk az időről. Nagy II már nem leckét mond. Meggyőződést! ■ Kácsor. Fiatalember. Egyetemista. Egyszerre alapoz az életre és a focira: — Azt hiszem, nekem többet jelent ez az alapozás, mint a többieknek. Nekem ez az első NB I-es alapozásom, hiszen korábban NB I B-s csapatnál voltam, s így ősszel eleve nem vehettem fel komolyan a versenyt a többiekkel. De most... Ugye érti, hogy sokat várok az alapozástól, hiszen ha becsülettel végigcsnálom, jobb esélyekkel vehetem fel a versenyt a csapatba kerülésbe. Számomra az alapozás annyi, mint remény... — És nehezebbet várt? — Nehezebbet. De így is szokatlan, így is van izomlázam ... és — játszani én is jobban szeretek, mint edzeni. ■ , Wollek mosolyog a kérdésen, s azonnal kész a válasz: — Az alapozás nem a legkellemesebb edzésfajták közé tartozik.Épp ezért szívesen csak kevésen csihálják, muszájból annál többen. Jómagam, ha nem is szívvel, de legalábbis lélekkel, s azért testtel is, csinálom, mert erőt csak általa lehet szerezni. Szóval, amolyan szükséges rossz. Legfeljebb időnként belefásul az ember, nincs semmihez sem kedve. De aztán ez is elmúlik . .. Mindezt szinte egy szuszra mondja. Félbeszakítom: — Na és a lazsálás? A „lenyelt” gyakorlatok? Mosolyog. — Van! Azaz vannak ilyenek! De hát az ember önmaga nemigen számolja, s ha a másik abbahagyja, akkor miért ne hagyja abba a harmadik?!__ Az más, ha az edző számolja és ellenőrzi! Akkor már nehezebb bármit is „lenyelni”... Áll fel, mosolyog, indulni készül. De még a combjára ver és úgy mondja: — Most még, az első edzések után, sajog, de aztán!... És kissé húzva a lábát, kiballag a szobából. ■ Sötét este van. Elröpült a délután. Ballagok fütyörészve, kerülgetve a pocsolyákat, s valamiféle tanulságot szeretnék öszszeeszkábálni a hallottakból. Például ilyesfélét: a legjobb alapozás nélkülözhetetlen összetevője a tudatosság. Az, ha a „páciens” tudja, hogy mit és miért kell csinálnia?) Mert ha ezen túl van, akkor a nehezén van túl. Az izomláz ehhez képest semmiség. Ezt tudni — talán a legfontosabb! Rózsa András Teremfoci a javából! Wollek elöl ment spárgázva Magyar. A győzelmet végül is a védők szerezték meg Fejes igen aktív játéka révén. Mit csinál télen az ifjúságiak kapitánya? A Népköztársaság útja 47-ben, az MLSZ székházában ilyenkor télen azt hinné az ember, hogy nagy nyugalom és csend honol. Semmi sem igaz belőle, sőt... Lázas munka folyik, értékelés, jelentéskészítés és főként tervezgetés. Az ifjúsági válogatott szövetségi kapitánya, Sárosi László, messze kalandozik a fűtött irodahelyiségből. Gondolatai valahol spanyolhonban járnak. A következő ifjúsági UEFA-torna ugyanis ebben az országban kerül sorra. Mielőtt azonban rátérnénk a tervezgetésre, megkértük a kapitányt, készítsen gyors mérleget eddigi tevékenységéről. — Tavaly nyáron, a megyei ifjúsági labdarúgótornákon nézegettem a játékosokat és ábrándoztam egy csapatról. Előttünk állt a Barátság Kupa-torna, de akkor még csak névsorom volt. Tudtam, hogy az idő rövidsége miatt ütőképes együttest nem lehet kialakítani, ezért kísérleti ■ csapattal szerepeltünk ezen az ifjúsági seregszemlén. Az NDK- ban augusztusban megrendezett tornán az NB I-es játékosokat nem vettük figyelembe. Így a magyar ifjúsági válogatott tíz együttes közül a hatodik helyen végzett. A tornán játszottunk jól, de kiábrándítóan is. Kitűnő teljesítménnyel megvertük Kubát 3:0-ra, majd gyenge játékkal kikaptunk 2:1-re Lengyelországtól. Aztán imponáló fölénnyel megvertük a szovjet válogatottat 2:0-ra. A következő találkozón 2:2 az NDK II ellen, és végül 1:0-ás vereség az NDK I-től. Ezen a tornán csupán az egyéni teljesítményeket lehetett megfigyelni. A játékosok vizsgáztak, mennyire alkalmasak a nemzetközi szereplésre. — Aztán jött az ősz és az ifjúsági válogatott jól szerepelt. Hogyan sikerült ezt elérni? — Komoly segítséget kaptam a labdarúgósport vezetőitől. Hetenként találkozott a keret, természetesen most már az NB I-es játékosokkal kiegészítve.- Sok edzőmérkőzést játszottunk, s így sikerült összhangba kerülnöm a fiatalokkal. A csapaton belül nyugalmat teremtettünk. 8—9 poszton biztos játékos állt rendelkezésemre, akik érezték, hogy felelősséggel tartoznak a csapatért. Guinea válogatottja ellen győztünk 2:1-re, az osztrákokat megvertük 3:0-ra, Jugoszláviát 2:1-re, az NDK-t pedig kétszer is 2:0-ra. Főleg az NDK-beliek elleni két mérkőzés volt értékmérő, hiszen ellenfelünk számottevő játékerőt képvisel. Az igazsághoz tartozik, azonban, hogy ezeket a találkozókat hazai pályán játszottuk, Így nem tudom, mire lesz képes az együttes a határokon túl! — Kialakult már az UEFAtornára készülő csapat gerince? — Nagyjából. Dombai a kapuban, Csontos, Erős, Csemetzki, Szigeti a hátvédsorban. A csapat erőssége a középpályás sor: Komjáti, Ladányi, Horváth L. Itt még Orsós is számításbajöhet. A támadósorban sok a kérdőjel: Vedrődi, Somogyi, Balogh, Kovács, Ozsváth és az újpesti Fekete közül kerülnek majd ki a csatárok.... — Kiktől vár többet az elkövetkezendőkben? — Annak ellenére, hogy a középpályás sor a csapat erőssége, tőlük várok még sokat. Re, mérem, nem csalódom majd bennük, hiszen nekik kell formálni az együttes játékát. — Milyen lesz a téli munka? — A játékosok klubjaikban kezdik az alapozást, csak februárban találkozom velük. 10-én és 15-én játszunk edzőmérkőzést, majd február 20-tól március 2-ig Bakuban szerepel a csapat. Március 22-én és 24-én a lengyel ifikkel játszunk. Áprilisban lesznek a területi döntők Pécsett, majd a hónap végén az NDK-ba látogatunk, de — a tervek szerint ide fiatalabb garnitúrával megyünk ... Május 10-től együtt lesz a társaság, készülünk Spanyolországba, az UEFA-tornára. — Véleménye szerint fejlődött valamelyest ifjúsági labdarúgásunk az elmúlt évben? — Erről nehéz szívvel beszélek. Még a fővárosiban csak-csak rendben mennek a dolgok, de vidéken általában egy-egy NB I-es csapat ifjúsági együttese kiemelkedő erőt képvisel, több góllal veri ellenfeleit. Át kell szervezni az ifjúsági bajnoki rendszert, sokkal kiegyensúlyolyozottabbá kell tenni a gyerekek bajnokságát. — Mit látott az ősszel elkezdődött megyei ifjúsági tornán? — Jobb volt, mint az előző. Több ügyes játékossal találkoztunk, s mert az idén ismét viszszatérünk a területi válogatottak rendszeréhez, bízom benne, hogy színvonalas döntőt látunk majd Pécsett. — S mivel foglalkozik most a kapitány? — A számadás mellett újrajátszom a mérkőzéseket — az edzésnapló előtt. Keresem a hibákat és a lehetőségeket. Készülök a tavaszra, mert nagyon szeretném, ha a csapat jól szerepelne az UEFA-torrnán. Van már vagy tíz éve, hogy a magyar ifjúsági válogatott győztesként tért haza az UEFA- tornáról. De jó lenne, ha ebben az évben a fiatalok megörvendeztetnék labdarúgásunk közvéleményét — valami hasonlóval! A lehetőségek adva vannak. A százszor igaz közhely szerint: élni kell velük! , Boross Dezső -----------Szombat, 1972. január 8. A A Dunántúli Napló Kupáért Már hagyomány, hogy a formábahozás időszakában megrendezik a Dunántúli Napló Kupa küzdelmeit. Az idén is pályára lépnek a csapatok a trófeáért. A két csoportban 8 csapat küzd az elsőségért. Az elsőben a Pécsi Dózsa a listavezető, míg a másikban a Komlói Bányász. Nagy küzdelem várható a kupa birtoklásáért. Érdeklődéssel várjuk a mérkőzéssorozatot.