Népsport, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-05 / 30. szám
2 NÉPSPORT LABDARÚGÁS Vasárnap délelőtt, Az ablakon is már-mér tavaszi hazudott a február délelőtti napsütés, s az ébredett emberek közül több ezren is boldogan sóhajtottak fel: „Akkor hát, kimegyünk a meccsre!” És amikor tíz órakor, vagy fél tizenegykor a játékvezetők jelt adtak a mérkőzések megkezdésére, valóban ezrek toporogtak a játéktér körül Toporogtak, dideregtek, hisz csak volt még ez a napsütés. Az igazság az, hogy hideg volt, s bizony-bizony jólesett a forró tea, amit például a Ganz-MÁVAG-VM Egyetértés mérkőzésen kínálgattak a fázó szurkolóknak. (És vajon miért nem kínálgattak a többi mérkőzésen?!) De végül is nem a hideg meg a tea volt ennek a vasárnap délelőttnek a lényege. Sokkal inkább az, hogy volt foci, s mindjárt akadt meglepetés” is. Az NB I B-s MÁVAG-osok elporolták a soroksári NB I-eseket. Munkttmahl három mérkőzésre fVama— Bp. Spartacus, Ferencváros—Budafoki MTE Ganz-MÁVAG—VM Egyetértés) látogattak el vasárnap délelőtt, hogy riportban számoljanak be a látottakról. Negyedik munkatársunk viszont egy „tipikus kismeccsre” ment el. A Bp. Vegyiművek NB III-as és a GAFU Volán Bl.SZ II. osztályú csapatainak összecsapására. Nem is annyira a labdarúgásért, mint inkább azokért a szurkolókért, akik „feláldozzák” a játékért vasárnap délelőttjüket. Vajon miért? A riportból kiderül. Összeállításunkat „Jegyzőkönyvével egészítettük ki, amelyben NB I-es labdarúgócsapataink vasárnapi előkészületi mérkőzéseiről adunk hírt. Mázni nem nehéz Akkora kocsipark csillog a Budafoki MTE, pályája körül, mintha az idény kellős közepén volnánk. Hosszú, türelmetlen sor áll a pénztár előtt, özönlenek, az emberek a vízzel borított salakos edzőpálya felé. Tán háromezren is vannak, amikor Jaczina vezetésével kivonul a két csapat. Nem sokat teketóriáznak a sártengerfiúk, nekivágnak a sártengernek. Novák Dezső, aki a távol levő Csanádi Ferenc edzőt helyettesíti, mondja is: — Nem valami reális ez a játéktér, de arra jó, hogy megdolgoztassa a fiúkat. Ilyenkor még nem is kell más. Juhász Pista civilben áll a nézőtéren. — Még nem vagyok rendben — mondja. — Ezen a talajon különösen kockázatos lenne a játék. Hiányzik Szőke és Páncsics is. — Szőke bokája kifordult, ki kell hagynia néhány napot. Miki állapota javul, már edzett is, de rúgni még nem tud. Támad a Fradi. A labda el-elakad a pocsolyákban, de végül Engelbrecht csak betalál a hálóba. Aztán hazai segédlettel növekszik az FTC-gólok száma. Tátrai lő. Kapitány menteni akar, de an találja el a labdát, hogy az védhetetlenül vágódik a budafoki hálóba. Németh savanyú kénnel szedi ki a hálóból. Nem sokkal a félidő vége előtt Tátrai újra próbálkozik, ezúttal az ötös sarkáról és lövése a bal sarokban köt ki. A közönség türelmetlen a hazai csapattal szemben. — Maradj a bal szélen? — kapja az intést az elkalandozó Sebestyén egy öblös torokból. Szünet. Olyan szépen süt a nap, hogy senki sem vonul az öltözőbe. Zöld-fehérek, budafokiak körbe forrják edzőjüket, s mi isszák a forró citromos teát, több cserét beszélnek meg. Fordulás után rákapcsol a BMTE. Egyik téma írást vezeti a másik után, de Vörös is jól őrzi a hálót, akár Géczi az első félidőben. Mucha nagyot esik, megsért él felhorzsolja a bőrét a salak. Novak azonnal lehívja. — Alin tudok lépni — mrwki, Mucha és biceg az öltöző felé. FTöbben a budafokiak újra rohamoznak, egy ízben valóságos tűzijátékot rendeznek a Fradikanu előtt rém'il — ne"vedszerre — csak bejut a lakóa a hálóba. Kalmár T. a cél szerzője sugárzó arccal néz körül Jó a hangulat, nagyot derül a közönség amikor valaki métereket szánkózik a fekete latyakban. Csalódott római fut végig a nézőtéren a mérkőzés végét jelző sínszó hallatán. — Még elnéztem volna — mondja valaki. A levonuló Megyesi meghallja és mondja: ) — Nézni nem is nehéz , Sz. Branikovits lövése a kapuson túljutott, de elkerülte a kaput Jaffyzőkléyv Vasas —Bp. Spartacus 3:1(1:1)# Fáy u„ 3000 néző. V: Maczkó I. Vasas: Tamás (Mészáros) — Török, Fábián, Vidáts, Bakinger (Ihász), Komjáti, Müller, Puskás dr., Szabó (Tóth B.), Gass, Váradi. Bp. Spartacus: Takács (Zsirai) — Idei, Szűcs (Wallenstein), Márkusz, Nagy (Wendl), Siklósi, Seibel, Stier, Zöldi (ZSélics), Dorogi, Karakas. G: Váradi (2, egyet 11- esből), Tóth B., illetve Idei. Ferencváros —Budafoki MTE 3:1 (3:0). Budafok, 3000 néző. V: Jaczina. Ferencváros. .: Géczi, (Vörös). — Vépi, Horváth, Bálint, Martos (Menyes), Tátrai, Mucha (Megyeri), Engelbrecht,’ Branikovits. Fü^ (Ebédli), Bartos Sik. Budafoki MTT: • Németh (Deésy) — Fl eki (Ki s). Kapitány. Nap, Tóth, Sárközi,-. Hafner (Szöllősi), Fazekas. Nagy., Kalmár I., Sebestyén (Dinnyés). G: Engelbrecht. Kapitány. (öngól), Tátrai, illetve"^ Kalmár I. Ganz-MAVAG — VM Egyetértés 3:1 ((2:1). Kőbányai út, 400 néző. V: • Tompa. Ganz-MAVAG: «Merger (Font) — Stammler*Monveteri (Matolcsi), Horváth (Marcell), Vaskor? Kvassai, Molnár (Kovásznál), Végh, Kecskés, Fister (Nagy II), Ananiádisz (Tóth). VM Egyetértés: Varga — Galambos, Józsa, Szigeti, Komáromi (Straub), Sóvári, Turai (Vágvölgyi), Szuromi, Siklósi, Westsper, Királyhegyi (Halápi). G: Kécz,Kis. Molnár, Kovásznál, illetvefutár. Pécsi Dózsa—pécsi vsk (1:0). Pécs, 400 néző. V: Schneider. Pécsi Dózsa: Rapp — Kincses I, Kocsis, Konrád, Tóth I, Tóth I (Köves), Bérczési dr., Máté, Tüske, Daka. Zombori G: Máté, Zombori, Daka. Egri Dózsa—Diósgyőr 1:1 (OK)). Eger. 1500 néző. V: Benes. DVTK: Veres? — Tamás (Kovács), Salamon, Hajas, Kollláth, Oláh, Fekete, Földesi, Kiss, Sikora, Somori G: Szűcs, ill. Fekete. SZFOL—Mezőfi SE 9:1 (6:1). Szeged, 800 néző. V: Pádár. SZEOT,: Guidár (Nagy) — Várhelyi VT: Varga (Kozma II), He*drich, Virágh, Pataky, Vörös, Magyar I, Antal, Vass, Berkes. GMa:U*var X (3), Antal (3), Vérhe- Ivn, Berkes, Kozma II, 11L Pintér.+ SZrenjanin —Zalaegerszegi TE 3:0 Porec (Jugoszlávia) 1500 néző. ZTE: Déri — Vígh, Mihalecz, Filó, Kocsis H, Molnár, Tóth Gy., Szabó, Márkus, Soós, Rita. A szombaton lejátszott mérkőzésről nem kaptunk részleteket. A ZTE egyébként már csütörtökön is játszott Borecban. A Jadran Proleter együttese ellen 2:2-es eredményt ért el. A zöld-fehérek további programja: február 8: Adria Porec- ZTE, február 10: Koner — ZTE. február 11: Pazin — ZTE, február 13: Muraszombat — ZTE. r«einl£líető, oktatás XXIX. 30. ♦ 1973. február 5 Ingyen fed örültek ,a szurkolók, s erre két okuk is volt: ingyen nézhették meg a Ganz-MÁVAG— VM Egyetértés előkészületi mérkőzést, és élvezhették a csodálatos tavaszi napsütést Az edzők — Mészöly Kálmán és Rákóczi László — viszont bosszankodtak. S éppen a csodálatos tavaszi napsütés miatt. — Ha legalább egy órával korábban kezdünk — mondta Mészöly Kálmán —, akkor jó talajon játszhatjuk végig a mérkőzést. Tizenegykor — a kezdés időpontjában — már alaposan felengedett a talaj. Ezt persze csak akkor vehettük észre, amikor a játékosok ráléptek a játéktérre, s bizony, némi nehézséget okozott nekik, hogy eljussanak a kezdőkörig. Pedig rövid időn belül kétszer is oda kellett állniuk kezdéshez. Nem azért, , mintha az első nem sikerült volna. Sőt! A hazaiak szempontjából nagyon is jól: alig hogy elindult a labda, néhány másodperc alatt már ott volt az Egyetértés kapujánál, ő Ananiadisznak már „csak” a hálóba kellett volna továbbítania a labdát. De nem sikerült. „No, majd megpróbálom én” — gondolta magában Kecskés, s az ő lövésével szemben Varga tehetetlen volt. Mint ahogy Meyer is Túráival szemben. Igaz a szélső lesről talált a hálóba, de a játékvezető nem vette észre, öt percen belül — két gól. Nem rossz. És a folytatás? Ügyes MÁVAG-akciók, heves Egyetértés-viták. Ez utóbbiak olyan hangerővel, hogy talán még a Zalka Máté térig is elhallatszottak. Miközben az Egyetértés csatárai egymással foglalkoztak, a hazaiak igyekeztek sok munkát adni a vendégek védelmének. Különösen a balszélső, Ananiádisz keverte meg őket. Nagyszerűen cselezett, csupán a kapu előtt volt egy kis bajban. A góllövés sehogysem sikerült. De szerencséjére akadt vállalkozó szellemű csatártárs, aki ezt az apró hiányosságot pótolta. Ez pedig a másik szélső — a jobb oldali — Molnár volt. A második félidőben mindkét edző frissített. Mészöly hat, Rákóczi pedig három pihent embert dobott be. A talaj még mélyebbé, még károsabbá vált Az Egyetértés nagy erővel támadott, de — hiába. Vagy a védők, vagy a kapufák mentettek. (A vendégek négyszer is eltalálták a lécet!) — ismerik a mondást — jegyezte meg Sebes Gusztáv, aki szintén végignézte a találkozót —, miszerint többet ér egy csúnya gól, mint három gyönyörű kapufa? Agépgyáriak bizonyára ismerték. Ők ugyanis lőttek még egy „csúnya” gólt. Kovásznál cimbalomszögből leadott lövése akadt meg — az egyik védő segítségével — a bal sarokban. Ezzel a góllal lett 3:1 — az NB I B-s csapat javára. n. r. N. F. Négy gól a sárban Hangok a Vasas-öltözőből: — Milyen idő van odakint? — Csípős, fúj a szél is. — Akkor elő a kesztyűkkel. Ahogy jöttek a játékosok, melegítőben, kesztyűsen, néhányan még kackiás jambósapkában is, megszólalt egy Vasasszurkoló: — Úgy látszik, ma kesztyűs kézzel bánnak a Bp. Spartacusszal. — De uram, hol a Spartacus? — kérdezte a másik Vasasrajongó. —• Itt csupa Vasasmezes játékost látok. — Hogy maga mennyire tájékozatlan! Nézze, amott az Nagy Pista, a Paróka!... Nyilván nagyon fáztak, azért kértek melegítőt a házigazdáktól. • A nedves, sáros talajon nehezen alakult a játék. A Vasas támadott, a Spartacus védekezett. Még a kapufa is segítette a szövetkezetieket. A harmadik után Baráti Lajos megjegyezte: — Három napojáért már jár ■ na egy gól! És jött is. Csak éppen a Vasas kapujába. Vidáts szabálytalanul akasztotta az egyik csatárt. Idei állt a labda mögé. És 17 méterről úgy „bevarrta” a labdát Tamás kapujának bal felső sarkába, mintha zsinóron húzták volna. Mintha csak erre vártak volna Váradi Béláék. Nagy lendülettel támadni kezdtek. Egy szép elfutás, Váradi lába előre lendül, Takács hiába vetődik. 1:1. A szünetben. Vadász Károlyival beszélgettünk. — Néhány órája érkeztünk meg Várfi Ferenccel Jugoszláviából — mondta. — Portya ügyben jártunk. Ha a mester, Baráti Lajos is egyetért a tervekkel, akkor szombaton útra kelünk. Bácskapalánkán, Pirotban, Zrenjaninban és Tuzlában lépnénk pályára. • Jönnek a csapatok. A közönség ismét elfoglalja helyét a vár. Újabb gólokat Könnyű kimondani a kívánságot, de teljesíteni annál nehezebb. A sár ugyanis egyre mélyebb. Gasst felvágják. Nagyot esik, utána csúszik vagy három métert. Feláll. Olyan fekete, hogy a tulajdon mamája sem ismerné meg, ha most látná. Megpróbálja leszedni magáról a sarat. Tesz néhány kétségbeesett kísérletet, aztán feladja a reménytelen küzdelmet Újabb Vasas-támadás. Lövésre lendül Tóth lába, amikor hátulról felvágják. 11-es! Váradt int, hogy ő szeretné rúgni. Zsirai helyezkedik, nézd Váradi lábát, de hiába. • A piros-kékek a sárral és a Spartacusszal birkóznak. Melyik a nehezebb ellenfél? Mindkettő egyformán próbára teszi a játékosokat. És íme, a labda elakad a sárban. Zsirai megkövültemn nézi, Tóth odafut, aztán beviszi a kapuig. Állunk a kapu mögött. Nena veszélytelen foglalkozás. A labdával együtt hatalmas vértömeg zúdul felénk. És hopp, ki ez? Zsirai repül a labdára, néhány centire tőlünk. A labda megvan, de Zsirai? — Most legalább már nincs egy centi sár nélküli pont se rajtam — nevet. — Lesz mit mosnia a szertárosnak! • Vége a meccsnek. Nem kérünk nyilatkozatot egyik edzőtől sem. A szurkolókat hallgatjuk. Elégedettek. Tetszett nekik, amit láttak. Igazuk van. A körülményekhez képest mindenki mindent megtett. Még a második félidő sártengeréből is elővillant, jó lesz a Vasa® tavaszi csapata. ▼, B. Müller, Nagy I., Vidáts és a labda Sanyi bácsi két öröme Ki tudná megfejteni a szurkoló lélektanát? Dolgos hét után nyugodtan aludhatna akár ebédig, de nem teszi.... A napfény vonzása már erős, így sétára indul. Meg hogy összekösse a kellemest a hasznossal, betér ide a Kén utcai pályára, mert a kerítésen túl melegítés fiatalembereket lát szaladgálni. Néhány héttel ezelőtt, amikor a Ferencváros vendégeskedett Dékány dr. csapatánál, érthető volt a népvándorlás, a harc a jegyekért. Akkor „csemegét” kapott, aki vállalta a fagyoskodást. De most? Most még csak azok jönnek, akik megszállottjai ennek a játéknak. Akik szinte kötelességüknek érzik, hogy ilyenkor, amikor már újra pattog a labda, ők is ott legyenek a partvonal mellett. Amire a játékvezető a kezdéshez vezeti a csapatokat, öszsze is győz-k vagy ötvenen Először csak egymással beszélgetnek , vannak, akik háttal a pályának —, jelezvén, hogy ők csak úgy véletlenül vetődtek erre. Később már lopva a pálya felé is tekingetnek. A pálya felé, ahol a Vegyiművek NB III-as együttese „birkózik” a GAFU Volán Budapest III. osztályában játszó gárdájával. Birkóznak, hiszen a sár nagyobb gondot jelent, mint a labda, vagy akár az ellenfél, de a lényeg az, hogy játszanak... Hoppá! Ez a fejes nagyon szépre sikerült. Meg is akadt annak rendje és módja szerint a felső sarokban. És most már vannak, akik tapsolnak. A nagynapa például unokáiénak kezét is elengedi, úgy ad kifejezést tetszésének. Hogy miként került ide? Íme: — Gáli Sándor vagyok, valamikor a Lámpagyárban dolgoztam.. Nemrégiben leszázalékoltak és azóta két örömöm van. A kisunokim, meg a futball. Amikor csak tehetem, kijövök és megnézem a Vegyiművek mérkőzését. Ma reggel is vita volt a családban, ki vigye le sétálni a gyereket? Mondtam, ezen egy percig se vitatkozzatok, majd én viszem. Azt persze nem mondtam, hogy már szombaton láttam a plakátot, amely ezt a mérkőzést hirdette__ Most itt vagyunk. Sportcsalád a mién én is játszottam valamikor, a fiam a Bp. Honvéd sokszoros bajnokcsapatában öklözött. — Akkor az unokából vagy balszélső lesz, vagy k. o. király— — Egyik sem. Lány... Nem látja? Hát ilyen egy vasárnap délelőtt manapság — például a Kén utca tájékán. L. T. K. Vasárnapi öröm: süt a nap, pattog a labda