Népsport, 1974. június (30. évfolyam, 127-152. szám)

1974-06-03 / 129. szám

XXX. 129. ♦ 1974. június 3 ATLÉTIKA Bruzsenyák távolban csúcsot javított, ötpróbában második lett — Távbeszélő-jelentésünk — (Neuhausen, június 2.) A nem­zetközi női ötpróbaverseny első napján hideg és kellemetlenül sze­les volt az idő. Vasárnapra azon­ban kiderült, 25 fokos melegben, enyhe szélben rendezték a hátra­levő két számot. A felnőttek küzdelmében mind­két válogatottunk megállta a he­lyét, idei első ötpróbaversenyükön a vártnál jóval magasabb pontszá­­mot értek el. Szombaton az első számban, gáton a megengedettnél erősebb hátszél segített. A súly­lökés Bruzsenyák Ilonának nem sikerült, itt értékes pontokat vesz­tett, de utána magasban először 171-gyel, majd 174 cm-rel egyé­ni csúcsot ért el. Jó súly­lök­és után ezt a magasságot Papp Margit is ugrotta. Vasárnap távolban Bru­­zsenyák 630-cal kezdett, máso­dikra mindössze 0.3 mp-es hátszél­ben két centivel megjavította Sza­bó I. két hete Münchenben elért 652 cm-es országos csúcseredmé­nyét, és sorozatát 62­4 cm-rel fe­jezte be. 200 m-en feltámadó el­lenszélben csökkentette Voss elle­ni hátrányát, Papp idei legjobbját érte el távolban és megőrizte ne­gyedik helyét az összetettben. Az ifjúságiak találkozóján hét ország fiataljai indultak. A mieinknek az első napon a súly és a magas általában gyengén ment és a csapatversenyben a 7. helyen álltak. Vasárnap azonban távolban sorra javítottak, és 200 m-es eredményeikkel feljöttek a negyedik helyre. Egyénileg Kle­­nóczky szerepelt a legjobban, és Siska kivételével a többiek is meg­javították eddigi legjobb pont­számukat. Felnőttek: 1. Vass (NSZK-beli) 4562 pont (13.6, 14.29, 174, 629, 26.0), 2. Bruzsenyák (magyar) 4536 (13.3, 11.96, 174, 654, or­szágos csúcs, 24.8), 3. Eppinger (NSZK-beli) 4531 (13.9, 13.22, 171, 637, 24.1), 4. Papp M. (ma­gyar) 4435 (14.1, 14.64, 174, 622, 25.3), 5. Jákob (NSZK-beli) 4431 p. Ifjúságiak: 1. Göhring (NSZK-beli) 4175, 2. Reinhold (NSZK- beli) 4093,­­3. Suba (lengyel) 4081, ... 9. Klenóczky 3906 (14.4, 9.68, 165, 571, 25.6),... 16. Németh I. 3772 (távol: 582, 200 m: 25.2), ... 18. Kósa 3727 (távolban: 591), . . . 26. Kerényi 3587, .. . 33. Siska 3467 p. Csapatban: 1. NSZK I 16 361, 2. Ausztria 15 608, 3. Lengyelország 15 229, 4. Magyarország 14 992, 5. NSZK II 14 805, 6. Hollandia 14 469 p. A felnőtt, versenyzők hétfőn, az ifjúságiak kedden érkeznek haza. Dr. Szabó Miklós Szoros küzdelem a rangadón Az ifjúsági NB I első teljes for­dulójában a Bp. Honvéd—Borsod férfi rangadó Diósgyőrben végig szoros és színvonalas küzdelem­ben a pályán 106:106 arányban végződött. A versenybíróság el­nöke azonban utólag sportorvosi igazolás hiánya miatt megsemmi­sítette a magasugrásban második helyezett borsodi versenyző ered­ményét, így a fővárosi bajnok­csapat győzött öt ponttal. Sok aranyjelvényes eredmény szüle­tett a másik két férfiviadalon is. A nőknél a bajnok Győr-Sopron biztosan nyert a Honvéd ellen. Igen szoros volt az újpesti talál­kozó. Férfiak: Bp. Honvéd— Borsod 108:103, Honvéd—Veszprém 133:78, Borsod—Veszprém 121 :79. Diósgyőr. Ellenszél. 200 m: Far­kas (B) 22.0, Pintér (B) 22.1, Mészáros L. (H) 22.2. 400 m: Ger­gely (V) 49.0, Novák (B) 49.9. 800 m: Gergely 1:57.1. 1500 m: Horváth B. (H) 3:57.2, Csernok (H) 3:58.8. 2000 m akadály: Szén­égető (B) 6:12.0. 4x100 m: Bor­sod 42.4. 10 km gyaloglás: Szá­las J. (H) 46:21.0. Rúd: Sidó (H) 422, Bozóki (H) 412. Távol: Pin­tér 695. Hármas: Kiss T. (H) 15.04, Prozil (B) 14.18, Stiller (H) 14.02. Súly: Lukács (H) 17.41, Hochstein (H) 16.95. A golyó 30 dekával könnyebb volt! Disz­kosz: Gajdán (H) 58.42. Gerely: Polgár (H) 60.88. Kalapács: Gaj­dán (H) 58.90. Baranya —Haj­dú 109.103, Baranya —Csepel 110:101, Csepel —Hajdú 112.99. Csepel. Oldalszél. 100. 200 és 400 m: Lépesd (B) 10.6, 21.6 és 49.6. 110 m gát: Bartha (Cs) 14.7, Sós­­tai (H) 15.1. 300 m gát: Sóstai 39.2, Bartha 41.0. 4x100 m: Ba­ranya 44.1. Rúd: Makó (H) 445 (!). Diszkosz: Bánkúti (Cs) 56.24. Ka­lapács: Kovács G. (Cs) 64.24 (!), Hervai (B) 60.26, Kumor (Cs) 58.72. Pv. kívül: Ricz (Cs) 59.98. Csongrád —Fejér 119.89, Csongrád — Vasas 121.91, Fejér —Vasas 113.95. Pasaréti út. 200 m: Lak­ba (F) 22.4. 3000 m: Forgó (Cs) 8:51.0. 300 m gát: Kendi (F) 40.6. Paulinyi (V) 41.1. 4x400 m: Csongrád 3:29.1. Magas: Hortobá­gyi (V) 200, Nagy I. (F) 198, Kiss J. (F) 194. Súly: Szabó L. (F) 15.97. Diszkosz: Kovács K. (Cs) 54.80. Gerely: Valkusz (Cs) 63.96. Kalapács: Rácz (Cs) 55.94. Nők: Győr-Sopron—Bp. Honvéd 70:65, Győr—Veszprém 71:63, Ho­nvéd—Veszprém 70:64. Győr. 100 m: Baranyai (Gy) 12.3, Be­denszki (H) 12.4.. 200 m: Horváth E. (Gy) 25.6. 1500 m: Jankó (V) 1 4.­8.8. 100 m gát: Éger (Gy) 14.5. 4x100 és 4x400 rh: G&&T. 50.6 és 4:07.5. Magas: Eger 172, Patinszky (V) 164. Súly: Horváth G. (H) 12.74. Gerely: Patinszky 43.90, Fejér — Bács 73:62, Fejér- Vasas 75:59, Bács —Vasas 77:57. Pasaréti út. 800 m: Hering (F) 2:21.6. Súly: Ku­czák (F) 12.22. Gerely: Bán (V) 43.56, Vas —Haj­dú 68:67, Vas—Ü. Dózsa 69:66, Hajdú—Ü. Dózsa 68:67. Megyeri út. 400 m: Kovács M. (H) 59.3. 100 m gát: Baumann (VD) 15­0. Magas: Nagy (V) 164. Súly: Hor­váth V. (V) 1.83. Diszkosz: Szabó M. (VD) 40.82. Gerely: Boda (H) 43.72. CSAK HETEN INDULHATTAK Az Újpesti Dózsa vasárnap dél­előtti i.os­zútávfut''-versenyén, a Megyeri úti stadionban tizenöt fu­tó jelentkezett az indulásra, de érvényes sportorvosi igazolás hiá­nyában csak heten állhattak rajthoz... A nem éppen szeren­csés időpontban kiírt versenyen Mocsári fölényesen győzött. Egyórás futás: 1. Mocsári (Cse­pel) 18.153, 2. Kovács K. (Bé­késcsabai Előre Spartacus) 16.735, 3. Jung (Bp. Epítők) 16 352 m. 20 km-es futás: 1. Mocsári 1:06:15.0, 2. Kovács K. 1:12:38.4, 3. Jung 1:14:54.2. ★ A BEAC serdülő vet­tégvésték részületi­ eredményei,--Fraki­-IOO m: Lőcsei (Ganz-MÁVAG) 11.1. Ma­gas és gerely: Sarkadi (MAFC) 190 és 54.32. Kalapács (5 kg): Kövesd! (KSI) 54 m. Lányok. 600 m: Pólya (FTC) 1:41.8. EVEZÉS Luzerni előzetes Augusztus 28-tól szeptember 8-ig az evezős világ figyelme Luzern felé fordul. Itt rendezik a világbajnokságot, első ízben a nők, negyedik alkalommal a férfiak részére. Olyan ország kapta a rende­zés jogát, amely a FISA (Nem­zetközi Evezős Szövetség) négy alapító tagja közé tartozott, és ahol az evezőssportnak mélyen gyökerező hagyományai vannak. Olyan város fogadja a világ legjobb evezőseit, ahol különö­sen mélyek ezek a­­gyökerek. A gyönyörű fekvésű, ma 75 000 lakosú mozgalmas turistaköz­­pontban 1831-ben alapították az első (See Club Luzern), majd 1903-ban a második evezős klu­bot (Ruder Club Reuss Luzern). Akkoriban még a Vierwaldstad­­ter­see volt a versenyek szín­helye. Itt került sor 1892-ben az első nemzetközi találkozóra, 1899-től a svájci bajnokságokra, majd 1908-ban és 1926-ban az Európa-bajnokságra. Az azóta világhírűvé vált Rotsee-pályát 1933-ban ismer­hették meg az evezősök. Svájc bajnoksága volt az új pálya főpróbája, majd követték egy­mást a jelentős események. 1934-ben és 1947-ben már a Rotseen találkoztak a férfi eve­zősök az Európa-bajnokság ke­retében, 1962-ben pedig Luzern kapta az első férfi evezős világ­bajnokság rendezésének jogát. Ezen kívül azonban az éven­ként megrendezésre kerülő nemzetközi Rotsee-regatta va­lóságos fogalommá vált. Hagyo­mány már, hogy a legjobbak itt találkoznak az év nagy világ­­versenye előtt, amolyan főpró­ba ez, itt dőlnek el az egyes országok csapataival kapcsolat­ban még fennálló vitás kérdé­sek, a legtöbb résztvevő csapat­nak a luzerni regatta jelenti az utolsó válogatóversenyt. ★ A magyar férficsapatok is rendszeresen részt vettek a Rotsee-regattán, és az utóbbi években jó hírnévre tettek szert. Elsősorban a kormányos nélküli négyesben (a hatvanas évek végén) és nyolcasban ér­tek el figyelemreméltó ered­ményeket. A Luzernben rende­zett férfi Európa-bajnokságok­­hoz is szép emlékek fűznek bennünket. 1934-ben két szám­ban (kormányos kettes és nyol­cas) nyertünk aranyérmet, és itt szerezték 1947-ben férfi eve­zőseink a felszabadulás óta el­telt időszak első, s egyben utol­só Európa-bajnoki aranyérmét (Szendy Antal, Zsítnik , Béla, kormányos Latinovits Szanisz­­ló). Nők még sohasem szerepeltek I.üzemben evezős versenyen. A svájciak nagyon nehézkesen mozdulnak, ha a nők sportjá­ról van szó. Jellemző, hogy a női Európa-bajnokság húszéves története során egyszer sem szerepelt svájci hajó az indu­lók közt. (Pedig a svájci férfi evezősök ugyancsak eredmé­nyes résztvevői voltak az Európa-bajnokságoknak. Eddig több, mint 50 aranyérmet mondhatnak magukénak.) A je­lek szerint az első, svájci ren­dezésű női világbajnokság is a hazaiak részvétele nélkül zajlik le. A kezdő lépéseket már meg­tették a svájci lányok. Néhány párevezősük már edzésben áll, tavaly az NSZK nemzetközi bajnokságán külhoni tapaszta­latszerzésre is nyílt alkalmuk. Világversenyre azonban még nem bizonyultak elég érettnek. Már a múlt év végéig 18 or­szág — köztük Magyarország — adta le a női versenyzők részére szállásfoglalását. A női világbajnokságon résztvevő or­szágok száma azonban­ feltehe­tően ennél több lesz, hiszen a nevezési határidő a hajóegysé­­gekre augusztus 14., a név sze­rinti nevezés utolsó­­ dátuma augusztus 25. ★ Sok más mellett két fő oka is van annak, hogy Luzern olyan népszerű lett az evezősök köré­ben. Az egyik a rendkívül jó és pontos versenyrendezés, a másik a kitűnő pálya. A vilá­gon kevés olyan evezőspálya van, ahol pályarekordokat tar­tanak nyilván. A Rotsee-pálya egyike ezeknek. (Európában a másik ilyen az amszterdami Bosbaan, de ott messze nem olyan jók a körülmények, mint Luzernben.) A mély, tisztavizű Rotseet hegyek koszorúja védi a széltől, az egyenletes (mini­mum 7 méteres) vízmélység ki­tűnő időeredményeket tesz le­hetővé. A start- érő célberen­dezések, a mérőeszközök a le­hető legkorszerűbbek. Egy fe­dett és egy nyitott lelátón 2200, illetve 2500 ülőhely várja a nézőket, ezen kívül sok ezer érdeklődő nézheti, igen jó látá­si viszonyok mellett, állva a versenyt. P. K. NÉPSPORT 7 SÚLYEMELÉS Váltósúlyban is népes mezőny rajtolt (Folytatás az L oldalról.) Stark Andrásnak nem voltak túlzott reményei, mert a rang­listán öten is megelőzték: Ko­­lev (Bulgária) 337.5, Wenzel (NDK) 325, Kurencov (Szov­jetunió) 322.5, Silvino (Olasz­ország) 315 és Heckel (Cseh­szlovákia) 312.5. Stark legjobbja ugyancsak 312.5. Az esélylatol­gatás szerint Kolevet itt aligha tudta bárki megszorítani, úgy véltük, saját világcsúcsaival ver­senyez majd. Az NDK-beli és a szovjet sportoló is „megfogha­­tatlannak” tűnt. De a többie­ket bátor versenyzéssel Stark megelőzhette, sőt a kubai VB- hez hasonlóan — amikor az előtte levők közül a taktikázá­sok miatt lemaradtak, s kiestek — most is elérhette a dobogót. A versenyre késő este, lapunk zárta után került sor. Szombaton lapzárta után feje­ződött be a könnyűsúlyúak küz­delme. Lökésben dőlt el a küzde­lem. Kaczmarek nem jutott tovább a 165 kg-nál, az olim­piai, világ- és Európa-bajnok Kirzsinov viszont már második kísérletére kilökte a 172.5 kg­­ot. Ezután még megpróbálkozott a 178 kg-os világcsúcs kilöké­sével is, ez azonban már nem sikerült Végül — ha csak 2.5 kg-mal is , de megelőzte Kaczmareket, így a sokáig le­vegőben lógó meglepetés el­maradt. Könnyűsúly. Szakítás. Euró­­pa-bajnok: Kaczmarek (Len­gyelország) 132.5, 2. Kirzsinov (Szovjetunió) 127.5, 3. Legel (Ausztria) 125, ... 5. Bagócs János (Magyarország) 122.5. Lökés. Európa-bajnok: Kir­zsinov (Szovjetunió) 172.5, 2. Kaczmarek (Lengyelország) 165, 3. Rum (Lengyelország) 160.­­Összetettben. Európa-bajnok: Mukharbi Kirzsinov (Szovjet­unió) 300 (127.5, 172.5), 2. Kacz­marek (Lengyelország) 297.5 (132.5, 165), 3. Legel (Ausztria) 280 (125, 155), 4. Drska (Cseh­szlovákia) 275, 5. Muskatewitz (NDK) 275, 6. Miut (Románia) 275. VÍZILABDA Döntetlen a második mérkőzésen Az idén felépült igen szép ten­gervizű uszoda volt a színhe­lye a szombati-vasárnapi Jugo­szlávia—Magyarország A- és le­válogatott vízilabda-mérkőzésnek. Az első összecsapásokra szomba­ton késő este, lapunk zárta után, került sor. Az eredményekkel fel­tétlenül elégedettek lehetünk. Magyarország A— Jugoszlávia A 4:1 (1:0, 2:1, 1:0, 0:0) Vezette: Fuchs (belga). Ma­gyarország: Hauszler — Faragó, Görgényi, Horváth, Sárosi, Kon­­rád III dr., Horkai. Cs: Magas, Balla, Kásás, Pásztrai. Jugoszlá­via: Vezility — Savinovics, An­­tunovics, Rudics, Mustár, Lovi­­ca, Manojlovics. Cs. Polics, Franj­­kovics, Gálijáé, Vranjes. Nagy „úszóversenyt” hozott a találkozó, amelyen a mieink ra­gyogóan játszottak. A 4:1 az el­lenfélre nézve hízelgő. Csapatunk­ból Hauszler és Faragó tűnt ki, de a két újonc, Horváth és Pászt­rai is jól játszott. Magyarország­­ — Jugoszlávia­­ 5:3 (0:1, 1:1, 0:1, 2:0). Vezette: Tsandasz (görög). Magyarország: Esztergomi — Sudár, Székely, Potyondi, Hámori, Fehér, Szittya. Cs: Wolf, Kemény, Borzi. Jugo­szlávia: Kacsics — Pavlovics, Sztanisics, Trumbics, Sofianics, Dabrovics, Mracsevics. Cs: Gar­­van, Roje, Risek. A gólok sorrendje: Mracsevics (e ) emberelőnyből), Mracsevics (e), Sudár, Sofianics (e), Borzi (e), Dabrovics (öngól). Kapkodó, kevés úszásos játékot láthattak a nézők az eléggé unalmas találko­zón. — Távbeszélő-jelentésünk — (Rijeka, június 2.). Vasárnap másodszor is megmérkőzött egy­mással Jugoszlávia és Magyar­­ország A-, valamint B-váloga­­tottja. Az első napihoz képest ép­pen fordított eredmény született: ezúttal B-válogatottunk győzött és az A végzett döntetlenül. 3000 néző volt kíváncsi a két talál­kozóra. Köztük volt az egykori jugoszláv csapat két legjobbja, a kapus Kovacsics és a csatár Kur­­tini. A mérkőzés végén mindket­ten gratuláltak a volt ellenfelek­nek, a magyarok két szakvezető­jének, Gyarmati Dezsőnek és Kár­páti György dr.-nak csapatunk öt­letes, szép, akciódús játékához, amely mindkét napot jellemezte. Bár vasárnap egy kicsit elköny­­nyelműsködték a fiúk a mérkő­zést, olyan biztos gólhelyzeteket hagytak ki, amilyeneket máskor nem szoktak.­­ Magyarország A— Jugoszlávia A 7:7 (2:2, 2:2, 1:1, 2:2) Vezette: Tsandasz (görög). Ma­gyarország: Hauszler — Faragó, Görgényi, Horváth, Magas, Sárosi, Horkai. Cs: Balla, Kásás, Sudár, Pásztrai. Jugoszlávia: Vezility — Szavinovics, Antunovics, Rudics, Mustur, Lozica, Manojlovics. Cs: Polics, Framjkovics, Galijas, Vran­jes. A mieinknél nem játszott Kon­­rád III dr., akinek kiújult régebbi sérülése. A magyarok három ak­ció-, két 4 m-es és két ember­­előnyös, a jugoszlávok három emberelőnyös, három 4 m-es és egy akciógólt lőttek. A gólok sorrendje: Faragó (e), Rudics (e), Szavinovics (4 m­­esből), Kásás (4 m-esből), Lozica (e), Sárosi, Rudics (e), Sárosi, Faragó (e), Szavinovics (4 m-es­ből), Sárosi (4 m-esből), Szavino­vics (4 m-esből), Faragó, Szavi­novics. A három akciógólban döntő ér­demeket szerzett a nagyszerűen játszó Faragó és Sárosi, akik ra­vasz, villámgyors átadások után megoldhatatlan helyzetek elé állították a jugoszláv védőket. Különösen Faragó ejtése marad sokáig emlékezetes a nézőknek. 7:6-os magyar vezetésnél Sárosi, majd közvetlenül utána Bálla ha­gyott ki százszázalékos gólhelyze­tet, az egyenlítő gól után pedig Sárosi egy 4 m-est és 4 másod­perccel a befejezés után ugyan­csak ő parádés megúszás után a kapufára ejtette a labdát. Magyarország B—Jugoszlávia­­ 6:2 (2:0, 1:1, 1:1, 2:0). V: Fuchs. Magyarország B: Esz­tergomi — Székely, Wolf, Po­­tyondi, Hámori, Fehér, Szittya. Cs: Kemény, Borzi, Győri. Ju­goszlávia B: Kacsics — Pavlovics, Sztanisics,­ Trumbics, Sofianics, Dabrovics, Mrecsevics. Cs: Gar­­van, Roje, Risek. G: Győré (2), Wolf, Fehér, Hámori, Székely, ill. Mracsevics, Sztanisics. Ezúttal B-válogatottunk is nagyszerűen, eredményesen ját­szott. Az egész csapat nagyot ja­vult szombat óta, közülük is ki­emelkedett Esztergomi, Győré és Fehér. Simon László Im­­iai kalózok Az orffű­ mesterséges tó lét­rehozása valóságos csodát mű­velt Baranyában. Vízre szok­tatta a hegyi város lakosságát, üdülőközponttá alakította a ki­halófélben levő németajkúak lakta, állattenyésztő falut, Te­kerest, s megteremtette a vitor­lázás alapjait a megyében. Két klub összefogása, mind­össze két használt ajándékhajó és néhány ,,vízimedve” lelke­sedése, s 1968-ban vízre szállt a baranyai — pontosabban: a pécsi — vitorlázósport. A hu­szonnégy férőhelyes garázsban ma 15 versenyképes kalóz áll vízre készen, a legénység 30 főre gyarapodott, de a lényeg változatlan: két pécsi szakosz­tály — a Vízügyi SE és a Geo­dézia SE —, s néhány „öreg” vitorlázó dolgozik a sportág baranyai ügyén. Heinemann István, a Baranyai Vitorlázó Szövetség elnöke, a Vízügyi SE ügyvezető elnöke, a klub versenyzője — vagyis a sportág pécsi mindenese — három évig balatoni szeleken vitorlázott. Siófokról hozta el a sportág szeretetét, hogy aztán elhintsen belőle valamit a Me­csek környékén. Az első évben társadalmi munkában megépült a kétszintes — saját tervezésű — klubház, s elkészült a stég is. A kezdeti nehézséget nem is az anyagi gondok jelentették Pécsett. — A tárgyi feltételek megte­remtését megelőzte a sportág, a víz szeretetére nevelés. A fiata­lokat az igazi vitorlások elen­gedhetetlen tulajdonságára, a ss megszállottságra kellett meg­tanítani — mondta Heinemann István. A siker az első pillanattól fogva adott: a megye vitorlázó­sportja és a támogató, a Dél­magyarországi Vízügyi Igaz­gatóság nagyszerűen egymásra talált. A két alapító klub ösz­­szefogása példamutató: közös edzésterv alapján együttes ed­zéseket folytatnak. A pécsi vi­torlázók 1973-ban már vala­mennyi országos versenyen el­indultak, s Orfűn a nyáron hatodszor rendezték meg a Vá­sárhelyi Pál emlékversenyt. Az olimpiai rendszerben lebonyolí­tott viadalon 1973-ban 36 hajó rajtolt. A legfiatalabb pécsi szakosz­tály versenyzőgárdáját java­részt régi vitorlások adják. Né­hány ígéretes tehetség ugyan már felnövőben van, de a vá­ros adta lehetőségeket — első­sorban a három egyetem és a két főiskola jelenlétét — job­ban ki kellene használni... — Az elmúlt öt év alatt csak a kibontakozás lehetőségét te­remtettük meg. A rendelkezé­sünkre álló tárgyi feltételek ele­gendők ahhoz, hogy a jövőben minőségi téren lépjünk tovább — jegyezte meg Heinemann István. — Szeretnénk fölzárkóz­ni az országos középmezőnybe, s valami módon — esetleg sportiskola létrehozásával — megoldani az utánpótlás kérdé­sét. A meglevő 15 kalóz elég lenne ahhoz, hogy tömegsport­tá varázsolják a vitorlázást Or­fűn. Két éve Heinemann István néhány kalózzal Adony és Mo­hács között lecsurgott a Dunán. A dolog érdekes ötletet szült: rendezzenek vitorlásversenyt a Dunán. Egy Budapesten áthaladó, nagy létszámú mezőny tízez­rekkel ismertetné meg a vitor­lássportot és talán a dunai vi­torlázást is kimozdítaná a holt­pontról. A pécsi vitorlázók — a bara­nyai vitorlázás első igazi bi­zonyítékaként — 1975-re vállal­nák a verseny megrendezését. De addig is állóvízen — a Balatonon, a Velencei-tavon és Orfűn­­ szeretnék öregbíteni a pécsi vitorlázók hírét. A versenyekre már megkezd­ték a felkészülést: a jó idő beálltával kifutottak a vízre az orfűi „kalózok”__ Jó szelet! Major Árvácska Szolnok megyében Szolnok megyei barangolásukról adnak számot munkatár­saink a Népsport keddi számában. Az oldalas összeállítás vezető anyaga a XII. ejtőernyős világbajnokság előkészüle­teiről szól. A 900 éves Szolnok városa — a tapasztalatok szerint — lelkiismeretesen készül a nagy eseményre, amely­nek magyarországi rendezéséhez a szolnoki ejtőernyősök is hozzájárultak a kiváló eredményeikkel. Tisza melléki alig­­élet című riportunkban egy háromnegyedszáz kilométeres vízi utazás tapasztalatait sűrítettük. Munkatársunk minde­nekelőtt arra keresett választ, miért nincs igazán élénk ví­zi sportélet a Tisza partján. Biber Pálról, a megye csel­gáncssportjának lelkes hívéről közölt portré és a jászbe­rényi sportcsarnok elkészültéről szóló híradás egészíti ki kedden megjelenő Szolnok megyei összeállításunkat. LABDARÚGÁS A hatodik aranyérem ünneplése Az Újpesti Dózsa labdarúgócsa­pata vasárnap este a Budapest Szállóban díszvacsorán vett részt, amelyen megjelent Kónyi Gyula belügyminiszter-helyettes, Kovács László alezredes, az MSZMP belügyminisztériumi bi­zottságának titkára, Mezősi Já­nos, a IV. kerületi tanács elnö­ke, Várfi Ferenc, az OTSH osz­tályvezetője, Iklódi Gábor, az MLSZ elnökségének tagja, Kri­­zsán József, az MLSZ főtitkára és Illovszky Rudolf szövetségi ka­pitány. Dr. Dániel Ernő, a klub elnö­ke elbúcsúzott Szentmihályi An­taltól és Káposzta Benőtől, akik bejelentették, hogy befejezik ak­tív sportpályafutásukat.

Next