Népsport, 1975. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1975-06-14 / 139. szám

Népsport AZ ORSZÁGOS TESTNEVELÉSI ÉS SPORTHIVATAL LAPJA SZO­MBAT, 1975. JÚNIUS 14. • Ára: 1 forint • XXXI. ÉVFOLYAM, 139. SZÁM r sj /j^­V. vvW ■ v­­MV RANGADÓ DEBRECENBEN ÉS NAGYKANIZSÁN A legutóbbi fordulóban Kaposvár felé fordult az érdeklődés a labdarúgó NB II küzdelmei során. Ezúttal Debrecenben játszanak a feljutás szempont­jából sorsdöntőnek látszó rangadót. Ha a vendég Volán pontot szerez, vagy győz a tavasz sikercsapata a DVSC ellen, akkor nagy lépést tehet az NB I felé. A feljutásra szintén esélyes Kaposvári Rákóczi Nagykanizsára látogat, míg a SZEOL otthonában fogadja a KEF SE együttesét. Három fordulóval a befejezés előtt még mindig nyitott a kérdés: melyik két csapat jut fel az első osztályba? (Beharangozónk az NB II-es fordulóra a 3. oldalon.) A Budafoki MTE pénteki edzésén készült felvételünk. A játékosok szorgalmasan készülődnek a szombati, Komló elleni találkozóra. A futó csoportot Kapitány és Tátrai vezeti (Máté Magda felvétele) Jól szerepeltek atlétáink a Népszava Kupa első napján A Népszava Kupa első napi számait az idén is elsősorban a hazai élgárdának írták ki, de már pénteken is elég sok kül­földi atléta állt rajthoz a Nép­stadionban. A verseny első fe­lében sorozatban magyar győzel­meket láthattunk, többnyire biztató teljesítményekkel. Be­vezetőül Aradi 400-as gáton ez­úttal jól osztotta be erejét és beállította egyéni csúcsát. A párás melegben is bátran fu­tottak a női háromezresek: az első négy helyezett I. osztályú szintet, és Zsilák kivételével, egyéni csúcsot ért el. A női 100 m-es döntőben orosz ener­gikus futással biztosan előzte meg ellenfeleit, mögötte a to­vábbi sorrendet csak a célfotó tudta eldönteni. A férfi előfu­tamokban hárman is 10.4-gyel szakították el a célszalagot, de a döntőben ezt az időt már nem tudták megismételni. Igaz, hogy feltámadt az ellenszél és tetejében Gresa bennragadt, csak 80 után tudta befogni a jól rajtoló Lépoldot, és kis kü­lönbséggel győzött. A lázas meghűlésből kilábalt Irányi ha nehezen is, de kivívta az első­séget, a váratlanul erős Sarr­a ellen, az edzőpályán Encsi 70 méteren felül hajította a kala­pácsot. Az első külföldi győzelmet Velicsko aratta. A szovjet aka­dályfutó már a rajt után elfu­tott a mezőnytől, s az üldöző boly a végén csak csökkenteni tudta hátrányát. Kellemes meg­lepetésre a hajrában felnyomuló Kocsis , 8:40.0-ra belüli idővel kivívta Havel előtt a második helyet, s eddigi legjobbját ala­posan megjavította mögöttük a kecskeméti Tóth is. A női disz­­koszve­tésben a két kubai at­létanő elszomorító fölényben volt a mieinkkel szemben. Ez­után három szoros futószám következett, mindhárom hazai győzelemmel. 110 m-es gáton Milassin végig vezetve­ nyert Cerovsky, ellen, a másik cseh­szlovák válogatott, Mexhc a har­madik gáton botlott és felad­ta. Női 400 méteren a kubai Acosta fordult elsőnek a cél­egyenesben, Tóth Éva azonban befogta, s fej fej melletti küz­delem után a végén még újí­tani tudott, s egy tizedet le­faragott eddigi legjobb idejéből. Férfi 400-asaink közül dr. Patty követte a példát, azzal a kü­lönbséggel, hogy már a cél­egyenes bejáratánál vezetett, s a végén elfáradva is meg tudta őrizni előnyét. A pótlólag a pénteki műsorba beiktatott női 4x100 méteres váltófutásban a magyar válogatott végig szoros párharcot vívott a franciákk­al, s egy tizeddel maradt el az országos csúcstól. A két 200 mé­tert a külföldiek nyerték, de itt a hazai élgárda távol ma­radt. Női gáton Siska a hato­dik gátig vezetett, és ifjúsági (Folytatás a 7. oldalon.) Orosz Irén (középen) sérülése után már ismét biztató formában versenyzett, biztosan nyerte a 100 ra-es döntőt (Geleta Pál felvétele) t­ noki kiküldetésre, és azt már­ Argentína 78 — Budapestre mindig szíve­sen, nagy örömmel térek vissza, hiszen rengeteg szép emlék, él­mény fűz a magyar főváros­hoz. .. — minden különösebb bevezető nélkül ezzel kezdte a beszélgetést Rodolfo Kraly, az Argentin Labdarúgó Szö­vetség technikai bizottságának vezetője. Majd a több mint négy évtizede Buenos Airesben élő, ősz sportember, a nsevhírű Gradjanski (ma Dinamó Zágráb néven szerepel a klub — a szerk.), hajdani középcsatára a Fradival vívott mérkőzésekre, Bukovi Mártonra, csapat­a ké­sőbbi edzőjére emlékezett. — Mi járatban Budapesten? — kérdeztük az emlékezés után. — A világbajnokságra nem­csak mint rendezők, hanem mint résztvevők is készülünk, ellenfeleket keresünk — hang­zott a válasz. — Az alapos fel­készüléshez minél több játékra, nemzetközi tapasztalatra van szükségünk. Arra is rá­jőttünk, hogy a személyes, közvetlen tár­gyalások mindkét fél számára kedvezőbbek a különféle, a fe­leket általában becsapó, csak ha bátran kijelenthetném. A bajnokság átszervezése, az egykori városi bajnokságok he­lyére lépő országos jellegű küzdelem bevezetése számtalan tehetséget hozott felszínre. S megtiltottuk a játékosok kül­földre távozását. A 26 éven aluliak egyáltalán nem, a 26 éven felüliek viszont csak kü­lönleges engedéllyel szerződhet­nek külföldre. Új kapitányunk a fiatal, mindössze 36 éves Menotti, a Huracan egykori ki­váló csatára, Pelé volt Santos­­beli társa nyugodtan dolgozhat. De még mi, a szövetség tiszt­ségviselői is négyéves megbí­zatást kaptunk. • Hogyan haladnak a VB szer­vezési előkészületei? • Már vártam a kérdés, hi­szen világkörüli utam során a társszövetségek vezetőit első kézből adott információkkal sze­retnénk megnyugtatni. Egy-egy ilyen nagy világverseny rende­zői manapság már mindenfelé gonddal küzdenek. Nem tagad­juk, nekünk is vannak nehéz­ségeink, ezek azonban eltúlzot­­tan, dramatizálva érkeznek Eu­rópába. Az egyetlen nehézséget a politikai helyzet jelenti, de­ Budapestre készül az argentin válogatott keresni igyekvő menedzserek­nél, mérkőzéslekötőknél. — Hol tárgyalt eddig? — Toulonban végignéztem a 21 éven aluliak nemzetközi tor­náját, nagyon örültem az érté­kes argentin győzelemnek, majd Párizsban a BEK-döntőt láttam. Ez a mérkőzés nagyon szomorú képet festett Európa jelenlegi labdarúgásáról. A franciák után az NSZK, Hollandia, Szovjet­unió, Lengyelország, majd Csehszlovákia szövetségével tár­gyaltam. A következő állomá­sok: Belgrád, Róma, Madrid, Lisszabon, majd Észak-Amerika, ahol az utóbbi időben rendkí­vül fellendült a labdarúgás. • Milyen eredménnyel járt? • Az elkövetkezendő két év­re máris tizenkilenc válogatott mérkőzést kötöttem le. Min­denütt szívélyesen fogadtak és ez is csak kezdeményezésünk helyességét bizonyítja. Szó lehet még 1976 végén vagy 1977 elején egy afféle mini VB, azaz világbajnoki főpróba lebonyolí­tásáról is. Nyolc csapat, köztük két dél-amerikai és hat euró­pai em­lettes venne részt. A ma­gyar részvételről is tárgyaltunk. Ami a közvetlen mérkőzéseket illeti, az argentin válogatott a tervek szerint 1976 szeptembe­rében játszana Budapesten, a magyar csapatot pedig 1977 feb­ruárjában fogadnánk Buenos Airesben, de néhány további mérkőzésen is pályára léphet­nének majd nálunk. — Hogyan értékelték a VB- kudarcot? — A sikertelen szereplés meg­rázta az egész argentin labdarú­gást. A kapitány személyének megválasztása sem bizonyult a legszerencsésebbnek, hiszen Vladimír Cap bármilyen jó já­tékos volt is, jól dolgozott edző­ként is, de csak hat hónappal a VB előtt tért haza, nem ismer­te eléggé a játékosokat és kel­lő tekintélyt sem tudott ma­gának teremteni. Azután otthon négyhónapos edzőtáborozást rendezett, de az európai csa­patokban szereplő játékosok csak itt, a kontinensen csatla­koztak hozzájuk. Pedig ilyen jó játékosokból sokk­al ered­ményesebb csapatot lehetett volna formálni. — Otthon, 1978-ban másként lesz? • Bizonyára nagyképű, be­képzelt kijelentésnek tűnne, ha most azt mondanám, hogy Argentína megnyeri a követke­ző világbajnokságot. Pedig a játékosok rendkívüli tehetségé­re, a végre gondosan megszer­vezett előkészületekre gondol­ (Folytatás a 8. oldalon) Budapest úszóbajnoksága Verrasztó Z.és Hargitay biztató formában Pénteken délelőtt bár igazán minden együtt volt ahhoz, hogy megfelelő hangula­tú és természetesen jó színvo­nalú Budapest-bajnokság kez­dődjék meg. Kellemes volt az időjárás, nem volt gond a víz­zel sem: a csőtörést nonstop munkával sikerült rekordidő alatt kijavítani. Az előfutamok — akárcsak az elmúlt években annyiszor — méla unalomban zajlottak és csak az keltett némi feltűnést, hogy a tavaszi, fedett uszodai via­dalokon kitűnően szereplő Ernst Ágnes nem tudta kiharcolni a döntőbe jutást, a 100 m-es gyors­úszásban. Ezzel fel is soroltuk a délelőtti „szenzációkat” ... Délután úgy ültünk le a Sport­uszoda lelátójára, hogy különö­sebb elvárásaink nem lehetnek legjobbjainkkal szemben. A pil­lanatnyi helyzet szerint 8—10 versenyző pályázik a világban­előzetesen elfogadtuk, akár ma­gyarázatként, hogy nekik igazán nem most kell jól úszniuk. Annál inkább figyeltük a töb­bieket. Nem állunk túlságosan jól, már ami az eredmények színvonalát illeti, de amit ezen a délutánon, a kilenc döntő során tapasztaltunk, azt egyetlen szó­val jellemezhetjük: elkeserítő!... Jól emlékszünk hog­y Tas­vasszal, csaknem minden edző élénken tiltakozott a verseny­­naptár formái ellen, mondván: lesz egy Budapest-bajnokság, lesz egy országos bajnokság, az­tán semmi! Nos, logikusan gon­dolhatta bárki, aki behatóbban foglalkozik az úszósport­tal, hogy­ha szegényesnek is ítélik ezt a programot, akkor legalább erre a két rangos eseményre megfele­lően felkészítik az edzők tanít­ványaikat. Nem így történt! És tulajdonképpen a VB-ke­­rettagokra, valamint a mögöttük sorakozókra tett kettős megálla­­pításunk, pontosan igazolódott az időeredményekben. Azon már n­em is meditálunk túlságosan sokat, hogy özönvíz előtti ered­mények garmadával lehetett döntős helyezést kiharcolni, de még a döntőkben is jó néhány olyan teljesítmény ért dobogós helyezést, amit bizony 1975-ben majdhogynem szégyenkezünk le­írni egy tudósítás statisztikájá­ban. Mindent egybevetve: spor­tunk csaknem valamennyi hiá­nyosságára rávilágított ez a pén­tek esti másfél óra, a Sport­uszodában. Ez van ... Tulajdon­képpen nem is kellene hossza­san foglalkoznunk ezzel a kér­déssel, és így inkább azzal zár­juk első beszámolónkat a Buda­­pest-bajnokságról, hogy Hargitay és Verrasztó Z. bíztatóan moz­gott, látszott rajtuk: a rendkívü­li terhelés közepette valósággal élvezik a versenyzést! Tehát nemcsak eredményeik­ben, de versenyzői készségeik­ben is kimagasló példát nyújtot­tak a többieknek. Remélhetőleg (Folytatás a 7. oldalon.) Verrasztó Zoltán útban a 200 m-es hat bajnoki címe felé (Záhonyi Iván felv.) ­ Az atlétikai állásfoglalás nyomában A hét elején Zalában jár­tunk. Elsősorban a megye at­létikai életével kapcsolatos kérdésekre kértünk választ. A ZTE-ben jól működő, B-kate­­góriás szakosztály tevékeny­kedik. Jelenleg 136-an verse­nyeznek a sportiskolában, s 46 felnőtt atlétája van a szak­osztálynak. Eredményeik mel­lett arról is beszéltek a szak­vezetők, hogy öltözőgondjaik vannak, amelyeket a terve­zettnél korábban is meg le­hetne oldani. (Cikkünk az 5. oldalon.)

Next