Népsport, 1975. augusztus (31. évfolyam, 180-205. szám)

1975-08-10 / 188. szám

XXX­, 188. ♦ 1975. augusztus 10. LABDARÚGÁS NÉPSPORT 3....................................................................................... . .................... ........* ­ , Levélrészlet: „Otthon min­dig esőért imádkoztunk. Ak­kor az idősebb játékosok fogták magukat és bevonul­tak az öltözőbe, mondván, hogy pocsolyában nem le­het focizni. Az edzőnk pe­dig, hogy tekintélyén ne essen csorba, általános ta­karódét fújt...” A távolban megdörren az ég, sötét esőfelhők érkeznek, s las­san átnedvesedik a zöld gyep a Hungária körúton és a Fáy utcában. Ekkor történik meg az a rit­ka eset, hogy néhány újonc bá­tortalanul érdeklődni kezd az egyik edzőnél: „Ezek után, ugye, nem tartják meg a mai edzést?” Meglepve hallgatják a még jobban meglepett edző vá­­­laszát: „Hát hogyne tarta­nánk?!” Igen, néhány nappal ezelőtt m­ég egészen másnak tűnt min­den. A Vasas-pályán a fiatalok már több mint egy órával az első edzés előtt beöltöztek, s mi­ként a jó kisdiákok az iskola­­csengőt, úgy várták Berendi Pál másodedző pályára szólító síp­szavát. A Hungária körúton az újoncok már napokkal ezelőtt civilben ki-kijárogattak a pályá­ra, nézegették, csodálták a csil­logó gyepszőnyeget, szinte lát­ták magukat jól fésültem a gyö­nyörű, tiszta kék-fehér mez­ben. Aztán mindkét színhelyen el­érkezett az idény kezdete. Háromezerhatszáz méteres fu­tásokkal, sprintekkel, slalomo­­zással, gimnasztikával, erőnlé­ti gyakorlatokkal... Esőben! .­ Szavahihető szemtanúk állí­tása szerint a Vasas és az MTK­­VM újoncai — köztük nem egy jól megtermett, erős, állóképes fiatal — úgy dőltek ki a sorok­ból, mint a rendek kaszálás után ... Sehol egy jól fésült primadon­na. A mezek sárosak, a cipők lucskosak, az arcok elgyötör­tek voltak. Levélrészlet: „Előfordult, hogy otthon is lenyomtunk két-három kört. Mennyire szidtuk érte az edzőt! Pedig nem ő tehetett róla, utána az öltözőben széttárta a kar­ját és magyarázta: Az a ritka helyzet állt elő, hogy kinézett az ablakból az el­nök ...” Gellért Tibor látszatra a leg­szerencsésebb az MTK-VM újon­cai közül. Pesti fiatalember, a Központi Sportiskolából érkezett, ahol nagy súlyt fektetnek az erőnléti képzésre. Most, néhány edzéssel a háta mögött, még­is örül, hogy az újságíró jóvol­tából néhány percet mulaszthat az edzésből. — Borzasztó volt!.." — idé­zi fel. — Az első kilenc körös felmérésnél nagy időt ak­artam futni. Úgy éreztem, hogy a leg­fontosabb a jó bemutatkozás. Az ötödik körnél már kivoltam, a hatodiknál alig vitt a lábam, a hetediknél pedig... A hete­diknél nem bírtam tovább. A huszonegy éves Ádám Ti­bort Fajszon fedezte fel a Va­sas. Az ő beilleszkedését meg­­könnyíthette volna, hogy vi­szonylag hosszú labdarúgómúlt áll mögötte. — Eleinte én is telve voltam önbizalommal — meséli. — De csak most jutottam el odáig, hogy bírom a tempót, viszont ma is annyira le vagyok me­revedve, hogy technikailag tel­jesen visszaestem. Hiába, ilyen elmaradást nem lehet egyik napról a másikra pótolni. Hírte­­szú, másfél éves haladékot kel­lett adnom magamnak a nagy cél, a csapatba kerülés elérésé­hez ... A két tizenhét éves, a batto­­nyai Lehóczky Attila és a kis­kőrösi Labád Sándor szavai akár az előbb hallottakra is ma­gyarázatul szolgálhatnak: „Amit előző egyesületünkben csinál­tunk, az a mostanihoz képest csak futkározás volt.” Ambrus László, aki a Jászbe­rényi Lehel NB III-as csapatá­ból igazolt az MTK-VM-be, nem tagadja: amikor idekerült, zavarba jött, ha a mester uta­sítását meghallotta: „Követke­zik az iramjáték”. Valahova el akart iramodni, de szerencsére elmondták, hogy ez egy sajátos gyakorlat. Az ugrókötéllel is hadilábon állt. Kovács Imrének nem egy dologra külön kellett megtanítania. Pálig mindez jó ideje szerepel az NB-s csapa­tok számára kötelező követel­ményrendszerben. Vajon mit csináltak Jászberényben?! Levélrészlet: „Annak ide­jén, amikor az edző kijött velünk a pályára és különö­sebb előkészítés után közénk dobta a labdát, „rúgjátok!” jelszóval, el sem tudtam képzelni, hogy mennyi min­dent lehet egy edzésen csi­nálni. A mi pályánkon an­nak idején csak egy kelléket ismertünk: a labdát.’­Az edzők közül Kovács Im­re, akinek némi túlterhelést je­lent a fiatalok korrepetálása, megemlíti: — Az újoncoknak, hogy egy­általán pályára léphessenek, mindenekelőtt a környezetet kell megszokniuk. Az öltözőrendet, a fogas helyét, az idősebbek mo­dorát ... Ebből a szempontból nincs is kifogásom az új fiúk ellen. Visszatértünk a régi, tíz­tizenöt évvel ezelőtti kerékvá­gásba, amikor az újoncok szin­te lábujjhegyen jártak,­­ nehogy megzavarják a „nagyokat”! Hogy ez a pályán kívül így van, az jó dolog. De a pályán már nincs, nem szabad, hogy le­gyen „kicsi” és „nagy”. A szak­mai ismeretekkel, a munkabí­rással egyáltalán nem vagyok megelégedve, sőt, egyenesen el­képesztő hiányosságokat tapasz­taltam egyiküknél, másikuknál. Berendi Pál, a Vasas másod­edzője hasonlóan beszél: — Nagyon sok tehetséges fia­tal gyerek érk­ezett hozzánk, sajnos, egyelőre komolyan egyi­kükre sem lehet számítani, így aztán Szijjártót kivéve vala­mennyien nálam, a második csa­patban edzenek még. Miért? Hónapokba telhet, míg erőnléti­leg, s technikailag is utolérik a többieket. Egyelőre ,kényszer­türelmi időt” kellett adnunk nekik. Levélrészlet: „Rájöttem, hogy­ ami annak idején jó volt: a mulasztások, a ló­gások az edzésekről, az ne­hezen behozható hátrányom­má vált. Vagy az edzőnk­nek kellett volna kemé­nyebben fognia, vagy ne­kem kellett volna jobban fegyelmeznem magam ...” Csak önmagunkat ismételjük annak hangsúlyozásával, hogy az NB-s csapatoknál magától értetődően kötelező a követel­ményrendszer betartása. A me­gyei első osztályban nincsenek szigorú előírások, de amelyik csapat helyt akar állni — s me­lyik állítja magáról az ellen­kezőjét? —, az a sokszor fel­idézett, edzésnek nevezett lötyö­­gésükkel aligha ér célt. Márpe­dig a több fiatal­t igazoló két egyesületnél félreérthetetlenül kiderült, hogy előző klubjukban a szakmai előírások végrehajtá­sával többé-kevésbé hadilábon állta­k. Az alacsonyabb osztályok, kü­lönösen az NB III nagyszerű is­kola lehetne egy tehetséges fia­tal számára, ha a legjobb szak­emberek bevonásával összeállí­tott edzésprogramot végrehajta­nák azok is, akik maguktól még nem értették meg: ideje emelni a mércét. Mivel képte­lenség valamennyi NB-s egye­sületünk felkészülését ellenőriz­ni, mindenkinek a saját portá­ját kellene mindenekelőtt ren­deznie! A követelményrendszer nyílt, vagy­­ titkos ellenzőinek — ne­vezhetjük őket lustáknak, ké­nyelmeseiknek is — egyik érve, hogy sok fiatal képtelen elvisel­ni azokat a terheket, amelyek az előírások teljesítésével jár­nak. Nos, az MTK-VM-hez iga­zolt fiatalok jórészének felké­szülését orvos ellenőrizte. Ezek­ből a vizsgálatokból kiderült, hogy egyik-másik játékos nem azért nem tudja lefutni a kije­lölt adagot, mert nem bírja fi­zikailag. Szervezetének tiltako­zása sokkal inkább pszichikai! Még ma is azt hiszi, hogy meg­ol­dha­tatlan feladat elé állítot­ták ... A követelmények elleni tilta­kozás, különöse­n alsóbb szin­ten, nem a tényeken, hanem a múlt rossz beidegződésein ala­pul. A Vasas egyetlen újonca, aki az első csapat keretében ka­pott helyet, Szijjártó például sokkal vékonyabb társai többsé­génél, s ő sem több tizennyolc esztendősnél. A terheket mégis bírja, sem fizikailag, sem tech­nikailag nem torpant meg a Va­sasnál, pedig ugyancsak NB III- as egyesületből jött. Olyan csa­patból, ahol nemigen tűrt az ed­ző lazítást... Hogyan is szólnak annak a másik volt NB III-as, nagyon tehetséges fiatal labdarúgónak a befejező sorai, aki szégyenlősen idézett az édesapjához írt leve­léből? „Bárcsak keményebben fogtak volna annak idején, vagy job­ban fegyelmeztem volna ma­gam ...” Többféleképpen lehet sorait értelmezni. Mindenekelőtt — kritikaként. (Kocsák — gyárfás) „ Mester! N­em bírom to­vább!” Az edző: „Jólesett, fiúk?” Helyes úton a megyei bajnokság Szinte minden elképzelhető Variációval megpróbálkoztak már az elmúlt negyedszázad alatt eb­­ben a bajnokságban. (1950-ben játszottak először megyei baj­noki mérkőzéseket hazánkban.) Rendeztek egycsoportos bajnok­ságot megyénként, 14-től 20 csa­patos mezőnnyel, rendeztek (a legtöbb megyében) kétcsoporto­sat, 24-es, 28-as létszámmal. Az­tán indultak itt NB II-es tar­talékcsapatok, amelyeknek az egyik megyében beszámították, a másikban nem számították be az eredményeit. Évek hosszú során bizonyítgattuk: 1. A megyei bajnokságokban sok a húsz csapat, mert szá­mos itt játszó községi egyesü­let nem rendelkezik a megfelelő feltételekel, pályája nem alkal­mas februári, decemberi mér­kőzésre, sok pályán pedig egészségügyi szempontból is káros lehet ilyenkor a játék. 2. A 24—28 csapatos, kétcso­portos mezőnyt semmi sem in­dokolja, sőt a létszámdömpiing a fejlődést akadályozza. 3. A tartalékcsapatok indítá­sa a megyei bajnokságokban már-már komolytalanná teszi azt a mérkőzéssorozatot, amely tulajdonképpen egy-egy megye minőségi bajnoksága. Ha korán beköszöntött a tél, e falvakban nem játszottak, ha sok volt az eső, sártenger lett e pálya, hamar tönkrement a labda, a cipő, a mez, s a kis­pénzű községi csapatok csak nehezen szerezték be a drága felszerelést. És — mellesleg — szinte közönség nélkül játszot­tak a csapatok... A sok együt­tes velejárója volt a mérsékelt színvonal. Jó néhány együttes a pofozógép szerepét töltötte be. A tartalék­csapatok? Ha nyerni akartak, nyertek, hiszem játékosaik az NB II-es kerethez tartoztak. De gyakran, amikor nem akar­ód­zott egyeseknek falura utazni vasárnap, a tartalékok tartalé­kait vagy ifiket kellett játszat­ni, így aztán megtörtént, hogy azonos képességű csapatok el­len az egyik vasárnap 4—5 gól­lal győztek, a másik vasárnap 4—5 góllal kikaptak ... Valamikor, az ötvenes évek­ben, kitűnő csapatok játszot­tak ebben a bajnokságban. Ak­kor ugyanis labdarúgásunk har­madik vonalának csapatai ját­szottak itt és a BLSZ I. osz­tályban! Később ez a mezőny a sportág negyedik, még később ötödik vonalát jelentette. És természetesen a színvonal is ötödosztályú (sőt annál is ala­csonyabb) volt. De ez még nem minden, mert a kétcsoportos bajnokságok meghonosításával (az anyagi nehézségekkel in­dokolták bevezetését), illetve az NB II-es tartalékgárdák sze­repeltetésével sok együttes — kis túlzással — már szinte „amerikai” futballt játszott: arra szaladt mindenki, amerre a labdát rúgták, vágták (ha el­találták) ... Megtörtént, hogy ezekben az években több mint Háromszázötven együttes szerepelt a 19 megyei I. osz­tályú bajnokságban... Ez volt a mélypont! Sokszor megírtuk a megyei labdarúgó-bajnokságoknak eze­ket a hiányosságait, a folytono­san csökkenő színvonalat, s azt, hogy rengeteg az oda nem való csapat. Évek sora telt el, amíg végre a megyei labdarúgó-szö­vetségek vezetői is rájöttek ar­ra, hogy a létszámdömping, a tartalékcsapatok szerepeltetése a megyei bajnokság lejáratásához, csődjéhez vezet. És — miután a sok-sok variáció tökéletesen megbukott — rátértek a he­lyes útra. Ma már nincs kétcsoportos megyei bajnokság, a résztvevők között nem lehet találni tarta­lékcsapatot. Majdnem mindenütt 16 csapat küzd az elsőségért. A sportág tavalyi átszervezése egyetlen bajnokságban sem ho­zott annyi pozitívumot, min­t itt. Rengeteg gyenge egy­üttes kiesett a megyei mezőnyből, s az 1974—73. évi bajnokságban részt vett 310 csapat között kö­zel száz olyan együttes küzdött, amely az előző évben még az NB 111-b­an játszott. Számos jó képességű csapat, ügyes, tehet­séges labdarúgó szerepel újra a megyei bajnokságokban (ter­mészetesen a megyei szintet te­kintve) és az átigazolások ide­jén, sokan közülük NB-s csa­pathoz kerültek. A most induló bajnokság előtt a legtöbb megyében gondos előkészítő munka folyt, a megyei szövetségek el­nökségei számos fontos teendő­re (hiányosságok megszüntetésé­re) hívtati fel az egyesületek, a szakosztályok figyelmét. A ta­valyi tapasztalatok, — bár jó és rossz vegyesen akad közöttük — mégis arra engednek követ­keztetni, hogy hosszú idő után újra jó irányba fordult a me­gyei bajnokságok szekere. Most arra lenne szükség, hogy veze­tők és játékosok egyaránt tart­sák ezt az irányt. Ak­kor bizo­nyára a szurkolók is észreve­szik, hogy újra érdemes a me­gyei mérkőzésekre járni, hogy újra kellemes szórakozást nyújt vasárnap délutánonként a lab­darúgócsapat mérkőzése egy-egy község sportpályáján.­­ N. J. SÍPSZÓ ELŐTT A labdarúgó NB II-ben vasárnap a második fordulót játsszák a csapatok. Az első forduló érdekessége a sok ide­genbeli győzelem volt. Kérdés: ezúttal mire lesznek képe­sek — otthonukban, saját közönségük előtt — azok a csapa­tok, amelyek legutóbb idegenben szereztek két pontot. Va­jon ezúttal hogyan megy majd a vendégeknek? A sorsolást nézve, a papírformát, az erőviszonyokat alapul véve, el­mondhatjuk: most kevesebb sikerre számíthatnak a vendég­­csapatok. Persze, az NB II-ben soha nem lehet tudni... • A Bábolnában játszik már a Rába ETO-ból igazolt Kalmár, de Mészöly Kálmán is biztosít lehetőséget új já­tékosok számára. • Sérülések sújtják a Komlói Bányászt. Bá­nyász és Mód után a héten — edzőmérkőzésen — Tállasi is harcképtelenné vált, így nem játszhat a Vasas Izzó ellen. • Nagybátonyban a DVSC elleni győztes gól­­szerzőjé­nek, a balszélső Locinak a sérülés okoz gondot. Ha nem játszhat, akkor Szojka Ferenc edző Oroszt állítja a csa­patba. • A MÁV DAC középpályása, Molnár és balszélsője, Kozenkov az Oroszlány ellen megsérült. Kozenkov he­lyén új fiú, a Győrszentiván csapatából igazolt Valics mu­tatkozik be. • A PMSC csapatában Hámori L­ helyett­­ Fábián lesz a középcsatár. • Újoncot avat a DVSC. A középcsatár helyén a Tu­­zsérról igazolt Maczkó szerepel. Az NB II állása Szűcs Lajos tippjei: Budafok—Bábolna 1 Vasas Izzó—Komló 1 Volán—Olajbányász 1 Dunaújv.—Bp. Spart 1 Várpalota—Nagybátony 1 MÁV DAC—KEFLE X PMSC—FCSPED 1 Debrecen—BVSC 1 Dorog—Szekszárd x Szolnok—Oroszlány x 1. Oroszlány 1 1----------4-0 2 2. Pécs 1 1----------3-1 2 3. Dunaújv. 1 1----------2-0 2 4. Budafok 1 1---------3-2 2 Várpalota 1 1 — — 3-2 2 6. Dorog 1 1----------1-0 2 Bábolna 1 1----------1-0 2 Nagybátony 1 1------1-0 2 9. Szekszárd 1 — 1 — 1-1 1 Izzó 1 — 1 — 1-1 1 KEFSE 1 — 1 — 1-1 1 Volán 1 — 1 — 1-1 1 13. Komló 1----1 2-3 — FÖSPED 1-----1 2-3 — 15. BVSC 1-----1 0-1 — Szolnok 1----1 0-1 — Debrecen 1----1 0-1 — 18. Bp. Sport. 1----1 1-3 — 19. Nagyk. 1----1 0-2 — 20. MÁV DAC 1----1 0-4 - így kezdenek BUDAFOKI MTK-BÁBOLNA Budafok, 16.30, Alberti Budafok: Fellegi - Horváth L. Bulla, Kapitány, Noskó - Mészáros, Kisteleki, Klementisz - Zöldi, Jakab, Tóth K. Bábolna: Kóczián - Füredi, Hernádi, Kalamár, Nyers ~ Kalmár, Szakolczay — Tóth B. Bácsi, Neusinger, Korsós. ^ VASAS IZZÓ—KOMLÓ Újpest, Tábor utca, 16.30, Bana, Vasas Izzó: Horváth - Révész, Szántó, Majsai, Bene II - Menczel, Markovics — Pintér, Vágvölgyi, Hanzel, Szekeres. A Komló kerete: Buús, Erdősi - Keller, Kovács, Pál, Kelemen, Ladó, Lingl, Tresch, Roth, Jánosi, Radics, Havasi, Jokl, Steib. VOLÁN-OLAJBÁNYÁSZ Rákoscsaba, 16.30, Mohácsi. Volán: Papp — Hajdú, Szepesi, Őze, Márkus - Ebedli, Gubek — Földes, Molnár, Kű. Bartosik. Olajbányász: Viaszok — Kovácshegyi, Doszpoth, Simon, Müller - Savanyó, Bogáti, Söjtör - Pávlitz, Brúder, Füle dr. DUNAÚJVÁROS-BP. SPARTACUS D.-újváros, 16.30, Sauber. Dunaújváros: Németh — Formaggini, Fajt, Tóth, Kerekes - Boromisszii, Mártha, Fajkusz — Bartók, Szepesi, Tímár. Bp. Spartacus: Szőke — Idei, Dunai, Trenkó, Rab - Zöldi, Zelics, Karakas — Varga­­„ Sárközi, Budavári. VÁRPALOTA-NAGYBÁTONY Várpalota, 16.30, Körös. Várpalota: Palotai — Albu, Csapó, Kisber, Czompó — Kun, Kerkai, Szöllősi — Szili, Horváth, Bene. Nagybátony: Palczhuber — Nagykiske, Antal, Macska — Baranyi, Pozsár­­ — Nagy, Veres, Pozsár 1.1, Kovács F., Loch (Orosz). MÁV DAC-KOSSUTH KFSE Győr, 16.30, Borsos, MÁV DAC: Tóth L. — Kiss, Kovács, Lénárt, Szalai — Tóth K., Németh, Gyomor­i — Csollány, Pálos, Valics, KKFSE: Szendrei — Palicskó, Stier, Zentai, Gálhidi - Répánszki, Bar­­tha, Pogány - Menyhárt, Lipták, Fodor. PÉCSI MSC-FŐSPED Pécs, 16.30, Halász M, PMSC: Katzirz - Iványi, Maurer, Englóner, Kincses - Bálint, Dárdai P. Dárdai L. - Kardos, Fábián, Jónás. FOSPED: Lanczkor - Egri, Hirbeck, Kanyó, Nagy L. - Kiss L, Losonczy - Raffael, Alapi, Stefán, Márkus.­­ DEBRECENI VSC-BVSC Debrecen, 16.30, Somlai. Debrecen: Szabó - Sóvágó, Tóth, Potyák, Lipők - Bo­­donyi I, Kiss, Puskás - Bodonyi I.l, Maczkó, Gottdiener, BVSC: Pálinkás - Bodnár, Varga, Hosszú, Gara - Lazsányi, Ara­­nyosi - Berecz, Bazsánt, Papp, Kaszás, DOROGI AC-SZEKSZÁRD Dorog, 16.30, Tátrai. Dorog: Schnitzer - Engelbrecht, Tóth, Szentgyörgyi, Ga­­bala — Merényi, Peszeki, Szilasi — Ecker, Rozgonyi, Bartalos. A Szekszárd kerete: Pólyák — Simon, Pusztai, Lubastyik, Vágó, Márkus, Micskó, Szentes, Meszlényi, Tóth, Cserneczky, Szabó, Kovács. SZOLNOKI MTE-OROSZLÁNY Szolnok, 16.30, Győri, SZINTE: Fekete - Porhanda, Arany, Simon, Kovács - Sebők, Lódi — Márton, Fürtös, Szolnoki, Garics. Oroszlány: Papp — Sípos, Szabó, Jelinek, Vizkeleti - Kovács, Horváth, Kardlek - Papp M, Dókas, Szlobodícs,

Next