Népsport, 1976. június (32. évfolyam, 130-154. szám)

1976-06-05 / 133. szám

XXXII. 133. ♦ 1976. június 5 LABDARÚGÁS XXIX. labdarúgó UEFA-Sarna elődön fás Magyarország—Franciaország 1:1 (1:9) Üllői út, 5000 néző. Vezette: Ljujics (jugoszláv), (Davies, walesi, Racine, svájci). Magyarország: Kiss — Torna, Giron, Fejes, Mater — Gyímesi, Hegedűs, Pörögi — Tokár, Péter, Vincze. Franciaország: Ledlecq — Pilorget, Strder, Mastroiani, Barral — Lacuesta, Jeannol, Tusseau — Bezaz, Meyer, Zenier, Csere, Meyer helyett Gentili, az 59. percben, Vincze helyett Csepregi a 62. percben. Góllövő: Tokár a 11. percben, Zenier a­­69. percben. Szögletarány: 8:4 (5:2) Magyarország javára. A magyar együttes irányítot­ta a játékot. A 11. percben He­gedűs, Pörögi, majd ismét He­gedűs volt a labda útja, a kö­zéppályás Tokár elé tálalt, aki 15 méterről laposan a jobb alsó sarokba küldte a labdát. 1:0 Gyimesi futott el, jó lövé­sét hárította Leclercq. Mindjárt utána óriási bravúrral mentett a francia kapus, Gyimesi elöl merész vetődéssel csípte el a labdát. A 19. percben Lacuesta 20 m-es szabadrúgása után Kiss szögletre hárított. A 20. percben Vincze beadása teljesen egyedül találta Pétert, de a középcsa­tár 15 m-ről elhamarkodottan fölé lőtt. A 26. percben Pétert Reder hátulról felvágta a 16- oson belül, a játékvezető meg­lepetésre továbbot intett. A 33. percben a maga nemé­ben páratlan eseménysor tanúi lehettek a nézők. Péter 16 m-ről óriási erővel telibe ta­lálta a jobb kapufát, Gyimesi a jobb lécre küldte a kipattant labdát, amely ismét visszapat­tant és Tokár futtából most a felső lécet találta el. Két perc­re rá Péter remekül futott el a jobb oldalon, középre gurí­tott és a jókor érkező Vincze a bal kapufát találta telibe. Érdekesek voltak a félidő utol­só percei is. SZÜNET UTÁN a 46. percben Gyimesit elbuk­tatták a 11-es ponton, de a já­tékvezető most sem adott 11- est! Az 50. percben Reder vá­ratlan 25 m-es nagy lövését há­rította szögletre Kiss. Megeredt az eső, s mindvégig zuhogott. A franciák egyre ak­tívabbak lettek és a 69. perc­ben egyenlítettek. Tusseau jobb oldalról ívelte be a labdát kö­zépre és Zenier 8 m-ről fejjel továbbította a hálóba. 1:1 A 70. percben Hegedűs, majd mindjárt utána Pörögi szabad­rúgását hárította a kapus. Az utolsó percekben elkeseredetten, támadott a magyar csapat, de a francia védelem jól állt a lábán. A 80 perc letelte után a sza­bályok szerint büntetőrúgások következtek. Giron 11-esét véd­te a kapus. Zenier viszont nem hibázott 0:1, Fejes következett és biztosan lőtt a kapuba, 1:1. Jeannel magasan kapu fölé küldte a büntetőt. Ezután He­gedűs következett, s nagy erő­vel lőtt a kapu jobb oldalába, 2:1. Tusseau büntetőjét Kiss megfogta, utána Csepregi hig­gadtan lőtt a kapu jobb oldalá­ba, 3:1. Lacuesta a bal kapufát találta el, de a játékvezető megismételtette a büntetőt. Az ajándékba kapott lehetőséget most már kihasználta, 3:2. Gyi­mesi jött ezután és nagy hideg­vérrel a kapu közepébe küldte a bal oldalra vetődő kapus mellett a labdát, 4:2. Az utolsó francia büntetőt már nem is kellett rúgni. Drámai küzdelem szemta­núi voltak a nézők, hiszen csapatunk végül is csak él­es rúgásokkal került a dön­tőbe. De miért is alakult így a mérkőzés? Nagy len­dülettel kezdett együtte­sünk, egymás után futottak a gyors, korszerű akciók és hamar a franciák kapujába került a labda. A folytatás is sokat ígért, hiszen az el­ső félidőben négy kapufát rúgott a magyar csapat, két nagy gólhelyzete is volt és két alkalommal csak sza­bálytalanság árán tudták megakadályozni a franciák, hogy a kapujukba kerüljön a labda, de a bíró ezeket nem torolta meg. Szünet után a magyar csapat saj­nos átengedte a kezdemé­nyezést. A franciák maguk­hoz tértek és egyenlítettek. Ebben közrejátszott, hogy a magyar középpályás sor erő­sen visszaesett és a csatá­rok is nagyon passzívvá váltak, így történhetett meg, hogy a 3—4 gólos biz­tos győzelem helyett 1:1 lett a végeredmény és a nézők­kel együtt izgatottan kel­lett várnunk arra, vajon melyik öt játékosnak lesz­nek rendben az idegei, ami­kor szembe kell nézni a ka­pussal a büntetőrúgásoknál. Nos, a mieink voltak nyu­­godtabbak. A magyar csapat kapujában Kiss kifogástalanul védett, s büntetőt is hárított. A közvetlen védelem két leg­jobbja Fejes és Mater volt. Rengeteg támadást akadályoz­tak meg. Giron és Tom­a egy­­szer-kétszer megingott. A kö­zéppályán Hegedűs és Pörögi jó kezdés után elszürkült­, Gyi­mesi viszont végig kitűnően játszott. Elöl Tokár gólt szer­­­zett. Péter és Vincze csak az első félidőben játszott ügyesen. A francia csapatban Leclercq biztos kezű kapusnak bi­zonyult, Mastroiani és Barral szünet után több támadást visz­­szavert. A többiek közül Jean­nol, Tusseau és Zenier kitű­nően képzett labdarúgó. Ljujics jugoszláv játékvezető ítéleteivel rendre a mieinket sújtotta. Három büntetőt nem adott meg. Szovjetunió—Spanyolország 3:0 (2:0) Üllői út, 2000 néző. Vezette: Redelfs (NSZK). (Amundsen, dán, Halász, magyar). Szovjetunió: Novikov — Krajcsko, Parszadanjan, Bondarev, Berezsnoj — Bal, Besszonov, Daraszelja, Higyijatulin — Hapsza­­lisz, Nasztasevszkij. Spanyolország: Raja — Cubells — Carpena, S. Martin, Nava­­jas, Cortes — Santiago, P. Garcia — Bataller, Usarte, T. Lopez. Csere: T. Lopez helyett Nicolas a szünetben, Besszonov helyett Aljukov a 64. percben, Cortes helyett L. Fernandez a 67. percben, Nasztasevszkij helyett Koval a 72. percben. Góllövő: Nasztasevszkij a 9. percben, Nasztasevszkij a 30. perc­ben, Nasztasevszkij az 57. percben. Szögletarány: 7:4 (2:2) Spanyolország javára. A szovjet együttes azonnal át­vette az irányítást, s a 6. percben kis híján gólt ért el, de Daraszelja jó helyzetből, senkitől sem zavartatva, 14 m­­ről, a kapu fölé bombázott. Há­rom perccel később megszerez­te a vezetést a szovjet együt­tes. Besszonov jó cselekkel az alapvonalig vezette a labdát a bal oldalon, onnan kapura lőtt, Raja kiejtette a labdát és az érkező Nasztasevszkij közelről a kapu közepébe lőtt. 1:0 A 30. percben Daraszelja me­redek átadással kiugratta közé­pen Nasztasevszkijt, aki fakép­nél hagyta a védőket, majd a kiinduló kapus mellett 14 m­­ről a kapu jobb oldalába lőtte a labdát. 2:0 S­ZÜNET UTÁN a 43. percben Besszonov meg­sérült, ölben vitték le a pályá­ról és négyperces ápolás után tért vissza, de látszott, hogy fáj a bokája. Az 51. percben Usarte a 16-oson belül járt, amikor Parszadanjan buktatta, Redelfs azonban továbbot intett. Az 57. percben Daraszelja hoz­ta fel a labdát, a 16-osnál Nasztasevszkijhez játszott, ő ki­cselezte Cortest, majd 15 1a-ról a kapu jobb oldalába továbbí­tott. 5:0 Egyetlen pillanatig sem volt vitás, hogy a fizikai­lag, technikailag és takti­kailag is jobban felkészített szovjet együttes nyeri a ta­lálkozót. Csak az volt kér­déses: milyen arányban? A szovjet fiatalok, amikor meg­szerezték a labdát, a játékot a védelmi harmadban lelas­sították, majd villámgyor­san ritmust váltottak, mere­dek átadásokkal játszották át a középpályát, s hozták helyzetbe a villámgyors éke­ket. Ez eredményesnek is bizonyult. Szünet után a szó igazi értelmében ját­szadozott a szovjet együt­tes, gyakran percekig is maguknál tartották a lab­dát, ide-oda passzolhattak, majd ezt megunva, hirtelen indítottak, s azonnal gól­veszélyt jelentettek. A szovjet válogatott védelmében Krajcsko játszott jól, aki teljesen kikapcsolta szélsőjét, s amikor csak tehet­te, szélsőszerűen előrerobogott. A középpályán játszott a me­zőny legjobbja, Besszonov, aki nagyszerű karmesternek bizo­nyult, de szervezőjátéka mel­lett remek szereléseivel, s át­adásaival is felhívta magára a figyelmet. Daraszelja a táma­dásszervezésben, Bal pedig a vé­dekezésben nyújtott jó teljesít­ményt. Elöl Nasztasevszkij min­den megmozdulása gólveszélyt jelentett, ismét masterhármlást ért el A spanyol együttes védelmén a szovjet já­tékosok akkor jutottak át, ami­kor akartak. A középpályások sem tündököltek, nagy hibaszá­zalékkal játszottak. A csatárok és az egész csapat játékosai közül csak Usarte dicsérhető, aki remekül cselezett, de régi igazság, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Lantos Gábor lett a győztes, ki kapta az egy gallon Bell-whiskyt. Tudod mi­be kerülne, ha azt a sok hir­detést fizetniük kellene?!... Az üzlet üzlet. Csodálom, hogy ez eddig egyetlen magyar vál­lalatnak sem jutott eszébe. Pe­dig jól jár a futball is, a cég is, sőt a szavazó újságírók sem járnak rosszul, mert kijár ne­kik is havonta egy-egy üveg Bell­ Whisky.• Itt tartok gondolataimban, amikor végre az Év Menedzse­re elé járulhatok. A címet Bob Paisley, a Liverpool, azaz az angol bajnokcsapat — s mint néhány nap múlva kiderült, az UEFA Kupa-győztes — skót menedzsere nyerte el. — Mázlista! — mondja mel­lettem egy fickó. — Épp az éj­szaka loptak el tőle 500 fontot itt az Albany Hotelben, most meg ezret kap. .. Paisley-n, persze, most nem a meglopottak bosszúsága lát­szik, hanem a győztesek moso­lya. Elégedett, kis mosoly buj­kál vaskos orra alatt. — Gratulálok! — mondom. — Köszönöm, de tulajdonkép­pen a csapaté az érdem. — Sikercsapat... Sikermened­zserrel. .. — Igen, igen... Elég jól ösz­­szerázódott a gárda. Küzdőké­pes csapat a miénk. Jó a csa­patszellem, a játékosok meg ál­talában jól állnak hozzá a dol­gokhoz. — Nagy versenyfutás volt a bajnoki címért. Sokáig azt hit­tük, otthon, Magyarországon, hogy a Manchester United lesz a győztes. — A hajrát jobban bírtuk. Még sokat jelentett az is, hogy Fair Clogh személyében olyan előretolt csatárt találtunk, aki a hajrában rúgott hét góljával jelentősen hozzájárult a baj­nokság megnyeréséhez. — A Liverpool hány mérkő­zést játszik évente? — Általában hatvanat... az­az nagyon sokat. Túl nagy ter­helés ez a játékosok számára fizikailag és idegileg egyaránt. — Hogyan készülnek fel er­re a nagy megterhelésre? — Hetente, a mérkőzések szá­mától függően, három vagy négy kétórás edzést tartunk. — A szőkébb szakmai problé­mákon kívül van-e gond a já­tékosaival? — A magánéletre gondol? Jó­formán semmi! Néha, persze, előfordul kisebb-nagyobb kilen­gés, dehát mindenkinek jól fel­fogott érdeke, hogy hozza a formáját. Babusgatásra se időnk, se erőnk nincs. — Az eredményeken túl a csapat játékával is elégedett? — Nézze! Ide nem szép já­ték kell, hanem eredmény. Az eredmény a legfontosabb. — Mit vár csapatának BEK- szereplésétől ? — Remélem, nem a Ferenc­várost kapjuk első ellenfélül. — Lehet, hogy nem ők nye­rik a magyar bajnokságot! — Valóban? Úgy tudom, hogy vezetnek a bajnokságban. — Vezettek. — No, mindegy! A minden­kori magyar bajnok túl jó csa­pat ahhoz, hogy az első fordu­lók valamelyikében kifogjuk. Az az igazság, hogy mi, sze­mély szerint én is, szeretjük a magyarokat, tiszteljük labdarú­gásukat, de jobb nem találkoz­ni velük, a kupában. — És a BEK-döntőben? Lopva sandítok rá. Várom a kérdés hatását. Elmosolyodik. OK!... — dörmögi. — Csak már ott tartanánk!__­0 Néhány rosszmájú megjegyzés hangzik el, amint Bob Paisley továbbáll. — Nem akar rossz reklámot — mondja valaki —, mert azért náluk is a whiskys­ vagy a sö­röspohár fenekére néz egy-egy legény... — Szerencsés fickó! — így a másik. — Shankly mester ösz­­szehozta neki a csapatot. Bár több mint másfél évtizedet várt az öreg mellett, hogy egyszer övé legyen a főszerep. Igaz, meg is tanult mindent, amit csak meglehetett. .. — De hálátlan! — Nem tu­dom, ki az, aki mondja. Újság­író? Vagy egy másik mened­zser? De mondja, sőt folytat­ja is: — Azt beszélik, hogy amikor az öreg Shankly ki-ki­­járt a Liverpool edzéseire, a játékosok még mindig az öreg mágus köré sereglettek. .. vé­gén aztán megkérte Shanklyt, hogy ne látogassa az edzéseit. — Itt pedig nagyon szeretik egymást! Paisley és Shankly éppen egymást átölelve vigyorognak bele egy fényképezőgép lencsé­jébe. — Fő a reklám, öregem! — veregetnek vállon. Én pedig már egy másik csoportra füle­lek, amely az angol bajnokságot „értékeli”. — Jobb lett volna az egész brit labdarúgásnak, ha a Queen’s Park Rangers nyeri a bajnokságot és nem a Liverpool — magyarázza nagy hévvel egy szemüveges. — így most ismét a „nem a játék, hanem­­ az eredmény”-szemlélet érvénye­sült. Dave Sexton csapatában jóval több a fantázia. Korsze­rűbb, szebb labdarúgást ját­szanak. De még Tommy Do­­cherty legénysége, a Manches­ter United is!... Az meg egye­nesen az egész angol labdarú­gásnak hasznára volna, ha vég­re megtörne a Liverpool, Leeds, Derby-hármas hét esztendeje tartó uralma... Minél több csa­pat szerez bajnokságot, annál nagyobb az érdeklődés, annál inkább javul a futball!... Jack Stein szálas alakja tű­nik fel. Sokan gratulálnak a felgyógyulásához. Hónapokon át volt nagy beteg a Celtic me­nedzsere, s ez alaposan meg­látszott a világhírű glasgowi együttes szereplésén. Stein éppen Palotairól beszél: — Kitűnően vezette a BEK- döntőt, különösen az előny­­sza­bályt alkalmazta mesterien. De — fordul hozzám —, a skót ■—angolon ez nem lesz jó! Ha ott előnyszabályt enged, akkor nem marad ember a pályán ját­szani. Mert a skót—angol nem futball! Az testvérháború! És ha Palotai nem szigorú, akkor agyonrúgdalják egymást. . . • Skót—angol. Skót—angol. Végre téma itt is, amit na­pok óta hallok. A belvárosban már kezdődik a hecc. Skócia a skót—angolra készül. A taxiban, hazafelé, a veze­tő élénken magyarázza: — Csak az a baj, uram, hogy kevés angol jön! — Miért baj az? — Mert kevés angol vér fog folyni!... Rózsa András (A VI. rész: A nacionalizmus gyehennája) Varga Béla NÉPSPORT 3 • Rothermel a Vasas ellen szerdán megsérült. .Ijáté­­ka kérdéses, ha nem védhet, Szigethi őrzi az Újpesti ka­puját. • A Haladás VSE-ben Sáros­ László vezető­edző elé­gedetlen Pálinkás teljesítményével. Ezért Békés lesz­­a ka­pus. A bal oldali középpályás pedig Kulcsár helyett, Hor­váth Zoltán. A DVTK összeállítása ismét változik, mert Hajas Szegeden megsérült, visszakerül a csapatba Martis és a támadósorban újra szóhoz jut Borostyán. • Miklós, az SBTC hátvédje szerdán a Rába ETO el­leni találkozón orrcsonttörést szenvedett. Természetesen nem játszik. A csapat újoncot avat a fiatal Tóth Károly személyében. • Gujder, a Bp. Honvéd válogatott kapusa kimarad, Rabcsák véd. • Kozmát, a SZEOL hátvédjét a DVTK ellen szer­dán kiállították, ezért nem szerepelhet. A védelemben a beállós, Nagy A. lesz, s a kezdő csapatba bekerül Vass dr. • Izsáki, a Rába ETO jobbhátvédje húzódást szenve­dett, helyettese Baumann. Az NB I Szám,Mihály (az FTC volt utánpótlás 15. Békéscs. 27 7 7 13 22-38 21 16. SZEOL 27 4 5 18 22-59 13 F­TC—Csepel Vasas—Kaposvár 1 (A 29. forduló műsora: FTC— MTK-VM—SZEOL 1 Videoton, Vasas—Tatabánya, MTK- Videoton—Bp. Honvéd x « VM-Haladás VSE, Csepel— Haladás VSE—II. Dózsa .­ SBTC, Kaposvár —Bp. Honvéd, DVTK—ZTE * Rába 1 ETC — DVTK, Békéscsaba— Rába ETO—Békéscsaba 2 Újpesti Dózsa, SZEOL—ZTE,­ Tatabánya—SBTC­­ állása 1. FTC 27 18 5 4 59-35 41 2. Videoton 27 17 6 4 55-22 40 3. 6. Dózsa 27 17 4 6 71-44 38 4. Honvéd 27 13 7 7 44-29 33 5. Vasas 27 13 4 10 57-38 30 6. Haladás 27 11 6 10 34-35 28 7. ZTE 27, 9 8 10 43-41 28 8. MTK-VM 27 11 3 13 40-36 25 9. SBTC 27 7 11 9 36-41 25 10. Tatab. 27 10 5 12 38-44 25 11. Kaposvár 27 5 12 10 35-48 22 12. Rába ETO 27 6 10 11 29-42 22 13. DVTK 27 6 10 11 21-38 22 14. Csepel 27 6 9 12 29-45 21 így kezdenek FTC-CSEPEL üllői út. 17. FTC: Hajdú (31) - Martos (12), Berlini (3), Rab (23), Megyesi (4) - Nyilasi (19), Ebedli (18), Mucha (6) - Pusztai (7), Szabó (9), Magyar (10). Csepel: Hajdú (12) - Godon (5) , Ruzsinszki (3), Wéber (18), Gondos (30) - Varga (8), Kovács (23), Gulyás (10) - Ozsváth (21), Csordás (14), Tóth (31). VASAS-KAPOSVÁR Fáy u., 17. Vasas: Tamás (1) — Török (5), Kanász (17), Komjáti (8), Kántor (16) — Gass (13), Müller (7), Zombori (10) - Kovács (9), Izsó (12), Váradi (11). Kaposvár: Hegedűs (1) - Már­ton (2), Ágfalvi (3), Patyi (6), Petrák (17) - Kanyar (14), Burcsa (9), Kovács F. (19), Nagy (7) - Kováts (10), Duschák (13) . MTK-VM-SZEOL Hungária körút, 17. MTK-VM: Gáspár (27) - Palicskó (30), Csetényi (7), Csorna (6), Nyirő (13) - Kovács (11), Kőhalmi (22), Borsó (4) - Takács (21), Kiss (9), Kunszt (12). SZEOL: Bencze (15) - Lancsa (9), Forgács (3), Nagy A. (23), Kádár (14) - Hangos (17), Zámbori (8), Birinyi (7) - Hágelmann (13), Vass dr. (6), Jernei (24). VIDEOTON-BP. HONVÉD Székesfehérvár, 17. Videoton: Kovács L. (1) - Nagy III (3), Baranyi (21), Fe­jes (6), Czeczeli (4) — Kovács J. (5), Karsai (10), Csongrádi (14) — Májer (15), Nagy II (8), Szalmásy (9) Bp. Honvéd: Rabcsák (20) — Kőhalmi (17), Kocsis I. (15), Szűcs (6), Lu­kács (4) - Pál (5), Pintér (9) - Morgás (7), Weimper (13), Kozma (10), Fehérvári (21). HALADÁS VSE—Ú. DÓZSA Szombathely, 17. Haladás VSE: Békés (22) — Kovács (4), Horváth Á. (5), Kereki (6), Kiss (20) — Halmosi (3), Király (15), Horváth Z. (9) - Szabó (7), Farkas (8), Hauzer (11). Ú. Dózsa: Rother­mel (20) vagy Szigethi (1) - Kellner (2), Dunai III (5), Tóth J. (4) - Kolár (6), Sarlós (15), Tóth A. (8) - Fazekas (12), Törőcsik (13), Fekete (7), Nagy (14). DVTK-ZTE Diósgyőr­ 17-DVTK: Veréb (1) - Tatár (8), Salamon (3), Váradi (10), Martis (4) - Oláh (5), Fükő (12), Szűcs (18) — Borostyán (21), Kiss (15), Görgei (11). ZTE: Bolemányi (1) — Molnár (2), Antoni (5), Mihalecz (6), Filó (4) - Tóth (10), Rácz (17), Csepregi (20) — Szatmári (18), Bogáti (19), Soós (9). RÁBA ETO-BÉKÉSCSABA Győr, 17. Rába ETO: Földes (17) - Baumann (6), Brandisz (13), Pozsgai (3), Magyar (32) - Somogyi (5), Horváth L. (12), Mile (33) — Pénzes (9), Szokolai (19), Glázer (10). Békés­csaba: Bugyik (21) - Alberti (20), Kerekes (5), Zsömbörgi (26), Zsíros (19) - Láza (3), Pásztor (22), Németh (10) - Kirélyvári (11), vagy Kolesánszky (9), Magyar (16), Pogács (23), vagy Bánáti (14). TATABÁNYA-SBTC Tatabánya, 17. Tatabánya: Csepecz (1) - Szabó (7), Lakatos (4), Czakó (14), Tóth (20) , Halász (8), Csapó (19), Knapik (16) - He­gyi (15), Nagy (18), Sallói (13). SBTC: Szűcs (21) - Gecse (2), Kmetty (3), Kovács II (19), Tóth K. (22) - Angyal (24), Varga (6) , Básti (10) - Szoó (7), Marcsok (12), Jeck (11).

Next