Népsport, 1976. július (32. évfolyam, 155-183. szám)
1976-07-01 / 155. szám
XXXII. 155. ♦ 1976. július 1 LABDARÚGÁS LABDARÚGÁS ’75—76 Az FTC-ben a bajnokcsapat felelősségét Idény közben sok dicséret hangzott el az újságok hasábjain a bajnokcsapatról. A Ferencváros jól felépített hadrendjéről, a védők fegyelmezettségéről, határozottságáról, a középpályások játékot szervező képességéről, a jobbszárny lendületéről, Szabó ügyes helyzetkihasználó készségéről, a balszárny kombinatív erejéről és így tovább. Arra kértük tehát a vezető edzőt, Dalnoki Jenőt, hogy a mérlegkészítésnél merítsünk egy kicsit mélyebbre, s mindenekelőtt azt vizsgáljuk meg, mennyire volt tudatos az együttes átszervezése? — Amikor az FTC edzője lettem — sőt már előtte is — a csontom velejéig éreztem, hogy a régi garnitúrával nem lehet tartósan jó teljesítményt nyújtani. Azt még el tudtam képzelni, hogy valahogy összecsurog cseppen egy bajnokság vagy kupa, de én ennél sokkal többre vágytam. Tartós, nemzetközi szinten is elfogadható játékra. — Utólag sem akarok senkit megbántani, de nem elsősorban a játéktudást keveselltem néhány régi labdarúgónknál, hanem az emberi kvalitásokat. Magam sem végeztem, sajnos, egyetemet, és eszem ágában sem jut arra gondolni, hogy doktori disszertáció kell, mondjuk a jó támadójátékhoz. De hosszú évek vergődése bizonyította, hogy sebzett lelkű, befelé forduló, vagy beszűkült látókörű emberekkel a sportban sem lehet magasan szárnyalni. Nehezen szántam rá magam az egykori társak, vagy közvetlen utódok félreállítására. Nem, mintha következményektől féltem volna, mert ha visszagondolok azokra a hónapokra, olyan voltam akkor, mint egy bajt kereső öngyilkosjelölt. De szerettem, kedveltem néhányukat, és nem éreztem biztosan, jogom van-e egy egyéni elképzelés megvalósítása érdekében pontot tennem a karrierjük végére. Aztán tisztáztam magamban, hogy mit akarok ezzel az egész edzői tevékenységgel. Pénzre, hírnévre nem vágytam, az egyesületnek akartam visszaadni valamit abból, amit annak idején kaptam. — Éppen ezért azt hiszem, soha, sehol nem tudnám megismételni ezt az időszakot, mert hiányozna az a bensőséges kapcsolat, amely az ilyenkockázatvállalásokhoz erőt ad. Mondják azt is, hogy Dalnokinak szerencséje volt, mert tehetséges fiatalok álltak rendelkezésére. Lehet, mint ahogy az is, hogy ha nem lettek volna, vár egy kicsit az átszervezéssel, s megteremti hozzá az alapokat. Tehetséges fiatalok azonban nemcsak a Ferencvárosban voltak, de itt bíztak a legjobban bennük! Dalnoki úgy gondolta, ha sikerül feléleszteni és huzamosabban magasan tartani a fiatalokban a küzdeni tudás lángját, nem eshetnek ki. Esetleg — középen is végezhetnek. Ezzel indultak annak idején ... — Engem is meglepett, hogy olyan gyorsan megkapaszkodtunk az élbolyban. Ebben erősen közrejátszott, hogy a rendelkezésre álló erőket már az elején sikerült közel egyformán elosztani a pályán. Úgy érzem, hogy nagyjából meg tudták játszani, amit saját posztjuk kívánt tőlük és tudtak egymáson segíteni. Emellett az első perctől kezdve arra törekedtünk, hogy támadásban és védekezésben egyaránt sokat mozogjunk. Csak úgy lehet állandó kontaktust tartani, ha a labdarúgó egy pillanatra sem vonja ki magát ácsorgással, bandukolással a játékból. Azt mondja Dalnoki: ha valakinek, akkor nekik nagyon jól jött a követelményrendszer, mert a gyors játékhoz, a kilencven percek végighajtásához szükséges általános és speciális erőnlét egy részét „házi feladatként” így is, úgy is el kellett volna végezniük. „Ha már csinálni kell, hasznosítsuk!” — biztatta az edző a fiait. — Ez a siker tehát tudatos munka eredménye! Ezt azért is lényegesnek tartom leszögezni, hogy bizonyítsam: a magyar labdarúgásnak nem volt és ma sincs ledolgozhatatlan hátránya senkivel szemben sem!! Annak idején nagy vitát váltott ki a közvéleményben Nyilasinak a televízióban elhangzott nyilatkozata: több ezer forintos büntetést kapott azért, mert nem játszott teljes odaadással egy mérkőzésen. Újra lehetett hallani, hol tréfásan, hol éllel: „Puha vagy, Jenő!” Mi most kérdőjelet teszünk a mondat végére és — mivel ez a növekedés nehézségeihez kapcsolódó téma — megkérdezzük : kellett-e közbeavatkozni valóban súlyos kilengések miatt? — Sokszor elmondtam, hogy a mi játékosaink sem angyalok, sőt akad köztük „nehéz legény” is. Kezelhetőségüket legalábbis kifejezetten nehezíti, hogy az ismeretlenségből rendkívül gyorsan lettek népszerű, sőt dédelgetett kedvencek. Már az első, kis félrelépéseknél igyekeztünk olyan eréllyel fellépni, közbeavatkozni, hogy csírájában elfojtsuk a betyárkodási vágyat. Szerintem nem számít nagy büntetésnek az, amiről Nyilasi beszélt. Ebedli és Szabó ennek többszörösével fizetett egy zajos éjszakáért! Dalnoki Jenő hangsúlyozta: semmiképpen nem juthattak volna ilyen gyorsan a dobogó közepére, ha az egyesület elnöksége nem áll mögötte olyan sziklaszilárdan minden vitás kérdésben. Náluk is előfordult, hogy a megbüntetett, vagy a megsértődött játékos berohant az elnök irodájába, de újra és újra csak a titkárnőig jutott. Már ő visszaküldte azzal: tartsa be a hivatalos utat, az edzővel együtt jelentkezzék, s ha úgy érzi, igaza van, mondja el nyíltan, mindenki előtt . Ez egyáltalán nem jelentett számomra szabad kezet, sőt állítom, hogy az NB I-es edzők közül kevéstől követelnek olyan gyakori és részletes beszámolást a szakosztály életéről, mint tőlem. Intézkedéseimhez pedig mindig meg kell kérni a jóváhagyást. De én ennek örülök, mert ebből érzem, hogy partnernak tartanak: megosztják velem nemcsak az örömöt, hanem a vezetés kockázatát is ... Több nevelőtől vettek búcsút és szerződtettek fiatal, Testnevelési Főiskolát végzett tanárokat az alacsonyabb osztályú, ifjúsági és serdülőcsapatok mellé. Ez is váltott ki érzelmi viharokat, hiszen zömmel olyan régi emberekről volt szó, akik évtizedeken át dolgoztak az FTC-nél, s kötődésük mármárelválaszthatatlannak tűnt. Ennek az elhatározásnak a végrehajtása még nehezebb volt, mint az egyes játékosoktól való megválás, de az ésszerű meggondolások itt sem engedtek megalkuvást. Feltétlenül el kellett érnünk, hogy az edzői kar már az összetételéből eredően egységet alkosson, azonosak legyenek az elképzeléseink a követendő játékról, a korszerűségről, a követelményekről és nem utolsósorban a magatartásbeli normákról. Szükségessé tette az edzői változtatásokat az elméleti tervező és szervező munka sokasodása is. Nálunk valamennyi csapat azonos módon játszik, mindenütt van bizonyos követelményrendszer, s még a bemelegítést is hasonlóan végzik a játékosok. A megfelelő játékos megtalálása a különböző posztokra, a csapatjáték kialakítása, a taktikai fegyelem betartása viszont mind az edző dolga — bőven van tehát terület, ahol kiélheti szenvedélyét, megvalósíthatja elképzeléseit. És mindezen túl, órákon át ülhet a papír előtt, írhatja a napi terveket és az összefoglaló jelentéseket ... Természetesen nem a papírkosárnak, mert ezeket a jelentéseket rendszeresen értékeljük. Ezekből az iratokból tudjuk meg például, ha valamelyik alacsonyabb osztályú csapatból kinő társai közül egy fiatal, ha érdekes tapasztalatokat szerzett valamelyik edző stb. Aki nem végzi pontosan ezt a munkát, azt elmarasztaljuk. Gondolom, ez így helyes. Nekünk, nevelőknek nemcsak a felnőtt ember higgadt, nyugodt viselkedésével, rendezett magánéletével, hanem az ügy szeretetével és a kritika elfogadásával is példát kell mutatnunk!... Végül, de nem utolsósorban nagyon sokat támaszkodunk a játékosok kiválasztásánál, a terhelési szint megállapításánál a Tudományos Kutató Intézet és a sportorvosok tanácsaira. Az FTC-ben, ahol azelőtt 14—15 éves fiúk jelentkeztek a toborzókra — és óriási fejlődést jelentett, amikor a kilencéveseket is engedték levetkőzni — ma a hatéveseket is szívesen fogadják. Az ő foglalkoztatásuk természetesen alapvetően eltér a közismert edzésmunkától: állandó orvosi felügyelet mellett játszadoznak, fejlesztik labdaérzéküket. És meglepő eredményeket érnek el például technikai vonatkozásban! Mindenki emlékszik rá, s nincs is abban semmi, hogy annak idején, a követelményrendszer bevezetésekor éppen az FTC-pályán találtak kifogásolnivalót az ellenőrök és ebből nagy vita is kerekedett. Dalnokinak magyarázkodnia, sőt védekeznie kellett és — ilyenek az emberen — ez elég volt ahhoz, hogy Dalnokit, mint a követelményrendszer tagadóját emlegessék. Amikor később másutt is felmerült a téma és vita alakult ki az edzők és ellenőrök között, elmentek titokban megnézni: vajon mi van az FTC-nél? Nos, a zöld-fehéreknél gyorsan elmúlt az a kezdeti időszak. Ahogy erősödtek a fiatalok, úgy emelte szinte nap mint nap a fő edzésadagokat Dalnoki és ma már nyilvánosság előtt ki meri jelenteni: a követelményrendszer számukra nem jelent terhelést, majdnem bemelegítésként végzik. — Nem azt mondom, hogy nálunk ugrálnak a játékosok az örömtől, ha előkerül a medicinlabda, a stopperóra, vagy futniuk kell néhány kilométert. De ma már ők is érzik, hogy minden eddig elfogadott határt túl kell lépni, ha fejlődni akarunk. És nekünk csak a kényelemérzettel kell megküzdeni, nem pedig rossz beidegzésekkel, hamis elveken alapuló ellenérzésekkel. És ez nagyon fontos! Bővíti a lehetőséget az edzők előtt és egyben növeli a felelősségünket is. Szabály az FTC-ben, hogy mire egy játékos magasabb korosztályú csapatba kerül, fel kell készíteni az emelt követelmények magától értetődő végzésére. Fizikailag, de akaratilag, pszichológiailag is. Ezen túl, már huzamosabb ideje keressük az optimális regenerálódás lehetőségeit. Orvosok, pszichológusok bevonásával próbálunk kialakítani olyan magánéletbeli normákat, amelyek a különböző típusú játékosai számára megoldást jelenthetnek. A bajnoki vacsorán sokan sokféleképpen értékelték az első csapat teljesítményét. Dicséretből volt elég, talán egy szakajtóval több is a kelleténél. Ez a fehér asztal melletti hangulatból adódik, nem is illik ilyenkor emlékezni — és emlékeztetni — kellemetlen napokra is. Pedig az FTC-nek ebből is volt elég. Még a hajrában is akadtak olyan szakaszok, amikor már-már veszélyeztetve látszott a nagy álom, például az Újpest elleni 3:8 után is. — Ha megrázó is volt az a vereség, mégis össze tudtuk magunkat szedni, nem utolsósorban azért, mert ezeket a játékosokat nemcsak a labda kezelésére tanítottuk meg, hanem megfelelő gondot fordítottunk a személyiség formálására is. Csak edzésmunkával képtelenek lettünk volna talpra állni, hiszen köztudott, hogy a hajrára nagyon elfáradtak válogatottjaink. Én is helyeslem az MLSZ-nek azt az elképzelését, hogy sok mérkőzést játszszunk, de az élet bizonyította be, hogy erre még nincs felvértezve a mezőny. Elsősorban az akarati tényezők tették, hogy a fiúk nem engedték át magukat a letörtségnek, s nem váltak közömbössé az eredményekkel szemben. Az őszi és tavaszi teljesítmény közti különbségről szólva még hozzáteszi az edző, hogy a bajnokság elején előnyben voltak. Szemmel láthatóan meglepték a mezőnyt agresszív, gólratörő játékukkal. A társak azonban gyorsan kiismerték a gyengéiket, ezekre építették taktikájukat, és egyre hatásosabban tudtak ellenük szerepelni. Tehették részben azért, mert bőven van sebezhető pontjuk, másrészt, mert hiába érezte Dalnoki, hogy tovább kellene lépniük, a program zsúfoltsága miatt erre nem volt lehetőség. De valóban olyan sok a sebezhető pont? _ — Nincs olyan csapatrészünk, amelynek összteljesítményével teljes mértékben ■elégedett lehetnék. Bajaink egyik forrása volt például, hogy minden átmenet nélkül lyukas lett a védelmünk. Hátvédeink nem tudnak megbízhatóan embert fogni. Különösen megmutatkozott ez akkor, ha egy az egyben kellett védekezni. Márpedig a világ régen túlhaladta a felemás, félig ember-, félig területfogást. A labdarúgók sok energiát használtak el a felfutásokhoz, a mezőnyben túl sok hely kellett a cselekhez, meglehetősen körülményesen kezelik a labdát és baj van még mindig a befejezésekkel. Egyedül Bálint tud távolról veszélyesen kapura lőni. A középpályás sor meghatározó játékosai sokkal eredményesebben támadnak, mint védekeznek. Nyilasi még hátra-hátrajön és tud labdát szerezni — bár neki is van bőven tanulnivalója —, Ebedli azonban kifejezetten elnagyolja ezt a feladatát, így az ellenfelek magától értetődően az ő területére teszik legeredményesebb játékosaikat. A támadósorunk rapszodikus, csak bizonyos típusú védelemmel szemben érzi magát elemében. De sorolhatnám tovább. Például rengeteg taktikai elemet tanultunk meg a legelemibb, játék közbeni megoldásokból, a tudatosan végrehajtott pontrúgásokig, amelyekben egyszerre több játékos vesz részt. Ezeket edzésen 70—80 százalékos sikerrel hajtják végre játékosaink aktív védőkkel szemben is, a mérkőzésen azonban olykor mintha mindent elfelejtettek volna! A továbblépés lehetőségei A hibák említése lényegében már magában foglalja a jövő edzői feladatait is, de az FTC-ben ennél meszszebbre mentek. Máris megfogalmazták a következő idény célkitűzéseit: hatékonyan segíteni kell a válogatottat a VB-selejtezőkön való továbbjutásban; meg kell védeni a bajnoki címet; legalább a négy közé kell kerülni az MNK-ban és tisztességesen helyt kell állni a Bajnokcsapatok Európa Kupájában! És Dalnoki már keresi is az utat. Alakulnak, élnek benne a gondolatok, amelyeket úgy mond el, ahogy jönnek egymás után, szinte egymás vonzásában. . . Fel kell vázolni a korszerű játék törvényszerűségeit és azt a játékostípust, aki — mondjuk — a következő EB-t és az utána következő világbajnokságot meg tudja nyerni. Ennek szellemében kell kutatni a tehetségek között, formálni a kiválasztást, a képzést. Nagyon sokat vár az edző az eddiginél sokkal hatékonyabb pszichikai felmérésektől, elemzésektől. " Rengeteg időt vesztettünk el azzal, hogy jó labdarúgókról csak karrierjük zenitjén derült ki, miként oldódnak a közösségben, mennyire elvhűek, hogyan terhelhetők idegileg és így tovább ... Meg kell találnunk az élvonalbeli labdarúgók életben való elhelyezkedését, azt a területet, amely leköti, teljes emberré formálja őket ésmegnyugtatja a jövőjüket illetően is. Azt mondhatom, hogy a Ferencvárosban érzik a bajnokcsapat felelősségét! Azt, hogy egy ilyen népszerű együttesnek, ha már egyszer sikerült kezébe venni a képletes zászlót, nem szabad azt letennie. Vinni kell tovább előre! Befejezésül egy személyes kérdés Annak idején, amikor megverték a Liverpoolt, olyan felfedezésszerű riportot készítettem Dalnokival az elképzeléseiről, terveiről. Akkor mondta el, hogy az FTC-ben a játékosok a mérkőzés után maguk pucolják ki a cipőiket. De akkor Nyilasiék még kezdők voltak, vagy mindössze tehetséges gyerekek, így van-e ez ma is? — Igen! Amíg én itt leszek, ők fogják rendben tartani az olyan személyes felszerelésüket, mint a futballcipő. Azaz, ha megnyerik a Bajnokcsapatok Európa Kupáját — egyszer én kenem fel a cipőjükre a bokszot . .. Reméljük sor kerül rá. (És mi is jelen lehetünk egy fotóssal...) . Borbély Pál NÉPSPORT 3 Klubok kézfogása Nemrégiben éppen ezeken a hasábokon adtunk hírt örömmel arról a kezdeményezésről, amelyet a különböző társszervek együttműködési szerződései jeleznek, s amelyek testnevelésünk és sportunk fejlődésének új útját jelenthetik. Legutóbb az új kezdeményezésen belül is érdekes együttműködésre bukkantunk: szerdán délelőtt az FTC ügyvezető elnöke, Harát János és Leimeter József, a Csepel SC elnöke írt alá együttműködési megállapodást, amely egyaránt szolgálja a két egyesület, valamint az egyetemes magyar sport érdekeit. A megállapodás, amely öt évre szól, elképzelései között a versenysport fejlesztése, a nemzetközi porondon való jobb helytállás, a tömegsport bázisának szélesebb biztosítása, a klubok közti tapasztalatcsere, a sportolók nevelése, a szakmai színvonal növelése, a létesítmények fejlesztése, és közös rendezvények lebonyolítása is szerepel. Az együttműködési tervet egyébként még az aláírás előtt megvitatták a klub bázisszervei is és a tervezet mind az élelmiszeriparban, mind a vasiparban támogatásra talál. A két elnök legelőször is a két labdarúgó-szakosztály közös megbeszélését jelentette be, majd elmondta, hogy a csepeliek soron kívül segítséget nyújtanak az Üllői úti stadion világítóberendezéséhez szükséges fémszerkezetek előállításában, a ferencvárosiak pedig a létesítmények fejlesztésével kapcsolatos tapasztalataikat adják át a csepelieknek. A játékosok pihennek, de azért mozgalmas az élet A tatabányai Hernádi és Takács visszavonul Serenka és Kőműves távozik • Juhász I. búcsúzik, Onhausz bekapcsolódik , Bicskei edző lesz, Nyirő már elkezdte • Nagy A. visszatér Kispestre Hétfőn a Felszabadulási Kupában legtovább állva maradt két csapat, az Újpesti Dózsa és a Vasas labdarúgói is elkezdhették jól megérdemelt szabadságukat. Teljessé vált tehát a holtidény, ami azonban távolról sem jelenti azt, hogy élvonalbeli egyesületeinkben ezekben a napokban nem történnek említésre méltó események. Sorozatban készülnek a bajnoki teljesítményeket elemző értékelések és az elkövetkezendő évad sikeres szereplését megalapozó javaslattervezetek. + Ülést tartott a DVTK intéző bizottsága. A tanácskozás napirendjén az egyesület labdarúgószakosztályának az 1976—77-es bajnoki évre való felkészülésével foglalkozó tervjavaslata szerepelt. Balogh Béla általános elnökhelyettes előterjesztésére az intéző bizottság elfogadta a játékosállomány erősítésére és felkészítésére tervezett intézkedéseket. Különös hangsúlyt kapott az első csapat játékosállományának felfrissítése, de nem feledkeznek meg Diósgyőrött az utánpótlás-nevelés szervezeti kérdéseiről sem. Az intéző bizottság végezetül tervet hagyott jóvá a labdarúgó-szakosztályban folyó munka hatékonyságának emelésére. A diósgyőri labdarúgók július 5-én kezdik meg a közös felkészülést, s könnyen előfordulhat, hogy Kovács, Hajas és Horváth A. nem lesz ott az alapozók között. A három említett labdarúgó ugyanis a visszavonulás gondolatával foglalkozik. Moór Ede vezetőedző beszámolt arról, hogy a tatabányai labdarúgók is visszaérkeznek szabadságukról július 4-én és a következő napon két edzéssel megkezdik a nyári felkészülést. Az első csapat keretének összetételében jó néhány változás várható, annyi azonban már most bizonyos, hogy Hernádi László befejezi az aktív játékot, Serenka, Kőműves, Koródi, Péntek és Zsoldos pedig távozik Tatabányáról. Takács László a serdülő csapatok szakvezetője lesz.+ A Hungária körúti pálya csak július 12-én éled újra. A kékfehérek szabadsága a Felszabadulási Kupa-mérkőzések miatt egy héttel tovább tart. Egy szorgalmas fiúról azonban már tudomásunk van: Nyírő István, az MTK-VM balhátvédje bokasérülése miatt több hetet mulasztott a bajnoki véghajrában. A lelkiismeretes védőjátékos felgyógyulása után azonnal szerelésért jelentkezett és szabadsága alatt próbálja pótolni az edzéskiesést. Az MTK-VM szakvezetésében több személyi, illetve szerepkörváltozás történt. Keszthelyi Mihály mellett a segédedzői tisztet Bácsalmási Ottó és az ifjúsági csapat korábbi edzője, Gerencsér József tölti be. Varga László átveszi Sztancsek Jánostól a második csapat irányítását, az utóbbi az ifjúsági együttes edzéseit vezeti a jövőben. Új oldaláról ismerhetjük majd meg az aktív labdarúgástól nemrégiben visszavonult Bicskei Bertalant. A májusi, Ferencváros elleni bajnokin még szerepelt válogatott kapuvédő, a kék-fehérek ifjúsági III. csapatánál kezdi meg edzői működését. Elődje, az egykori neves játékos, Laczkó Mihály munkahelyi elfoglaltsága miatt nem vállalhatta tovább a fiatalok irányítását. + A bajnokcsapat háza tájáról származó érdekes hír: Juhász István, a sokszoros válogató.* középpályás, 301 bajnoki mérkőzéssel a háta mögött elbúcsúzott a zöld-fehér meztől. Nem búcsúzott el azonban az Üllői úti pályától, a jövőben az FTC sportlétesítményeinek igazgatóhelyettesi tisztét látja majd el. Egy nagy múltú ferencvárosi játékos tehát elbúcsúzott, egy ígéretes fiatal pedig újra bekapcsolódik a csapat munkájába: Onhausz Tibor leszerelt és az első csapat keretével megkezdi a felkészülést. Az előzetes tervek szerint az FTC elnöksége, Juhász István és a már korábban visszavonult válogatott kapus Géczi István tiszteletére nemzetközi búcsúmérkőzést rendez az ősszel. A Felszabadulási Kupa-győztes Újpesti Dózsa játékosai hétfő este, az Eötvös utcai klubban jól sikerült évadzáró vacsorával búcsúztak az 1975—76-os idénytől. A vacsorán megjelent Földesi Jenő miniszterhelyettes. Képviseltették magukat a IV. kerületi párt- és társadalmi szervek is. Az OTSH és az MLSZ nevében Ádám József köszöntötte a lila-fehéreket. Várhidi Pál legénysége július 12-én 9 órakor találkozik a Megyeri úti sporttelepen. Két régi arcot ősztől újra Kispesten láthatnak a Honvéd szurkolói. A Szegednek egy évre kölcsönadott Nagy Antal visszatér. A magas növésű labdarúgó beállós és középpályás szerepkörben egyaránt több alkalommal kiváló teljesítményt nyújtott a SZEOL csapatában. A pirosfehéreknél készül a Kossuth KFSE-től visszaigazolt tehetséges balszélső, Fodor Péter is. Az első csapat keretének gyülekezője július 5-én a kispesti pályán lesz, ahol az előzetesen kiadott ütemterv szerint kezdődik az alapozó időszak. Az edzésekről egy hétig hiányoznak majd a válogatottak. Gujdár, Lukács és Pintér — az MLSZ külön engedélyével — július 12-én csatlakoznak társaikhoz. A Bp. Honvéd elnöksége július 5-én vitatja meg a labdarúgó-szakosztály 1976—77. évi munkájáról szóló tervezetet. A Szombathelyi városi Labdarúgó Szövetség június 26-án és 27-én a Vépi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet területén hetedik alkalommal rendezte meg a kispályás labdarúgó Savaria Kupát. A győztes a férfiaknál a Dunaújvárosi VM lett, a nőknél pedig a BVM Dunaújváros végzett az élen. A legsportszerűbb csapat címét a Pomázi Írószergyár labdarúgói érdemelték ki.