Népsport, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-05 / 30. szám
2 NÉPSPORT XXXV. 30. + 1979. február 5. REVÜ • LABDARÚGÁS • REVÜ • LABDARÚGÁS • REVÜ • LABDARÚGÁS • REVÜ • LABDARÚGÁS • REVÜ • Emberség : Az idős néni a kapun kilépve bizonytalan léptekkel indult el a járdán, ahol hamarosan magával ragadta a reggeli emberáradat. Egy darabig megpróbált velük lépést tartani, de be kellett látnia, nyolcvan év felett, főként mióta annyira megromlott a látása, bizony, már nem telik rá az erejéből. Időnként megállt, kis retiküljéből zsebkendőt vett elő, apró, szöszmötölő mozdulatokkal gondosan megtérülgette minduntalan bepárásodó szemüvegét, aztán a röpke pihenő után új erőre kapva indult az orvosi rendelő irányába. Felülvizsgálatra igyekezett, ahova — jól tudta már — legjobb elsőként érkezni. Akkor még mindig volt néhány kedves szava hozzá az orvosnak, nővérnek egyaránt. És ha végzett, néhány percre majd leül az előtérben egy kis tereferére az asszonyokkal. Talán ma is elmondanak egy jó receptet. A múltkorival milyen sikere volt otthon, amikor megsütötte az ajánlott süteményt. Egyszerre hirtelen erős szúrást érzett, majd elsötétült előtte a világ. A járókelők a retiküs tompa puffanására figyeltek fel. Ebben a pillanatban fordult be a sarkon egy Lada, amelyben két fiatalember ült. Ők is siettek. Egy járókelő kétségbeesetten integetett a járda szélén, amikor odaértek. A Lada vezetője ösztönösen a fékre lépett. Nem kérdezősködött, egy pillanat alatt kiugrottak a kocsiból, majd óvatosan beemelték a nénit a hátsó ülésre. Közel volt a kórház, de bárhogy is siettek, elkéstek. Az orvosok már tehetetlenek voltak. Mire a kétségbeesett rokonok megérkeztek, a Lada két utasát már nem találták ott. Nem tudták megköszönni a fiatalembereknek, amit édesanyjukért tettek. Egyedül a kocsi vezetőjének a nevét tudták meg. Az illetőt Nyilasi Tibornak hívják. Zs. ) Ité szülnél”. „A fejezetekből most már könyvet kell A legközvetlenebb kezdeti szakasz már lezárult a románok elleni olimpiai előselejtezőre készülő válogatott keret számára, a következő találkozások már bizonyos mértékben „emelkedettebb szintet” követelnek. Ugyanazok a játékosok kaptak meghívást a hétfői, keddi összejövetelekre, akik eddig már legalább egyszer bemutatkoztak, most azonban „kevert” a kártyákon egy alaposat dr. Lakat Károly, a csapat szakvezetője, aki, bizony, már szeretne a dolgok mélyére nézni. A keret mostani programja meglehetősen rendhagyó, hétfőn és kedden egyaránt két-két előkészületi mérkőzés szerepel a műsoron. • Miért rendelt el erőltetett menetet a keret tagjainak? – Tudom, hogy ez a szervezés meglehetősen furcsa, s tulajdonképpen szokatlan minálunk, én azonban természetesnek tartom, hogy egy napon akár két teljes mérkőzés végigjátszására is képes legyen egy olyan játékos, aki éppen a felkészülés vége felé jár, no, meg az olimpiai csapatba is szeretne bekerülni. Most már egyszerűen nincs idő másra, mint arra, hogy a fejezeteket mihamarább „nyomdakész” állapotba hozzuk, s könyvet kerekítsünk belőle. — Az eddig lejátszott két előkészületi mérkőzés milyen tapasztalatokat hozott? — Meglehetősen furcsa dolog lenne, ha egy-egy órányi játék után — ennyi jutott eddig valamennyi kerettag számára — személyre szóló véleményt mondanék. Voltak, akik kifejezetten jól játszottak, akadtak gyengébb teljesítményt nyújtóik, de egyáltalán nem biztos, hogy a most következő kétszer két mérkőzésen nem fordul majd nagyot a kocka ... A tapasztalatok élére inkább általánosnak tűnő, de feltétlenül figyelemre méltó megállapítás kívánkozik, miszerint azok, akik a Ganz-MÁVAG, majd az Építők SC ellen pályára léptek, majd megszakadtak az igyekezettől, a bizonyítási vágytól, kivétel nélkül, szinte pályára lépésük pillanatától a befejezésig megállás nélkül végigrohanták a számukra kiszabott játékidőt. Nagyon kedvező jelnek tekintem továbbá, hogy a mérkőzésekre kilátogató érdeklődők egyetlen rossz szóval sem marasztalták el a játékosokat, a partvonal mellől úgy tűnt, átérezték helyzetünket, máris szívükbe zárták ezt a csapatot. Mindez sokkal, sokkal fontosabb, lényegesebb kérdés annál, mint talán első pillanatban látszik ... • Milyen szempontok szerint osztotta kétfelé a keretet? — Tulajdonképpen elsősorban a kíváncsiság vezérelt. Nagyon szeretném tudni ugyanis, hogy egy-egy klubban már összeszokott sorok, szárnyak válogatott csapatba építve miként funkcionálnak, lehet-e egyáltalán teljes, egész csapatrészekre építeni? Nem véletlenül kerültek az első napoa meghívottak közé a Bp. Honvéd, a Salgótarján, a Békéscsaba és a Dunaújváros játékosai, akiket kedden majd a diósgyőri, a székesfehérvári, a tatabányai és az Üllői úti különítmény vált fel. Szilárd elhatározásom: teljes sorokat küldök a pályára, hogy aztán majd a legközelebbi alkalommal ismét a turmixgépbe lehessen tenni az egészet, s megnézni, mit tudnak mondjuk a Honvédjátékosok a diósgyőriekkel keverve? — Két nap leforgása alatt pályára lépnek a majd a Volán, a Pénzügyőr, a Vasas Ikarus és a BVSC ellen. Úgy érzi, megfelelő edzőtársak lesznek az olimpiai válogatott számára? — Egy NB II-es együttes manapság már feltétlenül erős anynyira, hogy bármilyen csapat ellen helytálljon, de mi egyébként sem nagyon válogathatunk az ellenfeleik között. Szinte örülnünk kell, ha edzőtársat találunk! A mérkőzések eredménye egyébként sem fontos, kizárólag arra vagyok kíváncsi: ismételt „fellépésük” eredményeként kik azok, akiknek feltétlenül helyük van egy szőkébb. immáron közvetlenül a selejtezőre NÉGY FÉLIDŐ AZ OLIMPIAI KERETBEN , így legalább a „harmadik félidőt" is a pályán töltik a fiúkl l készülő keretben is.„OBSITOSOK” Májer Lajos Májer Lajos átkacsázott a jégen. Szabályos katonai öltözékben kicsit furcsán hatott a melegítős Videoton-játékosok között. Amerre elhaladt, barátságosan hátba veregették, köszöntötték. Köztük a másik katona, Szabó József is, aki beugrott egy kis edzésre. Májer kicsit sápadtan, soványan állt a mundérban Lantos Mihály elé. — Mester, megyek leszerelni. Amint végeztem, azonnal jövök. Azt hiszem, hétfőn már itt leszek az edzésen. — Hogy érzed magad? — Nem a legjobban. Megviselt a mandulaműtét. Le is adtam néhány kilót. — Igyekezned kell. Hiányoztál az ősszel a csapatból ... — Vehetem ezt dicséretnek? — Hát persze. Szabó Józseffel az edzés után beszélgettünk. — Jólesett újra gyakorolni? — De még mennyire. A srácok igazán örömmel fogadtak. — Úgy fest, van egy kis súlyfeleslege. — Rövidesen leadom. — Számít arra, hogy március elején ott lesz a kezdő csapatban ? A játékos helyett Lantos Mihály válaszolt. — Van mit bepótolnia Józsinak meg Májernek is. De külön foglalkozunk majd velük, hogy ne legyen fennakadás. Akkor kerülnek be az első csapatba, ha kifogástalan lesz az erőnlétük, s az együttesbe is be tudnak újra illeszkedni. Igaz, pontosan még egy hónapunk van a rajtig. Addig sok mindent el lehet rendezni. Ahogyan én ismerem a két fiút, úgy érzem, egyenesbe jönnek. Persze, segítünk nekik, hogy felgyorsuljon a tempójuk. Szabó egyetértően bólintott az edzői véleményre. — Igyekezni fogunk, Miska bácsi, ezt ígérhetem. — Mi lenne a kívánsága, ha most kérhetne valamit? Egyből rávágta: — Hogy az alábbi három név legyen a Videoton csatársorában egymás után a Népsport tudósításában március 3-án, a Csepel ellen: Májer, Szabó, Tieber. És ha már kívánhatok, akkor lenne egy ráadás is. Harmadik katonatársunk, a műtéten átesett Csongrádi Feri legyen minél előbb közöttünk. A videotonos „obsitos”trió most ruhát vált. Újra a csapat rendelkezésére állnak. Mi tagadás, nagyon várták őket. Nem is csoda, az elmúlt bajnokságban 32 gólt rúgtak a 77-ből. V. B. Szabó József A Mester utcaiak voltak az elsők A sok srác pillanatok alatt elözönlötte a helyiséget. Elvegyültek a kiállított tárgyak között, ki az egykori plakátokat vette szemügyre, ki a tablók, csapatképek előtt ücsörgött rövidebb-hosszabb ideig. Másokat a régi képek, megint másokat a szép mívű trófeák vonzottak legtovább. Legtöbbjük a klubházat ez idáig még csak kívülről látta, kedvenc csapatának történelmét pedig alig-alig ismerte. Most áhitatosan tébláboltak fel és alá, s mire a végére értek a minitárlatnak, már sok mindent tudtak a régi időkről, a patinás egyesület elmúlt évtizedeiről. Fennállásának 80. évfordulóját ünnepli idén az FTC, s a jubileum alkalmából archívumának ereklyéiből kiállítást rendezett. A megnyitó után a Mester utcai szakközépiskola diákjai elsőként tekintették meg a rendezvényt, a legkisebbek közül pedig a Tárnok utcai iskola V/B. osztályos tanulói szerveztek kirándulást az Üllői útra, s hallgatták nagy figyelemmel az egyesület múltjáról tartott előadást. A kiállítás hétfőnként látogatható 14—18 óra között. BABONÁBÓL... Fékcsikorgás, pisztolylövések, rohanó léptek zaja. A bűnös természetesen ismét elnyerte méltó jutalmát, a kopasz hadnagy elégedetten nyugtázta a sikeres akciót Szombaton délelőtt épp az utolsó lövést követően toppantunk be a Sportkórház sebészeti kórtermébe, hogy Pintér Sándorral, a Bp. Honvéd válogatott középpályásával váltsunk néhány szót, érdeklődjünk állapota felől. Jobbra számítottunk. A televíziót már elzárták, de Pintér arckifejezéséből ítélve ezúttal nem különösebben izgatta fel a középpályást Kojak legutóbbi kalandja. Bal lábát kidugva a takaró alól, félkönyökre támaszkodva merengett, amikor az üdvözlések után kérdőn néztünk rá. — Megmondom őszintén, legszívesebben nem beszélek semmit a sérülésemről, már csak babonából sem... Az ősszel az utolsó négy mérkőzésen csak injekcióval tudtam pályára lépni, aztán három hete műtét lett a vége. Utána hazamentem, de egy hete ismét a Sportkórház lakója vagyok. Hogy még meddig, azt talán az orvosok sem tudják. Az Achillesem... Nem erőltettük a beszélgetést, látva Pintér Sanyi meglehetősen savanyú ábrázatát, majdnem térdig gipszkötésben levő lábát. Búcsúzás közben az járt az eszünkben, vajon tudja-e, hogy a Duisburg edzője, amikor értesült a sorsolás eredményéről, miszerint a Bp. Honvédot kapták ellenfélül az UEFA Kupában, pezsgőt bontatott a játékosok számára. Előre ittak a medve bőrére... A márciusi összecsapásokon Pintér még nem játszhat De a Tichy Lajos által a továbbjutás esetére beígért pezsgős vacsorán már minden bizonnyal részt vehetne. A legjobb négy között pedig már a játékban is... Mihamarabbi gyógyulást, Sanyi! „Boldog lennék, ha a% össz eL*/^ Luigi Riva, minden idők egyik legeredményesebb olasz csatára 1970. október 31-én a bécsi Práter stadionban Hof k egyetlen belépője után zokogva hempergett a füvön. Combcsonttörés: Olaszország—Ausztria 2-1... Két pont az olaszoknak, de hónapokig nélkülözték gólkirályukat. Januárban örömünnep Szardínia szigetén, harangszó adja a világ tudtára az örömhírt, a gipszcsizma levételét. 1971 februárban pedig bajnoki mérkőzésen Riva ismét magára öltötte a Cagliari mezét. Zámbori Mihály, a SZEOL AK középpályása 1978. április 1-én Szegeden a Székesfehérvári MÁV Előre elleni kiesési rangadó 4. percében felugorva belsővel továbbította a labdát. A mozdulatot követően olyan szerencsétlenül fogott talajt, hogy közvetlenül a jobb bokája felett eltört a szárkapocscsontja, s a bokaszalag is elszakadt. Az elmúlt tíz hónap éterszagú, fehérköpenyes eseményeiről számolt be a még sántikáló 26 éves labdarúgó. " Néhány álmatlanul eltöltött éjszaka után április 6-án félcsőlemezzel és öt csavarral rögzítették az elmozdult csontvégeket. A gipsz május utolsó napjaiban került le a lábamról, s az eseményt követően az egyik anyacsavart újjal váltották fel. Júniustól fizikoterápiás kezelésre jártam, a parafinpakolás és a gyógytorna bokám mozgékonyságát lett volna hivatott visszaállítani. A nyári hónapokban sokat úsztam, kerékpároztam, futásra azonban még nem vállalkoztam. December 12- én távolították el a lemezt, valamint a csavarokat. Az új év második napján én is elkezdtem a felkészülést a tavaszi idényre. Ma már ott tartok, hogy 800 métert egyhuzamban le tudok futni, igaz, iszonyú kínok közepette. Február első hetében tíznapos utókezelésre Hajdúszoboszlóra utazom. Nagyon boldog lennék, ha az ősszel teljes értékű játékosként ismét pályára léphetnék. Riva a súlyos sérülést követő negyedik hónapban ismét bajnoki pontokért játszott. Zámbori a legjobb esetben másfél év múlva állhat csapata rendelkezésére. t. i. Madecolf két év telt el ■ illegroari felszabadulás óta. Nagy erővel folyt a háború következtében ezer sebből vérző ország újjáépítése. Gyorsan éledt újjá a sport is, de a nagy vérveszteséget szenvedett labdarúgócsapatoknak szükségük volt a vérátömlesztésre. A győri ETO vezetői is nagy erővel kutattak új tehetségek után. Kerestek és találtak is. Felfigyeltek arra, hogy Mosonmagyaróvárott egy középtermetű, átlagosnál gyorsabb, kapura veszélyes fiatal szélső kiemelkedik társai közül. Domsich Ágoston Péternek hívták. Át is igazolták. Azóta 32 év telt el. Domsich Ágostonból Dombos Péter, a játékosból edző lett és az évek múlásával a közkedvelt Peti bácsivá „lépett elő”. Jelenleg az utánpótlás technikai vezetőjeként szolgálja egyéniségére jellemző alázattal a győri zöld-fehérek érdekeit. Tíz évig játszott az ETO 7-es számú mezében és 281 NB I-es mérkőzésen való szereplésével nem egy esetben felejthetetlen alakításokkal írta be nevét a csapat történelmébe. Többször öltötte magára a B-válogatott mezét. 1957-ben akasztotta szögre a bőrszöges cipőt. Előbb a serdülő, majd az ifjúsági csapatnál töltött egy évet, 1959- ben pedig nevelő egyesülete kölcsönkérte és az ETO hozzájárulásával három éven át vezette a Mosoni Vasas edzéseit. Irányítása alatt a csapat a megyei bajnokság alsó házából az NB IIl-ba küzdötte fel magát. 1 %?-ban került vissza 170.& UCI1 Győrbe és nyolc örök emlékezetű esztendő következett. Szusza Ferenc, Hidegkúti Nándor, majd Mészáros József mellett dolgozott, mint pályaedző. 1970 őszén aztán váratlan fordulat következett. Az ETO számára a bajnoki táblázaton a sereghajtó szerepe jutott, s mint ilyenkor lenni szokott, az edzőnek, Mészáros Józsefnek távoznia kellett. A vezetés Dombost bízta meg az első csapat edzéseinek irányításával. Másodhegedűsből — prímás! S mindez akkor, amikor az egész „zenekar” hamisan játszott. Újra kellett hangolni. A vállalkozás sikerült, a kiesőjelölt a kilencendik helyen fejezte be a bajnoki évet. A 70-es évek elején egyre jobban előtérbe került az utánpótlás-nevelés. Az NB I-es csapatok egymás után állítottak munkába utánpótlásuknál főfoglalkozású edzőket. A sorból a Rába ETO sem maradt ki. A választás nem okozott külösebb gondot. Egyértelműen arra az emberre gondoltak, aki korábbi tevékenységével igazolta, hogy érti ezt a munkát, szereti a fiatalokat, tud bánni velük. Arra az emberre, aki addigi munkájával is igazolta rátermettségét, s aki olyan játékosokat nevelt már az első csapat számára, mint Pálla, Pozsgai, Glázer, Póczik, Horváth László. Dombosra esett a választás. Az új feladatnak nagyon örült. Igaz, a munkában soha nem válogatott, ha a labdarúgásról, az ETO-ról volt szó. Azt azonban soha nem tagadta, hogy a fiatalok, a gyerekek állnak legközelebb a szívéhez. Érthetően nagy lelkesedéssel végezte ezt a feladatát, s az eredmény nem is maradt el. Megerősödött a Rába labdarúgóutánpótlása, s Dobos, Tamási, Csonka, Pölöskei bebocsátást kért az első csapat öltözőjébe. Ilyen eredmények utá£j*’ nagy volt a meglepetés, mikor az elmúlt év őszén Dombos új szerepkörbe került, az utánpótlás technikai vezetőjévé nevezte ki az elnökség. — Sajnos, az évek múlásával a szervezetem is kopott. Magas a vérnyomásom és orvosi tanácsra búcsút kellett mondani a kispadnak. Az egyesület vezetői megértették helyzetemet és segítettek. Új beosztásomban is a fiatalokkal foglalkozom. Hét csapat ügyeit intézem. Ritka szerény, köztiszteletnek örvendő, szorgalmas ember. Ilyen volt, mint játékos, ilyen maradt, mint edző és ilyen ma is mint vezető. A labdarúgás köztiszteletben álló, csendben, de eredményesen dolgozó közkatonája... H. B. három !