Népsport, 1979. június (35. évfolyam, 128-153. szám)
1979-06-20 / 144. szám
XXXV. 144. ♦ 1979. június 20. TESTNEVELÉS — EGÉSZSÉGÜGY Megcáfoltak egy hipotézist Az előzetes feltevések nem mindig bizonyulnak helyesnek. Azaz néha nem egyeznek a valósággal. Ilyenkor — többnyire — elvetik a hipotézist, de az sem mindegy, hogy miért volt téves; ennek kiderítése a megoldáshoz is közelebb vihet. A XVII. kerületiek megcáfoltak egy hipotézist. Kertváros, itt tisztább a levegő, nyugodtabb — a Belvároshoz képest: andalítóbb — a környezet. Mivel a külső feltételek ily módon részben adottak, az itt élőknek, egészségesebbeknek kellene lenniük, mint a főváros más kerületeiben lakóknak. Valójában azonban — nem azok, legalábbis ezt állapította meg a Fővárosi Egészségnevelési Központ és az Országos Kardiológiai Intézet közös, az UNESCO nemzetközi vizsgálatához kapcsolódó felmérése. — A tizennyolc éven felüliek egészségi állapotát és fizikai aktivitását vizsgáltuk — mondja dr. Bogisoni Attila, az egészségnevelési központ igazgatója. — Kiderült, hogy itt semmivel sem ritkábbak a szív- és érrendszeri megbetegedések, mint általában a fővárosban. Azaz rendkívül gyakoriak. A halálozások okai között Magyarországon is a szív- és érrendszeri megbetegedések vezetnek: minden második ember ebben hal meg, ezen belül minden tizedik infarktusban. Szívpanaszokkal, légzési, vérkeringési zavarokkal vagy orvoshoz fordulunk, vagy nem. Inkább nem, s ha igen, akkor is sokszor már későn, így vezet aztán a halálozások okai között az a betegség, amelyet az életmód megváltoztatásával, egészségtelen szokásaink levetkőzésével elkerülhetnénk, legalábbis jóval későbbre halaszthatnánk. Az igazgató az orvostudomány tapasztalatait sorolja: " Az orvosi ellátás egymagában nem elég a megbetegedések leküzdésére, tartós elodázására. A dohányzás, a helytelen táplálkozás, a hajszolt életmód és a mozgáshiány az igazi ellenség, nem maga a betegség. A mozgáshiány következtében lassul a vérkeringés, csökken az oxigénellátás, ugyanakkor egyre több koleszterin rakódik le az erek falára. Mindez érelmeszesedéshez, infarktushoz vezethet. A rendszeres mozgás, sportolás szabályozza a vérkeringést, s gátolja a koleszterinlerakódást. A rendszeres mozgásra azonban aligha van időnk. 1905 októberében — ugyancsak az UNESCO égisze alatt — felmérés készült a győriek szabadidő-felhasználásáról. Sportra naponta átlagosan 0,1 órát — azaz hat percet.. .! — fordítottak. Ráadásul úgy, hogy a férfiak napi tizenkét percet, tehát a nők mérhetetlenül keveset. Az így kimutatott intenzitás átlagos volt. Igaz, a felmérést októberben végezték, amikor kevesebb a jó alkalom a sportolásra. Ugyanakkor a férfiak 6,5, a nők két százaléka foglalkozott a sporttal, azaz: tekintélyes számban voltak, akik csak foglalkoztak a sporttal — nem űzték. A számok, persze, inkább csak jelzések, összehasonlításra kevésbé alkalmasak. Annyit azonban mutatnak, hogy 14 évvel ezelőtt roppant kevés időt szántak sportra egy — nemzetközi mércével mérve — átlagos magyar város átlagpolgárai. Azóta alig változott valami. — A XVII. kerületben megkérdezetteknek összesen csak egy (!) százaléka sportol, mozog rendszeresen, legalább háromszor hetente — mondja dr. Bágyoni Attila. — Az egy százalék fele kocog, a másik felének a többsége szárazföldi sportokat űz, s közülük mindössze minden tizedik úszik rendszeresen. Kirándulni — gyalogtúrára, nem kocsival — a megkérdezettek öt százaléka jár, s bár ez a legegyszerűbb „sport",csupán minden hatodik ember sétál naponta legalább egy fél órát. Ráadásul nem lehetett elkülöníteni a boltba járást a pihentetésül tett sétáktól. Gyalog senki sem jár a munkahelyére, kerékpárral is csak néhányan, s — ugyan ez nem ennek a vizsgálatnak a tapasztalata, de — a kerületi gyerekek akkor is buszra szállnak, ha egy megállóra van az iskola .. . Öröklődnek a szokások. A rossz szokások főként. S mivel aszokásainkat társadalmi körülményeink befolyásolják — könnyen megdől egy, a külső feltételekre épített hipotézis. A szokások megváltoztatásának módozatai rendkívül bonyolultak: a reklám, a dörgedelem, hogy bele fogtok pusztulni, ha így éltek-esztek továbbra is — csak kis hatást tud kifejteni. Húsz százaléknyit, mondjuk. Mint az USA-ban, vagy más országokban is a világban. Az Amerikai Egyesült Államokban tízegynéhány éve indítottak egy tízéves kampányt: a mozgásra, az étkezési szokások megváltoztatására ösztönözték, a dohányzás mérséklésére szólították fel a lakosságot. A kampány kezdetekor egymillió fölött volt az infarktusban meghaltak száma, a végére húsz százalékkal csökkent. Kérdés, persze, hogy a kampány elfogadásának milyen lelki — akár néplélektani is — indítóokai voltak: kérdés, hogy egy hasonló kampány Magyarországon is elérne-e hasonló eredményt. Ki kellene próbálni. Csak nehogy módosítani kelljen ismét a hipotézist . .. Mézes Flórián ,,R" Rendkívüli adásnap a tévében. Hétfő, sporthátfő. Erős fiúk Debrecenben, ügyes férfiak Torinóban, súlyemelők és kosarasok. (És, persze, a szurkolófeleségek morgolódása, hogy tessék, már hétfőn ij.. .) A szünetben aztán a híradó. Senki nem nevezte el rendkívüli híradónak (ha mér rendkívüli az adásnap ...), pedig hát nem kell ezt elnevezni sehogyan sem, mert magában is rendkívüli. Bécs, szovjet és amerikai zászló, díszes terem a Hofburgban, közönség... És hát aláírás a SALTA II szerződés sok példányú, vaskos kötetein: Leonyid Iljics Brezsnyev, James Carter. A sportközvetítések hangulati mélypontjai és csúcsai közepette — merőben más dimenzióban — fellélegzés, mély sóhaj, messze mutató öröm. A két államfő kezet fog, megöleli, megcsókolja egymást. Bizonyára nemcsak a sportnap tévés reflexei teszik, hogy szemünk a képernyő sarkait pásztázza, mikor jelenik már meg a nagy ,..”, mikor jön a visszajátszás, mikor nézhetjük meg ismét, nagy elégedettséggel az előbbi képsort. Ez, persze, elmarad. Nem szokás. Mégis szorítunk, hogy legyen ismétlés ... A SALT—III aláírásakor. Szükség is van rá — például azért, hogy a különböző sportközvetítéseken sokszor élvezhessük a megmegjelenő „R” áldását... És még nagyon sokáig. VAKÁCIÓ Nincs annál sportosabb világ, mint a vakáció, a táborozás. Már úgy, önmagában is ... Hiszen vizek partján, erdők tisztásain vagy bármely sarkában az országnak, ahol fiatalok építenek társadalmi munkában, a sok-sok szabad időben magamagát kínálja fel a mozgás. Emlékszem, amikor annak idején én építettem — nagyon sokadmagammal — egy nevezetes állami gazdaságunk Csornáját a nyári nap perzselő sugarai alatt, egyszer bekéredzkedtünk a közeli városba .. . Történt ugyanis, hogy házigazdáink mindennel elláttak minket, voltak sátraink, színpadunk, degeszre etető ellátásunk, lemezjátszónk, megafonunk, társalgónk. .. Csak egy valamiből volt kevés. Labdából! Volt ugyan nyolc-tíz, de tönkre is nyúztuk a fejét, meg aztán az egész sem volt sok, ha mindenki játszani akart... Márpedig akart! Így aztán a mi társaságunk — összedobott pénzből — labdát vett magának ott, a városban. Hazaúton azt is elhatároztuk, hogyan fogjuk a táborozás végén eldönteni : kié maradjon a labda. A neveket bedobjuk egy kalapba... Erre végül is nem került sor, mert az utolsó napon a labda — egy bombalövés és egy szögesdrót közbejöttével — kilehelte lelkét. .. Mindez akkor villant az agyamon, amikor például azt hallottam sportvezetőktől — korántsem alaptalanul! —, hogy vigyázni kell nyáron, nehogy „leüljön” az Edzett ifjúságért mozgalom. Aztán meg akkor, amikor azt hallottam és olvastam, hogy a vakáció rajtjával tizenháromezer diák kezdte meg önkéntes, nyári munkáját az ifjúsági építőtáborokban, s hogy mintegy kétszázezer úttörő táborozik a mostani szünidőben ... Nem hiszem, hogy egyetlen labdáért is a zsebükbe kellene nyúlni. Azt sem hiszem, hogy rosszabbak lennének nálunk, s kergetni kellene őket egy kis üdítő testmozgásra. Azt sem hiszem, hogy a nyári táborok évek óta jól átgondolt, sokszínű sportprogramját ne lehetne megvalósítani bárhol — valamilyen feltornyosuló, áthidalhatatlan akadály miatt... Már csak egy valami kell. Az, hogy a felnőttek akarják a sportot ezekben a táborokban (meg mindenütt, ahol például vakációt végigcsellengő gyerekek akadnak). Akarják a sportot — és csinálják! . .. SAV Szatirikus hetilapunk nemrég pendítette meg — teljes megértést tanúsítva ugyan a kerékpározás iránt —, hogy csak nem jó az, ha a gyerekek a járdán bringáznak. Így igaz. Közben meg mindenütt olvasom, hogy csak nem jó az, ha a gyerekek a forgalmas utcákon tekerik a pedált, mert a mai közlekedési viszonyok között... Ez is igaz. Jó, jó. Igazság az már van. Csak hely nincs a kerékpároknak továbbra sem. Pedig ha csak arra gondolok, hogy az elmúlt napok országos bizonyítványosztási korszaka után hány gyermek tisztítgatja most frissiben — a jó munka jutalmáért — kapott kerékpárját. . . (Hogy a régitulajdonosokról ne is szóljak!) A megoldás nehéz. Kerékpárjárdákat építeni szinte kilátástalan: hely sincs, hatalmas anyagi teher lenne — meg aztán ezen a nyáron például már aligha segíthetne ... De ha járda nincs is kerékpárosoknak, segíthetne egy egyszerű útburkolati jel. Vastag, fehér záróvonal, amely kisebb forgalmú utcákon — nagyobb háztömbök közül — elválasztaná az autósok és a kerékpárosok sávját, akárcsak néhány főútvonalon az autóbuszsávok. Tudom, nem eredeti az ötlet.. . De hát nem is szeretném újításként beadni! Legfeljebb csak — látni . .. MÁSODIK Egy sportkönyv megérte második kiadását. Szerencsére ez nem ritkaság. Van kereslet. Hanem azt a könyvet, amely most jelent meg másodszor (bővített kiadásban, a Sport Kiadó gondozásában) — címlapján ez a szó díszíti: Tömegsport. Nem akarok visszakanyarodni olyan időkre, amikor ilyen című könyv még egy negyed kiadást sem érhetett volna meg... Nem akarok arról filozofálni, hogy — dacára mindenféle társadalmi törekvésnek — ez a könyv csak úgy, önmagától, sohasem lehetett volna bestseller ... " Csakhogy azok a társadalmi törekvések, amelyeknek szerves része volt már e könyv első kiadása is, megmozgattak valamit a köztudatban. Megmozgatták a közös felelősséget. És akkor jött maga a könyv, amely pontos útbaigazítást ad mindarról, amit a tömegsportról minden — a tömegek testedzése iránt felelősséget érző (vagy pusztán viselő) — vezetőnek tudnia kell. Alapkönyv — tanuló vezetőknek .. . Talán tanulnak is belőle. S ha ez a könyv minden egyes példányával — áttételesen — csak tíz embert nyer is meg az egészséges életnek, a rendszeres testedzésnek a szervezők szélesebb látóköre, nagyobb tudása révén... Akkor csakis azt kívánhatom, hogy érjen meg akár még húsz kiadást. Vagy harmincat ... Hadd legyen ez békét és sportot, alkotást és tettet, egészséget és boldogságot áhító korunk igazi bestsellere! Szekeres István ETŰDÖK ÍRÓGÉPRE .Visszajátszás és előrelépés NÉPSPORT 5 Köszöntjük az országos kommunista sportaktívát! A posta nap mint nap hozza a meghívókat, amelyek újonnan épült sportlétesítmények felavatására "invitálják a szerkesztőséget. Soha olyan gyorsasággal nem születtek sportcsarnokok, edzőtermek, " uszodák, sportpályák, stadionok és egyszerű tornatermekhazánkban, mint az elmúlt években. A legkisebb falvaktól a nagyvárosokig gyakran találkozunk széles körű társadalmi összefogással, melynek eredménye egy-egy kisebb-nagyobb sportlétesítmény. Mindez azt bizonyítja, hogy társadalmunkban mindinkább közüggyé válik a sport és testnevelés ügye. Az természetes, hogy a szocialista társadalom törődik a sporttal, a testneveléssel. Fontos szerephez juttatja a gyermekek fizikai képességeinek kibontakoztatásában, egészséges nevelésében, a felnőtt lakosság egészségének védelmében, az egészséges életmód kialakításában. Sokkal nehezebb e törekvéseket az emberekkel megértetni, s mozgósítani őket, hogy tegyenek is saját, jól felfogott érdekükben. Nem mondhatjuk, hogy már sikerült a lakosság többségével elfogadtatni, hogy a mozgás, a sport, a testnevelés mennyire fontos a modern kor emberének életében. A gazdasági, társadalmi fejlődés, az életszínvonal alakulása jelentősen megváltoztatta népünk életmódját. A jobb munka- és életkörülmények könnyebbé teszik életünket, ugyanakkor kényelmesebbé és mozgásszegényebbé életformánkat. Ezért van szükség rá, hogy az emberek sportoljanak, törődjenek testük edzettségével, védjék egészségüket. Sok még a tennivalónk e téren! A sportolás, a testnevelés feltételeinek megteremtésére ennek ellenére mégis tíz- és százezreket tudunk már mozgósítani. Minek köszönhető ez? Mindenekelőtt annak, hogy a társadalom figyelme az utóbbi időben erősen megnövekedett a sport és a testnevelés kérdései iránt. Nem múlik el nap, hogy valamelyik megyei, városi, tanács,pari, szakszervezeti, KISZ-testület ne tűzne napirendjére sport- és testnevelési témát. S alig van év, hogy az állam, a párt és a tömegszervezetek vezető testületei ne foglalkoznának a sport és testnevelés legalapvetőbb kérdésével. A megnövekedett társadalmi figyelem mozgósító hatása egyre nagyobb: serkentésével születnek a létesítmények, indulnak a különböző akciók, mozgalmak, amelyek révén fokozatosan növekedik a felismerés, a sportolni vágyók szalmai és a vágyukat ki is elégítők tömege. Az elmúlt évek vívmányai közül kiemelkedik a harmadik testnevelés óra bevezetése. Ha a feltételek még nem is mindenütt kifogástalanok, maga az a tény, hogy még egy óra áll a testi nevelés rendelkezésére, nagyon jelentős. A tanári lelemény néha meghökkentő eredményekre képes a hiányos feltételeik körülményei között is. Növekedett a tanórán kívüli tömegsportra fordított idő is. Jelentős előrelépés a kötelező úszásoktatás bevezetése is az általános iskolákban. Az a nagyszerű cél, hogy minden gyermek tanuljon meg úszni az általános iskola alsó tagozatában, először kissé meghökkentő. Ilyen jól állnánk uszodák dolgában? Ezt egyáltalán nem mondhatjuk. Ha azonban minden lehetséges eszközt, formát megragadunk,••■legyőzhetjük a nehézségeket. Mint ahogy győzzük, győzködjük is .. . Néhány év alatt például közel negyedmillió gyerek tanult meg úszni. Ma évente ötször annyian , mint öt évvel ezelőtt! Elmondhatjuk tehát, hogy az iskolai testnevelés és sport ügyében nagyot léptünk előre az utóbbi években. Az Edzett ifjúságért mozgalom is e területen érte el legszebb sikereit. A KISZ által kezdeményezett mozgalom százezreket mozgatott meg. Ami döntő: a fiatalok részére rendszeres testedzési és versenyzési alkalmat teremtett. Az úttörőolimpiára való felkészülés átszervezése, tömegesítése is jelentős hatással járt az általános iskolai sportéletre, kiszélesítette a versenyeken részt vevő tanulók körét. Vannak eredményeink a felnőtt lakosság sportolásának, testnevelésének fejlődésében is. A helyi és országos kezdeményezések évente sok százezer embert visznek a sportpályákra, a sportcsarnokokba, hogy alkalmi vagy sorozatos versenyeken sportoljanak, mozogjanak. Nem sikerült azonban még megoldanunk, hogy a felnőtt lakosság zöme rendszeresen sportoljon. Hibásak ebben a munkahelyi sportegyesületek is, mert nem fordítanak elég gondot — olykor pedig egyáltalán nem is törődnek — a tömegek sportjával, testedzésével. Gátolja a fejlődést az a szemlélet is, miszerint „hiányoznak a feltételek, az anyagiak”, ugyanakkor a Nyitott kapuk akció keretében rendelkezésre bocsátott sportpályákat, tornatermeket nem használják ki megfelelően. A testnevelés és sport lényeges területe a versenysport. Egyrészt vonzerőt jelent az ifjúság számára, jelentős hatása van a sportolási kedv felkeltésében, másrészt biztosítja, hogy hazánk méltóképpen vegyen részt a nemzetközi sporteseményeken. Sokszor nevezték a magyarokat sportnemzetnek a versenysportban elért eredményeink alapján. Kétségtelen, hogy hazánk sportolói több sportágban a világ élvonalához tartoztak az elmúlt évtizedekben és tartoznak ma is. A felszabadulás óta a magyar sportolók az olimpiákon a pontversenyben mindig az első tíz közé kerültek. Az eredményes szereplés a legjobbak között egyre nehezebb lesz. Kiéleződött a nemzetközi vetélkedés, egyre több ország sportolói jelennek meg a küzdőtéren. Ma már jó eredményt, sikert csak nagyon tudatos, célratörő, sok munkát, áldozatot igénylő felkészüléssel lehet elérni. Ezt nem mindig tudtuk versenyzőinkkel, s gyakran a szakemberekkel sem, megértetni, így egyre nehezebben tudjuk a nemzetközi sportéletben elfoglalt helyünket megőrizni. Elsősorban utánpótlás-nevelésünk ütemét kell meggyorsítani. Nem kevésbé fontos, hogy meglévő tehetségeinkkel okosan gazdálkodjunk! Céltudatosan készítsük fel őket a sikerekre, ne feledkezzünk meg erkölcsi-jellemi formálásukról sem. Győzni akaró, a magyar színekért küzdeni tudó versenyzőket kell nevelnünk. A siker érdekében fel kell használnunk a sportorvosok, a tudomány segítségét. Fontos feladat, hogy az elért eredményeket megszilárdítsuk és mindent megtegyünk az előrelépés érdekében. Sok még a feladat, hogy a sport teljes egészében betölthesse szerepét szocialista társadalmunkban. Hogy az emberek megértsék: róluk és gyermekeikről van szó, a jelen és a jövő generációjáról, akiknek fel kell építeni és akiknek felépítjük a fejlett szocializmus társadalmát. Hogy lehetetlen ifjúságunk egészségi, edzettségi színvonalának emelése a fiaalok sportjának, testedzésének további fejlesztése nélkül. Hogy az életkori sajátosságoknak megfelelően minden ember számára megteremtsük a sportolás, a testedzés feltételeit. Hogy versenysportunk megtartsa, sőt növelje nemzetközi eredményességét. Hogy a legjobb módszereket alkalmazva, kiválasszuk a legtehetségesebb fiatalokat, s jó versenyzőket, igaz embereket neveljünk belőlük, akik tudnak küzdeni, s megtiszteltetésnek tartják, hogy a Magyar Népköztársaság színeiben versenyezhetnek. Hogy legyőzzük a nehézségeket, és sportéletünk további sikerekkel gazdagodjon a következő években. Feladataink sokrétűek és nem könnyűek. Megoldásukhoz a társadalom széles körű összefogására van szükség! Ezért köszöntjük örömmel az országos kommunista sportaktívát, amely megvitatja a magyar testnevelés és sport helyzetét, s hivatott lesz megerősíteni és hatékonyabbá tenni e társadalmi összefogást!