Népsport, 1983. december (39. évfolyam, 285-310. szám)
1983-12-01 / 285. szám
XXXIX. 285. ♦ 1983. december 1. A labdarúgás ) TATÁRÓL JELENTJÜK A győztesek élvezik a bizalmi Ha egy mondatban kellene összefoglalni a görögök elleni utolsó EB- selejtezőjére készülődő válogatott keretnél tett szerdai látogatás tapasztalatait, akkor így fogalmazhatnánk: Tatán az a legnagyobb újság, hogy nincs különösebb újság. De menjünk azért sorjában, mi minden történt a kedd délelőtti MLSZ-beli randevú óta legjobb labdarúgóinkkal. Az edzőtáborba érkezést követően délután máris a pályára vezényelte Mezey György szövetségi kapitány a tizenhat játékost. Akik Gyarmati dr. — no és természetesen a szakvezetés — legnagyobb örömére mindannyian egészségesek! És hogy ez a kedvező helyzet a későbbiekben se változzon meg, annak érdekében a Mezey, Tajti kettős a keddi másfél órás edzés első harmadában különleges izomnyújtó bemelegítő gyakorlatokat végeztetett a társasággal. Azután két csoportra osztották a keretet és egymás közti játék során igyekeztek minél alaposabban begyakoroltatni a középpályásokkal és a csatárokkal azt a bizonyos letámadásos harcmodort, amelynek a szövetségi kapitány kulcsszerepet szán szombat délután Szalonikiben az évzáró összecsapáson. „lefékezni a görögök rohamait!” A szövetségi kapitány nem titkolja alapvető taktikai elképzelését. — Szerdán délelőtt képmagnófelvételről megtekintettük a legutóbbi Dánia—Görögország összecsapást. A látottak alapján még inkább megerősödött bennem az elképzelés, hogy a görög válogatott ellen csakis úgy vehetjük fel a siker reményében a harcot, ha roppant gyors embereiknek nem adunk területet a zavartalan rohanásra! Hogy ezt elkerüljük, feltétlenül meg kell tudni állítani őket már a pálya középső harmadában, mégpedig úgy, hogy csatáraink, de ugyanakkor középpályásaink is a felezővonaltól a kapunk felé eső húsz-huszonöt méteres sávban nagyon határozottan próbálják megszerezni az előzőleg elvesztett labdát. Némi túlzással úgy is fogalmazhatnék: a 16-osunk vonalát képzeletben előre helyezzük csaknem a kezdőkörhöz. . . Mindez nem lesz könnyű feladat, különösen most, hogy a bajnoki idény után járunk, hiszen egyeseken a fáradtság jelei mutatkoznak. Mezey egyébként már a szerda délelőtti televíziózás után részletesen ismertette a játékosokkal szombati elképzeléseit, természetesen még nem név szerint, csupán a csapatrészekhez intézve szavait. Délután a hűvös, csípős, szeles időben a keret 2x40 percet játszott az edzőtáborban a Tatabánya vegyescsapata ellen, és 3-0-ás félidő után 5-0-ra győzött. Ám ezúttal értelemszerűen közel nem a gólok számán volt a hangsúly, sokkal inkább az elképzelt és fő vonalaiban alaposan kitárgyalt taktika gyakorlásán. Mezey György láthatóan elégedetten figyelte az együttes mozgását, időnként hangot is adva tetszésének. Mindenki bizakodik A válogatott keret az első félidőben a következőképp kezdett: Kovács —* Csuhay, Kónaimx, Tióth, Varga — Hannich, Kardos, Csongrádi — Bodonyi, Törőcsik, Dajka. A szünet után a következőképp alakult a csapat: Disztl P. — Csuhay, Nagy, Tióth, Varga — Hannich, Garaba, Csongrádi — Bodonyi, Mészáros, Hajszán. A gólokat Törőcsik, Dajka, Hannich, Garaba és Hajszán szerezte. A játék után, még a nagy érdeklődéssel várt Csehszlovákia—Románia mérkőzés közvetítése előtt beszélgettünk az együttes néhány tagjával. A nyugodt légkörben, jó hangulatban készülődő keretben — erről határozottan meggyőződhettünk — kivétel nélkül mindegyik játékos bizakodva várja a szombati találkozót. Törőcsik a tőle megszokott szűkszavúsággal röviden így fogalmazott: „Nem kapunk ki!” Az éllovas Videoton játékmestere, Csongrádi határozottan jelentette ki: „Ha sikerül középen megfognunk a szélvészgyors görögöket, akkor már nem lehet különösebb probléma hátul. Jól megfigyeltük a görög együttes harcmodorát, ezért azt mondom, sikerülnie kell, amit elterveztünk!” Nagy Antal, miközben csuromvizesen a sarat tisztította le a cipőjéről, őszintén bevallotta, érzi, hogy nem lesz ott a kezdőcsapatban, hiszen mindannyian biztosak abban, hogy a szövetségi kapitány a Dánia ellen jól helytállt csapatnak szavaz majd bizalmat. De azért hozzátette: „Abban reménykedem, hogy azért csereként talán én isbeszállhatok majd Szalonikiben. Akár így lesz, akár nem, egy valamiben biztos vagyok: mindannyian nagyon szeretnénk mind a szurkolóknak, mind magunknak kellemes karácsonyi ajándékkal kedveskedni ...” A másik kétkispesti futballista, Bodonyi és Dajka mosolyogva összekacsintott, ők azt vallják: „Ha játszhatnánk, akkor mindent elkövetnénk, hogy szépen, maradandó emlékkel zárhassuk az évet.” A győri örökmozgó, Hannich mindannyiuk közül a legmerészebben fogalmazott: „A délelőtt látottak alapján biztos vagyok abban, hogy okosan adagolt kontrajátékkal Szalonikiben is van esélyünk a győzelemre!” A két csepeli meghívott, Kovács és Kőhalmi bizakodását mindenekelőtt a keretben uralkodó jó hangulatra, a mindenkiben érezhetően meglévő felfokozott tennivágyásra alapozta. Két kérdőjel Apropó, összeállítás! Mezey György nem kertel, egyáltalán nem próbál a gondterhelt szakember szerepében tetszelegni. Ezt mutatja, hogy őszintén bevallotta: ő már eldöntötte magában a vitás kérdéseket, vagyis azt, hogy a Dánia ellen győztes csapatból operációja miatt kiesett Kiss Sándor és Pölöskei helyén ki játszszon Szalonikiben. De a végleges összeállítást csak a csütörtök délutáni edzés után fogja kihirdetni. Addig a menetrendnek megfelelően nincs más hátra, mint a csütörtök reggeli ferihegyi randevú az utánpótlás-válogatottal, majd tíz órakor indul a népes magyar küldöttséget szállító különrepülőgép. A nagyválogatott a már említett csütörtök délutáni edzésen kívül természetesen pénteken is gyakorol majd Szalonikiben, attól függően, hogy a csapat megtekintheti-e az utánpótláskorúak Veriában péntek délután magyar idő szerint 14 órakor kezdődő összecsapását. Ha igen, akkor vagy kora délelőtt, vagy pedig este tart edzést a szövetségi kapitány, aki azt is elmondta, hogy még szombaton délelőtt is lesz egy könnyű átmozgató edzés a magyar idő szerint ugyancsak 14 órakor kezdődő utolsó EB-selejtezőnk előtt. Zsiday István Az U-válogatott dunavarsányi edzéseiről a dunaújvárosi MNK-találkozó miatt szerdán hiányzott három Vasas-játékos. Temesvári Miklós a foglalkozásokon látottak alapján különösen Plotárt, a Tatabánya gólveszélyes játékosát dicsérte, majd ismertette a pénteki kezdőcsapatot: Szieben — Kozma Z., Disztl L., Pecsics, Rezi — Détári, Varga 11, Balogh — Fodor, Gyimesi, Plotár. Az MTI munkatársának kérdésére az esélyekről így nyilatkozott: — Sokat beszélgettünk a dunavarsányi edzőtáborban a fiúkkal arról, hogy mennyire jól ment a játék legutóbb a dán utánpótlás ellen az 5-1-es mérkőzésen. Ha abban a szellemben játszunk Veriában is, akkor bízom egy döntetlenben. Kár, hogy hiányzik Koch és az A-válogatottban számításba vett Mészáros. Csakúgy, mint a nagyok szaloniki találkozóján, nincs tét. Az U- válogatottak selejtező csoportjából Anglia jutott tovább. A pénteki 90 perc előtt az állás: 1. Anglia 5—1 13-4 10 2. Görögország 12 1 4-4 4 3. Magyarország 113 7-73 4. Dánia 113 6-15 3 Bodonyi: „Játszom vagy sem?...” Az év utolsó jelentős nemzetközi szereplésére készül ifjúsági válogatottunk, az 1937-es korosztályú C-csapat. Alig három hét múlva, december 22—25. között a hagyományos nizzai tornán vesz részt. Kellemes emlékekkel várják a „fellépést” a szakvezetők, hiszen a tavalyi csapat tornagyőzelmet ért el. — Akkor is nagyon erős mezőny gyűlt össze — emlékezik Bicskei Bertalan szövetségi kapitány —, most Izrael, Olaszország, Belgium, Franciaország és Anglia gárdája ugyancsak nehéz mérkőzéseket ígér. Nehogy valaki lebecsülje az egyetlen gyengébbnek tűnő Izrael csapatát! Tavaly éppen csak 1-0-ra tudtunk nyerni ellenük. Szeretnénk az évet jó eredménnyel zárni. Az óhajt nem is bízzák a véletlenre. December 1-én megkezdődik a felkészülés, a Fehér úton a KSI csapata elleni előkészületi mérkőzés szerepel a programban. A szakvezetés levélben fordult az érdekelt edzőkhöz, kérve, hogy a decemberi holtidényben, a bajnokság befejezése után is, segítsék válogatott játékosaikat a fizikai és technikai felkészültség, a torna szinten tartásában. Ifjúsági labdarúgásunk idei mérlegében váltakozó eredmények szerepelnek. Legfájóbb, hogy nem sikerült az 1984-es UEFA-tornára, a 16 évesek EB-jére eljutni. Egyetlen gól (?) hiányzott csupán a törökök ellen. A jelenlegi C-válogatott sajátos helyzetbe került az ismeretes UEFA-határozat következtében (tudniillik minden évben sor kerül ezentúl az UEFA-tornára, viszont csak kétévenként rendezik meg a 18 évesek számára az ifjúsági EB küzdelmeit). Így a Nizzába készülődő válogatott legközelebb csak 1935-ben (!) léphet európai szintű nemzetközi tétmérkőzésen sorompóba. Hogy mennyire furcsa ez az állapot, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy addig még hátravan a közbeeső, 1984-es EB, melynek selejtezőit jövő év tavaszán a románokkal játsszuk. Ezután 1984 őszén ismét UEFA-selejtezőket játszhat a C-válogatott, de a jelenlegi gárda addigra már kiöregszik a korosztályból és B-válogatottként folytatja. Számukra pedig semmiféle UEFA-rendezvény nincs. A szünet hosszúnak tűnik, de ifjúsági labdarúgásunk szervezői valószínűleg megtalálják majd a módját, hogy megfelelő nemzetközi rutint szerezzen ez a gárda is az ifi EB-selejtezőkig. A tervek szerint 1984-ben, a magyarországi IBV-n második csapatként venne részt a rangos küzdelemsorozaton. De előbb még Nizza következik, az évadzáró torna, ahová december 21-én kel útra a válogatott. P. M. Évzáró Nizzában NÉPSPORT 3 Köszöntő Szusza Ferencet 60. születésnapja alkalmából köszöntötte Horváth István belügyminiszter és a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntette ki (MTI) sierzenkedsz, amikor " Feri bácsinak szólítanak, mert fiatalos a külsőd és ilyen az életviteled is. Mégis tudomásul kell venned, hogy a hajad már ezüstösen ősz — ezért kortársaid közül sokan irigylünk is —, s hat évtized elrohant az életedből. Milyen régen is volt, amikor a jó öreg Goda József, akivel a Szekszárdi úton egy házban laktál, Tripoliszban a Juta-pályán felismerte benned a rendkívüli tehetséget. Azt, hogy kölyök létedre ördöngösen cselezel, s különleges erővel tudod megrágni a labdát. Ezt néhány évvel később saját bőrömön is tapasztaltam. A Megyeri úton farkasszemet néztünk egymással. Te az Újpest csatáraként, én a zuglói háló őreként. Suhai jobbról beadta a labdát, Zsengellér nem érte el, de te igen, s hat méterről kapásból lőttél. A karom se tudtam felemelni, a labda óriási erővel a fejemhez csapódott, s eleredt az orrom vére. A labda, sajnos, ismét eléd pattant, s te belsővel a sarokba pöccintetted. Zúgott a fejem, de te pimaszul mosolyogtál. Ha látlak, mindig eszembe jut ez a számomra igazán fájdalmas gól. De sok gólt is rúgtál, Feri! öt mérkőzést játszottál Újpesten az ificsapatban, amikor tizenhét évesen félszegen, izgatottan benyithattál az első csapat öltözőjébe. Kispesten mutatkoztál be — három góllal! És aztán még 462 mérkőzést játszottál az NB 1- ben, de mindig lila-fehér színekben! És anynyiszor találtál a hálóba, mint előtted, s utánad senktem: háromszázkilencvenhétszer A múltkoriban a City Sörözőben, ahol hétfő délutánonként sok futballkedvelő is megfordul, egy baráti társaság, amelynek Deák Feri is tagja volt, azzal szórakozott, hogy szavazás alapján összeállították minden idők legjobb magyar válogatottját. Fennen hangon hirdették, hogy senki sem tudott jobban rúgni, mint te, főleg kapásból és szabadrúgásból. Végül Bozsik, Puskás, Lázár, Bíró és Orth után te kaptad a legtöbb szavazatot. Igaz, a vitatkozók többsége ma is az Újpestnek, a Dózsának szurkol, tehát lehet, hogy kicsit elfogultak voltak veled szemben. De ez mit sem változtat azon a tényen, hogy fénylő csillag voltál a magyar labdarúgás egén. Sajnos, ez csak huszonnégyszeres válogatottságban jutott kifejezésre. Részint, mert az akkori szövetségi kapitánynak nem voltál kegyeltje, részint pedig azért, mert 1949-ben, amikor a lengyelek ellen készülődtetek, Debrecenben, az edzőmérkőzésen megsérültél. Attól kezdve a térded sokat rakoncátlankodott. Több mint húsz évet játszottál Újpesten. Utolsó mérkőzésed az V. Dózsa—Benfica BEK- találkozó volt. 2-1-re vertétek a portugálokat a te vezérleteddel. A búcsú után leültél a kispadra, hogy újabb húsz éven át éld az edzők örömteli és bánatos világát. Bizonyára egy kicsit mindig szomorúsággal tölt el az, hogy a Dózsát nem sikerült bajnoki címhez segítened, csak két ezüstéremhez. Az ETO viszont háromszor nyerte el az MNK-t, amikor te voltál az edzője, feltűnő sikereket ért el a nemzetközi porondon, mint később a lengyel Górnik Zabrze, amely elhódította a bajnokságot, s kétszer a hazai kupát is. Spanyolországban is nagyra becsültek, amit bizonyít az is, hogy hat és fél éven át a Betis edzője lehettél, s egy bajnokságon át ültél az Atletico Madrid kispadján is. Egyezet, amikor arról beszélgettünk, hogy mit szeretnél még az életben elérni, azt feletted: semmi, mert a futballvilág minden szépségében részed volt, s mivel a labdarúgás jelenti számodra az életet, tulajdonképpen az is teljes! Tehet azért, hogy valamit mégiscsak helytelenül tettél, Feri. Azt, hogy amikor kétszer is felkértek, légy szövetségi kapitány, te nem vállaltad. Meggyőződésem, hogy rosszul tetted! Felkészültségeddel, tekintélyeddel, tudásoddal, gazdag tapasztalatoddal segíthettél volna labdarúgásunk felemelésében, mint ahogy valamilyen formában segítesz, amikor nemzetközi ügyeket intézel a Dózsában, s megbízatásokat vállalsz az MLSZ-ben is. Feri, születésnapod alkalmával szívből köszöntünk! Légy még nagyon sokáig a magyar labdarúgás hűséges katonája! Németh Gyula