Népsport, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-15 / 12. szám
XI. 12. ♦ 1984. január 15 A JÓL MEGNÉZZÜK... A kilences már hibának számít Az olimpia közeledtével mindig eljön a pillanat, amikor az ember lázas izgalommal leltározáshoz lát. Az előző évek emlékeiben keresi a holnap hőseit, s velük a reményt, hogy ünnepelhessen. Számolgat és mérlegel. Esélylatolgatás közben aztán törvényszerűen kerülnek elő a bizakodás örök szavai: „Ha jól megnézzük .. Nos, ha jól megnézzük, a Prado Park lőterén egy magyar fiú is olimpiai bajnoki címe megvédéséért feküdhet lőpadra. Varga Károly nyerte ugyanis Moszkvában a kisöbű sportpuska 60 lövéses fekvő számát, ő a címvédő. Ezt a címet kellene megvédenie - ha egyáltalán eljut Los Angelesbe . .. Minden sportágnak megvan a maga klasszikus száma. Az atlétikában ez a 100 méteres síkfutás, az úszásban a 100 méteres gyors. A sportlövészetben — ki tudja, hogyan alakult így —, a klasszikus szám a kisöbű sportpuska 60 lövéses fekvő testhelyzete. Minden világverseny legnagyobb eseménye ez a százöt perces idegcsata. Biztosra tulajdonképpen még az sem mehet, aki hibátlant lőtt... Egy kilencessel már az aranyéremről le lehet mondani, két „hibával” , mert a kilences itt hibának számít — a dobogóról is le lehet csúszni. Példa erre az 1981. évi, titográdi Európa-bajnokság, ahol az aranyérmet a brit Alan Alistair szerezte meg, hibátlan, 600 körös teljesítménnyel, a második-harmadik helyhez 599 körre volt szükség, s az 598-at lőtt balszerencsések már csak a dobogótól távol gratulálhattak. Talán azért is klasszikus ez a szám, mert ezernyi, kiszámíthatatlan apróság játszik szerepet a végeredmény kialakulásában. Ezt bizonyítja a tavalyi, bukaresti EB, ahol 598-cal is nyerni lehetett, 597 is elég volt a bronzéremhez. Oka is van ennek: kedvezőtlen volt az időjárás. Vagy említhetnénk a két olimpia közötti egyetlen világbajnokságot, az 1982. évi caracasit, ahol Danyilcsenko ugyan 599-et lőtt, s ezzel nyert, de a szintén szovjet Vlaszov 596-tal is hazavihette a bronzérmet. Az eddigiekből minden bizonnyal kitetszett, hogy kiszámíthatatlan versenyszámról van szó. Bizonyítja ezt még az is, hogy az utolsó négy világversenyt más és más sportoló nyerte. A moszkvai olimpiát például Varga Károly, az 1981-es EB-t Alistair, a VB-t Danyilcsenko, a bukaresti EB-t Mitrofanov. Ebben a számban bárkinek „elsülhet” a keze, legalább húsz (!) olyan versenyző van, aki bármikor nyerhet, s akármikor elérheti az abszolút legjobb eredményt, a 600 kört. Sajnos, a mi Varga Károlyunk is az ilyen „elsülés” kezű versenyzők közé soroltatott, miután immár három esztendeje nem képes olimpiai bajnokhoz méltó eredményt elérni. A világversenyeken bizalmat kapott, de nem élt vele. Még egy érdekesség: egyetlen olyan versenyző sincs, aki az említett négy világversenyen kétszer a legjobb három közé tudott volna kerülni. Pedig olyan szenzációs lövők szerepelnek a névsorban, mint Danyilcsenko, Lvov, Mitrofanov, Vlaszov, Alistair, Heilfort, Beard és sorolhatnánk tovább. Így aztán akár leírhatnánk azt is, hogy nincs olimpiai esélyes ebben a számban. Pontosabban: tucatnyi esélyes is van. Azért csökkent a számuk húszról tizenkettőre, mert az olimpián országonként csak két versenyző indulhat. Így jó néhány kitűnő képességű szovjet sportlövő például nem kaphat lehetőséget. Ne is neveket emlegessünk esélyesként, sokkal inkább országokat. Milyen országbeli győztest köszönthetnek Los Angelesben? A papírforma szerint szovjetet, egyesült államokbelit, britet vagy vagy valamilyen más országbelit. Esetleg egy teljesen outsidert, egy „sötét lovat”, egy esélytelent. Ez már ilyen sportág ... A másik kisöbű számban, a 3x40 lövéses összetettben már esélyest is megnevezhetünk. Miért? Mert ebben a számban a szerencsének, a külső körülményeknek kisebb a szerepük. Itt három testhelyzetben — fekvőben, térdelőben és állóban — kell jó, kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani. És ezért van ebben a számban egy kiemelkedő egyéniség, a szovjet Lvov személyében. Ez a nagyszerű versenyző nyerte az 1982. évi világbajnokságot és a tavalyi, bukaresti EB-t. Egyeduralkodó. A legveszélyesebb ellenfele egyébként honfitársa, Vlaszov. Ő sem akárki, hiszen 1980-ban olimpiát nyert Moszkvában, aztán világbajnoki bronzot, majd Európa-bajnoki ezüstérmet, ők ketten Los Angelesben is tarolhatnak, feltéve, ha bekerülnek a szovjet válogatottba !... Ez nem rossz vicc, ez csupán a szovjet sportlövészet erejét érzékelteti. Még ilyen nagy egyéniségek sem érezhetik magukat biztonságban ... A fekvő Európa-bajnok Mitrofanov például nagyszerűen lő az összetettben is, nyilván lehetőséget szeretne kapni. A mieink ebben a számban — sajnálatos módon — a sereghajtók közé tartoznak. Amikor 1170 körüli eredmény szükséges egy világverseny megnyeréséhez, akkor idehaza az 1160 körös eredmény már jónak tűnik, de gyakran előfordul 1150 körüli, csapnivaló teljesítmény is. Az összetettbeli gyenge szereplés évek óta központi gondja a szakvezetésnek és úgy tűnik, a megoldás még hosszú ideig várat magára. Hiába kezdenek jól a mieink a fekvőben, térdelőben és állóban annyira gyengék, hogy esélyük sincs a legjobbak között. És ebben a számban a kéz sem „sülhet” el, csodák itt nincsenek! Moszkvában egy magyar és egy szovjet fiú nyert a kisöbű sportpuska két számában. Az egyik teljesen váratlanul, a másik ugyanilyen megérdemelten. A Prado Parkban is elképzelhető, hogy egészen váratlan eredmény születik. Mondjuk, hogy az összetettben nem az esélyesek valamelyike győz, vagy a fekvőben valakinek ismét „elsül” a keze. Ez már ilyen sportág ... Jakab József Varga Károly olimpiai bajnok Moszkva óta adós a kiugró eredménnyel Moszkva óta KISÖBŰ SPORTPUSKA, 60, FEKVŐ 1981., EB, Titográd: 1. Alistair (brit) 600, 2. Leibold (NSZK-beli) 599, 3. Bevtuckij (szovjet) 599. 1982., VB, Caracas:1. Danyilcsenko (szovjet) 599, 2. Beard (egyesült államokbeli) 597, 3. Vlaszov (szovjet) 596. 1983., EB, Bukarest: 1. Mitrofanov (szovjet) 598, 2. Kurka (csehszlovák) 598, 3. Roppanen (finn) 597. KISÖBŰ SPORTPUSKA, 3x40, ÖSSZETETT 1981., EB, Titográd: 1. Nipkow (svájci) 1168, 2. Retkowski (NDK-beli) 1166, 3. Schlipf (NSZK- beli) 1165, 1932., VB, Caracas: 1. Lvov (szovjet) 1165, 2. Heinz (NSZK-beli) 1162, 3. Vlaszov (szovjet) 1162. 1983.,EB, Bukarest: 1. Lvov (szovjet) 1173, 2. Vlaszov (szovjet) 1171, 3. Mitrofanov (szovjet) 1170. NÉPSPORT 5 Egy nap Tatán , a sútyúmetakkel Borg Józsi és a többiek az „önálló estre” készülnek Reggel hat óra. A bepárásodott ablakokon szinte lehetetlen kilátni, csak azt érezni, hogy odakint kutyahideg van. De tétlenkedésre, ácsorgásra ilyenkor nincs idő, sőt, az olimpia befejeztéig nem is lesz, mert legjobb súlyemelőinket már várja a nagy Mumus, a mérleg, „ő” az, „akit” nem lehet becsapni, megmutatja, ki nassolt fölöslegesen, ki evett többet a kelleténél. Egyelőre azonban nincs gond, Ambrus László, a válogatott egyik edzője szorgalmasan írja az edzésnaplóba a fiúk súlyét. — Borg Józsi, te nyugodtan ehetsz, nagyon alacsony a súlyod, akárcsak a szkanderkirálynak... — mondja. Borg Józsi, azaz az elmúlt év legjobb magyar súlyemelője, a moszkvai VB ezüstérmese, Jacsó József elégedetten nyugtázza az edző szavait. Dús szőke hajában magiglazítja a Borg-pántot, és pihés, szőke szakállját simogatva távozik. Valóban hasonlít a teniszcsillagra, csupán anynyi a különbség, hogy nem tud teniszezni. Igaz, Borg sem tudja felemelni a 225 kilót... A szkanderkirály, a moszkvai VB másik érmese, Barsi László. — Honnan a név? — Állítólag szkanderben, azaz a kézleszorításban verhetetlen vagyok. Legalábbis eddig még nem nagyon találtam legyőzőre. A legnagyobb skalpom a világbajnok és világcsúcstartó Jurij Zaharevicsé ... Persze, az lenne az igazi, ha egyszer egy súlycsoportban lennénk, és legyőzném ... — Rendbe jöttek a sérülések? — Még nem teljesen, a derekam ugyan már nem fáj, de most a térdemmel bajlódom, éppen injekcióra indulok az orvosi szobába... Az előjelek nem a legjobbak, de júliusig pótolom a mulasztásokat. Los Angelesben is szeretnék felállni a dobogóra! A mérlegelés után aztán a fiúk közelebbről is szemügyre vehetik, milyen az idő odakinn. Ambrus László alaposan megfuttatja őket a mínusz tíz fokban. De ki érzi a hideget? Senki, hiszen mindenkiről csöpög a veríték ... Levezetésként fél óra gimnasztikázás következik, majd a reggeli. A tatai tábor konyhai dolgozói szerint utoljára Varjú Vilinek volt olyan étvágya, mint most a súlyemelőknek. Sonkahegyek, disznósajttornyok, kakaótengerek tűnnek el pillanatok alatt a feneketlen gyomrokban. Egy, csak egy legény óvatoskodik: Oláh Béla, akinek Los Angelesben az 52 kilósok között kell majd bizonyítania. „ Most nagyon jó a testsúlyom, csak 56 kiló vagyok, s nem is nagyon akarok több lenni, hiszen éppen elégszer éltem át már a fogiyasztás poklát. No, meg nem szeretnék kudarcot vallani az olimpián, a kisfiamnak megígértem, hogy érmet hozok neki. Nem akarok a közvetlen utánpótlásnak rossz példát mutatni... — mondja nevetve a szobájában, ahol már gyülekeznek a házi sakkbajnokság esélyesei. Oláh—Csiszár mérkőzés, két fordulóban. A szombathelyi Csiszár Lajos, az ifjúsági VB bonzérmese veszít, de magyarázattal szolgál: — Én vagyok az egyetlen beteg a táborban, megfáztam, kicsit lázas is vagyok, így nem tudtam kellőképpen odafigyelni. No, de csak gyógyuljak meg, kap majd tőlem Béla... Végeláthatatlan , heccelődés kezdődik, amelyből még a két szófukar „gyerek”, Jacsó és az ifjúsági világbajnok Szanyi Andor is kiveszi a részét. De Oláh Béla „szövegben” verhetetlen, pillanatok alatt mindenkit meggyőz arról, hogy ő sakkozik a legjobban. Csupán a VB-bronzérmes Mandzák Bercit nem sikerül jobb belátásra bírnia, Mandzák ugyanis az előző napon „két vállra” fektette Oláh bábuit... A traccspartinak az idő vet véget. Tíz óra, kezdődik az edzés. Orvos András, a válogatott vezetőedzője árgus szemmel figyeli a bemelegítést, közben elmélyülten magyaráz az éppen itt vendégeskedő két edzőnek, Balogh Istvánnak, a Csepel és Horváth Józsefnek, a Bp. Honvéd mesterének, akik egyesületi tanítványaikra kíváncsiak. — Jólesik a fiúknak, ha néha-néha meglátogatjuk őket, legalább érzik, hogy az anyaegyesületük is törődik velük — magyarázza Horváth József mesteredző, akinek szavaira korábbi ifjúsági világbajnokunk, Hlavati András rábólint. Szólni nem tud, mert a nyakán éppen vagy 180 kiló nyugszik. Beszélgetésre most senkinek sincs ideje, a soksok mázsa szótlanná teszi a fiúkat. Csak nyögések, nagy-nagy sóhajok hallatszanak mindenfelől. Szakítógyakorlatok egyszer, kétszer, háromszor. Majd ugyanez — nagyobb súlylyal. A lökésnél sincs pardon, csak a kilók száma gyarapodik. Egy pillanatra mindenki elcsendesedik, mert az „öreg”, a csepeli Gere Géza készülődik a 200 kilós lökéshez. Minden szem őt figyeli. A csend csak másodpercekig tart, mert már hallatszik is a bravózás... — Jól van, öreg! — gratulál Ambrus László. — Lehet, hogy ma hagyom magam megverni... A harminckét éves Gera kicsit mérgesen jegyzi meg: — Tegnap fekvenyomásban versenyeztünk Lacival. A 100 kilót ő tizennyolcszor nyomta ki egymás után, én csak tizenhétszer ... Szanyii is a 200 kilóhoz készül, de neki „csak” guggolnia kell vele. A súly alá bújik, fülig érő szájjal guggol hármat — persze, súly nélkül, a súly átett. Orvos András, alá mindent lát, nem szól semmit, csak szúrósan Szanyira néz, aki egy szemvillanás alatt a súly alá bújik, nyakába veszi és most már igazán leguggol vele... Másik ifjúsági világbajnokunk, Bökfi János 160-at szakít, aztán 190 kilós lökéssel próbálkozik. Hiába .. Bökfi hirtelen kosárlabdázó mozdulatot tesz, a pattogó súlyzót képzeletben a gyűrű felé dobja, majd mérgesen toppant egyet. — A fene vinné el, pedig tegnap könnyedén ment... Tíz perc múlva megint könnyedén megy... Úgy látszik, a harag most jó tanácsadó. A nehéz fiúktól távol vékonyka srác gyakorol. — Nemessányi Árpi tanítványa, Tősér József —mutatja be a fiút Ambrus László. — Tizennyolc éves és mindössze negyvenhét kiló. Mondtam is neki: a szőke, hosszú hajad miatt összetévesztenek a tornászlányokkal. Menj el fodrászhoz ... Délután összefutunk, ugyanolyan hosszú a haja. Kérdem tőle: Józsi* miért nem mentél el fodrászhoz? „Hiszen ötven forintot fizettem, Laci bácsi ..Miért, mit csináltattál vele? „Hát megmosattam ...” A történet közben lassan kiürül a terem. Gyors fürdés, aztán ebéd ... Raguleves, paprikáscsirke, töltöttcsirke, kompot, Sütemény, tej ... Egy laktanyában valószínűleg kevesebb fogyna belőlük, mint a huszonegynéhány súlyemelő között. De a fiúk között nem is az étel minősége a téma — az különben is kifogástalan —, hanem az esti program. Hernádi Judit és Szombathy Gyula önálló estje. No, és még valami, bár erről csak halkan beszélnek. Súlyemelőink „önálló estje”. Július 29-től. Cser Kovács Gábor Ismét visszakerült a válogatott keretbe Stefanovics Imre, a Bp. Honvéd válogatottja. Hogy eljut-e az olimpiára, az még a jövő kérdése...