Népsport, 1984. június (40. évfolyam, 129-154. szám)
1984-06-22 / 147. szám
NÉPSPORT _______________________________________________________________XL. 147. ♦ 1984. Június 22 VII. LABDARÚGÓ INROM-BAJNOKSÁG • VII. LABDARÚGÓ EURÓPA-BAJNOKSÁG Brylle-Larsen nemes bosszúja Brüsszelben ha nem is mindig, de igen gyakran esik az eső, csípős széltől kísérve. Ha olykor-olykor kisüt a várva-várt nap, maidén mozogni tudó polgár az utcán tolong. A Strasbourgban földön heverő aranylánc mellett bántóan ostobán „elvonult” belga válogatott labdarúgóknak még ezzel a ritkán csillogó nappal sem volt szerencséjük. Az elzászi fővárosban szerdán reggel vonatra szállt vörös ördögöket (bizonyára a szégyen pírja is kiült arcukra) Brüsszelben a kora délutáni órákban vagy 30 fokos meleg, felhőtlen kék égbolt és sok-sok ember fogadta. Az utóbbi időben inkább ünnepléshez, mint elmarasztaláshoz szokott „Thys-fiúk” a vonatról leszállva alaposan felgyorsultak, némán, ügyes testesetekkel áttörték magukat az őket kicsit szemrehányóan néző „fogadóbizottság” gyűrűjén, és később is olyan szófukarságról tettek tanúságot, amely például két héttel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna. A csalódott belga szurkolókat nem is annyira a dánoktól elszenvedett vereség, mint inkább — több lap megfogalmazása szerint — annak „gyalázatos” hivatásos labdarúgókhoz méltatlan körülményei bántják. A részletek ismertek. A szövetségi ítélet által jogosan megtizedelt védelem, néhány ksucsember nem várt formahanyatlása, taktikai hibák sorozata, fegyelmezetlensége mind-mind magyarázatként használható fel, de egy csapat, amely ilyen nagy jelentőségű találkozón 30 perc elteltével 2-0-ra vezet és végül vesztesként kullog le a pályáról, semmilyen felmentést nem remélhet. A belga sztárjátékosok szalonai hibák sorozatát követték el. A belga labdarúgás kedden este Strasbourgban, a Meinau-stadionban kiütéses vereséget szenvedett, és a tapasztaltak alapján elmondható: a szakvezetőkre most óriási munka vár, hogy ezt a gárdát (vagy egy másik, átszervezettet) a VB selejtezői előtt talpra állítsa. A dánokat viszont (érthető) a perzselő nap, a rakétaként, hirtelen magasba szökött népszerűség sem zavarja. Az északi népekre jellemző hidegvérrel tűrik a nemzetközi sajtó képviselőinek meg-megújuló rohamait, és az igazi sztárokra jellemző türelemmel formálgatják válaszaikat. A legtöbb újságíró Preben F.lkjaer-Jarsent és Kenneth Brylleharsent vette körül. Brylle-Larsen az egyenlítő, s egyben már a továbbjutást jelentő gól szerzője a győzelem perceiben saját bevallása szerint a mennyekben érezte magát. Nem tagadta, hogy ezt a fenséges érzést nagyrészt a sikeres bosszúállás táplálta. Hat hónapja ül ugyanis az Anderlecht cserepadján. Paul Van Himst edző Brylle Larsen játékát, fizikai felkészültségét elégtelennek ítélte, és csak percekre adott neki módot arra, hogy az első csapatban elvesztett helyét visszaszerezze. Kenneth hosszú időn át tart, majd a távozás mellett döntött. Az Eindhofven csapatával egyezett meg, és az új idényben már a Philips-gyár együttesének színeiben lép pályára. Preben Elkjaer-Larsen, a dánok másik kitűnősége ugyancsak belga csapatban, az SK Lokerenben játszik. A nehéz természetűnek jellemzett, sötét tekintetű (ezt a tévékamerák közeli képei is igazolják) labdarúgó is háborúban áll klubja vezetőivel. Lokerenben mindenki elismeri Preben tudását, de parancsoló természete miatt az egyesület nem támasztott volna akadályt a dán fiú távozása elé. A probléma most hirtelen nem várt, kedvező megoldást ígér. A Verona megbízott menedzsere tárgyalásokat kezdett a lokereni vezetőkkel, és az eddig kiszivárgott hírek szerint a „futballbolond” olaszok 500 ezer dollár körüli vételárat kínálnak Larsenért. Az EB elődöntőjébe jutott dánok ára tehát magasra szökött. A francia stadionokat e napokban elárasztó megfigyelők, játékosügynökök — hogy kedvező színben tűnjenek fel — szorgalmasan dán szavakat tanulnak. Dánul köszönnek, viccelődnek, törik ezt a kemény nyelvet, mert a kis ország futballistáinak adásvétele hatalmas üzlet lett... Mécs László Egy „kispados” játékos elégtételt vett a belgákon. Brylle Larsen (fehér mezben) gólja már a továbbjutást jelentette a dánok számára Szobrot a jó öreg Nenének CABRITA UTOLSÓ LAPJA ÁSZ VOLT Nagy számolgatás folyt Nantes-ban a Portugália— Románia mérkőzés előtt. Mindkét együttes bízott abban, hogy az NSZK megveri a spanyolokat, ebben az esetben a portugáloknak elég lett volna egy döntetlen, mondjuk a 0-0. A románoknak viszont az 1-0-ás győzelem jelentett volna továbbjutást. De a futballban sokszor felborul a papírforma. A mérkőzések egyidőben kezdődtek. A portugálok hamarabb (81. perc) bebiztosították magukat, a spanyolok pedig az utolsó percben szerzett góllal győztek. Ha a legrosszabb mérkőzésért díjat lehetne osztani, akkor a Portugália—Románia találkozó biztosan elvinné ezt a kétes értékű pálmát. Míg a többi mérkőzésen nagy harc folyt, itt nem lehetett érezni, hogy a tét fűtené, tüzelné a játékosokat. Különösen elmondható ez a románokról, akiket nem dobott fel úgy istenigazában a lehetőség. Focizgattak, futkározgattak, időnként rohamozgattak, aztán kemények is voltak, és kihagytak egy sereg nagy gólhelyzetet. Talán maguk sem hitték el, hogy a mérkőzést megnyerhetik, önbizalom nélkül pedig nehéz győzni. A román válogatottnak szinte minden mérkőzésen volt esélye a győzelemre, mégis, mindössze egyetlen pontot szerzett. Nem akadt az együttesben igazi vezéregyéniség, aki játékával átlendítette volna társait a holtpontokon. A nagy csillagnak kikiáltott Camataru például mélységes csalódást okozott. Gólokat vártak tőle, de jószerivel még a kapu közelébe sem került. Lucescu szövetségi kapitány állandóan a nemzetközi rutin hiányára panaszkodott. A helyzetek kihagyását, a csapatjáték hiányosságait, a lelkesedést, az akarást azonban nem lehet csak erre fogni. A román labdarúgást már az is dicséri, hogy a csapat eljutott a legjobb nyolc közé, s nem kisebb ellenfeleket utasított maga mögé, mint a világbajnok Olaszország, a volt Európa-bajnok Csehszlovákia és Svédország. Az is biztos, hogy ebben a gárdában sokkal több fantázia van, mint amit ezen az Európa-bajnokságon láttunk. Chalana nélkül is lehet Az igazi meglepetést a portugálok okozták. Ki gondolta volna a szovjet csapattól Moszkvában elszenvedett 5-0-ás vereség után, hogy ez az együttes egyáltalán idekerülhet. S hogy a négy közé jut, azt talán még a szövetségi kapitány, Fernando Cabrita sem hitte komolyan, bármennyire hangoztatta is a nyilvánosság előtt. A tények azonban tények. Itt vannak Jordanék és bekerültek az elődöntőbe. A románok ellen egy félidőn át nyugodtan játszadoztak, lassították a tempót, igyekeztek kihasználni technikai fölényüket. Tartották a labdát, különösen azután, hogy elveszítették játékmesterüket, a kétségtelenül kiváló adottságokkal rendelkező Chalanát. A portugáloknak sem erősségük a kapuralövés. Védelmük szilárd, ha lehet, kemény, sőt, olykor durva is. A pálya közepén játékban bárkivel felveszik a versenyt. Hazai labdarúgózsargonnal szólva „jól zsugáznak”, teszik-veszik a labdát, összehozzák a helyzeteket, de érthetetlen, hogy mennyire irtóznak a kaputól. Annyi helyzetet biztosan kihagytak, amennyivel az Európa-bajnokságot meg lehetne nyerni ■ ■ ■ Egy gól és más semmi! Talán így lehetne ezt a találkozót egy mondattal jellemezni. Cabrita a 67. percben egy lapot húzott, mindenki azt hitte, blöfföl, amikor a pályára küldte a veterán Nenét. A lisszaboni csatárt, itthon is jól ismerik, többször játszott Magyarországon. A Benfica kiválósága 34 éves és most volt 64-edszer válogatott. Amint a pályára lépett, úgy ért a labdához, mint egy futballanalfabéta. Aztán a 81. percben, ha „köhögött” is a rosszul eltalált labda, lövése nyomán mégis bepattant a románok kapujára. Ez pedig az ígéret földjét jelentette. Nem véletlenül akarnak szobrot emelni neki. Cabrita tehát Nenével ászt húzott. A portugálok megérdemelten jutottak a legjobb négy közé. Mit mond Cabrita? — Tiszteletet érdemel a csapat, hogy ott van a négy között. Marseille-ben a franciák következnek. Mindenki elismeri, tudja, hogy a házigazdák csapata a legjobb ezen az EB-n. Mi tiszteljük őket, de nem félünk tőlük. Nagy meccs lesz a francia— portugál, hiszen a két legtechnikásabb gárda lép majd pályára. Remélem, együttesem ismét a legnagyobb meglepetést fogja okozni. Én hiszek abban a munkában, amint elvégeztünk. A románok ellenállását csak dicsérni tudom, de be kell ismerniük, hogy mi voltunk a jobbak. Határozottabban játszottunk. Chalana nélkül nagy tett volt, amit véghezvittünk. De már most mondhatom, hogy a kiváló játékos ott lesz szombaton a pályán, hiszen sérülése nem komoly. Szívesen látunk mindenkit Marseille-ben, ígérjük, nem fognak csalódni! És Lucescu? — A portugálok megérdemelték a továbbjutást, de szerintem, nem ezen a mérkőzésen érdemelték ki. Az első félidőben semmit sem mutattak, mi sokkal többet kezdeményeztünk. Kiegyensúlyozott találkozó volt, semmivel sem jobb, mint ebben a csoportban bármelyik. Engem jobban meglepett, hogy a spanyolok jutottak a négy közé. Nekünk le kell vonnunk a tapasztalatokat, s azokkal gazdagodva készülhetünk a világbajnokságra. Jó lecke volt! Lima Pereira, az elegáns, de határozott süprögető így látják a kívülállók (Anglia): Fagair. „Ha Platini a Liverpool játékosa lenne...” Az EB eddigi egyik legnagyobb meglepetését, az NSZK kiesését, vegyes érzelmekkel fogadták angol futballkörökben. Trevor Brooking, a nemrégen visszavonult válogatott csatár például ezt mondta: „Balszerencsével kapott ki az NSZK! Uralta a játékot csaknem végig, játékosai többször is eltalálták a kapufát. Az utolsó percben gólt kapni tragédia. Az volt a spanyolok első veszélyes támadása." Mások azonban leszögezik, hogy Schumacher túl korán mozdult a 11-esnél, és a játékvezetőnek ezt nem lett volna szabad megengednie. Azzal mindenki egyetért, hogy Arconada volt a mérkőzés hőse. A Guardian szakírója így vélekedik: „E nagyszerű találkozón a kapusok voltak a mezőny legjobbjai, de az NSZK súlyos árat fizetett azért, hogy nem tudta helyzeteit kihasználni. Mezőnyfölény ma sem jelent semmit a nemzetközi fronton." Portugáliát is dicsérik az újságok, kiemelve, hogy kiemelkedően legjobb játékosa, Chalana sérülése ellenére is győzni tudott. Az „öreg” Nene gólja szép teljesítmény volt. Az angol közvélemény Franciaország—Dánia döntőre számít. „Az első csoport sokkal erősebb volt, meccsei élvezetes csatákat hoztak.” — írja a Daily Express és dicséri az onnan továbbjutott két csapatot, főként a dánokat, hogy vesztes helyzetből meg tudták fordítani az eredményt. 0-2-nél is remekül harcoltak és támadó szellemű játékukkal legyőzték Belgiumot. A Daily Mirror Joe Fogant, a Liverpool mesteredzőjét szólaltatta meg, aki elégedett az EB színvonalával és azt hangoztatja, hogy ha Platini a Liverpool játékosa lenne, akkor ők legyőzhetetlenek lennének. A harmadik kör mérkőzései után azzal mindenki egyetért, hogy csak a támadó szellemű futballnak van jövője. Ezt kívánja a közönség és ez biztosítja a sportág fejlődését. Mind a négy továbbjutott együttes szép, technikás futballt játszik, tagjai jól kezelik a labdát, okos a taktikájuk és képesek gólokat lőni. A franciák játszottak eddig a legtetszetősebben, az ő mérkőzéseik csemegének számítottak. De a drámai fordulatokkal teli NSZK—Spanyolország meccs, amelyet egész Anglia egyenesben látott a televízión, sem keltett csalódást. Bár — a csehszlovák játékvezető erélyesebb is lehetett volna. Különösen Stielike rendszeres szabálytalankodásai váltottak ki ellenszenvet. Leslie Vernon Akit Fagan mester szívesen látna a Liverpool csapatában: Michel Fratini