Népsport, 1984. október (40. évfolyam, 238-263. szám)
1984-10-21 / 255. szám
8 NÉPSPORT NDK-FÖLÉNY Vitorlázás IBUSZ Ken Berkeley Kupa, solingverseny Balatonfürca (5 ország, 30 hajó). Végeredmény: 1. Herrmann testvérek, Olbrich (NDK-beli) 2. Schumann, Flach, Jaekel (NDK-beli) 3. Fináczy, Toronyi, Izsák (magyar), 4. Wossala, Vajtai, Kovácsi (magyar), 5. Volker, Schael, Vogt (NDK-beli), G. Gömöry, Galánta, Karg (magyar). Kívánni sem lehetett volna jobb vitorlás időt, mint amilyen szombaton reggel köszöntött a soling párosverseny résztvevőire. Kitűnő, ötös erősségű nyugati szélben, a Balaton Csopak előtti vízterületén rendezték meg a viadalt. A pénteki rangsoroló futam alapján kialakult párok mérkőztek meg elsőként, majd a győzteseket (akárcsak a vívásban) újra párosították, s folytatódott ez mindaddig, míg ki nem derült , ki a legjobb. Bár a négy között még két magyar soling volt versenyben, a döntő futamot két NDK-hajó vívta. Ez, persze nem jelentett különösebb meglepetést, hiszen a vendégeknél a vitorlázás valósággal nemzeti sportnak számít, ráadásul mind a Hermain-, mind a Schumann-hajó jól ismert a nemzetközi versenyeken. Ermeik ellenére Fináczy és Wossala solingja még a döntőbe kerülésért folyó párharcban sem játszott alárendelt szerepet. A nagy széllel egyébként nem mindenkinek sikerült megbirkóznia. A magyar Müncz hajója például egy technikai baki következtében elsüllyedt s kishíján ugyanerre a sorsra jutott a versenyt feladó Menenti-egység is. Persze, irigyelni még a győzteseket sem kellett, hiszen, mint mindenkit, őket is bőrig áztatták a méteres hullámok ...★ MÉG A MENTŐMOTOROS IS ELSÜLLYEDT Ramovill Kupa, Balatonfüred. A verseny állása két futam után. Csillaghajók (11 induló): 1. Holovits testvérek (MTK-VM), 2. Tenke, Heckenast (Bp. Spartacus), 3. Konrád, Mátrai (Bp. Spartacus). Repülő hollandi (12): 1. Pomucz, Czeizel (Bp. Spartacus), 2. Detre testvérek (Bp. Spartacus), 3. Tuss, Argai (BKV Előre). Finn dingi (25): 1. Buják (H. József Attila SE), 2. Vadnai P. (KÖFÉM), 3. Antal (BKV Előre). 470- esek (14): 1. Nyári, Köles (BKV Előre) és Tündéik, Zalai (MAHART), 3. Haranghy, Sipos (Agárdi Medosz). A pénteki szélszünet után szombaton két futamot is rendeztek Balatonfüreden a Ramovill Kupa évadzáró versenyen. A jó szélben lebonyolított viadalon eddig többnyire az esélyesek győztek. Egyedül a repülő hollandi kategóriában született meglepetés, a sokszoros bajnok Detre testvérpárt (Bp. Spartacus) mindkét futamban megelőzte a klubtárs, Pomucz, Czeizel kettős. Az erős szél több borulást, kényszerű állást is eredményezett. Még az egyik mentőmotoros is elsüllyedt, miközben a part felé vontatott egy kiálló vitorlást. A mentőmotoros pilótáját, Sigmond Andrást, a válogatott vezető edzőjét végül egy másik mentőmotoros segítette ki a vízből . .. Tettrekészség Birkózás ) A Vasas SC felnőtt kötöttfogású Székely Ottó emlékversenye, Bay utca, 117 induló. Eredmények. 48 kg: 1. Althinszky (CT. Dózsa), 2. Kéri (Bp. Spartacus), 3. Papp (Bp. Spartacus). 52 kg: 1. Benső (H. Szondi SE), 2. Vadász I. (Dunaújvárosi Kohász), 3. Vadász Cs. (DKSE). 57 kg: 1. Kiss J. (SZVSE), 2. Vas (PMSC), 3. Bán (H. Szondi SE). 62 kg: 1. Horváth Gy. (H. Bocskai SE), 2. Bárkányi (SZVSE), 3. Kruj T. (FTC). 68 kg: 1. Szanati (ZTE), 2. Lakatos (Eger), 3. Mészáros (II. Dózsa). 74 kg: 1. Zeman (csehszlovák), 2. Ambrus (SZVSE), 3. Rizmajer (Vasas). 82 kg: 1. Szívós (Csepel), 2. Kaiber (Ganz-Mávag), 3. Kocsis F. (Ganz-Mávag). 90 kg: 1. Szegvári (II. Dózsa), 2. Fodor (FTC), 3. Torna (Vasas). 100 kg: 1. Miholek I. (Vasas), 2. Sánta (Bp. Spartacus), 3. Kondacs (BVSC). + 100 kg: 1. Kovács (DKSE), 2. Kozma (DKSE), 3. Horánszky (Bp. Honvéd). Csapatban: 1. Dunaújvárosi Kohász 12 pont. Az év utolsó versenyei, mint most a Székely Ottó kötöttfogású emlékverseny is, általában a minősítésért folyó pontszámok elérésének jegyében zajlanak. Nagyjából azok nyernek, akiknek a pont kell, és azok esnek ki, akiknek már mindegy. Ebbe az adok-veszek játékba szóltak bele ezúttal Csehszlovákiából a Huda Hvezda, az NDK-ból pedig az ASK Vorwtrts birkózói. Noha a végkifejletben — Zeman kivételével — nem sok vizet zavartak, a velük való megküzdés mégis tisztábbá tette a versenyt. .. Nyilván nem minden súlycsoportban, hiszen a válogatott Vadász Csaba (48 kg-os EB második helyezett), az 52 kg-ban — főleg ebben a mezőnyben — sem sorolható a harmadik helyre! Azért elvállalta. .. Éppúgy, mint Kocsis Ferenc, aki a 74 kgban olimpiai, világ- és négyszeres Európa-bajnok volt, és most a 82 kg-ban a harmadik helyen végzett. .. A versenyzők tettrekészségére viszont jellemző, hogy 117 főnyi mezőny rajtolt. Szólni kell a bírók tevékenységéről is. Tudniuk kell, hogy ha tábla jelzi az érvényben lévő pontokat, akkor a versenyzők ahhoz igazodnak! így tett Torna Mihály (Vasas) is a Fodor (FTC) elleni küzdelemben, miután Fodor egyik felfordítására egy pontot adtak, s ezzel 2:2-es eredmény állt a táblán. Tornának ez a győzelmet jelentette, nagyobb értékű akciója révén. Ki is hirdették győztesnek, aztán a bírók ,,tisztáztak”, a felfordítást két bíró kétpontosnak látta. Eszerint pedig Fodor nyert 3:2-re. Viszszahívták a versenyzőket, módosították az eredményt, s Fodort hirdettékgyőztesnek. „ Ha ezt időben tisztázták volna, akkor legalábbis törekedtem volna még újabb pont elérésére, még kockáztatás árán is. Így nem kockáztattam, hanem a taktika törvényeinek megfelelően küzdöttem — mondta Torna Mihály. Tanulságok: Bírói oldalról mindent időben kell tisztázni. Versenyzőként pedig a lehetőség szerint elérhető legtöbb pont kiharcolására kell törekedni. Kállai Gábor harmadik ) Nemzetközi férfi verseny, Ulánbátor. Befejeződött a FIDE TV. kategóriájú 14 résztvevős versenye, amelyen Kállai Gábor, a Volán SC nemzetközi mestere harmadik lett. Végeredmény: 1. Pigusov és Tanik (szovjetek) 9.5—9.5, 3. Kállai Gábor 9, 4. Ionescu (román) és Dzsigzsidhuren (mongol) 8.5—8.5, 6. Tomorhujog (mongol) 8 pont. Interpolis verseny, Tilburg. A befejeződött szupertorna a következő változásokat eredményezi a világranglistán. Értékszám növekedések: Miles (angol) 29, Tukmakov (szovjet) 18, Ribli Zoltán és Beljavszkij (szovjet) 9—9, Hübner (NSZK-beli) 8, Ljubojevics (jugoszláv) 2 pont. Értékszám csökkenések: Sosenko (holland) 21, Van der Wiel (holland) 20, Szmiszlov (szovjet) 12, Timman (holland) 9, Portisch Lajos 8, Andersson (svéd) 5 pont. cflZ OLVASÓÉ is SZÓ Idősebbek hullámhosszán Az utóbbi időben egyre gyakrabban számolhatunk be lapunkban az idősebbek sportolásáról, sőt, néhány sportágban bajnoki és nemzetközi eredményeiről is. Örvendetes, hogy nálunk is polgárjogot nyert az úgynevezett veteránok sportja, s remélni lehet, hogy a következő esztendőkben elfoglalja jogos helyét a sportmozgalomban. Olvasóinktól is kapunk már leveleket, amelyekben a nem éppen fiatalok sportolásáról számolnak be. Ezúttal két levélnek adunk helyt: a sport minden korban megtalálható örömeire, illetve az életkori és egyéb sajátosságok figyelembe vételére mutatnak rá. Együtt a csapat Kerpesicsné Guóth Márta (Kecskemét, Petőfi u. 11.) például így kezdi levelét: ..Többször esett szó arról, hogy a deresedő hajú férfiak hogyan sportolnak. Hát mi nők, akik már ..., szóval nem férünk be a kezdőcsapatba, mi sem hagyjuk el magunkat!” Olvasónk beszámol arról, hogy van egy lelkes, csupaszív kosárlabdacsapatuk, amelynek a Cs. Cs. Cs. nevet adták, amely azt jelenti, hogy Csinos Családanyák Csapata. Barátságos mérkőzéseket játszanak oda-viszsza alapon a hasonló együttesekkel (Baja, Szekszárd), s minden héten rendszeresen edzenek. „Még mindig jó együtt! Ez a jelszó érvényesül a mi kis kosárlabdacsapatunkban. Harmincöt évvel ezelőtt, amikor elkezdtem a játékot, nem hittem, hogy egy életen át végigkísér a labda szeretete, a győzelem vagy a vereség utáni jó vagy rossz hangulat varázsa, a jó közösség iránti vonzalom. A hosszú évek során több generáció játékosaival ismerkedtem meg, sajnos, a legtöbben már nézőként sem jönnek el a mérkőzésekre. De mi, tizenöten kitartunk, alig várjuk, hogy szerda legyen, találkozhassunk, edzhessünk vagy mérkőzhessünk. Keressük az ellenfeleket, de csak ritkán találjuk meg őket, így aztán többnyire egymás ellen vívjuk csatáinkat. Minden negyedévben valamelyikünknél, a fehér asztalnál is összejövünk és boldogan idézzük a szép múltat, az utazásokat, a sikereket, a kudarcokat. Ma is emlékszünk rá, hogy milyen boldogok voltunk, ha teherautón utazhattunk és a győztes mérkőzés után fagylaltot kaptunk. Csak az volt a fontos számunkra, hogy játszhassunk és együtt lehessünk. Tervezzük, hogy 1985-ben megszervezzük a kecskeméti kosarasok találkozóját, amelyen az összes eddigi férfi és női játékos, illetve vezető, edző összegyűlne. Ha a tervünk valóra válik, szívesen látnánk a Népsport küldöttét is. Az eseményről időben küldünk értesítést.” A kocogás vadhajtásai Nemesfalvi Károly (Győr, Felszabadulás út 88.) örömmel tapasztalja, hogy a kocogást országunkban egyre többen gyakorolják. Úgy véli, hogy ez nagyon helyes, mert a rendszeres testmozgás fiatalnak, középkorúnak, sőt, idősnek is jót tesz. Felhívja azonban a figyelmet arra, hogy mindenféle testedzésnél nagy figyelmet kell fordítani a fokozatosságé, az életkor adottságaira és a test felépítésére. „A kondicionáló sportok hívei azt vaalják, hogy a futás és az úszás mindenkit elvezet az egészséges és hosszú élethez. E hitvallás egyik apostola volt James Fixx, akiről a minap olvashattuk, hogy ötvenkét éves korában elhunyt. Kocogás közben érte a halál, szívroham végzett vele. Halála kapcsán magasba csaptak a vita hullámai a kondicionáló sportok hívei és a mozgás hiábavalóságát hirdetők tábora között. A hír ürügyén szeretném elmondani személyes tapasztalataimat. Meggyőződésem, hogy futni, úszni, kocogni kell, mert egészséges, csak az a kérdés, hogyan és mennyit. Magam is lakótelepen élek, sokszor akaratlanul szemtanúja vagyok a lakótelepi kocogás vadhajtásainak. A szabad szombat bevezetésével jött igazán divatba a kocogás, s lakótelepünkön sokszor azt tapasztalom, hogy sokan nem is az egészségük miatt kocognak, hanem azért, hogy lássák őket iparunk és kereskedelmünk a jó ügy szolgálatába szegődött. Lehet márkás melegítőket, úszónadrágokat, kocogóöltözékeket, kondicipőket kapni, az áruházakban külön szabadidőosztályok működnek. Sok család megveszi a státusszimbólumnak számító felszerelést, s elkezd kocogni. Ez önmagában nem lenne baj, de sokszor látom, hogy bizony nem is kevesen elgondolás nélkül futnak. Nem egyszer szánalommal veszem észre, hogy néhányan a végelgyengülés határán is róják a köröket a háztömb körül, s ilyenkor úgy érzem, hogy csak azért futnak még, hogy az ötödik emeletről X-ék vagy Y- ék még nem látták a család új felszerelését. Pedig a felszerelésnél sokkal fontosabb, hogy kocogjunk, de módjával. Vegyük figyelembe életkori adottságainkat, testi felépítésünket, s ne divatból fussunk, hanem az egészségünkért. Nagyon fontos a fokozatosság és a rendszeresség elve. Mindkettőt be kell tartani, s akkor örömünk is fog telni a futásban. Jó példa lehet azoknak a tábora, akik az örvendetesen sok tömegversenyen mindig ott állnak a rajtnál, s teljesítik is az általuk vállalt követelményeket, a nem könnyű próbákat. Azért lehetséges ez, mert tervszerűen készülnek, kocogásuk tudatos, ők sohasem futnak ész nélkül. A kocogómozgalom akkor lesz igazán hasznos, ha a futást mindenki így csinálja.” Köszönjük mindkét érdekes levelet, s kérjük olvasóinkat, ha tapasztalataik vannak a tömegsport örömeiről, hasznáról, vagy esetleges vadhajtásairól, írják azt meg szerkesztőségünknek. Különösen örülnénk annak, ha sok levelet kapnánk az idősebbek, azaz a veteránok sportjának lehetőségeiről, feltételeiről és szervezéséről. Fodor László (Székesfehérvár, József A. u. 83.) kifogásolja, hogy nem írtuk meg lapunkban a magyar női labdarúgó-válogatott 5-0 arányú győzelmét az osztrákok fölött. „Bíztatás helyett egyszerűen elfelejtkezni róluk, nem méltó a Népsporthoz.” Olvasónknak igaza van, sajnos szeptember 27-i számunkból kiír akadt a tudósítás, melyet a szeptember 28-i számunkban olvashattak lapunk olvasói. Nagy Sándor (Bp. Pesti út 166.) „Amikor a hosszabbítás sem hoz döntést” című cikkünkhöz szól hozzá. Érdekes javaslata is van a mérkőzések eldöntésére: „Az ötletet a jégkorongozásból vettem. Szerintem a döntés látványosabb és a valósághoz közelebb eső lenne, ha a tizenegyes rúgások helyett a játékos a középkörből indítaná a labdát — a kapus ekkor a gólvonalon állna — és mondjuk tíz másodperc állna a rendelkezésére, hogy az akciót befejezze. Tíz másodperc nem sok idő, de elegendő arra, hogy a csatár a kapu elé érjen, csinálhasson egy-két cselt, a védőt esetleg kicsalogassa a kapujából és fölötte a hálóba emeljen. Ugyanakkor, a kapusnak is növekedne az esélye a labda megkaparintására, ő is cselezhet mozgásával, megzavarhatja a csatárt, felszedheti előle a labdát, hibázásra kényszerítheti. Úgy vélem, hogy ha így zajlana a mérkőzések utolsó felvonása, akkor reálisabb eredmény születne.” Hunyadvári Béla (Pécs, Dandár u. 4.), dicséri a bolyiakat, akik nagy szeretettel ápolják a teniszsportot. „Az elmúlt évben készült el a teniszház sok társadalmi munkával. A Bólyi Medosz célja: eredményes szereplés az OB Ill-ban, a teniszsport további kiszélesítése, a fiatalok nevelése és a női játékosok számának növelése.” Magyari János (Orosháza, Mátyás király út 190.) kifogásolja, hogy a Népsport nem ad részletes tudósítást sok kiemelkedő nemzetközi sporteseményről, közöttük világ- és Európa-bajnokságokról sem. „Évekkel ezelőtt az újévi számban benne voltak az előző évi VB és EB eredmények még olyan sportágakban is, mint a görkorcsolya. Ezek mind eltűntek a lap hasábjairól." Olvasónk jogosan veti fel, hogy néha jelentős külföldi eseményekről nem számolunk be kellő pontossággal és részletességgel. Terjedelmi korlátaink miatt vagyunk kénytelenek erre, no meg azért, mert a hírügynökségektől sem kapjuk meg időben a teljes eredményanyagot. A hajdani újévi összefoglalókat pótolja a Népsport Kalendárium összeállítása, amely azokról a világversenyekről, amelyeken a magyar sportolók részt vettek, teljes eredménylistát közöl. Dr. Misky László (Nagykálló, Vasvári u. 13.) szemünkre veti, hogy a Nagykálló—Eger MNK-mérkőzésről közölt tudósításunk nem volt pontos. „Közönségünk nagyon meg volt elégedve fiainak helytállásával. Az Eger második gólja úgy született meg, hogy a menteni akaró Gyermán a labdát a saját kapujába fejelte. A tudósító ezt a gólt is az egri Horváth javára írta. Utána legalább ötven percig nem esett gól, de a hárommal alsóbb osztályú csapat olyan gólhelyzetet teremtett, amilyen egy sem volt az Egernek. A hazaiak többet érdemeltek volna, mert egy NB I-es csapatnak gyengébb pályán is jobban kell futballoznia, mint egy megyei együttesnek.” Czakó Géza (Szombathely, Tolbuhin u. 26.) egyetért azokkal, akik kifogásolják, hogy Bartos Csilla nem jött haza a magyar teniszbajnokságra „Ha Temesvári haza tudott jönni, akkor Bartosnak is illett volna. De ezért nem ő a hibás, hanem azok a szervek, amelyek nem tisztázzák kellő időben a versenyzők kötelességeit. Ha egyértelműen előírták volna, hogy a magyar bajnokságra haza kell jönnie, akkor bizonyára nem maradt volna el.” Bódi István (Szolnok, Óvoda u. 6 .) „Felgyorsult a Fradi” című cikkben olvasta, hogy az egyik jégkorongozónak egyensúlyzavarai vannak. „Ez a nyavalya velem is előfordult, s csak a legutóbbi időben jöttem rá forrására, ami káros szenvedélyemben, a cigarettázásban leledzik." Olvasónk a betegséggel bajlódó jégkorongozónak javasolja, hogy ha dohányzik, akkor sürgősen szokjon le róla, jó esélye lesz rá hogy enyhüljön, vagy teljesen meg is szűnjön a baja. Molnár László (Szarvas, Lenin u. 8./a.) helyteleníti, hogy a Magyar Úszó Szövetség ilyen könnyen napirendre tért az FTC-Vasas vízilabda-mérkőzésen történtek felett. „Végtelenül csodálkozom a MUSZ illetékesein, mert egy sportágat vezető testületnek — függetlenül attól, hogy az FTC visszavonta-e az óvását vagy sem —, ki kell vizsgálnia az ilyen sportszerűtlen eseteket. Ha dr. Faragó valóban ütött, akkor a MUSZ hivatalból köteles lett volna az eseményeknek alaposan utánajárni. A tényeket pedig könnyen lehetett volna megállapítani, hiszen a sajnálatos eseménynél sokan voltak jelen, a történteket látni kellett a játékvezetőknek, a közönségnek és a jelen levő sportvezetőknek is.” Varga István (Dunakiliti, Kossuth u. 92.) helyteleníti a kéziilabda-tabella megváltoztatását. „A szeptember 24-i számban a Népsport a hagyományoktól eltérő módon közölte a bajnokság állását. Nem tudom, mi volt a cél, de a bevált tabella helyett egy nehezen áttekinthető feladványt kaptunk. Javaslom, hogy maradjunk meg a hagyományos tabelláknál a kézilabdázásban is.” Vélemények röviden XL. 255. ♦ 1984. október 21