Népsport, 1985. május (41. évfolyam, 104-130. szám)
1985-05-02 / 104. szám
XLI. 104. ♦ 1985. május 2 Ül Labdarúgás MNK ELŐDÖNTŐK Tatabányai Bányász—MTK-VM 1-0 (0-0) Tatabánya, 2500 néző. Vezette: Szabó B. (Maczkó J., Nagy L.). Tatabánya: Gróf — Tepszics, Lakatos, Szabó, Fischer — Barabás, Emmer, Schmidt — Kipricic, Plotár, P. Nagy. Edző: Bacsó István. MTK-VM: Gáspár — Huszárik, Turner, Balogh, Tóth J. — Katzenbach, Lőrincz, Turtóczky — Fodor, Boda, Bognár. Edző: Palicskó Tibor. Csere: Turtóczky helyett Fülöp a 62., Lőrinez helyett Borsó a 74., Schmidt helyett Hermann a 76. percben. Gólszerző: Szabó a 73. percben. Szögletarány: 11:5 (5:1) az MTK-VM javára Kezdés után jobbára a vendégek térfelén folyt a játék, ám az első kapuralövés csak a 12. percben ment Gáspár hálója felé: Kiprich átadásával Barabás került jó helyzetbe, de 14 méterről kapu mellé vágta a labdát. Negyedórás játék után jött fel az MTK-VM, de csupán két szögletet ért el, s ezeket a hazai védők könnyen hárították. A 21. percben Boda hosszú átadással a jobb oldalon futtatta Bognárt, Gróf kapujából messzire kifutva rúgta el a labdát a szélső elől. Aztán Gáspár húzta le Kiprich beadását a befutó tatabányai támadók elől. . A 30. percben Schmidt a bal oldalon, a 16-os vonalánál szabálytalankodott Fodorral szemben, de Tóth J. beadását Katzenbach elügyetlenkedte. Aztán Schmidt vezetett támadást a bal oldalon, ám az alapvonalról begurított labdája a társak helyett Tóth J.-hez került. A 37. percben Szabó B. megállította a játékot, magához kérette a főrendezőt, és nyilván arra kérte, hogy figyelmeztesse a közönséget: tartózkodjanak a sértegetéstől. A 40. percben Barabás tört előre, jó helyzetbe került, de nem vállalta a kapuralövést, közben Plotár lesre szaladt, s odalett a lehetőség. A 45. percben Fodor 18 méteres lövését Gróf szögletre ütötte. SZÜNET UTÁN a bányászok lendültek előre, de Gáspárnak sokáig nem akadt dolga. Az 53. percben gyors támadást vezettek fővárosiak a bal oldalon, Boganár beadását Katzenbach kapásból lőtte kapura, Gróf elvetődve szögletre tenyerelte a labdát. Fodor jobbról beívelt szögletét 7 méterről Boda fejelte a bal alsó sarok irányába, Gróf ezúttal is szögletre tisztázott. Változatosabb lett ezután a játék. A 64. percben Tepszics jobb oldalról kapu elé lőtt labdáját Gáspár a befutó Kiprich elől húzta le. A 73. percben vezetéshez jutott a Tatabánya: P. Nagy 25 méterről, a balösszekötő helyéről lőtt kapura, a labda Turnerrel szögletre vágódott. A szögletet Kiprich jobbról élesen lőtte kapu elé, s a balösszekötő helyén tartózkodó Szabó 10 méterről kapásból, félmagasan, nagy erővel vágta a labdát a kapu bal oldalába. 1-0 A 85. percben Kiprich labdájával Hermann ugrott ki a bal oldalon, de senkitől sem zavartatva 18 méterről elhamarkodottan kapura lőtt, Gáspár könnyedén tisztázott, s Mezőnyjátékkal ért véget a találkozó. A kellemetlen, előre hajló időben csak a leglelkesebb bányász- és MTK-VM- szurkolók jöttek el az MNK elődöntőjére. Azt remélték, hogy igazi kupaküzdelmet látnak, de csalódtak. A döntőbe jutás lehetősége egyik csapatot sem hozta tűzbe, mindkét együttes „átmentette” a legutóbbi bajnoki fordulóban mutatott formáját. A találkozó igen gyenge, alacsony színvonalú játékot hozott. Az első játékrészben csupán egyetlen lövés ment kapura. A játék igazi kritikája az volt, hogy a szünetben a szurkolók egy része hazament... Szünet után változott a kép: sem sokat mindkét csapat tagjai lassan, körülményesen vezették támadásaikat, a pontatlan átadások miatt nem is alakultak ki helyzetek. A vendégek taktikája érvényesült jobban, mivel Balogh Plotár, Tóth J. pedig Kiprich játékát hatástalanította, ám a vendégek támadósora sem boldogult a bányászvédőkkel szemben. Nem sok izgalom volt a kilencven perc alatt. Végül Szabó ritkán látható, jól eltalált bombagóllal juttatta döntőbe csapatát. A lelkes hazai szurkolók a hármas sípszó után nagy ovációval vették tudomásul, hogy a döntő egyik résztvevője a Tatabánya csapata lett! Jó: Szabó, Lakatos, ill. Turner, Tóth J. Bacsó István: — Bár a játékunk helyenként akadozott, most a győzelem volt a fontos. Az MNK-döntőbe jutás némi gyógyír az utóbbi időben nyújtott bajnoki teljesítményünkre. Palicskó Tibor: — Kis szerencsével jutott döntőbe a Tatabánya. Támadóink játéka ezúttal is elmaradt a várakozástól. Janka Lajos Lakatos remekül irányította a hazaiak védősorát Bp. Honvéd-Diósgyőri VTK 1-0 (1-0) Diósgyőr, 8000 néző. Vezette: Divinyi (Makó, Szilágyi). Bp. Honvéd: Andrusch — Sailai, Nagy, Garaba, Varga — Kerepeczky, Détári, Sikesdi — Bodonyi, Dajka, Kovács. Edző: Komora Imre. DVTK: Veréb — Szlovák, Szűcs, Görgei, Szemere — Kiss, Menyhárt, Oláh — Lippai, Ffike, Balogh. Edző: Bánkuti László. Csere: Kovács helyett Tóth az 57., Kerepeczky helyett Dózsa a 83. percben. Gólszerző: Bodonyi a 33. percben. Sárga lap: Varga a 67., Tóth a 77. percben. Szögletarány: 5:4 (3:0) a Bp. Honvéd javára. (A diósgyőriek öltözőjében Bánkuti László azért kesergett, mert Dzurják legutóbb begyűjtötte harmadik sárga lapját, így az NB II-es góllövőlista vezetője csak a lelátóról figyelhette társait. Komora Imre, a kispestiek mestere azt mondta: — Szeretnénk megnyerni az MNK-t, ehhez most sikerrel kell vennünk a Diósgyőrött állított akadályt. Amíg folyt a készülődés, a stadionon kívül a szurkolók azért méltatlankodtak, mert meglepően kevés pénztár nyitott ki, így hosszú sorok kígyóztak a kapuk előtt.) A találkozó első eseményét Balogh közeli fejese jelentette, de a labda hárítása nem okozott gondot Andruschnak. Nem sokkal később Kiss szabadrúgása süvített el a jobb sarok mellett Válaszként Garaba lőtt 20 m-ről a fölé. Óvatosan próbálkozott mindkét együttes, kiegyenlített volt a játék. A 18. percben óriási helyzetet hagytak kihasználatlanul a hazaiak: Fükő a 18- oson belül sarokkal Lippai elé adott, a szélső azonban addig készülődött a lövéshez, amíg a kivetődő Andrusch leszedte a lábáról a labdát. A 20. percben Kiss 25 m-ről leadott, bal sarokra tartó szabadrúgását védte a kispesti kapus. A 33. percben vezetéshez jutottak a vendégek. Dajka megkeverte a diósgyőriek bal oldali védelmét, pontosan gurított vissza, az üresen hagyott Bodonyi az ötösön lekezelte a labdát, majd laposan a hálóba lőtt. 1-0 A félidő hajrájában eleredt az eső, csúszós lett a pálya. Enyhe mezőnyfölényre tett szert a vendégcsapat. A 44. percben Varga bal oldali szögletét Nagy az ötösről a jobb felső sarok fölé fejelte. SZÜNET UTÁN a 48. percben Szlovák jobb oldali beadását elvétették a védők, Andrusch kiperdült a labda, de kezéből nem volt a közelben egyetlen hazai támadó sem. Négy perc múlva Baloghot Varga szabálytalanul szerelte a 16- oson belül, és mivel Divinyi továbbot intett, nagy lett a felzúdulás a nézőtéren. Nagy lendülettel rohamoztak a diósgyőriek, beszorult a bajnokcsapat. Az 58. percben Balogh a jobbösszekötő helyén kiugrott a fővárosi védők közül, betört a 16- oson belülre, majd 14 m-ről úgy lőtt a kapuba, hogy labda a jobb oldali kapufán ról pattant a hálóba. Divinyi játékvezető megvárta az akció befejezését, majd les címén kifelé ítélt szabadrúgást! Elszabadult a pokol, a hazai játékosok és a szurkolók is egyöntetűen „reklamáltak”. A játékvezető azonban hajthatatlan maradt, majd a nem szűnő tüntetés miatt félbeszakította a találkozót, állt a játék, de a két percig kedélyek csak igen sokára csillapodtak le... (Divinyi Béla: „Igaz, hogy a partjelzőm nem intett az esetnél, de én úgy ítéltem meg, hogy a diósgyőri játékos legalább másfél méteres lesen kapta a labdát. Időben sípoltam, de a nagy zajban ezt valószínűleg nem hallották a játékosok.” A 69. percben Détári az ötösről fejelt a jobb sarok mellé, majd a hajrában Tóth 10 m-ről magasan a kapu fölé bombázott. Régen voltak ilyen sokan Diósgyőrött tétmérkőzésen. Akik a szeszélyes idő ellenére kilátogattak a stadionba, nem csalódtak, mert küzdelmes és időnként élvezetes összecsapást kísérhettek figyelemmel. Jó volt az iram, mindkét együttes elszántan próbálkozott. Nem kis meglepetésre a hazaiak cseppet sem tisztelték a bajnokegyüttest, bátran felvették vele a harcot. A kispestiek átadták a területet, láthatóan kivárásra játszottak, s jobbára ellenakciókra vállalkoztak. A DVTK régen látott lelkesedéssel futballozott, de amikor Lippai elhibázott egy hatalmas gólszerzési lehetőséget, úgy tűnt, hogy ez kedvüket szegi az addig felettébb derekasan harcoló hazaiaknak. A diósgyőriek sok adogatással építgették akcióikat, s mire eljutottak az ellenfél 16- osáig, szembekerültek a jól tömörülő, szervezett védőfallal, amely útját állta a próbálkozásoknak. A kispestiek első igazi helyzetüket értékesítették, utána pedig „ráültek” az eredményre. Ez a harcmodor kicsit kockázatosnak tűnt, mert igen nagy vehemenciával rohamoztak a hazaiak. Mindez főleg a szünet után vált szembetűnővé, amikor a vendégek szinte kizárólag a védőmunkában jeleskedtek. Balogh kívülről teljesen szabályosnak tűnő gólt szerzett, amit Divinyi — ki tudja, miért — nem ítélt meg. Nagy kár az esetért, mert a játékvezető súlyos hibája döntő mértékben befolyásolta találkozót. A hajrában válalalkozóbb lett a Bp. Honvéd, kiegyenlítetté vált a találkozó. A látottak alapján a második vonalban igencsak közepesen szereplő DVTK rendkívül megnehezítette a bajnokcsapat továbbjutását. A vendégsikert azonban beárnyékolja a játékvezető durva hibája! Jó: Andrusch, Sallai, Nagy, Garaba, ill. Görgei, Menyhárt, Balogh, Komora Imre: — A tét rányomta bélyegét a mérkőzésre. Játékosaink elsősorban lelkesedésből és küzdeni tudásból vizsgáztak jól. Sajnálom, hogy nem tudtuk játékunkkal lenyűgözni a diósgyőri szurkolókat. A fegyelmezett és lelkes DVTK elismerést érdemel. Bánkuti László: — Az első félidőben a kispestiek, a másodikban mi játszottunk jobban. A Bp. Honvédnak gratulálok a továbbjutáshoz, de elkeserít, hogy nemcsak rajtuk múlott a kiesésünk ... Doros László Bodonyi, a továbbjutást jelentő gól szerzője NÉPSPORT 3 Edzőváltozás Pécsett Rónai István levelét megírta... Amikor április 6-án, Szombathelyen vereséget szenvedett a PMSC, akkor Rónai István, a pécsiek edzője elkeseredésében levélben lemondott. Az egyesület elnökének eljuttatott írásában, jószándéktól vezérelve, felajánlotta, hogy félreáll, és ezzel — másnak lehetőséget adva — talán megmentheti a kieséstől a csapatot! A klubvezetés akkor meggyőzte: semmi sincs veszve, még egy darabig maradjon a kormánykeréknél. — Beigazolódott, hogy képtelen vagyok felrázni a társaságot. Ezt már akkor éreztem és így vagyok vele most is. Morálisan is megrendült a csapat, s ebből nem sok jó sülhet ki. Miután rábeszéltek, hogy legyek továbbra is vezetőedző, mindent úgy döntöttem: megfontolva maradok. Nem léphetek le csak úgy a süllyedő hajóról. Ezt április 21-én nyilatkozta Rónai István. Ára azóta írt még egy levelet, amely április 29-i keltezésű. Ebben ez áll: „Kérem a tisztelt elnök elvtársat, hogy az NB I-es labdarúgócsapat vezetőedzői tisztsége alól mentsen fel és más szakmai feladattal bízzon meg. Kérésemet azzal indokolom, hogy nyításommal a csapat iránt elvárásoknak nem megfelelni. Amennyiben tud a szerződésem lejárta (1985. június 30.) után az egyesület igényt tart munkámra, szívesen tevékenykedem a szakosztályban.” Az ismételt bejelentésre, a szegedi mérkőzést követően, vasárnap ült össze a PMSC válságstábja, majd keddre összehívtak egy rendkívüli elnökségi ülést. Ennek egyetlen napirendi pontja volt: Rónai István lemondása. A testület elfogadta a lemondást, és az edzői teendők ellátásával Garami József mesteredzőt, a PMSC utánpótlásszakágvezetőjét bízta meg. Az edzőcserét követően Lőcsei Attila, a klub ügyvezető elnöke adott tájékoztatást. — Rónai Istvánban az elnökség eddig is bízott és ezután is bízni fog. Erőszakolni viszont nem lehet, hogy maradjon. A csapat gyenge szereplésének okai között edzői gondok is vannak, de abban, hogy idáig jutottunk csak másodlagos az edző szerepe. Lemondását április 30-ával mégis elfogadtuk. Azért esett Garami Józsefre a választásunk, mert ismeri a csapatot, a játékosokat, a feltételrendszert, a húszas keret tagjai közül soknak a nevelője volt. A bajnokság végéig szól a megbízatása. részfoglalkozásban Feladatát látja el, főállásban marad a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán. A pályaedző továbbra is Koller Nándor lesz. Egyébként kedden jártunk az MLSZ-ben, ahol bejelentettük a változást. Erre az „áldást” csütörtökön az edzőbizottság adja majd meg. Rónai István döntését így indokolta: — Nem tudom, hogy hol hibáztam, emiatt azt sem tudom, min kellene változtatnom. Ha pedig nem tudok segíteni, akkor ne is ártsak. Ez vezérelt, amikor így döntöttem. Nem megfutamodás, mert a csapatot már nem tudom felrázni, fanatizálni. Azzal tisztában vagyok, hogy ez kudarc. A felelősség akkor is az enyém, ha netalán kiesnénk. Reménykedem, hogy a játékosok a változás adta lehetőségeket megragadják és kiharcolják a bentmaradást. Ezekben a labdarúgókban megvan az a becsvágy, hogy továbbra is az NB 1-ben futballozzanak. Amennyiben a szerződésem lejárta után az egyesület igényt tart a munkámra, szívesen tevékenykedem a szakosztályban. Addig is utódomtól, Garami Józseftől átvállalok olyan teendőket, amelyeket ő most nehezebben tudna elvégezni. Ezek: játékosnézés, tárgyalás átigazolási ügyekben, az ellenfelek megfigyelése. Az utánpótlás korúakkal szeretnék egy-két évig foglalkozni, ha erre a PMSC- nél lehetőséget adnak számomra. Minden Pécshez köt, ezért akarok itt maradni Az utód, Garami József végveszélyben lévő PMSC-t vett át. — A bentmaradásért óriási erőfeszítéseket kell tennünk. Azért vállaltam a megbízatást, mert tam, hogy ha valaki beláttud segíteni a PMSC-n, annak idevalósinak kell lennie. Remélem, a játékosok mindent megtesznek azért, hogy elkerüljük a A maximumot kell kiesést, most kisajtolni belőlük, akkor talán NB I-esek maradunk. Sajnos, olyan mérkőzéseink jönnek idegenben — Győrött, Debrecenben, Kispesten és Újpesten — amelyeken máskor sem szokott sok babér teremni számunkra. Nagyobb akaratot, elszántságot követelek tehát a hátralévő hét mérkőzésen a fiúktól. Azt, hogy ez elég lesz-e, nem tudom... Horváth László Rónai István Garami József