Népsport, 1985. május (41. évfolyam, 104-130. szám)

1985-05-02 / 104. szám

XLI. 104. ♦ 1985. május 2 Ül Labdarúgás MN­K EL­ŐDÖNTŐK Tatabányai Bányász—MTK-VM 1-0 (0-0) Tatabánya, 2500 néző. Vezette: Szabó B. (Maczkó J., Nagy L.). Tatabánya: Gróf — Tepszics, Lakatos, Szabó, Fischer — Barabás, Emmer, Schmidt — Kipricic, Plotár, P. Nagy. Edző: Bacsó István. MTK-VM: Gáspár — Huszárik, Turner, Balogh, Tóth J. — Katzenbach, Lőrincz, Turtóczky — Fodor, Boda, Bognár. Edző: Palicskó Tibor. Csere: Turtóczky helyett Fülöp a 62., Lőrinez helyett Borsó a 74., Schmidt helyett Hermann a 76. percben. Gólszerző: Szabó a 73. percben. Szögletarány: 11:5 (5:1) az MTK-VM javára Kezdés után jobbára a ven­dégek térfelén folyt a játék, ám az első kapuralövés csak a 12. percben ment Gáspár hálója felé: Kiprich átadásá­val Barabás került jó hely­zetbe, de 14 méterről kapu mellé vágta a labdát. Negyedórás játék után jött fel az MTK-VM, de csupán két szögletet ért el, s ezeket a hazai védők könnyen hárí­tották. A 21. percben Boda hosszú átadással a jobb olda­lon futtatta Bognárt, Gróf kapujából messzire kifutva rúgta el a labdát a szélső elől. Aztán Gáspár húzta le Kiprich beadását a befutó ta­tabányai támadók elől. . A 30. percben Schmidt a bal oldalon, a 16-os vonalá­nál szabálytalankodott Fodor­ral szemben, de Tóth J. be­adását Katzenbach elügyet­­lenkedte. Aztán Schmidt ve­zetett támadást a bal oldalon, ám az alapvonalról begurított labdája a társak helyett Tóth J.-hez került. A 37. percben Szabó B. megállította a játé­kot, magához kérette a főren­dezőt, és nyilván arra kérte, hogy figyelmeztesse a közön­séget: tartózkodjanak a sér­tegetéstől. A 40. percben Barabás tört előre, jó helyzetbe került, de nem vállalta a kapuralövést, közben Plotár lesre szaladt, s odalett a lehetőség. A 45. percben Fodor 18 méteres lö­vését Gróf szögletre ütötte. SZÜNET UTÁN a bányászok lendültek előre, de Gáspárnak sokáig nem akadt dolga. Az 53. percben gyors támadást vezettek fővárosiak a bal oldalon, Bog­a­nár beadását Katzenbach ka­pásból lőtte kapura, Gróf el­vetődve szögletre tenyerelte a labdát. Fodor jobbról be­ívelt szögletét 7 méterről Bo­da fejelte a bal alsó sarok irányába, Gróf ezúttal is szögletre tisztázott. Változa­tosabb lett ezután a játék. A 64. percben Tepszics jobb ol­dalról kapu elé lőtt labdáját Gáspár a befutó Kiprich elől húzta le. A 73. percben veze­téshez jutott a Tatabánya: P. Nagy 25 méterről, a balössze­kötő helyéről lőtt kapura, a labda Turnerrel szögletre vá­gódott. A szögletet Kiprich jobbról élesen lőtte kapu elé, s a balösszekötő helyén tar­tózkodó Szabó 10 méterről kapásból, félmagasan, nagy erővel vágta a labdát a kapu bal oldalába. 1-0 A 85. percben Kiprich lab­dájával Hermann ugrott ki a bal oldalon, de senkitől sem zavartatva 18 méterről elha­markodottan kapura lőtt, Gáspár könnyedén tisztázott, s Mezőnyjátékkal ért véget a találkozó­. A kellemetlen, előre haj­ló időben csak a leglelke­sebb bányász- és MTK-VM- szurkolók jöttek el az MNK elődöntőjére. Azt re­mélték, hogy igazi kupa­­küzdelmet látnak, de csa­lódtak. A döntőbe jutás le­hetősége egyik csapatot sem hozta tűzbe, mindkét együt­tes „átmentette” a legutób­bi bajnoki fordulóban mu­tatott formáját. A találko­zó igen gyenge, alacsony színvonalú játékot hozott. Az első játékrészben csu­pán egyetlen lövés ment kapura. A játék igazi kriti­kája az volt, hogy a szünet­ben a szurkolók egy része hazament... Szünet után változott a kép: sem sokat mindkét csapat tagjai lassan, körül­ményesen vezették támadá­saikat, a pontatlan átadá­sok miatt nem is alakultak ki helyzetek. A vendégek taktikája érvényesült job­ban, mivel Balogh Plotár, Tóth J. pedig Kiprich játé­kát hatástalanította, ám a vendégek tám­adósora sem boldogult a bányászvédők­kel szemben. Nem sok iz­galom volt a kilencven perc alatt. Végül Szabó ritkán látható, jól eltalált bomba­góllal juttatta döntőbe csa­patát. A lelkes hazai szur­kolók a hármas sípszó után nagy ovációval vették tu­domásul, hogy a döntő egyik résztvevője a Tata­bánya csapata lett! Jó: Szabó, Lakatos, ill. Tur­ner, Tóth J. Bacsó István: — Bár a já­tékunk helyenként akadozott, most a győzelem volt a fon­tos. Az MNK-döntőbe jutás némi gyógyír az utóbbi idő­ben nyújtott bajnoki teljesít­ményünkre. Palicskó Tibor: — Kis sze­rencsével jutott döntőbe a Tatabánya. Támadóink játé­ka ezúttal is elmaradt a vá­rakozástól. Janka Lajos Lakatos remekül irányította a hazaiak védősorát Bp. Honvéd-Diósgyőri VTK 1-0 (1-0) Diósgyőr, 8000 néző. Vezette: Divinyi (Makó, Szilágyi). Bp. Honvéd: Andrusch — Sailai, Nagy, Garaba, Varga — Kerepeczky, Détári, Sikesdi — Bodonyi, Dajka, Kovács. Edző: Komora Imre. DVTK: Veréb — Szlovák, Szűcs, Görgei, Szemere — Kiss, Menyhárt, Oláh — Lippai, Ffike, Balogh. Edző: Bán­­kuti László. Csere: Kovács helyett Tóth az 57., Kerepeczky helyett Dózsa a 83. percben. Gólszerző: Bodonyi a 33. percben. Sárga lap: Varga a 67., Tóth a 77. percben. Szögletarány: 5:4 (3:0) a Bp. Honvéd javára. (A diósgyőriek öltözőjé­ben Bánkuti László azért kesergett, mert Dzurják legutóbb begyűjtötte har­madik sárga lapját, így az NB II-es góllövőlista ve­zetője csak a lelátóról fi­gyelhette társait. Komora Imre, a kispes­tiek mestere azt mondta: — Szeretnénk megnyerni az MNK-t, ehhez most si­kerrel kell vennünk a Diósgyőrött állított aka­dályt.­­ Amíg folyt a készülődés, a stadionon kívül a szur­kolók azért méltatlankod­tak, mert meglepően ke­vés pénztár nyitott ki, így hosszú sorok kígyóztak a kapuk előtt.) A találkozó első eseményét Balogh közeli fejese jelen­tette, de a labda hárítása nem okozott­­ gondot And­­ruschnak. Nem sokkal ké­sőbb Kiss szabadrúgása sü­vített el a jobb sarok mel­lett Válaszként Garaba lőtt 20 m-ről a fölé. Óvatosan próbálkozott mindkét együt­tes, kiegyenlített volt a já­ték. A 18. percben óriási hely­zetet hagytak kihasználatla­nul a hazaiak: Fükő a 18- oson belül sarokkal Lippai elé adott, a szélső azonban addig készülődött a lövés­hez, amíg a kivetődő And­rusch leszedte a lábáról a labdát. A 20. percben Kiss 25 m-ről leadott, bal sarok­ra tartó szabadrúgását védte a kispesti kapus. A 33. perc­ben vezetéshez jutottak a vendégek. Dajka megkeverte a diósgyőriek bal oldali vé­delmét, pontosan gurított vissza, az üresen hagyott Bodonyi az ötösön lekezelte a labdát, majd laposan a hálóba lőtt. 1-0 A félidő hajrájában el­eredt az eső, csúszós lett a pálya. Enyhe mezőnyfö­lényre tett szert a vendég­csapat. A 44. percben Varga bal oldali szögletét Nagy az ötösről a jobb felső sarok fölé fejelte. SZÜNET UTÁN a 48. percben Szlovák jobb oldali beadását elvétették a védők, Andrusch kiperdült a labda, de kezéből nem volt a közelben egyetlen ha­zai támadó sem. Négy perc múlva Baloghot Varga sza­bálytalanul szerelte a 16- oson belül, és mivel Divi­nyi továbbot intett, nagy lett a felzúdulás a nézőtéren. Nagy lendülettel rohamoz­tak a diósgyőriek, beszorult a bajnokcsapat. Az 58. perc­ben Balogh a jobbösszekötő helyén kiugrott a fővárosi védők közül, betört a 16- oson belülre, majd 14 m-ről úgy lőtt a kapuba, hogy labda a jobb oldali kapufá­n ról pattant a hálóba. Divi­nyi játékvezető megvárta az akció befejezését, majd les címén kifelé ítélt szabad­rúgást! Elszabadult a pokol, a hazai játékosok és a szur­kolók is egyöntetűen „rek­lamáltak”. A játékvezető azonban hajthatatlan ma­radt, majd a nem szűnő tüntetés miatt félbeszakítot­ta a találkozót, állt a játék, de a két percig kedélyek csak igen sokára csillapod­tak le... (Divinyi Béla: „Igaz, hogy a partjelzőm­ nem in­tett az esetnél, de én úgy ítéltem meg, hogy a diós­győri játékos legalább másfél méteres lesen kap­ta a labdát. Időben sípol­tam, de a nagy zajban ezt valószínűleg nem hallották a játékosok.”­ A 69. percben Détári az ötösről fejelt a jobb sarok mellé, majd a hajrában Tóth 10 m-ről magasan a kapu fölé bombázott. Régen voltak ilyen sokan Diósgyőrött tétmérkőzésen. Akik a szeszélyes idő elle­nére kilátogattak a stadion­ba, nem csalódtak, mert küzdelmes és időnként él­vezetes összecsapást kísér­hettek figyelemmel. Jó volt az iram, mindkét együttes elszántan próbálkozott. Nem kis meglepetésre a ha­zaiak cseppet sem tisztel­ték a bajnokegyüttest, bát­ran felvették vele a har­cot. A kispestiek átadták a területet, láthatóan kivá­rásra játszottak, s jobbára ellenakciókra vállalkoztak. A DVTK régen látott lel­kesedéssel futballozott, de amikor Lippai elhibázott egy hatalmas gólszerzési le­hetőséget, úgy tűnt, hogy ez kedvüket szegi az ad­dig felettébb derekasan harcoló hazaiaknak. A diósgyőriek sok adogatással építgették akcióikat, s mi­re eljutottak az ellenfél 16- osáig, szembekerültek a jól tömörülő, szervezett védő­fallal, amely útját állta a próbálkozásoknak. A kis­pestiek első igazi helyzetü­ket értékesítették, utána pedig „ráültek” az ered­ményre. Ez a harcmodor kicsit kockázatosnak tűnt, mert igen nagy vehemen­ciával rohamoztak a haza­iak. Mindez főleg a szünet után vált szembetűnővé, amikor a vendégek szinte kizárólag a védőmunkában jeleskedtek. Balogh kívül­ről teljesen szabályosnak tűnő gólt szerzett, amit Di­vinyi — ki tudja, miért — nem ítélt meg. Nagy kár az esetért, mert a játék­vezető súlyos hibája döntő mértékben befolyásolta találkozót. A hajrában vál­a­lalkozóbb lett a Bp. Hon­véd, kiegyenlítetté vált a találkozó. A látottak alap­ján a második vonalban igencsak közepesen szerep­lő DVTK rendkívül megne­hezítette a bajnokcsapat to­vábbjutását. A vendégsi­kert azonban beárnyékolja a játékvezető durva hibája! Jó: Andrusch, Sallai, Nagy, Garaba, ill. Görgei, Meny­hárt, Balogh, Komora Imre: — A tét rá­nyomta bélyegét a mérkő­zésre. Játékosaink elsősorban lelkesedésből és küzdeni tu­­dásból vizsgáztak jól. Sajná­lom, hogy nem tudtuk játé­kunkkal lenyűgözni a diós­győri szurkolókat. A fegyel­mezett és lelkes DVTK el­ismerést érdemel. Bánkuti László: — Az el­ső félidőben a kispestiek, a másodikban mi játszottunk jobban. A Bp. Honvédnak gratulálok a továbbjutáshoz, de elkeserít, hogy nemcsak­ rajtuk múlott a kiesé­sünk ... Doros László Bodonyi, a továbbjutást jelentő gól szerzője NÉPSPORT 3 Edzőváltozás Pécsett Rónai István levelét megírta... Amikor április 6-án, Szombathelyen vereséget szenvedett a PMSC, ak­kor Rónai István, a pécsiek edzője elkeseredésében le­vélben lemondott. Az egye­sület elnökének eljuttatott írásában, jószándéktól ve­zérelve, felajánlotta, hogy félreáll, és ezzel — másnak lehetőséget adva — talán megmentheti a kieséstől a csapatot! A klubvezetés akkor meggyőzte: semmi sincs veszve, még egy darabig maradjon a kor­mánykeréknél. — Beigazolódott, hogy képtelen vagyok felrázni a társaságot. Ezt már akkor éreztem és így vagyok vele most is. Morálisan is meg­rendült a csapat, s ebből nem sok jó sülhet ki. Mi­után rábeszéltek, hogy le­­gyek továbbra is vezetőed­ző, mindent úgy döntöttem: megfontolva maradok. Nem léphetek le csak úgy a süllyedő hajóról. Ezt április 21-én nyilat­kozta Rónai István. Ára azóta írt még egy levelet, amely április 29-i keltezé­sű. Ebben ez áll: „Kérem a tisztelt elnök elvtársat, hogy az NB I-es labdarúgócsapat vezetőed­zői tisztsége alól mentsen fel és más szakmai feladattal bízzon meg. Kérésemet az­zal indokolom, hogy nyításommal a csapat irá­nt elvárásoknak nem megfelelni. Amennyiben tud a szerződésem lejárta (1985. június 30.) után az egyesü­let igényt tart munkámra, szívesen tevékenykedem a szakosztályban.” Az ismételt bejelentésre, a szegedi mérkőzést köve­tően, vasárnap ült össze a PMSC válságstábja, majd keddre összehívtak egy rendkívüli elnökségi ülést. Ennek egyetlen napirendi pontja volt: Rónai István lemondása. A testület elfo­gadta a lemondást, és az­­ edzői teendők ellátásával Garami József mestered­zőt, a PMSC utánpótlás­­szakágvezetőjét bízta meg. Az edzőcserét követően Lőcsei Attila, a klub ügy­vezető elnöke adott tájé­koztatást. — Rónai Istvánban az elnökség eddig is bízott és ezután is bízni fog. Erő­szakolni viszont nem lehet, hogy maradjon. A csapat gyenge szereplésének okai között edzői gondok is vannak, de abban, hogy idáig jutottunk csak má­sodlagos az edző szerepe. Lemondását április 30-ával mégis elfogadtuk. Azért esett Garami Józsefre a választásunk, mert ismeri a csapatot, a játékosokat, a feltételrendszert, a hú­szas keret tagjai közül soknak a nevelője volt. A bajnokság végéig szól a megbízatása. részfoglalkozásban Feladatát látja el, főállásban marad a Pol­lack Mihály Műszaki Főis­kolán. A pályaedző to­vábbra is Koller Nándor lesz. Egyébként kedden jártunk az MLSZ-ben, ahol bejelentettük a változást. Erre az „áldást” csütörtö­kön az edzőbizottság adja majd meg. Rónai István döntését így indokolta: — Nem tudom, hogy hol hibáztam, emiatt azt sem tudom, min kellene változ­tatnom. Ha pedig nem tu­dok segíteni, akkor ne is ártsak. Ez vezérelt, amikor így döntöttem. Nem meg­­futamodás, mert a csapatot már nem tudom felrázni, fanatizálni. Azzal tisztában vagyok, hogy ez kudarc. A felelősség akkor is az enyém, ha netalán kies­nénk. Reménykedem, hogy a játékosok a változás ad­ta lehetőségeket megra­gadják és kiharcolják a bentmaradást. Ezekben a labdarúgókban megvan az a becsvágy, hogy továbbra is az NB 1-ben futballoz­zanak. Amennyiben a szer­ződésem lejárta után az egyesület igényt tart a munkámra, szívesen tevé­kenykedem a szakosztály­ban. Addig is utódomtól, Garami Józseftől átválla­lok olyan teendőket, ame­lyeket ő most nehezebben tudna elvégezni. Ezek: já­tékosnézés, tárgyalás át­igazolási ügyekben, az el­lenfelek megfigyelése. Az utánpótlás korúakkal sze­retnék egy-két évig fog­lalkozni, ha erre a PMSC- nél lehetőséget adnak szá­momra. Minden Pécshez köt, ezért akarok itt maradni Az utód, Garami József végveszélyben lévő PMSC-t vett át. — A bentmar­adás­ért óriási erőfeszítéseket kell tennünk. Azért vállaltam a megbízatást, mert tam, hogy ha valaki belát­tud segíteni a PMSC-n, annak idevalósinak­­ kell lennie. Remélem, a játékosok mindent megtesznek azért, hogy elkerüljük a A maximumot kell kiesést, most kisajtolni belőlük, akkor talán NB I-esek maradunk. Sajnos, olyan mérkőzéseink jönnek idegenben — Győ­rött, Debrecenben, Kispes­ten és Újpesten — amelye­ken máskor sem szokott sok babér teremni szá­munkra. Nagyobb akaratot,­ elszántságot követelek te­hát a hátralévő hét mér­kőzésen a fiúktól. Azt, hogy ez elég lesz-e, nem tudom... Horváth László Rónai István Garami József

Next