Népsport, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-02 / 1. szám

XLII. 1. ♦ 1986. január 2. Labdarúgás___| Száger sikere Zonguldakban A panorámás autó SSw ideig gyorsan falta a kilomé­tereket a Fekete-tenger part­ján fekvő Zonguldak felé ve­zető úton. Isztambultól már vagy három órán át száguldoz­tunk, amikor egy Turm­an el­nevezésű étterem előtt húsz percre megálltunk. Mellettem egy fiatal török munkás ült, Mi­hat Demircan, s mivel már váltottunk néhány szót, un­szolt, együnk meg egy forró tyúkhúslevest. És miközben a jó ízű ételt kortyolgattuk, ar­ról magyarázott, hogy a törö­kök testvéri módon szeretik a magyarokat. Demircan Ereglinél elbúcsú­zott. Mercedesünk ettől kezdve fújtatni kezdett, mert a teker­­vényes úton egyre feljebb kel­lett kapaszkodnia. Kopár, sze­gényes vidékek váltogatták egymást, néhol hatalmas sza­kadék tátongott alattunk, s bi­zony kivert a verejték, ami­kor buszunk kereke csak fél­­méternyire gurult a mélység szélétől. A verőfényt lassan szürkeség váltotta fel, köd ter­peszkedett a hegylábak közé, s mire hat és fél órás utazás után magunk mögött hagytunk 360 km-t és megérkeztünk Zonguldakba, besötétedett. Ez a kis bányászváros ame­lyet száznegyvenezren laknak, tartományi székhely. Egyik ol­dalát tenger szegélyezi. A bel­város még lapos területen ala­kult ki, de odébb a hegyoldal­ba kellett építkezni. Zegzugo­sak, kanyargósak az utcák, festői a környezet. A házak tarkák, s többségükben régi­ek. Egy öböl részlet, zöld öve­zetével évezredes nyugalmat áraszt. Erős Mekik, a klub általá­nos titkára már várt rám. Tő­le tudtam meg, hogy a Zongul­dakspor színe piros-kék. Hat szakosztályuk van. Labdarúgó­­csapatuk tizenkét éve szerepel az első ligában. Legjobb helye­zésüket 82-ben érték el, a ne­gyedik helyen végeztek, leg­utóbb viszont csak jobb gól­­különbségüknek köszönhették a bentmaradást. Huszonkét profi játékosuk van, s hat együttesük. Séta közben éppen a pályá­hoz értünk, amikor Erős a hegyoldal felé bökött. — Ott lakik a hodzsa. Vagyis Száger György, a csa­pat edzője, ízlésesen berende­zett lakásának ablakából be­látni az egész pályát, mintha díszpáholyban ülne az em­ber. Gyuri felesége a kony­hából szokta nézni a mér­kőzéseket, ha éppen bírja idegekkel. Egy időben nem sok kedve volt kukucskálni, mert püföl­ték a Zonguldakot. Sze­gény Gyuri borzalmas heteket élt át, hiszen a bemutatkozása eredmények szempontjából a lehető legrosszabban sikerült: hét mérkőzésből csupán két pontot szereztek. Előzményként még annyit, hogy a Zonguidak fennállása óta Száger személyében most szerződtetett először külföldi edzőt, mégpedig mindjárt két évre. Kiválasztásában szerepet játszott az is, hogy jól beszél angolul, így tolmácsa az a Bil­­gia Hasdemir lehetett, aki hi­vatásos angol tanár. Vékony dongájú, bajuszos, vidám fic­kó, aki nagy segítségére van Szágennak. Na de térjünk vissza arra a bizonyos hét mérkőzésre. — Gyuri, hogy is volt? Felsóhajtott. — Még gondolni is rossz rá. . . Rettenetes volt. . . noha nem ért bennünket teljesen vá­ratlanul... A bajnoki rajt előtt ugyanis alaposan meg­gyengült a csapatunk. Az el­nök, Ertogrul Emral az anya­gi nehézségek enyhítésére megvált hét játékosunktól, per­sze a legjobbaktól. A régi csa­patból csupán négyen marad­tak. Hoztak ugyan néhány új fiút, de többségében olyanokat, akiknek képességei nem felel­tek meg a kívánalmaknak. És az ügyeseknek is idő kellett a beilleszkedéshez. Nagy igyeke­zettel, odaadással dolgoztunk. Törekvéseimet támogatta a vezetés és jó társakra találtam a játékosok többségében, aki­ket az újszerűség, a számukra szokatlan módszerek és gya­korlatok serkentettek. Időköz­ben újabb cserék is voltak. Megváltunk játékosoktól, hoz­tunk két újat, de a szekér aka­­­dozott. Nem volt megfelelő a csapatjáték, sokszor csak ver­gődtünk a pályán. Nem féltél attól, hogy el­küldenek? — De igen. — És végül is mi mentett meg? — Kérdezd meg erről Riza Tanmnerit, a klub elnökhelyet­tesét. Megkérdeztem, íme a vála­sza: — Mi sokkal türelmesebbek vagyunk az edzővel szemben mint másutt, mert tudjuk, hogy a csapat nem elég erős. A Zon­­guldakspor nem olyan jó, mint a Fener vagy a Galatasaray, vagy mondjuk a Besiktas. Ezért jobban elviseljük a ve­reséget. Számítottunk is a kez­deti balsikerekre, ezért kü­lö­­sebben nem lepődtünk meg. Láttuk, hogy Száger becsüle­tesen, szorgalmasan és jól dol­gozik. Tudtuk, hogy előbb­­utóbb lesz is eredménye. És valóban lett, mégpedig olyan, amely a klub életének legfényesebb lapjaira kívánko­zik. Az újabb kilenc talál­kozón ugyanis tizennégy pon­tot szerzett a Zonguidak, s ez­zel a kiváló teljesítménnyel felzárkózott a középmezőny­höz! Ott voltam még Törökor­szágban, amikor Eskisehírben 2-1-re győztek! Ez óriási bra­vúrnak számított, s a bányász­­együttes első idegenbeli győ­zelmét jelentette. Az egész vá­ros ünnepelte csapatát. Az egyik lap arra szavazott, hogy Száger a hét edzője. És majdnem véghez vittek egy újabb nagy tettet is. Egy­mást követő négy mérkőzésen hat gólt rúgtak, s ha kettővel többre sikeredett volna, ak­kor a török szövetségtől hat millió lírás (hatszázezer forint) jutalom ütötte volna marku­kat. Ez óriási összeg, s az kap­ja, aki a négyes sorozatban legalább nyolc gólt ér el. A szövetség ily módon is ösztöké­li a csapatokat a támadójáték­ra, hogy most igen­csak kijut az el­ismerés Szágernak. Salih Li-Csoda­ e, Jalgil, a csapat régi játékosa, jelenlegi pályaedzője mond­ja: — Sok neves török edzővel dolgoztam együtt, de egyikük sem tevékenykedett olyan tu­datosan, módszeresen mint Száger, aki fegyelmet követel, s szükség esetén a büntetéstől sem riad vissza. Taktikailag pedig nagyon felkészült, reme­kül felismeri az ellenfél gyengéit. Elérte, hogy csapa­tunknak sajátos arculata van. Sutba vágta a sablonos focit, az egészséges támadójátékot helyezte előtérbe. Nem is hit­tem volna, hogy félév leforgá­sa alatt ennyit erősödhet a csa­patjáték. Most már biztos, hogy nem lesznek kiesési gondjaink, így aztán nem csoda, hogy a mai Száger már nyugodt, meg­fontolt, kiegyensúlyozott em­bernek tűnik. Olyannak, aki feltételezhetően már túlvan a zonguldaki buktatókon, s csa­patával együtt élvezi a kis bá­nyászváros labdarúgást ked­velő lakóinak szeretetét (Legközelebb majd a Bursá­­ban szereplő magyarok hely­zetéről) Németh Gyula Több esztendős hagyo­mányunkhoz híven ezúttal is elkészítettük napjaink válogatott játékosainak lis­táját, mivel a labdarúgás népes szurkolótáborában ezekről az adatokról gyak­ran esik szó, sokszor élénk viták és fogadások kereté­ben. Nagyválogatottunk több mint nyolc évtizedes törté­nete során, 1902. október 12-től 1985. december 14-ig — Bécstől Tolucáig — 593 hivatalos országok közötti mérkőzésen lépett pályára és ezeken 671 labdarúgó öltötte magára a címeres mezt. A közönséget termé­szetesen elsősorban a kor­társ labdarúgók adatai ér­deklik, az alábbiakban te­hát róluk lesz szó. Össze­állításunkban mindazok he­lyet kapnak, akik 1985-ben játszottak az A-válogatott­­ban (természetesen a kül­földön szereplő „vendég­­munkások” is), továbbá azok, akik 1985 őszén itt­hon NB I-es klubcsapatok kerettagjai. Néhány megjegyzés a lis­tához. 1. A név előtti sorszám azt jelzi, hogy az illető já­tékos időrendben hánya­dikként került a nagyválo­­gatottba. Ez a labdarúgó­nak a válogatottbeli „azo­nossági száma”. 2. A név után az(ok) az egyesületiek), amely(ek)ből a játékos válogatott lett, még akkor is, ha az illető jelenleg már más klub tag­ja. A több egyesületben szerepelteknél a klubnév utáni szám azt jelzi, hogy annak játékosaként hány­szor volt válogatott. 3. Az évszámok az első és a legutóbbi (utolsó) vá­logatottság esztendei. Sorszám, név, egyesület(ek) 671. Balog Tibor, Vasas 625. Bodonyi Béla, Bp. Honvéd 667. Bognár György, MTK-VM 620. Borostyán Mihály, DVTK 629. Borsó János, MTK-VM 647. Budavári László, Csepel 596. Csongrádi Ferenc, Videoton 645. Csonka Gyula, Rába ETO 656. Csuha­y József, Videoton 634. Dajka László, Bp. Honvéd 662. Détári Lajos, Bp. H­onvéd 660. Disztl László, Videoton 659. Disztl Péter, Videoton 594. Ebedli Zoltán, FTC Bp. Honvéd 14, AEK Athén 5 652. Farkas Tibor, Vasas 670. Fitos József, Bp. Honvéd 630. Garaba Imre, Bp. Honvéd 607. Gyimesi László, Bp. Honvéd­ből­ az eddigi 593 váloga­tott mérkőzésen hány lab­darúgó viselte a címeres mezt? 113: FTC; 99: Új­pesti Dózsa; 92:­ MTK-VM; 65: Bp. Honvéd; 56: Vasas; 25: Csepel; 16: Rába ETO, nyilván ő is belép az „öt­venesek” tiszteletre méltó körébe.) összeállításunkat egy újabb rangsorral zárjuk: a mostani NB 1-es klubcsa­patainkból­­és jogelődeik­ Ambruschtól Zsiborásig Válogatott játékosaink Videoton; 11: PMSC; 10: Tatabánya; 7: Haladás; 4: Békéscsabai Előre Sparta­cus; 3: DMVSC, ZTE; 1: Bp. Volán (Martos Győző). A Siófok derék csapatából még senki nem volt válo­gatott, bár soraiban most két korábbi válogatott is szerepel: Kovács László és Tieber László, akik annak idején a Videotonból ke­rültek a nemzeti 11-be. Itt egyébként a Dózsa jubilál­hat jövőre. A kérdés: ki lesz a lila-fehérek 100. vá­logatottja? És most lássuk a jelen válogatott labdarúgóinak, összesen 61 játékosnak (köztük 7 újoncnak) az adatait — betűrendben. A válogatottak örökrang­listájának élcsoportjában (1902—1985) is történt egy érdekes változás. Nyilasi Tibor elérkezett a 70. válo­gatottsághoz, s ezzel az 1984. évi 16. helyről a 13.­­ra lépett előre. Három haj­dani világklasszist előzött meg Hidegkúti Nándor, Kocsis Sándor és Schlosser Imre személyében. A maiak közül Tóth József tartja korábbi 20. helyezését. Eddig összesen 23-an voltak legalább 5­0-szeres válogatottak. 100: Bozsik József; 92: Fazekas László; 86: Grosics Gyula; 84: Pus­kás Ferenc; 80: Mátrai Sán­dor; 77: Sipos Ferenc; 76: Bálint László, Bene Ferenc, Fenyvesi Máté dr.; 75: Al­bert Flórián, Sándor Ká­roly; 71: Tichy Lajos; 70: Nyilasi Tibor; 68: Hideg­kúti Nándor, Kocsis Sán­dor, Schlosser Imre; 62: Göröcs János; 61: Mészöly Kálmán, Sárosi György dr.; 56: Tóth József; 53: Bíró Sándor; 52: Lantos Mihály; 50: Fogl Is Károly.­­Gara­­ba Imre 1985 végén 49 vá­logatottságnál tart, jövőre 649. Hajszán Gyula, Rába ETO 643. Hannich Péter, Rába ETO 686. Cserédi Attila, Ú. Dózsa 601. Izsó Ignác, Vasas 651. Jancsika Károly, FTC 641. Kakas László, FTC 636. Kardos József, Ü. Dózsa 650. Kelemen Gusztáv, Csepel 640. Kerekes György, DMVSC 664. Kiprich József, Tatabánya 626. Kiss János, DMVSC 648. Kiss Sándor, V. Dózsa 665. Kovács Kálmán, Bp. Honvéd 382. Kovács László, Videoton 597. Májer Lajos, Videoton Sporting Lisboa 8 613. Nagy Antal, Bp. Honvéd 587. Nyilasi Tibor, FTC 58, Austria Wien 12 1975—85 70 32 Év(ek) Vál. Gól(ok) Sorszám, név, egyesületiek) Év(ek) Vál. Gól(ok) 663. Andrusch József, Bp. Honvéd 1984— 565. Mészáros Ferenc, Vasas 20 19851 1973—82 28 1979—85 276 654. Mészáros Ferenc, PMSC 1983—85 112 19853 1 1979—85 212 1979—825 669. Nagy József, Haladás 19851 19801 19321 1 1976—84 24 593. Paróczai Sándor, Békéscsabai 1982—832 Előre Spartacus 1, 1983—848 Bp. Honvéd 8 1976—809 1980—85 16 602. Pásztor József, Békéscsabai 1984—85 133 Előre Spartacus 1976—809 1 1984—853 628. Péter Zoltán, ZTE 1979—85 182 1984—85 10 570. Póczik József, Rába ETO 1974—83 144 1976—83 1­21 635. Pölöskei Gábor, Rába ETO 2, 631. Esterházy Márton, FTC 12 1980—85 144 1980—85 197 588. Rab Tibor, FTC 1975—82 29 19831 653. Róth Antal, PMSC 1983—85 131 19851 639. Sallai Sándor, DMVSC 11, 1980—85 493 Bp. Honvéd 17 1981—85 28 1978—858 1 632. Soós István, ZTE 19801 1982—85 194 658. Szabó Ottó, Rába ETO, 19841 1982—84 191 618. Szántó Gábor, DVTK 8, 19851 FTC 4 1979—82 12 1976—825 2 668. Szendrei József, II. Dózsa 19851 19831 641. Szentes Lázár, Rába ETO 1982—836 3 19822 611. Szokolai László, FTC 8, 1980—85 233 Sturm Graz 4 1978—85 122 19821 623. Tepszics Ignác, FTC 19791 19812 610. Tieber László, Videoton 1978—792 2 1984—85 103 579. Tóth József, PMSC 5, 19791 II. Dózsa 51 1974—8­3 561 1982—832 2 603. Törőcsik András, II. Dózsa 1976—84 45 12 19854 1 560. Váradi Béla, Vasas 1972—82 36 13 1975—77 12 633. Varga József, Bp. Honvéd 1980—85 281 1976—793 624. Zsiborás Gábor, FTC 1979—833 Antal Zoltán NÉPSPORT 3

Next