Népsport, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-02 / 1. szám
XLII. 1. ♦ 1986. január 2. Labdarúgás___| Száger sikere Zonguldakban A panorámás autó SSw ideig gyorsan falta a kilométereket a Fekete-tenger partján fekvő Zonguldak felé vezető úton. Isztambultól már vagy három órán át száguldoztunk, amikor egy Turman elnevezésű étterem előtt húsz percre megálltunk. Mellettem egy fiatal török munkás ült, Mihat Demircan, s mivel már váltottunk néhány szót, unszolt, együnk meg egy forró tyúkhúslevest. És miközben a jó ízű ételt kortyolgattuk, arról magyarázott, hogy a törökök testvéri módon szeretik a magyarokat. Demircan Ereglinél elbúcsúzott. Mercedesünk ettől kezdve fújtatni kezdett, mert a tekervényes úton egyre feljebb kellett kapaszkodnia. Kopár, szegényes vidékek váltogatták egymást, néhol hatalmas szakadék tátongott alattunk, s bizony kivert a verejték, amikor buszunk kereke csak félméternyire gurult a mélység szélétől. A verőfényt lassan szürkeség váltotta fel, köd terpeszkedett a hegylábak közé, s mire hat és fél órás utazás után magunk mögött hagytunk 360 km-t és megérkeztünk Zonguldakba, besötétedett. Ez a kis bányászváros amelyet száznegyvenezren laknak, tartományi székhely. Egyik oldalát tenger szegélyezi. A belváros még lapos területen alakult ki, de odébb a hegyoldalba kellett építkezni. Zegzugosak, kanyargósak az utcák, festői a környezet. A házak tarkák, s többségükben régiek. Egy öböl részlet, zöld övezetével évezredes nyugalmat áraszt. Erős Mekik, a klub általános titkára már várt rám. Tőle tudtam meg, hogy a Zonguldakspor színe piros-kék. Hat szakosztályuk van. Labdarúgócsapatuk tizenkét éve szerepel az első ligában. Legjobb helyezésüket 82-ben érték el, a negyedik helyen végeztek, legutóbb viszont csak jobb gólkülönbségüknek köszönhették a bentmaradást. Huszonkét profi játékosuk van, s hat együttesük. Séta közben éppen a pályához értünk, amikor Erős a hegyoldal felé bökött. — Ott lakik a hodzsa. Vagyis Száger György, a csapat edzője, ízlésesen berendezett lakásának ablakából belátni az egész pályát, mintha díszpáholyban ülne az ember. Gyuri felesége a konyhából szokta nézni a mérkőzéseket, ha éppen bírja idegekkel. Egy időben nem sok kedve volt kukucskálni, mert püfölték a Zonguldakot. Szegény Gyuri borzalmas heteket élt át, hiszen a bemutatkozása eredmények szempontjából a lehető legrosszabban sikerült: hét mérkőzésből csupán két pontot szereztek. Előzményként még annyit, hogy a Zonguidak fennállása óta Száger személyében most szerződtetett először külföldi edzőt, mégpedig mindjárt két évre. Kiválasztásában szerepet játszott az is, hogy jól beszél angolul, így tolmácsa az a Bilgia Hasdemir lehetett, aki hivatásos angol tanár. Vékony dongájú, bajuszos, vidám fickó, aki nagy segítségére van Szágennak. Na de térjünk vissza arra a bizonyos hét mérkőzésre. — Gyuri, hogy is volt? Felsóhajtott. — Még gondolni is rossz rá. . . Rettenetes volt. . . noha nem ért bennünket teljesen váratlanul... A bajnoki rajt előtt ugyanis alaposan meggyengült a csapatunk. Az elnök, Ertogrul Emral az anyagi nehézségek enyhítésére megvált hét játékosunktól, persze a legjobbaktól. A régi csapatból csupán négyen maradtak. Hoztak ugyan néhány új fiút, de többségében olyanokat, akiknek képességei nem feleltek meg a kívánalmaknak. És az ügyeseknek is idő kellett a beilleszkedéshez. Nagy igyekezettel, odaadással dolgoztunk. Törekvéseimet támogatta a vezetés és jó társakra találtam a játékosok többségében, akiket az újszerűség, a számukra szokatlan módszerek és gyakorlatok serkentettek. Időközben újabb cserék is voltak. Megváltunk játékosoktól, hoztunk két újat, de a szekér akadozott. Nem volt megfelelő a csapatjáték, sokszor csak vergődtünk a pályán. Nem féltél attól, hogy elküldenek? — De igen. — És végül is mi mentett meg? — Kérdezd meg erről Riza Tanmnerit, a klub elnökhelyettesét. Megkérdeztem, íme a válasza: — Mi sokkal türelmesebbek vagyunk az edzővel szemben mint másutt, mert tudjuk, hogy a csapat nem elég erős. A Zonguldakspor nem olyan jó, mint a Fener vagy a Galatasaray, vagy mondjuk a Besiktas. Ezért jobban elviseljük a vereséget. Számítottunk is a kezdeti balsikerekre, ezért külösebben nem lepődtünk meg. Láttuk, hogy Száger becsületesen, szorgalmasan és jól dolgozik. Tudtuk, hogy előbbutóbb lesz is eredménye. És valóban lett, mégpedig olyan, amely a klub életének legfényesebb lapjaira kívánkozik. Az újabb kilenc találkozón ugyanis tizennégy pontot szerzett a Zonguidak, s ezzel a kiváló teljesítménnyel felzárkózott a középmezőnyhöz! Ott voltam még Törökországban, amikor Eskisehírben 2-1-re győztek! Ez óriási bravúrnak számított, s a bányászegyüttes első idegenbeli győzelmét jelentette. Az egész város ünnepelte csapatát. Az egyik lap arra szavazott, hogy Száger a hét edzője. És majdnem véghez vittek egy újabb nagy tettet is. Egymást követő négy mérkőzésen hat gólt rúgtak, s ha kettővel többre sikeredett volna, akkor a török szövetségtől hat millió lírás (hatszázezer forint) jutalom ütötte volna markukat. Ez óriási összeg, s az kapja, aki a négyes sorozatban legalább nyolc gólt ér el. A szövetség ily módon is ösztökéli a csapatokat a támadójátékra, hogy most igencsak kijut az elismerés Szágernak. Salih Li-Csoda e, Jalgil, a csapat régi játékosa, jelenlegi pályaedzője mondja: — Sok neves török edzővel dolgoztam együtt, de egyikük sem tevékenykedett olyan tudatosan, módszeresen mint Száger, aki fegyelmet követel, s szükség esetén a büntetéstől sem riad vissza. Taktikailag pedig nagyon felkészült, remekül felismeri az ellenfél gyengéit. Elérte, hogy csapatunknak sajátos arculata van. Sutba vágta a sablonos focit, az egészséges támadójátékot helyezte előtérbe. Nem is hittem volna, hogy félév leforgása alatt ennyit erősödhet a csapatjáték. Most már biztos, hogy nem lesznek kiesési gondjaink, így aztán nem csoda, hogy a mai Száger már nyugodt, megfontolt, kiegyensúlyozott embernek tűnik. Olyannak, aki feltételezhetően már túlvan a zonguldaki buktatókon, s csapatával együtt élvezi a kis bányászváros labdarúgást kedvelő lakóinak szeretetét (Legközelebb majd a Bursában szereplő magyarok helyzetéről) Németh Gyula Több esztendős hagyományunkhoz híven ezúttal is elkészítettük napjaink válogatott játékosainak listáját, mivel a labdarúgás népes szurkolótáborában ezekről az adatokról gyakran esik szó, sokszor élénk viták és fogadások keretében. Nagyválogatottunk több mint nyolc évtizedes története során, 1902. október 12-től 1985. december 14-ig — Bécstől Tolucáig — 593 hivatalos országok közötti mérkőzésen lépett pályára és ezeken 671 labdarúgó öltötte magára a címeres mezt. A közönséget természetesen elsősorban a kortárs labdarúgók adatai érdeklik, az alábbiakban tehát róluk lesz szó. Összeállításunkban mindazok helyet kapnak, akik 1985-ben játszottak az A-válogatottban (természetesen a külföldön szereplő „vendégmunkások” is), továbbá azok, akik 1985 őszén itthon NB I-es klubcsapatok kerettagjai. Néhány megjegyzés a listához. 1. A név előtti sorszám azt jelzi, hogy az illető játékos időrendben hányadikként került a nagyválogatottba. Ez a labdarúgónak a válogatottbeli „azonossági száma”. 2. A név után az(ok) az egyesületiek), amely(ek)ből a játékos válogatott lett, még akkor is, ha az illető jelenleg már más klub tagja. A több egyesületben szerepelteknél a klubnév utáni szám azt jelzi, hogy annak játékosaként hányszor volt válogatott. 3. Az évszámok az első és a legutóbbi (utolsó) válogatottság esztendei. Sorszám, név, egyesület(ek) 671. Balog Tibor, Vasas 625. Bodonyi Béla, Bp. Honvéd 667. Bognár György, MTK-VM 620. Borostyán Mihály, DVTK 629. Borsó János, MTK-VM 647. Budavári László, Csepel 596. Csongrádi Ferenc, Videoton 645. Csonka Gyula, Rába ETO 656. Csuhay József, Videoton 634. Dajka László, Bp. Honvéd 662. Détári Lajos, Bp. Honvéd 660. Disztl László, Videoton 659. Disztl Péter, Videoton 594. Ebedli Zoltán, FTC Bp. Honvéd 14, AEK Athén 5 652. Farkas Tibor, Vasas 670. Fitos József, Bp. Honvéd 630. Garaba Imre, Bp. Honvéd 607. Gyimesi László, Bp. Honvédből az eddigi 593 válogatott mérkőzésen hány labdarúgó viselte a címeres mezt? 113: FTC; 99: Újpesti Dózsa; 92: MTK-VM; 65: Bp. Honvéd; 56: Vasas; 25: Csepel; 16: Rába ETO, nyilván ő is belép az „ötvenesek” tiszteletre méltó körébe.) összeállításunkat egy újabb rangsorral zárjuk: a mostani NB 1-es klubcsapatainkbólés jogelődeik Ambruschtól Zsiborásig Válogatott játékosaink Videoton; 11: PMSC; 10: Tatabánya; 7: Haladás; 4: Békéscsabai Előre Spartacus; 3: DMVSC, ZTE; 1: Bp. Volán (Martos Győző). A Siófok derék csapatából még senki nem volt válogatott, bár soraiban most két korábbi válogatott is szerepel: Kovács László és Tieber László, akik annak idején a Videotonból kerültek a nemzeti 11-be. Itt egyébként a Dózsa jubilálhat jövőre. A kérdés: ki lesz a lila-fehérek 100. válogatottja? És most lássuk a jelen válogatott labdarúgóinak, összesen 61 játékosnak (köztük 7 újoncnak) az adatait — betűrendben. A válogatottak örökranglistájának élcsoportjában (1902—1985) is történt egy érdekes változás. Nyilasi Tibor elérkezett a 70. válogatottsághoz, s ezzel az 1984. évi 16. helyről a 13.ra lépett előre. Három hajdani világklasszist előzött meg Hidegkúti Nándor, Kocsis Sándor és Schlosser Imre személyében. A maiak közül Tóth József tartja korábbi 20. helyezését. Eddig összesen 23-an voltak legalább 50-szeres válogatottak. 100: Bozsik József; 92: Fazekas László; 86: Grosics Gyula; 84: Puskás Ferenc; 80: Mátrai Sándor; 77: Sipos Ferenc; 76: Bálint László, Bene Ferenc, Fenyvesi Máté dr.; 75: Albert Flórián, Sándor Károly; 71: Tichy Lajos; 70: Nyilasi Tibor; 68: Hidegkúti Nándor, Kocsis Sándor, Schlosser Imre; 62: Göröcs János; 61: Mészöly Kálmán, Sárosi György dr.; 56: Tóth József; 53: Bíró Sándor; 52: Lantos Mihály; 50: Fogl Is Károly.Garaba Imre 1985 végén 49 válogatottságnál tart, jövőre 649. Hajszán Gyula, Rába ETO 643. Hannich Péter, Rába ETO 686. Cserédi Attila, Ú. Dózsa 601. Izsó Ignác, Vasas 651. Jancsika Károly, FTC 641. Kakas László, FTC 636. Kardos József, Ü. Dózsa 650. Kelemen Gusztáv, Csepel 640. Kerekes György, DMVSC 664. Kiprich József, Tatabánya 626. Kiss János, DMVSC 648. Kiss Sándor, V. Dózsa 665. Kovács Kálmán, Bp. Honvéd 382. Kovács László, Videoton 597. Májer Lajos, Videoton Sporting Lisboa 8 613. Nagy Antal, Bp. Honvéd 587. Nyilasi Tibor, FTC 58, Austria Wien 12 1975—85 70 32 Év(ek) Vál. Gól(ok) Sorszám, név, egyesületiek) Év(ek) Vál. Gól(ok) 663. Andrusch József, Bp. Honvéd 1984— 565. Mészáros Ferenc, Vasas 20 19851 1973—82 28 1979—85 276 654. Mészáros Ferenc, PMSC 1983—85 112 19853 1 1979—85 212 1979—825 669. Nagy József, Haladás 19851 19801 19321 1 1976—84 24 593. Paróczai Sándor, Békéscsabai 1982—832 Előre Spartacus 1, 1983—848 Bp. Honvéd 8 1976—809 1980—85 16 602. Pásztor József, Békéscsabai 1984—85 133 Előre Spartacus 1976—809 1 1984—853 628. Péter Zoltán, ZTE 1979—85 182 1984—85 10 570. Póczik József, Rába ETO 1974—83 144 1976—83 121 635. Pölöskei Gábor, Rába ETO 2, 631. Esterházy Márton, FTC 12 1980—85 144 1980—85 197 588. Rab Tibor, FTC 1975—82 29 19831 653. Róth Antal, PMSC 1983—85 131 19851 639. Sallai Sándor, DMVSC 11, 1980—85 493 Bp. Honvéd 17 1981—85 28 1978—858 1 632. Soós István, ZTE 19801 1982—85 194 658. Szabó Ottó, Rába ETO, 19841 1982—84 191 618. Szántó Gábor, DVTK 8, 19851 FTC 4 1979—82 12 1976—825 2 668. Szendrei József, II. Dózsa 19851 19831 641. Szentes Lázár, Rába ETO 1982—836 3 19822 611. Szokolai László, FTC 8, 1980—85 233 Sturm Graz 4 1978—85 122 19821 623. Tepszics Ignác, FTC 19791 19812 610. Tieber László, Videoton 1978—792 2 1984—85 103 579. Tóth József, PMSC 5, 19791 II. Dózsa 51 1974—83 561 1982—832 2 603. Törőcsik András, II. Dózsa 1976—84 45 12 19854 1 560. Váradi Béla, Vasas 1972—82 36 13 1975—77 12 633. Varga József, Bp. Honvéd 1980—85 281 1976—793 624. Zsiborás Gábor, FTC 1979—833 Antal Zoltán NÉPSPORT 3