Népsport, 1986. július (42. évfolyam, 157-183. szám)
1986-07-10 / 165. szám
XLII. 165. ♦ 1986. július 10 S3 labdarúgás_____ Egy délelőtt az MLSZ-ben Félfogadás átigazolási ügyekben Szerda délelőtt, háromnegyed tíz. Az MLSZ tanácstermének ajtaja tárvanyitva. Egyelőre nincsenek jelentkezők, korán van, még negyedóra a hivatalos kezdésig. Kényelmesen helyet foglalok a széken, ám mielőtt kirakhatnám jegyzetfüzetemet, Góliás Róbert, az átigazolási bizottság elnöke egy hírrel gazdagít : — A Vasas technikai vezetője, Genzwein Ferenc már kilenc órakor itt volt. A csepeli Elekes papírjait kívánta benyújtani. Sietett, nem várt meg, rohant vidékre. Egyelőre teljes nyugalomban szemlézzük a leveleket, amelyek a szövetséghez érkeztek átigazolási ügyben. Góliás Róbert megosztja velem a bennük foglaltakat. Boda Mihály azt közli sűrűn teleírt levelében, hogy nem kíván szerződést kötni az NB II-be most felkerült Szarvas együttesével, ahol majd három évet futballozott. Az átigazolási bizottság elnöke azonnal válaszolt az újságírónak: — Nagyon nagy baj, hogy a játékosok nem ismerik a szabályokat. Boda nem írta meg, hová akar menni. Miután csapata NB II-es lett, már neki is lesz eszmei értéke. Ha ezt megállapították, mehet az NB I-be hozzájárulás nélkül is. NB II-be viszont csak kiadatással. És egy újabb levél Szarvasról. Váci Béla, aki ősdebreceni, vissza akar térni a cívis városba. — Mehet ha vinni akarja a DMVSC — így Góliás. — De előtte meg kell állapítani az eszmei értékét. Sebők Pál, a Debreceni Kinizsi játékosa, mivel csapata kiesett az NB II- ből, el akar menni, de nem közli , hova. Így tippet sem lehet adni számára. Eszmei értéke még van, hiába esett ki a Kinizsi. De hová akar menni? Az ózdi Máriási Zsolt viszont már egészen pontosan fogalmaz. Kéri, hogy tekintsék tárgytalannak a Videotonnal kötött szerződését, ha lehet, maradna Ózdon. Nehéz ügy. Ha valóban így gondolja, akkor az Ózdban csak akkor játszhatna a továbbiakban, ha a Videoton közös megegyezéssel felbontja szerződését, ha nem, ki kell várnia azt az öt esztendőt, amit aláírt Székesfehérvárott. Jobban meg sem lehetne rendezni a csattanót, belép az ajtón Fejes Gábor, a Videoton technikai vezetője. Kezében hatalmas paksaméta. — Közte van Máriási átigazolása? — kérdez rá Góliás. — Természetesen. Tegnap írták alá Ózdon. — Akkor mit szól ehhez a levélhez? Fejes döbbenten olvassa. Mindegy. Hétfőn tíz órakor az MLSZ-ben együtt lesz a „csapat”. A Videoton és az Ózd képviselője, valamint Máriási. A többi Vidi-ügy sima. Kovács Ferenc 900 ezerért a Videotoné, Jónás Gyula is rendben lesz, ám a Salgótarján úgy tűnik, nem ismeri a szabályokat, nem küldte meg a fiatal középcsatár eszmei értékéről szóló igazolást. A piroskékekhez igazol Kanyok Imre Ózdról 600 ezerért és Németh Zoltán Sopronból félmillióért. Kis szünet, újabb adminisztráció. Beírom, hogy Keresztes Tibor Orosházáról Békéscsabára megy 300 ezerért. Ennyit fizet érte az új egyesület a réginek. Vágó Zoltán viszont Békéscsabáról Nagykálléba került. Jönnek a veszprémiek. Csíkot viszik a Vasasból — most már véglegesen haza. Saját nevelésük. Most 600 ezerért visszakapják. övék lesz Gáspár a Pétből és Mixtai az Ajkai Bányászból. Az ajkaiak Szarka Zoltánt, az egykori olimpiai válogatott kapus fiát kérik. Én is szolgálok egy hírrel. Kicsit mellbevágja a két ajkait. — Mixtait „rablással”, tehát kiadatás nélkül elviszi a Veszprém. Látom, őszintén megdöbbennek. Pető István, a Tatabánya képviselője jön. Csak úgy, papírok nélkül. — Moldvánt hozzuk a Nyíregyházától és Kiss Miklóst a Rakamazból. Már meg is állapodott a Tatabánya a Nyíregyházával a két játékos dolgában. Nincs félreértés. Moldvánért és Kissért is a Nyíregyházának kell fizetni. Kiss ugyan a Rakamaz játékosa, de tavaly még Nyíregyházán volt, s a szabályok értelmében az eszmei díj az NB-s egyesületnek jár! Érthető, hogy ez az előírás. Így ugyanis némi trükkel bárki ingyen elszerződhet olyképpen, hogy rövid ideig nem NB-s klubban játszik, aztán visszatér az NB I-be. Vége a délelőttnek. A háromtagú átigazolási bizottság búcsúzik. Pénteken 10 órától megint itt lesznek. Még maradok egy darabig. A szomszéd szobában Csíki Károly, az MLSZ munkatársa Zsadányinak tart kiselődást arról, hogy mi illetheti meg a játékost, ha időközben megnő az eszmei értéke. Fél egykor a lépcsőházban ketten igyekeznek gyors léptekkel felfelé. Török Péter, a Haladás ügyvezető elnöke és Sarlós László technikai vezető rója a grádicsokat. — Hová, oly sietősen? — Az átigazolási bizottsághoz. — Délig dolgoztak, ám vannak itt osztrák vendégek, akik a Haladásra várnáik. Ha már összefutottunk, kit akar igazolni a vasi klub és kit az osztrákok ? — Mi Kovács Sándort visszük a Zalaegerszegtől, a sógorok meg Horváth Imrét akarják. — Hétfőn a Keszthely bejelentette, hogy ők is le akarják igazolni Kovácsot. — Viszont nekünk itt vannak a papírjaink! Na, ebből újabb vita lesz... Varga Béla Mit akar az Eger SE? A magyar labdarúgás második vonalának legjelesebb képviselői közé tartozik, illetve az első osztály leghullámzóbb produktumát nyújtó klubcsapataként lehet számontartani. Fennállása óta eddig ötször szerepelhetett a legjobbak között, az NB I-ben, ám mindössze egyszer sikerült huzamosabb ideig megkapaszkodnia, négy alkalommal pedig csak villámlátogatást tett az élvonalban. Már-már úgy tűnhet, hogy az „alacsonyabbak” között nyújtott remek teljesítményt a „nagyobbak” között képtelen kamatoztatni, mert mintha átok ülne rajta, eljut a csúcs közelébe, ám az utolsó métereket képtelen megtenni, s visszazuhan, mindent kezdhet elölről az Eger SE. Most megint ott áll a nagy lehetőség kapujában. Jól sikerült őszi — az NB II-es bajnokság félidejében a második helyen állt — és egy göröngyösebb útú tavaszi szereplés után megint játékra jelentkezik az NB I-ben. Hatodszor fut neki a hazai futball legnehezebb akadályának. Most az NB I újoncának nem maradt sok ideje az erőgyűjtésre, a kurtára sikeredett nyári vakáció után július hetedikétől megkezdődött a felkészülés. Az egri labdarúgók első edzésnapján beszélgettünk Szolgyémi Ferenccel, az egyesület ügyvezető elnökével. • A bajnokság befejezése után majdnem minden csapatnál megindul a jövés-menés: érkeznek új játékosok, illetve más csapathoz igazolnak. Kik jöttek Egerbe és kik mentek el az együttestől? • Az újonnan érkezettekkel kezdeném: László a Budapesti Honvédből, Juhász Salgótarjánból, Fegyverneki Ózdról, Kónya a Budapesti Építőkből, Jegesi Bélapátfalváról, Hodor Romhányból került hozzánk, továbbá szerződést kötöttünk a saját nevelésű Fodor Attilával. Négy játékosunk viszont más csapatnál folytatja pályafutását: Megyesi Recsken, Tasi Hódmezővásárhelyen, Horváth Gyöngyösön, Sass pedig — ő már menet közben távozott Egerből — a Budapesti Honvédnél. — Nemcsak a játékoskeretben történt változás, hanem az edzőposzton is, ám ez az „igazolás” nem minden vita nélkül zajlott le. „ Igen, ezzel kapcsolatban akadtak problémák. A bajnokság befejeztével Csank János Békéscsabára szerződött, nekünk pedig új edzőt kellett keresnünk. Alaposan körülnéztünk a magyar edzőpiacon, s aki nekünk is megfelelt volna, az olyan összegeket kért, amit nem tudunk, s nem is akarunk előteremteni. Így esett a választásunk Kiss Tiborra, aki korábban Egerben futballozott, s jól ismeri a körülményeket, a lehetőségeinket. Egyetlen bökkenő volt csupán, hogy neki nincs szakedzői képesítése, csak középfokú edzőije. Ebből adódott azután a sokáig elhúzódó hercehurca is. " Minden ilyen esetben a csapatoknak ki kell kérniük az MLSZ véleményét, jóváhagyását. Mi is megtettük ezt. A szövetség pedig nem javasolta Kiss Tibort a vezetőedzői posztra. Egy másik élvonalbeli csapatnál is adódott hasonló probléma — igaz, jellegében más volt —, az MLSZ abban az esetben sem javasolta a szerződéskötést, de teljesen más indoklással, mint nálunk. S ott fel is bontották a szerződést. — Az Eger viszont tartja magát eredeti elképzeléséhez. Ebben az ügyben az egyik napilap is bírált bennünket, hogy nem vettük figyelembe az MLSZ ajánlását. Mint már elmondtam : nekünk nincsenek olyan anyagi lehtőségeink, amelyekkel ki tudtuk volna elégíteni azokat az edzőket, akikkel tárgyalásokat folytattunk. Egerben pedig már-már hagyománynak nevezhető az, hogy olyan edzőt keresünk, aki valamilyen formában kötődik a város sportjához. Azt hiszem, hogy ilyenformán sokkal erősebb a bizalom a szakvezetés, az edző és a játékosok között, mert mindannyian vállalják az esetleges kudarc felelősségét. Egyébként is, amikor beindul a szakedzői tanfolyam, Kiss Tibor azonnal felvételizni fog. Bízom abban, hogy ez lesz az ügy igazságos és sportszerű lezárása, addig is a két évre megkötött szerződésünk érvényben van. — Milyen a hangulat a csapatnál? Jó. Igaz, a pihenés kicsit rövidre sikeredett, s természetesen a játékosok is szereplői voltak a változásoknak, de úgy érzem, hogy az ő szemükben is a legfontosabb az, hogy a csapat újra az élvonalban szerepelhet. A gárda rendkívül bizakodó, s ezzel az egészséges önbizalommal készül a bajnokságra. — Az önbizalmat az sem rendíti meg, hogy az Eger eddig csak liftezett az NB I és az NB II között? Bízunk abban, hogy a rossz sorozat most megszakad, sikerül megvetnünk a lábunkat az élvonalban. Most magasabb szinten, de ugyanolyan jó játékkal kell kielégítenünk a közismerten igényes egri közönséget, mint amilyet az NB II-es bajnokság őszi fordulóiban nyújtottunk. A legfontosabb, hogy nyugodt körülmények között tudjunk felkészülni a legnehezebb erőpróbára. Vincze András NÉPSPORT 3 Az Üllői úti példa Ne csak papoljunk, cselekedjünk! Évekkel ezelőtt különböző szakmai és anyagi megfontolásból hazánkban megszűnt a tartalék-bajnokság. Akkoriban sok minden szólt amellett, hogy ez helyes rendelkezés volt, persze voltak ellenvélemények is. Nem gáncsoskodást, csupán egészséges féltést jelentett az aggály: elkallódnak azok a fiatalok, akik már nem ifjúsági korúak, de az első csapat keretében még nem kaphatnak helyet, sőt még a junior együttesben sem. Az alacsonyabb osztályú együttesekbe pedig azért fogadja őket piros jelzés, mert nem akarnak bíbelődni velük, hiszen hamarosan úgyis bevonulnak. Ma már bizonyított tény, hogy az aggályoskodás neme volt alaptalan, többen örökre búcsút mondtak a labdarúgásnak, részint azért is, mert nem találtak maguknak új csapatot, vagy többre taksálták magukat annál, hogy lejjebb folytassák. Megtörtént esetekből tudjuk, hogy ilyen előzmények után jónéhányan könynyes szemmel csukták be maguk mögött azt az ajtót, amelyet a megelőző években nagy remények közepette, szívrepesve nyitottak ki. Most valami olyasmi történt az Üllői úton, amely merőben újszerű, emberséges, okos, az egyesület és a játékos szempontjából is hasznos cselekedet, igazán példás, követésre méltó. _ A Ferencváros börzét hirdetett, amelyet előzetesen propagált, tényét nyilvánosságra hozta. Lapunkban is megjelent az a nyilatkozat, amely szerint az egyesület vezetői szeretettel várják a kisebb csapatoknak azokat a képviselőit, akik érdeklődnek olyan fiatal játékosok iránt, akikre a Fradi pillanatnyilag nem tart igényt, de további sorsukat figyelemmel akarja kísérni. Nos, szerdán délelőtt az Üllői úti klubház nagytermében nagyon baráti légkörben találkozott egymással nyolc egyesületi képviselő — köztük NB II-s, s négy területi bajnokságban szereplő csapaté is —, tizenkét olyan fiatal, aki kiöregedett az ifiből, vagy a junior csapatban nem tartanak igényt rájuk, valamint a Ferencváros technikai vezetője, Havasi Mihály, ifjúsági edzője, Perlaki István és junior edzője, Mucha József. Eleinte a fiatalok kissé elfogódottak voltak, hiszen most dőlt el, miként alakul további sorsuk, s feltehetően kicsit szomorúsággal töltötte el őket az is, hogy kedvelt egyesületüktől búcsúzni kényszerülnek. A kis Baumgartner Lacinak még a szeme is könnybe lábadt, s másoknak is piroslott az arcuk. A két edző sorra bemutatta a játékosokat, s akinek a nevét közölték, arról mindjárt elmondták szakmai véleményüket. Beszéltek erényeikről, javításra váró hibáikról, s ami igazán nagyszerű volt: emberi tulajdonságaikat is méltatták vagy éppen bírálták. Megható volt, ahogyan ezt a fiúk tágra nyílt szemekkel, mosolyogva, vagy éppen szemlesütve, elfogódottan hallgatták. Havasi Mihály hangsúlyozta, hogy a választást az egyesületekre, illetőleg a gyerekekre bízzák. Azt javasolta, hogy beszélgessenek el egymással. Ez is történt, de ott, a teremben, mégpedig négyszemközt. Ily módon aztán oldódott a fiúk elfogódottsága. Megtudhatták, milyen körülmények között, milyen feltételek mellett számítana rájuk az új klubjuk, milyen fejlődési lehetőségük van, melyik csapat összeállításánál kerülhetnének szóba, hány edzés van egy héten, milyen elfoglaltságot jelent ez, biztosítva van-e a további tanulási lehetőségük, kaphatnak-e állásit, mennyi lehet a fizetésük. Egyszóval: mi a velük kapcsolatos elképzelés. A srácok töprengtek, néhányan gondolkozási időt kértek, mások kézfogással nyomban megegyezésre jutottak és mosolyogva távoztak. A megegyezésnek pedig talán méginkább örültek a vendéglátó vezetők, mert révben tudták fiaikat, új utakra bocsájtották őket. És minden gyereket megnyugtatott az, hogy a Ferencváros lényegében véve egyikükről sem mondott le végérvényesen. További életüket, fejlődésüket, sorsukat figyelemmel kísérik. Sőt, többségüket csak kölcsönjátékosként adják ki, olyannyira, hogy ezt új egyesületükkel írásban is rögzítették. Ezen a szerdai napon az addig szomorú arcok is mosolygóvá váltak. Az Üllői úti ajtók talán még újra kinyílnak előttük! Igen, valahogyan így kell ezt csinálni. Becsülettel, emberséggel. Németh Gyula Az MLSZ kéri Augusztusban lesz ötven esztendeje annak, hogy a berlini olimpián Magyarország olimpiai labdarúgó-válogatottja Lengyelország ellen játszott. Az MLSZ kéri, hogy a csapat tagjai jelentkezzenek az MLSZ-ben, adják meg címüket, telefonszámukat. Az egykori névsor: Kovács Kálmán, Kőszegi Jakab, Lágler Pál, Régi László, Bérczes András, Berta József, Bonyhai Lajos, Csutorás Mihály, Kállai Lipót, Király Gyula, Kiss Gyula. Tudjuk, közülük néhányan már elhunytak, kérjük hozzátartozóikat, hogy az olimpikonok halálozási évét közöljék a szövetséggel.