Népsport, 1986. július (42. évfolyam, 157-183. szám)
1986-07-10 / 165. szám
XL!. 165. ♦1986. július 10. JÓAKARAT-VERSENYEK* 1/bPfcsl AOBPOI/I BDAI/1 ★ GOODWILL GAMES ffitissa — Hicai palffti Megvan a bronz Egy róka tűcseréjét arattak a lányok Búcsúzik az öttusa a Jóakarat-versenyektől. Az időjárás besegít. Felhős az ég, talán esni is fog. (Néhány csepp később csakugyan hull . . .) A lényeg azonban az, hogy így délidőben mégsem tűz a nap a bitcai lovaspályán és környékén kanyargó futósávra, a kifeszített piros és fehér kötelek közé. Fontos ez a nap (bármelyik nem volt az?) magyar szempontból: A fiúk éremért futnak. Talán befogjuk a lengyeleket, mert az amerikaiak alighanem túlfutnak minket — így az előzetes szakmai találgatás. A lányoknak mindenesetre már megjött az amerikai „átok”. Lehetetlenség volt tartani a nagy vetélytársat. Hatodik a csapat. Hatodik — és boldog. Sikerült a nagy premier, máris ott vagyunk a legjobbak nyomában. A legjobbak számára ismeretlenként. És már van tekintélyünk is. Mindenki dicséri a csapatot. Különösen Tulok Andreát, idei bajnoknőnket. A Győri ÁÉV 17 éves versenyzője meg is érdemli. Például azért, mert azt tudjuk ugyan róla, hogy jól fut, hendikepes versenyen viszont még nem indult ... Mire lesz így képes? Mint kiderül, sokra. Újoncként is javít helyezésén: hetedik. A lengyel világbajnoknő Barbara Kotowska a negyedik. Közben már várjuk vissza a férfiak mezőnyét. Az égen helikopter kering, ajtaján operatőr lóg ki kamerával. Ő legalább látja milyen a pálya. Nekünk a végén Demeter József mesél róla: — Kétezerig enyhén emelkedik, nagyon megváltatja az embert. Visszafelé persze lejt, de gonosz völgyekkel van tele. Olyan, amilyennek egy öttusapályának lennie kell... Erről az „olyanról” nem a vezető Juferov érkezik elsőként, amint arra számítani is lehetett. A magas, enyhén testes versenyzőnek nyilván sok gondja van a futással, amikor beérkezik végül ketten kapják el oldalról. Hanem aki elsőnek jön, arra sem sokan számítottak. Jagorasvili, Tbilisziből, 22 éves, tavaly junior világbajnoki aranyat nyert Kijevben. A Jóakarat-versenyek programfüzetében azt olvassuk róla, hogy Sokáig a futás volt a gyengéje, de már javul . . . Látjuk. Szovjet versenyzők érkeznek egymás után, majd végre megjön az .. első magyar, Szenvedés A végsőkig kimerült sportoló örök fotótéma. A szenvedés látványa ősi szenzáció, az ember tekintetét tudat alatt vonzza. Talán a maga valamikor eljövendő testi kínjait akarja ki-ki előrelátni, fájdalom nélkül átérezni. Az utolsó tusa befutóit is azonnal körülveszik, van akit ketten vezetnek el. Aki pedig az ájulás határán van, akörül nyüzsög a legtöbb fotós. Pedig istenigazában azt kellene megörökíteni, ahogy a sportoló szervezete a hatalmas igénybevétel után percek alatt regenerálódik. Még fáradt ugyan, persze, hogy fáradt, de már társalog, vitatkozik, vagy éppen nevet. És másnap ismét edzésbe áll. A sportban a megújulásra képessé edzett test és a megújító akarat az igazi csoda. Az benne a példa is. Pajor Gábor is. Bár most nem az egyéni a lényeg . . . Benedek Ferenc edző előtt egy nagy papír. A versenyzők közben az úti tapasztalatokat vitatják meg. Végül Bárdi Róbert szól oda a mesternek. — Nem kell számolgatni, egész biztos, hogy megvertük az antikat. Ők tudják, ők látták, hogy álltak személy szerint az ellenfelekkel. Az edző le is teszi a papírt. És gratulál. Férfiak Futás. Egyéni: 1. Kadlec (csehszlovák) 12:14.40 — 1363, 2. Gaszudarjev (szovjet) 42:24.50 — 1333, 3. Ruer (francia) 12:36.10 — 1207, 4. Mahony(brit) 12:36.40 — 1297, 5. Makejev (szovjet) 12:38.40 — 1291, 6. Sztarosztyin (szovjet) 12:44.00 — 1273, ...27. Demeter 13:15.20 — 1180 ...33. Baráth 13:23.10 — 1156, ...50. Bárdi 13:40.00 — 1105, . . .51. Pajor 13:40.10 — 1105. Csapat: 1. Szovjetunió 3798, 2. Lengyelország 3591, 3. Csehszlovákia 3521, 4. Spanyolország 3474, 5. Olaszország 3444, 6. Bulgária 3441, 7. Franciaország 3432, 8. Magyarország 3390. összetett, végeredmény. Egyéni: 1. Vahtang Jagorasvili (szovjet) 5581, 2. Avgyejev (szovjet) 5522, 3. Svarc (szovjet) 5495, 4. Juferov (szovjet) 5479, 5. Sztarosztyin (szovjet) 5466, 6. Lipejev (szovjet) 5385, ... 18. Baráth Nándor 5209, ... 23. Pajor Gábor 5138, ... 27. Bárdi Róbert 5087, ... 36. Demeter József 5021. Csapat: 1. Szovjetunió (Jagorasvili, Sztarosztyin, Avgyejev) 16 607, 2. Lengyelország 15 557, 3. Magyarország (Demeter, Pajor, Bárdi) 15 294, 4. Egyesült Államok 15 106, 5. Csehszlovákia 15 099, 6. Olaszország 15 075. Nők Futás. Egyéni: 1. Zsana Gorlenko (szovjet) 6:41.60 — 1205, 2. Nielsen (dán) 6:44.80 — 1280, 3. Hollington (brit) 6:55.40 — 1225. 4. Kroning (NSZK-beli) 6:56.80 — 1220. 4. Norwood (amerikai) 6:57.40 — 1215. 6. Ball (brit) 7:00.90 — 1200, ...11. Szigeti (magyar) 7:12.90 — 1140, ... 14. Tulok (magyar) 7:19.90 — 1110, ...26. Heilig 7:25.70 — 1075, ...38. Kunhő (magyar) 7:49.20 .— 955. Csapat: . 1. Nagy-Britannia 3555 pont, 2. Egyesült Államok 3265, 3. Lengyelország 3255, 4. NSZK 3240, 5. Szovjetunió 3225, 6. Magyarország 3205. Összetett, végeredmény. Egyéni: 1. Tatjana Cserneckaja (szovjet) 5280, 2. Moresse (francia) 5232, 3. Norwood (amerikai) 5175, 4. Kotowska (lengyel) 5133, 5. Nielsen (dán) 5120, 6. Belemer (francia) 5082, 7. Tulok 5068, . . . 26. Szigeti 4826, . . . 30. Emkő 4677, ...48. Heilig 4219. Csapat: 1. Lengyelország (Boján, Kotowska, Dobrowska) 15 183, 2. Szovjetunió 14 913, 3. NSZK 14 882, 4. Franciaország 14 816, 5. Egyesült Államok 14 517, 6. Magyarország (Szigeti, Tulok, Emkő) 14 501. Ők így látják Benedek Ferenc, a férficsapat edzője: — Nagyjából azt hoztuk, amit várni lehetett ebben az időszakban, ettől az együttestől. Végig lépést tartottunk a lengyel első csapattal és olyanokat győztünk le, mint a csehszlovák és a lényegében teljesnek tekinthető amerikai válogatott. Szombathelyi Tamás, a női csapat edzője: — A lányok számára ez volt az első nagy nemzetközi megméretés, s hogy milyen jól helytálltak, azt az mutatja leginkább, hogy bekerültünk a nemzetközi érdeklődés középpontjába. A vezetők gratulálni jönnek hozzánk, a vetélytársak beszélgetni, barátkozni a lányokhoz. Dr. Nagy Imre, a nemzetközi szövetség öttusa bizottságának titkára: — A szovjetek hagyományaikhoz méltó szép versenyt rendeztek. Változatlanul gondot jelent azonban, s jelentett itt is, a futás hendikepes lebonyolítási formája. Lehetetlenség a versenyzőket századmásodpercnyi pontossággal indítani. Ma ezzel nincs mit tenni, a szabály 1988-ig mindenképpen érvényben marad. Utána viszont szükséges a változtatás. Aki átugrott a XXI. századba Szergej Bubkáról sok mindent tudtunk eddig is, de kedd este (amikor 601 cm-rel világcsúcsot ugrott rúddal) az is kiderült, hogy „aranyos” ember. Gondolatait okosan kifejező nyilatkozó. Magyarán, fel van vértezve azokkal a szellemi tulajdonságokkal, melyek ma már nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy valaki az átlagsportoló szintje fölé tudjon kerekedni. Minden további szószaporítás helyett álljon itt a Bubkasajtókonferencia kérdezz-felelek-je. — Miért nem folytatta a versenyt, miután elérte a világcsúcsot? — Sokan vannak, akik képesek arra, hogy egy világcsúcs elérése után tovább emeltessék a lécet. Én azonban nem. Képtelen vagyok tovább koncentrálni, a magasságra figyelni, hiszen elértem — az adott napon — a maximumot. — Kit tart nagyobb ellenfélnek, a magasságot vagy a versenyzőtársakat? — Ez egy-egy versenyen belül is változik. Ameddig föl nem térképezem, hogy ki, milyen formában van, addig az ellenfeleket. Ha ők halványabbak, vagy ha egyáltalán gyengébb a mezőny, akkor az örök ellenfélre koncentrálok: a légtérre, a lécre. — Valóságos akrobata-mutatványokat végez ott hat méter körül. "Soha nem félt még? — Ez eszembe se jutott. Ha így lenne, el kellene felejtenem a rúdugrást. — Kiváló fizikai képességekkel rendelkezik. Milyen eredményekre képes más atlétikai számokban? — Százon futottam már 10.2-t, távolban 760 cm-t ugrottam, magasban pedig két méter körüli eredményre vagyok képes. Fekvenyomásban 130 kilóig jutottam, lökésben 100 kiló a legjobbam. — Nem gondolt arra, hogy tízpróbázzon? — Nem, mert ott is csak a rúdugrásra koncentrálnék. — Számított az új rekordra? — Igen is, nem is. Az idei eredményeim nem voltak szenzációsak. Szerintem ennek az az oka, hogy új rudakkal ugrottam. Ezek valamivel nehezebbek voltak a megszokottnál, azoknál, amelyekkel tavaly, a sikeres idényben ugrottam. Most újra azokat vettem elő, s jól tettem. — Véleménye szerint mennyivel volt a 601 cm felett? — Edzőmmel, Vitalij Petrovval többször is végignéztük a videofelvételeket, körülbelül húsz-huszonöt centi levegő volt még. — Azt mondják, hogy edzésen ugrott már 630 centit is. — Lehet, nem tudom. A gyakorláskor ugyanis nem lécet teszünk fel, hanem egy gumizsinórt. Meg aztán nem is figyeljük a magasságot. — Kedvenc fővárosa? — Eddig a „600-as” Párizs volt a kedvencem. Tulajdonképpen most is az, mert országunk fővárosa mindenek fölött áll a szívemben. Most meg különösen jó itt lenni. — Meddig srófolható a rekord? — Azt nem tudom. Viszont teljességgel elégedett lennék, ha minden év július 8-án ugranék új csúcsot. Ez ugyanis kisfiam születésnapja, s ha még néhány évig ellátnám őt „rekord ajándékokkal”, akkor már nem elképzelhetetlen a 630 sem. Nagy érdeklődéssel kísért tájékoztatót tartott szerdán délelőtt Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöke. Marat Gramov, a Szovjetunió Állami Testnevelési és Sportbizottságának elnöke kíséretében válaszolt az újságírók kérdéseire. A NOB elnökének a szöuli olimpiával kapcsolatos kérdésekre adott válaszaiból, kiderült, hogy az elkövetkezendő hónapok nagyon lényegesek, s sportdiplomáciailag igen fontosak az olimpia jövőjét illetően. Elmondta, hogy Dél-Korában, Szöulban jó ütemben folynak az előkészületek, a stadionok, a versenyszínhelyek gyakorlatilag már készen várják, hogy a szeptemberi Ázsiai Játékokon a sportolók is birtokukba vegyék azokat. (Legközelebb ekkor utazik a NOB elnöke Szöulba, ahol újabb szemlét tart, s megbeszéléseket folytat a helyi szervezőkkel.) A fennálló politikai problémákkal ... kapcsolatban Samaranch kijelentette, hogy nagyon bízik az okos, az olimpia szellemét tiszteletben tartó megoldás létrejöttében, mert „ezt a szellemet tisztelni kell!” A következő megbeszéléseket a két Koreának és a NOB vezetőinek alaposan, az eddiginél gondosabban kell előkészíteni, az olimpiai játékok kezdetéig ugyanis már csak két esztendő van hátra. Több kérdést, kapott a sportdiplomata a jóakaratversenyekkel és azok jövőjével kapcsolatban. Elmondta, hogy azok jövőjéről természetesen nem tud nyilatkozni, de a moszkvai vetélkedésnek kitűnő, igazi sportbaráti hangulata van, örvendetesek a kitűnő mezőnyök, a ragyogó eredmények, de a legfontosabbnak az „együttversenyzés örömét” nevezte. A mamutmezőnyökről és az egyre több pénzt felölelő világtalálkozókról kijelentette, hogy ma már kevés pénzből nem lehet igazán nagy versenyt rendezni. S a technikai felszerelések, a stadionok, a sportpályák hibátlan minőségének előállítása és fenntartása is egyre több pénzbe kerül. Ez azonban nem lehet akadálya a kitűnő sporttalálkozóknak. Kérdés hangzott el a szöuli olimpiával kapcsolatban úgy is, hogy hol kívánják elhelyezni a feltehetően többezer újságírót. Samaranch válaszában elmondta, hogy külön olimpiai falut terveznek a tollforgatók, a fotósok, a tévések és a rádiósok részére is, ami újítás lenne az olimpiák történetében. Végül egy kérdés, amit az arra adott válasz miatt szó szerint idézünk: „1988- ban profik is indulhatnak az olimpián. Nem okoz ez nagy gondot?” Válasz: „Uram, én abban reménykedem, hogy a NOB valamennyi tagországa elküldi sportoló fiataljait az 1988- as olimpiai játékokra.” NÉPSPORT 5 „Ezt a szellemi tisztelni kell!” MOSZKVAI ÜZENET Zenekíséret Megyek be a Luzsnyikiba. A nap már lemenőben, kellemes fuvallatok űzik el a fülledt, forró délután emlékét. Nagy a nyüzsgés, pavilonok egész sora kínál szörpöt, kvaszt, csokoládét, fagylaltot. De még a feldíszített, végeláthatatlan zöld térség sem áraszthat magából annyi hangulattöbbletet, hogy úgy érzem, hirtelen, de szép vagy, világ! S önkéntelenül is meggyorsítom lépteimet. Megvan. Valami zene szól. Pattogó. Az borul jótékony lepelként a nyüzsgő, ámde darabjaira szétszedhető tárgyi világra. A zene, amely megfoghatatlan valami. Amely akkor is van, ha mi nem akarjuk, mert dalol a madár, mert az árván maradt zongorában is meg-megpattan egy-egy húr. Itt, Moszkvában azonban akarják a zenét. A miticsnőtér pisztolyterme anyaga nemesen egyszerű külsejével és belső fakiképzésével olyan hangulatot áraszt, mint egy falusi kápolna. Még csendet is kérnek gyakran. Odakint a pihenőtérben viszont lankadatlanul szól a zene. Hol a legújabb szovjet sláger, hol a Modern Talking, hol az ABBA-ék. És az az érdekes az egészben, hogy folyvást, de mégis diszkréten csordulnak elő a hangok. Ha akarom, lebegek rajtuk, mint a tenger hullámain. Ha akarom, elengedem a fülem mellett. Amikor a kosárlabda-mérkőzéseken időt kér az egyik edző, azonnal megszólal a muzsika. A szovjet-perui női röplabdamérkőzés pillanatnyi és hosszabb szüneteiben szolid hangerővel latinamerikai ritmusok érkeztek. A perui szurkolók ettől külön is lázba jöttek. Az úszóversenyeken pattogó induló hangjaira vezették fel a vízbe készülőket. De nem folytatom, úgyis csak az volt a célom, hogy elmondjam: zenekísérettel zajlik a Jóakarat jegyében meghirdetett verseny. És még azt is, hogy nagyon jól van ez így. Mert ha összetartozik a béke és a sport, ha egy tőről fakad a sport és az ifjúság, akkor miért maradna ki a láncolatból az ifjúság és a zene... A zene és a tánc. Mert nyilván tánc is lesz a búcsúestén, a Rosszija Szálló nagytermében. De ne beszéljünk még a búcsúról! Szóljon csak az a zene sokáig. Mert a muzsika elfeledteti világunk hamis, bántó fegyverszimfóniáit. Mi több: harcol ellenük. Szekeres István