Népsport, 1987. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1987-01-03 / 1. szám

XLIII. 1. ♦ 1987. januar 3 NÉPSPORT 3 „A bátor kezdeményezésnek és a vállalkozásnak természetessé kell válnia ” beszélgetés dr. Pongrácz Asnttallal, az ÁISH elnökének általános helyettesével (Folytatás az L oldalról) . Az eddigi időszak egyik nagy lehetőségeként tartjuk számon, hogy az egészséges életmódhoz és bizonyos ifjúságpolitikai kérdések megoldásához szükséges feladatok alapellátás jellegre emelkedtek. Ez azt jelenti, hogy hasonló értékűek, mint az oktatási vagy az egészségügyi alapellátás feladatai. A mi feladatunk pedig az, hogy mindent a mi sajátos szempontjaink szerint figyeljünk és alakítsunk, és hogy a többi, érintett kormányzati szervvel együttműködve igyekezzünk megvalósítani — jelen esetben azt, ami egyébként a céljaink között szerepel, tehát, hogy milyen legyen az ember lakóhelyi környezete. . — Ha már az együttműködésnél tartunk, milyen az ÁISH kapcsolata a KISZ- szel, amely korábban az ifjúság egyetlen érdekképviseleti szerve volt? — Szövetségesi viszonyban dolgozunk együtt. Ifjúságunk életében most sokszínű szerkezet bontakozik ki, amely épít — szakszervezetben, népfrontban — az ifjúsági tagozatokra, s a mely épít a fiatalok öntevékeny, alulról szerveződő, kis közösségeire, egyesületeire. Minden érin'' 't szerv közös feladata, hogy ezeket a kezdeményezéseket szervező munkával, erkölcsileg és szükség szerint anyagilag is,támogassa. Az ÁISH az ifjúság állami hivatala, ugyanazé, amelynek politikai érdekképviseletét a KISZ látja el, ez az érm két — tegyük hozzá: lényegileg összetartozó — oldala. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy bár az ÁISH állami hivatal, nem csupán hatósági, jogiszabályozási felfogással közelítünk az ifjúság ügyeihez, hanem arra törekszünk, hogy munkánkat a társadalmi folyamatok iránti nyitottság, továbbá mozgalmi, tervező típusú, „rásegítő” tevékenység jellemezze. — Ez a nyitottság egyben munkastílust is jelent? — Természetesen, hiszen a fontos célok eléréséhez koordináltabb, szervezettebb, kezdeményezőbb kormányzati munkára van szükség. Meg kell változtatnunk a népgazdasági tervezés rendszerében azt, ahogyan az ifjúság ügyeivel foglalkozunk, olyan programokat kell készítenünk például az egészséges életmód elterjesztésére, azon belül is a diáksport, az ifjúsági turizmus felkarolására, amelyek a kérdésben felelős kormányzati szervek erőit koncentrálják. Olyan együttműködésre van szükség a művelődési tárcával, a munkaüggyel, a belkereskedelemmel, az egészségüggyel vagy a tanácsokkal, amely összhangba hozza az iskolai testnevelést és a diáksportot, amely megteremti a bevételérdekelt idegenforgalom és az ifjúsági turizmus békés egymás mellett élését, amely összehangolja az egészséges életmód kialakítására szolgáló szokásokat, mozgalmakat a káros szenvedélyekelleni küzdelemmel. Vagy itt a kultúrával való kapcsolat kérdése. A szabadidő eltöltésében egymásra lehet építeni a test és a szellem fejlődésének érdekeit és eszközeit. Egy közművelődési intézményben legyenek vevők és partnerek azok, akik a kulturális programot szervezik, azok, akik a kis közösségek, szakkörök, társaságok révén a fiatalok közéleti felkészítését kívánják segíteni, és azok, akik ugyanazon intézmény falain belül sportprogramokat próbálnak szervezni. De ez megfordítva is igaz lehet, tehát ha mi a sport intézményeiben, bázisain erőteljesebben szorgalmazzuk a kulturális-közművelődési, végső soron a nevelési feladatok ellátását. — Megvan mindehhez a szükséges anyagi, tárgyi háttér is? — Megteremthető. Mi például fontos feladatunknak tekintjük, hogy a versenysportból már ismert szponzorálást kiterjesszük a szabadidősportra is. Példák máris vannak, és azok nyomán is kísérletezünk hasonlóval az Olimpiai ötpróbában, s később más támogatókra építve próbálunk például majd egyetemi kupamozgalmat indítani. A meglévő és nem igazán jól kihasznált létesítmények teljesebb igénybevétele érdekében szabályoznunk kell az érdekeltségi viszonyokat, és megállapodásos rendszert teremteni, hogy a pálya és a sportolni vágyó közösség egymásra találjon. Mi az ÁISH felügyelete alá tartozó intézmények, vállalatok részére feladattá tettük máris a nyitást, szabadidőközpont létrehozható például a Népstadionban is. Javítani kívánjuk a turisztikai kölcsönzést, ugyanakkor erőteljesen szorgalmazzuk, hogy a sportszerek — természetesen az ország anyagi lehetőségeinek függvényében — olcsóbbak legyenek. — Mindez nyilván kedvezően érinti majd mindazokat, akik eddig is törődtek testkultúrájukkal. De megmozdítja-e a — valljuk be, nagyobb — passzív tömegeket? — A hivatal feladata az, hogy a lehetőség szerinti legkorszerűbb és legvonzóbb feltételrendszert kialakítsa. A többi a napi operatív sportszervezői gyakorlaton múlik,azon, amelynek rangját,presztízsét egyenjogúvá kívánjuk tenni a kiemelkedő sporteredmények elérésével. Ehhez a napi gyakorlathoz akarunk megadni viszont minden támogatást. Hadd hozzam példaként a diáksportot. A szervezeti keretek már kialakultak. Igaz, jogilag még szabályoznunk kell egy sereg rendezetlen kérdést, a testnevelő tanárok érdekeltségétől a pénzügyi eszközök pontos felhasználásán keresztül a meglévő, korosztályos versenyrendszer és a diáksport majdani versenyrendszerének szinkronba hozásáig. Azt is tudjuk, hogy az igényelt fellendüléshez további anyagi erőforrások szükségesek, ezért a hivatal saját pénzeszközeiből más területekről is átcsoportosított 1987-re, túl azokon a forrásokon, amelyeket a kormányzat az ÁISH-nak, a Magyar Diáksport Szövetség ideiglenes intézőbizottságának és a tanácsoknak biztosított. Ám azt is tudjuk, hogy még itt sem szabad megállni, szükség van a helyi vállalatok, társadalmi szervek erkölcsi és anyagi támogatására is. Mi most, az év elején kívánjuk megjelentetni a programunkat, amely tartalmazza majd a szabályozási, szemléleti, támogatási és pénzügyi elemeket is. Már csak egyetlen dolog hiányzik, a legfontosabb. Az, hogy legyen diáksportélet is. Annak a helyi, napi munkában kell majd kibontakoznia, arcot öltenie. Mi a lehetőség szerinti legbiztonságosabb hátteret tudjuk megteremteni, s ezentúl azt szorgalmazzuk, hogy egy diáksport-egyesület a nagyobb vonzás érdekében kérjen fel világbajnokot, neves edzőt, sportembert a közreműködésre. — Lesz-e a sportegyesületeknek, szövetségeknek konkrét feladatuk a diáksportban? Pontosabban: szerepet kap-e értékelésükben, támogatásukban a diáksportért végzett munka? — A mostani, új esztendő egyik fontos feladata lesz a magyar sport egész értékelési rendszerének felülvizsgálata. A lényeget tekintve kétlépcsős rendszerről lesz szó. Az ÁISH a sportágak munkáját, eredményeit értékeli, és ezt követően kerülne sor arra, hogy a szövetség — minél teljesebb önállósággal — értékelje az egyes szakosztályok tevékenységét az élsporttól a diáksportig, megszabva egyben a támogatás mértékét is. — De érettek-e a szakszövetségek egy ilyen új feladat ellátására, s megvannak-e hozzá a feltételei? — Az új típusú feladathoz új típusú szövetségeket kívánunk kialakítani. Elsősorban a demokratizálás révén, például azzal, hogy a vezető testületeket a jövőben fokozatosan nem kinevezzük, hanem a sportág választja. Ilyen értelemben az új MLSZ létrejöttét modellértékűnek tekintjük. Az első lépés az volt, hogy számos vezető posztra választottak a jelöltek közül. Jött a második, amelyet a hivatal nagyon határozottan támogatott, az országos értekezlet. Azon még nem koncepciókat dolgoztak ki, hanem éppen azok megteremtéséhez keresték a társadalmi közmegegyezés sarkpontjait. Ezt követően kerülhet sor két fontos lépésre. Az egyik az, hogy a labdarúgás továbbfejlesztésének koncepcióját az MLSZ — most már önállóan — kidolgozza, azt megvitatjuk, és közösen hagyjuk majd jóvá. A másik pedig az, hogy megteremtsük a szövetség anyagi önállóságának feltételrendszerét. — Ugyanezt az utat járja majd a többi sportág is? — Persze, úgy, hogy ahhoz meg kell valósítanunk a szövetségek gazdálkodásának egyfajta — a feltételektől függő — önállósítását. A feltételek itt első-sorban azt jelentik, hogy legyen a szövetségi apparátusban, illetve mögötte gazdálkodni, vállalkozni képes szervezet, és hogy legyen olyan központi szabályozás, amely az anyagi kérdésekben is világossá teszi az önálló döntés feltételeit, kötelezettségeit és természetesen felelősségét is. Ugyanakkor az is tény, hogy az ország nem képes valamennyi sportágat államilag támogatni, így a differenciált sportági támogatás bevezetése szükségszerű lett. Mi minden ágazatnak megadjuk a lehetőséget az önálló fejlődésre (jó példa erre a karate), támogatni azonban csak azokat tudjuk — mégpedig differenciált módon —, amelyekben megvan a magyar hagyomány, a nemzetközi eredményesség, a testkultúrában betöltött alapvető szerep. Ez egyben azt is jelenti, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszközökkel — a szakszövetségek döntési rendszerén keresztül — a kiemelkedő szakosztályokat kell támogatnunk, és nem automatikusan az egész, egyesületet. — A kiemelt egyesületekben már tudnak erről. Az ÁISH által szervezett tanácskozáson tapasztaltuk, hogy nem fogadták kitörő örömmel... — Azt kell megérteni, hogy az össztámogatás mértéke csak gazdasági lehetőségeink függvényében változik, míg az elosztás módját a teljesítményelv alkalmazása markánsabban módosítja. A működési feltételekre megmarad a felosztható összeg nyolcvan százaléka, húszat viszont már az eredményesség alapján osztunk el. De az sem titok, hogy az évek során fokozatosan növelni kívánjuk a teljesítményalapon felosztható összeg arányát. — Nem, várható-e, hogy a döntés nyomán sorozatban szűnnek meg szakosztályok? — Tapasztaltunk ilyen szándékot is, de meg kell mondani, hogy ez sok esetben zsákutca, a problémák megkerülése. Azt most nem akarom taglalni, hogy az egyesületek életében, utaztatási szokásaiban vagy apparátusi költségeiben milyen takarékossági lehetőségek vannak még... A sport gazdálkodási gondjainak markáns vonásai azonban könnyen felismerhetők. Az egyik az, hogy azutóbbi években csökkent a sportra fordított támogatási összegek reálértéke. Tehát ha mi nem változtatunk is az egyesületek támogatásának módján, az eddig adott pénz akkor is zsugorodik értékét tekintve, és akkor is veszélybe kerülhetnek szakosztályok , ha így gondolkodunk. Markáns gazdasági vonás az is, hogy a sportra fordított összegek jelentősen nagyobb része nem az állami elosztás csatornáiból ered, hanem a gazdasági egységek támogatásából. Ezért a magyar sport ezeknek az egységeknek maximális köszönettel tartozik, és csak kérheti, hogy a jövőben is nyújtsanak segítő kezet. Tény viszont, hogy kicsit elszakadt egymástól a sportszakmai irányítás és az anyagi háttér. — Feloldható még ez az ellentmondás? — Meg kell teremtenünk a sportban szerepet vállaló gazdasági egységek érdekeltségét a rendszerben, hogy nyíltan támogassák a sportot. Ma — úgy látjuk — csak az összegek kisebb része van úgymond a vonal fölött,, a nagyobbik valahol másutt, különböző költségelszámolások formájában szerepel. Ha meg tudnánk teremteni a közös érdekeltséget, ha a „vonal” fölé tudjuk hozni a ma alul lévő összegeket, mert elérjük, hogy az adott vállalat egyes ráfordításait a tényleges „költséghelyen” számolhatja el, vagy más közérdekű sporttámogatásra például adókedvezményt kaphat, egyértelműbbé válna a helyzet. Mert kiderülne, hogy ez esetben a vállalat és az állam egyaránt áldoz a sportra, és akkor megkövetelhetnénk a sport támogatóitól, hogy reális tartalmú célszerződéseken át a kívánt helyre jusson el a pénz. Akár egy szakosztályhoz, akár — és ezt külön is kiemelem — a szabadidősport támogatására. — Ez távlati terv? — Nem. Idei feladat szintén. — Van a megvalósítására reális esély? — Válaszul hadd mondjam el a harmadik markáns gazdasági jellemzőt. És ez nem más, mint hogy a vállalkozás, az üzlet nem épült be szervesen a sportba, s ilyen értelemben ma még komoly lehetőségeink, tartalékaink vannak. Azokat kell keresni, hasznosítani, és nem széttárni a karunkat azzal, hogy ha nincs elég pénz, mit tehetünk... Hadd hivatkozzam most a hivatalnak a televízióval kötött, megújított megállapodására, amely mind a sportegyesületeknek, mind a szövetségeknek kitűnő lehetőséget ígér. Több mint másfélszeresére emelkedtek a tévé által adott közvetítési díjak, és a korábbiaktól eltérően a sporthivatal nem központosítja a bevétel harminc százalékát sem. Törekedni kell tehát olyan színvonalas versenyeik rendezésére, törekedni a mind gyakoribb közvetítésre (például a labdarúgásban), hogy a szövetség és a szakosztály többletbevételihez jusson. Arról nem szólva, hogy a rendezvényeken reálisan el lehet érni a mai reklámbevételeknek, akár a többszörösét is. Vannak továbbá elképzeléseink arra vonatkozólag, hogy a külföldi szponzorokkal kötött, reklámértékű megállapodások révén elérthető a jobb sportszerellátás, egyáltalán a jobb feltételek. Az egyesületeknek és a szövetségnek, illetve a támogatóiknak is keresni kell az új utakat, s megtalálni a közös érdekeltséget is. — Első rápillantásra soknak tűnik a járatlan út a holnap magyar sportéletében ... — A bátor kezdeményezésnek, a vállalkozásnak természetessé kell válnia. Ez nem egyszerűen gazdasági kérdés, fakadnia kell az ifjúság és a sport lényegéből is. — Előttünk áll az olimpiai felkészülés egyik legfontosabb éve. Rendelkezésre állnak a szükséges szakmai és anyagi feltételek? — Alapjában véve igen. Az 1985. és 86. év szép sikerei, a közvetlen utánpótlás tavalyi kiemelkedő nemzetközi eredményei nyomán a legtöbb sportágban már körvonalazódik az a szűkebb keret, amely elkezdi a felkészülés utolsó, nagy szakaszát. A legszükségesebb nemzetközi viadalokra, az edzőtáborozásokra megvan a fedezet, és megnyugtatónak mondható szinte a teljes szakmai háttér is. Ha bármilyen gond felmerül, arról — és persze a sportmozgalom más kérdéseiről — a sajtón keresztül azonnal tájékoztatjuk közvéleményünket. Már elmondtuk sokszor, mit nyitottan közelítünk az irányításunk allá tartozó területek számtalan összetevője felér és hozzátehetem, vállaljuk a tájékoztatás nyíltságát is. Az év első munkanapján így például azt mondhatom el, és igen nagy örömmel, hogy ezzel a nappal az országban létrejöttek — egy-két helyen most alakulnak — az ifjúság és a sport kérdéskörével foglalkozó megyei és helyi tanácsi szakigazgatási szervek. Az ÁISH tehát már nincs egyedül a feladatok végrehajtásában, és ami rendkívül fontos, a lakosságnak is van hova fordulnia a fenti ügyekben. A munkánkban csakis ezeken a lényeges csatornáikon keresztül lehetünk igazán nyitottak, tájékozottak és fogékonyak. Szeretnénk megosztani a gondokat, hogy időben segíthessünk, mert az ifjúság és a sport kérdései nem dőlhetnek el egyedül egy hivatal asztalai mellett. Ezúttal is kívánok sikerekben gazdag, tevékeny új évet minden segítőtársunknak, aktívanknak, akik önzetlen, munkájára, erőfeszítéseire bátran alapozhatjuk a megújulást. — Köszönjük a beszélgetést. Szekeres István