Népsport, 1988. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1988-03-27 / 73. szám
XLIV. 73. ♦ 1988. március 27. ) Harsogó díszletek között Fohász fakuló színekért Marina Vladyval szívesen találkoztam volna. Nemcsak akkoriban, amikor az orosz származású szőkeség a filmjeiből gyakran átlépett a magam korabeli ifjak álmába, hanem most is, nyilván ötvenévesen is dekoratív jelenség. Csütörtök estig nem is sejtettem, milyen közel álltam a találkozáshoz. Akkor viszont a Várban, a Korona cukrászda előtt megtudtam. A cukrászda régóta rangos irodalmi produkcióknak otthont adó pódiuma ezen az estén is vonzotta vendégeit. Most kis tábla fogadta őket a bejárati ajtón, miszerint Marina Vlady más irányú elfoglaltsága miatt mégsem lesz jelen az előadáson. És hogy a jegyeket kívánságra visszaváltják. A Korona Pódium csütörtöki programja a régóta táblás házakkal futó Viszockij-est volt. Emlékező kamaradarab, középpontjában Vlagyimir Viszockijjal, a korát megelőző, sajátos tehetségű szovjet színészről, a mi Latinovits Zoltánunkra emlékeztető zseniális és tragikusan fiatalon eltávozott művészről, akit a pódiumon Hegedűs D. Géza méltó hőfokon testesít meg. Marina Vlady egy időben Viszockij felesége volt, így maradt el az én nem is sejtett találkozásom a színésznővel. Zavaromat azonban nem ez okozta Hanem a tábla tartalma. Hogy a jegyeket kívánságra .. . Mert zavarom és elégedetlenségem emiatt támadt, majd fokozódott, amikor az apró jelenség párhuzamai fogva tartották, nem engedték tovább táncolni gondolataimat Eszembe juttatták a mi évről évre ismétlődő nagy versenyeinket, amelyekről a szervezők már hosszú hetekkel ,korábban meghirdetik, hogy az eseményre eljön ez a világbajnok, meg az a csúcstartó, meg ez a sztár, meg az a világcsoda. A végén aztán a fele sem jön el, a rendezők széttárják a karjukat, ez van ... Hogy félreértés ne essék, nem azt akarom most kifejteni, hogy így aztán azokat a bizonyos jegyeket a sportban is vissza kellene váltani. Nem azt akarom mondani, sőt . .. Inkább azt, hogy sokkal jobban meg kellene bíznunk magában a programban. Magában a sportban. Mert az egyes sportág önmagában szép, a sajátosságában, az egyedi mozgásvilágban rejlik a szépsége, és magában a versenyben. Én nem azt (legalábbis semmiképpen sem csak azt) mondanám az atlétikai verseny előtt, hogy itt lesz Szergej Bubka is, hanem a plakáton és a tévé képernyőjén azt mutatnám be, hogy milyen szép a rúdugrás maga. Az izgalmak sem csupán abban rejlenek, hogy valaki aznap netán képes vagy sem megostromolni a világcsúcsot, és a küzdelem szépsége sem pusztán a hat méter körüli eredménytől függ. Húsz centivel alacsonyabban is hozhat a verseny óriási csatát, és további húsz centivel alacsonyabb teljesítményért is simán learatja a tapsot az ugró, ha két sikertelen kísérlet után harmadikra mégiscsak túljut azon a magasságon, amely neki aznap, vagy éppen sportolói fejlődésének azon az állomásán a valamit jelenti. És a rúdugrás csak az egyetlen szám az atlétikában, amely sportág pedig a maga nagy választékával egész stadionnyi küzdőteret megtölt versennyel és versenyzővel percről percre. És az atlétika is csupán egy sportág a többi között. Természetesen nem azt mondom én, hogy ne akarjuk a magyar versenyeket még és még rangosabbá tenni, s hogy ne próbáljuk elhozni a mi közönségünk elé a világ legjobbjait. Nem is azt, hogy ne csináljunk reklámot a versenyeinknek. Csakis azt, hogy valamit talán elfelejtettünk a sportból, valamit kezdünk ijesztően kifelejteni. A sportot ma már különböző világok veszik körül. Jogi világok, pénzvilágok, doppingvilágok, reklámvilágok . . . Ezek tárgyiasulnak, mindig valahogy kézzelfoghatóvá válnak: átigazolják az illetőt vagy sem, mennyit kap az illető az adott teljesítményért, kit hogyan tiltanak el, ha doppingon kapják . . . Minderről van nyugta, számla, rendelet, pecsét, aláírás minden. A megfoghatatlan fogalmak, az olyan, mint a szépség, a heroikus küzdelem, a teljesítmény öröme, szóval, mindez mintha kicsit megfakult volna tudatunkban a nagyon is harsány színű díszletek hátterével. Persze, nem a mi szemünk a rossz. A világ festi a színeket. A háttére mostanság vitathatatlanul erősebbre sikerül. Iagy feladatunk azonban, és mindenekelőtt a még sokoldalúbb és színesebb diáksport révén, hogy a felnövekvő nemzedékek a pályán, a maguk gyakorlatában ismerjék meg a sokféle sportág sokféle szépségét. Akiket e szépség erősebben vonz majd a lelátókra mint amennyire a sport körüli botrányok és felduzzasztott álbotrányok ma taszítják. Mert csütörtökön este a Korona Pódiumon is az volt a lényeg, milyen izzással állította elénk Viszockij önpusztító és dacos, el-ellágyuló és meg nem alkuvó egyéniségét Hegedűs D. Géza. Függetlenül attól hogy Marina Vlady ott ült-e a nézőtéren vagy sem. Szekeres István Tékvandó VB, Budapest A KNDK mesterei segítik a magyarok felkészülését Tavaly magyar sikerektől volt hangos a tékvandó VB. Engrich Mariann világbajnok lett. Patakfalvy Miklós, a válogatott akkori edzője versenyzőként ezüstérmet vehetett át, míg dr. Antal László, aki azóta már a válogatott edzője lett, de indul most is, a harmadik helyen végzett. Ugyancsak harmadik lett a női csapat a töréstechnikában ... Van tehát mit megvédeni. Készül is a válogatott nagyon keményen. Már az országos felnőttbajnokság is jelezte (február 28-án volt Hatvanban), hogy emelkedett a színvonal az utóbbi hónapokban. — Igyekeztünk ezt a biztató helyzetet kihasználni — mondja dr. Antal László. — Kedvező alkalomnak kínálkozott, hogy a tékvandó professzorai, a Koreai NDK mesterei látogattak hazánkba. Március huszadikától együtt készülhetünk velük a világbajnokságra. Ez felmérhetetlen nagy lehetőség. Élnek is vele a versenyzők. Élhetnek, hiszen egy hétig Hódmezővásárhelyen tartottak közös edzéseket, hétfőtől pedig Veszprémben edzenek együtt. Az Alföldi Porcelán szép csarnokában népes társaság jött össze, harmincan voltak hivatalosak, hogy minél jobb formába kerüljenek az április 8-án, 9-én és 10-én a Budapest Sportcsarnokban sorra kerülő világbajnokságra. Nagyon kemény edzések vannak már mögöttük és még nagyobb iramú foglalkozások várnak rájuk. A házigazdák, a Hódmezővásárhelyi VSE vezetői, mindent megtettek, hogy a lehető legjobb körülmények között végezzük munkánkat — folytatja dr. Antal László. — Amikor már nagyon elfáradtak a fiúk és a lányok, akkor a gyógyvizű strandon lazíthattuk fel elnyűtt izmainkat. Kivittek bennünket lovagolni, megcsodálták és megültek a KNDK-beliek és a mieink is a gyönyörű magyar félvér, Furioso fajtájú lovakat. Különösen Engrich Mariann élvezhette a lehetőséget, hiszen neki nagy hobbija a lovaglás. A világbajnokságon egyéniben 19 férfi és 8 női versenyzőnk indul. Kezd már körvonalazódni a csapat is. A férfiaknál a Máté Zoltán, Borsos József, Körmendi Ferenc, dr. Antal László, Égető Imre és Andrikó Gyula, míg a nőknél Engrich Mariann, Jancsik Mária, Pazar Gitta, Mile Ibolya, Rajkai Andrea és Papirovnyik Mónika lép tatamira a csapatküzdelmekben, mind a tatamin, mind pedig a töréstechnikában. NÉPSPORT 5 ISMERŐS ARC A KÖZÉLETBŐL: Dudla József • Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának első titkára Nem szabad hazudni a sportot • Milyen szerepet játszik a sport egy megyei első titkár életében? — Nagyon sokat. Tisztelem, becsülöm, csodálom azokat, akik hallatlan szorgalommal, kitartással kiemelkedő sportteljesítményre képesek. Velük együtt élem át, s egyben nekem is büszkeséget ad egy-egy megyei vagy országos sportsiker. • Ez elsősorban szellemi és érzelmi kapcsolat. — Igen, de enélkül nem megy. Aki hideg fejjel, érzelemmentesen, átélés, — vagy legalábbis együttérzés — nélkül szemléli a pályákon történteket, az hazudja a sportot. Az lehet hivatalból a sport támogatója, de szerelmese, tisztelője soha. • Milyen tapasztalat mondatja ezt? — A Diósgyőri Vasgyár közelében nőttem fel, egy hajításnyira a DVTK- pályától. Amióta az eszem tudom — annak idestova négy évtizede —, a sport iránti ragaszkodásom nem csappant. Ma már szabálytalan az életritmusom. A klasszikus háromszor nyolc óra napi beosztást rég elfelejtettem. Egy biztos pont maradt az életemben. • Mi az? — A labdarúgás. Hétvége a lelátón, és hetente egyszer kispályás foci. A régi cimborákkal, társakkal. • Jó szórakozás, jó kikapcsolódás? — Több annál. Amondó vagyok, más a szerelemről hallani vagy olvasni és megint más átélni. Az ember ötvenéves korában is mennyire tud örülni egy jó átadásnak, egy gólnak. A kikapcsolódás azzal is hatásosabb, hogy ápolni tudom a baráti kapcsolatokat a régiekkel. Nincs távolságtartás, nincsenek rangbeli korlátok Egy-egy meccs után többet megtud az ember a valóságról, mint egy-egy jelentésből. • Ezek szerint úgy is fogalmazhatunk, hogy a sport egy tényező a kapcsolattartásban. • Az egyik tényező! Tíz évig gyári munkás voltam. Majd évekig a DVTK elnökségi tagja. Úgy érzem, elég szállal kötődöm Diósgyőrhöz. Ezért mondhatom, a munkás kultúrának mindig része volt a sport iránti érdeklődés. • De a sport nem egyenlő a labdarúgással. — Természetesen. Dehát majd mindenkinek van kedvenc sportága. Az enyém a foci. Természetesen a megye futballja sem egyenlő a DVTK- val. Több másodosztályú (Ózd, Kazincbarcika) és kisebb együttes van a megyében. Mindhez tartozik egy pártolói közönség, amelynek örömöt vagy bosszúságot „nyújt” a csapat. • Hisz abban, hogy asportsiker vagy -kudarc hangulati tényező? – A jó közérzetnek sokfajta — elsősorban — gazdasági feltétele van. De a sport kiegészítő hangulati elem. Ezrek, tízezrek számára, akik egy csapat, egy klub mögé sorakoznak fel, a sportsiker erkölcsi ösztönző, értékeket hordozó, sőt, az emberi kapcsolatokra is jótékony hatást gyakorol. • Mint politikai vezető gyakran tapasztalja ezt a hatást? — Igen. Mint országgyűlési képviselő is. El tudja képzelni, mennyi bírálatot kapok a várt sportteljesítmények elmaradása miatt? Az emberek gyakran indulatosabban, szenvedélyesebben szólnak a sporttémákról, mint más — sokszor jóval fontosabb — ügyekről. • Általában milyen témákról esik szó? — A két pólus a labdarúgás és a diáksport. Az utóbbi egyre gyakoribb beszédtéma. Ami örvendetes: a szülők buzdító vagy követelődző hangja kezd felerősödni. Mindinkább kezdik felismerni a sport olyan értékeit, mint a fegyelemre, a rendszerességre, a pontosságra való nevelés. • Az ÁISH vezetése nemrégiben Ifjúsági Díjjal tüntette ki a 42-es Számú Miskolci Általános Iskola igazgatóját. Mit jelent ez egy megye életében? — Méltó helyre jutott a díj. Meg kell nézni ennek és a hasonló iskoláknak a hangulatát. Mind a diákokét, mind a tanárokét! Ahol figyelmet, erőt, energiát fordítanak a diáksportra, ahol a sport összekovácsoló közös élményt ad, ott könnyebb „megélni” a rosszabb viszonyokat, a nehezebb helyzetet, könnyebb feloldani a feszültségeket is. Ugyanakkor Horváth Józsefék díját fel kell használnunk — példaadó erején túl — követelménytámasztásra. Arra, hogy így is lehet csinálni! • Korábbi beszélgetésünkkor úgy fogalmazott, hogy csupán néhány szigetről van szó. S önmagunkat csapnánk be, ha megszépítenénk a valóságot. A gyerekekben, a diákokban van mozgásigény. De ezt belső szükségletté kell fejleszteni, majd kielégíteni. Ha nem ezt tesszük, a tespedtség, a szürkeség, a középszerűség lepi el a diáksportot. Hogy ne így legyen, abban nagy felelősségük van a pedagógusoknak, nemcsak egészségügyi szempontból, hanem jellemformáló, akaratizmosító nevelői hivatástudatból is. Hiszen egy nemzet edzettségének alapjait az iskolában kell lerakni. • És egyben biztosítani az élsport utánpótlás-bázisát! — Én nem erre helyezném a hangsúlyt Bár a nagy számok törvényét nézve igaza van. A kiugró tehetségek — bármilyen sportágról is legyen szó — általában megtalálják a felfelé vezető utat, ha megkapják a kellő szakmai, szellemi és anyagi segítséget. • Maradjunk az anyagiaknál. Sok szurkolónak az a véleménye, hogy a DVTK labdarúgócsapata azért esett ki az első osztályból, mert nem volt elég pénz. Ez a legegyszerűbb magyarázat. Különben nem is értek vele egyet. Természetesen az anyagi feltételek biztosítása fontos tényező. De jelentőségét túlhangsúlyozni több mint hiba. Én inkább az egyesület vezetőinek gyengeségeiben, a szakosztályokban végzett szakmai munka fogyatékosságaiban látom a korábbi sikertelenség okát. Abban, hogy nem volt kellő érzék a más kisebb egyesületekkel való jobb együttműködésre, a szellemi, segítőkész erők jobb összefogására. • Érzékelhető változás? — Feltétlenül. Többek között abban, hogy a DVTK kezd nyitottabbá válni. Csökken az úgynevezett nagyegyesületi gőg. Egyre inkább meghatározóvá válik a tudatos, célirányos vezetés. Olyanná, ahol értéknek számít a sport tisztasága, a nyíltság. • Mint megyei első titkárnak, mint országgyűlési képviselőnek ezernyi gondja van. Sok tekintetben fontosabbak a sporténál. De a témánál maradva, mit szeretne elérni a következő hónapokban? — Azt, hogy szombatonként mérkőzésekre tudjak járni. Az NB I-ben ugyanis — többnyire — ekkor kerül sor a bajnoki fordulókra. Király Ferenc