Népsport, 1989. július (45. évfolyam, 154-180. szám)
1989-07-01 / 154. szám
XLV. 154. ♦ 1989. július 1. labdarúgás | Futballberkekben történik Beindul a kupagépezet A Rába, a Tatabánya és a Siófok idegenben Szombaton és vasárnap mind a négy magyar csapat pályára lép az IFC-Panasonic Cup ’89 első fordulójában. Minden csoportban négy együttes játszik. Az első helyezettek 10 ezer, a másodikok pedig 15 ezer nyugatnémet márkát kasszírozhatnak. Szombaton három csapatunk szerepelt idegenben. A Rába ETO a dán Bröndbyvel mérkőzik. A vendéglátók az első helyen állnak a most folyó bajnokságban. A Rába már útrakelt, igaz nem a legjobb előjelekkel. Sallói után a csütörtöki edzésen Csikós is súlyosan megsérült. A három kapus közül ezúttal Boros és Albert utazott. Rajtuk kívül Turbók, Hlagyvik, Pecsics, Udvardi, Bordás, Bücs, Kiss, Urbányi, Somogyi, Virág, Handel, Mörtel, Hajszán alkotja a keretet. A csapattal tartott Pecze Károly vezetőedző, Győrfi László, Horváth Béla, dr Szűts Jenő. A küldöttséget Szániel János, a klub elnöke vezeti. A Siófok a Slavia Praha ellen szerepel egy délmorvaországi kisvárosban. Radistiben Illés János, a balaton-parti együttes elnöke elmondta a Népsportnak, hogy jó játékot vár a sorozaton csapatától. A három frissen igazolt, Magyar (Videoton), Kirchmayer (Dümsöd), Takács (Keszthely) is szóhoz juthat, hiszen az MLSZ ilyen esetben mindig megadja az ideiglenes játékengedélyt A Tatabánya is Dániába utazott, a Lyngby ellen kezd Szentmihályi Antal, a kékek vezető edzője elmondta, hogy Szekeres leigazolása komoly nyereség. Sokat jelent, hogy még egy csatárral erősödnek, Kanyok Imrével, aki a Videotonból került át a bányászvárosba. Vasárnap a Vác az innsbrucki bajnokcsapatot, az FCS Swarosky Tirolt fogadja A találkozóról a Vác frissen beiktatott szakvezetője, Csank János beszélt. Legalább döntetlent vár. Ha minden sikerül, akkor Romanek is pályára lép a váci együttesben. És ott lehet a kezdőcsapatban a D. Kinizsiből igazolt Fekete is. Várhatóan így kezd a Vác: Gelei - Nagy, Talapa, Szemere, Csima - Bánföldi, Gyimesi, Fekete, Víg — Balogh Z. Romanek A magyar csapatok hét végi mérkőzései így alakulnak. Szombat: Bröndby—Rába ETO, 17. Slavia Praha—Siófok, 18. Lingby—Tatabánya, 17. Vasárnap: Vác—FCS Tirol. Vác, 17. Örömfoci az Üllői úton Végre örömfoci, ráadásul a nyár közepén! Szombat este az Üllői úton nem lesz birókergetés, buszborogatás, s egyéb „hangulatos” közjáték, csupán egy dolog vár a nagyérdeműre: leülni a padra, s megnézni egy jó meccset. A 78-as és a 82-es VB-csapat tagjaiból alakult gárda mérkőzik majd a kölni főiskola „nebulóival", s a találkozó bevételét felajánlják a daganatos gyerekek gyógyítására, és a magyar utánpótlás megsegítésére. A cél nemes, s ha az idő kegyes, akkor el lehet felejteni azt a sok bosszúságot, ami futball címszó alatt ért bennünket az utóbbi időben. A show résztvevőinek névsorát böngészve, akár nosztalgiázni is kezdhetnénk, felelevenítve a hazai és külföldi sztárok immár nevezetessé vált alakításait, de nem tesszük. Már csak azért sem, mert Mészáros „Bubu” a Telesport egyik adásában megjegyezte, hogy jólesik a közönség szüretetét élvezni, de annak idején meg őket szidták olyan hévvel, mint a maiakat Ráadásul a most pályára lépők között lesznek aktív futballisták is, akikkel szemben illetlenség lenne a múltat idézni Szóval, ne nosztalgiázzunk, de az az igazság, hogy nehéz megállni. Mert, ha az ember Nyilasi Tibit látja az Üllői úti pályán, akkor nem is tud másra gondolni, mint egy nyíl sebességű Nytl szlalomra. Vagy ahogy Müller Sanyi megjelenik a Fradipályán, hát önkéntelenül az FTC-Vasas pályaavatón lőtt gólja jut a szurkolók eszébe. Bár a zöld-fehér tábor ezt alighanem elfelejtené. És folytathatnánk az időkerék visszapörgetését, hiszen a futballszerető ember képes emlékezni még hosszúhosszú évek után is egy gólra, lövésre. De itt megállítjuk a filmet, s a következő kockák a szombati esti mérkőzés után kerülnek majd szalagra. Ami pedig az ellenfelet, a külföldi fiúkat illeti, pénteken megérkeztek Budapestre. A repülőről leszálló Felix Magathra nehéz volt ráismerni, hiszen az egykor kemény játékos most inkább egy jó módú üzletember benyomását kelti. S itt van a Nyugat-Európában eddig legsikeresebb ázsiai játékos. Bum Kun Csa is Mindkét híresség ugyanazt ígérte: látványos játékot, szép gólokat. (sinkovics) A magyar csapat várható összeállítása: Mészáros — Martos, Bálint, Rab, Nagy L. — Müller, Csapó, Pintér, Zombori — Kiss, Nyilasi. Novák nem, Reszeli-Soós igen Dorogon hétfőn kezdi felkészülését a labdarúgócsapat az új idényre. Gabala Ferenc vezetőedző megvált az egyesülettől, s helyére Reszeli- Soós Istvánt, a Váci Izzó eddigi utánpótlás-szakágvezetőjét szerződtették. Az új szakvezető minden bizonnyal a legfiatalabb a másodosztályban, hiszen 27 éves. Keszeli- Soós edzői múltja fiatal kora ellenére tekintélyes, mivel dolgozott az MTK-VM serdülőknél, az ifjúsági válogatottnál Bicskei Bertalan és Piski Elemér mellett, s nevéhez fűződik a váci focigimi beindítása is. Csuha Andrástól, a Dorog ügyvezető elnökétől megtudtuk, hogy számítanak az új vezető edző ambíciójára, lelkesedésére - s természetesen - szakértelmére. Azt is megtudtuk, hogy az előzetes híresztelésekkel ellentétben Novák Dezsővel nem tárgyaltak a klub vezetői. A játékoskeret jószerével változatlan marad a Bányásznál, mivel a váciak hozzájárultak ahhoz, hogy Mózner a jövőben is Dorogon futballozzon. Szabó Béla visszavonul Követelményrendszer a játékvezetőknek Nem tétlenkedik megválasztása óta a Játékvezető Bizottság új elnöksége. A héten ülésezett, és úgy döntött, hogy az NB I-es és az NB II-es keretben egyelőre csak kisebb változtatásokat hajt végre. Nem mond le egy nagyobb vérátömlesztésről, de ezt az év végére halasztja, mert csak a közeljövőben, a játékvezetők nyári edzőtáborozásán ismertetik a bírókkal a követelményrendszert, amelynek alapján fél év múlva rostálják majd őket. Az NB I-es keretben most egy változás történik. Szabó Béla levelet írt az elnökségnek, és bejelentette hogy munkahelyi elfoglaltsága miatt befejezi a játékvezetést. Ugyanakkor kéri, hogy a JB engedje őt az ősszel két találkozón vezetni, mert akkor hetvenöt első osztályú mérkőzéssel fejezhetné be pályafutását. Az elnökség beleegyezett Szabó Béla helyére Statuier Péter került a keretbe. Az NB II-es játékvezetők közül kiesett Tajthy János, a keretbe került Balajti János, Herbály Lajos, Kálmán Imre, Kincses Tibor, Marosvári Csaba, Németh Vilmos és Vida László. Zsadányi csodálkozik és távozni akar Pénteki számunkban rövid helyzetképet adtunk a Siófoki Bányászról, és a klubtól kapott információ alapján meg is írtuk, hogy a csapattól nem távozik senki. Aztán délután csöngött a telefon. Zsadányi László, a siófokiak középpályása jelentkezett, aki a télen Hollandiában gólkirály lett a FIFA első teremlabdarúgó-világbajnokságán. — Csodálkoztam, amikor elolvastam a cikket — mondta. — Én ugyanis a hét elején bejelentettem, hogy távozni akarok az egyesülettől. Egyébként ezért is reagálhatok ilyen frissen. Gellei Imre vezetőedző ugyanis a bejelentésem miatt már nem számít rám a szombati Intertotó-mérkőzésen. ♦ Mivel indokolta távozási szándékát? Tárgyaltunk a hét elején, és nem tudtunk megegyezni. ♦ Olyan igényei voltak? — Nem erről van szó. El kell ismernem, hogy az itteni körülményekhez képest kimondottan jó ajánlatot kaptam, ha három évvel meghosszabbítom a szerződésemet. Én a jövőt látom bizonytalannak. Most is „súrolta a lécet” a csapat, s jelenleg úgy néz ki, a nyáron gyengül a Siófok, tehát a következő bajnokságban bajba kerülhet. Szeretnék jobb csapatban játszani, mindöszsze erről van szó. ♦ Más klubtól kapott már ajánlatot? — Jelentkezett a Rába ETO, de minden arra vall, hogy meggondolta magát. Más még nem jött értem. Öt évet játszottam Siófokon, azt hiszem, ideje változtatnom. NÉPSPORT 3 üvül ÉV VÉGI ÉRTESÍTŐ „Dicsőséges" tavaszi hadjárat Újpesten Amikor egy Dózsa-szurkoló kézhez kapta lapunk június 21-i számát, és átböngészte a harmadik oldalon a tabellaparádét, biztos végigfutott a hátán a hideg. Hiszen újra megpillanthatta a táblázatot, amely azt tükrözte: kedvenc csapata ősszel 12 pontot gyűjtve, 14. helyen fejezte be a szezont. Öt ponttal maradt le a mezőnytől, és egyetlen pontocskával előzte meg a két utolsót. Ez akkor a pótvizsga előszelét jelentette. Nagyon sokan féltették, sőt, temették a Dózsát, kevesen reménykedtek a megújulásban. A csapat azonban huszáros, dicsőséges" tavaszi hadjárattal igazolta, hogy sokkal több van benne, mint amit ősszel produkált. De ezt az őszt, sőt, a tavaszt sem szabad elfelejteni, mert sok-sok tanulsággal szolgál. Az vitathatatlan tény, hogy a Megyeri úton ugyanaz az átok ül, mint az egész magyar labdarúgáson. Méghozzá az aranycsapat árnya. Ha valahol szóba kerül a honi labdarúgás, mindjárt akad valaki, aki példálózni kezd: „bezzeg Puskásék idejében . .Erre még „rátesznek” Újpesten, ahol azt is hajtogatják: „bezzeg Benéék idejében...” Sajnos, az elvárások a régiek, de a hétköznapokon mindenki csak nosztalgiázik és édeskeveset tesz azért, hogy a magyar foci és benne az újpesti labdarúgás is tényleg újra a régi fényében ragyogjon. Lehet, hogy sokan sértésnek veszik az „édeskevés” szóhasználatot, de meggyőződésem, hogy a szövegelés, a „bezzegelés” és az állandó átszervezés helyett jobb lenne már az erőket tényleg a játékra, s főleg az utánpótlás nevelésére fordítani. Mert emlékezzünk csak, annak a legendás aranycsapatnak nagyszerű volt az utánpótlása. Az más kérdés, hogy a kor másként határozott, mert ’56-ban a jövő csapata szétrajzott a világ négy tája felé. De később Újpesten a Bene-féle aranykorban is odafigyeltek a fiatalokra, mert a Konkoly Béla bácsik olyan ötösfogatot neveltek a sztárok mögé, mint: Hegyi, Dunai Ede, Kolár, Nagy Laci, Tóth Andris, akik még válogatott játékosként is sokáig koptatták a Megyeri úti kispadot. Aztán mintha megállt volna az idő. A lilák vezérkara a sikerek fényében kicsit megfeledkezett a holnapról, és ezért majdnem nagy árat kellett fizetnie. Mert magyarázatot mindenre lehet találni, de ha az Újpesti Dózsa a bajnokság végén kiesett volna az NB I-ből, arra nincs mentség. Főleg akkor, amikor egy évvel korábban még bronzérmes volt a csapat, és az utánpótlásgárda bajnokságot nyert. Ezt az utóbbi csapatot azonban — könnyelműen — jószerével szélnek eresztették. Természetesen az új bajnoki év kezdetén a bronzérmes csapatnak reális volt a célkitűzése: az első öt hely valamelyikének a megszerzése. Az élet azonban átrendezte a sorokat. Ehhez viszont kellett egy szakmai baklövés, egy rosszul szervezett felkészülési túra. És bizony, erre még azt sem lehet mondani, hogy könnyű utólag okosnak lenni. Nem, mert ezt előre lehetett látni. A Dózsa ugyanis a bajnokság előtt felkészületlenül elutazott az NSZK-ba, kétnaponként edzőmérkőzést játszott, amelyek között 100—150 kilométert utazott, és nem tudott edzeni. Törvényszerű volt, hogy egymás után sérültek meg a játékosok. Az edzőmérkőzéseken elszenvedett súlyos vereségek nemcsak a csapat tekintélyét tépázták meg, hanem elvették a játékosok önbizalmát is. Így nem csoda, hogy a bajnokságban a lilák az ötödik forduló után egyetlen ponttal a tabella végén kullogtak. Göröcs János vezetőedző, az addigi sikerkovács kilátástalannak tartva a helyzetet, felállt a kispadról, bedobta a törülközőt, lemondott. De azért ennek is voltak előzményei. Amikor Göröcs átvette a Dózsát, a csapat szintén a mélyponton volt. Az egyesület vezetői egy új együttest ígértek nekik. Ez viszont nem jött össze. Nem sikerült meghatározó egyéniségeket igazolni. Az is nyílt titok, hogy Göröcs és a szakosztályvezető, Rajna Károly között nem volt éppen felhőtlen a kapcsolat. Aztán felkérték szaktanácsadónak Baráti Lajost. Göröcs ezt nehezen emésztette meg és edzőként már korántsem lelkesedett úgy a mesterért, mint amikor még játékosa volt. Mindezek ellenére mind a mai napig nem tudom elfogadni Göröcs Titi döntését, mert tudomásom szerint a játékosokkal nem volt különösebb összezördülése. S ez akkor is igaz, ha a csapat tagjai a harmadik hely után úgy érezték: az edző már nem tud nekik sok újat mondani és nyújtani. Nem volt könnyű helyzetben Varga István, a korábbi pályaedző, amikor átvette a csapat irányítását. A kevésbé ismert szakembernek a szurkolók előtt eredményekkel kellett volna igazolnia „létét” és rátermettségét. Ősszel azonban ez nem sikerült. Hiába volt a háttérben Baróti Lajos gazdag tapasztalata, felkészültsége, emberi habitusa — a szegény embert az ág is húzta —, a játékosok körében egymás után jöttek a váratlan sérülések. Eszenyi, Steidl, Kovács Ervin, Katona, Heredi kiesése szinte pótolhatatlan űrt teremtett. Akik a tartalékoknál rendelkezésre álltak, nem tudták feledtetni a hiányzókat. Most ütött vissza a volt bajnok utánpótláscsapat elherdálása. Szinte nem volt két olyan mérkőzés, hogy az újpesti együttes ugyanabban az összeállításiján lépett volna a pályára. Szeretnék itt most eloszlatni egy tévhitet. Sokan azt állítják, hogy könnyű a Dózsának, mert a Honvéddal egyetemben azt vonultat be, akit akar. Ez így nem igaz. Egyik egyesület esetében sem. Mert vannak megfelelő rendelkezések, amelyeket egyik csapat sem léphet át. Az viszont tény, hogy a gyakorlatban a kisebb klubok ajánlják játékosaikat bevonulásra az Újpesti Dózsának. Az újpestiek a szerződéseknek megfelelően járnak el, Kenesztért még fizettek is a Csepelnek. Leszereléskor viszont, ha nem tudnak megállapodni a másik egyesülettel, akkor a játékos visszamegy korábbi klubjához. Említettem már a sok sérülést. Ide kívánkozik az a megjegyzés, hogy jó lenne egyszer már országosan megvizsgálni, mi az oka annak, hogy olyan gyakorta sérülnek a magyar labdarúgók, és hogy miért tart olyan hosszú ideig a lábadozásuk. A sérülések oka talán a gyerekkori alapozás hiánya és a felkészületlenség, a lábadozás okát a biztosítás körüli manipulációban látom. Hiszen nálunk is működik már a Sportkórházban az artroszikópiás eljárás. Érdekes módon a Milánban játszó Gullitt a BEK-döntő előtt jó három héttel esett át a porcműtéten, aztán ott volt, és két gólt is rúgott a sorsdöntő találkozón! A tavaszi nagy menetelésért, a bravúros hadjáratért minden elismerés az újpesti játékosoké. Nemcsak szerencséjük volt, hanem akarták is a bennmaradást, a jobb szereplést, és meg is tettek érte mindent. Még Kozmának is meg lehet bocsátani, hogy a profiszerződéssel a tarsolyában vigyázott magára, de végül játékával hozzájárult csapatának sikeréhez. Tulajdonképpen a Dózsának nincsenek csatárai, hiszen a gólok többségét védők és középpályások rúgták. De igazán nincsenek védői sem. Alapos felfrissítésre szorul ez az együttes. Mert akármennyire dicséretes is ez a tavaszi szereplés, azt azért mindenkinek el kell ismerni, hogy ez a csapat méltatlanul szerepelt patinás hírnevéhez. E rövid értékelés során nem lehet mindenre kitérni, csak felvillantani a sikertelen szereplés okait. Az egyesület vezetőire várna, hogy egyszer alaposan értékeljék saját munkájukat, felelősségüket és a labdarúgó-szakosztály néhány éves tevékenységét. Megérné, mert a hibák szemmel láthatóak, kézzelfoghatóak, ebből következik, hogy korrigálni is lehetne őket. Boross Dezső