Népsport, 1989. december (45. évfolyam, 285-310. szám)

1989-12-01 / 285. szám

XLV. 285. ♦ 1989. december 1. 0311 labdarúgás Pázmándy Péter: A Limpergerért csillgászati Már lassan egy hónapja, hogy a Ferencváros—Veszprém mérkőzésen a svájci Servette vezetői azonnali szerződéskötés szándékával figyelték Limperger Zsoltot, a Ferencváros valóban reményteljes fiatal válogatott játékosát. Azóta csak a Ferencváros részéről hangzottak el rövid nyilatkozatok. A svájci fél nem szólalt meg. A hazai véleményekből megtudhattuk, hogy 650 ezer dollárt (mintegy 39 millió forint) kért a Ferencváros, de jelezte, hogy Limperger közelgő katonai szolgálata akadályt jelenthet. Az összeg igaz, s már az első pillanatban kijelentettem, és most is mondom, csillagászati, nem jelenthet tárgyalási alapot — mondja Pázmándy Péter, a Servette szakvezetője. — Ezért az összegért nemzetközi hírnevű játékost is vehetünk. A Servette legfeljebb 250 ezer dollárig ment volna el. Amikor leültünk a klubirodában egy italra, és elhangzott a 650 ezer, azonnal fel akartunk állni. Erre azt mondták, induló összegről volt szó, tárgyaljunk. Beszélgettünk, de ez az indulás már eleve kedvezőtlen irányt adott. Pázmándy Péter 1956-tól él Svájcban, a legjobb edzők közé sorolják. Először vetett szemet magyar játékosra, elsősorban a klub elnökének javaslatára. Azért félt magyar labdarúgó szerződtetésétől, mert, ha nem válik be, megvádolhatják, volt honfitársaival szemben elfogult. — Több irányból kaptam jelzést, hogy Limperger kitűnő játékos, a Servette-nek pontosan ilyen védőre lenne szüksége — folytatja. — A Veszprém elleni mérkőzésre jeleztük, hogy jövünk. Limperger elég gyengén játszott, le is cserélték. A 650 ezer dollár így még inkább mosolyogtató volt. Utána azt magyarázták, hogy bokasérüléssel bajlódik. Kérdem én, akkor miért hívtak egy sérült játékos megfigyelésére?! Utána figyeltettem Limper- árat kértek pert Benidormban a spanyol utánpótlás ellen. Onnan sem kaptam megnyugtató híreket. Tudom, hogy tehetséges. Van olyan, hogy egy fiatal hullámvölgybe kerül, éppen ezért szerződtetése nem ezen bukott meg. — Hanem? — Előre megmondtam, január tizedikén kezdjük az alapozást, akkor ott kell lennie, ígérték, megpróbálják megszerezni a szükséges engedélyt a katonai behívás miatt. Más vonalról viszont megtudtam, hogy egy lépést sem tettek. Nem szívesen beszélek erről, hiszen itt születtem, és bár svájci állampolgár vagyok, magyarnak érzem magam. Szóval, a Servette elnöke egy dsgazdag, óriási tekintélynek örvendő ügyvéd, az alelnök pedig milliomos építkezési és ingatlanvállalkozó. Ők az üzleti életben hozzászoktak a tárgyalások bizonyos színvonalához. Ahhoz, hogy miként fogadják őket, mennyire elfogadhatók az ajánlatok, mit ígérnek, ennek mi a realitása, és így tovább. Hogy finoman fogalmazzak, ebben az ügyben nemcsak Limperger játszott gyengén ... Az elnök és az alelnök azt mondta nekem, hogy a tapasztalatok alapján magyar játékos szerződtetését egyelőre felejtsük el. Nemcsak azért értettem együtt velük, mert ők a főnökeim ... A Servette január 18-tól nagyszabású nemzetközi teremlabdarúgó-tornát szervez. A legjobb svájciak mellett a francia Bordeaux, a portugál Porto mellett neves olasz csapat is játszik. Limperger Pázmándy tervei szerint itt mutatkozott volna be ... Tervezték, hogy a legközelebbi tornára már meghívják a Ferencvárost is, de, mint megtudtuk, ettől is elálltak. (Természetesen tiszteletben tartjuk azt az elvet, hogy a másik felet is meg kell hallgatni. Ezért, ha a Ferencváros vezetői válaszolni kívánnak, annak is helyt adunk.) Jraskovics Jenő Elsőser a Lassan már hagyománnyá vált, hogy a téli — úgynevezett — holtszezonban labdarúgócsapataink a terembe vonultak, s bajnokságon vettek részt, öt éve rendszeresen kiírták az MLSZ teremtornáját, sőt, ez év elején válogatott csapatok számára már világbajnokságot is rendeztek Hollandiában, ahol a magyar együttes jól szerepelt. Ezek után gondolhatná az ember , a világon mindenütt van jövője az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő teremfocinak. De úgy látszik, a honi csapatok „nem vevők” erre a játékra. Már az utóbbi években is idegenkedtek az indulástól, legszívesebben a pihenést választották volna teremtorna a túlórázás helyett. Nos, az idén már nyugodtan dönthettek így, hiszen a liga kérésére az MLSZ nem tette kötelezővé a részvételt. Az eredetileg kiírt időpontig pusztán önkéntes jelentkezés alapján a kupa védője, a Siófok NB I-es, valamint a Komló és az Oroszlány másodvonalbeli csapatai jelezték indulási szándékukat. Határidőn túl befutott még a szövetségbe a Debreceni VSC és a Zalaegerszegi TE papírja is, ám ez is kevés, így a ligával történt megbeszélés alapján semmisnek tekintik a kiírást. Az idén a szurkolók néhány kellemes élménnyel szegényebbek maradnak. M. G. Széklért a Vasasnál járt Hamarosan iráni meghívásnak tesz eleget a Vasas. A piros-kékek akkor kelnek útra, amikor a csapatok többsége pihenőre tér. Az angyalföldiek meghívásában nagy szerepe van a klubnál dolgozó kapusedzőnek, az iráni Razavinak. A piros-kékek december 12-én indulnak el, s 19-én érkeznek haza. Kétszer játszanak az iráni válogatottal, s egyszer megmérkőznek a bajnokcsapattal is. A túrára 17 játékos utazik, s nem lesz köztük Galaschek, Schmidt, Zircher és Csorba, akik felmentést kértek. Az utazással kapcsolatban Mészöly Kálmán elmondta, hogy nagy megtiszteltetés a számukra ez a meghívás, és cseppet sem mindegy, hogy milyen eredményt érnek el odakint. Mint köztudott, a Vasasban Ziai személyében már játszik egy iráni játékos. S úgy tűnik, ezen a túrán pont kerülhet egy másik iráni futballista szerződtetésére is. Újság még a Vasasnál, hogy a héten jelentkezett a klubnál Szeibert György, a Ferencváros labdarúgója. Mészöly Kálmán tárgyalt vele, de minthogy a Fradi mereven elzárkózik Szeibert kiadatásától a játékos egyelőre marad az Üllői úton... Mit ér a kupa, ha Magyar? Tét nélkül... Mádon a találkozó előtt nem vibrált úgy a levegő, mint az előző kupafordulóban, amikor az NB III- as gárda a Tatabányát fogadta. Nyugodtak voltak a hazaiak, és még nyugodtabbak a pécsiek. A mérkőző felek tisztában voltak vele, hogy Dávid és Góliát harcának kimenetele nem lehet kétséges. Mert elsőre „véletlenül” a Mád is nyerhet, de a visszavágót nem élheti túl. Egy élvonalbeli együttes otthonában ugyanis semmi keresnivalója nincs egy harmadosztályú társaságnak. A borsodiak tehát eleve feltették a kezüket. Ez látszott a játékukon is. A PMSC pedig nem tett mást, mint kivárt, aztán lecsapott ,,áldozatára”. • A tét nélküli meccsen mindössze egy furcsaságot tapasztaltunk. Éspedig azt, hogy a játékosok megfeledkeztek a sportág egyik örök törvényéről: a pályán a bíró az úr. A futballisták reklamáltak a leseknél és olykor folyamatosan szövegeltek a mezőnyben is. Igaz, hideg volt és valamit tenniük kellett. Mert a futballról megfeledkeztek . .. K. T. Tömegjelenet a váci kapu előterében. Ám egyáltalán nem ez volt a Videoton—Vác Magyar Kupa összecsapás jellemzője. A fehérváriak csak szenvedtek, míg a váciak ötletes, sokmozgásos labdarúgást játszottak, és gond nélkül győztek. Képünkön Koszta birtokában a labda, de négyen — Fekete, Szemere, Gyimesi és Luzsák — is biztosít. Petressnek és Jónásnak esélye sincs labdaközelbe jutni (Koppány György felvétele) Gépképes védelmek Hétfói Kispesten. Önmagában ez így nagyon szép lenne, ha nem kalkuláljuk be a sok egyéni hibát, ami megelőzte a találatokat. Ilyen lyukas védelmeket ritkán hoz össze a sorsolás szeszélye. A Honvéd már hetek óta rosszul játszik, a Haladás pedig sorra betlizik. Éppen ezért nem volt meglepő a vendégek szakvezetőjének hivatalos magyarázata, ami szerdán hangzott el az öltözőfolyosón. Nagyon reálisan fogalmazta meg, mi történt: ügyesen kihasználták egymás gyengéit a csapatok. 1-4-ről akár egyenlíthetett volna a Haladás. Merthogy a kispesti védelem is alulmúlta magát. Disztl Péter mély hullámvölgyben van, ezt látni rajta. Követelték is a szurkolók lecserélését, de már addigra a Honvéd kimerítette lehetőségeit. Ráadásul a kispadon egy tizenéves kapus, Elbert ült. A két szakvezető hamar túltette magát a látottakon, s inkább a jövőről beszélt. — Jobb csatárjátékkal, biztosabb védekezéssel, még van esély, hiszen rúgtunk három gólt — mondta Gunyhó Ferenc. — Ha Csertői játszhat, akkor még minden lehetséges. Jó volna a kupában továbbkerülni. A Honvéd számára is a kupa adhat némi vigaszt, s akárhogyan is vesszük, még a kispestieknél az előny. Szombaton kiderül, de már nem villanyfényben. A Haladás délután rendezi a mérkőzést, merthogy sajnálják a pénzt az energiára. Lehet, hogy Kispesten is gondolhattak volna erre? Háromszáznál délután sem lettek volna kevesebben ... V. B. Papírforma - fejtetőn A Siófok—Mohács mérkőzés előtt beszélgettünk Gellei Imrével, az NB I-es gárda vezetőedzőjével. Elmondta, hogy csapatépítési szempontból egyelőre inkább a hátsó alakzatokkal lehet elégedett. Nos, a szerdai kupamérkőzés kissé feje tetejére állította ezt a „papírformát”. A Siófok az első félidőben kétszer is betalált a vendégek kapujába, s ezen túl is volt néhány tetszetős akciója. A védelem számára pedig nem volt nagy feladat az akkor még bátortalan mohácsi kísérletek elfojtása. A második játékrész elején aztán nagyon is elkerülhető védelmi hibából — gólt kapott a Siófok. Ezután ötpercenként követték egymást a védelmi megingások, egy-két esetben inkább csak a mohácsi „tüzérségen” múlott, hogy érintetlen maradt Horváth Győző hálója. Több kihagyás, a sárga lapok felesleges begyűjtése bizonyította, hogy ez a nap nem a „védelem napja”. (Kófiás „kígyótérről” lőtt góljához hasonlókat nem minősítem, mióta Grosics Gyulától egyszer azt hallottam, hogy a kapus nem lehet kiszolgáltatottabb helyzetben, mint a gólvonal előtt megpattanó labda esetében. „Rémálmomban se jöjjön elő!! — mondta a világ egykori legjobb kapusa.) Így vagy úgy , a siófoki védelem kétgólos vezetés után két gólt kapott, a biztosnak tűnő győzelem elúszott. D. L. Izgalom csak a nézőtéren A Ferencváros—MTKVM találkozó ezúttal sem érdemelte ki az örökrangadó minősítést. A kupa fordulójának sorsolásakor a jelen lévők felhördültek az MLSZ-ben, amikor e két csapatnak egymás mellé került a neve. Mindenki azt várta, hogy ez az összecsapás jelenti majd a slágert a nyolc közé jutásért. A merészebbek előrehozott döntőnek nevezték. Sajnos, akik erre számítottak, tévedtek. Időnként ugyan fel-felcsillant valami, de az is csak az igyekezet jóvoltából, mert a színvonal méltatlan volt a két csapat hagyományaihoz. A legnagyobb izgalmat az jelentette, amikor Németh Lajos játékvezető félbeszakította a mérkőzést és elindult a hazaiak kispadja felé. A jobb érzésű szurkolók megijedtek, hogy a dobálózás miatt lefújja a bíró a meccset, és ezt az izgalmat szívesen nélkülözték volna. Azok viszont, akik valószínűleg a korábbi rendbontásokban is részt vettek, változatlanul dobálták a pénztárgépszalagokat a pályára. Érthetetlen, hogy ez a réteg nem tanult az elmúlt hónapok történéseiből. Képtelen felfogni, hogy magatartásával nem befolyásolhatja az eredmény alakulását, s lehet, hogy itthon is olyan büntetést kap a Ferencváros, mint a KEK-ben. Németh játékvezető végül a folytatás mellett döntött, a rendbontók megúszták, de a pohár lassan betelik ... L. I. NÉPSPORT 3 Tisztelet az Újpestnek Hogy kegyes volt-e a sors az Újpesthez, amikor ellenfélül a Debreceni Kinizsit juttatta? Ugye, ma már badarságnak tűnik feltenni ezt a kérdést. A Dózsa fölényes biztonsággal, 3-0-ra verte vetélytársát, s tulajdonképpen bejegyezte magát a Magyar Kupa legjobb nyolc csapata közé. Csakhogy mindez közel sem volt ennyire egyértelmű a találkozó előtt. Hiszen ne feledjük, hogy bár az Újpestnek egy másodosztályú együttessel kellett felvennie a küzdelmet, de ez a másodosztályú együttes egy fordulóval előbb a Vasast búcsúztatta el a kupától. S az is tudvalévő, hogy a kupasorozat a kiscsapatok számára sokkal nagyobb lehetőséget ígér, mint az NB I-eseknek, hiszen ezen keresztül megmutathatják magukat az országnak, sőt szerencsés esetben Európának. Nem véletlen, hogy a szerdai fordulóban is jókora meglepetésekkel szolgáltak a sokra nem taksált kicsik, így a Dunaújváros és a Mohács. Az osztálynyi különbség ugyanis lelkesedéssel ellensúlyozható, főleg akkor, ha az NB I-es csapat félvállról kezeli ellenfelét. Nos, Újpesten elmaradt a meglepetés. Elmaradt, mert a Dózsa komolyan vette saját magát, s azt nyújtotta, amit tud. A nagy hideg ellenére — vagy éppen pont azért? — végighajtotta a mérkőzést és egy percre sem engedte ki a kezéből a továbbjutási esélyt. Elérte, hogy a debreceniek a kelleténél is jobban tiszteljék csapatukat. De tisztelet csak annak jár, aki azt kiérdemli. Az Újpestet szerdán este lehetett tisztelni... B. G. „Nincs itthon a macska..." „Nincs itthon a macska, Cincognak az egerek” — tartja a közmondás, amely szerdán a DVSC játékosaira is érvényes volt. Temesvári Miklós vezetőedző — a klub vezetőinek tudtával és beleegyezésével — hétközben, külföldre távozott, remélve, hogy együttese nélküle is megállja a helyét. Csakhogy a debreceni labdarúgók lebecsülték a dunaújvárosiakat és a taktikai utasításokat talán nem vették anynyira komolyan, mintha Temesvári Miklóstól kapták volna. Vagy a Vasas elleni szombati bajnoki döntetlen óta elfelejtettek volna focizni? Kétlem. Mindenesetre joggal megérdemlik az elmarasztalást, mert röpke fél hét alatt „leeresztettek”, s nem vették komolyan a kupát. Különösen meglepő, hogy azok a fiatal játékosok, akik többnyire eddig csak csereként jutottak szóhoz a bajnokikon, most nem akartak élni a lehetőséggel. Leginkább tőlük lehetett volna elvárni, hogy a bizonyítási vágytól égve, a hátukra vegyék a pályát. Cs. Z. Ez a lila nem ai a lila Van abban valami furcsa, ha az NB I-ben még zöldfülűnek számító Veszprém szurkolói azt kiabálják a többszörös bajnok Rába ETO labdarúgóinak, hogy: NB II, NB II. Meghökkentő volt hallgatni a győriek másodosztályúvá minősítését, de csak tíz percig. Eddig tartott ugyanis, amíg kristálytisztán kiderült: a Rába ETO játékosai nem a hol csúszós, hol fagyos játéktér miatt rúgdossák állandóan az ellenfélhez a labdát, de még csak nem is azért, mert elgémberedett a hidegben a lábuk (bár a „nagy iram’* miatt akár ez is előfordulhatott volna). A győriek egyszerűen ennyire céltalanul és elképzelés nélkül futballoztak. Lehet, furcsa, hogy pont akkor írjuk ezt az ETO-ról, amikor végre győzött. De ez a veszprémi siker úgy tűnt, hogy a vak tyúk is talált szemet. Köszönhetik a kupában szerzett előnyt a hazai csatároknak, akik ezen a napon inkább oldalra, s hátra, mintsem előre támadtak. Megkockáztatjuk, ha Rugovicsék kicsit összekapják magukat, akkor még cseppet sem lefutott a továbbjutás.