Nemzeti Sport, 1990. november (1. évfolyam, 229-258. szám)
1990-11-07 / 235. szám
I. 235. ♦ 1990. november 7. ♦ Tényei, taiúk, tanulságok % Tények, tenák, tanulságok ♦ Tények, tanúk, tanulságok £ Pályázat-pásztázás Antoniewicz Roland nem szívbajos Igazából semmi rendkívüli nincs abban, ha egy kormányszerv történetesen pályázat útján kíván megszabadulni fölösleges millióitól. Ilyenre eddig is volt, s valószínűleg ezután is bőven lesz példa. Jó is, rossz is! Attól függően, hogy a „Játsszunk demokráciát!” jelszóval elkülönített összegek milyen arányban jutnak el azokhoz, akik tudnak is vele mit kezdeni — mindannyiunk hasznára. Rossz esetben szikes talajra hullik a drága vetőmag, és ilyenkor — vigaszként — csak azt a kétes értékű eredményt könyvelheti el az adakozó, hogy sikerült oly gyorsan keresztülhajtani magán a felülről érkezett közpénzt, mint hasfájós gyermeken a ricinust. Nem kisebb vállalkozásba kezdett néhány hónappal ezelőtt a frissen újjászervezett országos sporthivatal, minthogy bebizonyítsa: képes arra, hogy rövid idő alatt megfelelő gazdát találjon tizenkétmillió kemény költségvetési forintnak. Az egyébként nyilvános pályázat kiírása a kis- és a közepes méretű szabadidősport-szervezetek lehetőségeinek javítását, tevékenységük bővítését célozta meg. A beérkezett 250 pályázó jórésze azonban úgy gondolta, hogy itt a nagy lehetőség: némi magyaros fondorlattal, kövér krokodilkönnyekkel, befolyásos „keresztapával”, vagy ha mással nem, megdöbbentő őszinteséggel kicsikarható a kedvező döntés. Ahogy eddig! Hiszen a szabadidősport fogalmába annyi minden belefér . .. Pénzt kér a rögbicsapat utazásra, szállásra, a triatlon klub nyugati kerékpárra, neoprénruhára, a labdarúgó-egyesület pályavilágításra, a tanárképző főiskola bérkiegészítésre, a faluközösség pedig színes tévére, mondván: így kiválóan nézhetnék a sportműsorokat. Van, aki a szennyvízderítőt építené meg, van, aki kutat fúrna, fűnyírót venne, de olyan is jelentkezett, aki a repülőgéphangár ajtaját szeretné megjavíttatni. Mindig akadnak próbálkozók. Amilyen például az az úriember, aki az idén már kapott százezer forintot konditerem-felszerelésre. „Hátha nem veszik észre” — gondolta, és újra beadta a pályázatát, ugyanarra — ezúttal a felesége nevén. Nem volt szerencséje! És ha már a konditermeknél tartunk ... Előfordult, hogy ugyanarra a teremre, ugyanazzal a céllal két sportkör is jelentkezett. Pályamunkájukban természetesen — amúgy magyarosan — kölcsönösen kifejtették, mennyire érdemtelen vetélytársuk mindenfajta támogatásra. Velük ellentétben. Aztán vannak szépségdíjasok. Például azok, akik szívesen vennék, ha tavakban halak fickándoznának. Akkurátusan mellékelték tehát az amur, a ponty és a többi horogra való részletes árjegyzékét. A legnagyobb hal azonban kétségkívül a hivatalosan be nem jegyzett Kádár János Társaság nyughatatlan frontembere, Antoniewicz Roland, aki ezúttal mint a Magyar—Lengyel Országjáró Diákszövetség elnöke próbál szerencsét. Vinné a diákokat a Mazuri-tavakhoz, Olsztynba, nyugat-európai körútra. Meg azután ott van az általa megnevezett nyolc(!) szakosztály, amelynek az eltartása tudvalevőleg nem két fillér. Nem szívbajos: 2 millió 340 ezer forintot kér — bár, szerinte, neki többe van. Nem lenne azonban igazságos, ha néhány igazi telitalálatról nem tennék említést. Ezek azok az esetek, amikor a pályázat kiíróinak és benyújtóinak szándékai leginkább egybeestek. Így talált meghallgatásra a Tétényi Úti Kórház Gyermek allergológiai szakrendelése, ahol a betegek számára uszodabérlet-támogatást kértek. Vagy a néhány bringás baráti kör, amilyen a Tovább-Tolna és a Láb-Show, melynek tagjai szabadidejükben keresztül-kasul kerekeznek az országban. Megérnek néhány tízezret a falusi sportkörökből jövő jajkiáltások, így például a Sárkeresztúrról, a helyi cigány labdarúgóktól érkezők, mert — ilyen is van — képtelenek kifizetni a területi bajnokság nevezési díját. Még ennél is meglepőbb a vakok és gyengénlátók kívánsága: speciálisan számukra kifejlesztett pingpongasztalokat vásárolnának, mert azokat kipróbálták és kiválóan beváltak. Végül talán nem meglepő, hogy a tizenkét milliós összegnek csak mintegy fele kerül kiosztásra. Az OTSH pedig máris új pályázaton töri a fejét. Ahol már valószínűleg labdába rúghatnak a sportvállalkozók is. S okulva az eddigiekből, a következő kiírás végére kikerülhet a jól ismert intelem: „Kalandorok, kíméljenek!” Fejes Gábor NEMZETI SPORT . Van egy jó és egy rossz hírem... MIÉRT KÜLDTÉK HAZA BARSIT AZ EDZŐTÁBORBÓL ? Bevallom, hogy erre nem számítottam. Erre? Ezekre. Hiszen két meglepetés is ért, amikor fotós kollégámmal megérkeztünk a tatai edzőtáborba, a november 10. és 18. közötti világbajnokságra készülő súlyemelőválogatott második (vagy most inkább az első?) otthonába. Hanzlik János szövetségi kapitány akár azzal az elcsépelt mondással-kérdéssel is fogadhatott volna, hogy: „Van egy jó és egy rossz hírem, melyiket mondjam?" TERMÉSZETESEN először a rosszat választottam — jobb túlesni a nehezén. — Barsi László nem folytatja tovább a munkát, hazautazott Diósgyőrbe. — Ezek szerint a magyar súlyemelősport utolsó világbajnoka nem lép dobogóra a budapesti vébén? Miért kellett az utolsó héten megválni tőle? — A múlt héten többször panaszkodott, hogy fáradt, kérte, hogy vegyük vissza a terhelését. Eleget tettem a kérésének. Sajnos, ennek ellenére a pénteki versenyszerű edzésen fogásnemenként tíz kilóval elmaradt a várakozástól. Ezért nem volt értelme tovább kínozni, mert — szerintem — a világbajnoki szereplése eleve kudarcra volt ítélve. A kapitány hozzátette, hogy szerinte, s jó, hogy így tett, mert a válogatott tagjainak nem ez volt a véleménye. Többen mondogatták, hogy Barsinak még helye lett volna a csapatban. Mi ezt nem tudjuk eldönteni. Tény, hogy a kapitánynak kell felelnie a válogatott felkészítéséért és az összeállításért, ezért a VB előtt nem érdemes jobban belemenni ebbe az ügybe. A MÁSIK MEGLEPETÉS, a jó hír pedig az volt, hogy Ivan Abadzsiev, a bolgárok volt mestere hétfőn visszaérkezett Tatára. Szerdán előadást tart a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség egyik bizottságának ülésén, és mert szívén viseli a magyar válogatott sorsát, ezért két nappal korábban jött Magyarországra. Talán sokan emlékeznek rá, hogy a „súlyemelőpápa” három hétig már segítette a mieink felkészülését. Hétfőn volt ideje megnézni a legjobbak edzését, áttanulmányozni az elvégzett munkáról vezetett edzésnaplókat, így joggal kérdezhettük tőle, hogy mi a véleménye a magyar emelők felkészültségéről, erőállapotáról. — Észrevettem, hogy a legtöbb emelőnél módosítani kellett azt az edzéstervet, amit Hanzlik Jánossal kidolgoztunk — kezdte a választ Ivan Abadzsiev. — Sokan nem bírták a nagy intenzitású munkát. Ez érthető, hiszen néhány hét alatt nem lehetett csodát tenni. Viszont úgy látom, hogy mindenki fejlődött. Különösen sokat javult a volt világbajnok Szanyi Andor, a vébén akár háromszázkilencven kilóra is képes lehet. — Hanzlik János ezen a világbajnokságon csak legfeljebb pontokat remél a válogatott tagjaitól, éremről nem is álmodik, ön szerint, ha nem is Budapesten, de a közeljövőben újra az élmezőnybe kerülhetnek a magyar súlyemelők? — Ebben a csapatban is van három-négy ember, aki két év múlva már a legjobb bolgárokkal és szovjetekkel is felveheti a versenyt — biztatott bennünket Abadzsiev. Közben már javában tartott az edzés. A terem végében gyakoroltak a nagyok, a 100 kilós Szanyi és a 110 kilós Dokfi János. Szanyit emlékeztettem egy korábbi beszélgetésünkre: — Amikor elkezdted a felkészülést, akkor azt mondtad, hogy nagyon szeretnél dobogóra lépni a vébén, de nem mindenáron. Azt is hozzátetted: ha úgy látod, hogy nincs esélyed a legjobb hat közé bekerülni, akkor akár az utolsó pillanatban is visszalépsz. Hát akkor, most indulsz a világbajnokságon, vagy nem? — Megfogadtam: ha sikerül az edzéseken háromszáznyolcvan kiló fölé jutni, akkor rajthoz állok. Ez sikerült, így ott a helyem a dobogón. Egy másik dobogón a 60 kilós Lakatos István, az idei EB negyedik helyezettje küszködött a súlyzóval. — Úgy tűnik, hogy neked megkönnyítették a dolgodat a külföldiek, hiszen a hírek szerint nem indul szovjet a súlycsoportodban, a kubaiak pedig már biztosan nem jönnek, s kérdéses az albánok szereplése is. Így milyen eredményre, helyezésre számíthatsz? — A tavalyi vébén roszszul mutatkoztam be, tizenegyedik lettem. Most egyéni csúcsot javítva szeretnék a legjobb hat közé kerülni. Ami a csúcsot illeti, arra van remény, mert már most jó formában vagyok. AZ ESÉLYEKRŐL nem kérdeztem a kapitányt, hiszen ő ezt már elmondta a pénteki sajtótájékoztatón. Az viszont érdekelt, hogy van-e már csapat. — Végleges csapatot csak a pénteki technikai értekezlet után hirdetek, mert akkor már ismerjük az ellenfelek összeállítását. Hogy a végleges összeállításban lesz-e meglepetés, azt nem tudjuk, de reméljük, hogy ezután már csak jó hírekkel szolgál a kapitány. K. L. Kellemes meglepetésre — ha csak két napra is — visszatért a magyar válogatotthoz Ivan Abadzsiev (jobbra), Ilanzsik János szövetségi kapitánnyal bőven volt miről beszélniük (Záhonyi Iván felvétele) AENOC MARKETING SZEMINÁRIUM Hogy eltűnjön a fehér folt SZERDÁN REGGEL, ha nem is kifejezett verseny, de a sporthoz kapcsolódó fontos esemény kezdődik a tatai edzőtáborban. Schmitt Pál, a MOB elnöke, a belga Jacques Rogge, az AENOC (Európai Olimpiai Bizottságok Szervezete) elnöke és a kanadai Richard Pound, a NOB első alelnöke nyitja meg az AENOC Marketing Szemináriumát. A széksorokban a házigazda Magyar Olimpiai Bizottság küdöttei mellett további tizenkilenc ország olimpiai bizottságainak képviselői foglalnak majd helyet. Az AENOC és a NOB ennek a szemináriumnak a megrendezésével tulajdonképpen a kelet-európai, volt szocialista országoknak kívánt segítséget nyújtani, de a nagy érdeklődésre való tekintettel valamennyi európai olimpiai bizottság számára lehetővé tették a részvételt. Az előadók között J. Rogge elnök és R. Pound első alelnök mellett a NOB több igazgatója, a sport- és a marketingkérdés legkiválóbb nemzetközi szakértői kapnak majd helyet. „ Hasznos útmutatást, sok segítséget várunk ettől a szemináriumtól, hiszen, ahogyan a magyar sport egésze, úgy olimpiai bizottságunk is súlyos gazdasági gondokkal küzd. Tisztában vagyok azonban azzal, hogy egy új, dinamikus marketing tevékenység, amelynek folytatásához hasznos tanácsokat kaphatunk, a helyzeten sokat javíthat, de lényeges változás csak a magyar gazdaság egészének fejlődése és a lakosság életszínvonalának remélhető emelkedése esetén várható — hangoztatta Schmitt Pál, a MOB elnöke a szeminárium előestéjén. Richard Pound, a NOB első alelnöke kedden kora délután érkezett meg Budapestre. — Régóta várom már az alkalmat, hogy eljöhessek híres fővárosukba, s igazán örülök, hogy itt vagyok — mondotta röviden. — S remélem, tanácsainkkal hasznos segítséget tudunk nyújtani a kelet-európai országok, köztük Magyarország sportértékeinek mindenképpen szükséges átmentéséhez. A JELENLEGI nemzetközi hírű jogász, az egykori ismert úszó, a római olimpia 100 méteres gyorsúszó döntőjének egykori résztvevője egyébként évek óta irányítja a NOB marketing tevékenységét, sikeres gazdasági politikáját. Kedden az eredeti terveknek megfelelően egymás után érkeztek a küldöttségek, s az előadók. Elsőként a bolgár delegáció érkezett Ivan Szlavkovnak, az olimpiai bizottság elnökének, a NOB tagjának vezetésével. A korai érkezést kihasználva, Schmitt Pál és Ivan Szlavkov, a két olimpiai bizottsági elnök, a két NOB-tag baráti beszélgetés keretében tájékoztatta egymást bizottságaik helyzetéről, gondjairól. Mi tagadás, volt miről beszélniük ... Az egyes küldöttségek élén különben olyan nemzetközi hírű és tekintélyű sportvezetők vesznek részt a kétnapos szemináriumon, mint Jurij Tyitov, a Nemzetközi Torna Szövetség elnöke, a Szovjet Olimpiai Bizottság főtitkára, Irina Szewinska, olimpiai bajnok atlétanő, a Lengyel Olimpiai Bizottság alelnöke, Carl Gustav Anderberg, a Svéd Olimpiai Bizottság elnöke. A TATAI edzőtáborban minden készen várja a résztvevőket. A MOB stábja Babati Lajosnak, a testület főmunkatársának közreműködésével igyekezett megfelelő körülményeket teremteni. Szinkrontolmácsolás, több hostess segíti a tanácskozást. A hivatalos magyar küldöttek mellett sportszövetségek és egyesületek képviselői is meghívást kaptak Tatára, s a kétnapos szeminárium teljes anyagát a közeljövőben magyar nyelven is megjelentetik, hiszen a sport és marketing a honi sporttérképen fehér foltként jelentkezik...