Nemzeti Sport, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)

1991-08-01 / 209. szám

4 NEMZETI SPORT * ¥§ ¥ z $ E­R­E­G |¥ II. 209. ♦ 1991. augusztus 1. Egy székéből kirobbanthatatlan őstatabányai, Szabó György rendületlenül vallja. Egy évvel „öregebben” többet tud majd — Ha Tatabánya, akkor nekem Szabó György — gondoltam, ami­kor rovatszerkesztőm a bányászcsapat „boncolgatását” adta ki fel­adatul. Hogy miért, ahhoz talán egy kis magyarázat tartozik. Vagy hu­szonöt évvel ezelőtt, kezdő tudósítóként figyelhettem a bányászvá­rosban a villámként cikázó, jobblábas fiatalember játékát. S „ag­gastyánként” abbahagyta már ugyan a játékot — de azóta sincs Tatabánya Szabó Gyuri nélkül... Vagy éppen most lesz?! Ez ismét rendhagyó dolog, hiszen az „őstatabányai” fiú körül sohasem történt semmi szenzációs dolog. Ő éppen csak volt, tette a dolgát, nem tartozott a legérdekesebb em­berek közé. Ám, a Bányászt már nem lehetett elképzelni nélküle —­­egészen mostanáig. — Számomra újság, hogy kifelé állt a szekerem rúdja — mondja a játékosokkal történő megbeszélések egyik szünetében a technikai vezető. — Bár, pletykaszinten egyszer már hallottam valami hasonlót. S azt is tudja, miért kellene megválnom a szakosztálytól ? — Hát... az a bizonyos pletyka ar­ról szólt, hogy a vezető­edzőnek nem kell az ön közreműködése... — Biztos, hogy tényleg csak szóbe­széd az egész... Hiszen Tornyi Bar­nabás nekem ilyen megjegyzést, uta­lást nem tett. Márpedig, ha valóban így lenne, biztos, hogy nekem szólt volna elsőnek. Tudja, ha két ember egyszer-egyszer összevitatkozik, máris variációk születnek. Aki akar, mehet — Egy kicsit megerősítette a kósza hírt, hogy Tornyi távozásáról is sut­togtak néhány hete. — Na látja!... Aztán szépen meg­kezdtük a közös munkát, volt már Intertotó Kupa, szóval megy minden a maga útján. Egyébként nem hiszem, hogy ha a vezető­edző el akart volna menni, a szakosztály nehézségeket tá­masztott volna elé. — Nos, a lényeg a lényeg: amint mondta, folyik a munka Tornyi Bar­nabás szakmai vezetésével. Szabó György pedig hányadik szezonját is kezdi Tatabányán? — A Tatai Rákóczitól 1964 novem­berében kerültem ide. 1983 március elsején búcsúztam el a játéktól, de megszakítás nélkül maradtam a klub­nál, nyolcvanöt óta technikai veze­tő minőségben. — Morndjon valamit a legutóbbi esz­tendőről: hogyan értékeli a hatodik helyet? — Lehetett volna jobb is, rosszabb is, de ezzel a teljesítménnyel éppen a terven belül maradtunk. Az első hat hely valamelyikének elérése volt a cél, de voltak az év során olyan szi­tuációk, a­mikor még a dobogós hely lehetősége is megcsillant a csapat előtt. Ezzel azonban nem tudtunk élni. Én a magam részéről — hangsú­lyozom, ez saját vélemény — reális­nak tartom az eredményünket. Ami persze nem jelenti azt, hogy nem örülnék jobban — a jobbnak! — Miért nem jött össze ez a „jobb”? — Úgy látom — van ugyan egy-két rutinos játékosunk — hogy a tapasz­talat hiánya még több fiatalnál kiüt­között, összességében azért csak egy fiatal gárdáról van szó, ezért is bíz­hatunk abban, hogy egy évvel „öre­gebben”, megfelelő felkészülés után már többre is képes lehet ez a csa­pat. — Menyire érezték meg a hiányát mondjuk egy válogatott Szalma Jó­zsefnek? — Az ő távozásával persze nem erő­södik a csapat... Induljunk ki azon­ban abból az igazságból, hogy pótol­hatatlan ember nincs. Aki a helyére lép, eleve tudja, hogy nagyon össze kell kapnia magát, hiszen nem „akár­kit” kell pótolnia. És biztos, hogy ta­lálunk ilyen embert. Viszont lehet, hogy azt a pénzt, amit Szalmáért ka­punk, senki, illetve semmi nem pó­tolná. Sajnos, nem mellékes szempont — Ha már az anyagiaknál tartunk, milyen pénzügyi körülmények között működik a szakosztály? — Nyilván nem állunk egyedül ve­le: egy kicsit az egyik napról a má­sikra élünk. De élünk! A Tatabányai Bányák Vállalat tizenhétmillió fo­rinttal támogat bennünket, pontosab­ban öttel a létesítmény-fenntartást és tizenkettővel közvetlenül a szakosz­tályt. Ez persze nem elég az „üdvös­séghez”, de több, kisebb szponzor is segít, erejéhez mérten. Ezek az ösz­­szegek természetesen már lényegesen kisebb nagyságrendűek, de minden fillért meg kell becsülni. Ezért aztán, mint minden más klubnál, nálunk is rendkívül fontos egy-egy jó bolt, azaz játékoseladás. Ifik az előtérben — A pótlás nem jelent komoly gon­dot? — Nem sztárokra vetettünk szemet. Rendkívül jó a kapcsolatunk például itt a megyében a Dorog, aztán az Oroszlány NB II-es csapatával, de még a paksiakkal is. Nem egy fia­tal játékost adunk kölcsön nekik erő­södni, edződni. Más kluboktól is ér­keztek ígéretes NB II-esek no, és nem utolsósorban: a következő idényre például szerződést kötünk két tehetséges ifistánkkal, Lakos Sanyival és Den­k Zolival. — A holtszezon soha sem holt a technik­ai vezető számára. .. — Most tényleg összejöttek a dol­gok. Meccsek, igazolások, az összes folyamatban lévő ügy. Pedig a szak­osztály vezetése nem egy népes me­zőny. .. — Azt hiszem, másutt sem, ez a csapat...* A 6. — Ennyire azért nem mindenütt szűkös. Szakosztályelnökünk, Országh Józsi bácsi társadalmi munkában se­gít, így a napi ügyek főként — vagy kizárólag? — nálam csapódnak le. Amolyan mindenesféle az én posz­tom. De a világért se értsen félre, ez nem panasz. — Nem is annak vettem! Mi az a mindenesség? — Ami éppen jön, a sof­őrködéstől a pincérkedésig... — Nekem úgy rémlik, ez itt Tata­bányán nem is olyan kirívó dolog. Mindig is jó kollektíva volt. — Jól tudja. Általában­­ jellemző, hogy emberileg, morálisan nagyon rendes emberekből tevődik össze a mi csapatunk. Ez hihetetlenül nagy erő. Volt itt ugyan Csernai Ti­bi, Szepesi Guszti meg egy-két igazi klasszis játékos is, de sokszor sztárok nélkül — igaz, csupaszív, és nem is rossz játékosokkal — értünk el jó eredményeket. Dobogós helyezést, Kö­zép-európai Kupa-győzelmet, szóval sok örömet szereztünk a közönségnek. Mikor, mit kell csinálni... — Akkor még Szabó Gyurit is tap­solták a lelátón. — Most nem... De, akkor az volt a dolgom, s azt igyekeztem legjobb tudásom szerint csinálni. Most ezen a poszton is a sikerekért fáradozom. Szeretném ezt is jól csinálni, és re­mélni — visszatérve a beszélgetés ele­jére —, hogy Szabó Gyuri továbbra is kell ennek a szakosztálynak. Dobozy László B­AJNOKSÁG, 90-91 .......' ' ■ ' ■ ■ ' ' ................... ........... , ■ ■ ii ■■ ■ -i - '■■■ , ■ '' flaJóE gy nappal azután, hogy a Horvát Labdarúgó Szövetség bejelentette, nem indítja 25 csapatát a jugoszláv első, másod- és harmadosztályú bajnokságban, lépett az országos szövetség is. Spiro Galovics elnökségi tag szerdán Belgrádban közölte, a horvát csapatok nélkül kezdik meg a hét végén a pontvadászatot. A szövetség döntése értelmében az öt első osztályú horvát együttes helyett a második ligában legeredmé­nyesebb három, nem horvát együttes léphet fel a leg­magasabb kategóriába. (A bajnok természetesen már feljutott.) Az élvonal létszámát az eddigi 18-ról 16-ra csökkentik. Kérdés még, hogy az egyetlen szlovén csa­pat, az Onispija Ljubljana ott lesz-e a rajtnál, mert el­nöke úgy nyilatkozott, hogy klubja távolmarad a küz­delmektől. De ezt még nem erősítették meg hivatalo­san. Ivica Oszim szövetségi kapitány reményét fejezte ki, hogy a közeljövőben az olaszok elleni válogatott mér­kőzésen valamennyi kiszemeltjére számíthat, így a horvát játékosokra is. Az országos szövetség szóvi­vője arról is nyilatkozott, hogy „feltehetően a baj­nokságtól visszalépő, s az európai kupasorozatokban érdekelt horvát csapatokat kizárják.” A Hajduk Split a KEK-ben és a Gradjanski (korábbi nevén Dinamó) az UEFA Kupában versenyzett volna az ősztől... J­ohn Harkes, az egyik legértékesebb amerikai labdarúgó. A remek középpályás az USA vá­logatottjának mindhárom mérkőzésén ját­szott tavaly Olaszországban. Harkes a napokban bo­kasérülést szenvedett, így feltehetően ki kell hagy­nia azt a mérkőzés­t, amelyre hónapok óta készült. Együttese, az angol ligakupát védő Sheffield Wed­­nesday pénteken Columbiában (Maryland állam) megmérkőzik a Maryland Bays nevű csapattal, ame­lyik történetesen az Amerikai Profi Labdarúgó Liga újdonsült bajnoka. Harkes saját honfitársainak akar­ta megmutatni, hogy mit tanult Albionban, a taní­tómesterek társaságában. Amerikai vonatkozású focihír az is, hogy a U. S. S. F. (a szövetség) kinevezte Bill Nuttallt az összes válogatott vezérigazgatójává. Magyarán Nut­­tall, valamennyi szövetségi edző — beleértve a szö­vetségi kapitányt is — főnöke lett. És az utolsó da­rabka az újvilági mozaikból. Az N. P. S. L. (a profi­liga) igazgató tanácsa klubalapítási engedélyt adott a Pennsylvania államban lévő Harrisburg városának. Terjeszkedik a foci a jenkik földjén. Hála az ég­nek ... M­eglehetősen nyögvenyelősen alakul a szovjet vá­logatott nyári felkészülési programja. A szbor­­naja legfontosabb erőpróbája a július 17—20-i valenciai torna lett volna, amelyet a spanyol rende­zők az utolsó pillanatban lemondtak. A történtek fé­nyében azt hihetnénk, hogy a Bisovec-legénység tel­jes erővel készül az augusztus 10-i Szovjetunió— Egyesült Államok barátságos találkozóra. Nem­ így van ... Ezek után a szovjet szaksajtót is meglepte a hír, hogy az amerikaiak ellen nem az A-válogatott, hanem „csak” az olimpiai csapat áll ki. Anatolij Bi­­sovec szövetségi kapitány meggondolta magát és az az augusztus 28-i, norvégok elleni EB-selejtező előtt nyilvános fellépést már nem vállal válogatottjával. A moszkvai másfél óra alkalmasint sorsdöntő lesz, hiszen a mieinket is felvonultató 3. selejtező cso­portban a Szovjetunió vezet négy mérkőzésen szer­zett hét pontjával. A második helyen tanyázó norvég gárda is hét pontot gyűjtött, de öt találkozóból. M­ egcifrázták az osztrákok és a portugálok annyi szent. Úgy kezdődött az egyezkedés, hogy mindkét válogatottnak kapóra jönne a barát­ságos összecsapás, valamikor szeptember elején, Bécs­ben. Aztán a nyár folyamán változott a helyzet. Ki­­okoskodtá­k, hogy Bécs helyett a portugál főváros ad otthont a találkozónak. Ez sem a végleges verzió. Valamelyik körültekintő funkcionárius rádöbbent, hogy a lisszaboni „Fény” stadion átépítési munkála­tai miatt talán nem volna a legidőszerűbb szeptem­ber 4-én nemzetek közötti talákozót rendezni. Áttették hát a helyszínt Portóba, azzal az „apró” módosítással, hogy a portóiak csakis kettős találko­zót hajlandók rendezni. Így tehát az A-válogatottak előtt a két ország olimpiai csapata is összeméri a tu­dását. Ha belegondolunk, hogy egyszerűen bécsi oszt­rák—portugálnak indult... Külföldi labdarúgó-eredmények AUSZTRIA. A 3. bajnoki fordulóból: Admira Wacker —FCS Tirol 0-0, Vienna—Vorvots Sk­yr 1-0. Barátsá­gos mérkőzés: Austria Klagenfurt—Real Madrid 2-5, NÉMETORSZÁG. Szuper Kupa elődöntő: FC Hansa Rostock—1. FC Kaiserslautern 1-2. A Kaisersleut­ern az augusztus 6-ai döntőben az FC Stahl Eisenhüttem­­stad­t—Werder Breimen összecsapás győztesével mérkő­zik. SZOVJETUNIÓ, 21. bajnoki forduló. A Dinamó Moszk­va, a Vác UEFA Kupa-ellenfele 1-0-ra győzött a Dina­mo Kijev ellen. További eredmények: Szpartak Moszkva—Dnyepr Dnyepropetrovszk 2-0, Di­namo Moszkva—Dinamo Kijev 1-0, Pamir Dusan­be— Pahtakor Taskent 0-1, Csernomorec Odessza—Sahtyor Domnyeck 1-1, Szpartak Vlagyikairtosz—Ararat Jereván Az élcsoport: 1. Szpartak Moszkva 20 pont (21 mér­kőzés), 2. CSZKA Moszkva ?­! (tol. 3. Dinamo Kijev 24 (21), ' t ' !

Next