Nemzeti Sport, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)
1991-10-01 / 269. szám
4 NEMZETI SPORT A 6. forduló játékosa: Végh Zoltán (Győri Rába F70) „Még sokáig kell itthon bizonyítanom” A 6. fordulóban nyolcas volt a legjobb osztályzat és ez, négy istékot érdemelt,. ki. Végh Zoltán a legjobbakk közül azzal került, az érv, higgy Tatabányán végre magabiztos hálóőrnek bizonyult, bravúrokat mutatott be. Mindezt azzal tetézte, h hogy ■t találkozó hajrájában II-esi kárttett, ezzel pontot mentett csapatának. * Mikor, hol és hogyan kezdődött kapcsolata a labdarúgással? - A foci szeretet? szint* velem együtt született. Természetesen, én is csatár szerettem volna tenni, sokszor átélni a gólszerzés örömét. Negyedikes általános iskolás voltam, amikor Somlói Sanyi bácsi engedélyezte, hogy látogathatom a veszprémi utánpótlás-előkészítő csoponjának edzéseit. Sanyi bácsi azt mondta: kapus leszek! Ez nekem nem nagyon tetszett, már azért sem, mert velem együtt nyolcan voltunk hálóőrök. Aztán fokozatosan kipotyogtak a vetélytáriak és csak én maradtam, s később, amikor már ifi válogatott voltam, kezdtem megbarátkozni az 1-es számú mezzel. * Mikor lépte át az NB 1 küszöbét? — Ennek külön története van- Két 10 évvel ezelőtt, Ifike őszén, éppen a Rába ETO fogadására készültünk Veszprémben. A csütörtöki edzésen Kakas boci megsérült, és Chizer Robi bácsi Beria Ernőt felülte, helyettérítésre. Ernőt viszont a mérkőzés napján olyan derékbántiknak tart,adták meg, hogy nem tudta vállalni a játékot. Mivel több kapus már nem volt, tizennyolc évesen nekem kellett a kapuba állni. A beugrás olyan ,mi jól sikerült, hogy a csapatban ragadtam, és zsinórban védtem a r . Veszprém, majd ez év augusztusától . jó Rába ETO kapuját. Híf: + Hogyan ítéli meg tatabánya, te tetesítményét ? •. . .• Nagyon sok dolgom ugyan nem volt, de néhány meleg helyzetben sikerült hárítanom Amikor a játékvezető tizenegyest ítélt ellenünk, eszembe jutott, hogy az elmúlt fordulóban, a Videoton ellen, Vácit a bal sarokra rúgta a labdát. Társaim is erre figyelmeztettek, így odavetődtem, s mivel szerencsémre Váczi nem változtatott, gyakorlatán sikerült is hárítanom. " Húsz évesen már az olimpiai vál fogatottnak is állandó tagja. — Igen. Nem kis ürömömre, már tizenkét ízben védhettem az ötkarikás csapat kapuját. * Érett kapusnak tartja már magát, vagy varrnak gyengéi? — Nagyon sokat kell még tanulnom. Szerencsémre, amióta Győrött vagyok, olyan kitűnő egykori kapu, védő, mint Slibert Tibor foglalkozik velem. Tőle rengeteget tanulok, fah ■ okos tanácsot ad, amit igyekszem hasznosítani. + Mit csinál a foci mellett? — Jörpényember vagyok, tiarásnőmmel szívesen kirándulunk. Szeretjük a jó levegőt. Szenvedélyünk még a zene .. . + Hogyan képzeli a jövőjét? Mit szeretne elérni. Kacérkodik-e például a külfölddel? — Meg nagyon fiatal vagyok, jelenteti helyzetemmel meg vagyok elégedve, jól érzem magam. A külföldi szerződés eszembe sem jut, még sokáig kell itthon bizonyganom. Nyesegetem fogyatékosságaimat, is idővel szeretnék Rely Zsolt őrültébe lépni, e nagyválogatott kgyuját védeni. És, ha majd elérem a harmincadik életévemet, még akkor is vonzó és érdekes lesz szájomra a foci — akkor esetleg jöhet a kútföld. IwaoHi M»«»! II. 269. ♦ 1991. október 1. A HÉTVÉGÉRŐL - A SZERDÁRA GONDOLVA - A BEK JEGYÉBEN: Az íreket, sajnos, még nem lehet leírni t-1-rül máulietak Irwinre illik figyelni Derekasan menetel az ír bajnokságban a Dundalk! A Kispest-Honvéd szerdai BEK-ellenfele a hétvégi fordulóban az Athlone Town ellen viaskodott, és 2-1-es győzelmet aratott. A fekete-fehérek azt a gárdát gyűrték le jó játékot, nagy csatát hozó meccsen, amellyel menedzserük, Torlough O’Connor 1931-ben és 1933-ban bajnoki címet nyert. Az Oriel Parkban a Dundalk mindkét gólját a fiatal Drian Irwin szerezte, ő egyébként nem játszott a budapesti mérkőzésen. A Dundalk öszszeállítása egy helyen tért el a Bozsikstadionban látottól, O’Neill volt a kapus, Mackey, Murphy, Coll és Shelley a négy hátvéd, Hamahan, McEvoy, Lawless és McNutty a középpályás kvartett, Irwin és Eviston a két csatár. A fentiek, persze, csak az „alapfelállásra” vonatkoztathatók, természetesen Hanrahan is csatárt játszott, és változatlanul leginkább benne „van gól” a dundalkiak közül. Változatlanul hiányzik viszont Michael Kavanagh, aki sérülése miatt az Athlone Town ellen sem játszhatott. Az ő hiányára már Pesten is sokat panaszkodott Torlough O’Connor, és még most is nagyon bízik benne, hogy a Kispest ellen pályára léphet majd a nagy munkabírású, technikás, a labdatartásban — vagy, ha úgy tetszik —, az „altatásban” is jártas középpályás. (sodrás) llérét istállitik Talán Plókai bombáival... Nem mondhatni, hogy nagy barátja saját magának a Kispest-Honvéd. Az első mérkőzésen gyakorlatilag előnybe hozta ellenfelét, hiszen a szerdai visszavágón az ír Dundalknak már egy gól nélküli döntetlen is elegendő a továbbjutáshoz. Biz pedig azt sejteti, hogy a Dundalk alighanem az „Istenem, csak gólt ne kapjunk” felkiáltással lép pályára, és a Kispest ott folytathatja a nehéz ostromot, ahol a Bozsuk-stadionban abbahagyta. Torlough O’Connor, az Irak edzője ugyan azt ígérte, hogy csapata támadni fog, de ezt nem nagyon kell komolyan venni, a futballban a célszerűség többnyire legyőzi a szépség csábítását. Ennek fényében pedig nehéz lenne azt elemezni, hogy a kispestiek szombati, Ferencváros elleni teljesítménye milyen reményekre jogosítja fel a magyar bajnokot a visszavágón. Az Üllői úton egy győzni akaró, olykor nagy lendülettel és kedvvel támadó csapat volt az ellenfél. Ennek köszönhetően a Kispest támadói nem tömör védőfallal találták magukat szembe, volt helyük futni, hoszszan és ritmust váltva indítani. Egy eredményre vigyázó, kapuja elé betömörülő együttes ellen ezek a fegyverei hatástalanok. Ami mégis átmenthető szerdára, az elsősorban Plókai lövekedve. A hátvéd nagy szorgalommal és veszélyesen tüzelt, s a távoli átlövések Hundaikban közelebb hozhatják a sikert. Mást igényel a védekezés is, mint a Ferencváros ellen. Írországban bizonyos szempontból nehezebb lesz a hátvédek és Gulyás kapus dolga, hiszen feltétlenül segíteniük kell a támadásokat, ugyanakkor nem hagyhatnak ki egyetlen pillanatra sem, ha nem akarnak úgy járni, mint Kispesten, amikor a Dundalk egyetlen valamire való próbálkozásából gól született. Ha ez megismétlődik, az jóvátehetetlen hiba lesz, hiszen több javítási lehetőség nincs. Ehhez szüntelen összpontosítás szükséges, amely szombaton nem jellemezte a kispestieket. Akadtak olyan helyezkedési hibák, ütemtévesztések, amelyek Írországban keresztülhúzhatják a továbbjutásban reménykedők számításait. Ezzel együtt a Kispest-Honvéd az Üllői úton is masszív, szervezett csapat benyomását keltette. Azt pedig felesleges is leírni, hogy képességei sokkal jobbak, mint az ír ellenfélé. De ezt nem leírni kell, hanem bizonyítani. A pályául (P. gy. 1.) A HÉTVÉGÉRŐL - A SZERDÁRA GONDOLVA - AZ UEFA JEGYÉBEN. A moszkvai 2-2-t most is örömmel vennénk 1-0-ról indulnak Kórház a város szélén 1-0-ról indulnak Két hete láttam az Izzót Vácott. Fel-üdülésit jelentett a sok-sok rossz mérkőzés után, amit a hazaiak produkáltak, öröm volt nézni korszerű, sokmozgásos játékukat. A sportág klasszikusai valahogy így képzelik el a modern labdarúgást. A vendég pécsiek leckét kaptak, méghozzá keményet. Megoldhatatlan feladatot. A mostani fordulóban örömmel és nagy várakozással ültem le a váci sajtópáholyba. Gondoltam, megint látok valami jót, mozgalmasat, Gsank mester kitalál valami újdonságot. A múlt hétről elraktározva a budapesti vasutasok játékát, arra számítottam, hogy izgalmas, gyors, kemény mérkőzésnek leszek a szemtanúja. Csalódnom kellett, és mindjárt hozzáteszem, nem a BVSC-ben, hanem a váci gárdában. Persze, van magyarázat, hiszen Csank Jánosnak megsokasodtak a gondjai, egymás után váltak harcképtelenné a játékosai. És hogy igaz legyen a közmondás: a szegény embert az ág is húzta. A sérült Bereczki, Víg és Orosz mellé most felzárkózott Carlos egy húzódással, Simon pedig egy szakadással. Tehát úgy néz ki Vácott a helyzet, hogy könynyebb kitenni a „Kórház” táblát, mint összeállítani egy ütőképes csapatot. Ha moszkvai szemüveggel nézem az Izzót, akkor a Dinamó edzőjének a helyében nyugodtan várnám a visszavágót, mert ellenfelem szombati játéka biztos továbbjutást jelenítene csapatom számára. A váciak most nagyon gyengén futballtak, nem volt sok elképzelés a játékottban. Egyszerűen hagyták magukra tenni a BVSC taktikáját. Keveset tudttak, és kicsit az öltözőben hagyták el szívüket is. Pontosabban: a sok nehéz mérkőzés után kicsit lekezelték a BVSC-t. Akkor ébredtek fel, akkor kezdtek futballozni, amikor a vendégek már megszerezték a vezetést. De a görcsös akarás kevés volt a győzelemhez. Egy biztos: ennyi a moszkvai kupaviszszavágón is kevés lesz! ★ Az Izzó kedden reggel indul a Szovjetunióba. Q-t rél máséinak Mélyül a D-betűsök válsága A D-betűsök válsága tovább tart. Még mindig nem tértek igazán magukhoz a Szpartak Moszkva csapatától, a 26. fordulóban elszenvedett, súlyos 7-1-es vereség óta. A szombati bajnoki mérkőzésen a játékosok vergődését, tanácstalanságát látva a szurkolók csak bosszankodtak. Márpedig sokan abban bizakodtak, hogy a Csernomorec kellemes partner lesz az Izzó elleni találkozóra való felkészülésben. Mindenki tudta, hogy az odesszaiak idegenben általában döntetlenre játszanak, tehát a Dinamónak támadnia kell, hiszen a váciak egygólos előny birtokában érkeznek az UEFA Kupa-visszavágóra. Ráadásul a fővárosiaknak illett volna visszavágniuk a tavaszi 3-0-ás vereségért is... Semmit sem sikerült teljesíteni at tervből. A csapat formán kívül, minden különösebb lelkesedés nélkül futballozott, az összjáték akadozott, a játékosok nem találták meg egymást a labdákkal, alig veszélyeztették az ellenfél kapuját. A vendégek erre vérszemet kaptak, több gyors ellentámadást vezettek és a 64. percben vezetést is szereztek. Ez némileg felrázta a hazaiakat, a Csernomorec még erőteljesebben a védekezésre állt be, tartotta az eredményt. A 84. percben az odesszaiak szabálytalankodtak Kolvanovval szemben, és a megítélt tizenegyest Leonyenko értékesítette. A Dinamo Moszkva elszalasztotta a lehetőséget, hogy felzárkózzon a dobogós helyekért küzdők mellé. Nem sikerült, s a szurkolók tovább szomorkodhatnak a csapat gyenge formája miatt. A derülátók (mert azért olyanok is varrnak) mégis bizakodnak abban, hogy Valerij Gazzajev vezetőedzőnek sikerül felráznia a társaságot, és szerdán, az Izzó ellen egy teljesen „új” együttes veszi fel a küzdelmet a továbbjutásért. A Dinamó a Csernomorec ellen a következő összeállításban szerepelt: Szmetanyin — Loszev, Csemisov, Dolgon, Szimotyenko (Kirjakov) — Szereda (Tyimosenko), Derkacs, Szkljarov, Kovanov — Tetradze, Leonyenko. (szegenyevics) 4 ■*