Nemzeti Sport, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)

1993-04-09 / 97. szám

IV. 97. ♦ 1993. április 9. Amiről már hónapok óta beszéltek, bekövetkezett Genzwein felállt, Tóth Bálint a Vasas edzője Földrengés az angyalok földjén. Égszakadás, recsegés, ropogás - a tartópillérek szép sorban dőltek ki. Előbb Mészöly Kálmán szakosz­tály-igazgató távozott (vasárnap az MTK elleni vesztes meccsen már kint sem volt), s a hírek szerint, a szövetsé­gi kapitányi posztot választotta. Aztán csütörtökön dél­után a vezetőedző, dr. Genzwein Ferenc is búcsúzott, a tréninget már Tóth Bálint, az addigi pályaedző irányí­totta. A Vasas-vezérkar már szer­da este tudta, hogy dr. Genz­wein Ferenc bedobta a törül­közőt. őszintén szólva a fia­tal szakvezető döntése senkit sem lepett meg a Fáy utcá­ban. A megyekörm­aradék kér­dés már csaknem fél éve té­ma Angyalföldön. Az edzőváltás először akkor merült fel, amikor Mészöly Kálmán hazajött Szaúd-Ará­­biából. Genzwein az ősszel ország-világ előtt jelentette ki: „Ha Mészöly is úgy akarja, átadom neki a Vasas kispad­­ját.” A Szőke Szikla azonban nem gondolta úgy, s így min­den maradt a régiben ... Illet­ve dehogyis maradt: a Vasas hosszú-hosszú évek böjtje s kínlódása után, a kieséstől fe­nyegetett éveket követően eb­ben a szezonban szinte végig a dobogón, vagy annak köze­lében állt. Genzwein Ferenc minden meccs előtt kijelentet­te, hogy győzni szeretnének. S láss csodát: az őszi idény­ben rendszeresen bejött a jós­lat. A piros-kékek csupán egy­szer, a Ferencváros ellen buk­tak, igaz, akkor jó nagyot. Ám így is az ötödik helyen zárták a félévet. A téli szünetben merült fel újra a váltás gondolata. So­kan kész tényként könyvelték el, hogy a folytatásban Mé­szöly Kálmán ül a kispadon. Ez is tévedésnek bizonyult. Az egykori világválogatott nem edző, hanem szakosztály-igaz­gató lett a klubnál. A Vasas pedig megkezdte tavaszi vesszőfutását. A piros­kékek kiábrándító játékkal kaptak ki a Fáy utcában a Veszprémtől. De szenvedtek Diósgyőrben is, majd később a BVSC ellenében. A Vasas öt forduló alatt két pontot szerzett. Ekkor­­ már senki sem beszélt a dobogóról, illetve a nemzetközi kupákba jutásról. Csönd volt, talán túlságosan is nagy csönd. Aztán a vihar előtti „csendtétel” után jött a már említett égszakadás, amely ezen a héten érte el a XIII. kerületet. Genzwein Ferenc szerda esti bejelentése után másnap, csütörtökön 14 órakor játékosértekezletet tartottak. Galaschek és a többiek ekkor tudták meg, hogy a Kispest ellen szombaton már új tak­tika, új edzői utasítás, no meg egy régi-új tréner segíti­­őket. A kérdés persze, hogy a vár­­va-várt győzelemhez, vagy az újabb kudarchoz. Az edzőváltással kapcsolat­ban először Meszéna Miklóst, a Vasas ügyvezető elnökét kér­deztük, aki a következőket mondta: — Nekünk eszünk ágában sem volt leváltani Genzwein Ferit, önként mondott le, s egyszerűen közölte velünk, hogy egészségügyi okok miatt nem vállalja tovább a mun­kát. Azt is hozzátette, hogy továbbra is segíti a csapatot, de a szakmai munkába többé nem szól bele. Mi tudomásul vettük a döntését, már csak azért is, mivel őt szerződés nem kötötte a klubhoz. Ezért június 30-ig Tóth Bálintot bíztuk meg a vezetőedzői poszt betöltésével. Segítője továbbra is Szabó György lesz. Tóth Bálintnak aligha kel­lett bemutatkoznia a játéko­soknak. Tavaly nyártól kezd­ve szinte együtt élt a csapat­tal. Most viszont minden fe­lelősség az ő nyakába zúdult. Ráadásul szombaton éppen az egyik legerősebb csapat, a Kis­pest-Honvéd látogat tévémecs­­csen a Fáy utcába. Nem akár­milyen debütálás egy fiatal, rutintalan edzőnek. Ám Tóth Bálint nem az az ember, aki megijedne a nagy téttől... — Ne vegye udvariaskodás­nak, de a játékosoknak s ne­kem is nagy csapás Genzwein Feri távozása. Remek kilenc hónapot töltöttünk együtt, s nála jobb társat aligha kíván­hattam volna magamnak. Min­den futballista nagyon szereti őt, s nekem nem lesz könnyű pótolni a hiányát. De az élet megy tovább, s nekem meg kell felelnem a kihívásnak. Tényleg feldob ez a feladat, még akkor is, ha szombaton a Honvéddal játszunk. A legfőbb gondom, hogy a játékosok fe­jében rendet tegyek. Túlsá­gosan leeresztettek. Fel kell ráznom őket. Bízom magam­ban, s bízom a csapatban. Természetesen megkérdez­tük a távozó mestert, Genz­wein Ferencet is. Az alábbi rövid beszélgetés is arról ta­núskodik, hogy a fiatal edző emelt fejjel távozik a kispad­­ról, bármi is történt ezen a tavaszon. — Ilyenkor illik megkér­dezni, hogy felkérésre vagy önként állt-e fel. — Ha arra gondol, hogy fi­noman félreállítottak, akkor téved. A Vasas-vezérkar egy­­től-egyig marasztalt, önként, saját elhatározásomból távoz­tam. — Lehet, hogy banálisnak tűnik a kérdés: miért? — A tavaszi gyenge ered­mények hatására úgy éreztem, változtatni kell, de én erre már képtelen voltam. Ráadásul egészségileg is megviselt a sok vereség. Egy régi gyomorbe­tegségem tünetei jelentkeztek újra rajtam. Pihennem kell. — Teljesen szakít a labda­rúgással? — Szó sincs róla. Szakosz­tály-vezetőségi tag maradtam a Vasasban, sőt, a hétvégi, Honvéd elleni meccsre fel­ajánlottam százezer forintot a csapatnak a győzelemért. — Nem érzi megfutamodás­­nak a távozását? — Nem, összességében nem érzem kudarcnak a munká­mat. Nincs mit szégyellnem. — Ön szerint jó kezekbe ke­rül a Vasas? — Igen, nagyon jó megol­dás Tóth Bálint kinevezése. Róla csak a legjobbakat tu­dom mondani. A többi már csak a játéko­sokon múlik... Sinkovics Gábor Köszönet és hála Verebesnek Bolla Péter a Rába ETO FC élén Csütörtökön kora este a Rába-stadion aulájában tar­totta közgyűlését a Rába ETO FC. A közgyűlés levezető el­nöki tisztét Pálkövi Gyula, a klub örökös tagja töltötte be. A múlt év december 3-án megalakult új önálló futball­­klub élére megválasztott és ez év március 29-én kollektíven lemondott tizenegy tagú el­nökség nevében Csizmadia Sándor, a klub volt társadal­mi elnöke számolt be a le­mondott elnökség tiszavirág­­életű, 126 napos tevékenységé­ről. Megállapította, hogy a ha­talmas adósságállományt fel­halmozott és megszűnt egye­sület után december 3-án ala­kult meg a Rába ETO FC, melynek bejegyzése a mai napig nem történt meg. Mű­ködésük legnagyobb eredmé­nyének minősítette a klub és a kft. között létrejött együtt­működési megállapodást. En­nek megfelelően a Rába gyár és a kft. támogatásával, se­gítségével remélhetőleg meg­teremtődik az elengedhetetle­nül szükséges anyagi háttér. A szurkolók általános és egy­becsengő kívánságának eleget téve, az elnökség lehetővé tette, hogy újra Verebes Jó­zsef foglaljon helyet a győ­riek frisipadján. Végül beje­lentette, hogy az elnökség azért mondott le, hogy lehe­tőséget adjon egy új vezető­ség megválasztására. Dr. Ádám János ügyvéd előterjesztése alapján a köz­gyűlés elfogadta a Rába ETO FC módosított alapszabályát. Ennek érdekessége, hogy a klub élén nem elnök, nem ügyvezető elnök, hanem klub­­igazgató áll. A klubigazgatót az elnökség nevezi ki, gyako­rolja a munkáltatói jogot és végzi a felügyeletet. Ezután a közgyűlés megvá­lasztotta az új héttagú elnök­séget, melynek tagjai a kö­vetkezők : Borbély János, Prédl Dezső, Keglovich Lász­ló (mindhárman a Rába gyár részéről), Nagy Béla vállalko­zó, Zsigi Csaba vállalkozó, Szániel János, az Európa Biz­tosító igazgatója (mindhár­man a kft. részéről) és Si­mon István alpolgármester (a városi önkormányzat részé­ről). Ezután a közgyűlés jóvá­hagyta a Rába ETO FC örö­kös tagságának feltételrend­szerét. A közgyűlés befejezése után az elnökség megtartotta első ülését, melyről Prédl Dezső, az elnökség soros levezető el­nöke adott tájékoztatót. Beje­lentette, hogy az elnökség Bolla Pétert határozatlan idő­re kinevezte a Rába ETO klubigazgatójává. Az elnökség legközelebbi ülését április 21-én tartja, ahol jóváhagy­ják majd a klub szervezeti és működési szabályzatát, a klubigazgató munkaköri leírá­sát és a klub költségvetését. Egyben az elnökség elfogadta Horváth Miklós ügyvezető el­nök lemondását. Kérdésünkre Horváth Mik­lós távozásának okát röviden így indokolta: — A kialakult helyzetben ez a döntés várt rám, mást nem tehettem. Visszatérek korábbi munkahelyemre, a Rába Rt.­­hez. Bolla Péter győri születésű, a tanárképző főiskola elvégzé­se után az ETO módszertani előadójaként dolgozott. Ennek során kötött hosszú távra ba­rátságot és létesített munka­­kapcsolatot Verebes József­fel, aki mellett az elmúlt évek során pályaedzőként dolgozott. Arra a kérdésre, most, hogy a segédből főnök lett, változni fog-e kettejük kapcsolata, határozottan kije­lentette: " Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy a klub elnöksé­ge engem bízott meg a klub­­igazgatói teendők ellátásával. Csak köszönettel és hálával tartozok Verebes Józsefnek és köszönöm a sorsnak is, hogy e nagy tudású szakem­ber mellett hosszú időn ke­resztül dolgozhattam. Remé­lem, hogy kettőnk kapcsolata a jövőben is gyümölcsöző lesz, és Verebes József még hosz­­szú éveken keresztül fog dol­gozni a Rába ETO FC-nél. Megtudtuk azt is, hogy Bolla Péter klubigazgatóvá történt kinevezése után a pá­lyaedzői teendők ellátásáról már személy szerint ő, klub­­igazgatói minőségében fog dönteni. r % AERBK­Tk Faanyagok széles választékával várjuk tisztelt vásárlóinkat telepeinken,­­ az ország 18 pontján. Megbízható kiszolgálással minőségi fenyő, lombos és lemezipari termékeket kínálunk nagy- és kiskereskedelmi tevékenység keretében. Vevőszolgálatunk készséggel ad felvilágosítást. Cím: ÉRDÉRT VÁLLALAT 1054 Budapest V. ker., Akadémia u. 3. sz. Telefon: 112-7209,132-9770. Telex: 22-5722. Telefax: 132-7762. AERDÉRTN Ét ! Ivanics- Rába ETO FC Csütörtököni késő délután megállapodás jött létre a Kis­pest-Honvéd, a Nyíregyházi FC és a Rába ETO FC között Ivanics Tibor labdarúgó ügyé­ben. A jelenleg Nyíregyházán kölcsönben szereplő sportoló­val fennálló szerződést a mos­tani hármas megegyezés alap­ján felbontották, és a Kispest- Honvéd a játékost véglegesen eladta a Rába ETO FC-nek. A vételárról a megállapodó fe­lek nem kívántak nyilatkozni. Ivanics Tibor pénteken ér­kezik Győrbe és esetleges hét­végi játékáról Verebes József dönt majd.­ ­ (havasréti) NEMZETI SPORT 3 Kapitányváltásról­­ egykedvűen­ letékes­­helyről ugyan még senki sem nyilatko­zott meg, a körülményekből azonban nyilvánva­lóan kitűnik: pénteken ünnepélyes keretek között beiktatják „hivatalába” a magyar futball 41. kapitányát. (Különben, ha semmit sem akarnának mondani, miért is hívnák a sajtó képviselőit a rendkívüli elnökségi ülés helyszíne, a Kábelgyár helyett a lényegesen proccosa­bb Új Sípos Étterembe.) Jenei már tudja, csak úriember lé­vén — tartva magát a szabályokhoz — nem mondja, hogy egy pillanatig sem kíván széllel szemben menetel­ni, s megkönnyíti a sorsáról már korábban­­határozók dolgát: lemond, lemond, mert önmagának is csalódást okozott, le­mond, mert nem igazán hisz a csodás világbajnoki foly­­tatásban, lemond, mert rövid távon szinte kilátástalan­nak ítéli meg a magyar futball nemzetközi szereplését, s lemond, mert ha nem tenné, úgyis menesztenék. Akkor meg kevéssé kényelmetlen így. Önként (bár nem dalol­va) távozni. Kalapot fel, irány Nagyvárad! Ugyan miért kellene tovább hallgatni, hogy a Steauával­­vívott BEK- győzelme kizárólag Ceausescu érdeme, hogy a román válogatott világbajnoki helytállásához nincs is köze, mert az a decemberi forradalom folyománya, különben meg nem­­is tud magyarul, nem ismeri a játékosokat, nagyon mogorva és pszichikailag nincs jó hatással a­­keretta­gokra. Jenei feláll, átadja a helyét a következő kapi­tánynak. A negyvenegyediknek, akik közül kilencen 1986 óta váltották egymást. Az elődök majd hazai szakemberek voltak, valameny­­nyien tudtak magyarul, ismerték a játékosokat, akadtak közöttük igazán kellemes társasági emberek is, akik jó hangulatot teremtettek az edzőtáborokban, a külföldi utazásokkor, s amikor rájuk nézett az ember, úgy gon­dolta, hogy ha varrnak verhetetlen tizenegyek, akkor a magyar közéjük tartozik. Csak épp a meccsek után tűnt siralomháznak az öltöző. (Persze, akadtak győztes mécs­eseink is, csak egyre kevesebb, s egyre lényegtelenebb kilencven perceken diadalmaskodtunk, míg egyre több fontos találkozón mondtunk csődöt.) Először joggal hihettük, hogy analfabéta a kapitány, elvégre korábban mégiscsak együtt emlegettek bennün­ket a németekkel, a brazilokkal, az angolokkal és az ola­szokkal, ám az idők múltával, s a kapitányok számának szaporodtával rá kellett volna döbbennünk, hogy nem az egymást váltó Mezeyben, Mészölyben, Komoréban, Garamiban, Bálintban, Bicskeiben és a többiekben van a hiba, hanem magában a futballban. Úgy látszik, ezt ma sem tudjuk.­­Ezért fogadom most kicsit egykedvűen a legfrissebb kapitányváltás­­hírét, amelyben — információink szerint Jenei Imre és Mészöly Kálmán játssza a főszerepet. Hogy miért épp Mészöly Kálmán lesz az utód, amikor Lacz­­kó elnök úr Katar felé félúton még kijelentette: Ami­kor Kálmán elfogadta a szaúdiak valóban nehezen visz­­szautasítható szerződési ajánlatát, cseppet sem voltam boldog. Közismert, hogy mindig jó kapcsolatban voltam Mészöllyel. Ám azt akkor is kijelentem, hogy jól gon­dolja meg döntését, mert visszaút nincs!" Úgy tűnik fel, mégiscsak van visszaút. Semmi sem örökérvényű, miért épp az MLSZ elnökének kijelentései lennének azok. Jeneinek mennie kell, s most újfent próbálkozhat Mé­szöly. Hogy az EB -selejtezőkön ő sem ment sokra? Ki emlékszik már arra? Most­­két-három meccsen megint bizakodhatunk. Új kapitányunk van (lesz). Csak a futhattunk régi. (borókai) / A svédeknek már keretük is van, nekünk még kapitányunk sincs Megérkezett az MLSZ-be a svéd válogatott 18 fős kereté­nek névsora. A két kapus L. Eriksson (Norrköping) és Ra­­velli (Göteborg). Védőjátéko­sok: P. Andersson (Black­­burn), Björklund (Göteborg), J. Eriksson (Kaiserslautern), Kaamark (Göteborg), Ljung (Admira), Sundgren (AIK Stockholm). Középpályások: Ingesson (Mechelen), Land­­berg (Oster), Limpar (Arse­­nal), Rehn (Göteborg), Schwarz (Benfica), Thern (Napoli). Csatárok: Brolin (Parma), Dahlin (Borussia Mönchen­­gladbach), Ekström (Göteborg), Pettersson (Ajax). A svédek kedden 16.40 óra­kor érkeznek Ferihegy II-re. A Hélia Szállóban laknak, az Erdért-pályán és a Népstadi­onban gyakorolnak. A mérkőzést török hármas, Yauz, Akyüz, és Firuzbay irá­nyítja. A brazil Mező nyomában Emberrablás vagy meglógás? Ez már tényleg a mélypont. Menekülnek innen a futballis­ták. Nem mindegyik, csak aki tud. Például az a­ brazil Neco, aki annyiszor szerepelt a ma­gyar bajnokságban, mint világ­hírű honfitársa, Pelé. Egyszer sem. Csak úllt volt, edzett, nyilat­kozott, mosolygott , majd egy­szer csak eltűnt. Elrabolták vagy meglógott? A kérdés így is, úgy is izgal­mas. A­­ brazil fiatalember ugyanis nem mehetett csak úgy el innen. Nem unhatta meg Magyarországot, s nem lehetett honvágya, hiszen érvényes szerződés kötötte ide. Ráadásul nem is egy, hanem kettő. Faragó Zoltán, a Vasas menedzsere ugyanis ugyanúgy megvásárolta Neco játékjogát egy menedzseri irodától, mint korábban Bácsi Sándort az UTE-tól. A dél-amerikai lab­darúgó március 25-én aláírá­sával szentesítette a szerződést, majd zsebre vágott egy tekin­télyes dollárköteget. Ekkor bol­dogan fogott kezet tulajdono­sával, majd a tolmács segítsé­gével kijelentette: alig várja, hogy játszhasson a Vasasban. A második szerződésben egyéb­ként éppen ezt vállalta (ugyan­csak aláírásával), hogy június 30-ig az angyalföldi klub ren­delkezésére áll. Faragó úr precíz ember lé­vén, egy XV. kerületi lakásba költöztette „második fiát”, aki csaknem ollézott örömében. Neco rendszeresen látogatta a Vasas edzéseit, sőt vasárnap ott volt az MTK elleni mécs­esén. Igaz, még csak a nézőté­ren. Hétfőn is tréningezett, majd este még látták őt, ked­den viszont mintha a föld nyel­te volna el. Se híre, se hamva. Faragó Zoltán ezzel kapcso­latban a következőket mondta: — Hihetetlen, s­érthetetlen ami történt. Nálam van a fiú játékengedélye, már játszhatott volna a hétvégén is. Aztán egy­szer csak fogja magát, és el­tűnik. Fogalmam sincs, hogy hol lehet. Állítólag hétfőn este egy honfitársával látták. S olyan információhoz jutottam, miszerint Barcelonában van. Az biztos, hogy az MLSZ-en keresztül letiltatjuk a játékjo­gát, ha nem jelentkezik. Neco nem kis bravúrt vitt véghez: néhány szakembert és futballistát leszámítva, senki sem tudja, mire képes. Tét­meccsen sem az Újpestben, sem a Vasasban nem szerepelt. Ehhez képest „bombajó” szer­ződést kötött, s az utóbbi idő­ben többet foglalkoztak vele az újságok, mintha nyolc gólt lőtt volna a Bányagépgyár elleni edzőmeccsen. Hogy mire ké­pes? A futballpályán nem tud­juk. Az életben viszont ügyes... (sinkovics)

Next