Nemzeti Sport, 1994. január (5. évfolyam, 1-29. szám)

1994-01-03 / 1. szám

V. 1. • 1994. január 3. RIPORTERÜGYELETÜNK J s-t PC rJ a-> d Lü ^ ^-1 j Eb L___________________________________________________________________________________________________________________________________________________________i Hétfőn indul útnak az ifiválogatot Kik lesznek a parkettkirályok? Az óév utolsó napjaiban is szorgalmasan edzett az ifjúsági válogatottunk. Előbb az Építők csarnokában, majd pedig a Lő­rinci Sportcsarnokban játszottak az 1975-ös születésű magyar válogatott tagjai. A Ferencváros sietett az ifik segítésére, és két alkalommal is megmérkőzött a Daimler-Benz nemzetközi ju­niortornára induló csapattal. A zöldeknél, többek között, szó­hoz jutott Szeiler, Telek, Szeke­res, Szűcs, Zavadszky és még számos más fiatal is. Egyszer az ifiválogatott nyert, egyszer pe­dig döntetlen lett az eredmény. - Hasznos volt a felkészülés utolsó szakasza, hangulatos meccseket vívtunk az FTC gesztusának köszönhetően - mondta Ubrankovics Mihály, az ifiválogatott edzője. - Saj­nos, néhányan nem tudnak el­jönni Németországba. - Miért? - Dárdai sérüléssel bajlódik, a pécsiek közül mások is meg­betegedtek, a kaposvári Milinte pedig bárányhimlőt kapott. - Kik és mikor utaznak? - Hétfőn kelünk útra. Végül is kénytelen voltam változtatni a tervezett kereten. Király és Aspirány a két kapus. Az utób­bi az RTK játékosa és rokona az egykori zseniális játékosnak, Aspirány Gusztávnak. A me­zőnyben Kocsárdi, Virág, Lisz­tes, Bükszegi, Ulrich, Rupa, Tóth B., Herczku, Bujáki és Bá­rányos szerepel. Ez a tizenkét fiú képviseli színeinket. + A vezérkar? - Vági István, a Kispest-HFC ifiedzője lesz a csapatvezető, doktor Kovács Gergely az orvos, a pályaedző Máhr Ká­roly és jómagam utazunk. Január negyedikén indulunk és hetedikén este érkezünk haza. + Kik az ellenfelek? - A torna Sindelfingenben lesz. A szervezők a teljes bevételt a szarajevói gyerekek megsegítésére fordítják. A pré­miumot minden gól után száz márkával növelik. Azért kell izgulni, hogy minél több találat essen, mert így több jut a nél­külöző apróságoknak. Ez egyébként az ötödik ilyen tor­na. Mi, magyarok, másodszor indulunk. Korábban Piski Elemér, együttese az ötödik­nyolcadik helyet szerezte meg. Most sem lesz könnyű jó helyezés elérni, mert erős a mezőny. A mi csoportunkban játszik az FC Paris Saint-Ger­­main, az Innsbruck, a Bayern München és a helyi csapat. + Új fejlemény a fehéroro­szok elleni két EB-selejtezővel kapcsolatban? - Nincs semmi. Nekünk megfelel az időpont. Gondo­lom, az UEFA dönti majd el, hogy melyik lesz a „hazai" és, melyik az „idegenbeli" meccs. Ennek óriási jelentősége lehet, mondjuk, ha a két meccs egyaránt döntetlent hoz. Ilyen­kor az „idegenben" lőtt gólok duplán számítanak majd.­­ Ott lehetünk az idei ifi EB nyolcas döntőjében? - Ez a célunk. Úgy vélem, ez a garnitúra eléggé érett arra, hogy kijusson Spanyolország­ba. Ha sikerül, akkor zsinórban negyedik alkalommal szerepel­nénk a fináléban. Ez pedig azt jelzi, hogy a magyar fiatalok sorozatban bizonyítják, Európa élvonalához tartoznak. Után­pótlásunk tisztességgel áll helyt az öreg kontinens futball­­színpadán. Most Sindelfingen követke­zik, aztán kétszer a fehéroro­szok, s ha minden stimmel, ak­kor júliusban irány Spanyol­hoz! V. B. Kenesei legszívesebben az öccsét választaná... Többször is felröppent a hír, hogy Kenesei Zoltán, a Hala­dás labdarúgója az átigazolás gondolatával foglalkozik. A nyáron alaposan felértékelő­dött játékost sikerült telefon­végre kapnunk. - Tényleg távozni akar? - Jelenleg a Haladáshoz köt a szerződésem, de tény, hogy sok helyről érdeklődnek utá­nam. - Igaz, hogy hamarosan a Rába játékosa lesz? - A győriek valóban szeret­nék, ha hozzájuk igazolnék, de én a Rába ETO-t semmiképpen sem választanám. - Miért? - Én a fővárosban érzem jól magam, hiszen minden Buda­pesthez köt, ott élnek a szü­leim, ott játszik a testvérem, az igazi barátaim... Ha én vá­laszthatnék magamnak új klu­bot, akkor az MTK-hoz igazol­nék, annak ellenére, hogy a csapat most rossz passzban van. Irányító középpályásként minden bizonnyal jól megér­teném magam a csatársorban játszó öcsémmel, sok jó gól­passzal tudnám ellátni... A szüleink is minden mérkőzésen szorítanak értünk, így egy­szerre láthatnának mind a ket­tőnket, együtt tudnánk nekik örömet szerezni... - Tehát a tavaszt már a kék­fehéreknél kezded? - Az elkövetkező napok mindenre végleges választ ad­nak. (sághi) ­t­írja labdarúgórovatunk ügyeletesét kedden 11-től 12­ óráig az 138-4474-es számon, s mondja el, miről olvasna szívesen szerdai számunkban. A legjobb ötlet riporterügyeletünk hasábjain lát napvilágot. Csak­ jobb jöhet Orosz Ferenc óévi vesszőfutása Ha rossz volt az óév vége, jó lesz majd az új. Ezen logika mentén kiváló esztendő vár Orosz Ferencre, a Kispest- Honvéd válogatott lab­darúgójára. A csatár ugyanis olyan balszerencse-sorozat közepette zárta 1993-at, amely joggal bátoríthatja őt arra, hogy számára már csakis jobbat hozhat '94... " December tizenhetedikén kezdődött- mesélte a játékos. - Reggel nagy dörrenésre ébred­tem, a teafőző robbant fel. Csapattársammal, Hamar Pisti­vel elindultunk újat venni. A belváros közepén, a Rákóczi út mellett álltunk meg, de nem vettük észre, hogy a jobb oldali ablakot leengedve hagytuk. Ekkor azonban még szeren­csém volt, mert nem rabolták ki az autómat. Bezzeg aznap este... A Kispesti karácsony elnevezésű rendezvény után fél nyolc körül indultam volna haza, de amikor az Opelemhez értem, azt kellett látnom, hogy nincs jobb oldali ablakom. Csakhogy ezúttal valaki be­törte. Kiemelték a Sony ze­negépet. Kilencvenezer forint... Plusz az ablak, tizenöt. Rá­adásul egy nap alatt kellett megcsináltatni, mert két nap múlva utaztunk Bécsbe. Amikor feldúltan hazaértem, nejem, Szilvia azzal fogadott, hogy gyermekünk, Fanni kiesett az etetőszékből, fel­repedt a szája, összetörte magát és sokkot kapott... ,,kellemes" éjszakánk volt. Másnap azért sikerült meg­csináltatni az autón az ablakot, el is mentünk Bécsbe. Nem vásárolni készültünk, csakis azért keltünk útra, hogy három nap alatt úgy-ahogy megnéz­zük az osztrák fővárost. Ezért természetesen két napig úgy zuhogott az eső, hogy csak méterekre lehetett ellátni. A harmadik napon viszont hatal­mas köd volt. Hosszas bo­lyongás után, nagy nehezen azért megtaláltuk a Belvedere­­palotát, ami tatarozás miatt zárva volt... Úgy jöttünk haza, hogy szinte semmit sem lát­tunk Bécsből... S ezzel még nem ért véget a vesszőfutásom. Szentestére belázasodott a gyerek, negyven fokkal esett ágynak. Fél hatig virasztottunk mellette. Másnapra kiütések jöttek ki rajta, kiderült, hogy lisztérzékeny, nem ehet csak kukoricaliszttel készült étele­ket. Mire megnyugodtunk volna, én kaptam torokgyul­ladást, most is alig tudok beszélni... Végül fáradtabban kezdem meg a felkészülést, mint ahogy abbahagytam. Ha egyáltalán edzhetek, hiszen torokgyulladásom van... De nagyon remélem, hogy hétfőn a többiekkel együtt én is mozoghatok, hiszen már az új évben vagyunk, és ez csak jobb lehet, mint az óév volt. -dal­ NEMZETI SPORT 3 Szokások rabjai­ t nem hagyunk fel rossz szokásainkkal, megint gyönyörűséges múlt elé nézünk. Ölünkbe emel­hetjük aranybetűs fuballalamachunkat, s nem kell rongyosra lapoznunk, hogy ragyogó dátumra, tisztelgésre kényszerítő évfordulóra találjunk benne. Itt van mindjárt egy negyven évvel ezelőtti emlék, 1954. májusa, amikor 7:1-re vertük az angolokat. Micsoda idők voltak azok! Daliások. Lelélekmelegítők. A magyar futballról csak kalap­lengetve beszélgettek szerte a világon. (S ezen a ponton jö­hetnek az idézetek jó nevű külföldi újságok címoldalairól, messze földön híres szakemberektől, játékosoktól, hogy a magyar aranycsapatnál jobbat még nem láttak, nálánál ne­mesebb ellenféllel még nem mérkőztek.) Az ember kicsit hátradől a fotelban, megtámasztja tarkóját a fejtámlán, behunyja a szemét, s emlékezetében végigpör­geti futballhőseit. Természetesen korhűen, kicsit heroizáltan. Hej, ezek a fiúk olyan rendíthetetlen hittel és önbizalommal néztek a jövőbe, ahogyan mi a múltat kémleljük. Van valami közös bennünk. Alighanem a fejtartásunk. Ha nem hagyunk fel rossz szokásainkkal, megint keserves pillanatokat élünk majd át, amikor könyvünket becsukva szembesülünk a mával. Nincs játék, nincs eredmény (azaz eredmény van, csak éppen rossz), nincs munka, igaz, a pénz is fogytán. Itthon nem is oly feltűnő a nyomorúságunk, hiszen a futaballpályák alig különböznek a halasboltoktól, az épít­kezésektől, az autószervizektől vagy az orvosi rendelőktől. Ám, ha futballistáinkat összehozza az élet valamelyik külföldi csapatnál, hát, szeretnénk gyorsan elfeledni a találkozást. Persze, lehet egymásra mutogatni, fújolni a lelátón, bosszankodni a váróteremben, veszekedni a húsboltban, úgyis nehezen eldönthető, kinek az „udvara" piszkosabb. Tán, bölcsebb lenne mindenkinek a sajátján hozzáfogni a rendrakáshoz. Ha nem hagyunk fel rossz szokásainkkal, a pesszimista bizakodás válik jövőnkké: lesz ez még rosszabb is. Pedig mi, akiket összeköt a futball, már az elmúlt év is elviselhetetlen­nek tűnt. Vert bennünket a világ, s nem azért mert himnusz­béli sorsunk ellenünkre fordult. Sokkal inkább, mert mi ma­gunk vagyunk legfőbb ellenségeink. Még mindig nehezen akarjuk elhinni, hogy a régmúlt dicsőségén elkalandozva nem adhatunk sikeres jelent magunknak, s vele együtt szép múltat a jövőnknek. A tétova lötyögés szerencsére már nem mindenkinek ad komfortérzést. 1993-ban feljegyezhettük néhány kitörni ké­szülő játékos és edző nevét, akik azt a munkát is keveselték, amely idehaza elegendő a csúcsra jutáshoz. Már akadnak, akik ennél többre vágynak. Nem önkínzók, nem mazochis­ták, a termérdek edzés számukra nem cél, hanem eszköz a világ visszahódításához. Szavuk­ azonban tegnap még elve­szett a hangzavarban. De kell, hogy egyre többen és egyre hangosabbak legyenek. Ennyit joggal remélhetünk 1994-től. S ha mégsem hagynánk fel rossz szokásainkkal, és újra az almanachnál kötnénk ki, legalább ne álljunk meg 1954-nél a magyar-angolnál vagy a vébé ezüstnél. Keressünk egy újabb évfordulót! Huszonöt éve élte át labdarúságunk - akkor a mohácsi katasztrófával párhuzamba vont - egyik legsúlyos­abbnak hitt vereségét, a marseillei 1-4-et. Huszonöt éve mindenki meggyőződéssel állította, hogy onnan már csak felfelé vezethet az út. Ma, amikor labdarúgásunkat az 50. helyre rangsorolja a vi­lág, ne ringassuk magunkat hasonló álmokba! (borókai)­­ A reumából­­ elég volt? Ilf* Ajánlhatjuk ABA Szoboszlót! Ingyenes gyógykezelést biztosítunk azon vendégeink részére, akik 1994. január 6-a és március 31-e között igénybe veszik hajdúszoboszlói gyógyszállóink 9 napos (8 éjszakás) félpanziós ellátással járó, kedvezményes előszezoni ajánlatát. Barátság Gyógyszálló Mátyás király sétány 19. Telefon: 52/361-744­ 9 890 Ft/fő Hőforrás Gyógyszálló Mátyás király sétány 21. Telefon: 52/362-144 7 920 Ft/fő Hotel Hortobágy Mátyás király sétány 3. Telefon: 52/362-357 7 460 Ft/fő Hotel Mikro (luxus igényűeknek!) Mátyás király sétány 14/a. Telefon: 52/362-744 18 000 Ft/fő Érdeklődni és jelentkezni a szállodákban telefonon is lehet. ____________________________________________________________________________________S___.1. : -A______,________ Megjelent a világhírű BEATE UHSE intim árukatalógus 1993/94 év.­kiadása A legszélesebb árukészlet a katalógus kínálatában amihez erotikában a fantázia megalkotott Szex-videók, színes csipke és bőr dzsekik, blúzok, erotikus segédeszközök, potencia erősítő és serkentő szerek SZEX-ÁFIAKATALÓGUS - NEM PORNÓ! VÉGRE! VÉG­R­E! VÉG­R­E!

Next