Nemzeti Sport, 1994. február (5. évfolyam, 30-57. szám)

1994-02-08 / 37. szám

1994. február 8. Gorán, Gorán... Horvát­ország legjobb bombázója Tulajdonképpen még senki sem tudta meg­fejteni a balkezes emberek titkát. Tény, van bennük valami különös, teljesen egyedi, hiszen ami a „normálisoknak” kezére esik, azt szegényeknek fordított alapállásból kell megközelíteni. Ez a „különcségük” a sportban még inkább érvényes. A balkezesekkel szem­ben egészen egyszerűen tehetetlenek va­gyunk, hiszen bármennyire is mondogatjuk magunk, ez balog, vigyázni kell vele, a játék hevében csak-csak elfeledkezünk erről a tényről, s tálaljuk számukra a helyzeteket. Balogságuk tehát olyan velük született fegyver, amellyel sok kétes kimenetelű ütközetet fordíthatnak a maguk javára. Hor­vátország első számú bombázója, a fénylő tehetségű óriás, a 22 éves Goran Ivanisevics is balkezes. Évek óta hisszük, gondoljuk, hogy már senki és semmi nem akadályozhatja meg abban, hogy elfoglalja az első helyet a világ­­ranglistán. Ennek csak egyetlen akadálya lehet: Goran Ivanisevics saját maga. Ivanisevics ugyanis bárkit, bármikor képes legyőzni a legnagyobbak közül is. Ugyanakkor arra is „képes”, hogy már az első fordulóban kiejtse egy nevesincs játékos. Az egyik legismertebb ameri­kai tévékommentátornő, Mary Carillo fogalmazta meg a leg­találóbban Gorán jellemrajzát: ,,Ivanisevics tulajdonképpen ma is gyerek. Olyan lurkó, aki nyolcvanesztendős korában is úgy fog viselkedni, mintha tizenéves kamasz lenne...” Egészen egyszerűen nem lehet eligazodni rajta. Hol olyan kedves, mosolygós és megértő, hogy mindenki azonnal a szívébe zárja, hol olyan agresszív, mint egy áldozatát kereső zsoldos. Egyszer Palm Springs-ben, egy partin a helybéli előkelő­ségek megkérdezték tőle, hogy tetszik a környék. Mire Ivanisevics válasza így hang­zott: - A levegőjük olyan, mint a passzírozott borsóleves, s azt hiszem, egy-két hónapig Svájcba kell utaznom, hogy rendbehozzam a tüdőmet ettől a gyilkos méregtől. Az éttermek unalmasak. Nincs kivel szórakozni sem, hiszen az itt lakók mindegyike száz­­húsz-százötven éves. Goran Prpics, a másik is­mert horvát teniszező így vélekedett róla: - Nem tudnám pontosan megmondani, hogy kóros-e Gorán elmeállapota. Egy biz­tos: ha nem is bolond, min­denképpen ,,őrültecske". Fo­galma sincs arról, mit jelent a koncentráció. Ha csak a ,,fe­jét” vesszük figyelembe, akkor semmiképpen sem tartozik a világ tíz legjobb teniszezője közé. Ami viszont a kezét, a csuklóját, az erejét illeti, egé­szen fenomenális... Ezt a kettősséget hétről hétre, tornáról tornára megfi­gyelhetjük. Amikor Pete Samprast megkérdeztük, mi a véleménye Ivanisevicsről, a világelső így válaszolt: - A wimbledoni tornán nem kevesebb, mint harminchat ászt szervált nekem, és ha jó formában van, akkor egészen egyszerűen senki sem képes arra, hogy legyőzze. Az első adogatásánál senki sem tud jobbat adni a mai mezőny­ben. Azt hiszem a legveszé­lyesebb ellenfél, akivel valaha is játszottam. Sohasem tudja az ember, mire számíthat. S mindezt a Key Biscayne-i tornán, az Ivanisevics-P. McEnroe találkozó előtt jelen­tette ki Sampras. S az ifjabbik McEnroe - hol van a báty­jától? - simán, 6:3, 6:2-re le­mosta Ivanisevicset. Ugyanakkor az 1992-es ATP-torna negyeddöntőjében valami egészen félelmeteset produkált. Boris Beckerrel ját­szott, s aki látta ezt a mér­kőzést, az bizonyosan nem felejti el egykönnyen. Méltán jegyezte meg erről a talál­kozóról Ion Tiriac, az ismert menedzser: „Azt hiszem, so­ha életemben nem láttam olyan jó teniszt, mint amit ez a két fiú ma este bemutatott. Gorán ugyanolyan tehetsé­ges, mint Ilie Nastase volt fénykorában. S ugyanolyan clown, bohóc is, mint Ilié. Ivanisevics legjellemzőbb mondatai saját magáról szól­nak, így: - Az az én legnagyobb ba­jom, hogy minden egyes mérkőzésemen öt ellenféllel kell megküzdenem: a bírók­kal, a nézőkkel, a labdasze­­dő­ gyerekekkel, a pálya tala­jával és nem utolsósorban a saját gondolataimmal, ame­lyek nem mindig az adott meccs körül forognak. Ivanisevics először a kosárlabdával, a horvátok nemzeti játékával, később a focival barátkozott. Aztán rátalált az igazira, a teniszre. Hamar választott példaképet is magának. Könnyen kitalál­hatjuk, ki lett a kis Gorán nagy ideálja: John McEnroe. Ugyancsak rabiátus, ugyan­csak zseniális, ugyancsak­­ balkezes. A jelek szerint mára vál­tozás állt be Gorán életében és játékában. A nagyhírű Bob Brett lett a mestere. Erről így vallott a horvát bombázó: - A szó szoros értelmében megváltoztatott engem. Min­dent pontosan és részletesen elmagyarázott, egészen a legapróbb részletekig. Eleinte ugyancsak untam a prédiká­ciót, s oda sem figyeltem. Csak bólogattam, és azt mondtam, igen vagy nem. Aztán később beszélgetni kezdtünk, s egy nagyszerű embert ismertem meg Bob­ban. Megmagyarázta nekem, hogy egy férfinak az én koromban már férfiként kell viselkednie. Elmagyarázta s megértettem, hogyan és mit változtassak. Ma már egé­szen másképp állok a dolgok­hoz. A legutóbbi versenye­men alaposan felpaprikáztam magam, s jó messzire elhají­tottam az ütőmet. De ez már egy „pozitív”dobás volt.... (tarpay) NEMZETI KÉPES SPORT15 ft Kuti Kis Rita Temesvári nyomában? Juhász Gábor. ..Képességei alapján a top 10-ben a helyes Kuti Kis Rita, a bogláriak páros felnőtt magyar bajnoka, korosztályos Európa-bajnoki bronzérmese az elmúlt évben alig hallatott magáról. Ahogy két évvel ezelőtt berobbant a hazai és nemzetközi utánpót­lás-élvonalba, sokan mond­ták: hamarosan az első száz között jegyzik majd a női pro­fi mezőnyben. Nem így tör­tént, bár közben a Vasassal „zsebre tett” egy hazai csa­patbajnoki aranyat és a nem­zetközi mezőnyben is értékes skalpokat szerzett az ala­csonyabb pénzdíjazású ver­senyeken. Ezúttal viszont - úgy tűnik, remélhetőleg vég­legesen - sínre kerül az 1978-as születésű, tehet­séges teniszező pályafutása... Immár több mint egy éve, hogy felröppent a hír: Kuti Kis Rita az Egyesült Államokban próbál szerencsét. Azután azt is többen tudni vélték, hogy Németországba szerződik, miután egyszerűen kinőtte szűkebb hazája, Balatonboglár lehetőségeit. Ő és édesapja, Kuti Kis Zoltán többet, mást szeretne, mint amit a Somogy megyei város és a honi tenisz­élet adni képes egy ilyen kali­berű tehetség számára. Neve­lőedzője, id. Fekete Rudolf után közel egy évig Hornok Miklós keze alatt bontogatta tehetsége szárnyait, majd a kényszerű válás után sokáig nem talált olyan edzőt, aki képes lett volna felkészíteni, menedzselni, kalauzolni a nemzetközi profi életben. Az idén azonban eljött a várva várt fordulat: a Kuti Kis család a 31 éves Juhász Gá­borral, a hosszú évekig Auszt­riában edzősködött, korábbi Federation Kupa-kapitánnyal kötött szerződést, így alig­hanem - talán a huszonne­gyedik órában - egy csapásra megoldódtak a szakembergon­dok. Juhász Gábor a TF-en szer­zett diplomát, majd külföldön a profi edzői képesítést (PC) is megszerezte. Két éven ke­resztül - 1987-től 1989-ig - irányította a női válogatott felkészülését. Ezután Auszt­riában vállalt munkát: az osztrák tenisziskola-hálózat (ÖTS) salzburgi központjában edzősködött, tavaly pedig már a teniszszövetség keretedző­­jeként is alkalmazták, ugyanott. Nemrégiben megszületett második kislánya, Diána (az idősebbik, Viktória, 2 éves), s úgy döntöttek, egyelőre Ma­gyarországon maradnak. Kuti Kisékkel egyelőre egyéves szerződést kötöttek, de az újdonsült edző már most úgy nyilatkozott: ,,Valószínűleg hosszú ideig fogunk együtt dol­gozni". - Képességei alapján, s ezt nyugodt szívvel mondhatom, Rita Temesvári Andrea nyom­dokaiba léphet - vélekedett a bogláriak teniszezőjéről. - Nagy munkabírású, különö­sebb technikai hibája nincs és nagyon jó versenyző, a tét­meccseken is ki tudja hozni magából a maximumot. Nagy erénye, hogy ,,természetes teniszt" játszik, a pályán is önmagát tudja adni. Kondi­­cionális hiányosságai vannak, némi túlsúllyal bajlódik, emiatt egy kicsit sérülékeny. Minden­nek ellenére azt hiszem, nem túlzott az elvárás vele szem­ben, hogy ez év végére a világ első kétszáz játékosa közé kerüljön. Jelenleg 463. a felnőtt világ­­ranglistán... Rita éde­sapja, Kuti Kis Zoltán nem titkolja örömét, hogy végre-valahára megol­dódtak az edzőgondjai. - Úgy látom, most már semmi akadálya annak, hogy Rita a képességeinek megfele­lő helyre kerüljön. Mindenben megértjük egymást, s ami a lényeg: Rita is elfogadja új mesterét. Ez pedig ezen a szinten alapkövetelmény. Emellett köszönettel tartozunk a bogláriaknak, a BB-nek, valamint idősebb Fekete Ru­dolfnak, aki kilenc éven át foglalkozott a lányommal. És sokat köszönhetünk Hornok Miklósnak, Rita korábbi edző­jének is. A Kuti Kis család - engedve a többszöri hívásnak s a kény­szer szülte helyzetnek - most már tényleg felköltözik Buda­pestre. Mint megtudtuk, több fővárosi klubbal is folytatnak tárgyalásokat, de a szerző­déskötés előtt az átigazolásról - érthető okokból - nem szí­vesen nyilatkoznak. Az viszont biztos, hogy Rita idén pályára lép az áprilisi Helvetia Kupán, a Federation Kupán, az egyéni EB-n s minden rangos hazai viadalon, országos bajnoksá­gon, CSB-n. Még él a Prince-szel való ütőszerződésük s most már az is biztos, hogy a ruházatot a Reebok-cég biztosítja számára a jövőben. A többi már Ritán múlik... (fejes)

Next