Nemzeti Sport, 1994. február (5. évfolyam, 30-57. szám)
1994-02-08 / 37. szám
1994. február 8. Gorán, Gorán... Horvátország legjobb bombázója Tulajdonképpen még senki sem tudta megfejteni a balkezes emberek titkát. Tény, van bennük valami különös, teljesen egyedi, hiszen ami a „normálisoknak” kezére esik, azt szegényeknek fordított alapállásból kell megközelíteni. Ez a „különcségük” a sportban még inkább érvényes. A balkezesekkel szemben egészen egyszerűen tehetetlenek vagyunk, hiszen bármennyire is mondogatjuk magunk, ez balog, vigyázni kell vele, a játék hevében csak-csak elfeledkezünk erről a tényről, s tálaljuk számukra a helyzeteket. Balogságuk tehát olyan velük született fegyver, amellyel sok kétes kimenetelű ütközetet fordíthatnak a maguk javára. Horvátország első számú bombázója, a fénylő tehetségű óriás, a 22 éves Goran Ivanisevics is balkezes. Évek óta hisszük, gondoljuk, hogy már senki és semmi nem akadályozhatja meg abban, hogy elfoglalja az első helyet a világranglistán. Ennek csak egyetlen akadálya lehet: Goran Ivanisevics saját maga. Ivanisevics ugyanis bárkit, bármikor képes legyőzni a legnagyobbak közül is. Ugyanakkor arra is „képes”, hogy már az első fordulóban kiejtse egy nevesincs játékos. Az egyik legismertebb amerikai tévékommentátornő, Mary Carillo fogalmazta meg a legtalálóbban Gorán jellemrajzát: ,,Ivanisevics tulajdonképpen ma is gyerek. Olyan lurkó, aki nyolcvanesztendős korában is úgy fog viselkedni, mintha tizenéves kamasz lenne...” Egészen egyszerűen nem lehet eligazodni rajta. Hol olyan kedves, mosolygós és megértő, hogy mindenki azonnal a szívébe zárja, hol olyan agresszív, mint egy áldozatát kereső zsoldos. Egyszer Palm Springs-ben, egy partin a helybéli előkelőségek megkérdezték tőle, hogy tetszik a környék. Mire Ivanisevics válasza így hangzott: - A levegőjük olyan, mint a passzírozott borsóleves, s azt hiszem, egy-két hónapig Svájcba kell utaznom, hogy rendbehozzam a tüdőmet ettől a gyilkos méregtől. Az éttermek unalmasak. Nincs kivel szórakozni sem, hiszen az itt lakók mindegyike százhúsz-százötven éves. Goran Prpics, a másik ismert horvát teniszező így vélekedett róla: - Nem tudnám pontosan megmondani, hogy kóros-e Gorán elmeállapota. Egy biztos: ha nem is bolond, mindenképpen ,,őrültecske". Fogalma sincs arról, mit jelent a koncentráció. Ha csak a ,,fejét” vesszük figyelembe, akkor semmiképpen sem tartozik a világ tíz legjobb teniszezője közé. Ami viszont a kezét, a csuklóját, az erejét illeti, egészen fenomenális... Ezt a kettősséget hétről hétre, tornáról tornára megfigyelhetjük. Amikor Pete Samprast megkérdeztük, mi a véleménye Ivanisevicsről, a világelső így válaszolt: - A wimbledoni tornán nem kevesebb, mint harminchat ászt szervált nekem, és ha jó formában van, akkor egészen egyszerűen senki sem képes arra, hogy legyőzze. Az első adogatásánál senki sem tud jobbat adni a mai mezőnyben. Azt hiszem a legveszélyesebb ellenfél, akivel valaha is játszottam. Sohasem tudja az ember, mire számíthat. S mindezt a Key Biscayne-i tornán, az Ivanisevics-P. McEnroe találkozó előtt jelentette ki Sampras. S az ifjabbik McEnroe - hol van a bátyjától? - simán, 6:3, 6:2-re lemosta Ivanisevicset. Ugyanakkor az 1992-es ATP-torna negyeddöntőjében valami egészen félelmeteset produkált. Boris Beckerrel játszott, s aki látta ezt a mérkőzést, az bizonyosan nem felejti el egykönnyen. Méltán jegyezte meg erről a találkozóról Ion Tiriac, az ismert menedzser: „Azt hiszem, soha életemben nem láttam olyan jó teniszt, mint amit ez a két fiú ma este bemutatott. Gorán ugyanolyan tehetséges, mint Ilie Nastase volt fénykorában. S ugyanolyan clown, bohóc is, mint Ilié. Ivanisevics legjellemzőbb mondatai saját magáról szólnak, így: - Az az én legnagyobb bajom, hogy minden egyes mérkőzésemen öt ellenféllel kell megküzdenem: a bírókkal, a nézőkkel, a labdaszedő gyerekekkel, a pálya talajával és nem utolsósorban a saját gondolataimmal, amelyek nem mindig az adott meccs körül forognak. Ivanisevics először a kosárlabdával, a horvátok nemzeti játékával, később a focival barátkozott. Aztán rátalált az igazira, a teniszre. Hamar választott példaképet is magának. Könnyen kitalálhatjuk, ki lett a kis Gorán nagy ideálja: John McEnroe. Ugyancsak rabiátus, ugyancsak zseniális, ugyancsak balkezes. A jelek szerint mára változás állt be Gorán életében és játékában. A nagyhírű Bob Brett lett a mestere. Erről így vallott a horvát bombázó: - A szó szoros értelmében megváltoztatott engem. Mindent pontosan és részletesen elmagyarázott, egészen a legapróbb részletekig. Eleinte ugyancsak untam a prédikációt, s oda sem figyeltem. Csak bólogattam, és azt mondtam, igen vagy nem. Aztán később beszélgetni kezdtünk, s egy nagyszerű embert ismertem meg Bobban. Megmagyarázta nekem, hogy egy férfinak az én koromban már férfiként kell viselkednie. Elmagyarázta s megértettem, hogyan és mit változtassak. Ma már egészen másképp állok a dolgokhoz. A legutóbbi versenyemen alaposan felpaprikáztam magam, s jó messzire elhajítottam az ütőmet. De ez már egy „pozitív”dobás volt.... (tarpay) NEMZETI KÉPES SPORT15 ft Kuti Kis Rita Temesvári nyomában? Juhász Gábor. ..Képességei alapján a top 10-ben a helyes Kuti Kis Rita, a bogláriak páros felnőtt magyar bajnoka, korosztályos Európa-bajnoki bronzérmese az elmúlt évben alig hallatott magáról. Ahogy két évvel ezelőtt berobbant a hazai és nemzetközi utánpótlás-élvonalba, sokan mondták: hamarosan az első száz között jegyzik majd a női profi mezőnyben. Nem így történt, bár közben a Vasassal „zsebre tett” egy hazai csapatbajnoki aranyat és a nemzetközi mezőnyben is értékes skalpokat szerzett az alacsonyabb pénzdíjazású versenyeken. Ezúttal viszont - úgy tűnik, remélhetőleg véglegesen - sínre kerül az 1978-as születésű, tehetséges teniszező pályafutása... Immár több mint egy éve, hogy felröppent a hír: Kuti Kis Rita az Egyesült Államokban próbál szerencsét. Azután azt is többen tudni vélték, hogy Németországba szerződik, miután egyszerűen kinőtte szűkebb hazája, Balatonboglár lehetőségeit. Ő és édesapja, Kuti Kis Zoltán többet, mást szeretne, mint amit a Somogy megyei város és a honi teniszélet adni képes egy ilyen kaliberű tehetség számára. Nevelőedzője, id. Fekete Rudolf után közel egy évig Hornok Miklós keze alatt bontogatta tehetsége szárnyait, majd a kényszerű válás után sokáig nem talált olyan edzőt, aki képes lett volna felkészíteni, menedzselni, kalauzolni a nemzetközi profi életben. Az idén azonban eljött a várva várt fordulat: a Kuti Kis család a 31 éves Juhász Gáborral, a hosszú évekig Ausztriában edzősködött, korábbi Federation Kupa-kapitánnyal kötött szerződést, így alighanem - talán a huszonnegyedik órában - egy csapásra megoldódtak a szakembergondok. Juhász Gábor a TF-en szerzett diplomát, majd külföldön a profi edzői képesítést (PC) is megszerezte. Két éven keresztül - 1987-től 1989-ig - irányította a női válogatott felkészülését. Ezután Ausztriában vállalt munkát: az osztrák tenisziskola-hálózat (ÖTS) salzburgi központjában edzősködött, tavaly pedig már a teniszszövetség keretedzőjeként is alkalmazták, ugyanott. Nemrégiben megszületett második kislánya, Diána (az idősebbik, Viktória, 2 éves), s úgy döntöttek, egyelőre Magyarországon maradnak. Kuti Kisékkel egyelőre egyéves szerződést kötöttek, de az újdonsült edző már most úgy nyilatkozott: ,,Valószínűleg hosszú ideig fogunk együtt dolgozni". - Képességei alapján, s ezt nyugodt szívvel mondhatom, Rita Temesvári Andrea nyomdokaiba léphet - vélekedett a bogláriak teniszezőjéről. - Nagy munkabírású, különösebb technikai hibája nincs és nagyon jó versenyző, a tétmeccseken is ki tudja hozni magából a maximumot. Nagy erénye, hogy ,,természetes teniszt" játszik, a pályán is önmagát tudja adni. Kondicionális hiányosságai vannak, némi túlsúllyal bajlódik, emiatt egy kicsit sérülékeny. Mindennek ellenére azt hiszem, nem túlzott az elvárás vele szemben, hogy ez év végére a világ első kétszáz játékosa közé kerüljön. Jelenleg 463. a felnőtt világranglistán... Rita édesapja, Kuti Kis Zoltán nem titkolja örömét, hogy végre-valahára megoldódtak az edzőgondjai. - Úgy látom, most már semmi akadálya annak, hogy Rita a képességeinek megfelelő helyre kerüljön. Mindenben megértjük egymást, s ami a lényeg: Rita is elfogadja új mesterét. Ez pedig ezen a szinten alapkövetelmény. Emellett köszönettel tartozunk a bogláriaknak, a BB-nek, valamint idősebb Fekete Rudolfnak, aki kilenc éven át foglalkozott a lányommal. És sokat köszönhetünk Hornok Miklósnak, Rita korábbi edzőjének is. A Kuti Kis család - engedve a többszöri hívásnak s a kényszer szülte helyzetnek - most már tényleg felköltözik Budapestre. Mint megtudtuk, több fővárosi klubbal is folytatnak tárgyalásokat, de a szerződéskötés előtt az átigazolásról - érthető okokból - nem szívesen nyilatkoznak. Az viszont biztos, hogy Rita idén pályára lép az áprilisi Helvetia Kupán, a Federation Kupán, az egyéni EB-n s minden rangos hazai viadalon, országos bajnokságon, CSB-n. Még él a Prince-szel való ütőszerződésük s most már az is biztos, hogy a ruházatot a Reebok-cég biztosítja számára a jövőben. A többi már Ritán múlik... (fejes)