Nemzeti Sport, 1996. április (7. évfolyam, 90-118. szám)
1996-04-01 / 90. szám
k A I A háttér „Rendkívül furcsállom a dolgot. Akkor történt mindez, amikor a MÁV vezetősége új üzleti alapokra kívánja helyezni a sport támogatásának rendszerét, amikor kapcsolatai révén szponzorok sorát állítja a vasutasklubok mögé, amikor itt a lehetőség arra, hogy a legnépszerűbb sportágban a három élvonalbeli vasutascsapat közül az egyik a csúcsra jusson. Sajnos, ezt a várható sikert árnyékolta be egy olyan csapat, amelyiket szintén a vasút támogat. Legalább annyit elvártunk volna, hogy szóljanak, hogy kikérjék a véleményünket. Nem tudom, hozott-e akkora anyagi hasznot az üzlet, amekkorát a MÁV - egyelőre csak erkölcsileg - vesztett rajta." Ezek a nem éppen hízelgő mondatok annak az embernek a szájából hangzottak el, aki nem tölt be semmilyen tisztséget egyik vasutasklub vezetőségében sem, ám a MÁV vezérigazgató-helyetteseként - közvetve! - beleszólása van azok életébe, büdzséjébe. Az urat Sípos Istvánnak hívják és a fentiekben a DVSC és a Ferencváros közötti Arany-üzletre célzott, arra az átigazolásra, amelynek a létrejötte a „legnagyobb testvér", a BVSC pozícióját gyengítheti. Hogy az ügynek (?) lesz-e folytatása, arra a MÁV-vezető - egyelőre - nem adott választ.★ Ez most már több, mint csoda. Dárdai Pál jó másfél órával a mérkőzés előtt jókedvűen ugrándozott (!) az öltözőfolyosón. Igen, jól értik: mielőtt lehúzta a cipőjét és a zokniját, elvégzett néhány laza szökdelő mozdulatot. - Semmi fájdalmat nem érzek - nyugtázta mosolyogva. - Szerintem egy hét múlva már játszhatok. Mit lehet ehhez hozzáfűzni? Nos, az elmúlt néhány nap történései (röntgen, diagnózis, konzílium...) után hihetetlen... ★ A mérkőzést (természetesen) megtekintette Csank János, a legújabb szövetségi kapitány is. A mesteredző már nem „hobbiból", hanem hivatalból figyelte a játékosokat. Hogy kiket, arra a következő választ kaptuk: - Nem akarok neveket mondani. Ami biztos, hogy a szombati bajnoki forduló előtt keretet hirdetek, hiszen tíz nap múlva lejátsszuk idei első válogatott mérkőzésünket, mégpedig Horvátország ellen. Nálam egyébként nincs idős és fiatal játékos, a csapatépítést ebben az országban kissé különös módon képzelik el az emberek... - A légiósokat bekalkulálja-e majd a keretbe? - Inkább az itthon játszókból válogatok, a külföldiekről ugyanis nem rendelkezem túl sok információval. Azt nem mondom, hogy nem számítok rájuk, de azt semmiképpen sem akarom, hogy a kispadra hívjam haza őket. VII. 90. • 1996. április 1. A tények Szőnyi út, 7000 néző. Vezette: Kiss G. (7) (Molnár J., Nagy I.). BVSC-DREHER: Koszta 6 - Csábi 6 - Bondarenko 6, Komlósi 6, Farkas 5 - Komódi 5, Bognár 6, Zovátti 5, Aranyos 6 - Orosz 6, Vincze 5. Edző: Egervári Sándor. DVSC-EPONA: Horváth B.5- Goján 6 - Stuparu 6, Sándor Cs. 5, Pető 5 - Vadicska 5, Madar 4, Szatmári 5 - Bagoly 5, Sándor T. 4, Ilea 3. Edző: Garamvölgyi Lajos. CSERE: Szatmári helyett Medvid (5) a szünetben, Bognár helyett Csordás (6) a 60., Ilea helyett Nagykaposi (-) a 68. percben. GÓLSZERZŐ: Orosz a 30., Csordás a 84. percben. SÁRGA LAP: Komlósi (Madar felvágásáért) a 40., Pető (Orosz buktatásáért) az 55., Gojan (Vincze gáncsolásáért) a 73. percben. SZÖGLETARÁNY: 1:0 (OKI). Göbölyös János, Nagy János 6. perc: Bognár bal oldali beíveléséből Komódi hét méterről tisztán fejelhetett kapura, de Horváth biztosan védett. 14. perc: Szatmári tört be a hazaiak büntetőterületére. Csábi jó ütemben keresztezett, a debreceni játékos elesett, a játékvezető azonban továbbot intett. 16. perc: Kapu előtti kavarodás után Ilea próbált kapura emelni nyolc méterről a Dreher-védők gyűrűjében, ám a hazai védők üggyel-bajjal tisztázni tudtak. 26. perc: Vincze indította a jobb oldalon felfutó Bondarenkót, aki a tizenhatos sarkához érve ballal az ötösön felugró Orosz felé ívelt, ám a labda centiméterekkel elszállt a csatár feje felett. 30. perc: Vezetést szerzett a BVSC. Vincze a kaputól 18 méterre a mellette futó Orosz elé passzolt, aki kettőt lépett, majd a kapu bal felső sarkába lőtt. 1-0 38. perc: Szabadrúgáshoz jutottak a vendégek Koszta kapujától 22 méterre. Pető lövése elcsavarodott a sorfal felett, majd a lécen nagyot csattanva a mezőnybe vágódott. Stuparu 18 méterről, kapásból ismételt, ám a labda kapu mellé szállt. 39. perc: Bognár ívelt jobb oldalról a középen érkező Orosz fejére, a csatár azonban hét méterről Horváth kezébe bólintotta a labdát. 57. perc: Bagoly ellen elkövetett szabálytalanságért 18 méterről járt szabadrúgás a debreceniek javára. Sándor T. állt a labda mögé, a kapu közepébe tartó lapos lövését Koszta biztosan hárította. 67. perc: Orosz ugratta ki Csordást, de Horváth remek ütemben vetődött ki a csatár elé, a labdát viszont nem tudta megfogni a kapus. Komódi eszmélt a leghamarább, ám lövés helyett az ellenkező oldalon álló Oroszt próbálta játékba hozni. A vendégvédők az utolsó pillanatban szabadítottak fel. 80. perc: Madar cselezgetett a jobb oldali szögletzászlónál, majd a tizenhatosra betörő Nagykaposihoz passzolt,„akit Farkas gyanús körülmények között választott el a labdától. A debreceniek egy emberként reklamáltak, ám Kiss Géza játékvezető kirúgást ítélt. 84. perc: Komódi indította a bal szélen felfutó Vinczét, aki az ötös magasságából középre adott. Orosz pörgette tovább a labdát és Csordás közvetlen közelről a kapu közepébe lőtt. 2-0 86. perc: Aranyos lépett be a tizenhatoson belülre a bal oldalon, majd 15 méterről, élesen kapura lőtt, Horváth azonban zárta a szöget. A tartalom ti 2 : a § A „BVSC, DVSC-trilógia" első fejezetéhez érkeztünk vasárnap (17 nap alatt egy bajnoki és két kupamérkőzést játszanak egymással a csapatok). A tét a vendég Debrecen számára - győzelme esetén - a dobogóra ugrás volt, míg a Dreher a Ferencvárossal szembeni pontszámbeli előnyét készült megőrizni. A meccs fontossága egyébként a nézőtér látványából is érzékelhető volt, az általában foghíjas Szőnyi úti lelátók erre a találkozóra „besűrűsödtek". Csakúgy, mint a pályán a játékosok. A kezdés után ki-ki megtalálta a maga párját, Beát Komlósi, Sándor Tamást Zováth, Szatmárit pedig Bondarenko felügyelte, míg a másik oldalon Oroszra Pető, Vinczére pedig Stuparu ragadt. A nagy kérdés - mint általában - persze az volt, hogy a hazaiak „agyát", Bognárt ki tudják-e kapcsolni a játék szervezéséből a debreceniek. A feladat Madárnak jutott, Garamvölgyi Lajos „párválasztása" jónak is tűnt, ám a terv kivitelezésébe hiba csúszott. A villámgyors Loki-játékos ugyanis többször elkalandozott az „öreg" mellől, aki így kedvére irányítgathatott. Madar mentségére szóljon: edzője azzal is megbízta őt, hogy robbanékonyságát kihasználva a kontrákban főszerepet vállaljon. Nos, a DVSC-nek alig-alig volt lehetősége arra, hogy ellentámadásokat vezessen Koszta kapujára, ugyanis a BVSC középpályásai már a felezővonal tájékán megakasztották az éledő vendégakciókat. Igaz, az első fél órában - a két Bognár-szabadrúgást leszámítva - a debreceni védőknek sem gyorsult fel a szívverése, Gojanék egyszerű, ám hatásos eszközöisel, elfogadhatóan tették a dolgukat. Aztán elérkezett a 30. perc. Az ég derült volt, a villámcsapást pedig Orosz remekül eltalált jobblábas lövése jelentette. A gól után a DVSC megpróbált felhagyni addigi, inkább a biztonságot előtérbe helyező taktikájával. Ennek az lett az eredménye, hogy az első félidő utolsó negyedórájában a játékosok jobbára a hazai térfél füvét taposták, a gól ígéretéig azonban ritkán jutottak el. Pető szabadrúgása után mégis egyenlíthetett volna a Debrecen, ám a léc „Kosztéval volt". Az első negyvenöt percre a legnagyobb jóindulattal sem lehetett rásütni a rangadó jelzőt, Csordás Csabának ünnep volt ez a nap: első NB I-es góljával biztosította be a BVSC győzelmét sőt még a közepest sem érte el a színvonal és az iram. A folytatásban a legnagyobb változást az jelentette, hogy térfelet cseréltek a csapatok, a lenyugvó nap ekkor már a debrecenieket vakította... volna, ha Sándor Tamáséknak lehetőségük nyitt volna arra, hogy belenézzenek... (Mármint a napba). A két csapat támadójátékéról sok mindent elmond az a tény, hogy a mérkőzés első (és utolsó) sarokrúgására a 74. percig kellett várni. Igen, várni, mert-S a közönség egy része az ám közepette - jobb híján - „szögletváró" drukkolásba kezdett, többen fogadásokat is kötöttek arra, lesz-e komer EGERVÁRI SÁNDOR: -Időnként ideges játékkal, de a kidolgozott helyzetek alapján megérdemelten tartottuk itthon a három pontot. GARAMVÖLGYI LAJOS: - Nagyon tompán játszottunk, az olimpiai válogatottjaink tíz napig távol voltak, ezért nehéz volt a felkészülés. Ennek ellenére megérdemelt a BVSC győzelme, vagy sem... Nyertek az igenre szavazók és... Csordás. A fiatal zuglói cserejátékos első NB I-es gólja némileg elviselhetőbbé tette a látottakat, amelyekről bár nehéz pozitív gondolatokat, dicsérő jelzőket leírni, azt azért mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a Fradi szorításában pályára lépő Drehert nem „nyomta agyon" a győzelmi kényszer. Fegyelmezetten, semmit nem kockáztatva, negyed gőzzel is hozták a zuglóiak a három bajnoki pontot a fáradtnak, sokszor tanácstalannak tűnő, gőz nélküli Debrecen ellen. Kiss Géza játékvezető a 80. percig magasan a legjobb teljesítményt nyújtotta a pályán lévők közül, akkor azonban úgy tűnt (legalábbis az esettől mintegy ötven méterre lévő sajtóhelyről), hogy Nagykaposi lerántásáért „elfelejtett" büntetőt ítélni. « A DOHÁNYZÁS KÁROS AZ EGÉSZSÉGRE! NEMZETI SPORT 3