Nemzeti Sport, 1997. október (8. évfolyam, 268-297. szám)

1997-10-01 / 268. szám

41 Magyar futball, európai labdarúgókupák NEMZETI SPORT Harmincmillió forint hiányzik Budafokon Ki rendezi a számlát? Továbbra is „áll a bál” Budafokon. Amint arról korábban lapunk is többször beszámolt, az NB II-ben szereplő labdarúgócsapat játékosai hosszú idő óta nem kaptak fizetést, ráadásul az egyesületnek egyéb tartozásai is vannak. Három héttel ezelőtt közgyűlést tartottak a BSC-nél, ahol új elnököt választottak, Koncz István személyében, aki megígérte, hogy rendezi az előző elnök, Reichenbach István által felhalmozott tartozásokat is. Nos, a pénzügyi helyzet azóta sem változott, viszont visszatért a csapat kispadjára az a Horváth Pál, aki a nyáron, közvetlenül a bajnoki idénykezdet előtt, éppen a rendezetlen viszonyok miatt mondott le. - Két héttel ezelőtt kért fel arra Dobesch Gyula szakosztályvezető, hogy vegyem át újra a csapatot - kezdte Horváth Pál. - Kiváló viszonyban vagyok a szakosztályvezetővel, ezért nem kellett sokat gondolkodnom a felkérésen. Egyébként a lemondásom óta is szoros kapcsolatban maradtam a csapattal, valamennyi bajnoki mérkőzésüket láttam. A nyáron Sárközi Lőrinccel együtt vezettük az alapozást, ráadásul kilenc játékost én hoztam a csapathoz. - Ha jól tudom, nem pusztán a szakmai munka irányítását veszi ismét át, hanem pénzt is ígért az egyesületnek, márpedig ez kissé kényes téma Budafokon... - A pénzt nem én adom, hanem a mögöttem álló üzleti csoport. Egyelőre azonban a négy vállalkozóból álló társaság nem akar komolyabban beszállni az egyesületbe, pusztán gyorssegélyben részesíti a játékosokat. - Kaptak már önöktől pénzt a játékosok? - Megígértük a futballistáknak, hogy kifizetjük az elmaradt prémiumokat. Az első részletet már megkapták, persze, mi is tudjuk, hogy ez csepp a tengerben. Azonban biztos, hogy ha részletekben is, de a csapat valamennyi tagja megkapja a járandóságát. - Mi kell ahhoz, hogy a vállalkozói csoport nagyobb szerepet vállaljon a budafoki labdarúgásban? - Arra várunk, hogy Koncz István végre tegye le az általa ígért pénzt az asztalra, vagy mondjon le. Az elnök ugyanis megválasztása óta egyetlen fillért sem adott, sőt nem is láttuk őt a pályán, egyetlen megkeresésünkre sem válaszolt. A múlt pénteken elnökségi ülést tartottunk, ahol szintén nem jelent meg. A fiúknak állandóan csak ígérgetett, de nem teljesített semmit. Nevetséges dolgokat talált ki, hogy éppen miért nem fizet. Egyszer azt mondta, hogy befagyott a számítógép az OTP-nél, azért nincs pénz, máskor románul írt papírokat mutogatott fedezetként, amelyekről kiderült, hogy egyszerű minőségi bizonyítványok. - Meddig tart a türelem Koncz Istvánnal szemben? - Ha péntekig sem jelentkezik és nem fizet, akkor összehívjuk a rendkívüli közgyűlést, amely leválthatja az elnököt. S amikor ez megtörtént, akkor a mögöttem álló befektetőcsoporttal zárómérleget készíttetünk, s attól kezdve ez az új elnökség lenne felelős mindenért. - Mennyi az egyesület tartozása? - Mintegy harmincmillió forint lehet. Ebből húszmilliót a korábbi elnök, Reichenbach István helyezett ki kölcsönbe a felesége cégéhez, a többi adó-, illetve tb-tartozás, valamint az elmaradt fizetések. + Ez hatalmas összeg. Ki rendezi a számlát? - Ez már a rendőrségre tartozik, hiszen itt többek között gondatlan kezelésről, sikkasztásról is szó van. - Ön szerint van remény arra, hogy rövid időn belül megoldódjanak a problémák Budafokon? - Ebben bízom, máskülönben nem tértem volna vissza. Ez a csapat megérdemli, hogy törődjenek vele. Azt hiszem egyedülálló az, ami itt történt, hiszen a játékosok április óta gyakolatilag nem kaptak pénzt, mégsem álltak le, becsülettel végezték a feladatukat. Pénz nélkül, pusztán szeretetből futballoztak, éppen ezért megérdemlik a tiszteletet. Úgy látom, hogy bennem bíznak, és ezt az eddigi eredményeink is alátámasztják. A cél változatlanul a feljutás, amelyhez az anyagi hátteret a mögöttem álló csoport már valóban biztosítaná. Kolossváry Balázs Még tart a demecseri futballcsoda Lottóötös a háttérben A mai magyar labdarúgásban már nincsenek csodák, állítják nagyon sokan. Pedig mi mással magyarázható, hogy kis községek, városok csapatai pár év alatt a legalacsonyabb osztályból szinte a csúcsra jutnak? Elég, ha csak a Gázszerre gondolunk, vagy vissza"s értelékezünk a szabolcsi Sényő csapatára, amely egészen az NB II-ig jutott - igaz, ott viszont anyagi okok miatt vissza kellett lépnie a további küzdelmektől. Úgy látszik, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyeieknek ez sem lehetett Intő példa, hiszen most „újra ott van a nagy csapat”, a Demecseri Kinizsi gárdája, amely 1993-ban még a város- Kgeti osztályban Oross és Tiszatelek ellen csatázott, most pedig vétlenül vezeti az NB II Keleti-csoportját. Kísértetiesen hasonlít a gdei Sényő csapatáéhoz. Csakhogy... Mi nem kívánunk a Sényőára jutni - kezdte a beszélget Fáky László, a klub elnöke, egyben a nagyközség polgártere is. - Nem törünk rögtön asra, lassú, de biztos fejlődésre veszünk. A célunk eddig is az IB-be jutás volt, és a jelenlegi replésünk is azt igazolja, hogy várakozásunk megalapozott. Pedig aligha lennének anyagi cdjaik a magasabb osztályban, hírek szerint ugyanis az egyik logatójuk nem más, mint az fektív című egykori televíziós műsorban is bemutatott, a többet ötszázmillió forintos lottó- is nyertese... ! Ez a hír igaz... Szerencsére a r reménye, és a tévéfelvétel mi- hercehurca ellenére sem költött el az illető Demecserből, ez csak azért sem, mert a „györei” is idekötik. Valóban Kor János a legjelentősebb tárnotok, a héttagú vezetőségben is nő van. János egyébként az a községnek rengeteget segít, iskolának és az óvodának molyan szívesen ad, mint nem. Hangsúlyoznom kell viszont azt is, hogy ő csak az egyik szponzorunk, mellette még több vállalkozó és az önkormányzat is segíti a csapatot. Ennek ellenére fel sem merült önökben, hogy talán az egész klubot „elbírná” anyagilag Kárpát úr? De, igen. Ha a csapat továbbra is ilyen eredményesen szerepel, akkor tavasszal mindenképpen visszatérünk erre a kérdésre. Eddig ugyanis nem láttuk tisztán az NB I B anyagi feltételeit. - Most már látják? - Tisztul a kép. Folyik a stadion átalakítása, most építünk egy fedett lelátót, és nemsokára elkezdünk egy másikat is felállítani. Tudjuk, hogy ifjúsági és serdülőcsapatokat is indítanunk kell. Nemrég volt is egy toborzó nálunk, amelyen majdnem száz gyerek jelentkezett, pedig mindössze négyezernyolcszáz lelkes település a miénk. Nagyon népszerű az együttes a környékünkön is, és ezt mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a legutóbbi hazai mérkőzésünket ezerötszázan látták. A történet itt vesz ismét fordulatot, ugyanis Demecserben nemcsak az anyagi háttér erős, hanem a szakmai munka is garantált, az edző ugyanis Eszenyi Dénes, a többszörös válogatott, jelenleg az UTE-ban játszó csatár édesapja. - A demecseri edzősködés a karrierjének a csúcsa? - Bár Temesvári Miklós pályaedzőjeként dolgoztam a másodosztályban bajnok Nyíregyházánál, a demecseri éveket roppant eredményesnek tartom. Két év alatt két bajnoki címet nyertünk, és ez, azt hiszem, elég jó teljesítmény. / + És? Meglesz a harmadik is? Reálisan nézve, ez benne van a gárdában. Nyugodt a háttér, Fáky László nagyon jól irányítja a klubot, és ez ösztönzőleg hat a játékosokra is. Nála szó sem lehet arról, hogy „visszafogjuk” a csapatot, ameddig lehet vinni az együttest előre, addig visszük is, és ebben ő partner. Ha ez az NB II-re lesz elég, akkor addig, ha az NB I B is belefér, akkor azt is megcsináljuk. ” Az utóbbi időben inkább az ifjabb Eszenyire figyelt a közvélemény. - Nekem edzőként nincsenek nagy ambícióim. Középfokú képesítésem van, a szakedzői elvégzése eddig nem fért bele az időmbe és az elképzeléseimbe, és bevallom, ezután már nem is fog. Ha nincs forduló az NB I-ben, Dénes mindig hazajön, és olyankor rengeteget beszélgetünk a fociról. Dini már látott bennünket játszani, gratulált a munkámhoz, és azt hiszem, egy apának ennél több talán nem is kell... Tar P. Zoltán ektorzárás, pénzbüntetés, pontlevonás Fegyelmi-tarolás , információ MLSZ fegyelmi bizottsága toláson súlyos büntetéseket ar ki. Tornyi Barnabást, ator edzőjét, Tóth Vencel já,erei,ő megsértéséért húszezer f,r büntette, Leskó Zoltán pedig tízezer forintos fizet?" kaP°tt A Diósgyőr nem díjáto Zsolt átigazolást ken Debrecennek, s amennyit ,tóber harmadikéig nem lénn3 - az összeget, úgy életbe ként 3^^' miszerint fordulónak,rás^üntetőpontot vonnak le brús ?a^ás-ZTE mérkőzésen hathéi vízbontás miatt a szemesi felét, északi részének felét két hazai mérkőzésre le kell zárni, továbbá ugyancsak két hazai mérkőzésére - a klub költségén - MLSZ-ellenőrt rendelnek ki. Rendezési hibák miatt írásbeli figyelmeztetést kapott a Siófok, a Debrecen, az Ecker-Stadler, s az akasztói klub rendezőgárdájának létszámát fel kell emelni. Jovanovics (Kispest-HFC) és Usvat (BVSC-Zugló) egy-egy bajnokit hagy ki. Vincze (Gázszer) és Horváth Péter (Vác) ügyében nem született döntés, mindkét labdarúgó játékjogát felfüggesztették. Plókai Attila (Kispest-HFC) ellen az eljárást megszüntették. Hompoth (Eger), Borsos és Takó (mindketten Soroksár) két-két bajnokira szóló eltiltást kapott, a legutóbbi fordulóval egy-egy hetes büntetést letöltötték. Lázár (Zalaapáti) két, Vida (Beremend), Berta (Zalaapáti), Lőrincz (Százhalombatta), Fajkusz (Győri Dózsa), Marius (Sárvár) egy-egy bajnoki mérkőzésen nem állhat csapata rendelkezésére. Felföldi (FTC) két tartalékbajnoki mérkőzésen nem játszhat. A sárga és piros lapok miatt a Gázszer FC 35 ezer, a DVSCEpona, a Vasas Danubius Hotels 25-25 ezer, a ZTE és az FTC 20- 20 ezer, a Százhalombatta 14 ezer, a Csepel és a SFAC 12.500, a Hatvan 12 ezer, a Zalaapáti, a Kazincbarcika 10-10 ezer, a Kiskunfélegyháza, a Kalocsa és a Győri Dózsa 8-8 ezer forintot köteles befizetni az MLSZ kasszájába. Vili. 268. • 1997. október 1. UEFA-kupa-visszavágó mérkőzés Az osztrákok nem engedtek a 4MÁt Malonyai Péter Azt mondja Nyilasi Tibor, hogy a délutáni szieszta után egyszerűen kötelező megenni egy tortát, és meginni hozzá egy kávét, így aztán nem volt mit tennem, el kellett fogadnom szíves invitálását, természetesen a csapattal együtt. A játékosok persze, úgymond, tényleg kötelességből fogyasztották az uzsonnát, hiszen a népligeti edzőtábor programjában ez éppúgy ott szerepelt, mint a gyakorlások meg a sok-sok beszélgetés a keddi kupameccsről. Nyilasi úr persze nem véletlenül akarta, hogy nyugton maradjak egy kávé és egy torta erejéig, mutatott ugyanis valami egészen különlegeset. A napokban csomagot kapott Ausztriából, pontosabban egykori klubjától, az Austria Wientől. A bécsi lila-fehérek megszavaztatták szurkolóikat, hogy kik a legjobb negyvennyolcak, azaz mely futballistákra emlékeznek legszívesebben a drukkerek 1911, az alapítás óta. Nos, Nyilasi Tibor egyedüli külföldiként ott van a kiválasztottak között, amire okkal büszke, és okkal lehet büszke mindenki, akit érdekel a futball mifelénk. Arrafelé, mármint a Bécsi út túlsó végén nem ismeretlen a jómodor, általában nem hiányoznak a gesztusok, ezért aztán csak honi szemnek meglepő az, ami a mellékelt levélben áll. Hevenyészett fordításban admstívan"Szó, hogy tisztelettel elküldik"Nyilasinak a mellékelt posztert, és ezúton is megköszönik neki, hogy valaha a soraikat erősítette. Amíg mi Nyilasi úrral elbeszélgettünk az udvariasságról, meg arról, hogy néha a kötelező formaság is jólesik az embernek, a játékosok lassan-lassan elindulnak a tárgyaló felé taktikai értekezletre. Elhelyezkednek, mindenki nyilván a megszokott helyére, az edzők is helyet foglalnak, és megkezdődik a következő kötelező napirendi pont, amelynek fő kérdése: mit szeretnénk estére? A lényeg nagyon gyorsan összefoglalható: nyugodtan kell futballoznia a csapatnak, mernie kell játszania, türelem, fegyelem - tulajdonképpen ennyi az egész. A megbeszélés persze azért ennél hosszabb és tartalmasabb volt. Az edző valamennyi játékosnak elmondta, hogy mit vár tőle. Menjünk talán sorjában. Udvarácz: nagyon kell figyelnie mindenre, együtt kell éljen a játékkal, hiszen várhatóan (remélhetően) nem lesz sok dolga. Dragóner: nála is a figyelem és a fegyelem a legfontosabb, az ő dolga, hogy irányítsa a védelmet, csak akkor vezényelheti leszállításra a többieket, ha teljesen biztos a dolgában. A támadásoknál csak akkor juthat neki szerep, ha meggyőződött arról, hogy van helyettese hátul. Pálingnak és Milovanovicsnak, mint emberfogóknak, akkor sem szabad otthagyniuk őrzöttjüket, amikor támad a csapat, szemernyi esélyt sem kaphatnak a görögök a kontrákra. Vincze Ottó: az ő szerepe főszerep, noha Nyilasi pontosan megkoreografálta, hogy a pálya melyik térségében mit kell tennie, mindez nem jelent bezártságot. Nem jelenthet, mert az ő mozgása lehet az alapja a szervezők, Schultz és Miriuta sikerének. Nyilasi neki mint jobb oldali futónak kötelessége le-felrobogni a pálya neki szánt területén, figyelnie kell arra, hogy mozgásával helyet teremtsen a szervezőknek. Szűcs ezúttal bal oldali futóembert játszik, szokatlan poszt, de meg kell oldania, ahogy Nyilasi megfogalmazta: „Ha figyelsz arra, mi a dolgod, biztos, hogy nem hibázhatsz”. Nicsenko és Horváth Ferenc: tőlük azt várta az edző, hogy valóban csatárok legyenek, a kapu előtti területet uralják, fussanak rengeteget, figyeljék a játékot, és ügyeljenek arra is, hogy ha ők nem megjátszhatók, a többiek azok legyenek. Körülbelül ez volt a személyre szóló feladatlap, a többi pedig általánosság. Olyan általánosság persze, amelyeket nem árt elismételni ilyenkor meccs előtt. Például arról esett szó, hogy a támadást minden esetben be kell fejezniük a játékosoknak, ismét csak azért, hogy az ellenfél ne fordulhasson azonnal. Ha egy mód van rá, arra kell kényszeríteni a görögöket, hogy ívelgessék a labdát. És talán az egyik legfontosabb szempont: ha a pályán lévők észreveszik, hogy a játékvezető segíti őket, vagy legalábbis jóindulattal van irántuk, akkor igenis provokálni kell a szabálytalanságokat, mert ki tudja, hogy miből mi lehet. A görög csapatról nem sok szó esett, talán azért is, mert az első mérkőzés előtt alaposan kielemezték a csapatot a Fradi edzői, és tapasztalataikat elmondták játékosaiknak. A háromgólos hátrányban éppen az a szomorú - mondta Nyilasi - hogy a görögök semmit sem tettek hozzá ahhoz, amit várni lehetett tőlük. Egyetlen erejük - és ez nagy igazság -, hogy háromgólos előnnyel érkeztek a visszavágóra. Tehát nem a tudásukban, különleges képességeikben, az átlagostól eltérő tartásukban keresendők az első mérkőzés kudarcának okai, hanem kizárólag a ferencvárosi játékosokban. És ez lehet az, ami erőt adhat - fejezte be a taktikai értekezletet Nyilasi Tibor, majd igazán reálisan látva a körülményeket, hozzátette: - Remélhetően lesz vagy hatnyolcezer néző, azt akarom, hogy azt lássák a jelenlévők, mi mindent megtettetek a sikerért. Ezután némi szó esett még a részletekről. Például arról, hogy a csatároknak, Nicsenkónak és Horváth Ferencnek, és mindenkinek, aki a görög kapu közelébe kerül, egyszerűen fizikailag is jelen kell lennie az ellenfél mellett. Ahogy annak idején az egykori ferencvárosi balhátvéd, Keller József fogalmazott: „Amíg várom a labdát, tapogatom az ellenfelet, hogy aztán, ha a labda felém érkezik, ne legyen gondom azzal, hogy megtaláljam őt a kezemmel...” A játékosok már szedelőzködtek, amikor elhangzott még néhány, tulajdonképpeni kulcsmondat, csak úgy, mellékesen. - Roppant egyszerű ez a játék, még akkor is, ha mi különféle tacepaókkal akarjuk bizonyítani az ellenkezőjét... Minden attól függ, hogy ti mit produkáltok - ez Nyilasi Tibor első számú utólagos intelme. A második pedig így hangzott: - Ha nem sikerül a bravúr, a meccset akkor is mindenképpen meg kell nyernünk. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy kétszer egymás után kikapjunk egy görög csapattól. Egy olyan görög csapattól, amelyik egyáltalán nem jobb nálunk. Kiss László pályaedző is elmondta a maga véleményét, természetesen a saját, szuggesztív stílusában. Igazán megszívlelendő például a következő: - Legyetek egoisták, akarjátok azt, hogy szerdán mindenki rólatok beszéljen a városban! Egy másik szintén fontos mondat Kisstől: - Egy dolog, hogy mi barátok vagyunk, hogy szeretjük egymást, és egy másik, hogy tovább kell jutnunk. Mert tovább, lehet jutni... Az igazi barátság egyébként ezúton túl nem többet és nem kevesebbet jelent, mint hogy egyszerűen megdöglötök egymásért a pályán. És ez nem mond ellent annak, amit az előbb mondtam, amely szerint akarnotok kell, hogy ti legyetek a téma holnap szerte a városban. A játékosok szétszéledtek, hat óra múlt ekkor két perccel. Újra fél hétkor találkoztak, hogy induljanak a pályára. Lassan szállingóztak, a párok kialakultak, már réges rég eldőlt, már réges rég szokás, hogy ki kivel megy át autóval az Üllői útra. Kiss László a hűvösödő idő ellenére a teraszon ült, kezében egy pakli kártya. Megpróbálta rásózni hol erre, hol arra, de senki sem vállalta, hogy övé az ördög bibliája, az a „biblia”, amelyet a pályaedző előző este vágott zsebre, hogy mindenki időben aludni térhessen, ahogy az takarodókor illik. Nyilasi úr fél hét után három perccel lépett ki a szállóból, és indult a kocsija felé, ezúttal farmerban volt, dzsekiben, nem a megszokott sportruházatot viselte. - Ha eleredne az eső, akkor persze átöltözöm majd... - mondta. A kocsiban egy gyors telefon haza, még meg kellett vívnia egy csatát ifjabb Nyilasi Tiborral, hogy nem lehet ott a kupameccsen. Az ok érthető, a mérkőzés ugyebár este fél kilencre volt kiírva, mire hazaér a család, lesz legalább tizenegy óra, mire elalszik a gyerek, éjfél is, és szerdán ugyanúgy élkeződik az iskola, mint máskor. Az edző megígérte a gyereknek, hogy kárpótlásul leviszi magával szombaton Zalaegerszegre a bajnoki meccsre, ám ifjabb Nyilasi Tibor ettől nem lett boldogabb. - Azt hiszem, te sem lettél volna boldog, ha annak idején nem láthatod a Fradi valamelyik kupameccsét - mondtam neki. - Persze, hogy nem. De hát más, amikor az ember gyerek, és más, amikor apa. Aztán már az Üllői úton. A játékosok az öltözőbe vonulnak, szól a zene, lassan-lassan készülődnek a mérkőzésre. Az edzők is elvonulnak, Kiss László lezuhanyozik, megborotválkozik, ahogy azt teszi mindig meccs előtt. Nyilasi Tibor ül a padon, maga elé néz, és sokáig nem szólal meg. Aztán felemeli a fejét, és csak ennyit mond: - Meglátjuk... Hogy a krétaiak milyen nehéz akadályt jelentettek a Fradinak, az Horváth Ferenc (jobbra) arcáról tökéletesen leolvasható (Hegedűs Gábor felvétele)