Nemzeti Sport, 2000. június (11. évfolyam, 149-177. szám)
2000-06-01 / 149. szám
2000. június 1., csütörtök Korai ünneplés Persze hogy emlékszünk rájuk. Talán még kicsit drukkoltunk is nekik azon a forró nyáron, 1994-ben, akkor, amikor az Egyesült Államokban meghökkentették a világot. Csak jöttek a hírek meg a képek az Újvilágból, ahogy legyőzték Belgiumot, Marokkót, majd Hollandiával együtt továbbmasíroztak a legjobb tizenhat közé, ahol a svédek állították meg őket 3-1-es győzelemmel. Rég volt, nekik szép volt, s abból a csapatból (rohan az idő és mégis...) itt volt Győrben Mohamed el -Diaja, valamint Sami el -Dzsaber. A mostani csapatuk fiatal és számunkra ismeretlen, de ha az ember böngészte a szaúdiak keretét, rábukkant egy fiatalemberre, bizonyos Khamis Ovairanra, akinek az unokatestvére, Szaid Ovairan 1994-ben a belgáknak lőtte a győztes gólt. Szóval itt voltak a szaúdiak, egy érdekes színfolt a világ labdarúgásából (zöld-fehér), és bár késtek egy kicsit, végül is jókedvűen kászálódtak le a buszról, majd néhány humuszos férfi kíséretében bevonultak az öltöző rejtekébe. Ők az őszi, Libanonban megrendezendő Ázsia-bajnokságra, mi pedig a világbajnoki selejtezősorozatra készültünk. Az ember pedig elgondolkodhatott, hogy az a sok menedzser és közismert személyiség vajon a magyar, avagy a szaúdi válogatott tagjai miatt érkezett Győrbe. Az ETO-stadion aulájában egymás után bukkantak elő az ismert emberek, külföldön és hazánkban élő menedzserek, játékosügynökök. Közöttük volt például a belgák sokszoros válogatottja, a Bruges egykori játékosa, Franky van der Elst. Nagy volt a nyüzsgés és a tanácstalanság, az évet rosszul kezdő, ám Észak-Írországban győzelmet szerző magyar csapat mire lesz képes a számára ismeretlen ellenféllel szemben. Az is kérdéses volt, hogy Bicskei Bertalan fanatizmusa elegendő lesz-e ahhoz, hogy a szezont befejező, már nyári pihenésre készülő játékosokat újra és újra (szerdán és szombaton) felrázza és harcba küldje. A győri közönség, az ötezer ember otthagyva a hűvös tavaszi estében is kényelmesnek tűnő tévéfotelt, a Rába-stadionba indult biztatni a kedvenceket. Talán szóba került a lelátón az egy évvel ezelőtti, szlovákok elleni 0-1, amikor ebben a stadionban, zsúfolt ház előtt kaptak ki legjobbjaink, végérvényesen elbúcsúztatva az Európa-bajnoki álmainkat. Azóta sok minden történt itthon, csak a futballunk nem lett jobb. Most mégis itt volt ez az ötezer ember, a himnuszokat hallgatva azzal a gondolattal, hogy hátha... Magyarország-Szaúd-Arábia 2-2 (1-0) | Király6 Magyarország: 1-1-2-5-2 Szaúd-Arábia: 1-3-5-2 ed-Diaja 6| Sebők5 Győr, 5000 néző, Vezette: Kos (Vidali, Novarsic - mindhárom szlovén) el-Doukhi5 | Hrutka5 Csere: el-Temijat helyett el-Muvalad a szünetben (4), Preisinger helyett el-Hilam Dragóner, Fehér M. és S. ed-Doszari helyett el-Shelhoub a 66., D. ed-Doszari de zubromavi6 Fehér Cs.6 Szövetségi kapitány: Bicskei Bertalan Szövetségi kapitány: Milán Macala 1 lyett el-Shelia a 74., Fehér Cs. helyett Korsós Ky. a 78. percben Gólszerző: Horváth F . 18 (1-0) Horváth F a 79 (2-0) Mesal a 91 es-fanamai5 Lisztes6 (2-1), el-Dzsaber a 92. percben (2-2) el-Temijat5 Lendvai6 Sárga lap: el-Temijat (Lendvai buktatásáért) a 34., Lendvai (el-Dzsa- Hornsij Dárdai5 bér akasztásáért) az 55., Nour (megrúgta Dragonért) a 73. percben ed-Doszari6 Pető 7.5 Szögletarány: 2.4 (1:2) Mesal61 Horváth F.7 el-Dzsaber7 PreisingerS 0. ed-Doszari5 KIRÁLY GÁBOR ziccereket fogott, számára a legnagyobb tragédia, hogy két góllal büntettek a mindvégig fitt 5701101 ít . HRUTKA JÁNOS alighanem „kiéhezett” a játékra, amelyet mostanában leginkább Bicskei Bertalan biztosít a számára. Játszott ő már ennél jobban is, de az a gólpassz Horváth Ferencnek mestermunka volt, és ezúttal is bebizonyította, hogy kihagyhatatlan. SEBŐK VILMOS a kapunk elé érkező labdák nyolcvan százalékát elfejelte, vagy elrúgta, ám a hajrában a szaúdiak első góljánál nagyot hibázott. DRAGÓNER ATTILA a kezdeti bizonytalankodás után egyre határozottabban játszott, hűséges párja volt Sami al Jabernek, aki ennek aligha örült. FEHÉR CSABA minden mozdulatán látszik, hogy remek formában van, alig várja, hogy újabb nyugati klub szerződtesse. Bejátszotta a pálya jobb oldalát, és gyakran ért fel a vendégek kapuja elé. LENDVAI MIKLÓS csapatunk egyik legjobbja volt, futómennyiségét érdemes lett volna mérni. Főleg a védőmunkában vette ki a részét, és bizony nem rajta múlott, hogy a közönség füttykoncerttel búcsúztatta a csapatot. DÁRDAI PÁL hasznos és harcos tagja volt a válogatottnak, játéka nem volt látványos, de annál fontosabbnak tűnt. Ha többet vállalkozik az ellenfél kapuja előtt méginkább kitűnhetett volna. PETŐ ZOLTÁN rendkívül idegesnek tűnt, az összjátékból kevéssé vette ki a részét, amikor lövésre vállalkozott felhördült a publikum, de ez nem az ő napja volt. LISZTES KRISZTIÁN sokkal jobban játszott, mint korábban. Megpróbált szervezőként kitűnni, csaknem minden támadásban benne volt, bár olykor-olykor eltűnt a mezőnyben. HORVÁTH FERENC csak dicséretet kaphat, hiszen két bravúros gólt szerzett, az első találatát alighanem sokszor megismétli majd a televízió. Úgy tűnik, az észak-írországban szerzett gólja visszaadta hitét és önbizalmát. PREISINGER SÁNDOR nem találta a helyét, és nem tudott méltó társa lenni Horváthnak, s főleg a második félidőben rontott sok szituációban... mm A mérkőzés kezdőrúgását az egykori labdarúgó olimpiai bajnok, nagyszerű FIFA-játékvezető, Palotai Károly végezte el. 18. perc: Fehér végezhetett el partdobást a jobb oldalról a tizenhatos magasságából. A bedobott labdát egy pattanás után Horváth Ferenc fejjel vette át, majd őrzőjét, Mesalt megelőzve nyolc méterről, fél fordulattal, jobb lábbal úgy lőtt a kapuba, hogy a labda középen, a felső léc éléről vágódott a hálóba. 1-0 25. perc: Lisztes bal oldali, jobb lábas szabadrúgása után Preisinger nyolc méterről alig fejelte a labdát a jobb kapufa mellé. 36.perc: Nour indult meg a balösszekötő helyén, középre passzolt, de Ded-Doszari nem tudta megjátszani a labdát, mert Sebők a büntetőterület előtt lerántotta őt. A passz így viszont jó lett el-Dzsabernek, a szaúdi játékost Dragóner szerelte, ám a labda visszapattant a helyzetben lévő Nour elé, akinek nyolcméteres bombájába Dragóner ismét belelépett, és szögletre mentett. 79. perc: Lisztes végzett el szabadrúgást a jobbösszekötő helyéről, a szaúdi kaputól harminc méterre. Jobb lábas előreívelésére Hrutka emelkedett ragyogóan, az öt és feles bal oldali sarkáról keresztbe fejelte a labdát, és Horváth Ferenc Zubromavit megelőzve a bal oldali kapufa mellől a hálóba bólintotta a labdát. 2-0 91. perc: Mesal a bal oldalon kilépett a rosszul helyezkedő magyar védők között, és 11 méterről a becsúszó Hrutkát megelőzve, jobb lábbal a kapu bal alsó sarkába lőtte a labdát. 2-1 92. perc: el-Doukhi ment el a jobb oldalon, jól kanyarította középre a labdát, és el-Dzsaber Sebőköt megelőzve, tíz méterről, jobb lábbal a bal sarokba lőtt. 2-2 A pénteki Nemzeti Sport Extra tartalmából A Bajnokok Ligája-nosztalgia és a Fradi: Simon Barta István hajdan segített * Keller József még korainak tartja a visszatérést az Üllői útra * Csank János újra bajnoki címhez segítené az FTC-t * Hegedűs Gergely, magyar ifista az Austria Wienben * A PNB csapatkapitányai a „számlás profizmus” ellen * Halm Roland, az éremhalmozó Albacomp-kosárlabdázó LABDARÚGÁS NEMZETI SPORT 3 Döbbenetes befejezés Kemény, és igencsak tempós letámadással kezdett válogatottunk, ám a csapat az első félidőben mindvégig jól bírta az iramot, és ennek tizennyolc perc múlva meglett az eredménye: Horváth Ferenc parádés gólt szerzett. Addig, persze, történt egy és más. Azt például nem lehetett nem észrevenni, hogy a szaúdiak a korábbi beharangozásnak megfelelően valóban technikásan futballoztak, ám a taktikai repertoárjuk igencsak szűkösnek bizonyult. A vendégek a középpályán próbáltak meg fölényt kiharcolni, bízva abban, hogy majd ott megállítják a lelkesen rájuk rontó magyarokat. Ez az elgondolás nem jött be, így gyorsan kiütközött a szaúdiak legnagyobb hibája, az, hogy ingatag lábakon áll a védekezésük. Mint ahogy az is bebizonyosodott, hogy nem volt hiábavaló Bicskei Bertalan nyitrai kémkedése, ugyanis beigazolódott: a technikás szaúdi támadókat az előretolt, erőszakos védekezéssel lehet kikapcsolni a játékból, míg a hátvédeket érdemes határozott letámadással megijeszteni. A magyar kapitány az új játékrend apropóján átszervezte kicsinykét válogatottunkat, hiszen Sebők előtt ezúttal ketten biztosítottak. A középső védők közül Hrutkának egyenes vonalban, majdhogynem a felezővonalig kellett kilépnie akkor, amikor Ded-Doszari a csatárposztról a labdáért visszament a középpályáig. Miután a szaúdiak a széleken erőltették a játékukat, így hatásos volt lesre állítani a középen berobbanó támadóikat. Ám veszélyes módi volt ez, mert amikor egy alkalommal nem volt teljes az összhang, akkor el- Dzsaber rögvest ziccerbe hozta D ed-Daszarit. Ám, amit a szaúdiak nem tudtak megvalósítani lábbal, azt Fehér Csaba megtette kézzel, ugyanis a tavasszal a belga Geelben szerepelt MTK- játékos egy bedobása után Horváth Ferenc a vérbeli csatárokra jellemző, mesteri félfordulatos gólt szerzett. Az első félidő végén aztán már többször zavarba jöttek a magyarok, és a nem túl magas színvonalú, de intenzív játék olykor kapkodást eredményezett. Aztán a pihenő után is a maradt az enyhe szaúdi fölény, úgy, hogy a támadásban szintúgy aktív válogatottunk előtt adódott kecsegtető lehetőség. Ám míg a vendégek kapusa, ed-Diaja tehetetlenül nézte a Lendvai által nyesett s laposan felé suhanó labdát, addig az ellenoldalon Király Gábornak már határozott vetődéssel kellett tisztáznia a lesreállításnál beragadó védőink hibáját kihasználó és ziccerbe kerülő el-Dzsaber elől. Eztán a meccs nagy részében már nem volt túl nívós a játék, s bár a magyar szem számára nagyobb iramban játszottak a csak asportos frissítő patok, az sok mindent elárult, hogy a szélekről belőtt, beívelt labdákról rendre lekéstek a mélységből érkező csatárok, avagy támadó középpályások. Ami viszont ezen a meccsen korszerűnek volt mondható: egyik csapat sem a sablon, emberfogásos védekezést alkalmazta, hanem területet védve próbált visszazárni. Miután e taktika mellett a beadásoknak nem volt túl nagy értéke, így egyre inkább erősödött a hiányérzet, hogy vajon miért hiányzott erről a meccsről a jó átlövés. És aztán hiába volt Horváth Ferenc újabb gólja, a találkozó végére szétesett a magyar válogatott. Sőt, a meccs hosszabbításában, a 91., illetve a 92. percben teljesen összeomlott a válogatott, s a szaúdiak két villámgyors akcióból kiegyenlítettek... Újfent bebizonyosodott, hogy egy nemzetközi meccsen, ilyen szinten mindvégig koncentrálni kell, nem lehet soha lebecsülni a már megvertnek hitt ellenfelet... Van még mit tanulniuk a játékosainknak. Drago Kos játékvezető mindvégig határozottan, a megfelelő ítéleket hozva bíráskodott. FOTÓ: MEGGYESI BÁLINT Preisinger Sándor ezen a mérkőzésen kevés veszélyt jelentett a vendégek kapujára Vitarade mesteriTOHA BICSKEI BERTALAN: - Ez borzasztó... Kár volt a hosszabbítás perceiért, a csapatom úgy érezte, megnyerte a meccset és elaludt. Ennek ellenére nem vagyok elégedetlen, mert nagyszerű meccset játszottunk. Amikor azt mondtam a szaúdiakról, hogy jó csapatuk van, nem tévedtem. A tanulság az, hogy mindig ilyen bátran kell játszani, de az utolsó percig figyelni kell. MILÁN MADALA: - Fiatal csapatom egyenrangú ellenfele volt a magyar válogatottnak. Több helyzetet is kidolgoztunk, kár, hogy csak kettőt tudtunk berúgni. Dicséret illeti játékosaimat, végig frissen, és megnyugtatóan futballoztak.