Nemzeti Sport, 2003. július (14. évfolyam, 177-207. szám)

2003-07-01 / 177. szám

4 Azok a sikeres nyolcvanas évek! (7. rész) 1985 októbere. Aligha egy korrektor­ból, illetve sordíjas tudósítóból „előlépett” újságíró-gyakornok látta vegytisztán, hogy mi is a helyzet fut­­ballvonalon, ám ha nyitott szemmel járt, ha szerette azt amit csinált, ha tisztelte a kollégáit - akik kiváló újság­íróként, és nagy türelmű tanítóként nemhogy betűkre, hanem atomjaira szedték a kéziratait —, akkor egész hite­lesen beleélhette magát a nyolcvanas évek sport-, illetve futballközegébe. Megtanulhatta azt, ha a sport nem is, a sportújságírás akkor is létezhet politika nélkül, hiszen a politika kőkemény akarattal igenis vezetni kívánta a tolla­kat. A zsenik, a csodálatos újságírók úgy írták meg beszámolóikat akár egy kerékpárversenyről, akár egy, a Vörös­­kő-sziklához indított mozgalmi tö­megtúráról, egy sakkversenyről, egy vívóbajnokságról, avagy egy szimpla bajnoki futballmérkőzésről, hogy ab­ban benne volt az is, aminek amúgy nem lett volna szabad - ez pedig nem volt más, mint az őszinte kritika. A kri­tika, ami rávilágított a hibákra, ami vi­tákat eredményezett, ami elmondta mindazt, ami a puhácska diktatúrában az élet más területén nem volt ki­mondható... Burkoltan még politizálni is lehetett a széllel szemben, bár becsa­pás lenne azt állítani, hogy mindig csak az jelenhetett meg a lapban, esetünk­ben a Népsportban, amit adott esetben a teljes kollektíva óhajtott - és erről alább olvashatnak is egy-egy történe­tet. Ma mégis irigyeljük a régieket, hi­szen ők kiküldött tudósítóként a világ­­bajnokságon szereplő magyar váloga­tottról, a kupában a döntőig, avagy an­nak közelébe jutó csapatokról írhattak. Most azonban felcsillanni látszik a remény: a Gellei Imre kapitány vezette, Eb-selejtezőkben szereplő válogatot­tunk eséllyel küzd azért, hogy leg­alább egy pótselejtezőn kiharcolja a 2004-es portugáliai döntőbe jutást. Az újságíró pedig csakúgy, mint a nyolcvanas években, manapság sem vágyik másra, minthogy sikerről írjon. Ez a pillanat most igencsak közel van, ám ehelyütt még marad a nosztalgia, és azoknak az újságíróknak a törté­neteit elevenítjük fel e hasábokon, akik a nyolcvanas években tudósítot­tak a nagy meccsekről. Mexikói értékelés itthonról Várkonyi Sándor a mexikói világbaj­nokság idején a Népsportnál dolgo­zott, és az a „megtiszteltetés” érte, hogy ő írhatta meg a vb után a váloga­tottról szóló elemző hangvételű cikket. „Egészen pontosan kétszer is megírhat­tam, mert elsőre visszadobták... - emlék­szik a sportújságíró. - Már maga az is furcsa volt, hogy a labdarúgórovat vezető­jeként sem mehettem ki Mexikóba, de mi­vel sosem hajtottam az u­tatásokra, elfo­gadtam, hogy itthon maradok. Viszont a kinti stábtagok közül valamiért senki nem akarta megírni ezt a cikket, így rám há­rult a feladat. Annyira nem is volt durva az írás, hiszen ugyebár nem voltam kint - ha Mexikóban vagyok, alighanem felmo­som a csapattal a földet... A főszerkesztő mégsem fogadta el a cikket, mondván, hogy ez nagyon kemény kritika. Szerin­tem nem volt túl kemény, de a főszerkesztő egyben a válogatott sajtófőnökeként is dol­gozott, úgyhogy számára más volt a mér­ce... így át kellett írnom, és ez a második verzió inkább humorosra, és ezáltal kevés­bé bírálóra sikeredett. Végh Antal a Gyógyítóatlan című művében aztán szé­pen ki is cikizett érte. ” A válogatott tehát szent tehén volt - a Bp. Honvéd szintúgy. Elvégre a pi­ros-fehéreknek szurkolt hivatalból a pártvezetés java, így aztán nagyon vi­gyázni kellett az együttest érő kritikák­kal. Még a közvetett kritikákkal is. „Egerben játszott MNK-meccset a Honvéd, amikor két játékosát is kiállítot­ták - meséli az újabb sztorit Várkonyi Sándor. - A tudósító azt adta le, hogy a játékvezető megfelelően működött, a piros lapok jogosak voltak. Csakhogy betelefo­nált Berecz elvtárs, aki hatalmas Honvéd­­szurkoló volt, és megegyezte, hogy szerin­te óriási csalás történt, a bíró döntötte el a meccset. Nem mondta ugyan, hogy az ő véleménye a tudósításban is tükröződjék, de a lap buzgó felső vezetése a telefonhívást úgy értelmezte, hogy azonnal át kell írni a bírói értékelést. Nem volt könnyű estém, de hatalmas harcok árán sikerült elérnem, hogy minden maradt a régiben. ” Ekkor mind a tudósító, mind a főnökeivel szembeszálló Várkonyi sze­rencsésnek mondhatta magát, ám nem mindig végződött simán egy-egy lap­zárta. Szintén a bíró miatt tört ki a bo­nyodalom a Siófok-MTK találkozón is. „Kiss László tudósította a lapot Siófok­ról, aki helyesen a legrosszabb, egyes osz­tályzattal minősítette a játékvezetőt. Csakhogy a helyszínen, a pártemberek kö­zött nézte a meccset a főszerkesztőnk is, aki kedvében akart járni dühöngő baráta­inak, és írt egy keretest a bíróról. Megkap­tam a szerkesztőségben ezt a primitív hangvételű cikket, és rögön kidobtam. Az írást a napi szerkesztő vette ki aztán a ku­kából, mondván, hogy ennek aztán min­denképpen be kell kerülnie. Kényszerből rábólintottam, de egyrészt próbáltuk átír­ni, másfelől pedig kérem, hogy legalább névvel jelenjen meg. A főszerkesztő vi­szont azt felelte, hogy ilyen kis cikkhez nem adja a nevét, így a bíró húsz éve a tel­jesen ártatlan Kiss Lacira haragszik... ” Egy letiltott edzésriport Szabó Illés - aki ma elismert, többkötetes író - szintén dolgozott a Népsportnál, és neki is voltak érdekes élményei arról, hogy ki mit írhat meg. Ő például éppen azt nem írhatta meg, amit látott... „Edzésriponon voltam az Újpestnél, amelyben még Tör­őcsik András is játszott, és bizony teljesen meglepődtem az ott ta­pasztalt színvonalon - mondja Szabó Il­lés. - Ám mivel a Népspon akkoriban elég onodox lap volt, a kritikám nem kap­hatott benne helyet. Bezzeg a Magyar If­júság két héttel később lehozta a szintén újpesti ihletésű Lötyögés a semmibe című írást, amellyel aztán a szerző, a ma már népszabadságos Jakab József befixtott. Ná­lunk máskülönben is nagyon kellett vi­gyázni, hogy mit ír az ember. Azt ugyan nem mondhatom, hogy a szerkesztők tucatszámra dobták vissza a cikkeket, de csak azért nem, mert mi gyorsan megta­­nultuk, hogy mit is nem szabad leírni... ” Már akkoriban is elcsattant néhány pofon a focimeccseken, de erről csak nagyritkán lehetett olvasni. Szabó Illés viszont elkövetett egy csibészséget — pályakezdőként rögtön feltérképezte a Fradi-tábort. „Az első riportomra beöltöztem zöld-fe­hérbe, és nyomon követtem a fradistákat a Keletitől a Népstadionig. Nem volt valami kellemes kirándulás, hiszen leginkább csak tökrészeg, öklendező embereket láttam. Bár akkor még nem volt rasszizmus, nem volt komoly botrány sem, már ez az írás is dühbe hozta a futball felsőbb vezetését, ezért a következő kettős rangadóra csak tíz perccel a kezdés előtt engedték be a szurko­lókat és az újságírókat is. Olyan biztonsá­gi szigorításokat léptettek életbe, hogy amikor a sajtóigazolványom mutattam egy lovas rendőrnek, az kirántotta a kard­ját, és felüvöltött, hogy oszolj. Oszoltam is, bár egyedül ez nem könnyű... ” A Népsport rovatvezetője, főszer­kesztője, majd a kiadó igazgatója, Bor­bély Pál is sokszor egyedül maradt a pártérdekekkel szemben. ,A bundával nagyon kellett vigyáznunk - eleveníti fel a régi történeteket Bor­bély Pál. - A Népsport volt az első, ame­lyik megegyezéses meccsekről írt, mégha ez nem is tetszett az elvtársaknak. A politikai bizottság tagjai ugyanis szinte mind nagy futballszurkolók voltak, és számukra csak az volt a lényeges, hogy nyerjen a csapatuk - hogy miként nyer, az senkit sem érdekelt. Előfordult, hogy a meccset megvásárló együttes hátrányba került, és amikor az el­lenfél szólt, hogy fogy az idő, már támadni kellene, a válasz az volt: menjetek a fené­be, nem elég, hogy fizettünk, még szalad­gáljunk is... Az egyik vidéki meccsen a vé­gén cserélték be a fiatal srácot, aki nem tu­dott a bundáról, és győztes gólt rúgott. Sze­gény rohant társaihoz nagy boldogságában, mire azok elkezdték lökdösni, hogy te ba­rom, kivettél egy halom pénzt a zse­bünkből. Előre tudtuk a mérkőzésekről, hogy mi lesz az eredmény, és egy idő után már nem hallgathattunk tovább. Bár ek­kor sokak állása egy hajszálon függött, vé­gül ütünk a bundameccsekről. Válaszul a sporthivatalban elnökségi szinten szidtak bennünket, és kijelentették, hogy mi tesz­­szük tönkre a futballt. ” Borbély Pál később sem hagyta any­­nyiban: mivel nem tetszett neki a Mezey-válogatott felkészülése, Mexi­kóra katasztrófát jósolt. Balszerencsé­jére egy igen befolyásos emberrel osz­totta meg aggodalmait... „Mire a beszélgetés után visszatértem a szerkesztőségbe, máris hívott a főnököm, hogy mehetek ugyan a világbajnokságra, de a magyar csapatról egy szót sem írha­tok, mert túl pesszimista vagyok, így jár­tam a franciákhoz meg az oroszokhoz. Hónapok múlva aztán felhívott az újság­író-szövetség elnöke, hogy vajon ki a pat­­rónusom. Merthogy három-négy évig hiá­ba terjesztettek fel a hatalmas elismerést jelentő, és párttagság nélkül nem kiérdemelhető Rózsa Ferenc-díjra, most viszont jelölés nélkül is engem tüntetnek majd ki. Azóta is csak sejtem, hogy mi tör­ténhetett: szerintem az a befolyásos ember adott nekem így elég ételt, hogy nem té­vedtem a mexikói szereplést illetően... ” Visszasírhatjuk Irapuatót Hegyi Iván a Népszabadság tudósítója­ként volt kint Mexikóban - akkoriban az a lap volt a pártlap, ennek ellenére senki nem követelt kellemes hangvételű cikkeket az újságírótól. „Berecz János volt a főszerkesztő, és nyugodtan megmondhatnám, ha bárki be­leszólt volna a munkámba, de ez egyszer sem fordult elő - mondja Hegyi Iván. - így azzal sem értek egyet, hogy a Mezey­­féle csapat esetében mindenben a politikai vezetés döntött volna. Az a válogatott úgy épült fel, mint egy klubcsapat, és Mezey Györgytől kell megkérdezni, miért ment tönkre. A hat nulla és a kiesés után az új­ságírók többsége rosszat írt a csapatról, és én is súlyos dilemmába kerültem, de úgy döntöttem, nem szedem szét a válogatot­tat. A szovjet­ meccs utáni főcím azért ta­núskodik a hangulatról. Se mentség, se magyarázat, írtam akkor, és bizony azóta sem kaptunk magyarázatot. ” Magyarázat valóban nincs: Hegyi Iván sem érti, vajon miként tudott így leszerepelni az a csapat, amely előtte megverte az NSZK-t és a Gullittal, van Bastennal, Rijkaarddal felálló hollando­kat. Mert az 1986-os még mindig klasszis együttes volt. „A hatvanas és nyolcvanas évek fu­­ball­ja között óriási a különbség. Ezzel szemben a nyolcvanas évekbeli és a mai magyar lab­darúgás összehasonlíthatatlan, becsületsér­tés lenne bármilyen párhuzamot keresni. Akkoriban már túl voltunk a hetvenkilen­­ces sokkon, amikor az Egyesült Államok győzött Budapesten. Annak leírhatatlan hatása lett, mintha ma Madagaszkártól kapnánk egy hetest. A vereség után jött a Győr nagy korszaka, jött a menetelő Vi­deoton, majd a válogatott vébére jutása. S bár az a hat nulla akár tizennyolc nulla is lehetett volna, én mégis azt mondom: drá­ga Irapuato, visszasírlak. ” A félelmetes­ségi tollak KUN ZOLTÁN, VINCZE ANDRÁS 1984-ben ez nem maradhatott ki a tudósításból: az OTSH elnöke, Buda István (balra) átadta a Magyar Népköztársasági Kupát a Siófok csapatkapitányának, Bódi Zoltánnak 2003. július 1kedd nemzet­i sport Már csak emlék a világbajnoki szereplés PIETSCH TIBOR Azok a sikeres nyolcvanas évek - záró fejeze­tünkben összefoglaljuk e korszak dicsőséges eredményeit szavakkal és számokkal. A történetünk kezdődött azzal, hogy felelevení­tettük: az 1978-as argentínai világbajnokság után változás történt a Magyar Labdarúgó-szövetség élén, Kutas István helyét Szepesi György foglalta el az elnöki székben. Aztán folytatódott azzal, hogy huszonöt esztendővel az 1955-ös bajno­ki elsőség után 1980 nyarán a Budapesti Hon­véd (mára szűkült a kör: csak Kispesté a Hon­véd) ismét aranyérmet ünnepelhetett: 1981 -ben fennállása során először az MTK kiesett az élvo­nalból, ugyanebben az évben­­ talán érdemes lejegyezni a pontos dátumot június 6-án Puskás Ferenc újra gólt rúgott a Népstadionban (ma már az élő legenda nevét viseli a létesítmény), és még mindig 1981-nél maradva: a Mészöly Kálmán vezette válogatott sikerrel vette a világ­­bajnoki selejtezőket Majd jött a spanyolországi vb, amelyik torna remekül indult - 10-1-es győzelem Salvador el­len. Szomorú, hogy a fölöttébb fölényes sikert egy vereség (Argentína), valamint egy döntet­len (Belgium) követte, így a viadal a csoport­­mérkőzések befejeztével véget ért a Mészöly­­csapat számára. Maga a kapitány még remény­kedett a sikeres(ebb) folytatásban, ám az 1983- as koppenhágai kudarc után „lemondóan” fel­állt a kispadról. Verebes Józsefet viszont nem­hogy felállítani, megállítani sem lehetett: a Győr­ből kétszer is bajnokcsapatot varázsolt a legtöbb helyen Mágusként emlegetett szakember. Nem egyszer 28 ezer néző őrjöngte végig az ETO ha­zai fellépéseit és a külsőre is sokat adó zöld-fe­hérek meseszép játékkal kápráztatták el a pub­likumot (a győri focilázra jellemző: a két évtized­del ezelőtti feljegyzések szerint már a Jó estét Póczik-estét!"\köször\\és kíséretében ráztak ke­zet a helybéli futballőrültek...) Essék most szó egy másik „aranyos" társaság­ról. „24 év után ismét aranyérem ifjúsági labda­rúgásban"- hirdette a Népsport (mostanság Nemzeti Sport) címlapja 1984. június 3-án. Első lépésként a románokat kellett felülmúlnia Bics­kei Bertalan együttesének ami nem is okozott különösebb gondot Kovács Kálmánéknak. itt egy, ott két góllal nyerték a selejtezőt a 3-0-s össze­sítés több volt mint biztató. A 3-0, úgy tetszik bejött akkoriban a fiúknak hiszen a hajdani Szov­jetunióban rendezett kontinesbajnokságot úgy kezdték hogy Orovecz György duplájával, illet­ve Kovács Kálmán „szimplájával" simán verték a csehszlovákokat. Majd a spanyolokat, a svájci­akat és a lengyeleket is - eztán következett a há­zigazdák elleni döntő. Gól csak a tizenegyespár­baj során esett: 0-0 után a magyarok nyerték a moszkvai orosz rulettet... „Színes tévé, hifitorony, győzni fog a Videoton!" - zendíthettek rá újra és újra a drukkerek az 1984-85-ös UEFA-kupa-menetelés alkalmával. A székesfehérvári gárda egy ország (majd a fi­nálé visszavágóján nyújtott teljesítményével egy kontines) elismerését vívta ki azzal, hogy fél Eu­rópát végigverte az idő tájt Dukla Praha, Paris Saint-Germaín, Partizan Beograd, Manchester United, Zseljeznicsar - íme az elbúcsúztatott ri­válisok névsora. Kár, hogy a Real Madridot nem említhetjük egy napon fenti csapatokkal, hi­szen a királyi klub már túlságosan is nagy fala­tot jelentett a Kovács Ferenc irányította egyletnek. Amúgy az aranycsata két felvonása közül egyet sikerrel tudott le a Vidi: fájdalom, ebben a soro­zatban is az összesítés számított­... 1986, Mexikó... Holott előtte olyan szépnek tűnt minden, Mezey György válogatottja könnyedén nyerte világbaj­noki selejtezőcsoportját majd a vb előtt lekötött négy felkészülési mérkőzésén még gólt sem ka­pott (csak rúgott tizenegyet abból hármat a bra­ziloknak. ..). Aztán... Aminek mondjuk a Blaha Lujza téren örültünk az Irapuatóban hatalmas csa­lódást okozott: jött a hatos... A második meccsé­re ugyan talpra állt a csapat (Kanadát verte 2-0-ra), ám a franciák elleni 0-3 egyet jelentett a kieséssel. Nem túlzás: egy olyan együttes búcsú­zott a világbajnokság további küzdelmeitől, ame­lyet jó néhányan a kupa elhódítására is esélyes­nek tartottak Tizenhét év nagy idő: Mexikóban nem a részvétel, hanem a győzelem volt a fon­tos, míg ma már azzal is boldogan kiegyeznénk ha 1986 után ismét vb-re utazhatna a magyar válogatott Ez esetben máris nekiláthatnánk az újabb sorozathoz: azok a sikeres kétezres évek... Svájc-Magyarország 2-2, vb-selejtező Magyarország-Románia 1-0, vb-selejtező Norvégia-Magyarország 1 -2, vb-selejtező Magyarország-Anglia 1 -3, vb-selejtező Románia-Magyarország 0-0, vb-selejtező Magyarország-Svájc 3-0, vb-selejtező Magyarország-Norvégia 4-1, vb-selejtező Anglia-Magyarország 1-0, vb-selejtező Magyarország-Salvador 10-1, vb-csoportmeccs Argentína-Magyarország 4-1, vb-csoportmeccs Magyarország-Belgium 1-4, vb-csoportmeccs Győr-Standard vége 3-0. BEK-meccs, 25 000 néző Győr-Ferencváros 3-3,28 000 néző Győr-Újpest 6-1,28 000 néző 1984 Magyarország-Ausztria 3-1, vb-selejtező Hollandia-Magyarország 1-2, vb-selejtező Ciprus-Magyarország 1-2,vb-selejtező Magyarország-Csehszlovákia 3-0­, ifi-Eb, cso­portmeccs Magyarország-Spanyolország 2-1, ifi-Eb, cso­portmeccs Magyarország-Svájc 1 -0, ifi-Eb, csoportmeccs Magyarország-Lengyelország 2-0, Ifi-Eb, elő­döntő Magyarország-Szovjetunió 0-0, (11-esekkel 3-2), ifi-Eb, döntő Videoton-Dukla Praha 1 -0,0-0, UEFA-kupa, 1. forduló Videoton-PSG 4-2,2-0 (ez a meccs félbesza­kadt újrajátszották), 1 -0, UEFA-kupa, 2. for­duló Videoton-P. Beograd 5-0,0-2, UEFA-kupa, nyol­caddöntő Magyarország-Ciprus 2-0, vb-selejtező Ausztria-Magyarország 0-3, vb-selejtező Magyarország-Hollandia 0-1, vb-selejtező Videoton-M. United 1-0,0-1,1­­-esekkel: 5-4, UEFA-kupa, negyeddöntő Videoton-Zseljeznicsar 3-1, 1-2, UEFA-kupa, elődöntő Videoton-Real Madrid 0-3,1-0, UEFA-kupa, döntő Magyarország-Szovjetunió 0-6, vb-csoport­­meccs Magyarország-Kanada 2-0, vb-csoportmeccs Magyarország-Franciaország 0-3, vb-csoport­meccs

Next