Nemzeti Sport, 2011. március (109. évfolyam, 59-88. szám)
2011-03-01 / 59. szám
Üzenet ■ Udvarias gesztusnak ítélve elintézhetjük egy kézlegyintéssel a spanyol futballigazgató, Fernando Hierro szavait arról, hogy ők a világ- és az Európa-bajnoki cím birtokában sem tanítani kívánnak, hanem tapasztalatcserére törekszenek, de inkább használjuk arra a kezünket, hogy lesöpörjük az asztalról a régi beidegződéseket. Például azt az úton-útfélen tapasztalható alapállást, amely a magyar futballtudorok szavain rendre átsüt, nevezetesen, hogy ők nem csupán mindent tudnak, hanem mindent jobban tudnak. És ha azok a fránya körülmények nem lennének... De vannak. Voltak és lesznek is. Ezért lenne érdemes végre a tartalomra figyelni. A spanyolok esetében is. A tegnapi futballfórumnál maradva, az utánpótlásnál alkotó Ginés Meléndez szavaiból például újra kiderült, hogy a jelentős célok megvalósításához vezető utat nem frázisokkal, szóvirágokkal, bombasztikus bejelentésekkel hasznos kikövezni - az egyszerű a nagyszerű. A spanyoloknak persze könnyű a dolguk, hiszen nekik már van mire szerénynek lenniük, ezzel együtt még csak nem is sugallják, hogy ők találták föl - legyünk stílszerűek - a spanyolviaszt. De nem is volt mit feltalálni. Aligha korszakalkotó felfedezés ugyanis, hogy a körültekintő tervezéssel kialakított, megvalósítható program sikerrel kecsegtet. A spanyolok üzenete - hogy divatos kifejezéssel éljünk - az, hogy nem kell valamit csak azért kidobni, mert régi. Az, hogy járni kell a pályákat, az iskolákat, nehogy elvesszen egyetlenegy gyerek is, aki labdával és lábbal tehetséges, ismert recept volt már a magyar futball hőskorában. Az is, hogy minden eszközt be kell vetni ahhoz, hogy a tehetségből klasszis legyen. Hogy a képzés helyszínét akadémiának, sportiskolának, tanodának vagy csak egyszerűen klubnak hívjuk, édes mindegy. A lényeg, hogy a munka nem szavakat kíván, hanem tetteket. Elismerem, eléggé egyszerű tanács. Ám, ha arra gondolok, hogy nálunk Kossuth Lajos felhívására is az volt a válasz, hogy majd, ha még egyszer üzen, mindenki felkerekedik, érdemes elgondolkozni rajta. Már csak azért is, mert a futballban nincs még egyszer. Minden meccs egyszeri és megismételhetetlen. ■ FOTÓ: REUTERS Vigyázat, csúszik! w * MEGMONDOM A MAGAMÉT... ► Ha valaki, ő tudja, milyen nehéz fiatalon beilleszkedni külföldön. Dárdai Pál húszévesen igazolt Németországba s lett a Hertha BSC labdarúgója - de Vajon van-e ideális kor arra, hogy egy tehetség külföldre szerződjön? Manapság több magyar srác is tizennyolc éves kora előtt fordít hátat Magyarországnak, csakhogy kellő rutin, tapasztalat nélkül vág neki a nagyvilágnak. Dárdai Pál akkoriban már érettnek érezte magát a váltáshoz, mégis akadtak nehéz pillanatok az életében. 1" Húszéves elmúltam, amikor Berlinbe kerültem, nem is fordult meg soha a fejemben, hogy feladok mindent, összepakolok, és visszaköltözök Magyarországra. Voltak nehéz pillanatok a kiköltözést követően, gondoltam néha rá, hogy másik csapathoz igazolok, ám ilyenkor apu mindig az orromra koppintott: fiam, nézd meg, hány futballista van a Bundesligában, aki a te korodban stabil kezdő az együttesében. Én idehaza előtte már szert tettem némi rutinra, s noha a magyar utánpótlás kapcsán mindig azt halljuk, hogy válogatott szinten van egy jó csapatunk, az átvezetés rendkívül rossz nálunk. Amatőrből nem válnak igazán profikká. Annak idején Király Gábor vagy éppen Lisztes Krisztián tinédzserként meghatározó tagja volt csapatának Magyarországon, ma a fiatalok alig kapnak lehetőséget, hiszen tucatlégiósokat, tartományi válogatottakat szerződtetnek a helyükre, így nem tudnak előrelépni, ha ez az egy-két év kiesik a pályafutásukból, az bizony nagy gond a jövőre nézve. Arról nem is beszélve, hogy addig biztosan nem lesz sikeres a magyar futball, amíg nem reformálják meg a gyerekek sportját, az óvodában és iskolában kell elkezdeni a nevelést. A BAJNOKI MÉRKŐZÉSEKEN TÖBB FIATAL MAGYAR JÁTÉKOS IS FŐSZEREPET VÁLLALT A jövő hírnökei SOMOGYI ZSOLT Különleges hétfő volt ez: a monumentális futballfórumon rengeteg hasznos dolog hangzott el, remek ötleteket hallhattunk. A legtöbbször elhangzó szavak között a „fiatal”, a „gyerek” bizonynyal ott volt. Hol vannak a fiatalok? Ezt vizsgáltuk meg. Évek óta hangoztatjuk: hol vannak a fiatalok? Miért nem kapnak szerepet a húsz év alattiak az NB 1-ben? Néha rosszmájúan azt is lehet hallani, ha minden csapatban lenne négy-öt tinédzser, a bajnokság nem lenne a mostaninál lényegesen rosszabb... A Magyar Labdarúgás Fórumán (bővebben a 4-5. oldalon, háttéranyagunk a 20. oldalon) is sokszor elhangzott: fokozott figyelmet kellene kapniuk a fiataloknak, akik vagy eltűnnek, nem merik őket betenni az első csapatba, félve a tapasztalatlanságtól. Hiába beszél erről a kívülálló, ha az edző a rutinban, az öreg rókákban bízik... Kérdés, lehet-e felülről irányítani, szabályozni, hogy több esélyt kapjanak a fiatalok? Van, aki azt mondja, hogy ha egy tizenkilenc éves futballista nem játszik az első csapatban, de máshol lenne rá igény, kötelező legyen kölcsönadni! Az MTK egész klubmodelljét erre építette, és ha kényszerből is, Újpesten a tinik a főszereplők. Barczi Dávid gyorsan kedvenc lett, Simon Krisztián már a Feyenoord légiósa, és most itt van Lázár Bence. Lám, kétgólos hátrányból is lehet fordítani - tizenévesek segítségével. Az előbb említettek, csakúgy, mint a ferencvárosi Tóth Bence, a kaposvári Kulcsár Kornél vagy Balázs Benjamin, a győri Kiss Máté, a zalaegerszegi Balázs Zsolt, a szombathelyi Simon Ádám igenis a szurkolók kedvence lehet! Hiszen egy ifjú reménység gyengébb produkcióját még mindig jobban tolerálja a közönség, mint egy harmacon túli légiós ügyetlenkedését... Az idei első fordulóban kilenc húsz év alatti játékos kapott helyett, és három gólt szereztek! Kettőt Lázár Bence, egyet az MTK reménysége, Eppel Márton. Vigyázzunk Lázár Bencére! És mindenekelőtt vegyük őket észre, adjunk nekik esélyt, ne hagyjuk, hogy túl korán elhiggyék, máris övék a világ, de dolgozzunk azon, hogy majd egyszer az övék lehessen! Hiszen ők azok, akik a náluk is fiatalabbaknak utat mutathatnak, reményt adhatnak! a Lázár Bence (balra) egy csapásra ismert futballista lett FOTÓ: NÉMETH FERENC ÚA NAG VISSZATÉRÉS A hétvége is bizonyította: Január 29-én, a Kaiserslautern ellen súlyos sérülést szenvedett Szalai Ádám, a magyar válogatott és a Mainz huszonhárom esztendős középcsatára, jobb térdében a külső és a keresztszalag szakadt el. Felépülését nyomon követjük. ■ Mi sem természetesebb, gőzerővel folytatom a rehabilitációt. A magyar válogatottnál is dolgozó Halmai Tamás segítségével napi három órán keresztül erősítem a jobb combomat, ám azzal is tisztában vagyok: amikor megműtik majd a keresztszalagomat, ismét legyengül a lábam, és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen szintről indulva kell ismét felépítenem magam. Éppen egy hete annak, hogy egy meghívás keretében Felcsúton, a Puskás Ferenc Akadémián jártam. Az engem váró gyerekek először a sérülésem körülményeiről faggattak, majd az érdekelte őket, miként épült fel a karrierem. Jó volt látni, hogy őszintén érdeklődnek a sorsom felől... A hétvégén rengeteg meccset néztem meg a televízióban, szerencsére a hozzám közel álló csapatok kitettek magukért. Amióta megsérültem, a Mainz először tudott nyerni, és a Hoffenheim elleni siker értékét növeli, hogy idegenben szereztünk három pontot, ráadásul úgy, hogy a hazaiak góljával néhány perccel a lefújás előtt még egy egy volt az eredmény. Legközelebb az éppen mögöttünk álló Hamburg vendégei leszünk, ezt követi a második helyezett Bayer Leverkusen és az éllovas Dortmund elleni találkozó - ez a három mérkőzés eldöntheti, mekkora realitása van annak, hogy a bajnokságot európai kupaszereplést érő helyen fejezzük be. Szombaton nemcsak a Mainz sikerének örülhettem, hanem korábbi csapatom, az Újpest győzelmének is. Mindig megsüvegelendő, ha egy együttes kétgólos hátrányból fordít, ráadásul saját nevelésű fiatalokkal jött össze a bravúr. A lilák győzelme üzenet lehet a többi magyar klubnak: lám, nem kell bármi áron sokadrangú légiósokat igazolni, a saját utánpótlásra alapozva is lehet eredményt produkálni. Hétfőn hatalmas megtiszteltetés ért: a Képes Sport díjátadó gáláján vehettem részt, én lettem 2010 felfedezettje. Mit mondjak? Örülök, hogy akik szavaztak, érdemesnek tartottak az elismerésre. És még valami fontos. Megvettem már a két repülőjegyet, hiszen szerdán az édesapámmal Münchenbe utazom arra a klinikára, ahol február másodikán megoperáltak. Úgy érzem, jó állapotban van a lábam, remélem, ezt a vizsgálat is bizonyítja. Ha a professzor úr mindent rendben talál, két-három héten belül a keresztszalagomat is rendbe teszi. Nem bánnám, ha már túl lennék az újabb műtéten. Már csak azért is, mert akkor közelebb kerülnék a visszatéréshez... ■ V