Nemzeti Sport, 2014. augusztus (112. évfolyam, 208-237. szám)

2014-08-09 / 216. szám

81 Hosszabbítás , SZURDI MIKLÓS Shakespeare-től a Família kft.-ig rendezett min­dent, írt és ír, színészkedett és színházat igazga­tott, kapott díjat a Filmszemlén, a filmkritikusok­tól és a magyar államtól. Inaktív sportoló és Messi-imádó, de legfőképpen büsz­ke apa, hiszen Tamás, András, István, Judit, Panna és Balázs is tud majd dönteni belső értékrend­je alapján. Külső már úgysincs. FOTÓ: MIRKÓ ISTVÁN Élete alkotásai ■ Annyiféleképpen alkotott már, köny­vet írni nem akart soha? Nem bírnám fenékkel. Forgatókönyvet sokat írtam, de azt sem szeretek egyedül, az a jó, ha hárman, négyen, öten ülünk és dumálunk meg írunk. Én csapatember vagyok, a rendezés is csapatmunka in­kább. Az, hogy én regényt írjak... Az más embertípus, magányos. ■ Melyik tevékenység a kedvence? A rendezés. A legjobban forgatáson érzem magam. Nehéz volt megszokni, hogy har­minc éven át mindennap forgattam, any­­nyi sorozatot csináltunk, most pedig régen nem. Pedig sok mondandóm lenne erről a világról. Csinálnék még filmet, színházat, és írok is, egyelőre aktív vagyok. ■ Most jöhetnénk az analógiával, hogy a rendező olyan, mint az edző. Tényleg hasonlít a kettő. Azt gondolom, én baromi jó edző lennék. Adott pillanat­ban nekem sincs más dolgom, mint hogy kihozzam a színészeimből a legjobbat. Megtalálni a képességeiket, miként szól­jak hozzájuk. Van, akivel üvölteni kell, van, akinek könyörögni, van, akit meg kell simogatni, a focistáknál ugyanígy lehet. S ugyanolyan tehetetlenül nézem a premi­ert, mint az edző a meccset. ■ Azért nagy különbség, hogy a rendező már nem tud belenyúlni az előadásba. Pedig előfordult már. Ha jól emlékszem, Ascher Tamás megcsinálta, hogy nem ment jól az előadás, fogta magát, átöltö­zött, játékos-edzőként becserélte magát, és volt egy tömegjelenet, amiben elkez­dett tempót diktálni. Nekem is volt nyil­vános főpróbám telt ház előtt, húsz perce ment, leállítottam, és azt mondtam, elné­zést, de most újrakezdjük, mert nem jó. Az edző is beszél a félidőben, én is a szü­netben, mert hiába csinálja ugyanazt a színész, megy ugyanoda, mondja ugyan­azt harmincadszor, ha nincsen katarzis, mert valami elveszett. Akkor ő nem fog meg, nem nevettet meg, nem ríkat meg. Ilyenkor nekem az a dolgom, hogy eszébe juttassam, a próbán az a csel hogyan szü­letett, milyen érzésből. Itt egyhamar nem lesz foci . Lehetett volna a beugró ez is: mit sportol? Teniszezem. Negyven éve játszom, vi­szont nem, gyerekkorban kezdtem, so­sem tanultam, amatőr módon tenisze­zem. Isti fiamat hosszú éveken át vittem a versenyekre, aztán ő tanítgatott, de akkor már késő volt, az én fonákom sosem lesz szabályos. ■ Miként jött a tenisz? Nyaralás egy Üdülőben a Balatonon és a többi? Ha megöl, sem tudom. Viszont teniszkö­nyököt szereztem, másfél éve nem tudok belőle kikeveredni. Pedig egyfolytában mozgok, akkor is, amikor írok, dolgozom, sietek az életemben. Nem mindig tudom, hová, de sietek. Régen a foci volt a máni­ám, ám hatvannégy évesen már nehéz, mert ha játszom, eltörik a bordám. ■ Eltörik a bordája?! El. Valahogy belekönyökölnek, és véko­nyak lehetnek. Fiatalabb koromban is eltört néhányszor, és a legutóbbi két al­kalommal, amikor fociztam, szintén, az pedig hat hét gyógyulás. Úgyhogy küzdő­sportot már nem csinálok... ■ Inaktív sportfogyasztó lett? Igen, és hiányzik is rettenetesen. Van egy­fajta fáradtság, ami nem helyettesíthető. Világ életemben nagy sportrajongó vol­tam, ma is sokat nézek, de egy ideje nem hozza ugyanazt az élményt. Ennek sok oka lehet, az egyik, hogy eluralkodott a pénz, elvész tőle a játék. Akik nagyon tudják, nagyon sok pénzért csinálják, amitől élet­halál harc lesz. Én szerelmes vagyok ebbe a Messi gyerekbe, mert úgy gondolom, az a csoda, ha valaki úgy tud bármit csinálni, ahogy ő focizik. Azt láttam a vébén és már előtte is, hogy mérhetetlenül fáradt, ami nem azért van, mert egy héten háromszor játszik, hanem, mert tizenöt éve megállás nélkül ennyit játszik, ami fásulttá teszi, és ezt nem lehet bírni. Nézzük meg Ronal­dinhót is, mennyire fiatalon tűnt el. Ha nincs meg az öröm, elveszik a kreativitás, tehát pont az, amiért valójában csodáljuk, tágra nyit szemmel nézzük és megköny­­nyezzük a sportot. Valaha azért szerettem bele a sportba, mert azt gondoltam, sok köze van a színházhoz. Drámai pillanatok születnek, döntésen, mozdulaton, hiten, érzésen múlnak sorsok, ettől nagyon iz­galmas. Ma leginkább pénz múlik rajta, ami már nem annyira érdekes. ■ Pedig annak a generációnak a tagja, amely még látott itthon focit. És megígértem Istinek, hogy még az én életemben lesz jó magyar foci. Már nem hiszem. Nagyon csúnyán elszúrták. Én ti­zenhat voltam, amikor megvertük a bra­zilokat Angliában a vébén, fantasztikus élmény volt. Sajnálom, hogy a gyerekeim nem lehetnek ilyennek részesei. Az éj leple alatt a Balkánon . Csak a focink pusztult le? Nem, a színház is, bár ott kicsit más a baj. A fő gond, hogy dilettánsok országa let­tünk, például olyanok igazgatnak és ren­deznek, akik nem értenek hozzá, továbbá a méltóságából nagyon sokat veszített a szakmánk. Ebben benne van persze, amit mindenki tud, hogy anno száz tévéfilm és tévéjáték készült évente, a jó színészek mind híresek voltak, megismerték őket az utcán. Ma a műsorvezetőket ismerik meg. De nem akarok panaszkodni, keresem a lehetőségeimet, most például írok egy forgatókönyvet a doppingról. ■ Megrendelték? A fenéket, fuci lányom barátja kérdezte meg, hogy lenne-e kedvem, és megírtuk. Kész van egy treatment, ami olyan for­máció, ami több mint egy szinopszis, di­alógusok is vannak benne, de azért nem komplett forgatókönyv. Beadjuk, aztán meglátjuk. ■ Mondjuk aktuális téma. Nagyon érdekes kérdés, és szintén benne van abban, hogy miért kevésbé vonzó a sport: mert azt érzed, be vagy csapva. Igen nehéz döntés, hogy valaki doppingoljon, csaljon-e, ha mindenki csinálja. ■ Homlokegyenest ellentétes a sport szellemiségével, ha alapnak vesszük, hogy mindenki doppingol. Ez a rettenetes morális probléma. Mi ki­találtunk egy párt, a lány futó, a srác ka­lapácsvető, a történet az athéni olimpia idején játszódik, és valójában egy szere­lem meg a mindenáron való győzni aka­rás története, illetve hogy mi lesz belőle. ■ Autóznak majd haza a Balkánon az éj leple alatt? Pontosan. Sok van benne megtörtént ese­ményekből, de alapvetően fikció. Olyan filmet szeretnék, amiben ezeket az em­bereket valamiképpen meg lehet érteni, látszik velük az élet, egészen odáig jutnak, hogy tényleg elhiszik, ők nem doppingol­nak, miközben minden nyilvánvaló. ■ A kerépáros Lance Armstrong volt ilyen. Igen, döbbenetet is keltett a világban, és a mai napig nem tudjuk, valójában miért borította ki a bilit. Csupa helyes pasi és csaj ? A gyermekeit nem félti ettől a világtól? Nem hiszem, hogy a világ úgy rossz, ahogy van. Sőt. Éppen a gyermekeimből kiindulva, ha ők csinálják meg a jövő vilá­got, jó lesz. Nem vagyok vallásos, ők sem azok, tehát nem Istenbe vetett hitet ad­tam, hanem sok olyat, amitől élni lehet. Valami szerint élni és dönteni kell, ám mindenkinek magában kell kialakítania a rendszert, ebben igyekeztem segíteni. Jó alapanyagok voltak - bár a legkisebb, Balázs még csak tízéves -, mert tovább­tanultak. Büszke vagyok rájuk - a legna­gyobb alkotásom a hat gyerekem. Lehet, éppen nem jó világot élünk, de sosem szabad az embernek feltennie a kezét és azt mondani: „A világ tőlem függetlenül rossz”. Nem, vastagon benne vagyunk mindannyian. Mindenki sokat tud ten­ni a saját kreclijében. Ha egy társaság a kezembe kerül - ebben is hasonlítunk az edzőkhöz -, fontos, hogy legyenek egyéniségek, Messik és Ronaldók, ha úgy tetszik, de a legfontosabb, hogy összeáll­­junk csapattá, máskülönben nem adják egymásnak rendesen a labdát, holott csakis egységes csapattal lehet hatást elérni. Amikor megkapom a színészeket, megpróbálok úgy létezni, ahogy az én belső mércém diktálja - hol jobban si­kerül, hol kevésbé. Az viszont baj, hogy amikor én fiatal voltam, létezett általá­nos mérce - leegyszerűsítve a jóról és rosszról­­, és lehetett hozzá igazodni, ma azonban nincsen értékmérőnk. ■ Ez nemcsak ránk igaz, a világra is. Valószínűleg. ■ Azt mondta, a gyermekei korosztálya megcsinálja. Van bennük elég erő? Hogy a fenébe ne lenne! Ez az űr, ami­ben most élünk, óhatatlanul el fog tűn­ni. Sokat járok a gyerekeim társaságaiba, ott csupa helyes pasit és csajt látok, akik nem így akarnak élni, és mind szeretné­nek tenni valamit. A világ káoszban van, volt gazdasági és morális válság, ám ki fog lábalni belőle. 2014. augusztus 9., szombat nemmelsport Harmadik gyermekének, Istinek megígérte, hogy még az ő életében lesz jó magyar föci...

Next