Nemzeti Sport, 2014. augusztus (112. évfolyam, 208-237. szám)
2014-08-09 / 216. szám
61 Hosszabbítás STOLLÁR FANNY Királynő készülőben BÁLINT MÁTYÁS : Stollár Fannyt látni kell. Hogy lesz-e belőle klasszis játékos, pláne hogy eljut-e a világelsőségig, amiről ő maga álmodik, azt meg sem merjük tippelni, ezt az egyet ellenben biztosra tudjuk mondani. Hallani egy ideje, hogy ő a magyar tenisz egyik legígéretesebb tehetsége, ráadásul csütörtöki számunkat mi magunk is teleírtuk azzal, hogy az egyéni és a Gálfi Dalmával megszerzett páros Európa-bajnoki cím után ők ketten - a tartalék Udvardy Pannával kiegészülve - csapatban is Európa-bajnokok lettek a 16 éven aluli lányok mezőnyében. Hogy beárazzuk a bravúrt: 1977 óta szervezik ezeket a juniorversenyeket, és a triplázás eddig egyetlen játékosnak, a csehszlovák Andrea Holíkovának sikerült az U16-oS lányok között még 1984-ben. (Érdekes adat: ő két évre rá az Egyesült Államokba disszidált, de a 67. helynél feljebb nem jutott a világranglistán, végül 22 évesen visszavonult, hogy a hokilegenda Frantisek Musil felesége legyen.) Stollár Fannyt egyelőre nem üldözik szerelmükkel jégkorongozók, ellenben 13 évesen már felnőtt magyar bajnok volt - ami rekord -, jelenleg pedig egy hollandiai akadémián pallérozódik, és készül a még nagyobb sikerekre, de még csak nem is ez benne az igazán érdekes. Sőt nem is az, hogy hároméves korában már teniszezett a családi ház pincéjének játszós szobájában: bájos kis sztori ugyan, de azért nem Serena Williams (akinek az edzései idejére a veszedelmes hírű Compton városnegyedben mindig szünetelt a bandaháború, hogy a kerület szeme fénye nehogy megsérüljön a lövöldözésben) vagy Ana Ivanovics (aki Belgrád NATO-bombázása idején egy leengedett vizű úszómedencében gyakorolt) mélységű mese. Stollár Fannyt nem a könnyfakasztómeghökkentő háttértörténet adja el - hanem az, amit és ahogy csinál a pályán. Illetve már az, ahogy megjelenik ott. Feltűnően magas, majdnem anynyira szőke, tökéletes élsportoló alkat, ahogyan pedig egy-egy kitámasztásnál megfeszül a vádlija, attól a legsportosabb magasugrólánynak is grimaszba torzulna az arca a sárga irigységtől. S még csak ezután üt bele a labdába. „Elképesztő ütésekre képes. Elsőre azt hiszed, csak véletlen, de amikor feltűnik, hogy nem először, nem másodszor csinálja meg, hanem sorozatban, elgondolkozol - mondja Kuhárszky Zoltán teniszedző, aki azért látott már egy-két tehetséget, többek között Ana Ivanovicsot is edzette, meg néhány hónapig Fannyt is - aztán pedig már nem, mert úgy érezte, egyelőSzubjektív portré három mérkőzés alapján a legígéretesebb magyar teniszezőről, aki 13 évesen már magyar bajnok volt, 16 évesen olyasmit ért el, ami előtte csupán egyvalakinek sikerült, és aki már most lenyűgöző jelenség a pályán - minden erősségével és gyengéjével, akaraterejével és fiatal szertelenségével együtt. De még nem egymásnak valók a kamasz lánnyal, nincs kellő eredménye a munkájának. - Fanny nem könnyű eset, de a legnagyobb tehetségek ritkán azok. Márpedig ő hatalmas tehetség, fantasztikus keze van, és nagyon kemény, agresszív teniszt tud játszani. ” Az biztos. Amikor elkapja a fonalat, csak úgy tolja lefelé a pályáról az ellenfelet, erősen, pontosan suhintja a tenyereseket a vonal mellé - rohan, kitámaszt, lendít és üt, korlátlan ura a mozdulatainak és a labdameneteknek. Lenyűgöző akarat munkál benne, sugárzik róla, hogy csak ő győzhet, és aztán legtöbbször győz is. Néha nem győz - olyankor kibújik belőle a durcás kislány. Dühös lesz mindenkire, elsősorban magára, másodsorban a világra, és sértett ábrázattal csapkodja el a pontokat. „Nem igaz, hogy nem tudok egy labdát átütni..." - bosszankodik félhangosan (a valóságban egy bájos tinédzserlányhoz kevéssé illő jelzővel kibővítve a mondatot), a kényelmetlen helyzet iránti undorral jártatva ide-oda a tekintetét. Időbe telik, mire rájövünk, hol láttuk már ezt az arcot: Zácsik Szandrára, a válogatott kézilabdázóra emlékeztet, aki rosszabb meccsein ugyanezzel a látszólag flegmán lekezelő arccal követte az eseményeket, amikor megharagudott magára és a mérkőzésre, amelyen nem ment neki a játék. Aztán fogta magát, és öt gólt dobott a második félidőben, ahogy Stollár Fannytól is nemegyszer láttuk néhány nap alatt, hogyan építi fel magát újra összeszorított foggal, hogyan hagyja maga mögött a korábbi világfájdalmat, hogyan csatornázza be a haragot az izmaiba, és a szőke fürtök alatt hogyan veszi vissza az irányítást a durcás kislánytól a pálya királynője. Aki látott már háromszettes női teniszmeccset, megerősítheti, mennyit számít, ha valakiben megvan ez a képesség - és Fannyban megvan. Persze ezt egyelőre inkább csak a korosztályában képes megmutatni. A 18 éven aluliak között 13 győzelem és nyolc vereség az idei mérlege, jelenleg pedig 26. a junior-világranglistán. Ám az előtte lévők közül csak hárman fiatalabbak nála, miközben megelőzik több mint két évvel idősebbek is. „Tudom, hogy most jön a neheze - erősíti meg ő maga, pedig a 16 éven aluliak világranglistájának második helyéig felkapaszkodni sem lehetett egyszerű. - Egyre többet járjuk a világot, egy-két évvel idősebbekkel játszunk a juniorok között, és ebben a korban egy-két év még nagyon sokat számít. Fizikailag is, de mentálisan különösképpen, és ezt magamon is érzem. Régebben nehezebben engedtem el egy-egy rossz labdamenetet, játékot, de meg kell tanulnom, hogy muszáj a következőre figyelni. Volt, hogy összetörtem néhány ütőt - de kezdek fejlődni ezen a téren is. Megvannak a céljaim, az álmaim, és tisztában vagyok vele, hogy rengeteg mindennek össze kell jönnie, hogy sikerüljön megvalósítani őket, és hogy nagyon keményen kell dolgoznom értük. ” Amiben aligha lesz hiba. Fanny nemcsak tehetséges, de akaratos (a szó jó és rossz értelmében egyaránt), céltudatos és nagyon elszánt - a győztesek tipikus tulajdonságai ezek. Lehengerlő jelenség - mondtuk, látni kell. ombat nemzetisport FOTÓ: GANÁK LÁSZLÓ Sok türelem kell Kevesen ismerik annyira Stollár Fannyt (meg Gálfi Dalmát és Udvardy Pannát, az Európabajnok csapat másik két tagját), mint Pelra Gábor vezetőedző. „A lányok most kezdik megszokni, hogy milyen a profi teniszező élete, hogy miként lehet elviselni a rengeteg utazást, hogyan kell edzeni, táplálkozni - mondja a 11 évig az Egyesült Államokban, az Auburn egyetemen teniszező, majd edzősködő, újvidéki születésű szakember. - Ennek a tanulási folyamatnak persze messze még a vége, de egyre céltudatosabbak - mostanság kezdik megérteni, mi mindenre van szükség, hogy elérjék a céljaikat, és azt is, hogy mit jelent egy csapatban, a Magyarország feliratú pólóval a hátukon szerepelni.” Pelva Gábor számára is szép szakmai feladat kihozni a maximumot a lányokból. „Olyanok, mint a tizenöt-tizenhat éves tinik, mint ahogy azok is - mondja mosolyogva az edző. - Igénylik, hogy odafigyeljünk rájuk, bevonjuk őket a döntésekbe, ne csak parancsokat kapjanak. Ha együtt vagyunk egy versenyen, mint most az Európa-bajnokságokon, akkor mindennap csoportosan és külön-külön is leülök velük, megbeszéljük a történteket, a tanulságokat, a hibákat, és persze együtt építkezünk a pozitívumokból." Az edző Amerikából hozott pozitív szemlélete mellett azonban tisztában van a realitásokkal is. Petra szerint korai volna a magyar tenisz megmentőinek felkenni Stollárt és a többieket. „Idő kell még - jegyzi meg. - Nem lehet feltétlenül azt várni ezektől a teniszezőktől, hogy két év múlva berobbannak a nagyok közé. A felnőtt-világranglistán nagyjából huszonnégy év az átlagéletkor, szóval türelmesnek kell lenniük nekik is, nekünk is.” FOTÓ: GF-J1SÁK LÁSZLÓ