Nemzeti Sport, 2014. október (112. évfolyam, 268-297. szám)

2014-10-25 / 291. szám

JARAI # # MATE Alig néhány nap alatt veszítettünk el olyan színész nagyságokat, mint Sztankay István és Avar István. Szerencsé­re a fiatal nemze­dék mindinkább helyet követel magának, nem vagyunk híján valódi élményt nyújtani képes egyéniségeknek. Itt van például a sokoldalú Járai Máté, aki elvará­zsolta játékával Szeged, Győr és Szolnok színház­­látogatóit, és a legjobb úton van a főváros bevé­tele felé. Utólag lehet mondani, hogy a gének nem hazudnak, de az elődöket az ifjú művész csak az önállóan elért siker után volt haj­landó felfedni... Utat törő tehetség f­­­e f • 1­­1 __ ___ __________________________________________________________________________________________________________________________________________ ■ Üstökösként robbant be a győri nagy­színpadra... Pedig három csodálatos szegedi évem Székhelyi Józseffel nem ígért váltást, ám kiderült, az új direktorral ízlésbeli diffe­renciáink vannak. A korábbi nyári zenés estékről ismert Nagy Viktor ajánlotta Győrben a Kabaré konferansziészerepét, mit mondjak, futva jöttem, hogy vállal­hassam. A felejthetetlen premiert olyan előadások követték, amelyeken rocké­nekesekhez hasonló ovációt kaptam. Érdekes, utolsó szegedi szerepem kilé­pője véletlenül a Mindent köszönök volt, Győrben meg a Willkommen eljátszása fordította feje tetejére a világomat. ■ Tudja, kihez hasonlítja a győri publikum? Hallottam, hogy Latabár Kálmánhoz, ami rendkívül megtisztelő, bár magam nem fedeztem volna fel a hasonlóságot. De le­het, hogy a testalkatunk, a habitusunk, a Sajnos, nagyapám, a filmrendező Maár Gyula már nem látott színpa­don. ...A gének állítólag nem hazudnak, sokak szerint azonos a humo­runk, az ízlésünk, a szín­padi rátermettségem is tőle származik. színpad iránti imádatunk, a szerepeink­be fektetett energia, amely az élsportolót az aranyérem megszerzésére, a színészt estéről estére a legjobb produktumra ösz­tönzi, hordozhat azonosságot. Számomra az a fontos, hogy a táncos-komikus sze­repek mellett a drámaiak se kerüljenek el. Manapság inkább a széles skálán játszani tudó színészek az elfogadottak, noha ál­talában mindenkinek van erőssége. Nem lenne könnyű döntés, ha választanom kellene ma estére egy drámai és egy vidám szerep között! ■ Azért maradjunk még a könnyebb műfajnál: Győrben szinte a hátán vitt egy Neil Simon-darabot, majd hozta a formáját a Hajmeresztőben! Egy új darabnál három dolog fontos, hogy miben, kivel játszol és ki rendezi. A Plety­kát vendégként Balázs Péter vitte színre, Lenny Ganz karakterét amúgy láttam ko­rábban Rudolf Péter alakításában. A finálé előtti nagymonológba mindent belead­tam, amit harminchárom éves koromig a mesterségből megtanulhattam. A siker hatására Balázs Péter a szolnoki színház kapuit is kinyitotta, eljátszhattam például az Egy bolond százat csinál főszerepet. Jó ideig ingáztam a két város közötti 240 ki­lométeres úton, a két színház egyezteté­sei közepette. A Pörtner-krimiben pedig az a legfőbb izgalom, hogy a közönséggel együttműködve derül ki, a négy lehetsé­ges végkifejlet közül melyik esik az adott estére. A rendező Görög László Pesten a homoszexuális fodrászszalon-tulajdo­­nost alakította, akit én Győrben, de mellé nem ártott asztrológiai ismeretekre is szert tenni, hátha valaki a nézőtérről ilyesmire kérdez rá. A szereplői gárda érdeme, hogy nemrégen volt a századik Hajmeresztő­előadás, melyet, remélem, még sokáig műsoron tarthatunk. ■ Hogy bírja energiával? A napi fellépé­sek mellett például a szolnoki szilveszteri gálára egész sor operett- és musicalrész­lettel készült... Lehetetlen visszaadni mindazt a gyötrel­met, egyben ritka élményt, amelyet egy élő televíziós adás jelent. Tánclépések gyakorlása még a szállodai szobában is, pánik a műsor előtt, az esetlegességtől való félelem, majd a drámai izgalmakat köve­tő tapsvihar. Mert végül minden összeáll, öröm a szereplés - csak az előkészületeket nem kívánom senkinek. ■ Eljutottunk az eddigi legnagyobb katarzishoz, melyet A kripli Billyje vált ki a győri nézőkből... Ami humorban Lenny, az drámában Billy. A szerepről voltak évtizedes, halvány em­lékeim a Radnóti Színházból, és azonnal éreztem, hogy Billy karaktere nekem szól, a lelkem legjavát adva kell maradandót alkotnom. Még a családomat és a baráti körömet is sikerült meglepnem. Tudom, a nézőtéren megjegyezték, milyen fantaszti­kus, hogy találtak egy fogyatékos fiút erre a szerepre. Szerencsére nincs testi fogyaté­kom, de a lelki azonosságok, a szeretetéh­ség, az átlagos élet utáni vágy és az átlagból kitűnni akarás sajátos emberi kettősségét sikerült ábrázolnom. Persze hihetetlen fizikai munkával, őrületes koncentráció­val. A budapesti második Thália-fesztivál közönsége állva tapsolt, azt hiszem, joggal nevezhetem színházunk számára mérföld­kőnek az elismerést. ■ Szépen gyűlnek az elismerései a vit­rinben, hogy csak a legutóbbit, a Jászai Mari-díjat említsük... Szerintem a díjak mindenkit boldoggá tesznek, de csak három napig, mint min­den csoda. Semmire sem jogosítanak fel, az új feladatnál mindent kezdhetsz elölről. A Jászai Mari-díj arról győzött meg, hogy nem kell feltétlenül egyetemi végzettség a minőséghez. Hittel, kitartással és szorga­lommal állami kitüntetést lehet kapni és ezzel lényegében diplomát szerezni. Pél­dául nekem, aki Toldy Máriánál, a Vasutas Zene- és Képzőművészeti Iskola musical­szakán végeztem. ■ Titok, hogy miért csak kétezer-tizenegy után fedte fel színészi örökségét? Nem akartam, hogy külső segítséggel hull­jon az ölembe az előbbre jutás lehetősége. Megharcoltam érte önerőből, igazgatókat és rendezőket meggyőzve a képességeim­ről. Sajnos nagyapám, a filmrendező Maár Gyula már nem látott színpadon. Gyerek­koromban sokat voltam nála a velemi há­zában. Sok mindenben hasonlítunk, a gé­nek állítólag nem hazudnak, sokak szerint azonos a humorunk, az ízlésünk, a színpa­di rátermettségem is tőle származik. Fe­lesége, Törőcsik Mari az idén februárban nézett meg először: mindig úgy vélekedett, hogy nem segít, mert a tehetség úgyis utat tör magának, ha tehetséges vagyok, el­érem a céljaimat. Akkor lebbenthettem fel engedélyével a fátylat, amikor már voltak kézzelfogható eredményeim. A kripliben nyújtott játékomra azt mondta, te vagy az én utódom! Még Szegeden, a Bunburyben rendezői húzásként férfi színészek kapták a dada és a nagynéni szerepét, én lettem Lady Bracknell Chanell-kosztümben, kö­römcipőben, teljes arisztokrata hölgyként Mari mama hangján szerepeltem, hiszen az ő meselemezein nőttem fel, könnyedén tudtam utánozni... » Futballistanyelven szólva olyan vékony alkatú, hogy nehezen szenvedne izom­húzódást. Mivel tartja karban magát? A színpadon is fontos a jó erőnlét, alap­vetően formában tartanak a mozgalmas szerepek, és igénybe veszem a fitneszter­­meket, a TRX-tréninget. Gyerekkoromból kimaradt a sport, talán ezért nem vagyok naprakész, de a nagyobb események, mint az olimpia, engem is érdekelnek. Két sportág, az úszás és a műkorcsolya verse­nyeit tudom élvezni. Futásban eljutottam a félmaratoniig, de a sérülésveszély riasz­tott. Pedig a futás több mint edzettséghez segítő elfoglaltság, a futás megtisztulás, szellemi átmosás, kisöpri a gondolatokat, így tudja az ember huszonegy kilométer közben átlépni önmaga határait. ■ Itt van a nyakán az új évad. Sikerült feltöltődnie a nyáron? Most először kaptam lehetőséget komo­lyabb filmezésre, és ezt nem hagyhattam ki. A Fapad című, huszonnégy részes té­véfilmsorozat egy légitársaságról szól, vezető utaskísérőt játszom benne. A fel­vétel a színházi próbákig eltartott, így ki­csit fáradtabban kezdtem az idényt. De harmincöt évesen bírni kell a tempót, s remélem, az október ötödikétől vetített sorozat meghozza az országos ismertsé­get is. Az új évem munkamegosztása is ideális, mert Győrben a Figaro házassága és A revizor főszerepét kaptam meg, Szol­nokon pedig Feydeau-tól A női szabót fogjuk játszani. És ígérem, megszerzem Latabár Kálmán Frosch foglár szerepének felvételét Strauss Denevérjéből. Biztosan tanulhatok belőle! Járai Mátéra a Nemzet Színésze, a kétszeres Kossuth-díjas Törőcsik Mari is rendkívül büszke

Next