Nemzeti Sport, 2014. október (112. évfolyam, 268-297. szám)
2014-10-25 / 291. szám
JARAI # # MATE Alig néhány nap alatt veszítettünk el olyan színész nagyságokat, mint Sztankay István és Avar István. Szerencsére a fiatal nemzedék mindinkább helyet követel magának, nem vagyunk híján valódi élményt nyújtani képes egyéniségeknek. Itt van például a sokoldalú Járai Máté, aki elvarázsolta játékával Szeged, Győr és Szolnok színházlátogatóit, és a legjobb úton van a főváros bevétele felé. Utólag lehet mondani, hogy a gének nem hazudnak, de az elődöket az ifjú művész csak az önállóan elért siker után volt hajlandó felfedni... Utat törő tehetség fe f • 11 __ ___ __________________________________________________________________________________________________________________________________________ ■ Üstökösként robbant be a győri nagyszínpadra... Pedig három csodálatos szegedi évem Székhelyi Józseffel nem ígért váltást, ám kiderült, az új direktorral ízlésbeli differenciáink vannak. A korábbi nyári zenés estékről ismert Nagy Viktor ajánlotta Győrben a Kabaré konferansziészerepét, mit mondjak, futva jöttem, hogy vállalhassam. A felejthetetlen premiert olyan előadások követték, amelyeken rockénekesekhez hasonló ovációt kaptam. Érdekes, utolsó szegedi szerepem kilépője véletlenül a Mindent köszönök volt, Győrben meg a Willkommen eljátszása fordította feje tetejére a világomat. ■ Tudja, kihez hasonlítja a győri publikum? Hallottam, hogy Latabár Kálmánhoz, ami rendkívül megtisztelő, bár magam nem fedeztem volna fel a hasonlóságot. De lehet, hogy a testalkatunk, a habitusunk, a Sajnos, nagyapám, a filmrendező Maár Gyula már nem látott színpadon. ...A gének állítólag nem hazudnak, sokak szerint azonos a humorunk, az ízlésünk, a színpadi rátermettségem is tőle származik. színpad iránti imádatunk, a szerepeinkbe fektetett energia, amely az élsportolót az aranyérem megszerzésére, a színészt estéről estére a legjobb produktumra ösztönzi, hordozhat azonosságot. Számomra az a fontos, hogy a táncos-komikus szerepek mellett a drámaiak se kerüljenek el. Manapság inkább a széles skálán játszani tudó színészek az elfogadottak, noha általában mindenkinek van erőssége. Nem lenne könnyű döntés, ha választanom kellene ma estére egy drámai és egy vidám szerep között! ■ Azért maradjunk még a könnyebb műfajnál: Győrben szinte a hátán vitt egy Neil Simon-darabot, majd hozta a formáját a Hajmeresztőben! Egy új darabnál három dolog fontos, hogy miben, kivel játszol és ki rendezi. A Pletykát vendégként Balázs Péter vitte színre, Lenny Ganz karakterét amúgy láttam korábban Rudolf Péter alakításában. A finálé előtti nagymonológba mindent beleadtam, amit harminchárom éves koromig a mesterségből megtanulhattam. A siker hatására Balázs Péter a szolnoki színház kapuit is kinyitotta, eljátszhattam például az Egy bolond százat csinál főszerepet. Jó ideig ingáztam a két város közötti 240 kilométeres úton, a két színház egyeztetései közepette. A Pörtner-krimiben pedig az a legfőbb izgalom, hogy a közönséggel együttműködve derül ki, a négy lehetséges végkifejlet közül melyik esik az adott estére. A rendező Görög László Pesten a homoszexuális fodrászszalon-tulajdonost alakította, akit én Győrben, de mellé nem ártott asztrológiai ismeretekre is szert tenni, hátha valaki a nézőtérről ilyesmire kérdez rá. A szereplői gárda érdeme, hogy nemrégen volt a századik Hajmeresztőelőadás, melyet, remélem, még sokáig műsoron tarthatunk. ■ Hogy bírja energiával? A napi fellépések mellett például a szolnoki szilveszteri gálára egész sor operett- és musicalrészlettel készült... Lehetetlen visszaadni mindazt a gyötrelmet, egyben ritka élményt, amelyet egy élő televíziós adás jelent. Tánclépések gyakorlása még a szállodai szobában is, pánik a műsor előtt, az esetlegességtől való félelem, majd a drámai izgalmakat követő tapsvihar. Mert végül minden összeáll, öröm a szereplés - csak az előkészületeket nem kívánom senkinek. ■ Eljutottunk az eddigi legnagyobb katarzishoz, melyet A kripli Billyje vált ki a győri nézőkből... Ami humorban Lenny, az drámában Billy. A szerepről voltak évtizedes, halvány emlékeim a Radnóti Színházból, és azonnal éreztem, hogy Billy karaktere nekem szól, a lelkem legjavát adva kell maradandót alkotnom. Még a családomat és a baráti körömet is sikerült meglepnem. Tudom, a nézőtéren megjegyezték, milyen fantasztikus, hogy találtak egy fogyatékos fiút erre a szerepre. Szerencsére nincs testi fogyatékom, de a lelki azonosságok, a szeretetéhség, az átlagos élet utáni vágy és az átlagból kitűnni akarás sajátos emberi kettősségét sikerült ábrázolnom. Persze hihetetlen fizikai munkával, őrületes koncentrációval. A budapesti második Thália-fesztivál közönsége állva tapsolt, azt hiszem, joggal nevezhetem színházunk számára mérföldkőnek az elismerést. ■ Szépen gyűlnek az elismerései a vitrinben, hogy csak a legutóbbit, a Jászai Mari-díjat említsük... Szerintem a díjak mindenkit boldoggá tesznek, de csak három napig, mint minden csoda. Semmire sem jogosítanak fel, az új feladatnál mindent kezdhetsz elölről. A Jászai Mari-díj arról győzött meg, hogy nem kell feltétlenül egyetemi végzettség a minőséghez. Hittel, kitartással és szorgalommal állami kitüntetést lehet kapni és ezzel lényegében diplomát szerezni. Például nekem, aki Toldy Máriánál, a Vasutas Zene- és Képzőművészeti Iskola musicalszakán végeztem. ■ Titok, hogy miért csak kétezer-tizenegy után fedte fel színészi örökségét? Nem akartam, hogy külső segítséggel hulljon az ölembe az előbbre jutás lehetősége. Megharcoltam érte önerőből, igazgatókat és rendezőket meggyőzve a képességeimről. Sajnos nagyapám, a filmrendező Maár Gyula már nem látott színpadon. Gyerekkoromban sokat voltam nála a velemi házában. Sok mindenben hasonlítunk, a gének állítólag nem hazudnak, sokak szerint azonos a humorunk, az ízlésünk, a színpadi rátermettségem is tőle származik. Felesége, Törőcsik Mari az idén februárban nézett meg először: mindig úgy vélekedett, hogy nem segít, mert a tehetség úgyis utat tör magának, ha tehetséges vagyok, elérem a céljaimat. Akkor lebbenthettem fel engedélyével a fátylat, amikor már voltak kézzelfogható eredményeim. A kripliben nyújtott játékomra azt mondta, te vagy az én utódom! Még Szegeden, a Bunburyben rendezői húzásként férfi színészek kapták a dada és a nagynéni szerepét, én lettem Lady Bracknell Chanell-kosztümben, körömcipőben, teljes arisztokrata hölgyként Mari mama hangján szerepeltem, hiszen az ő meselemezein nőttem fel, könnyedén tudtam utánozni... » Futballistanyelven szólva olyan vékony alkatú, hogy nehezen szenvedne izomhúzódást. Mivel tartja karban magát? A színpadon is fontos a jó erőnlét, alapvetően formában tartanak a mozgalmas szerepek, és igénybe veszem a fitnesztermeket, a TRX-tréninget. Gyerekkoromból kimaradt a sport, talán ezért nem vagyok naprakész, de a nagyobb események, mint az olimpia, engem is érdekelnek. Két sportág, az úszás és a műkorcsolya versenyeit tudom élvezni. Futásban eljutottam a félmaratoniig, de a sérülésveszély riasztott. Pedig a futás több mint edzettséghez segítő elfoglaltság, a futás megtisztulás, szellemi átmosás, kisöpri a gondolatokat, így tudja az ember huszonegy kilométer közben átlépni önmaga határait. ■ Itt van a nyakán az új évad. Sikerült feltöltődnie a nyáron? Most először kaptam lehetőséget komolyabb filmezésre, és ezt nem hagyhattam ki. A Fapad című, huszonnégy részes tévéfilmsorozat egy légitársaságról szól, vezető utaskísérőt játszom benne. A felvétel a színházi próbákig eltartott, így kicsit fáradtabban kezdtem az idényt. De harmincöt évesen bírni kell a tempót, s remélem, az október ötödikétől vetített sorozat meghozza az országos ismertséget is. Az új évem munkamegosztása is ideális, mert Győrben a Figaro házassága és A revizor főszerepét kaptam meg, Szolnokon pedig Feydeau-tól A női szabót fogjuk játszani. És ígérem, megszerzem Latabár Kálmán Frosch foglár szerepének felvételét Strauss Denevérjéből. Biztosan tanulhatok belőle! Járai Mátéra a Nemzet Színésze, a kétszeres Kossuth-díjas Törőcsik Mari is rendkívül büszke