Nemzeti Sport, 2015. december (113. évfolyam, 327-355. szám)
2015-12-01 / 327. szám
21 Labdarúgás GALAMBOS DÁNIEL A Doll-hatás Habár a magyar futballban nem feltétlenül kirakatrendezésre lenne érdemes külföldi mesterembereket felkérni a végtére is, az üvegfal árnyékában már csak a meglévő raktárkészletből lehet válogatni, annál pedig nagyságrendekkel lényegesebb volna, hogy a boltba eleve minőségi áru kerüljön mint a mellékelt ábra, Storck és Doll példája mutatja, oda sem árt a szakértelem. Megváltást várni tőlük persze hiú ábránd, az üdvösséghez a modern futball kívánalmainak megfelelő minőség képzés révén vezet az út, de ők legalább a korszellemhez hűen készítik fel a tanítványaikat. Az sem utolsó szempont. Megalkottak egy rendszert, ragaszkodnak a filozófiájukhoz, tudatos futballt játszanak a fiaik. Mi több, nem érzik kötelességüknek papagájszerűen szajkózni az NB I-es, NB II-es trénerek megfellebbezhetetlennek hitt tételét, mely szerint felnőtt labdarúgókat fejleszteni képtelen vállalkozás. Pedig dehogy is az. Még véletlenül sem állítanánk, hogy Thomas Doll csinált Gerából, Hajnalból, Lamah-ból, Bödéből futballistát, persze, hogy nem, és nyilván a Ferencváros egyeduralma sem csupán Doll érdeme, de abban, hogy kompakt, önbizalomtól duzzadó együttessé érett idehaza a Fradi, a tapasztalt labdarúgókon túl a korábbi klasszis szerepe ugyancsak elvitathatatlan. Mert találni éppenséggel ellenpéldát, hogy mást ne mondjunk, a játékosállományát tekintve a Fraditól olyan nagyon aligha elmaradó Videoton hosszas szenvedéstörténetét igyekszik épp feledni, avagy sokadszor is bebizonyosodott, korántsem mindegy, ki dirigál a kispadok mellől. Ugyanakkor azzal, hogy ennyire a mezőny fölé nőtt a Doll-féle Fradi - ami a csúcskategóriás keret és a legalább annyira gazdag háttér ellenére is váratlan -, a tréner vizsgamunkája a jövő nyáron lesz esedékes, amikor a Bajnokok Ligája főtábláját iparkodik majd megcélozni a tanítványaival. Az lesz ám a kihívás! Mert a '95-ös osztály sikerének reprodukálásához az idén mutatottnál is több agresszivitás, kreatív megoldás, gyakoribb iramváltás és egy-egy aranyat érő edzői húzás szükségeltetik. Ami a bajnoki aranyat illeti, abba az F, T, C betűket máris el lehet kezdeni gravírozni, felbecsülhetetlen értékűvé azonban csakis akkor válhat, ha az elmúlt két szezonnal ellentétben immár nemzetközi diadal követi. 99 Az lesz ám a kihívás. Megyeri út, végállomás Vad szél süvített végig a Megyeri úti temetőn. A gyászoló tömeg lassan, méltóságteljesen haladt. Az egykori válogatott hátvédet, a legendás edzőt búcsúztatták szótlanul, megrendülten. A tavaszra forduló őszben sokan, nagyon is sokan érezték úgy, hogy ez a fájdalmas búcsú valamiféle időutazás is volt a számukra. Ment a gyászoló tömeg, és az ott lépkedők fejében megannyi kitörölhetetlen emlék elevenedett meg a legendás edzővel kapcsolatban, ahogy Kéked, a Spartak Trnava kapusa tizenegyest rúg, és Szentmihályi kivédi, ahogy Fazekas ötször veszi be a Fradi hálóját. Vajon mit érezhetett ezekben a pilllanatokban a legendás edző ott a kispadon? Haladt a gyászmenet, a szél rohama nem csitult, és az ember lelke belesajdult, ahogy körbenézett. Már nagyon sokan hiányoztak az egykori bajnokcsapatból. Nem lehetett itt Bene Ferenc, Kollár Endre, Fekete László, a nagybeteg Törőcsik András, Schumann Péter. Akik eljöttek, az Újpest legsikeresebb edzőjétől búcsúztak, aki itt a Megyeri úton élte az egész életét-és itt lelt örök nyugalmat. Várhidi Pál végleg hazatért, s. G. 2015. december 1., kedd 1*e****efisport A LENÉZÉS MINDIG VISSZAÜT, ÍGY A KÖZÉPPÁLYÁS NEM IS TART AZ EB-TŐL A magyar válogatott alapemberének számító Elek Ákos huszonnyolc bajnokin szerepelt kínai klubjában, a Csangcsun Jatajban, két gólt szerzett, a Huszti Szabolcsot is foglalkoztató csapat a tizedik helyen zárt a Szuperligában. A bajnok a Kuangcsou Evergrande lett, amelyet a brazilok világbajnok edzője, Luiz Felipe Scolari irányít, és amelyben hat brazil futballista is szerepelt. A dél-amerikai kontingens legismertebbje természetesen a Real Madridot és a Milant is megjáró Robinho, valamint a Tottenhamből Kínába szerződő, harminckétszeres válogatott középpályás Paulinho. » VÁLOGATOTT ~ HONVÁGY Viszlát, Kína! A FIZETÉS VOLT A LEGJOBB, állítja Elek Ákos, akinek elege lett a távoli országból, és reméli, visszatérhet az NB I-be Galambos Dániel. ■ Az egy dolog, hogy a norvégot mostanában aligha csípik, no de Kínában is utálhatják minimum négymillióan. Miért is? - kérdezett vissza Csangcsun Jataj légiósa, Ele Ákos. * Az utolsó fordulóban a Kujcsou ellen a kilencvenharmadik percben egyenlített, a második vonalba küldve a négymilliós város - meglehet, arrafelé falu - csapatát. Úgy tudom, a többi eredmén alakulása miatt a gólom nélküli kiestek volna, de mindettől függetlenül nem bánom, hogy ben láltam. ■ Hogy él amúgy önben Kína él az első ázsiai szezonja? Nem sokat gondolok rá. Futballszempontból persze hasznos volt, a miénknél erősebb bajnokságban is játszhattam, s ami fontos, játszottam is épp elege a klubelöljárók pedig betartotta minden ígéretüket. A család gyakori hiánya ugyanakkor megnehezítette a beilleszkedést, amibe pedig együtt lehettünk, az sem arról árulkodott, hogy meg tudnák szokni Kínát. ■ Ezek szerint végleg elköszönt a klubjától? Nem, a szerződésem még eg évig él, de nem bánnám, ha eg számomra kedvező fordulatit itthon folytathatnám. Nem vágyom vissza, épp azon vágyo, hogy valamiképp hazatérhesse! Persze ez sok mindentől függ például attól, tudnak-e a helyenre megfelelő labdarúgót igazolni. ■ És a tataj elengedné? A világ bármely klubjában felesleges erővel ott tartani azt, aki elvágyódik, és beszéltünk is a helyzetről a Csangcsunnal, meglátjuk, mit hoz a közeljövő. Szeretném, ha még ebben a naptári évben rendeződne a sorsom. * Mi volt amúgy a legjobb Kínában? A fizetésem. * Őszinte, mint mindig. Miért beszéljek mellé? Nézze, amikor átigazoltam, három, számomra fontos kritériumot tartottam szem előtt. Először is, hogy játsszak, mert a futballban nálam a válogatott mindennél előbbre való, márpedig tudtam, csak akkor lehetek kerettag, ha rendre a pályán vagyok. Ezzel nem is volt gond. A második lényegi szempont az volt, ki is fizessenek, ebben sem volt hiány. A harmadik, hogy a családom is boldog legyen. Na, ez nem stimmelt, ezért is szeretnék hazatérni. ■ Vagy valamelyik nyugat-európai klubba? Nem. Nem szeretnék most légiósnak állni, az mindig rizikós vállalkozás, és az Eb előtt túl kockázatosnak érezném. Most tényleg az a leglényegesebb, hogy az Eb-keret tagja legyek, ahhoz futballozni kell, amire itthon van a legtöbb esély. Aztán Franciaországban remélhetőleg olyan teljesítményt nyújtok, amellyel felkeltem a nyugati bajnokságok néhány klubmenedzserének vagy edzőjének a figyelmét. * Felfogta már, mi vár önökre? Már igen. Persze lehet, hogy az eufória még mindig tart. Én mindig is hittem a kvalifikációban. ■ Mikor érezte konkrétan, hogy meglesz? Először akkor, amikor a török Selcuk Inán Izland ellen betekerte a szabadrúgást. Valahogy az fogalmazódott meg bennem, ennek így kellett történnie, és a pótselejtezőn kell és fogjuk kiharcolni a részvételt. Másodszor, amikor a norvégok örömtáncot lejtettek. Mindig visszaüt, ha valaki ennyire elbízza magát. ■ A norvég játékosokon is érezte ugyanezt? Nem csak a helyi média és a közvélemény tartotta előre lefutottnak a páros meccset? FOTÓ: FÖLDI IMRE Szerintem nem. Elég csak elolvasni a középpályás Alexander Tettey kiesésük utáni nyilatkozatát, az is arról árulkodik, még most is lenéznek bennünket. * Olyan nagyon azért az Európa-bajnokságon sem tartanak majd tőlünk az ellenfelek. Nem baj. Amellett, hogy mindenfajta nyomás nélkül játszva szeretnénk minden egyes percét élvezni a tornának, korántsem feltartott kézzel utazunk el. Szerintem nálunk gyengébb csapatok is lesznek az Eb-n, találni majd négy-öt, hozzánk hasonló erejű együttest, úgyhogy ebből még valami nagyon jó is kisülhet. Amúgy is, mindig van egy-egy meglepetéscsapat, miért ne lehetnénk ezúttal mi? 76 jó . Elek Ákos a pályán a norvégok, a pályán kívül meg kínai klubja ellen küzd: haza akar térni a középpályás Mexikó előzménye: villámtorna, magaslat, hakni Harminc évvel ezelőtt utazhatott legutóbb világeső végzett. A világbajnokság évében aztán sűrűsödött a nemcsak a három hosszúra nyúlt edzőtáborozás, nem menyre a válogatott. Noha a mexikói világbajnokságra, illetve a jövő évi franciaországi Európa-bajnokságra való felkészülés - nem csak az eltérő földrajzi és időjárási viszonyok miatt - egészen más ritmust követel, talán mégsem haszontalan feleleveníteni, miként készült fel és jutott el a csapat a 6-0-s vereséggel végződő, Szovjetunió elleni első csoportmérkőzésig. Több mint egy évvel korábban, 1985. május 14-én a Hollandiától elszenvedett 1-0-s vereséggel zárult a selejtezősorozat. Utána öt hónap pihenő következett, majd októberben egy barátságos (Wales, 3-0) és egy nem hivatalos (Bulgária, 3-1) meccs szerepelt a programban. Decemberben három mérkőzésre a világbajnokság színhelyére utazott a csapat, hogy szokják a játékosok a meleget és a magaslatot, ott egy tornán szerepelt, amelyen Mexikó mögött a második helyen csak a villámtornák, hanem az 1986 tavaszán sebtében „lezavart” bajnokság is terhet jelentett. „Bár nem vagyok orvos, harminc év után is elhibázottnak tartom a felkészülési programot, és remélem, nem ismétlődnek meg azok a hibák - mondta Hajszán Gyula. - Itt nem elsősorban az elhíresült tésztaügyre gondolok, hanem például arra, hogy más Ausztriában kétezer méter fölött a mínuszban edzőtáborozni és más Mexikóban hasonló magasságban a negyven fokban. De voltak más gondok is: egyszer majd eljön az idő, amikor a magasságon, a hőmérsékleten és a tésztán kívül másról is beszélhetünk...” Egyelőre nem tudni, hogy a magyar csapat a jövő év elején miként készül: minden hónapban, még decemberben is lesz összetartás, ám a további programot még most alakítják. Vajda György program: Szilveszter után háromhetes spanyol, benidormi edzőtáborozás következett, majd egy három mérkőzéses - pénzes! - villámtorna Dohában, hogy aztán 1986. március 16-án világraszóló 3-0-s győzelmet arassanak Détári Lajosék a Népstadionban Brazília ellen. A meccs az edzőtáborozás monotonságát volt hivatott megszakítani, no meg a győzelem sem hatott rosszul a hangulatra: a játékosok és a közvélemény hangulatára. Egy hónap pihenés után magaslatra, Ausztriába költözött a válogatott, ahonnan két hét után Mexikóba utazott, hogy további két hét alatt sikeresen akklimatizálódjon. Az eredmény ismert: három meccsből kettőt elveszített. A nagy idők egyik nagy tanúja volt az akkori válogatott Hajszán Gyula, aki megkeresésünkre elmondta, rendkívül zsúfolt napokat éltek meg a játékosok, hiszen