Nemzeti Sport, 2020. augusztus (118. évfolyam, 215-229. szám)

2020-08-31 / 229. szám

IV • 2020. augusztus 31., hétfő * A Nemzeti Sport retrómellékleteNépsport. 1915 — A gépgyáriak díja, a Vaslabda túlélt egy évszázadot Háborús futballemlék Kivételes sporttörténeti emléktárgyat őriz az MLSZ Budapesti Igazgatóságának (hagyományosan: BLSZ) Curia utcai központja. Lovász Tamás István igazgató íróasztalát egy több mint százéves ereklye díszíti: az első világháború éveiben kiírt ifjúsági kupa díja, a vaslabda. „Ezt a vaslabdát a háborús nagy idők emlékére 1916-ban felajánlotta a Magyar Labdarúgók Szövetségének a MÁV Gép­gyári Sportkör" - olvasni a fűzős lab­dát mintázó, felettébb súlyos, tömör vasból készült alkotás alá rögzített táblácskán. A ma is kézbe fogható és megcsodálható díjat nézve időuta­zással ér fel minden régi újságcikk, hírfoszlány, amely a letűnt futballkö­­zeg csodálatos módon megmenekült emlékéhez kapcsolódik. Az Újság című napilap 1915. szeptember 28-i számában, példa 14­. a­ következő be­számolót ,a friss­ kezdemé­nyezésről: „Az MLSz pénteki tanács­ülésén Szieberth Imre, a MÁV gépgyári sportkör jeles elnöke vaslabdát ajánlott fel a másod- és harmadosztályú ifjúsági csa­pataink számára, a­melyek az őszi idény­ben együtt játszanak. Az első osztályban mind a tíz egyesület ifjúsági csapata vesz részt." A vasúti gépgyár jeles műszaki tisztviselőjének kezdeményezése hamar némi vitába torkollott, a má­sod- és harmadosztályú csapatoknak szóló kiírás sértette a kirekesztett első osztályúak igazságérzetét, amint arra a Pesti Hírlap 1915. október 1-jei híre is bizonysággal szolgál: „Minthogy az intézőbizottságnak az a véleménye, hogy az ifj. csapatokat nem lehet az I. csapa­toktól függőleg osztályozni, amennyiben az alapító egylet beleegyezik, az intéző bizottság oly tervezetet készít, amelybe az összes ifjúsági csapatok bele lesznek foglalva, tehát az I. osztályúak is." Nem sokkal később már ennél pontosabb elképzelések is napvilágot láttak a lebonyolítást illetően. „A díj két csoportban fog eldöntetni. Az egyik csoportba a hadimérkőzések I. osztályában résztvevő egyletek ifjúsági csapatait osztják be, a másikba pedig a kárpáti ligában, a hadimérkőzések 11. és és III. osztályában résztvevő csapatok­nak ifj. csapatait. A szezon végén a két csoport győztese döntő mérkőzést játszik, amelyből kikerülő győztes kapja a vas­labdát. Mindkét csoport három első he­lyezettje vasplaketteket kap. A következő ifj. csapatok vesznek részt: FTC, MTK, BTC, MAC, BAK, 111. ker., UTE, Kis­pest, Törekvés és KAOE az egyik cso­portban. MÁV Gépgyári Sportkör, UTE, URAK, Vasasok, Festők, Bádogosok, Atilla, UMTE, BKVT és esetleg a BEAC a másik csoportban. Az első csoport mér­kőzései már folyamatban vannak, a má­sodik csoportéi pedig a vasárnapi Vasa­­sok-BKVT mérkőzéssel indulnak meg." Bár itt még húsz csapat neve sze­repel, végül csak tizennyolc nevezés futott be a szervezőkhöz. A Vaslabda­­mérkőzéseket a terv szerint viszony­lag rövid idő alatt le is bonyolították. Az Újság napilap decemberben már a Hungária úti döntőről adott tájé­koztatást. „A Budapesti Atlétikai Klub ifjúsági csapata-Vas- és Fémmunkások Sport­ Clubjának ifjúsági csapata 2:1. (Félidő 0:0.) Bíró: Horváth János. Az első- és másodosztályú egyesületek két legjobb ifjúsági csapata döntötte el ma egymás között a Vaslabda-mérkőzések első két helyezését. A játékból megérde­melten a BAK került ki győztesként, a­mely már az első félidőben is határozott fölényben volt, eredményt azonban csak szünet után tud elérni. A 15. perczben Takács balösszekötő lövi a BAK első go­alját, a­melyet nyolcz percz múlva Klein balszélső kettőre szaporít. A játék további folyamán a kifáradt BAK visszaesik, mire a vasas ifjak részéről Jellinek egy goallal javít az eredményen. Ötszáz néző." A cikk elején idézett, ma is látható díjfelirat 1916-os alapítást említ, ám a fenti sajtóforrások alapján egyér­telmű, valójában már 1915-ben har­coltak a Vaslabdáért. A nyilvánvaló ellentmondásra némi magyarázatul szolgál, ha a feliratot később illesz­tették a fa talapzatra - ez „a háborús nagy idők emlékére" megfogalma­zásból kiindulva valószínűleg így is történt -, az évszámdilemma megfej­tése azonban ennél egyszerűbbnek tűnik. Egy 1916. áprilisi Pesti Hírlap­cikk segít tisztázni, hogy maga a kü­lönleges művészeti alkotás valójában csak a versengés második évében ké­szült el (továbbra is kérdéses, hogy az igazi vaslabda kimunkálása előtt miért nevezték Vaslabdának már az 1915-ös kupát). A képzőművészeti alkotásnak is tekinthető darabot így mutatta be a sajtó: „A húsvétkor eldön­tésre kerülő mérkőzések a háborús idők­höz méltó díjhoz jutottak, amennyiben a MÁV Gépgyárában készült, művészi kivitelű vaslabdát fogja elnyerni a hat résztvevő közül kikerülő győztes. A vas­labda, amely a szép emlékezetű ezüstlab­da mintájára készült, már a mérkőzések első napján kiállításra kerül. A véletlen folytán a Vaslabda elődöntőjében az a két csapat fog találkozni, amely tíz évvel ez­előtt a leghevesebb küzdelmeket vívta az ezüstlabdáért, az FTC és a MAC. Az új Vaslabda-küzdelemben mindkét csapat a legerősebb csapatát szerepelteti." Az említett Ezüstlabda-díjért 1903 és 1909 között harcoltak a csapatok, a versenyt szokás az 1909-ben alapított Magyar Kupa elődjének tekinteni. Ami a szóban forgó két klub koráb­bi sikereit illeti, a MAC 1907-ben, az FTC 1903-ban, 1904-ben, 1906-ban, 1908-ban és 1909-ben nyerte meg az Ezüstlabdát, így okkal utalhatott vissza a sajtó a két együttes régi pár­harcára az 1916-os Vaslabda-elődön­­tő kapcsán. Talán a felfokozott vára­kozás is közrejátszott abban, hogy a mérkőzés 3:1-es állásnál botrányba fulladt, miután heves vita támadt a ferencvárosiak harmadik, lesgyanús gólja miatt. A két egyesület nevének C betűjét - a magyarosított „klub" írásmód alapján - következetesen K-ként feltüntető Pesti Hírlap be­számolója szerint „a MÁK nem akar­ta elismerni Gerő Ferenc, a bíró által érvényesnek ítélt goalt és a közönség fojozásától kísérve levonult a pályáról. Hosszabb tárgyalás után új bíróval, Lö­wenrosen Károllyal folytatta ugyan a két csapat a játékot, de csak mint barátságo­sat, amely 4:3 arányban végződik a FTK javára." Löwenrosen Károly neve isme­rősen csenghet a magyar labdarú­gás őstörténetét ismerők számára. „Charley bácsi" - akinek valódi ke­resztneve egyébként Jakab volt - a hazai futball egyik alapító atyjaként, a Törekvés SE első évtizedeinek meghatározó vezetőjeként maradt meg a köztudatban. Békéltető szere­pével segített enyhíteni az elődöntő feszültségeit, a Vaslabda döntőjébe végül az FTC jutott. Ott a ferencváro­si csapat a Törekvéssel csapott össze, de csak második nekifutásra: az ere­detileg húsvéthétfőre kiírt mérkőzés a leszakadó vihar miatt elmaradt, a pótlásra a következő vasárnap került sor. Az Üllői úti stadionban történ­tekről a Budapesti Hírlap számolt be: „Törekvés SE-FTC 1:0 (1:0). A Törekvés csapatát kitartóbb és egyöntetűbb játéka segítette győzelemhez. A győztes gólt a mérkőzés elején Csermely rúgta. Bíró: Oláh Aladár (MAC)." Valami hiba csúszhatott a díját­adásba, a Pesti Hírlap ugyanis a következő év elején, 1917. január 26-án egy furcsa panaszról számolt be: „A Törekvés szombat esti lakomáján a csapat kapitánya felszólalásában rekla­málta a tavaly húsvétkor megnyert vas­labdát és a vele járó díjakat. A Törekvés elnöke - elismervén a reklamálás jogo­sultságát - a kérést azonnal továbbította a FTC jelen volt képviselőinek." Nem teljesen világos, hogy miért éppen az FTC képviselőitől kellett elkérni a díjat, hiszen az előző évben a BAK nyert (igaz, még az igazi vaslabda legyártása előtt). Ahogyan a foly­tatást illetően az sem egyértelmű, hogy a Sporthírlap 1920-as számai­ban emlegetett - az Ékszerészek, a Pestújhelyi SC, a Zuglói AC és a JAC részvételével zajló - Vaslabda-kör­­mérkőzésnek volt-e köze ahhoz a versengéshez, amelynek kiírására a sajtónyomok alapján csak 1915-ben és 1916-ban került sor. Ami biztos: maga az első világ­­háborús futballereklye, a vaslabda csodával határos módon túlélte az elmúlt több mint egy évszázad vi­harait, és a hátországban tovább élő sportkultúra mintadarabjaként em­lékeztet a tízes évek sajátos világára. Csillag Péter Szieberth Imre elismert vasúti szakember volt, itt háttal állva hallgatja XIII. Alfonz spanyol királyt a barcelonai világkiállításon 1929-ben Hogy kerül a labda az asztalra? Megkérdeztük Lovász Tamás Istvánt, az MLSZ budapesti igazgatóját, hogy került a vaslabda az íróasztalára. A fővárosi futballvezető emailben válaszolt érdeklődésünkre. „Amikor 2007-ben, a szövetség életének nehéz időszakát követően BLSZ- főtitkár lettem, megörököltem sok régi relikviát, a szekrények polcain ma­radt különlegességet. Ezek között volt a vaslabda is. Nemcsak az én érde­mem, hanem a BLSZ korábbi vezetőié is, hogy megőrizték az évtizedek során az értékes tárgyakat. Nekem különösen fontos, hogy labdarúgásunk múltjának emlékeit ápoljuk. Azért is áll íróasztalomon a labda, hogy emlé­keztessen mindenkit, hány és hány ember labdarúgás iránti elkötelezettsé­ge, önzetlen munkája működtette a futballt és a BLSZ-t." ait®*/ Felvirágozott kocsikkal 1930. augusztus. A Mexikóban, Kubában és Észak-Amerikában di­adalt diadalra halmozó Hungária csapata hazafelé tartott a Majestic el­nevezésű hajón. A kék-fehérek tábo­rában türelmetlenül várták az együt­test, nem kevésbé a klub vezetősége, amely a fényes eredményekhez mél­tó fogadtatást készített elő. Az előkészületekről Kisfalvy Ist­ván, a Hungária főtitkára nyilatko­zott a Nemzeti Sportnak: „Csapatunk fogadtatása ügyében hétfőn este tart értekezletet a vezetőség. Nem tudjuk még pontosan, mikor érkeznek meg a fiúk, ezért táviratoztunk a Majes­­ticra, hogy értesítsenek bennünket a pontos érkezésről." A vezetőség mindenesetre úgy intézkedett, hogy a csapat maradjon együtt, tekintettel a Kispest elleni bajnokijára. Nem zárták ki, hogy a fiúk a Hűvösvölgyben pihenik ki az út fáradalmait, sőt az sem tűnt lehe­tetlennek, hogy a város valamelyik jobb szállodájában szállnak meg. A fogadtatáson amúgy a Hungária ve­zetőségén és szurkolótáborán kívül a szövetségek, valamint a társegye­sületek is képviseltetni akarták ma­gukat. „Közelebbit csak az értekezlet után tudunk mondani - így Kisfalvy Ist­ván. - Annyi máris biztos, hogy autó­szakosztályunk teljes létszámban fel­vonul fellobogózott és felvirágozott kocsikon, és a Keleti pályaudvarról a Rákóczi úton, a Nagykörúton és az Andrássy úton menve a Drechsler­­palotában lévő helyiségünkbe visz­­szük a fiúkat." V. G.

Next