Nemzeti Sport, 2022. december (120. évfolyam, 326-340. szám)

2022-12-03 / 328. szám

121 22.UBOflWIG0-«N­ICBAJNOKSÁG CSILLAG Péter jelenti Dohabot A tizennégy éve Katarban élő Marschall Tamás a világbajnoki stadionok mellett lép fel mérkő­­zésnapokon, itteni tapasztalatai alapján arra is tudja a magyaráza­tot, miért sétálnak ki a lelátóról játék közben a helybeli szurkolók. TŰZRŐL PATTANT brazil szurkolólá­nyok ropják a Ricky Martin-féle Livin’ la Vida Lucára, a háttérben az Ahmed bin Ali Stadion fényei világítanak, a parko­ló aszfaltján Marschall Tamás fújja sza­xofonján a latinos dallamot. A tizennégy éve Katarban élő magyar zenész a világ­bajnokság fontos mellékszereplője: a torna idején az a feladata, hogy a mérkőzések előtt és után a kijelölt alkalmi fellépőhe­lyén - a stadion oldalá­ban, a meccshelyszínhez közeli metróállomáson, a hömpölygő tömeg­­ út­vonala mentén - szóra­koztassa az eseményekre hangoló vagy éppen a történ­tek lázában égő szurkolókat. A han­gulati rásegítés nem spontán jellegű, a katari szervezők a Nemzetközi Labda­rúgó-szövetséggel (FIFA) egyetértés­ben tudatosan gondoskodnak az efféle kísérő produkciókról, minikoncertek­ről, táncbemutatókról, látványosságok­ról. A műfaji repertoár igen széles, ma­gam láttam már ősi beduin táncot lejtő, törzsi öltözéket viselő táncosokat vagy nemzetközi rockslágereket játszó gitá­rost éppúgy, mint­­ a Qatt! című sze­mélyes fotórovatban már bemutatott -homlokán gördeszkával egyensúlyozó zsonglőrt. Most pedig figyelem az ala­pító tagként korábban tizennégy évig a Katari Filharmonikus Zenekar kötelé­kében muzsikáló magyar szaxofonost, akinek szólóelőadása időről időre meg­állásra, szelfizésre, kamerázásra vagy rövid táncra sarkallja a stadionból kiá­ramló sokaságot. És bujkál bennem a kisördög, nem hagy nyugodni a kérdés: lehet-e sza­badon számot kérni? Mondjuk, Rasmus Wold norvég előadó Never Mind the Slavery (Ne törődj a rabszolgasággal) című, a katari világbajnokságnak szen­telt forradalmi ellendalát? „Miután megkeresett a katari szervező­­bizottság, elküldtem a portfóliómat a re­pertoárral együtt, megnézték, leokézták - szól a diplomatikus felelet két szám között, a levegővétel­­nyi szünetben. - Európai fellépőként, a nemzetközi mezőny képviselőjeként a közel-keleti hagyományos dallamok mellett a koráb­bi világbajnokságok hivata­los dalait, hozzájuk kapcsoló­dó slágereket játszom. A legfőbb szervezőtestület kilencven százalék­ban külföldről toborzott előadókat, én helyi erőként azok közé tartozom, akiket akár az utolsó pillanatban is lehet moz­gósítani. Ami azt is jelenti, hogy nekem kell beugrani, ha valamelyik hely­­színen hirtelen pluszműsorra van szükség. ” Hogy milyen lelkese­déssel fogadja a lendü­letes szaxofonszóló­ *­kat a szórakoztatott­­ tömeg, azt látom, ta­pasztalom. De vajon milyen a szaxofon másik oldalán állni? Mit érzékel a vi­lágbajnoki forgatagból a felkért szóra­koztató? „Hatalmas élmény - foglalja ös­­­sze velősen Marschall Tamás. - Nem tudom kizárólag zenészként figyelni az eseményeket, hanem futballszeretőként, futballszurkolóként is gyűjtöm a benyo­másokat. Hogy aktív részese lehetek a történéseknek, és én magam is .y­.y'V­­ hozzájá­­­­­rulhatok a jó hangulat megteremtéséhez, hab a tortán. Ki kell ismerni, mikor, mi­vel, hogyan tudok a leginkább a drukke­rek kedvére tenni. A metróállomásoknál általában néhány perc különbséggel, hul­lámokban érkezik a tömeg, ezekre a sű­rűbb pillanatokra pedig fel lehet készülni. Sokszor már messziről, a mozgólépcsőn bekapcsolódnak, énekelni kezdenek, ha meghallják a dél-afrikai világbajnok­ság dalát, a Wavin’Flaget vagy a mostani tornára írt Hayya Hayyát. ” Még egy-két dal, elvonulnak lassan az utolsó szurkolói társaságok is, már­­ik csak néhány túlórázó tévelyeg a sta­­­­­dion irányából a metróállomás felé.­­ A lelátók népe láthatólag igen ve­­­­gyes, az aktuális mérkőzésen pá­l­­lyán lévő két csapat tábora az ese­­­­­tek többségében csak egy-egy­­ színsűrűsödésként mutatkozik a tribünön, egyébként zászlók, sálak, mezek kavalkádja jellem­zi a képet. Katari jelvényekkel,­­­ kiegészítőkkel feltűnően ke­vés embert látni, és ezzel össze­­ függésben muszáj megállapítani: ezen a tornán a rendező ország válogatottjának búcsúja - a korábbi vb-k gyakorlatával ellentétben - semmilyen változást sem jelentett a közhangulatban. „Itt a vébérendezési jog 2010-es odaíté­lése óta mindenki fokozott izgalommal ké­szült az eseményre, és a várakozás évről évre érezhetően fokozódott - teszi el sza­xofonját a munkájával mára végző ze­nész. - Akiket én ismerek, Katarban élő magyarok, más külföldiek nagyon élvezik a helyzetet, és ugyanezt látom most a vébé eseményeitől lázba jött ázsiai, afrikai ven­dégmunkásokon is. Egyedülálló élmény ez a dohaiaknak. Szinte hihetetlen, hogy itt van tőlünk karnyújtásnyira a futballvilág, csak ki kell lépni az ajtón, és megcsapja az embert a világbajnokság különleges han­gulata. Ha a parti sétányon, a szurkolói övezetben jár vagy a metrón utazik, meg­tapasztalhatja, a vébé most mindenütt je­len van. Hogy kiesett Katar? Mivel a ka­tari lakosságnak tudvalevőleg a kilencven százaléka külföldi, ez a fordulat máshogy csapódott le itt, mint a korábbi rendezők­nél - itt tízből nem tíz ember szomorú, csak egy. Ráadásul a tehetős katari állam­polgároknak amúgy is igencsak különböz­nek a kulturális szokásaik az Európában megszokottól, ezt zenészként számos alka­lommal volt módon megtapasztalni. Er­refelé egyáltalán nem furcsa, hogy valaki késve érkezik egy futballmérkőzésre, ne­tán a lefújás előtt kisétál, ugyanez előfor­dul egy komolyzenei koncerten vagy egy mozielőadáson is. Habzsolják az élménye­ket, annyit fogyasztanak belőlük, amennyi jólesik, aztán ha megunják, kimennek, to­vábbállnak. ” A kényelmes hozzáállás némi magya­rázattal szolgál arra is, miként fordul­hat elő, hogy bár papíron - az eladott jegyek számát nézve - gyakorlatilag telt házas a világbajnokság, a való­ságban számos üres széket látni a tribünökön, és a foghíjak több­nyire a legdrágább páholyokban jelentkeznek. A jelenség hát­terében az állhat, hogy bár az ülésnek van gazdája, a jegy­­tulajdonosnak valamiért nem volt kedve elmenni a stadion­ba, vagy ha ott is van, a mérkő­zés közben a belső VIP-termek valamelyikében tölti az időt, tár­salog, falatozik. Tavalyi, S. Tóth János kollégánk­nak adott interjújában kitért Marschall A hely szelleme Dohai mestermunkák Aki fecseg neked, fecseg rólad is. Arab bölcsesség A KÖZEL-KELETI TORNÁN ZENE ÉS FUTBALL A katari szervezők törekednek rá, hogy a szurkolók a stadionon kívül is jó hangulatba kerüljenek - Marschall Tamás a szaxofonjával szokta felderíteni a drukkereket, a magyar zenész a közel-keleti dallamok mellett többek között a korábbi világbajnokságok dalait is rendszeresen eljátssza I­­*SRI : Ha katari gyerek lennék, biztos, hogy efféle fából készí­tett, dohai tengerparton árusított, gyönyörű facsóna­kért könyörögnék az apukámnak. Csak az a kérdés, len­nék-e katari gyerek...

Next